Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Ha nekem....
  2014-03-15 14:01:44, szombat
 
  ...... ...........


Fehér Miklós
...... ...........Ha nekem ...


Ha nekem kincsem van,
Nem mutogatom,
Nem használom kápráztatásra.
Féltőn óvom, eldugom,
Mást ne vakítson csillogása.

Ha nekem bánatom van,
Nem mutatom,
Nem kell idegen sajnálkozása.
Lelkem mélyére temetem,
Hogy senki meg ne lássa.

Ha nekem gyászom van,
Nem zokogok,
Nem várok paplitániára.
Imámat magamban mondom,
Részvétet mástól nem várva.

Ha nekem örömöm van,
Körbe hordom,
Hogy fényét mindenki lássa.
Szemem ragyogását adom,
Szívemet tárom a világra.
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Miklós  
Ítéletre várva
  2014-03-15 13:57:57, szombat
 
  .....


Fehér Miklós:
...... .....Ítéletre várva


Ha majd ott állunk bíránk előtt,
Az utolsó ítélet napján
És várjuk a megmérettetés,
Hogy lesz-e helyünk az Isten balján
Vagy lehullunk, mélybe hullunk,
Mint sziklából leszakadt kövek,
Mi magával sodor mindent mi volt:
Az elkövetett bűnöket,
Akkor talán, de csak talán
Megértjük, mit kellett, volna tenni,
A rászoruló mellett megállni,
Nem elfordulni, nem elmenni,
Nem magunk mutatva templomba járni,
Hogy ott hagyhassuk vétkeinket,
A feloldozás még nem megbocsátás,
A térden állás sem mutat hitet
Ha lelkünk csak koldustarisznya,
Mely üres, szakadt és lapos,
A szakadáson kihullt belőlünk,
Az életnek értelmet adó
Szeretet,
Mely önmagáért fakad,
Mint sziklából a forrás,
Fák alján a csendes árnyék,
Mint a magunkban emelt oltár,
Mely előtt most némán állunk
Ítéletre várva,
Még nem tudva hol lesz helyünk,
Lesz-e létünknek folytatása?
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Miklós  
Széthullanak a szavak
  2014-03-12 07:57:24, szerda
 
  ...... ........... .....


Fehér Miklós
...... ..........Széthulltak a szavak


Széthulltak a szavak
Értékvesztett betűk a porban
Söpörném halomba
De szétgörögnek
Szedném össze,
Mint szakadt
Gyöngysorom maradékát
Kígyóhangon sziszeg az SZ
Felejtve szerelmet vezető
Bársony simaságot
Minden hang átok
Támadó várakozás
Tegnap, még
Dalba szedve zengtek
S mára
Halálba feketedtek
É-le lett az L-nek
Dárda már az I
Dübörög, döng a D
Elég, elég!
Sikolt az E, az É
És én
Rettegve menekülök
Szemem takarom -
Eltűnök
A sorokba rendeződött
Betűseregek ostromolnak
M-ek morognak, V-k vicsorognak
Az O-k ijesztve körbefognak
F-élek
Hol van már
Amikor én tereltem
Agyam vágyai szerinti rendbe
Szolgaseregem
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Miklós  
Füredi fák
  2014-01-02 19:51:46, csütörtök
 
  ...... ........... .........


Fehér Miklós
...... .........Füredi fák


Mennyi lehet, tízezer, százezer,
talán milliónál is több ez a sereg,
akik hosszú évek, évtizedek óta
beteg szívvel, összevarrt szívvel
az élet peremén bandukolnak
a fák között az öreg parkban,
ahol a lombszűrte napsugárban,
a fecskék is vigyázva szállnak.
Ebben az öreg tóparti parkban,
lágy szellő őrzi bókok suttogását
s a kavicsok zörgő gyöngyei közt
ma is megtalálod rég elfoszlott
lakkcipők és selyemtopánok álmát
egy táncról Annával báléjszakán,
hol a tegnap és holnap, egy régi
dalt dúdolva, libbenő valcert jár.
Hatalmas fák csendes árnyékában
csobogó szökőkút, megsüllyedt padok,
sírkövet idéző emlékőrző táblák
köztük háláskéz ültette kis fák: fiatalok,
hajlékonyak, még tudnak hajladozni,
így köszöntve és megköszönve életet,
lélegzetvételnyi nem remélt esélyt:
ajándék -időt, új reményeket.
Dísz-kutak, szobrok, emléktáblák:
Hírvivők ők, a múlt templomából jött
hálalevéllel, a susogó fák ígéretével,
hogy ez a park és benne a nyugalom
végtelen és folytonos, mint maga az élet,
mint a tó vizének fodrai, szemben a hegyek,
a hegytetőn az apátság, hol megállt az idő,
ez a fáradt örök vándor, leült s megpihent.
Itt ajándék éveket kapott már költő,
Kinek szívében dalban fájt az élet,
orvos, tudós, cseléd és nagyúr,
bennük elmúlás, bennük remények,
férfiak, nők, felnőttek, gyerekek,
akik kis fákat hoztak, ásót ragadtak,
tudva, hogy e parkban, az öröklétben,
a fákkal együtt ők is megmaradnak.
A fákkal, miket ha nézel - visszanéznek
és visszanézve benned látják apád
és apád apját az ősök seregében,
kiknek cimborája lett a közönyös halál,
de látják benned fiad és az ő fiát is,
és hiszik, hogy a sor soha nem fogy el,
hogy az életösztön, a fák állandósága
többet ér, mint a fölényes értelem.
Itt dalok születnek, vígak, kesergők,
gondolatok, mik adnak, nem vesznek el.
Itt nem csattog fejsze, nem sikong fűrész,
csak a vihar törhet ágat, nem az ember,
mert itt a fák életjelképek, melyek
átívelnek sorsokat, múltat és jelent,
megmutatva, hogy az örök természetben
te vagy az elmúlás, ők a végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Miklós  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 325 db bejegyzés
Összes: 5067 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 203
  • e Hét: 1482
  • e Hónap: 34155
  • e Év: 347073
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.