Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Kányádi Sándor : Léggömb
  2017-05-11 07:56:06, csütörtök
 
 





Kányádi Sándor : Léggömb



Nagy, színes léggömb száll fölöttem.
Tócsákba toccsanok, virágokra, füvekre
taposva követem magasba tartott fejjel.
A léggömb mind fönnebb száll s mégis akkora,
hogy az eget se látom tőle, a kék eget.
Valami fegyvert vagy legalább egy parittyát
adjatok, mert nem bírom már a virágok s a
füvek átkait, varként eszi bőröm a tócsák
rám fröccsent sara; szeretnék a lábam elé
nézni még egyszer, s ó, hogy szeretném látni
gyerekkorom gyönyörű kék egét, mielőtt még
elsötétedne teljesen, mielőtt még sújtó
villámaival rám dördülne az ítéletidő.







 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Tél derekán
  2017-01-18 09:01:33, szerda
 
 





Kányádi Sándor: Tél derekán



Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.

Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?

Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a jó csizma
meg az a sok meleg holmi?

Lám, a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.






  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor : Előhang
  2016-10-15 14:03:39, szombat
 
 





Kányádi Sándor : Előhang



vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül


Előhang videón:
Link


  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: SZEMERKÉL AZ ŐSZI ESŐ...
  2016-10-05 11:11:47, szerda
 
 





Kányádi Sándor: SZEMERKÉL AZ ŐSZI ESŐ...



Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.

De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.

De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.

Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörűszép hósubája.







  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Madármarasztaló
  2016-09-01 08:03:57, csütörtök
 
 





Madármarasztaló

~Kányádi Sándor~




Nyári-kék

őszi ég

nézi a

tó vizét;

tó vize

őrzi még

nyári nap

melegét.

Őszi ég,

nyári nap

színarany

sugarak,

ugye még

nem hagy itt,

ugye még

melegít

éltető

sugarad.

És veled

itt marad

bár

egy-két

hetet még,

ha lehet,

halogat.

Őszi ég

messzi kék

útjait

keresőn,

messzi kék

messziség

hangjait

figyelőn,

ugye még

itt marad

te sok szép

madarad.






  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Nyárutó
  2016-08-31 11:51:44, szerda
 
 





Kányádi Sándor: Nyárutó



Langyos a Küküllő;
vize mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.

lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.

S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.

Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával --
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.

Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.







  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor : Margaréta
  2016-07-27 10:00:46, szerda
 
 





Kányádi Sándor :
Margaréta



Hatalmas nagy szalmakalap,
alatta valaki halad.
Azt mutatja a viselet,
hogy az utas kislány lehet,
kislányra vall a ruhája
s a kalap nagy karimája.
Arra vall a járása is,
bizonyára ebédet visz,
különben nem volna nála
se kisfazék, se kosárka.
Meg-megáll szusszanni egyet,
aztán kaptat föl a hegynek.
Olykor vigyázattal lép át
egy-egy nyíló margarétát.
Le is szedné, ha nem volna
mindkét keze megpakolva.

Addig-addig incselegnek,
míg a kislány gondol egyet,
s mert a keze foglalt, így hát
leharap egy margarétát.
És boldogan mezit lábal
foga között a virággal






  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Elfújta a szél a napot
  2016-07-27 09:49:03, szerda
 
  Köszi drága Tündikém!








Kányádi Sándor:

Elfújta a szél a napot



Elfújta a szél a napot,
be a felhők sűrűjébe,
hajladozik a vén erdő,
úgy tesz, mintha jődögélne.

De ha a szél úgy akarja,
máris fordul, mintha menne;
leveleit hátrahagyva
kapaszkodna föl a hegyre.

Mintha jönne, mintha menne,
mintha vinne, mintha hozna:
de nehéz is az erdőnek,
mikor a szél kormányozza.






 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
  2015-09-30 08:24:46, szerda
 
 





KÁNYÁDI SÁNDOR: FELEMÁS ŐSZI ÉNEK


építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak






  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
Kányádi Sándor: Tudod...
  2015-07-10 10:22:49, péntek
 
 





Kányádi Sándor: Tudod...



Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.







  
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 55 db bejegyzés
e év: 435 db bejegyzés
Összes: 6301 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 804
  • e Hét: 8237
  • e Hónap: 28919
  • e Év: 151355
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.