Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
x
  2010-06-30 14:03:27, szerda
 
  ...... ........



Borisz L.Paszternák: Híresnek lenni...

Hitvány dolog híresnek lenni.
A magasba nem ez emel.
Sem a hely, mit kéziratod a
levéltárban kiérdemel.

Önátadás a művek célja,
s nem a siker, port-fölverés.
Szóbeszéd tárgya lenni szégyen,
ha erre az érdem kevés.

Nem bitorlóként, de úgy élni,
hogy végül megnyerje magát
a végtelen kegyét, s megértse
az ember a jövő szavát.

Sorsodban s nem a művedben kell
visszamaradjon a hiány,
s életfejezeted legyen, mi
lapszéli jegyzetet kíván.

Ismeretlenségbe merülni,
s lépteid abba rejtem,
mint ahogy a táj ködbe rejlik,
s nem lehet semmit sejteni.

Életutadat fokról-fokra
követni másokra marad,
győzelmekről és kudarcokról
te nem ítélhetsz önmagad.

S jottányit se föladni abból
soha, ami a lényeged,
de élni, élőnek maradni,
élőnek, amíg csak lehet.

(ford.: Sulyok Vince)

Link


--------------------------------------------------------------------------------- --------


 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak  
Borisz P
  2010-05-01 11:38:25, szombat
 
 



Borisz Leonidvich Paszternák Az erdőben

Lila hőség párája száll a berekben,
az erdőben katedrális homály.
Marad, mi még csókjától illetlen?
Mint viasz ujjra, rátapad a táj.

Van így, nem alszik még, ki álmot áhít,
meglátja mégis, szenderegve csak.
Álma mögül perzselve szempilláit
szemhéján átsüt két fekete nap.

Fény s bogarak szivárványló patakja,
szitakötők szikrázó üvege.
És mintha óriás csipesze matatna,
az erdő vibrálással van tele.

Már-már elalszik lágy tik-tak zajában,
míg odafent, hol gyantaszag ölel,
az éterben a mutatók hibátlan
üteme és hőség egybe ver.

Fordítják tűik égre - földre esnek
az árnyak, morzsolódva, vastagon -,
mérik a csúcs homályát, egyre feljebb,
napszállatán, sötétkék számlapon.

Úgy tetszik ős boldogság ez, mely ó-fák
köré von álmot alkonyat után.
A boldogok nem figyelik az órát.
De ez a kettő szendereg csupán.

/Fordította.: Fodor András/

Link



--------------------------------------------------------------------------------- ---------------------------


Borisz Leonidvich Paszternák

Csönd...... ........... ........... ........... ......



Az erdőt átsüti a nap,
nyalábjain porszemcse futkos.
"Onnan - súgják fojtott szavak-
szarvas jár ki az általúthoz."

Csönd az erdőben, hallgatás,
mintha a létezést e völgyben
nem a napfény - valami más
varázs-ok tartaná erőben.

S valóban egyszer csak közel
a bozótban ott áll a szarvas.
Fa mind merevgörcsben figyel,
A csönd ím ettől oly hatalmas.

Cserjék fiatal sarjait
a szarvas hersegve harapja.
Hátával ágakat taszít,
himbál a lomb ágvégi makkja.

Nézi, hogy némul a szava
- a tisztást alul körülállván -,
kamillavirág, csormolya,
tatárlevél, orbáncfű, páfrány.

A rengetegben a fura
esetről bent a meredeknél
hol csengőn, hol halkan csak a
szakadék csermelye csevegdél.

Ahogy az irtásra kivág
a hasadékból a patakzaj,
valamit elmondani vágy
már majdnem emberi szavakkal.

Link


--------------------------------------------------------------------------------- ---------------------
 
 
0 komment , kategória:  Borisz Paszternak  
Borisz P
  2010-02-15 16:18:26, hétfő
 
  ...... ........... ..............



Borisz Leonidvich Paszternák : Baljós napok

A boldog nép, alig ért be
Jeruzsálembe legutóbb,
hozsánnakiáltva elébe
s zöld gallyal utána futott.

Zordul a világ, szeretettel
meg nem veszi senki szívét,
nézik gonoszul, szeretetlen,
ez a zárszó hát, ez a vég.

Nehezül portára, tanyára
ólomsúlyával az ég.
Ravaszul érvekre vadászva
hízelegnek farizeusék.

A szent, a sötét hatalom ma
a szennynek adja ki ôt,
s gyalázzák most acsarogva,
mint dicsérték azelôtt.

A szomszéd telken a népség
tolong, a kapun kitekint,
hullámzik, várva a végét,
elôre s hátra megint.

Kél innen is, onnan is ekkor
sunyi pletyka pletyka után
Egyiptom és a gyerekkor --
álmában látta talán.

Felrémlik elôtte a puszta,
az ördög a sziklafokon:
,,Ha engem imádsz leborulva,
a világot néked adom''.

A csodás kenyérszaporítás,
a kánai menyegzô,
hogy ment a ladik fele, mint más
a földön, a tengeren ô.

