Regisztráció  Belépés
ronix.blog.xfree.hu
"Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít - de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Csapóné Ágoston Veronika
2008.06.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
Kerner Mariann: ELREPÜLTEK A DARVAK
  2014-09-06 20:10:56, szombat
 
  Elrepültek a darvak

Félig kész pulóver, egyedül maradt kötőtű,
sírig tartó piros pecsét, oldhatatlan eskü.
Egymásba kulcsolt, kihűlő, ernyedt kezek,
Példa, hogy jónak megmaradtunk valakinek.

Kisimuló ráncok nevetnek át a másvilágra,
Kampósbottal, kart karba öltve tipegve odaátra.
Életmesék emberöltői után elnémult nagyapó,
Búcsúdalt zeng vén diófán a kis rigó.

Lefedett tükrök, tömjén illat, néma könnyek,
Az együtt percei hömpölyögve mennek-jönnek.
Becsületben, szeretetben töltött életpálya,
imák szállnak a szélben- Istennek legyen hála.

Béke remeg a gyertyalángon, öleli őket a fény,
valahol még találkozunk- ez szívünkben remény.
Nagyanyó, nagyapó búcsúzik, csendben elindulnak,
hosszú nyár emléke száll- elrepültek a darvak...

(Kerner Mariann; 2014.09.
Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül,




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Tallóztam...Kerner Mariann: TISZTELET
  2014-08-30 20:56:25, szombat
 
  Tisztelet
Bemegyünk a boltba, mindenki siet, rohan- telt kosarak mögött álldogál egy néni fél kiló kenyérrel, egy előzékeny úr maga elé engedi. Tisztelet.
Van pedagógus, amelyik nem csak oktat, hanem tanít is, nevel. Tisztelet- azoknak, akik a büntetés mellett megtalálják a jutalmazás formáit is; azoknak, akik a gyereket nem könyvelik el hiperaktívnak, tanulási nehézséggel küzdőnek, figyelemzavarosnak, hanem képesek érdekes feladatokkal lekötni a figyelmét. Akik a sok nebuló nem egy egységként kezelik, hanem a gyerekeket külön-külön egyéniségként is. Akik tudják, hogy senki sem kimagasló mindenben, de mindenki jó valamiben, és ezt a valamit megtalálják minden kisiskolásban. A gyerek egész életében hálás lesz érte, mert nem utáltatja meg vele a tanulást, és mert nem szégyeníti őt meg.
Tisztelet.
A szülőnek, aki nem csak fegyelmez, utasít, hanem példát mutat. Olyan példát, amely hiteles, s melynek alapjait az értékek és szeretet adják. Akinek nevelése következetes, öle meleg. Aki egyszerre ad gyökereket és szárnyakat. Aki megteremti gyermekére az otthon óvó biztonságát. Aki nem majomszeretettel rajong gyermekéért, hanem mindent megtesz, hogy az önálló lehessen. Aki nem elvégzi a gyermek helyett a házifeladatot, hanem elmagyarázza azt. Aki felismeri, hogy nem azzal tesz jót, ha elkényezteti és mindent megvesz neki, hanem azzal, ha megtanítja, hogy az ember nem kaphat meg mindent, és legfőképpen arra, hogy nem azonnal. Tisztelet az olyan szülőnek, aki a gyermeket nemcsak jogokkal ruházza fel, hanem megérteti vele, hogy kötelezettségei is vannak. Mert ez a gyermek felnőttként képes lesz felelősséget vállalni tetteiért. Tisztelet.
Tisztelet a szerelmeseknek, akik egymásban látják a világot, és világnézetük hitet ad az egyedülállóak számára. Akiknek lénye teljességet ad a másiknak, szabadságot, hogy kibontakozhasson. Akik számára társuk nem valamiféle birtoklandó tárgy, akit vitrinbe zárnak, hanem segíti őt emberi kapcsolatai ápolására- ösztönzi a családdal és a barátokkal való kapcsolattartásra. Nem kisajátítja, megnyomorítja, szabályozza. Tisztelet.
Tisztelet a boltosoknak, akik az x. Vevőre is mosolyogva tekintenek. És nap végén sem fáradtak meghallgatni életük ügyes bajos dolgait.
Az ápolóknak, akik nem csak ki-be szúrják a tűt betegeik kezébe, nem csak rezzenéstelen arccal ágyneműt cserélnek, nem csak beordítanak, hogy “vizit", hanem megkérdezik azt is: “hogy van ma Józsi bácsi?" Tisztelet.
Tisztelet azoknak, akik hisznek annyira kapcsolatukba, hogy házassággal pecsételik meg azt. Nem rettenti meg őket a válási statisztika, a korábbi rossz tapasztalataik, keserű csalódásaik. Nem félnek, hogy ráfáznak, mernek bízni...hogy vannak kötelékek, melyek egy életre szólnak. Tisztelet.
Azoknak, akik meggyászolják halottaikat. Akik megállnak az őrlő mókuskerékben, és őszintén beszélnek arról mennyire fáj a veszteség. Akik nem menekülnek munkába, nem néznek boros pohár fenekére, csak, hogy könnyebb legyen. Tisztelet.
Tisztelet azoknak, akik képesek a nehezebb utat választani még akkor is, ha bizonyos szakaszon senki nem kísérheti őket, még akkor is, ha fáj az egyedüllét. Kitartanak álmaik mellett. Tisztelet.
Tisztelet a mentősöknek, akik idegen emberek megmentésére sietnek ünnepnapokon, éjszakákon, amikor más a családjával tölti az időt. Ők nem 8 órás munkakört látnak el. Náluk nincsen “jajj, most rossz napom van". Ott kell lenniük, és akkor, amikor szükség van rájuk. Nincs idejük fájni, nyűglődni, gyászolni. Tisztelet.
Tisztelet a kocsmárosnak, akik napi szinten szakításokról hallgat, válásban levőeket vigasztal.
Tisztelet.
Tisztelet a plébánosnak, aki azt issza amit prédikál: ha bort, bort, ha vizet, vizet. Ha azt a hitet közvetíti hallgatósága elé, amit ő maga is vall. Ha nem csinál magából mártírt, mert pap lett. Aki minden gyónó ember vétke mögött meghallja az embert. Tisztelet.
Tisztelet az édesanyáknak, akik világra hoztak bennünket. Testükben otthont adva az új életnek. Vigyázva csecsemőkorunk álmait, ápolva, mikor kijött a fogunk, gyámolítva, ha elestünk; táplálva, hogy nagyra nőjünk, szeretve, hogy szeretni tanuljunk.
Tisztelet nekik, akik nélkül nem lennénk.
Tisztelet.
(Kerner Mariann)

