Regisztráció  Belépés
aranyag.blog.xfree.hu
A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Klári mami
2010.11.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
Néha olyan jó...
  2018-08-19 14:17:06, vasárnap
 
  Néha

Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.
Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.

Írta: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Most arra gondolok
  2018-07-23 11:42:53, hétfő
 
  Meggyesi Éva :Most arra gondolok

Most arra gondolok szobám mélyén ülve,
mennyi lehet még, míg időm majd lejár,
s mi lesz azokkal, kik oly kedvesek nékem,
ha már átléptem az idő kapuján?
Mi lesz, ha egyszer elhalkul a szó is,
mely lelkemből fakad, s azokhoz kiált,
kikre gondolok minden ébredésben,
mikor rám tekint az első napsugár?
Ha majd ott fekszem csöndes némaságban,
mozdulatlanul, és lelkem messze jár,
abban a különös megtisztult világban,
ahol már semmi, de semmi se fáj.
Mi lesz azokkal kik oly kedvesek nékem,
mint a szívemben minden dobbanás,
ki fogja akkor hazavárni őket,
s lesz e számukra majd vigasztalás?
Nem tudom, mit fogok itt hagyni reájuk,
hisz elvett már mindent ez a rút világ,
Annyira bánt, hisz úgy szerettem volna
annyit adni, mint soha senki más.
Fáj e majd vajon, ha nem leszek már nékik?
Hisz oly messze vannak s e gonosz világ
nem adta meg, hogy ott legyek közöttük,
hogy csillapíthassam, ha valami fáj.
De amíg nem csitul bennem el a sóhaj,
addig övék lesz minden dobbanás,
mely megfáradt szívemben olyan mélyről hallik,
hogy száz határon túl is hozzájuk talál.
Talán nem tudják: de titkon ők is érzik,
hogy nem tud így szeretni soha senki más,
ahogy én szeretem minden egyes percben
őket, míg el nem ragad a halál.
És még akkor is, odafent az égből,
ha szellő suhan majd a dombokon át,
hozzájuk száll majd minden imádságom,
akkor is, ha ők már nem gondolnak rám.

Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Ne sírj utánam
  2018-05-13 07:11:02, vasárnap
 
  Meggyesi Éva : Ne sírj utánam

Ne sírj utánam, ha nem találsz többé,
Hisz én mindenhol ott leszek,
elég, ha jelzed egy halk sóhajtással,
s a sóhajodban benne leszek.
Elég, ha gyönge tavaszi szél fúj
felkavarva a hangokat,
én köztük leszek egy halk surranással
s hallani fogod a hangomat.
Elég, ha gondolsz rám hűs éjszakákon,
én benézek majd az ablakon,
s lágy szellő szárnyán halk suhanással
végigsimítok arcodon.
Ne sírj utánam! Megtalálsz mindig.
Ha bármi bánt téged, ott leszek!
Elég, ha kezedben tartod a képem,
s én rád mosolygok majd csendesen.
Ne sírj utánam! Hisz őrzöm az álmod,
s míg fátylat sző majd az éji csend,
én őrizlek téged. Féltve, vigyázva,
csak álmodj. Hunyd le a két szemed.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Oly korban élünk
  2018-05-12 19:58:50, szombat
 