A koldusok a vityilóban,
a gyertya, a pince, ahogy
ijedezve a gyertya kilobban,
mert felkel a feltámadott...

Fordította: Pór Judit

Link
Giovanni di Paolo: Íme Isten báránya


--------------------------------------------------------------------------------- ---------


...... ........... .............



Borisz Leonidvich Paszternák A Getsemáné kertje

Csillagfény messzi, egykedvű világa
mossa az útkanyart, az út
az Olajfák hegyét fenn körbejárja,
alatta a Kedron patakja fut.

Szakadékos kis tisztás feleútban,
ezüstös-ôsz olajbogyószemek
-- a kis tisztáson túl már a Tejút van
tapossák a híg levegôeget.

Odafenn kerítés, valaki kertje.
Kívül hagyja a tanítványait,
mondván: ,,Halálos bánat szállt szívemre
virrasszatok, legyetek velem itt''.

Mindenhatóságát úgy adja vissza,
akár a kölcsön holmit más, olyan
készséggel, s úgy áll itt egyszerre, mint a
halandók mind, mint mi mindannyian.

A nemlét fészkelt meg egyszerre abban
az éjszakában, puszta semmi lett
körül a világmindenség, lakatlan,
az élet helye már csak ez a kert.

S az üres, fekete mélységbe nézve,
melynek se kezdete, se vége már,
kéri atyját, múljék el tôle végre
ez a halálos, keserű pohár.

Majd imájával némiképp legyôzve
halálos lankatagságit, kimegy.
A laboda közt az álom nyűgözte
tanítványok a földön fekszenek.

,,Ímé, az Úr néktek megadta áldott
idômben élnetek, s ti alszotok.
Betelt ideje az ember fiának.
Magát bűnös kezekre adja most.''

Özönlenek elô, amint kimondja
rabszolgahad, csavargók, katonák,
elôl Judás, elárulója, csókja
hamis száján. Kardok és fáklyaláng.

Kardot ránt Péter a haramiákra,
lemetsz egy fél fület, ahogy lecsap.
,,Fegyverrel el nem döntöd ezt, hiába,
dugd hüvelyébe, ember, kardodat!

Ha lehetne, atyám nem adna vajjon
szárnyas légiót, angyalsereget,
hogy aki ellenségem, szétszaladjon?
S a hajam szála se görbülne meg.

Hanem most szentnél szentebb laphoz ért el
az élet könyve, annak, ami ott
írva van, most lesz beteljesülése.
Ámen. Legyen meg az akaratod.

Hasonlít az idôk futása, látod,
a példázatra: egyszer fellobog.
Magam vállalta szenvedésre, szállok
félelmes nagyságáért sírba most.

Magam vállalta kínban sírba szállok,
de harmadnapra majd feltámadok,
sötétbôl úsznak, hajókaravánok,
ítéletre elém a századok.''

Fordította : Pór Judit

Link


--------------------------------------------------------------------------------








Borisz Leonidvich Paszternák : Mária Magdolna I.

Az éjszakával itt terem
lidércem, múltam kéri számon.
Eljönnek, rágnak szívemen
emlékeim: paráznaságom,
hogy férfiszeszély esztelen
rabja volt dühös, buja vágyam,
s az utca hajlék volt nekem.

Még néhány pillanat maradt,
aztán a síri némaság csak,
de életem, míg áthalad
veled itt ez a porkolábhad,
mint alabástrompoharat
összetöröm, hogy látva lássad.

Ó, mivé lettem volna én,
Üdvözítôm és Tanítóm, ha
nem vár az asztal szögletén
éjjelenként a vak remény,
az öröklét, új jövevény
iparom hálójába fogva.

De bűn és halál mi lehet,
a kénköves gyehenna hol van,
ha összenôhettem veled,
fával a sarja, mindenek
színe elôtt, mély bánatomban?

Most azt tanulom, úgy lehet,
lábad, Jézus, ölembe véve,
hogy majd a négyágú kereszt
fáját ölelni hogy megyek
s eszméletvesztve testedet
készíteni a temetésre.

Fordította: Pór Judit

Link



--------------------------------------------------------------------------------- -----------



...... ........... .......



Borisz Leonidvich Paszternák : Mária Magdolna II.

Ünnep elôtt rendet tesz az ember.
A maradék csend-szárnyék alatt
kis vederbôl illatos kenettel
megmosom legszentebb lábadat.

Könnyeimtôl már semmit se látok.
Vak kezem sarudat nem leli.
Két szememre hullnak, mint a hályog,
leeresztett hajam fürtjei.

Lábad szoknyám szegélyére téve
gyöngyös nyakláncommal fonom át,
megmerítem könnyeim vizében,
ráborítom hajam burnuszát.

De úgy látok a jövôbe, mintha
megállítanád szemem elôtt.
Mint a látnok, jósszavú Szibilla,
megjövendölhetném a jövôt.