forrás: Kerner Mariann Versei


 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: A dal
  2014-08-21 21:10:50, csütörtök
 
  Kerner Mariann:

A dal

Eltévedt katona az élet viharában,
Békéért született, hitt egy szebb világban.
Harcba indult mégis, küzdött hazája védelmében,
Harag, gyűlölet ül egykor csillogó két szemében.

Elhangolt zongora sírja az elfeledett imát,
Zarándok lelke elüvölti az élet viadalát.
Fegyvere csőrre töltve, ordít a gyűlölet,
Fekete- fehér hang zokog : adj hitet.

Bűntudat, vád, feloldozás repül a szélben,
Remegő halálfélelem zizzen a falevélben.
Lelkében születő lépés már hazafelé indul,
Elég volt az áldozat, túl sok a harcból.

Elhangolt zongora dallama himnusszá nyílik,
Szíve a megbocsátás erejében bízik.
Szeme hálával, és kegyelemmel csillogó,
Virágba borul ajkán a régi gyász, a régi szó.

Visszanéz még egy percre a katona,
Érzés dobog: indulj, térj haza!


(Kerner Mariann; 2014
Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül,
mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles)
Elérhetőség:
https://www.facebook.com/battus.polydamas?ref=tn_tnmn)



 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann - SZERESD!
  2014-08-12 20:32:13, kedd
 
  Szeresd!
Amikor azon gondolkozol, hogy egyre idősödő szülőd ápolását idegenre bízod, emlékezz egy pillanatra: ki várt haza kitárt karokkal az iskolából?
Ki volt az, aki megdicsért az első piros pontért?
Amikor azt mondod: nincsen elég időd, kapacitásod, hogy ellásd- gondolj arra hány éjszakát virrasztott veled, mikor beteg voltál!
Amikor nyomaszt a terhe, hogy folyton panaszkodik: jusson eszedbe az első szakításod- ő fogta a kezedet, ő segített elhinni, hogy az élet megy tovább, és erőt adott, hogy elhidd még nagyon boldog lehetsz.
Ha ólomsúlyként nyomja lelkedet, hogy mindent százszor megkérdez hiába, elfelejti: emlékezz a bölcseletekre, amikre gyerekként hiába intett, nem tudott megóvni téged saját kudarcaidtól, bukásaidtól, s ha gödörbe léptél: mégis ott volt veled.
Amikor napok óta nem eszik, ez sem, az sem kell neki- jusson eszedbe hányféleképp próbálta veled megszerettetni a spenótot, még sem kellett, végül mosolyogva palacsintát sütött neked.
Amikor a halálról remegve, elcsukló hangon beszél, mert ez a legnagyobb félelme...emlékezz a benned élő gyerekre, aki oly sokáig nem tudott lámpa nélkül elaludni...
Légy te számára fény az éjszakában, fogjad a kezét! Szeresd!
...mert mikor örökre lezárja jóságos szemét már késő kimutatnod az elmulasztott szeretetet...
(Kerner Mariann)




