Regisztráció  Belépés
aranyag.blog.xfree.hu
A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Klári mami
2010.11.16
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Egy kicsit több
  2017-12-16 20:31:28, szombat
 
  Egy kicsit több

Egy kicsit több jóság kellene ebben a rút világban,
több szeretés, és ölelés könnyektől nedves éjszakákban.
Kicsit gyöngédebb érintés abban a furcsa félhomályban,
hol nem érzi már a két kezünk azt az ölelő erős vállat.
Egy kis megértés kellene, mikor ott ülünk méla gyászban,
s őszinte részvét, mely tükrözi, fontos lehetsz még másnak.
Segítség annak, ki gyönge, kezet nyújtani bátran,
S embernek lenni életünk bajoktól rengő viharában.

Kicsit több erő! S remény! Hogy hinni tudjunk még másban,
Akkor is, mikor szívünkben keserű csalódás van.
Sok-sok erő és akarat! Hogy ne győzzön le a bánat,
s leküzdjünk minden akadályt, s higgyük: még szebb idők várnak.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Néha
  2017-09-22 13:49:13, péntek
 
 
Meggyesi Éva:

Néha...


Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Egy éve már
  2017-08-30 20:45:45, szerda
 
  Egy éve már

Egy éve már, hogy elmentél tőlünk, akár egy múló pillanat,
de most is ugyanúgy vérzek, épp úgy fáj minden gondolat.
Minden szó, melyet mondtam, borzas lelkemben felsajog,
pedig tudom, hogy ott fent úgy ragyogsz, mint a csillagok.
Nem haltál meg. Nyugodni tértél, hiszen oly mélyen bennem élsz,
Te voltál nekünk mindig az oltalmat hozó menedék.
Nem maradt számunkra többé semmi, csak puszta sírhalom,
s most, mikor arcodat nézem, felszakad bennem a fájdalom.
Pihenj csak. Álmodd az álmod. Vigyázzanak az angyalok.
Neked már nem fáj semmi. De nekem most is úgy sajog.
Tudom. Találkozunk még, hol az éjszakák, nappalok
egybefolynak és nincs más, csak álom, s örökös nyugalom.
Lassan majd ott leszek én is, s nem lesz már többé fájdalom,
s vársz rám. Mikor az éjben kialszanak a csillagok.

Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Mennyit ér
  2017-08-29 17:23:58, kedd
 
  Éva Meggyesi-Mennyit ér

Mondd mennyit ér egy emberélet,
ha átok száll reá?
Ha ártatlanul eltaszítják,
mint egy kóbor kutyát!
Ki szenved, és gürcöl éjjel- nappal,
mégis: alig van kenyere!
Hiába szép, és hiába jó,
Senki sincs vele.
Mondd! Mennyit ér egy gonosz zsarnok,
Ki mást nyomorba dönt?
Ki után szenvedés marad,
s ezernyi fájó könny.
Mért húznak hozzá annyian?
Hisz lelke halott, hideg!
Csak addig szeret mindenkit,
míg teli a zsebe.
Most hozzá bújsz! És eldobod azt,
ki nem vétett neked!
S kegyetlen zsarnoknak hízelegsz,
csak hogy több lehess.
S ha hideg, sötét éjjel lesz,
ott lesz majd veled?
Ne hidd, hogy ő majd letörli
hulló könnyedet!
Majd akkor fogod megérezni
mit jelentett neked,
Ki nem tudott kincseket adni,
csak fogta a kezed!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Néha
  2017-08-19 12:02:10, szombat
 
  Néha

Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Van olyan nap
  2017-07-07 05:06:28, péntek
 
  Van olyan nap

Van olyan nap, hogy nem akarsz semmit,
csak elbújni némán, csendesen,
ahogy az árnyék bújik a fák közt,
sötétre váltva a színeket.
Valahol csöndben megpihenni,
ahol nem zavar senki sem,
csak a csönd ül a válladra némán,
s nem is kell más, hogy megpihenj.
Nincsenek hangok, nem hallasz semmit,
érzed, hogy átölel a csend,
olyan nyugtatón, oly simogatva,
hogy szinte újjászületsz.
Mintha valami égi angyal
suhanna át a szíveden
szelíden, mint egy hűs fuvallat,
megérintve a lelkedet.
Megnyugszol tőle, s mint a friss szél,
mely átfúj a fejed felett,
olyan friss leszel, s oly türelmes,
hogy már nem zavar semmi sem.
S a gondok, amelyek mázsás súlyként
ültek rád, könnyebbek hirtelen,
és a hályog, mely szemeden ült, most
hirtelen eltűnt teljesen.


Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Miért kell
  2017-06-14 09:12:46, szerda
 
  Miért kell

Megszülettünk. És meghalunk egyszer,
de addig sok minden létezik,
szárnyaló öröm, és keserű könnyek,
melyek lelkünket vértezik.

Hosszú az út, míg odáig érünk,
mégis: az idő eltelik.
Mért nem tudunk a kettő közt lenni
néha egy kicsit emberibb?

Mért kell bántani annyiszor egymást?
Mért lesz az ember oly irigy,
hogy megölné egymást egy falat kenyérért,
s hiába kérik, nem segít.

