Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Júliusi bánat
  2011-07-01 14:40:52, péntek
 
  Stefan George

Júliusi bánat

Virágos nyár, még gazdag az illatod:
fanyar vetés-szag kél, s te, piciny szulák,
a száraz karfán te nyúlsz itt utánam,
nem kell többé szezám és büszke kert.

Felejtett álom ébredez: a gyerek
a búzaföldek szűz rögein pihen,
körötte munka, meztelen aratók és
apadt korsó és tündöklő kasza.

Álmos darázsraj dongta a tél dalát
s az ő kipirult homlokára a
kalászok gyöngye árny-rácsán keresztül
nagy vércsöppekben hullott a pipacs.

Ami enyém volt, sohase múlik el.
Szomjan, mint akkor, fekszem, a szomjú mezőn,
s ajkam bágyadtan suttogja, de fáraszt
a sok virág,a sok-sok szép virág.

/Ford.:Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
A szőnyeg
  2010-10-07 19:47:47, csütörtök
 
  Stefan George,

A szőnyeg

Itt kavarognak emberek, növények
és keveregnek selyemrojt-keretben,
kék sarlókon fehér csillagok égnek
s minden lebűvölt, dermedt táncba retten.

Kopasz vonalak vége dús cikornya
s ellentmondó a rajzok furcsa teste.
Nincs senki, aki e rejtélyt feloldja,
de az egész felébred egyszer este.

Akkor borzongnak a halotti ágak,
miket körök, ívek zártak be folyvást,
a bogzott bojt elé nyíltan kiállnak
és végre hozzák az igaz megoldást.

Nem szóra és nem minden percben éppen,
a durvák mitse látnak itt e mintán,
sokaknak sose szólanak beszédben,
csak keveseknek szólnak képbe, ritkán.

Kosztolányi Dezső fordításai
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
A parkban
  2010-10-07 19:45:44, csütörtök
 
  Stefan George

A parkban

Piroslik a szökőkút könnyű habja,
királyian hajítja sugarát
s a zöldselyem szőnyeg mélyébe halva

Csengő vizét magába szívja át.
Jön a költő, vállán ezer madárka
s árnypalotában álmodik tovább...

fordító: Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
A domb, melyen sétálunk
  2010-10-07 19:33:36, csütörtök
 
  Stefan George

A domb, melyen sétálunk

A domb, melyen sétálunk, csupa árnyék,
míg az odaát még fényben remeg,
friss-zöld füve fölött a holdvilág még
csak mint kis fehér felhőfolt lebeg.

A távolban már sápadnak az utak,
suttogás szól a vándorra: megállj!
A hegy láthatatlan vizei zúgtak?
Altatódalt gügyögött egy madár?

Két éji lepke, mely korán felébredt,
virágok közt kergetőzik tovább...
Halk bánatunkra a dombok s a rétek
már készítik az este illatát.

/Ford.: Szabó Lőrinc/
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
Őszi csokor
  2010-10-07 11:54:01, csütörtök
 
  Stefan George

Őszi csokor

Most jöjj a parkba, mondják: már halott,
s nézd: rádnevet a messze part sugára.
Kristályos fellegraj kék lánggal ott
az útra csillan és a park tavára.

Szedj tarka lombot: sárga nyírlevél
s lágyszürke bukszus rezdül, sír a szél;
rózsát is látsz még, egy-két szomorút:
csókold meg, törd le, s fond a koszorút.

Az őszirózsa rád hívón tekint,
s ha vadszőlők bíborát is beszőtted,
mi dús színét kibontja még előtted:
zárd halkan e haldokló képbe mind.

(Képes Géza)
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
A sziget ura
  2010-06-23 15:35:43, szerda
 
  Stefan George

A sziget ura

Halászok mesélik, hogy messze délen
egy olajos, fűszeres szigeten,
hol drágakő szikrázik a homokban,
volt egy madár, amely a földön állva
csőrével magas törzsek koronáját
szét tudta verni; s ha bíborcsiga-
színű szárnyait nehéz, alacsony
repülésre nyitotta: hát akár
egy sötét felhő, egészen olyan volt.
Napközben, mondták, az erdőbe bújt,
esténkint pedig kisétált a partra
s az algaszagú és sós szélben oly
édesen dalolt, hogy a delfinek,
a dal barátai, mind odaúsztak
az aranytollas és szikrás vizekben.
Így élt, ősidők óta, és csak a
hajótöröttek látták, senki más.
Mert amikor az emberek fehér
vitorláit először vitte jó szél
a sziget partjaira, birodalmát
még egyszer belátni a dombra hágott,
s azt mondják, széttárta nagy szárnyait
és tompán sírva, jajgatva kimúlt.

(Szabó Lőrinc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Stefan George versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 965 db bejegyzés
Összes: 7432 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2220
  • e Hét: 14748
  • e Hónap: 60178
  • e Év: 352472
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.