Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
x
  2011-10-21 05:59:44, péntek
 
  A Duna
szerző: Fjodor Ivanovics Tyutcsev, fordító: Szabó Endre

A hol a kék messzeségben
Elmerülnek a hegyek:
Nevezetes szép Dunának
Habja arra hempelyeg.

Ottan csendes éjszakákon
- Igy beszélik a regék -
Gyakran hallák hableányok
Tánczolását, énekét.

A hold figyelt, a hullámok
Dallva zúgtak lefele
És a sötét lovag-várak
Félve néztek arra le.

A csillagok is figyeltek
Hab hab után mint megyen,
És egymásközt összesúgtak
Halkan, titkon, csöndesen.

Pánczélosan járt az őr a
Felmeredő várfokon
S hallgatta a csábos morajt
Elmerülten, álmodón.

Ha szender jött a szemére,
Zaj riadt fel odaát
S ő felébredt s fohászkodva
Folytatta őrjáratát.

Minden elmúlt, - évek során
Megváltozott minden itt -
Költészeted, oh Duna, a
Gőzhajók szétkergetik.

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
x
  2011-08-03 11:22:28, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:30:47
Tyutcsev: A szép őszi estékben...


A szép őszi estékben valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó, borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
Mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

/Ford.: Szabó Lőrinc/



 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
x
  2011-05-17 14:06:25, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-18 08:12:27


F. Tyutcsev

Téli erdő

Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!

Szabó Lőrinc fordítása



 
 
6 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
x
  2011-04-03 13:54:28, vasárnap
 
  (Ha jő a tél, dideregve búvik...)
szerző: Fjodor Ivanovics Tyutcsev, fordító: Szabó Endre

Ha jő a tél, dideregve búvik
A jég alá a kis patak,
Csilláma elvész, szökdelése
Elcsendesül a jég alatt.
Csak az örökkön élő forrás
Vizével nem bír a hideg,
Ez csillog és bugyog szünetlen,
S morajlik tőle a liget.

A sors csapásitól lehűtött
Sziv is szenved ily jég alatt,
Az ifjuság víg kedélyének
Patakja benne nem szalad,
Ámde a jégkéreg alatt még
Van élet és van enyhe nesz,
S mint a forrás tovább morajlik
A hideg, néma csendben ez.

(1835)

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
Fjodor Ivanovics Ty
  2011-03-25 17:28:06, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 16:59:22


Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Tavaszi vizek


A mezőn még fehér a hó,
de már zúgnak az új vizek,
rohannak: "Ébredj, part, hahó!"
Rohannak, hívnak, fénylenek.

Hangjuk százfele hirdeti:
"Jön a tavasz, jön a tavasz!
Mi vagyunk a hírnökei,
jön a zengő, a sugaras!"

Jön a tavasz, jön a tavasz...
És májusi napok vidám,
piros körtánca árad az
örvénylő, kék vizek után.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
Fjodor Ivanovics Ty
  2011-03-23 18:18:18, szerda
 
 
Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-23 17:48:58




Fjodor Ivanovics Tyutcsev

A verseket Szabó Lőrinc fordította.
Álmatlanság
(részlet)
Lassan új nemzedék nyitotta
körénk ifjú virágait
s porát ránk és időnkre hordva
bennünket feledés borít,

s ritkaság, ha ércnyelvű hangját
kondítva egy.egy pillanat
meghúzza éjféli harangját
felettünk, s lassan elsirat.
A glecserek
(részlet)
És míg félálomba-gyönyörbe
lankadtan, balzsamittasan
hanyatlik a lejtő a völgybe,
ahová a szellő suhan:

a táj fölé, mint egy-egy isten,
glecserek orma tornyosúl -
jéghomlokukat fényözönben
fürdeti az örök azúr
Az őrület
(részlt)
Aztán felpattan, megigézve,
s egy lyukhoz tapad, csupa fül:
sóváran figyel le a mélybe
s arcára boldog mosoly ül:

hallja - véli - a hallhatatlant,
ős vizek titkos zajait,
forrásuk hangos lüktetését
s ringató bölcsődalait.
"Itt, hol az ég bágyadva csügg..."
Itt, hol az ég bágyadva csügg a
száraz és sovány földre, itt
vasnehéz álomba merül a
fáradt Természet, s aluszik...

Néhol nyírfák, pár halovány folt,
s törpe bozót még s ősz moha
bontják meg, lázas látomások,
a síri békét... Más soha...
"Kábult tömegeire a népnek..."
(részlet)
Kábult tömegeire a
népnek, melyet elnyom a rabság,
felragyogsz-e egykor, Szabadság
gyönyörű, arany csillaga?

