Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Nádasdy Ádám - Teremtés
  2022-05-03 17:31:24, kedd
 
 


Nádasdy Ádám - Teremtés

Hibás darab, mondtad, és kiemeltél
a futószalagról egyenletes
ütemben jövő darabok közül,
föltartottál a fény felé, szakértő,
keskenyre húzott szemmel nézegettél,
forgattál ujjaid finom begyével,
megnyomkodtál kicsit, aztán körömmel
kocogtattál, sőt valami savat
is cseppentettél rám (bár meg kell adni,
ez utóbbit igen figyelmesen,
üvegrudaddal épp csak birizgálva),
de minden stimmelt, textúrára, színre.
Még meg is szagoltál, de semmi, ott se.
Hibás darab, mondtad, és visszatettél
a sok egyforma késztermék közé.
...
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Nádasdy Ádám - Ars poetica
  2022-05-03 16:53:38, kedd
 
 


Nádasdy Ádám - Ars poetica

A vattacukorárus, az csinál ilyet:
a hurkapálcáját a teljesen üres,
kissé ütődött, forgó üstbe tartja,
és vár. Remél. Összeszorul mindene,
hogy sikerüljön az, ami szokott.
A pálca végén egyszercsak megtapad
egy szál a semmiből, tágrameredt
szemmel nézik a gyerekek, aztán még egy,
el lehet kezdeni forgatni finoman,
jön már a többi szál, helyet keres,
hogy hol tapadhatna a már meglevőkhöz -
kicsit lazít a vattacukros ember,
dúdol egy keveset, lábat vált, fölnéz,
egyre nagyobb a gombolyag, ő dönti el,
most már, hogy mit akar, hogy hosszúkásat,
vagy lapos-széleset; a gyerekek
arcán elömlik a vigyor, megszületett
a semmiből az édes, fagyott levegő.
Nem mindig van ez így: néha csak áll,
koncentrálva, a vattacukros ember,
nyújtja a hurkapálcát az edénybe,
tuszkolja is kicsit, remegteti,
de semmi. Zörögve szalad az üst,
a horpadásain meg-megcsillan
a fény. A gyerekek egymásra néznek,
ő meg csak rágja a bajuszát.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Püspöki Julianna – Tanmese
  2022-03-03 17:49:06, csütörtök
 
 


Püspöki Julianna - Tanmese

Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált ...
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Sok dolgom van. - felelte a nő
- Már hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
Tanítok 2 sólymot, 2 sast, fegyelmezek 2 nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót. - felelte a nő
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket .
- Bennem vannak.
A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak - ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de meg őket tanítanom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak. - ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet. - Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. - Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom
ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király.
De nekem meg kell szelídítenem.
- Ő az EGÓM.
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Köves József - Balladaféle tűnt idők poétáiról
  2022-01-08 14:44:17, szombat
 
 


Köves József - Balladaféle tűnt idők poétáiról

Hol vannak a régi fivérek, barátok,
akiket magad is lelkesen tapsoltál,
nevüket rég elfújta valami átok,
ahogy rólad se tudják majd, hogy voltál!
Mi hajdan láng volt, ma hamvadó zsarátnok,
Lassan kitoloncolja az emlékezet,
szomorú valóság ez, nézzük akárhogy -
ritkán felbukkannak régi versrészletek...
Hiába volt a mű hajdan szenzáció.
De hát hol van már a tavalyi szó?

Teremtőjükről levált apró mondatok,
amiket talán még elraktároz az agy -
ennyi az öröklét. Nincsenek olvasók,
a halállal mindenik életmű befagy.
Hol van Garai, az indiánok sarja,
és Váci Miska, a keleti vég fia,
habár menni kell, ha isten így akarja,
de a versnek nem kéne elpusztulnia,
Költészet s öröklét - puszta illúzió.
De hát hol van már a tavalyi szó?

