Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Miért van az ember szíve rejtve
  2021-03-15 15:54:17, hétfő
 
 


Miért van az ember szíve rejtve... - tanulságos történet

Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.

- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.

- A szíved? - csodálkozott a vén remete.

- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna az öreg remete kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!

A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.

- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.

- Rendben - egyezett bele.

A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve felé, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.

- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.

- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott.
- Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.

A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Az elmúlt esztendőben, esztendőkben, a te szívedbe hány nevet véstél be? És hányat törültél ki onnan gyűlölködő, haragos felindultságodban?
Megnyugtató szavaid, és jótetteid által hány rászoruló, szeretetedre éhező embernek mondtad el, hogy szereted?

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A tojás árus
  2021-03-15 12:55:17, hétfő
 
 


A hölgy ezt kérdezte az öregembertől. ,,Mennyiért adja a tojásokat?" Az öreg eladó így válaszolt. ,,Két rúpia egy tojás, asszonyom."
A hölgy ezt mondta neki. ,,Hat tojást kérek tíz rúpiáért, vagy elmegyek." Az öreg ezt válaszolta. ,,Jól van, vegye meg így, amit akar. Lehet, hogy ez jó kezdet, mert ma még egyetlen tojást sem tudtam eladni."

A hölgy fogta a tojásokat, és elsétált; úgy érezte, nyert. Beszállt a puccos kocsijába, és elment egy flancos étterembe a barátjával. Ott ő és a barátja azt rendelt, amit szeretett. Ettek egy keveset, és sokat hagytak abból, amit rendeltek. Aztán a hölgy elment fizetni a számlát. A számla elég magas volt, 1400 rúpia; és a hölgy azt mondta az étterem tulajdonosának, hogy tartsa meg a visszajárót.

Lehet, hogy ez az incidens teljesen normálisnak tűnt a tulajdonosnak, de nagyon fájdalmas volt a szegény tojáseladónak.

A lényeg ez. Miért mindig azt mutatják be az emberek, hogy hatalmuk van a rászorulón, ha vesznek tőle valamit? És miért vagyunk nagylelkűek azokkal, akiknek nincs is szükségük a nagylelkűségünkre?



Egyszer olvastam valahol ezt.

,,Az apám egyszerű árut vásárolt a szegény emberektől magas áron; annak ellenére, hogy nem volt arra szüksége. Néha még felárat is fizetett nekik. Aggódtam e miatt a tett miatt, és megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Az apám ezt válaszolta. Ez jótékonyság, amit méltóságba csomagolok, gyermekem."
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Tanulságos mese felnőtteknek
  2021-01-24 14:24:52, vasárnap
 
 


Tanulságos mese felnőtteknek

Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira. Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre, hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jaj! Jaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt, valami dögből, gyorsan elkezdi rágni a csontokat, hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást, rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról, arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán, és nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a buta majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"

Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.


 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A gondok fája
  2021-01-14 16:32:49, csütörtök
 
 


A gondok fája

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza átépítésével megbízott egy mesterembert.
A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még a hóesés is eleredt.
Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.
Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és
megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi sofőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.
- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam...

 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Mesét hoztam, szép estét!
  2020-10-16 17:49:09, péntek
 
 


Milyennek látsz másokat?

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta.
- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg.
- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
- Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
- Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végig hallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
- Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
- Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Lackfi János – A világ legrövidebb meséje
  2020-10-15 15:44:59, csütörtök
 
 


Lackfi János - A világ legrövidebb meséje



A világ legrövidebb meséje az őszről szól, aki nem is volt ősz, sokkal inkább kopasz, mert szépen lekopasztotta az összes fáról a leveleket, és elkergette a fele madarat melegebb éghajlatra, és hideg szelet fütyörészett, nedves esőt prüszkölt, és egyéb piszkosságokat is művelt volna még, ha a tél meg nem nyeri az évközi választásokat, és jó messzire el nem kergeti az őszt, aki váltig fogadkozott, hogy jövőre újra kezdi.





 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Jean de La Fontaine : A holló meg a róka
  2020-10-12 18:26:24, hétfő
 
 


Jean de La Fontaine : A holló meg a róka

Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Fordította : Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Ezópusi mesék - meglepően nem meglepő mai fordulattal
  2020-09-12 11:51:55, szombat
 
 


Lelkes Miklós: Ezópusi mesék - meglepően nem meglepő mai fordulattal

A TÜCSÖK ÉS A HANGYA

Beköszöntött a tél. A hangya lábait dörzsölgette, de nem a hideg miatt, földkunyhójában elég meleg volt, hanem megelégedettségében. Mindjárt jön a tücsök, mint Ezópus híres meséjében, nagyalázatosan búzaszemet kérni. No, kioktatja majd a helyes nyári viselkedésről! Dolgozni kell, nem muzsikálni!

