Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Késő tarlózás
  2017-10-24 15:15:29, kedd
 
  Jékely Zoltán

Késő tarlózás

A dombon túl eltünt a sárga nap,
rétek felett repül a pókselyem;
olyan a mai alkonyat,
mint egy hegedü zsongó belseje...

Nézem az égbolt végtelen tavát;
milyen színű? - színének nincs neve.
Lelkemen illatok surrannak át,
hűs illatok, melyeknek nincs neme.

Nézem a fenyők mély-zöld tetejét:
ott fenn, rég sejtem, lappang valami
rejtelmes szép veszély, melynek nevét,
ha tudnám, sem merném kimondani.

Ma a virágok végsőt intenek,
s tán földbe bújnak, mint a rovarok;
az elpusztult temetőn a kövek
is elfeküdtek - a halál halott.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Klematisz
  2017-09-18 15:09:41, hétfő
 
  Jékely Zoltán

Klematisz

Kőoszlopok kékszárnyú angyala,
illattalan piheg a Nap hevében,
de hűvös illatot lehel az éjben,
négy szirma nyílik, mint a ,,Mandala"
négy osztata s bibéje úgy világít,
mint az Igazság, mely az égbe csábít.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
A költő születése
  2017-08-12 00:29:36, szombat
 
  Jékely Zoltán

A költő születése

Az erdőn járt, ruhája tüske-tépett,
mohát tiport, vágott egy jó botot,
mérges gombát ütött, hajszolt peléket -
most rétre ér, a lába támolyog,
édes teher alatt roskadva lépked,
köröskörül a rét tarkán forog -
s végül lerogy, mint vadvirág-porok
testükregyűlt kincsétől gyenge méhek...
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Örökifjú muzsika
  2017-08-07 14:03:57, hétfő
 
  Jékely Zoltán

Örökifjú muzsika

Mozart: g-moll szimfónia

Örökifjú muzsika csermelyében
Fürösztöm meg korán vén arcomat,
Hadd mossa meg időszántotta képem,
Simítsa el a sápadt ráncokat?

Egy hosszú ősz hajszál hullt az ölembe,
Talán apámé, talán az enyém,
S közben zuhog e dallam a fülembe,
S fiatal álmok ringnak ütemén.

Ó, a lélek, e szívós síri mécses,
Az időhozta változásokat
Hogy elhazudja! Fut-fut a zenéhez,
És régi dalt friss vágyakkal fogad.

S künt tél van és a kert halotti dermedt,
Jégtűket hint a csillagos magas,
S én, kit örök ifjúság átka vert meg,
Érzem, hogy jön, jön, jön az új tavasz!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Ismerősen árad feléd a rét…
  2017-08-07 14:02:26, hétfő
 
  Jékely Zoltán

Ismerősen árad feléd a rét...

Ismerősen árad feléd a rét
s illata-íze gyümölcsnek, virágnak -
aszúvá érlelődik a zenéd,
a régi tájban, ahol megtaláltad
a gyermekkor elveszett édenét.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Mikor a Holdból…
  2017-08-05 15:25:23, szombat
 
  Jékely Zoltán

Mikor a Holdból...

Mikor a Holdból hűvös téli éjben
régi tavasz-szagot hint rám a szél,
úgy érzem, minden, minden visszatér
majd egy napon, s életem újraélem.

Édes gyermekkorom, mely denevéren
repülsz az űr nagy játszótérein,
gyönyörteli első szerelmi kín -
csodáidat mégegyszer újraélem!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Emléksorok a milánói dóm falára
  2017-07-23 18:32:42, vasárnap
 
  Jékely Zoltán

Emléksorok a milánói dóm falára

E három-szög homloku templom
Isten szeme, Mennyország kapuja?
Bent Angelus csengője zeng-bong,
künt kócmajom hippy hejehuja.

S nem rejtett mécs világosítja:
küntről lövik nap-más reflektorok.
- Hol vagy, Dávid, s hol a parittya?
Mind vakok immár az apostolok!