  Oly korban élünk

Oly korban élünk most ezen a földön,
ahol az ember már úgy elaljasult,
hogy dolgoztatná egy szelet kenyérért
az elesettet, bár tudja: könnye hull.
Képes tőle az utolsó fillért is
kicsalni, pedig tudja, hogy szegény,
s arcának egyetlen izma sem rándul,
ha az éhező tőle enni kér.
Oly korban élünk most ezen a földön,
hol a munkásnak nem jár tisztelet,
addig kell csak, míg bagóért gürcöl,
s ha már legyöngül, nem kell senkinek.
Oly korban élünk most ezen a földön,
hol szülőnek lenni hatalmas kereszt,
ki nem tud a gyermeknek kincseket adni,
őt is lenézik, bármilyen nemes.
Hiába okos, és hiába szorgos,
ebben az országban sehol sincs helye,
bármily hitvány is, csak azt méltatják,
kinek bankóktól duzzad a zsebe.
Oly korban élünk, hogy nem vesszük észre,
mily borzalmakat szül a gyűlölet,
hiszen valóság show-tól agymosottan
butulnak sorra már az emberek.
Főző műsorra, tehetségshow-ra
mindig van néző, s telik sms,
de ha beteget, nincstelent látnak,
félrefordulnak már az emberek.
Oly korban élünk most ezen a földön,
hogy visszasírjuk a régi szép időt,
s kétségbeesve a messiást várjuk,
hiszen tudjuk, hogy többé nincs jövőnk.
Oly korban élünk most ezen a földön,
hol ármánykodás dúl kézfogás helyett,
s ki elborult aggyal gyilkolni képes,
büntetés helyett luxust érdemel.
Oly korban élünk most ezen a földön,
hogy össze kell fogni, amíg még lehet,
s jobbá tenni e gonosz világot,
hogy gyermekeinknek nyugalma legyen.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles.
Kép: Internet.




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Tünődöm
  2018-02-28 07:00:58, szerda
 
  Tűnődöm

Tűnődöm az esti félhomályban
s bámulom a szürkülő eget,
vajon hányan várják mindhiába,
hogy letisztuljanak a fellegek?
Hány embert űz súlyos sötétségbe
a sorsuk, mely oly reménytelen,
mint csillagot elérni az égen,
hiába is nyújtod a kezed.
Hány ember van, ki más helyett szenved
s hideg szélben búsan őgyeleg,
nem szól semmit, s bár az ajka néma,
szemeiből sűrű könny pereg.
Hány ember, ki mindhiába kérlel,
Segíts rajtuk. Kérlek! Istenem!
Ne engedd, hogy égő nap hevében,
vad viharban, sírva tengjenek.
Segíts rajtuk, ha fent vagy az égben!
Csak te vagy, ki mindent megtehetsz.
Ott segíts, hol vétlenül szenvednek,
hiszen ők is, mind a gyermeked!

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Egyszer megérted
  2018-01-30 20:22:06, kedd
 
  EGYSZER MEGÉRTED

Egyszer megérted te is gyermekem, hogy
mindig, mindenkor úgy szerettelek,
hogy lehoztam volna a csillagot az égről,
hogy ölelhesselek, dédelgesselek.
Szerettem volna sokkal többet adni,
s szívemben minden egyes dobbanás,
tehozzád szólt, ha nem is úgy hallottad,
hisz magába zárta a fojtott zokogás.

Megfáradt karom minden erejével
érted akartam küzdeni, hogy lásd,
milyen nehéz is erősnek maradni,
ha már tested- lelked megpihenni vágy.

Szerettem volna sokkal többet adni,
vakító nyárt, hol sárgul a határ,
hogy ne érezd soha, milyen is, ha fázol,
s ne legyen más, csak hosszú- forró nyár.

Azt akartam, hogy úgy tudjunk szeretni,
hogy el tudjunk fogadni minden kis hibát,
s szeretni tudjunk szívünk melegével,
akkor is, ha vérzik, akkor is, ha fáj.

S ha majd eltűnök a sűrű, téli ködben,
értetek szól majd mindegyik imám,
s kérem az Istent, adja vissza néktek
szívetekbe a régi lobogást.

Meggyesi Éva



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Egy kicsit több
  2017-12-16 20:31:28, szombat
 
  Egy kicsit több

Egy kicsit több jóság kellene ebben a rút világban,
több szeretés, és ölelés könnyektől nedves éjszakákban.
Kicsit gyöngédebb érintés abban a furcsa félhomályban,
hol nem érzi már a két kezünk azt az ölelő erős vállat.
Egy kis megértés kellene, mikor ott ülünk méla gyászban,
s őszinte részvét, mely tükrözi, fontos lehetsz még másnak.
Segítség annak, ki gyönge, kezet nyújtani bátran,
S embernek lenni életünk bajoktól rengő viharában.