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: ÁLDOTT LÉGY MAGYAR!
  2014-03-15 19:39:28, szombat
 
  Áldott légy magyar!

Apró talpú, nagyokat szenvedő, bús magyar,
Ébredj rá: az élet nem csak zivatar.
A vihar nem kerüli ki házad, ha rettegsz,
Félelem helyett szeretettel fordulj az emberekhez.
Múltad fájó sebét felejtsd végre el,
Érjen el hozzád a tudat: áldás, hogy létezel.
Kettétört történelmed tesz téged naggyá,
Sosem elég törekvésed űzött vaddá.
Ne sirasd, mi a múltban elveszett,
Élj bárhol a világban, hazavezet:
A gyökér, a szárny, az egyetlen otthon,
Zarándok lelked hiába kóborol.
Megtalálnod nem lehet az egyetlent,
Lecsengett éveket újra nem rendezheted.
A haza nem szántóföld, hegy, határ,
A haza, mely ezer útról téged hazavár.
Vándor, lakos, gyermek, és idős,
Van egy legenda: a hétköznapi hős...
Nem, az, ki harcolni mer, álmodni nagyot,
Hanem, ki elégedettséggel öleli a nemzettudatot.
Ki hiány helyett a mindennapokért dolgozik,
Nem ordít a tömeggel- csendben imádkozik.
Hálás szíve napsugárt fest, ha éri vihar,
Isten éltessen hazám, áldott légy magyar!


(Kerner Mariann; 2014. 03.
Szerzői és minden jog fenntartva;



 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: FOHÁSZ
  2014-02-15 21:02:52, szombat
 
  FOHÁSZ

Édes drága Istenem!
Nem szárnyakért esdeklek,
De szívemben légy velem,
Tarts meg, ha épp esek!

Taníts meg Uram a végtelen hitre,
Ha lábam összeroskadna,
Biztass engem kegyelemre,
Késztess vas akaratra!

Bocsásd meg vakságom,
Mellyel szemem befedem,
Apró kis bujaságaim,
S főként, hogy szeretem.

Nézd el kérlek szélsőségem,
Csapongó szolgád így tanul,
Ambivalens hitem menedékem,
Ringok én tűzben edzett vágyakon.

Engedd, hogy naivitásom megőrizzem,
Hogy szolgád- én, ne hulljak a porba,
Édes Istenem- nékem ez reményem,
Hagyj meg engem: gyermek magomba!

(Kerner Mariann)
(2011.)




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: A MAI KOR NŐJE
  2014-02-15 20:24:02, szombat
 
  A mai kor nője

A mai kor nője karrierre vágyik: épít magának.
A mai kor nője otthonra vágyik: vesz magának.
A mai kor nője biztonságra vágyik: teremt magának.
A mai kor nője társra vágyik: választ magának...
Ahogy telnek az évek, úgy jönnek új kihívások,
Munkahelyek, másik lakás, partner...
És lassanként rájön, hogy mindene megvan,
Még sincs semmije.
Lelke hontalan zokog a folyton változó időben.
Ereje fogyóban, szépsége mulandóban,
Mert amije van: hozzátartozik,
De Ő nem tartozik sehova.

(Kerner Mariann)




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: MÁS VAGYOK...
  2014-01-21 10:11:13, kedd
 
  Kerner Mariann

Más vagyok...

Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.

Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.

Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.

Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:

A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.

Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.

Mert nekem minden kincsem ott lapul,
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét.

(Kerner Mariann; 2013.04. 29.
Szerzői és minden jog fenntartva;




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: Új ÉV, ÚJ ÉLET...
  2014-01-12 21:28:28, vasárnap
 
  Kerner Mariann:

Új év, új élet...