Mért oly kevés a szeretet néha?
Hiszen a lelket élteti!
Szeretet nélkül hideg a lélek,
hiszen az hozzánk tartozik.

Mért kell annyira gyűlölni egymást,
Hiszen annyira szomjazik
minden ember, ki érezni képes
szeretetre, míg létezik.

Észre se vesszük, hogy rohan az élet,
s hajunkra hó fátylat terít,
ködbe burkolva ifjúságunk,
s emlékeinket elveszi.

Olyan jó volna néha- néha
az időt megállítani,
ott ahol egykor boldogok voltunk,
míg a szívünket átszövi

valami édes szeretet érzés,
ahol nincs harag, se gyűlölet,
s szeretni egymást egészen addig,
míg az éjszaka átölel.

S abban a végső, elhaló percben
úgy menni el, oly csendesen,
hogy ne tudjon fájni senkinek sem,
amikor egyszer elmegyek.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
A rózsák
  2017-06-09 04:30:55, péntek
 
  A rózsák

A rózsák is épp úgy szenvednek néha,
mint az emberi szív, melyben mélyen ott lakik
minden szenvedés, olyan mélyre zárva,
hogy ne tudják többé felszakítani.
Éppen úgy hullik apró harmatkönnyük,
míg végig gördülnek szirmuk oldalán,
átlátszó kristályként szirmukra tapadva,
s mégis: talán a legszebbik virág.
A rózsák is olyanok, akár az ember,
ki épp úgy hullajtja lelke szirmait,
gyöngyöző könnyként lelkébe temetve,
hogy ne hallja senki sóhajtásait.
Ők is elhalnak, amikor a szirmok
hervadt elmúlással földre hullanak,
s akkor ébrednek fel, mikor az eső hull,
s águkra újabb bimbókat fakaszt.
Az ember is olyan, akár a rózsák,
csak nem látszik rajtuk milyen súlya van,
egy oktalan szónak, mely lelküket nyomja,
s belülről sírva könnyet ontanak.
Az ember is épp oly széppé tud válni,
mikor a lelkében új remény fakad,
megszépül ő is egyetlen mosolytól,
mikor szívében újra lesz tavasz.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Van e hely még
  2017-05-29 08:59:22, hétfő
 
  Van e hely még

Van e hely még e cudar világban, hol melegek még az otthonok?
Hol a hajnali fáradt fény még a hűs falak közt átragyog?
Van e hely még, hol béke van? Én mindig erről álmodom,
mely gyermekeinknek biztonságot nyújt, ha már nem vagyok.

Van e hely még? Én azt látom csak, hogy ármány dúl, és a zsarnokok
izzó pokolba, romba döntik az eljövendő holnapot.
Van e hely még? Én nem tudom már. Kóbor reményem egyre fogy,
s félek: az égben, hogyha látják, reszketnek most az angyalok.

Van e hely még? Én nem tudom már, s most önmagamat vádolom,
pedig egyedül mit tehetnék? Csak azt, hogy imába foglalom
azt a keserű, kínzó érzést, amely bennem ég, s fájlalom
a tovatűnt idők szép varázsát, mely biztonságot adhatott.

Van e hely még? Én úgy szeretném, ha látna Isten, s ha szólhatok,
hallgassa meg az imádságom, könnytől csorduló alkonyon.
Hozzon a földre békességet! Áldást! Biztosabb holnapot,
őrizze meg a gyermekeinket, s ne hozzon még több bánatot.

Hadd hajtsam fejem úgy álomra, hogy tudjam: ha egyszer itt hagyom,
ezt a földet a másvilágban majd biztonságban alhatok.
Hadd lássam, még a gyermekeim szemében mielőtt meghalok,
hogy boldogok itt a földi létben, Uram! Hallgasd meg óhajom!

2016.05. 28. Szombat. Győrújfalu.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Mennyit bírsz
  2017-05-14 13:00:31, vasárnap
 
  Mennyit bírsz

Mennyit bírsz vajon elviselni,
amíg úgy érzed, szétszakadsz,
mennyit bír vajon még a szíved,
amíg úgy érzed, meghasad.
Mennyi fájdalom gyűlik benned,
amíg nem fáj már semmi sem,
nem vonzanak már színes álmok,
nem érdekel már senki sem.
Mi kell még, hogy elfogadd sorsod?
Holnap sem lesz jobb semmi sem!
Miért jó az, ha örökké lázadsz?
Nem áll majd melléd senki sem.
Miért forrongsz úgy belülről mélyen,
akár a láva, mely oly tüzes,
belülről izzik, de mégsem látod,
csak azt érzed, mikor megsebez.
Miért kínoz még ezernyi kétség,
ha úgy sem hiszel már semmiben,
tengernyi könny van lelkedbe zárva,
kavicsként nyomva szívedet.
Miért vársz még? Add ki magadból,
mi felőrli lelked teljesen,
s a kétséget, amely belülről mardos,
űzd el magadtól messzire.
Vagy maradj ott, és fogadd el sorsod,
vagy tiporj el mindent teljesen,
szakíts át minden hidat, mi gátol,
s szárnyalj szabadon messzire.



Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!





 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 59 db bejegyzés
Összes: 9773 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1358
  • e Hét: 4038
  • e Hónap: 26596
  • e Év: 26596
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.