Hol vannak a régi fivérek, barátok?
Réges-rég eltűnt már Soós Zoli, a bicskás
s vele tűntek el a gorombakovácsok,
országcsavargó Ladányi helyén sincs más.
S hol van Ratkó Jóska, szegények költője?,
elment miniszterasszony nagynénje után,
égi mezőn libeg kopott felöltője,
nem tudják, ki volt ő, bár idézik sután.
Minden mi volt, múló produkció.
De hol van már a tavalyi szó?

Hol már Csukás gordonkahangú versei,
Bella Pista Istentől rég mattot kapott,
Nagy László csikóját égmezőn nyergeli -
amíg velünk volt ő - egy országra hatott.
Magyarország - tudjuk - a költők hazája,
persze hogy van belőlük ma is rengeteg.
s nincsen az elmúltnak antológiája,
a líra hiába mindennél kedvesebb,
feledékeny a kevés olvasó.
És hol van már a tavalyi szó?


 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Janus Pannonius
  2021-09-05 18:58:58, vasárnap
 
 


Janus Pannonius: Névváltoztatásról

János volt a nevem, s Janus, ki e verseket írta!
Megmondom, ha netán, tudni kívánod okát.
Nem buta gőgből hagytam cserben a régi nevem, nem!
Tudna-e bárki különb s szebb nevet adni nekem?
Ezt hittem magam is s lásd, Janus lettem, amint a
Múzsa magához emelt s megkoszorúzta fejem.

Janus Pannonius (Csezmiczei János vagy Cesinge János, neve magyar fordításban Janus - János , Pannonius - Pannóniai) (Csezmice, 1434. augusztus 29. - Medvevár, 1472. március 27. pécsi püspök, az első név szerint ismert költő és humanista, aki Mátyás király korában élt, latin nyelven írt.



Janus Pannonius: A roskadozó gyümölcsfa

Én, aki nyílegyenest törtem sudarammal az égnek,
Seprem most leborult lombozatommal a port.
Nem külső, idegen terhek roskasztanak engem,
Önnön termésem húzza le bús fejemet.
Társaimat viharos villámok döntik a földre,
Rám ez a dús termés hozza a szörnyű halált.
Ép volnék ma is én, ha nem önt el a százszoros áldás;
Mind az enyém a gyümölcs, mely íme porba terít.
Nincs más hátra: a balta setét vasa vágja el éltem,
S máglyák lángjai közt pusztulok el megadón.
Jobb a diófának: termése miatt verik őt le,
Engem a termésem súlya tör össze maga.
Épp ily díjat nyert Agamemnon hitvese hajdan,
S az, ki a háboruba küldte gyanútlan urát.
Ó, de ha így fizet, ily gonoszul, anyjának a gyermek,
Akkor a természet szent joga, jaj, hova lesz?
Azt diktálja az ész: ne akarjon szülni az asszony,
Vesszen a magzat, amely duzzad az anyja ölén.
Bárcsak durva fagyok perzselték volna le szirmom,
Amikor ifju tavasz csalta ki bimbaimat!
Vagy letarolták volna a vad szelek a be sem érett,
Zsenge bogyót, sűrűn nőtt, buja kincseimet!
Meddő árnyam várna csak arra, ki lankad a hőtől,
S nem másért, csak ezért tisztelik úgy a platánt.
Karcsú, szép, sudaras törzsek, hallgassatok énrám,
Széttárván ölelő, széles-erős karotok:
Díszes kerti gyümölcs ne legyen soha szívetek álma,
Éppen elég, ha a lomb lep, noha magtalanul.
Rátör a büszke gyümölcs a sudárra, mely élteti-hordja,
Egyszerűen, szelíden díszlik a fán a levél.
És te, ki erre kerülsz, ágast állítni ne restelj
Csüggő gallynak, emeld helyre a dűlt terebélyt,
Gyakran gyógyította be már gyöngéd idegen kéz
A rokon által ütött mély, szomorú sebeket.
Rakj hát holmi karót e szegény ágaknak alája,
Szednivaló is akad, újra ha erre kerülsz.
Tennen terhed is úgy könnyüljön, s véreid ádáz
Tetteid úgy ne legyen felpanaszolni okod.