Új év, új élet...lágy illat éled, ének csendül évek óta hangtalan ajkamon,
Szívem eddig rejtett dalait, most Neked adom.
Neked, ki mások helyett csak engem, engem szeretsz,
És a magányosság erdeiben értem nyújtod kezed.
Kivezetsz ködökből, mélyből, sárból,
Lelkem feketéjébe napsugarat szősz a nyárból...

Új év, új élet- szerethetlek téged mosolya csücsül arcomon,
Egyszerre lettél barátom, szeretőm, angyalom.
Felemelsz és védesz világtól, kudarctól, félelemtől,
Halhatatlan gondolattá szédültem ártatlan lényedtől.
Nem érdekből, kérkedéstől vezérelve, hasznot lesve,
Csak csendben dobogva, szívből, azt keresve,
Indulunk együtt, hol egyedül nem sikerülhetett,
A hazatalálás biztonságával érintem a kezed...

Új év, új élet- szerelem virága nyílik ablakomon,
Még a reggeli szürke is szivárvánnyá borul asztalomon.
Nincsen már véget nem érő kör, nincsen hiába való próbálkozás,
Jó és rossz napomon a hitem, hogy hazavársz.
A kitaszítottság érzését felváltotta az együtt sikerül,
Ma már tudom minden könnyebb, ha nem vagy egyedül.
Két szemed számomra vágy, jövő, biztonság, vigasztalás,
Örömmel, hittel tölt el a folytatás.

Új év, új élet, lábunk közös úton indul, szíveinkben béke,
S hogy belém szerelmet loptál, köszönet érte.



(Kerner Mariann; 2014.01.
Szerzői és minden jog fenntartva;



 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
Kerner Mariann: KARÁCSONYI ÉNEK (Dickens nyomán)
  2013-12-25 22:30:02, szerda
 
  Kerner Mariann

Karácsonyi ének (Dickens nyomán)

Hó lepte el a várost, csillagszórók világítanak, fények,
S bent a házban takarosan tüsténkednek leányok, legények.
Karácsonyi ének csendül hívő ajkukon, álom, vágy, remény,
És már nem sajnálkoznak embersorsuk konok útvesztőjén.

Nem sajnálkoznak, hogy nincs sült liba az asztalon,
Bennük él az érték: amim van, neked adom.
Ajándékot az alkalom, az ünnep gyújt szívükbe,
És nem bánják, hogy a fa alatt ma se, semmi se...

Terül el, mint gazdag járások pompázatos palotáiban,
Mert bennük még él, mi másból kiveszett: a béke dalaikban
Angyalszárnyakra emeli őket, szíveikben szeretet,
Ez a gyertyafény lángja, ez jelenti az ünnepet.

Mellettük a túlsó utca harsány robajai mögött,
Idős úr zsörtölődik a karácsonyfa előtt.
Mérgelődik, ma nincs profit, egy nap kiesés,
Az ő telt asztalánál nincsen égi jelenés...


Nincsen szobájában meghitt várakozás;
Élete lélektelen perceit a rohanás
Hajtotta túl a semmin, a mindenen,
Szívében ismeretlen a kegyelem...

De itt is, lélekfény nélkül is karácsony van...
Csodáknak csodájára ablakára ül egy angyal...
És mit nem lehet megértetni sem szavakkal, sem beszéddel,
Belé leheli az angyal egyetlen érintéssel.

Érintése nyomán a gazdag úr szeme könnyel telik,
S ahogy köd száll a városra, csendesen esteledik...
Valami ismeretlen érzés lopódzik be lelkébe;
Visszanyeri sosem volt hitét, a jóba, szépbe.
Kabátját felveszi, leszegett fejjel átbotorkál,
A túlsó utcába, hol a szegényház ajtaja nyitva áll...

Hó lepte el a várost, csillagszórók világítanak, fények,
Kart karba öltve imádkoznak gazdagok- szegények.
Ezen a napon, mikor a világ nyitott a varázsra...
Szívből jövő szeretet költözik az idős úr közönypalástjára...

Ma, mikor még, kik eddig nem mertek is remélnek,
Hálás lélekkel csendül fel a karácsonyi ének...

(Kerner Mariann; 2013.12.
Szerzői és minden jog fenntartva;




 
 
0 komment , kategória:   V-Kerner Mariann versei  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 45 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 309 db bejegyzés
e év: 2655 db bejegyzés
Összes: 30023 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2311
  • e Hét: 25397
  • e Hónap: 93177
  • e Év: 495056
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.