Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Hatos Márta: Kőbe-homokba
  2017-08-06 09:01:36, vasárnap
 
  Hatos Márta:

Kőbe-homokba


Fényeket hozol, szikrázó lángot,
Ébrenlétbe viszed az álmot,
Álmaimba varázsolsz csillogó csodát,
Homokba írod: a pillanat megállt.

Fájdalmat hozol, efemer lángot,
A nappalokba hasító villámot,
Éjszakába poklot, sikolyokat,
Kőbe vésed a gyötrő kínokat.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Néma sikoly
  2017-08-05 07:40:15, szombat
 
  Hatos Márta:

Néma sikoly


Mindenben és mindenkor keresed lelked feloldó magányát.
Ki érti meg a kínodat? Kit érdekel a Másik? Van ember, ki számontartja szenvedésedet?
Tomboló, vég nélküli szenvedélyed veted papírra, és megjelenik előtted egy meggyötört vigasz, hogy kisírtad lelked minden nyomorúságát.
Ki érti meg árvaságodat, ha magad sem érted, élsz-e még?
Amikor legyűr a fájdalom, és nem jön az enyhülés, nem nyújt békét lelkednek a szó.
Amikor sok szenvedő lélek egymáshoz menekül és egyetlen egészben tornyosul a fájdalom.
Amikor a másikban keressük önmagunk és önmagunkban a másikat találjuk, ki érti meg, hogy becsapjuk a pillanatot?
Ki érti meg, amikor szíved vad dobbanásokkal ébreszti érzékeidet, és a csend elnyeli sikolyod?
Börtönbe zárva éled testtelen magányod és kínjaidnak színtere lesz minden gondolat.
Ki érti a színes képeket, mit álmaidban festesz?
Ha sötét rengetegben járva a hold fénye világítja meg létedet, ki érti meg, hogy miért járja át ismeretlen boldogság a szíved?
Ki érti meg a tegnapod? S ki érti meg azt, hogy a holnapod is, csak a mának folytatása lesz?
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Halál
  2017-06-25 08:50:08, vasárnap
 
  Hatos Márta:

Halál


Nem az a halál a valódi,
Amit az orvos igazol.
Előbb hal meg az ember,
Maga sem tudja mikor.

Azt érzi egyszer: a földön
Nem leli nyugtát, se helyét,
Fájdalmasan megszokott már,
Bármerre néz is szerteszét.

Úgy jár útján, mély közönnyel,
Akár az óramutató,
Teljesíti szürke sorsát,
Mint rózsa mellett a karó.

Lelke mindinkább nyugtalan,
Vergődik már csak idelent.
Nincs a földön hová szálljon,
Megkeresi a végtelent.

Ott tölti minden idejét,
Meghalt a föld számára már.
Ez a halál a valódi,
De e halál, nem is halál.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Múlt, jelen, jövő
  2017-06-24 06:36:01, szombat
 
  Hatos Márta:

Múlt, jelen, jövő


Voltam: virág, napnak sugára.
Voltam: gyermek, nagyon árva.
Voltam: pataknak csobogása.
-Körtefádnak fehér virága-

Vagyok: megtépett, fáradt vándor.
Vagyok: szomorúság és bánat.
Vagyok: az álmok temetője.
-Nem nyitom panaszra számat-

Leszek: szellő az alkonyatban.
Leszek: harmat a májusi fákon.
Leszek: szenvedők könnytörlője.
-Ködfátyol a távoli tájon-

Leszek ha kell nevető kobold,
vágtázó lovas a néma éjben,
lelkemnek tüzes virágait
szerteszórom a zúgó szélben.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Esti hangulat
  2016-09-27 08:54:26, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Mementó
  2015-12-30 07:08:54, szerda
 
  Hatos Márta:

Mementó

- via crucis -

Kék szemed mély, mint a tenger,
Századok viharát rejti el,
Magányosan hánykódsz az élet-vízen.
Repeszek ezrei gyilkolták hited,
Szelíd ha voltál, mindenki rászedett.
Polipkarok húznak a mélybe,
Húsod eszik otromba férgek,
Életed Valami és Semmi közt lebeg.
Időtlen időbe zárva várod a Fényt,
Szívedben űzött vad, lelkedben öröklét.
A múlt gyehenna tüze lassan emészt.
Erőtlenül menekülsz a fájó gondolat elől,
Megértést nem vársz, tudod, a szó is öl.
Rohansz, és közben észre sem veszed,
A csillagközi járattal lekésed életed.
Önmagad rabja vagy. Magadnak élsz!
Maró kínoktól lelked üszkösödve ég,
A szerelmet a végén kezded, nem az elején.
Emberek törölték beléd mocskos lábaik,
Fonnyadt remények sem táplálják álmaid.
Látomás gyötör: emberfejet kiköpő ordasok
Csonthalom ravatalon, hol nincs irgalom.
Felriadsz, a rideg-hideg marón húsodba váj.
Megfosztva álmaidtól az éj kies, puszta táj.
Páncélodból ha éjbe fúlva kitörnek vágyaid,
Megsebzetten téped rozsdás láncaid.
Örömet ha lelsz a Józan Ész fegyvert ragad,
Úgy érzed mindenkitől meg kell védeni magad,
Mégis magadtól óvod, kit szeretsz...
Isten már nincs - az ember nem érti ezt!
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Esti hangulat
  2015-10-29 07:57:41, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Ébredj!
  2015-05-21 07:28:17, csütörtök
 
  Hatos Márta:

Ébredj!


Őrült gondolat peremén,
Mélybe zuhanva a lelkem,
Harcot vív veled, elesten.

Égető csókkal dajkáltál,
Majd semmibe lökve játsztál,
Te sem tudtad már, mit teszel.

Emeltél karodba lágyan,
Képzeleted én vigyáztam,
Imádtál - és elhibáztam.

Volt egy álmom valóságos,
Nem éreztem, hogy halálos
Elvesztünk és jössz velem.

A káprázat tengerében
Már azt hittem ez a végzet,
Egy gondolat megigézett.

Sosem vársz és én sem várlak,
Mégis van mi összezárhat,
A szavad hív, megalázhat,

Mindent tűrni, mégsem lenni,
Egy kicsit kell még szeretni,
S hiszed, hogy már nem fog fájni.

Magamra hagysz, én nem hagylak,
Kiálts ki hát most zsarnoknak,
Így kellesz még, így akarlak.

A végtelen gyilkos éjben
Itt vagy velem és nem félek,
Látod: semmiséget kérek.

Így akarlak ilyen lágyan,
Vagy érzéket zaboláztan,
Csak még szeress, nincs más vágyam.

Rólam "képet festesz" bátran,
Nálad lesz keretbe zártan,
Én csak az álmunk őrizem.

Ennyit kértem, s ennnyit adhatsz,
Álmodban még itt marasztalsz...
Ébredj! - az álmod megtagadtam!
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Érzékek
  2015-05-18 08:11:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Fagyhullám
  2015-02-04 07:41:18, szerda
 
  Hatos Márta:

Fagyhullám


Jött-jött haragod jéghegyéről
a fagyhullám, vadul, sebesen.
Átnyargalt a bizalom tengerén,
s mostmár hiába keresem
gyümölccsé érett tavaszunkat,
szerelem-lázat, napsütést;
mogorva már a lég köröttünk,
nem lehet rajta ütni rést.

Elfagy a csókjaink vetése,
dermed a boldogságmadár,
már a nyár küszöbén állunk,
s csak egyetlen szó a határ,
egyikünknek suttogni kéne
Szeretlek s lenne még remény,
mellyel virágos tavaszba
didergő szívünk visszatér.

De csak állunk a fagyhullámban,
s kegyetlen kéjjel tűrjük azt,
hogy bennünk minden izzó májust
a vad, konok tél megfagyaszt.
Hallgatunk némán, fogvacogva;
Vajon ki bírja majd tovább?
A test, vagy a lélek parancsa
jelölte ki nekünk a határt?
...

Szeretlek, látod megyek, a két
karomban viszem hozzád a tüzet,
s te megadással engeded, hogy
büszkeséged legyőzze a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2494 db bejegyzés
Összes: 28923 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 744
  • e Hét: 14635
  • e Hónap: 129880
  • e Év: 1354085
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.