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Örkény egyperces
  2021-08-10 18:14:06, kedd
 
 


Örkény István - A végzet
Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők.
Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!!!!
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Wolfgang Borchert: A cseresznresznye
  2021-06-16 16:49:20, szerda
 
 


Wolfgang Borchert: A cseresznye

A falon túlról csörömpölés hallatszott. Most megeszi az összes cseresznyét, amit nekem tettek félre, gondolta. Pedig én vagyok az, akinek láza van. Anya szándékosan rakta ki a cseresznyét az ablak elé, hogy jól hűljön le. Apa pedig most elejtette a poharat. És nekem lázam van. A beteg felállt. Lassan araszolt előre a fal mentén. Aztán az ajtón át látta, hogy az apa a földön ül. Merő cseresznyelé volt a keze. Merő cseresznyelé, gondolta a beteg, az van rajta mindenhol. Cseresznye. Pedig nekem tartogatták, hogy megegyem. Hisz nekem van lázam. Az egész keze merő cseresznyelé. Bizonyára jól lehűlt már a cseresznye. Hisz anya szándékosan rakta ki az ablak elé. A lázam végett. Erre föl apa megeszi nekem az összeset. És most ott ül a földön, és merő cseresznyelé a keze. Nekem pedig lázam van. Neki viszont ott van a kezén a hideg cseresznyelé. A finom hideg cseresznyelé. Bizonyára teljesen lehűlt. Hiszen csakis ezért volt az ablak előtt. A lázam végett. Belekapaszkodott a kilincsbe. Amikor az megcsikordult, az apa felnézett. De hát, fiam, neked ágyban a helyed. Lázas vagy, fiam. Feküdj nyomban vissza az ágyba. Minden merő cseresznye, suttogta a beteg. Ránézett az apa kezére. Minden merő cseresznye.
Feküdj nyomban vissza az ágyba, fiam. Az apa megpróbált felállni, és eltorzult az arca. A kezéről csöpögött a lé. Merő cseresznye, suttogta a beteg. Mind az én cseresznyém. Lehűlt? kérdezte hangosan. Igen? Bizonyára már jól lehűlt, ugye? Hisz anya szándékosan rakta ki az ablak elé, hogy jól hűljön le. Hogy jól lehűljön.
Az apa gyámoltalanul nézett fel rá odalentről. Bágyadtan elmosolyodott. Nem bírok lábra állni, mosolygott, és eltorzult az arca. Nagyon ostoba helyzet, szó szerint nem tudok lábra állni. A beteg az ajtóba kapaszkodott. Az ajtó csendesen ide-oda moccant a beteg dülöngélésétől. Jól lehűlt már? suttogta, igen? Ugyanis elestem, mondta az apja. De nyilván csak az ijedtség teszi. Teljesen lebénultam, mosolygott. Csakis az ijedtségtől van. Mindjárt jobb lesz. Akkor majd visszaviszlek az ágyadba. Sürgősen vissza kell feküdnöd. A beteg az apa kezére nézett.
Á, semmiség az egész. Csak egy kis vágás. Mindjárt rendbejön. A bögre miatt van, legyintett az apa. Felnézett, és eltorzult az arca. Remélem, anya nem pöröl majd érte. Pont ezt a bögrét imádta annyira. Én meg most összetörtem. Éppen ezt a bögrét, amit annyira szeretett. Ki akartam öblíteni, s közben elcsúsztam. Csak ki akartam öblíteni egy kis hideg vízzel, hogy aztán beletegyem a cseresznyédet. Egy üvegpohárral nehéz bánni ágyban fekve. Azzal ágyban fekve nehezen tud bánni az ember.
A beteg az apa kezére nézett. A cseresznye, suttogta, a cseresznyém? Az apa újfent megpróbált lábra állni. Mindjárt hozom, mondta. Mindjárt, fiam. Menj vissza gyorsan az ágyba a lázaddal. Máris hozom a cseresznyédet. Még mindig ott van az ablak előtt, hogy jól lehűljön. Azonnal hozom. A beteg a fal mentén visszabotorkált az ágyához. Amikor az apa bejött a cseresznyével, mélyen a takaró alá rejtette a fejét.
Szalai Lajos fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Popper Péter - Belső utak könyve (részl.)
  2020-10-06 19:04:39, kedd
 
