Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Váci Mihály - Hegedű
  2017-06-11 07:38:52, vasárnap
 
 





Váci Mihály - Hegedű



Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágabogán át
eget betöltve sóhajt a neved.

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.



 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály : Várakozó
  2017-04-02 14:40:06, vasárnap
 
 

Köszönöm drága Tündibündi, a megérzésed jó volt!







Váci Mihály : Várakozó



A percek vájta alagútban
tévelygek - a gránitidő
visszhangzik felettem - szememből
képed fény-virága kinő.

Ujjaim közt simogatásod
bársonyredőit morzsolom,
az a cinkos kézszorításod
gyűrűként ég az ujjamon.

Csuklómon fájón fluoreszkálnak
a jöttöd számoló erek,
- két összeérő mutató
átszeli szívemet.










Barát



Nem hittem, hogy létezik barát,
Kinek hiánya ennyire fáj!
Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.
Aki tőlem most oly nagyon messze jár,
És minden pillanattal nő e távolság.

Nem tudtam, hogy van ember,
Kinek hiánya így fájhat!
Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára.
Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok,
És most egyre-egyre csak miatta sírok.

Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj,
Hogy újra mondd: "Azt sem meséltem még...!"
Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod,
És kizárva ilyenkor az egész világot,
Szívem és lelkem csak téged hallgasson.

ismeretlen










Wass Albert : Csak csendesen



Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály : Messze-hívás
  2017-03-26 14:01:04, vasárnap
 
 





Váci Mihály : Messze-hívás



A fű zölden kiált,
kéken suttog az ég;
mint hívó trombiták
harsog a messzeség.

S az erdők felszakadt
sötétzöld sóhaja;
a hegyek bágyatag,
kékellő kórusa!

A szél, a lágy vonó,
hegedül csábítón
a halkan dúdoló
nyírfa-ág húrokon.

És ellágyul a föld,
amerre elmegyek,
elém omlik a rög,
csendben peregni kezd.

Előttem fű fakad,
a nyomomban virág;
a föld is meghasad,
ha várok még soká!






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: Szelíden, mint a szél
  2017-03-10 09:18:50, péntek
 
 





Váci Mihály: Szelíden, mint a szél



Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,

s szelíden győzök, mint a szél.






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: HEGEDŰ
  2016-12-18 09:33:18, vasárnap
 
 





VÁCI MIHÁLY:
HEGEDŰ



Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.

Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved,

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.

Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: ...És érezzék egy kézfogásból rólad
  2016-12-12 09:29:03, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: Utazás BÜROKRONÉZIÁBAN
  2016-10-26 14:08:53, szerda
 
 





UTAZÁS BÜROKRONÉZIÁBAN - VÁCI MIHÁLY "RENDSZERKRITIKUS" SZATÍRÁJA

Íme Bürökronézosz népe:
- kocsonyás testű vízinyáj.
Merre terjed lomhán emésztve,
ott puszta lesz e néma táj.
Csorda, mely lágyan gomolyogva
e földet lustán lepi el,
s kérődző, szívó, nyálkás gyomra
szép buborékokat legel.






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: Ezer nyelven hallgatok
  2016-09-15 16:56:17, csütörtök
 
 





Váci Mihály: Ezer nyelven hallgatok



Ezer erdő zsong bennem ébren
mindent érző levelével.
Ezer rét fűszálával érzem:
hol jár barátom, ellenségem;
tenyeremben fut mind: - tudom,
ki hol jár sok ezer úton,
ki lopakodik ellenem?
- Lépte visszhangzik mellemen.

Ezer lehúnyt pillám alatt
millió rögzített adat.
Ezer húnyt szemmel őrizem,
mit felednek már csendesen.
Míg kötözik a csontokat,
egyengetik a sírokat,
lehúnyom százezer szemem:
- ellenállok: - emlékezem.

Ezer arccal rejtőzöm el.
Arcom viseli százezer,
- és mind mögül én figyelem
előretörő seregem.
Ezer arc: - ezer pajzs elém:
ezer arc mögött várok én.
Hogy összegyűljön seregem:
- várakozom mindenkiben,
szétosztva - mint a szétszedett,
részekint cipelt lövegek.

Ezer nyelven hallgatok,
ezer dologról - mit tudok,
ezer el nem sírt szót tudok,
százezer tilos mondatot,
hallgat ezer átok, szitok,
fogadalmam és összeesküvés:
- fogak között ezernyi kés.

Megszólal miről hallgatok,
beszélni kezd és dalba fog.
Világ hallja e dallamot,
beleborzad és feldobog.
Ezer elhallgatott dolog
kinyítja ajkát és susog,
lába alatt a föld mozog,
nyöszörögnek a friss sírok,
ökrendeznek a zöld folyók,
hörög a kút: - a csonkított
halott sebe felbugyborog.

Nyüszít, sír, miről hallgatok.
százezer nyelven hallgatok.
Piszkos árnyak erdeiben
a horda vonul, nem pihen;
vakkan, szem villan, száll a kés,
pénztől, vértől mocskos a kéz,
őserdők ösztöne üvölt,
kitör: - borzadva vár a Föld.
Hatalom, pénz-éh, babonák,
faj-gőg, vallás, politikák
tüzelt, vad ritusára ráng
újra elvadított hadak
árja: - a gát már átszakad.

Ezer nyelven hallgatok
ezer dologról, mit tudok.

De egyszer még megszólalok.






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: Nélküled
  2016-08-22 18:03:54, hétfő
 
 





Váci Mihály - Nélküled



Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad ­ felemel.

Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.






 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály: Beszélgetések
  2016-08-01 08:29:10, hétfő
 
 





Váci Mihály
Beszélgetések



A barna éjszaka mezsgyéin,
a lámpák napraforgói alatt,
hogy szerettem Veled az égre nézni,
ha már nem leltünk szavakat!

Erkélyek sötét fedélzetein
hajózni éjek, emlékek felett,
hallgatni egymás mellett és susogni,
mint virágok fölött a levelek!

És eszpresszók gyóntató asztalánál
gyufát tördelve éjjelig,
mennyit tudtunk arról beszélni,
hogy csak beszélünk, évekig!

S míg mentünk haza, hányszor, át Budára,
- a partok közt hogy megfeszült a híd!
Ó, nagy dologról volt szó itt és arról
szerettünk volna mondani valamit!



Óbuda, Flórián tér 1975



 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 603 db bejegyzés
Összes: 6469 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 2449
  • e Hónap: 28102
  • e Év: 225701
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.