Féltükben reszketnek a harmatcseppek
fűszálakon, s hozzájuk retteg
az éppen kibomló rügyből a lomb,
április vége, te veszett bolond,
hajnalt üvölt a fény, ezer madár
bokrok áttetsző mélyére száll
hogy izzó szálaid belé ne fond,
április vége, te veszett bolond,
korcs termésük riadtan szórják a fák;
- szálljatok el, nem bírjuk tovább -
s most tenger pehely a földön tolong,
április vége, te veszett bolond,
a vörösen lángoló cseréptetők
fájnak, s a vonatsín... fölébe nőtt
bodzához hajlítja vasát a gond,
április vége, te veszett bolond,
ránk gyújtottad a legszebb hónap, május
sátrait, s hogy önzően továbbfuss,
mi hajt?
Tavasznak lenni fájt e, mondd,
április vége, te veszett bolond...
Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, szines virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot.
Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szépívű szivárvány.
xMagazin
Offline
