Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
Hatos Márta: Esti hangulat
  2016-09-27 08:54:26, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Mementó
  2015-12-30 07:08:54, szerda
 
  Hatos Márta:

Mementó

- via crucis -

Kék szemed mély, mint a tenger,
Századok viharát rejti el,
Magányosan hánykódsz az élet-vízen.
Repeszek ezrei gyilkolták hited,
Szelíd ha voltál, mindenki rászedett.
Polipkarok húznak a mélybe,
Húsod eszik otromba férgek,
Életed Valami és Semmi közt lebeg.
Időtlen időbe zárva várod a Fényt,
Szívedben űzött vad, lelkedben öröklét.
A múlt gyehenna tüze lassan emészt.
Erőtlenül menekülsz a fájó gondolat elől,
Megértést nem vársz, tudod, a szó is öl.
Rohansz, és közben észre sem veszed,
A csillagközi járattal lekésed életed.
Önmagad rabja vagy. Magadnak élsz!
Maró kínoktól lelked üszkösödve ég,
A szerelmet a végén kezded, nem az elején.
Emberek törölték beléd mocskos lábaik,
Fonnyadt remények sem táplálják álmaid.
Látomás gyötör: emberfejet kiköpő ordasok
Csonthalom ravatalon, hol nincs irgalom.
Felriadsz, a rideg-hideg marón húsodba váj.
Megfosztva álmaidtól az éj kies, puszta táj.
Páncélodból ha éjbe fúlva kitörnek vágyaid,
Megsebzetten téped rozsdás láncaid.
Örömet ha lelsz a Józan Ész fegyvert ragad,
Úgy érzed mindenkitől meg kell védeni magad,
Mégis magadtól óvod, kit szeretsz...
Isten már nincs - az ember nem érti ezt!
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Esti hangulat
  2015-10-29 07:57:41, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Ébredj!
  2015-05-21 07:28:17, csütörtök
 
  Hatos Márta:

Ébredj!


Őrült gondolat peremén,
Mélybe zuhanva a lelkem,
Harcot vív veled, elesten.

Égető csókkal dajkáltál,
Majd semmibe lökve játsztál,
Te sem tudtad már, mit teszel.

Emeltél karodba lágyan,
Képzeleted én vigyáztam,
Imádtál - és elhibáztam.

Volt egy álmom valóságos,
Nem éreztem, hogy halálos
Elvesztünk és jössz velem.

A káprázat tengerében
Már azt hittem ez a végzet,
Egy gondolat megigézett.

Sosem vársz és én sem várlak,
Mégis van mi összezárhat,
A szavad hív, megalázhat,

Mindent tűrni, mégsem lenni,
Egy kicsit kell még szeretni,
S hiszed, hogy már nem fog fájni.

Magamra hagysz, én nem hagylak,
Kiálts ki hát most zsarnoknak,
Így kellesz még, így akarlak.

A végtelen gyilkos éjben
Itt vagy velem és nem félek,
Látod: semmiséget kérek.

Így akarlak ilyen lágyan,
Vagy érzéket zaboláztan,
Csak még szeress, nincs más vágyam.

Rólam "képet festesz" bátran,
Nálad lesz keretbe zártan,
Én csak az álmunk őrizem.

Ennyit kértem, s ennnyit adhatsz,
Álmodban még itt marasztalsz...
Ébredj! - az álmod megtagadtam!
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Érzékek
  2015-05-18 08:11:56, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Fagyhullám
  2015-02-04 07:41:18, szerda
 
  Hatos Márta:

Fagyhullám


Jött-jött haragod jéghegyéről
a fagyhullám, vadul, sebesen.
Átnyargalt a bizalom tengerén,
s mostmár hiába keresem
gyümölccsé érett tavaszunkat,
szerelem-lázat, napsütést;
mogorva már a lég köröttünk,
nem lehet rajta ütni rést.

Elfagy a csókjaink vetése,
dermed a boldogságmadár,
már a nyár küszöbén állunk,
s csak egyetlen szó a határ,
egyikünknek suttogni kéne
Szeretlek s lenne még remény,
mellyel virágos tavaszba
didergő szívünk visszatér.

De csak állunk a fagyhullámban,
s kegyetlen kéjjel tűrjük azt,
hogy bennünk minden izzó májust
a vad, konok tél megfagyaszt.
Hallgatunk némán, fogvacogva;
Vajon ki bírja majd tovább?
A test, vagy a lélek parancsa
jelölte ki nekünk a határt?
...

Szeretlek, látod megyek, a két
karomban viszem hozzád a tüzet,
s te megadással engeded, hogy
büszkeséged legyőzze a szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Koldus remény
  2015-01-13 05:56:01, kedd
 
  Hatos Márta:

Koldus remény


Munkából jövet a téren át
sok ismerős arccal találkozom,
évek óta látom őt szüntelen
ül görnyedten a padon.

Kezében könyv, néha felnéz,
időnként félhangosan motyog,
reszkető kezével nyújt felém
egy vén-öreg kalapot.

Élete arcára vésve, szemének
fénye, mint ruhája: megkopott.
Emberek jönnek-mennek mellette,
az öreg szive-kalapja kong.

Rideg világ, közönyös emberek
siessetek,-suttogja maga elé...
Táskámban forint után kutatok
kérdezem, mit olvas: regényt?

Lassan emeli fejét, rámtekint,
s Burnsnek egy versét kezdi el,
sietnék én is, de hallgatom,
szépen mondja-mondja az öreg...

Szeméből eltünt köd, ború,
arcán halvány mosoly ragyog...
Megköszönöm a verset, az "előadást"
tovább lépek...úgy érzem...

...gazdagabb vagyok.

"Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség. "
/Burns: Levélhulláskor c. verséből/
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Fájdalom
  2015-01-09 06:02:51, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Csapdában vergődve
  2014-11-24 07:03:24, hétfő
 
  Hatos Márta:

Csapdában vergődve


Fények öntözte földeken járunk
Hol törvényeket megtagadhatunk,
Beszélgetünk a múltról és jelenről,
S hisszük, hogy barátok vagyunk.

Egymáshoz űzött most a györelem.
Csapdába esett vad kitörni képtelen?
Fájó lelkünk egymásban kapaszkodik,
Titkot megoszt, semmit panaszkodik.

A halál mindenkire ránéz,
Te álltad már e tekintetet.
Láttam szemedben ezer életet,
Lelkedben csillagok zenélnek,
Minden perced a múltból ered.
Életed sötét iránytűje karma,
Jövődet semmisem tisztíthatja meg,
Jeltelen világban körforgásban élve
Csak az örök bolyongást remélheted.
A szenvedés örvényeit némán viseled,
Hinnél az emberben, míg ő hisz neked.
Ezer győzelmed egyetlen kudarc,
Nyüszítve kínlódsz ha hazugságot hallsz,
S már nem hiszel abban sem aki igaz.

Csodát akartál ott hol a halál kaszája vág,
S megtépett vágyaid büszkén eltitkolni!
Csapdába esett vad egy másik vad mellett,
Egymás szívét tudja csak kivájni.

Mégis, Te még most is birtokolni vágysz,
S társadban szerelmet, kincseket találni;
Pedig már látod, az úton nem így kell járni,
S most nem hiszed: te tudtál ekkorát hibázni.
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Hatos Márta: Elvesztünk
  2014-10-13 05:12:30, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 56 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 243 db bejegyzés
e év: 1373 db bejegyzés
Összes: 27809 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3336
  • e Hét: 39639
  • e Hónap: 125494
  • e Év: 604961
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.