Kicsit több erő! S remény! Hogy hinni tudjunk még másban,
Akkor is, mikor szívünkben keserű csalódás van.
Sok-sok erő és akarat! Hogy ne győzzön le a bánat,
s leküzdjünk minden akadályt, s higgyük: még szebb idők várnak.

Írta: Meggyesi Éva Beküldő: Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!
Kép: Internet.




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Néha
  2017-09-22 13:49:13, péntek
 
 
Meggyesi Éva:

Néha...


Néha olyan jó egyedül lenni
álmodozva egy kispadon,
Nem gondolkozni, csak eltemetni
magunkba, ami fáj nagyon.

Fák alatt ülni egy nyári este,
s hallgatni, hogy a lomb susog,
ringatón, halkan, lágy álmot küldve,
szemeinkre, ha bánt nagyon

az a keserű, kínzó érzés,
amely nyugodni nem hagyott,
s elfeledkezni minden gondról,
álmodva boldog holnapot.

Ahol majd minden- minden más lesz!
S úgy talál ránk a nyugalom,
mint az álom, mely szememre szállott
azon a korhadt kispadon.



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Egy éve már
  2017-08-30 20:45:45, szerda
 
  Egy éve már

Egy éve már, hogy elmentél tőlünk, akár egy múló pillanat,
de most is ugyanúgy vérzek, épp úgy fáj minden gondolat.
Minden szó, melyet mondtam, borzas lelkemben felsajog,
pedig tudom, hogy ott fent úgy ragyogsz, mint a csillagok.
Nem haltál meg. Nyugodni tértél, hiszen oly mélyen bennem élsz,
Te voltál nekünk mindig az oltalmat hozó menedék.
Nem maradt számunkra többé semmi, csak puszta sírhalom,
s most, mikor arcodat nézem, felszakad bennem a fájdalom.
Pihenj csak. Álmodd az álmod. Vigyázzanak az angyalok.
Neked már nem fáj semmi. De nekem most is úgy sajog.
Tudom. Találkozunk még, hol az éjszakák, nappalok
egybefolynak és nincs más, csak álom, s örökös nyugalom.
Lassan majd ott leszek én is, s nem lesz már többé fájdalom,
s vársz rám. Mikor az éjben kialszanak a csillagok.

Meggyesi Éva
Minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül!
Mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles!




 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
Mennyit ér
  2017-08-29 17:23:58, kedd
 
  Éva Meggyesi-Mennyit ér

Mondd mennyit ér egy emberélet,
ha átok száll reá?
Ha ártatlanul eltaszítják,
mint egy kóbor kutyát!
Ki szenved, és gürcöl éjjel- nappal,
mégis: alig van kenyere!
Hiába szép, és hiába jó,
Senki sincs vele.
Mondd! Mennyit ér egy gonosz zsarnok,
Ki mást nyomorba dönt?
Ki után szenvedés marad,
s ezernyi fájó könny.
Mért húznak hozzá annyian?
Hisz lelke halott, hideg!
Csak addig szeret mindenkit,
míg teli a zsebe.
Most hozzá bújsz! És eldobod azt,
ki nem vétett neked!
S kegyetlen zsarnoknak hízelegsz,
csak hogy több lehess.
S ha hideg, sötét éjjel lesz,
ott lesz majd veled?
Ne hidd, hogy ő majd letörli
hulló könnyedet!
Majd akkor fogod megérezni
mit jelentett neked,
Ki nem tudott kincseket adni,
csak fogta a kezed!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 41 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 859 db bejegyzés
Összes: 10571 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 152
  • e Hét: 4923
  • e Hónap: 15186
  • e Év: 324563
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.