Felragyogsz, fényed lelkesít
s a ködöket elfújja messze...
A Duna
(részletek)
Emlékszel az arany időre,
a drága nap tájaira:
aranyban úszott, hömpölyögve,
alattunk az esti Duna.

A vár öreg kövein ültél,
honnan fehéren néz a rom
le a nagy völgybe - ifjú tündér
voltál a mohos grániton.

.

Frissen temetted, friss halálba
a szép nappalt, a gondtalant,
s édes volt a gyors élet álma,
mely fölöttünk tovasuhant.
Temetés
(részlet)
Koporsód a deszkákra tették,
könnyez a barátok hada,
kín szorítja mindenki keblét,
megüt az enyészet szaga.

Most búcsúztatnak a világtól
hagyományos, okos igék:
előkelő, halk lelkipásztor
ajkán pereg a gyászbeszéd.
Éji hangok
(részlet)
A zöld kert édesen alussza álmát,
kék éjszaka becézi, öleli;
hogy sütnek a virágzó almafán át
a hold édes, arany sugarai...

Csillagaival, ahogy a Teremtés
első estjén, gyúl a fenti mély
messziről valami halk zene zeng, és
a szomszéd forrás üdébben beszél...
Szökőkút
(részlet)
Nézd a felhős szökőkutat:
hogy remeg, hamvasan hogy izzik,
szikrázik és párában ázik,
mikor átgyúl rajta a nap!
Égnek szökken a sugara,
de ha célját majdnem elérte,
szivárványos porzásban égve
a porba kell zuhannia.
A két ikerpár
(részlet)
Áldott békét esdve az ember
a földön két társat talál,
aki vigasztalja: a szende
álmot és a komoly halált.

És van még egy másik ikerpár:
nagyszerűbb sehol és soha -
de áldásának, ha szíved fáj,
jaj, átokká kell válnia.
Decemberi reggel
(részlet)
Még fenn a hold - az éji árnyak
ezüstösen hullámlanak:
nem sejti a nagy, büszke csillag,
hogy ébred már az ifjú Nap,

hogy keleten sugár sugárra
szökken, óvatos fényroham,
míg fent a homály kupolája
szikrázik diadalmasan...
M.V.Lomonoszov emlékünnepére
(részlet)
Halálakor neki talány volt,
művében mi jó és mi rossz.
De isten, aki benne lángolt,
hű a választottjaihoz.

Száz év telt el azóta, gyászban
s örömben, hozva bút, sikert,
és az emlék távlatában
köszönti őt az Anyanyelv,

melyet nem köt már régi terhe:
okosan-szabad lelke most
hódolattal ünnepli benne
a nyelvészt, költőt és tudóst..
Oroszország
Oroszországot, ész, nem érted:
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet -
Oroszországban hinni kell!
Silentium
(részlet)
Hallgass. Élj titkon. Ne fecsegd
ki álmodat, szerelmedet,
de jól figyeld, mit szíved ad:
a rejtett látomásokat,
csillagfényt, mit a végtelen
gyújt, s olt ki minden éjjelen.
(Faludy György)




fjodor ivanovics tyutcsev: száll a nap, jön az éjszaka
Száll a nap, jön az éjszaka.
Nyújtja a hegyi árnyakat.
Hamvad a felhők parazsa...
Jön az éjszaka, száll a nap.

Mit a bukó nap énnekem,
mit, hogy hideg s zord a homály,
csak te, bűvös kisértetem,
csak te soha tova ne szállj!

Suhogj köröttem, égi szárny,
csöndesítsd nyugtalan szívem,
s áldott gyolcs lesz a szürke árny
lenyűgözött, bús lelkemen.

Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj
lakosa vagy? Égi követ?
Tündér tán...De tűz, szenvedély,
amilyen asszony csak lehet!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
Fjodor Ivanovics Ty
  2011-03-23 15:23:16, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:09:17

Fjodor Ivanovics Tyutcsev
BUJÓCSKA


Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban a szegfü- s a rózsacsokor;
padlón ragyog a kora-alkonyi fény:
itt, itt a szobánk!... De a lány maga hol?

Hol késik a drága, a huncut, a szép?
Hova bújt aranyos, pici szilfidem: Ő?
Érzem közelének igaz gyönyörét:
vele ittasul, üdvözül a levegő!

A rózsa bibor tüze még biborabb.
A szegfü kacér - ugye, rejt valamit?
Tudom én, ki pirúl el a pírja alatt!
Tudom én, a szirom kivel illatozik!