Gabonát, persze, nem ad neki, de - mint a mesében - azt nem tiltja meg számára, hogy táncoljon az elmúlt nyár muzsikájára.

A hangya várt, egyre várt, de a tücsök csak nem akart megérkezni. Vette hát kabátját, sapkáját, és elindult a tücsöklak felé. Lehet, hogy éhen halt az a zenés éhenkórász? Akkor talán olcsón megveheti telkét az örökösöktől..

Első meglepetése az volt, hogy a szegényes tücsökházikó helyén hatalmas palota terpeszkedett. Mint került ez ide?!

A kapun rézveretes névtábla újgazdaghivalkodott: ,,vitéz fűszáldomby TÜCSÖK PÁL, a Völgyönhegyen Muzsikakultúra Lovagja". Mi a csudacsigabiga történhetett?! - meresztett óriásszemeket a hangya.

Második meglepetése az volt, hogy a kapucsengő hangjára nem Tücsök Pál nyitott neki ajtót, hanem hatalmas termetű szarvasbogárgorilla. Ő volt a palota őre és egyúttal - mint kiderült - Tücsök Úr főkomornyikja. Elkomorult a hangya, előbb nyikkanni sem mert, később is csak hababahahogott. A szarvasbogárgorilla erre mit sem szólt, csak bevezette a palota szalonjába.

Itt jött a hangya harmadik meglepetése. Tücsök Pál bársonyszékben ücsörgött, elegáns öltözetben, de azért illemtudóan felállt és leereszkedő jóindulattal veregette vállon vendégét:
- Üdvözlöm, Folytondolgosszomszéd! Szereti a mazsolás kakastejes kalácsot és erjesztett szamócalevet?!

A hangya mindkettőt szerette, de a belészorult irigységtől és megdöbbenéstől csak hohohógyolt. A tücsök lekezelő barátsággal újfent vállon veregette:
- Azt akarja kérdezni miként tengetem napjaim szerény lakomban?! Hát megvagyok, megvagyogatok valahogy.. No de inkább eszegessünk, iszogassunk!

A hatodik pohár erjesztett szamócalé után a hangya némileg magához tért és óvatosan elkezdte tudakolni mióta ilyen jövedelmező a nyári tücsökhegedülés, amit közismerten nem szoktak megfizetni mással, csak Kossuth-bankóval /vagyis ,,Köszönöm!"-mel/.

A már szamócalészeszes tücsök akkorát ütött a hangya vállára, mintha a Völgyönhegyen Robotmunkakultúra Lovagjává akarta volna ütni, de egyrészt nem karddal tette ezt, másrészt nem is ez volt a szándéka. Rákacsintott az Ezópust ábrázoló óriási falfestményre:

- Végül csak felnyitotta szemem ez a meseszépen szóló rabszolga! Tudni kell ám merre kell dűlni, melyik fülbe hegedülni! No és hogy mit! Tejeltek is azok a bogártehenek svájci bankszámlájukról, rendesen! Ha a mese ezópusi, kijár ám annak a puszi, csak előbb el kell gondolkozni ezen-azon, mert különben nincsen haszon!
A hangya hat ingó-bingó lábán nagy nehezen hazaért, de már útközben kezdett az általa addig ugyancsak tisztelt, sőt, hőn szeretett Ezópusról merőben másként vélekedni. Otthon levette a falról a meseíró arcképét, hat darabra tépte, majd minden darabra külön-külön gondosan rátaposott.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
A pirkadat köntöse
  2020-07-16 19:19:48, csütörtök
 
 