Síró fecskék, késforma árnyak,
azt visítják, ami az én bajom:
maholnap embernek, égi madárnak
nincs hely ez őrült csillagon!

Az autók vízszintes Niagarája
mennydörgő zajjal zúzza a szivet,
pokoli malma lelkemet darálja -
benne a dóm csak süllyedő sziget.

Végre a síró fecskeraj elül.
Hetedszer ér az este itt...
Talán a hetvenhét közül
egy szent reám is őrködik.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Az álom útja
  2017-07-18 16:19:38, kedd
 
  Jékely Zoltán

Az álom útja

Egy álom indul lappantyu-szárnyon,
útjában holdfény, cseresznye-ág:
vén kút tükrében nézi magát,
hogy szép legyen, hogy Rád találjon.

Lámcsak, az éj mindegyre újratermi
a nappal megkopott szárny hímporát!
Mihelyt a lélek a romtestből kivált:
tud még suhanni, a sorssal perelni!

Májusi kertek felett repülve
meglesi, mit rejt a szirmos bozót:
és lop virágot, fülemileszót,
s terhével alászáll
egy bársonyos ölbe!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Gyermekek esti imája
  2017-04-26 20:47:10, szerda
 
  Jékely Zoltán

Gyermekek esti imája

Anyuska, vajjon hol maradt a macskánk,
szegény miért nem jöhetett haza?
Észre se vettük, ismét úgy szakadt ránk
ez a rémséges korom éjszaka.
Vajjon be vannak zárva a galambok?
Félek, ma éjjel rájuk tör a rém.
Ha, ha! fütyülnek a hegy tetején
a diákok, akiket a labancok
régen, Miriszlónál lekaszaboltak.
Ha, ha! vonyít régi házunk előtt
a nagy kutya, kit a pásztor lelőtt,
mert éjfélkor megugatta a holdat.

Anyuska, ma vigyázz, ne nézz tükörbe!
ha az idő már éjfél fele jár.
Kilép belőle egy gyöngyház halál,
Ölbe kap s uzsgyé, visz a földbe,
hiába instálnád őt, hogy halasszon.
S mi történik azután énvelem
ezen a denevéres éjjelen?
Már elindult értem a Néma Asszony,
hogy elraboljon messzi putrijába,
lefűrészelje ott a nyelvemet,
hogy sose mondhassam ki nevedet
s ruháimat ráadja vak fiára.
S mi lesz, ha jön, kit kővel hajigáltam,
mi lesz, ha jön a félkarú cigány?
Lobog hátán a rossz rongykacagány,
melynek üres félujját megcibáltam.
Jön már, rámtérdel s karom kifacsarja,
nem lesz többé enyém szegény kezem;
döglött kutyák közt, sintértelepen
a húst lemarják róla majd a varjak.
S jön a nagy gyík, melynek a kert tövében
szőlőkaróval farkát leütöttem,
jönnek reám a gyíkok feldühödten
s utolsó cseppig kiszívják a vérem.
Jönnek, jönnek, elevenek és holtak,
hogy megfizessek nappalom miatt.
Anyuska, védd meg tőlük a fiad,
s kicsilámpát ma nehogy eloltsad!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
Egy könnycsepp
  2017-04-18 15:33:06, kedd
 
  Jékely Zoltán

Egy könnycsepp

Ki mondaná meg, mi ütött szíven?
Talán az ősz?
Tán múló életem?

Szememből egy könnycsepp kibuggyant:
a Tenger kínja benne volt.
Egy falevélre hullt
s én felragadtam megszállott-mohóan.

Három szent szót írtam reá:
az Ember kínja benne volt.

Jaj, jaj, hiába keresem
azt a három gyönyörű szót!
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 144 db bejegyzés
e év: 2305 db bejegyzés
Összes: 8707 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1762
  • e Hét: 8364
  • e Hónap: 60071
  • e Év: 788479
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.