Pendűlt a gitár szive? Tán ideged
csókolta a drót zizegő aranyát?
Rád gondol a hangszer: a húrja remeg,
s amit érez, imádva dalolja tovább!

Hogy izzik a porszem a nap sugarán,
be kedves a tánca, be friss, be derűs!
Két szem mosolyos ragyogása e láng:
az részegit engem is, isteni tűz!

Kis lepke repűl be, sugár, tünemény,
ideszáll, odaszáll, lobogó, repeső...
A szivemre, hamar, gyönyörű jövevény:
rád ismerek, éteri lény: Te vagy Ő!

(Szabó Lőrinc)


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:09:17


A PADLÓN ÜLT

Tyutcsev

A padlón ült, körötte nagy
halom levél - azt válogatta,
hamuvá hült írásokat:
ezt olvasta, azt félredobta.

Felvett egy-egy képeslapot,
s megdermedt a csodálkozástól:
lelkek néznek így elhagyott
testükre az ég magasából.

Mily élet volt ez valaha,
és nem jön vissza soha többet!
Hány szomorú pillanata
megölt szerelemnek s örömnek!

Mellette álltam, csüggeteg,
némán, és majdnem térdre esve -
s elkomorodtam, mintha egy
kedves árny állt volna helyemre.

(Szabó Lőrinc)


Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:09:17


K. B.

Tyutcsev

Találkoztunk... S im, régi szárnyak
rögtön hozták a mult egét,
kikeletünk aranykorának
minden éltető melegét.

Ahogy késő, őszi derűben
vannak napok s órák, mikor
tavasz szórja ránk bőkezűen
fényét, s a boldog ifjukor -

most, az egykor bűvöletében,
mely gyujt és megelevenít,
ismét megittasúlva nézem
arca kedves vonásait.

Mint évszázadnyi messzeségből,
ugy nézem Önt, és álmodom,
s a hang, mely a multból felém tör,
azt mondja: Tegnap s Ma rokon...

Itt nemcsak az emlék - az élet
maga szólalt meg, kedvesem:
Önben a régi báj, a lélek,
bennem a régi szerelem!...

(Szabó Lőrinc)


 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
Fjodor Ivanovics Ty
  2011-03-11 14:18:36, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-24 07:32:16


Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Decemberi reggel


Még fent a hold - az éji árnyak
ezüstösen hullámlanak:
nem sejti a nagy, büszke csillag,
hogy ébred már az ifjú Nap,

hogy keleten sugár sugárra
szökken, óvatos fényroham,
míg fent a homály kupolája
szikrázik diadalmasan...

Két-három-pillanatnyi játék
ingatja még az éjszakát,
s ím, vakító feltámadásként
ölel körül a napvilág!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
x
  2011-01-03 23:20:29, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......2011-01-03 09:08:36


fjodor tyutcsev: Temetés

Koporsód a deszkákra tették,
könnyez a barátok hada,
kín szorítja mindenki keblét,
megüt az enyészet szaga.

Most búcsúztatnak a világtól
hagyományos, okos igék:
előkelő, halk lelkipásztor
ajkán pereg a gyászbeszéd.

Az elmúlást mondja, s a többit:
Bűn... Krisztus vére... Irgalom...
Ki ásít már, ki eltűnődik
a választékos szavakon.

Fent romolhatatlan magasság
tündöklik, roppant boltozat,
s kék örvényét telecsivogják
a hancúrozó madarak.

/Ford.: Szabó Lőrinc/




 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
x
  2010-12-23 11:44:54, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-10 03:53:58


Tyutcsev
Silentium!

Hallgass, rejtőzz, s titok legyen,
Mit érez és óhajt szíved,
Lelked mélyén suhanjon át,
S csituljon el a néma vágy,
Mint fényes éji csillagok,
Csodáld csak őket, és ne szólj!

Hogy\' tárja fel a szív magát?
Megért-e téged bárki más?
Megérti-e benned mi él?
Kimondott gondolat, ha kél,
Hazug. A forrás felzubog,
Oltsd szomjad így el, és ne szólj!

Csak tudd, magadnak hogyan élj!
Egész világ a lelked, mély,
Titkos, varázsos gondolat,
Mit elfojt lárma s utcazaj,
A nappal fénye szerteszór,
Figyelj dalára, és ne szólj!



 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Ivanovics Tyutcsev 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 16789
  • e Hét: 75012
  • e Hónap: 209231
  • e Év: 1000095
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.