Hámori Attila: A pirkadat köntöse

Volt egyszer egy lány. Az üveghegyektől nem messze lakott a vénséges vén erdő közelében. Kunyhója úgy fehérlett, hogy bármely palota elszégyellhette volna magát az összehasonlításnál. Ez a lány ismerte a lepkék szárnyán a rajzokat, ismerte a madarak táncának ütemét, a légbe merülő íveléseket, a földre ejtett tollak színeit. Beszélni tudott az állatokkal. Kunyhójában őrizte és gondozta Apót. Történt egy szép napon, meglátogatta őt az időt felügyelő manó. Odaállt a lány elé és ennyit mondott: üzenetet hoztam, neked kell megszőnöd
a pirkadat köntösét. Hogy hogyan csinálod, azt te találd ki. Niké, -mert így hívták a lányt- elgondolkozott, de nem szólt semmit. A manó hamarosan eltávozott.
Teltek-múltak a napok.
A vénségesen vén erdő talányosan zúgott. Zöld árnyalatok foszforeszkáltak, néha megzörrent a föld a levelek hullásától. Niké a madarak táncát figyelte és kibetűzhetett
ebből egy mondatot. " A köntös a lélek ruhája ", ez volt az égre írva. Megértette. Attól a perctől kezdve nagyobb gonddal ügyelt az arckifejezésére és igen, az erdő fáira is. Amennyire lehet mindegyikre külön. A fák énekelni kezdtek és véget nem érően hullámzott az ének. Az üveghegyek visszacsilingelték a hangokat. A pirkadat köntöse szövődik, szövődik. Nem érhet véget a mese, lám.

Kép: Josephine Wall
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
Presser Gábor és Cirmos Lajos Vilmos
  2020-05-27 19:11:50, szerda
 
 


Presser Gábor és Cirmos Lajos Vilmos

Lacika az LGT évtizedes technikusa egy nap beállított valamilyen gyanús csomaggal. Kapukulcsa volt hozzánk, akkor jött, amikor akart. ,,Mit keresel itt?" , kérdeztem, mert mi így beszéltünk egymással. ,,Hoztam neked egy kutyát", mondta , mire döbbenten azt kérdeztem: ,,Micsoda?" , és megnéztem a nála lévő kis szőrös csomagot, majd kicsit hangoskodni kezdtem, hogy ,,Lacika te nem vagy magadnál, ez nem is kutya, tudod mi ez? Ez egy növendék mókus". Erre ő: ,,De Pici, te hülye vagy, ennek az apja tiszt volt a zsaruknál." ,,Lacika, könyörgöm, úgy el vagyok havazva, hogy azt sem tudom mihez kapjak. szerinted most van itt az ideje, hogy megtanítsam életem első kutyáját, hogy ne ide kakiljon, hanem oda? És hozzá még pár másik trükköt? Figyelj, Lacika te nálunk otthon vagy, úgyhogy tudod merre a kijárat, használd a kulcsodat. Ágyő!" Erre Lacika azt válaszolta, ,,Oké Pici, megyek, csak beköszönök Elvira néninek.. De nem tudod, hogy mit hagysz ki..." Azt gondoltam, szuper, ez megoldva és nemsokára hallottam Lacika kocsiját távolodni. Kimentem a kertbe, a mamám az almafa alatt ült, háttal nekem, körülötte lenn a fűben elég nagy rumli, morzsák, kekszdarabok. A zsebéből kilátszott egy üres celofánzacskó. Az ölében a befalt keksztől félig kómában, kilógó nyelvvel ott aludt a kutya. ,,Mutterka! Ez komoly? Hát nem elég, hogy egyedül nevellek, még kutyaóvodát is nyitsz? Szerinted nekem most pont ez hiányzott?", kérdeztem a mamát, mire ő: ,,De hát a Lacika azt mondta, hogy te vetted a kiskutyát, és ő csak elhozta szívességből, mert nincs időd semmire. Annyira helyes, bújik, dorombol. Én most mit tudok csinálni?", kérdezte ő, és nem nézett rám, a kutyáját nézte. ,,Anyu könyörgöm, figyelj kicsit, ha nekem is adnál egy negyed kiló háztartási kekszet, én is dorombolnék!"mondtam, de már késő volt. Láttam, hogy a nyolcvanéves mamám kicsikét szerelemes. Feladtam. Így aztán a doromboló kutya neve Cirmos lett, Cirmos Lajos Vilmos. Én meg a legjobb barátja. Hatalmasra nőtt, gyönyörű volt, s ha az állatorvos hivatalos levelet küldött úgy volt címezve: Cirmos - német juhász

(Hát most már se Cirmos, se Lacika, se a mamám nincs, de megköszönöm a sorsnak, hogy rendes volt és engedte, hogy a kilencvenötödik évéig a mamám közelemben maradjon.)

Lejegyeztem: Árvai Magdolna újságíró tollából.
 
 
0 komment , kategória:  Mesék - Anekdoták  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 540 db bejegyzés
Összes: 3618 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 3695
  • e Hónap: 12089
  • e Év: 52398
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.