Holnap lehull a frigyláda leple.
Mi csoportba verôdünk. Talán
azért zökken ki a föld remegve
lábunk alatt, mert annyira szán.

Sorba rendezôdik a kíséret,
szétvágtatnak a fegyveresek.
Mintha vihar röptetné az égnek,
úgy nyilamlik fel az a kereszt.

Ájultan a feszület tövébe
hullok, véres számba harapok.
Túl sokaknak tárod ölelésre
kereszted két ágán a karod.

Annyi hatalomnak, annyi térnek,
kínnak lenni kiért kell, kinek?
Van-e annyi élet, annyi lélek?
Annyi falu, folyó és liget?

Ez a három nap és három éjjel
olyan szörnyű semmibe taszít,
hogy amire eltelik, megérlel,
a feltámadásra megtanít.

Fordította : Pór Judit

Link


--------------------------------------------------------------------------------- -----


...... .....



Borisz Paszternak: Karácsonyi csillag

Ez a tél. Ez a tél.
Feleútban a hegynek
fel a sziklaodúban fázik a gyermek
Fúj a pusztai szél.

Ökör melegíti, meleg lehelet.
Csak állnak a barlang
közepében a barmok,
a vályu felett dús pára lebeg.

Lerázza a pásztornép a kölest,
szalmát a subáról,
félébren a távol
éjfélbe bámul már odafent.

Lenn hóban a kis temetô meg a rét
meg a kert, kocsi rúdja
mered ki a bucka
alól, tele van csillaggal az ég.

Köztük mécsnél bátortalanabb
csillag -- sose járt itt
azelôtt -- haloványlik,
és Betlehemet keresi, oda tart.

Istentôl, az égtôl odébb azután
úgy gyúl ki lobogva,
mint szérűn a boglya,
az asztag a tűzperzselte tanyán.

És száll tűzcsóva gyanánt odafenn.
száll mind magasabban,
elnézi riadtan
az új jövevényt a világegyetem.

Jelent a bíbor glória tán
valamit, megy a három
öregecske szamáron,
sietnek a ritka csillag után.

Az ajándék jön teveháton. A hegy-
élrôl lefelé szaporázza a három
kicsinél kisebb szamaruk, letipeg.
A jövô, ahogyan beteljesedett

azután, megképzik az égi határon
Világok, gondolatok, seregek,
a varázsló művei, gyermeki álom,
a múzeumok jövôje, karácsony

heve és minden tündér csodatett.
A láncok, a nagyszerű tarka füzérek
a reszketeg, olvadt gyertya, a láng
...Zordul, foga van a pusztai szélnek.

...Az alma, a gömbök, aranykarikák.
Nem látszik a tónak jó fele, fák
födik el, de a vízfényt látni közöttük
a bozóton, csókafészkeken át

s tevét, szamarat ballagni mögöttük
a gáton, a pásztornép odalát,
mondják, a subát igazítva, köszöntsük
a többivel együtt ezt a csudát.

A havat melegíti a nagy csoszogás, a
mezítlen lábnyomok ólomüveg
hártyája a sziklaüregbe vezet,
vicsorít rá, mint a gyertyavilágra

a juhászkutya. Éjszaka. Peng a hideg.
Akár a mesében. A hóból, az árva
veteményesbôl mindig odamegy
közibéjük egy árny. Bojtárgyerekek

lábához sunyja fejét, taszigálja
orrával, a bajt szimatolja az eb.
Van néhány angyal a sűrű tömegben,
ugyanúgy, ugyanott, ugyanarra halad

az úton, nem látni ugyan egyiket sem,
mert testtelenek. Csak lábnyomukat.
Kiválnak a fák, már látszik a törzsük.
A szirtnél összeszorul a tömeg.

--Kik vagytok? -- kérdi Mária tôlük.
--Mi pásztorok, ôk angyal-követek,
jöttünk dicsérni benneteket.
-- Hát várjatok itt, majd sorba bejöttök.

Hamuszín napkelte elôtti homály,
toporog a gulyás, a juhász meg a bojtár,
és pörlekedik lovas és gyalogos már,

az ásott kútnál, az itatónál
ordít a teve és rúg a szamár.
Már szürkül a hajnal a csillagokat
az égboltról hamuként leseperve.

A nagy sokaságból a sziklaüregbe
a királyokat engedi Mária csak.
Nagy fényben alszik a gyermek a jászla
fenekén: hasadékban a hold sugara

Melegíti szamár puha szája, subája
az ökör meg a ló meleg orrlika.
Csak áll a homályban mind, ki bement még,
susognak, a szót kínnal keresik.

A jászol elôl most balra terelnék
a királyt, hogy állna félre kicsit,
megfordul a bölcs: a küszöbrôl a vendég,
a karácsonyi csillag a szűzre tekint.

Fordította - Pór Judit

Link


 
 
2 komment , kategória:  Borisz Paszternak  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 677
  • e Hét: 34443
  • e Hónap: 99622
  • e Év: 2266883
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.