 


POPPER PÉTER - A BELSŐ UTAK KÖNYVE
(részlet)
------------------------------------------
" AZ IGÉNY VALÓSÁGOT SZÜL.
A DOLGOK MEGVALÓSULÁSÁNAK AZ A KEZDETE,
HA MAKACSUL RÁJUK GONDOLUNK. "
Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk,
karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat.
A hívásokra válasz érkezik. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és aszerint közelednek vagy távolodnak. Szeretnénk szerelmesek lenni -- és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra ; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
-----------------------------------------
" A HOSSZÚ ÉS JÓ ÉLETET NEM ÉVEKKEL,
HANEM ÉLMÉNYEKKEL ÉS MEGISMERÉSSEL MÉRIK. "
Életünknek van egy szubjektív időrendje, amely egyéni és sajátos. Bátran és kíváncsian kell élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint ; tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid,.
Kung-Fu-ce írja :
"Mikor húszéves voltam -- sokat tanultam.
Mikor harmincéves voltam -- már tudtam mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam -- már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam--már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem -- már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át. "

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Önkény István – Én is téged Kurt
  2020-09-09 18:29:16, szerda
 
 


Önkény István - Én is téged Kurt

Annyi évesen, ahány vagyok, egyetlen tanácsot adnék az utánam lélegzőknek. Használhatnak fényvédő krémet, mi több, magam is egyetértek ezen termékek indokolt esetben történő bőrre maszatolásának, de szerelmesek semmiképpen ne legyenek. A fényvédő krém ugyanis, alaposan utána olvastam, a szerelem ellen nem véd. Ha tűző nap alá dőlnek kevés ruhában, dörzsöljék be csupasz területeiket, de könyörgöm, közben ne gondoljanak senkire.
Sokféle kemikália kapható földön kívüli sugárzás ellen, jómagam egy csecsemőkre valót használok, főként a fülemre, hasamra spriccelek belőle, kizárólag délelőtt tizenegyig, illetőleg naplemente előtt két órával merészelek a stégre heverni. Olyankor a tó is kedvesebb, nem tükröli szemembe a napfényt, csak a szomszéd nyír füvet rendületlenül, veterán katona, talán már hatvan éve halott, nem kívánnék vele szóváltásba keveredni.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Annyi hasznos dolog akad a világon. Például olvassanak. Arról, miként volt szerelmes valaki más. Amint keresztül kűzdjük magunkat egy betűdzsungelen, hol burjánzik némi gyanús illatú virág, szinte megsajnáljuk az írót, gondoljanak csak Mihail Bulgakovra. Ne, ne rá, inkább Goethe-re, Flaubert-re, Tolsztojra. Vagy a lektűristákra, kiknek más témája sincs, mint eme pórázra idomíthatatlan állat, ki folyton éhes, ha tele a hasa, bár a kutyám is addig zabálna, míg elájul, szerencsére tizenöt éves, és már nincs szuka a környéken.
Szóval ne legyenek szerelmesek. Hallgassanak dalokat, melyben hosszú hajú férfiak rövid szoknyás lányokról énekelnek. Amint könnyezni kezdenének, jusson eszükbe, elmúlt az összes hatvanas évek. Vagy hallgassanak olyan dalt, melyben rövid hajú férfiak hosszú szoknyás lányokról énekelnek, az a folklór. Lányok is szoktak dalolni férfiakról, az folklór is lehet, ilyesmit nem hallgatok, inkább a veterán fűnyírója, attól nem fáj a bal karom.
A nagy kérdés persze az, hogyan kerülhető a szerelem. Ahogy a nap sugara. Lehetetlen, ámde elméletben kivitelezhető. Példának okáért nem kell megszületni. Mivel önök ezen már régesrég túl vannak, azt tanácsolnám, nézzenek filmeket szerelemről. Mindnek halál a vége. Hány rendező, producer, színész, maszkmester, operatőr, fővilágosító, kellékes kapott szívinfarktust, mire olyan szerelemre pörkölődött a celluloid, ahogy megálmodták.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Sok finom dolog van a világon. Mondjuk az epres jégkrém, csak semmiképpen ne gondoljanak más ember fényvédő krémtől mentes területére, miközben fogyasztják. Vagy mielőtt hozzákezdenének, legalább szórjanak rá borsot.
Nagy tömegű víz közelébe ne költözzenek, szerelmesek özönének pillantása fulladt e halmazállapotba, kártékony a napi többszöri tekintésük. Akárcsak az alkoholfogyasztás. Mindig egyedül igyanak, ha éppen muszáj, ezen kivételes esetben azonban ne hallgassanak zenét, aki hangjegy közelébe vetemedik, már csókolta más anyajegyét. Festményekre se lessenek illuminálás közben, olvasni pedig szigorúan tilos, ha mégis szemük magasságába imbolyog A Mester és Margarita, csapják falhoz, amint m betűt látnak.
Gondoljanak arra, milyen megterhelő más ember csupasz bőrfelületére dőlni, főként ha párás. Ki akar magának ilyen bosszúságot? Inkább a fényvédő krém, úgysem sikerül kicselezni a napot, gondosan maszatolják a mellkasukra, közben semmiképpen ne gondoljanak más mellkasára.
Könyörgöm, ne legyenek szerelmesek. Annyi hasznos dolog van a világon. Például a matematika. Egy meg egy. De ne szemléljék túl sokáig az egyest, úgy sose lesz belőle kettő, hiába a plusz kereszt, vagy talán éppen azért van ott, hogy elhiggyék, nincs is kettő. A francba, leégtem. Pedig már bukik a nap. A lényeg, ne legyenek szerelmesek, könyörgöm, annyi szépbe lehet belehalni, ha egyszer megszülettek. Csak már egy se jut eszembe, tó partján lakom.

(Előzmény: Kurt Vonnegut-Használjanak fényvédő krémet!)

 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
Francois Villon : Négysorosok
  2018-01-20 13:08:24, szombat
 
 


Francois Villon : Négysorosok

Francia voltam - megbántam nagyon
Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon
Egy jó öles kötéllel nyakamon,
Immáron seggem súlyát latolom.
( Mészöly Dezső )

Francia vagyok Párizs városából
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.
( Faludy György )

Francia volnék Párizs utcájából,
mely lábam alatt mocskos mélybe vagyon,
s most hosszan lógok egy hűs akasztófáról,
s nyakamon érzem, mily nehéz alsó tagom.
( Sütő Tamás )

Francia vagyok - s ez nagy bajom,
Párizsban, Pontoise táján lakom,
most a kötél vár rám: nyakamon
méri fejem, hogy mit nyom farom.
( Baranyi Ferenc )

Francia vagyok, mérgelődhetem.
Ponthoise-i Párizs volt szülőhelyem.
Most hát egy kenderkötéltől fejem
Megtudja majd, hogy mit nyom fenekem.
( József Attila )

Francia vagyok, csak ez kellett,
Párizs szült (Ponthoise mellett);
Rőf kötél súgja majd fejemnek,
Hogy mi a súlya a fenekemnek.
( Illyés Gyula )
 
 
0 komment , kategória:  Irodalom innen onnan  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2022.04 2022. Május 2022.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 154 db bejegyzés
e év: 875 db bejegyzés
Összes: 5949 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 590
  • e Hét: 2828
  • e Hónap: 31871
  • e Év: 138186
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.