Regisztráció  Belépés
ronix.blog.xfree.hu
"Ha élni akarsz, két karod legyen a híd, és szavad olyan, ami épít - de kell, hogy példa is légy hordozva mások terhét. Csapóné Ágoston Veronika
2008.06.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
Várnai Zseni : Ha simogatni tudna a szavam
  2017-07-31 19:26:03, hétfő
 
 



Várnai Zseni :
Ha simogatni tudna a szavam

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon...
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: MAMA
  2017-07-08 19:48:36, szombat
 
 



Várnai Zseni:
MAMA

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
és mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól, csak mosolyogva néz rám,
mintha nem volna többé már szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem:
- bocsáss meg nékem, bocsáss meg Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél, Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó, szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem!

(1943)
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Szeretni /részlet
  2017-06-11 19:21:18, vasárnap
 
 




"Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is. (...)

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!"

/Várnai Zseni: Szeretni.részlet /
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
]Várnai Zseni: Anyánk a fény
  2017-06-11 19:07:54, vasárnap
 
 



Várnai Zseni:
Anyánk a fény

Ó, mennyi csillag fönt az égen,
ó, mennyi ember itt a földön,
élünk sugarak ösztönében,
anyánk a fény s az élet ösztön!

A csillagok szavát meg értem,
az emberektől sokszor féltem,
a csillagok szép, messzi fények...
a gonoszok a földön élnek.

A csillagok dalát megértem,
a csillagok üzennek nékem,
ó, mennyi jóság,mennyi szépség!
A földön is ragyog reménység!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Mint egy végtelen élő koszorú
  2017-05-25 20:44:14, csütörtök
 
 



Várnai Zseni:
Mint egy végtelen élő koszorú

Nagy,ősi vágy az asszonyok szívében,
hogy átöleljünk minden messzeséget,
hogy a szeretet forró kráterében
eggyé forrasszunk minden nemzetséget,
hogy ne legyünk már gyöngék,elhagyottak,
prédái a kegyetlen viharoknak,
mint a magányos országutak fája,
kell,hogy szívünk egymást megtalálja.
Ha bőrünk barna,sárga vagy fehér,
ereinkben egyként piros a vér,
s kezünk szorosan egybekapcsolódva
a földgolyót védőn körülkarolja,
mint egy végtelen,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!
mert úgy vagyunk,akár az anyaföld,
amely az élet magvaival áldott,
úgy szüljük jobbá,szebbé szüntelen
ezt a megsebzett,háborgó világot,
s jól tudjuk már,hogy mindenünk a béke,
százmilliók élünk,harcolunk érte,
s a vértengerből,mint egy új csoda,
kiemelkedett a nők homloka!
Lehull a fátyol,szellemünk szabad,
érik benne a tiszta gondolat,
s a tudás fénylő szárnyain lobogva,
erőnk a földet védőn átkarolja,
mint egy végtelen,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!
Izent a tavasz értünk,asszonyok,
mert tavaszodik szerte a világon,
magyar falvak,városok asszonya
galambot küld,hogy olajággal szálljon...
Kik annyi kínt és szenvedést megértünk,
ma fiainkban,lányainkban élünk,
s ők,mint megáradt,végtelen folyam,
mennek előttünk,zengve boldogan!
S ha bőrük barna,sárga vagy fehér,
ereinkben egyként piros a vér,
kezük szorosan egybekapcsolódva
a földgolyót védőn körülkarolja,
mint egy virágzó,élő koszorú,
hogy ne lehessen többé háború!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Madár ha volna...
  2017-05-25 20:31:03, csütörtök
 
 



Várnai Zseni
Madár ha volna...

Uram, fogadd kegyedbe őt,
Az ártatlan kis csecsemőt,
Terjeszd fölé erős kezed,
Legyen ő drága gyermeked!

Oly gyönge, oly piciny szegény,
S hideg van a nagy földtekén,
És minden zug oly idegen,
Melengesd őt a szíveden!

Szeresd őt, mint a madarat,
A kis nyulat, futó vadat.,
S mint zsenge, tavaszi vetést,
Ne osszál neki szenvedést!

Mert lásd, ő miről sem tehet,
Ó, nekem tudd a vétkeket,
Amiért embernek szültem őt,
Ne büntesd a csecsemőt!

Madárnak adtál szárnyakat,
A vadnak futó lábakat,
És búhelyet, ha fú a szél,
Uram, hozzá is jó legyél!

Madár ha volna, szállana,
Ha bárány, mezőn játszana,
De ő nem tud, csak sírni még,
Ajnározd őt, kegyelmes ég!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
VÁRNAI ZSENI: Úgy megnőttél, szinte félek
  2017-05-25 20:29:05, csütörtök
 
 



VÁRNAI ZSENI
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik háta lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Szeretni ezt az életet
  2017-05-16 20:01:55, kedd
 
 



Várnai Zseni: Szeretni ezt az életet

Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is.

E szép és szörnyű kor során
csodákat tesz a tudomány
a titkok titka tárul,
a tudás fája lombosul,
de atom felhő tornyosul:
mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,
a tüzeket eloltani,
s nem gyújtani,hogy égjen
ország és város,hol a nép
gyönge megvédi életét
s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég
a megbolygatott messzeség,
madár se leli fészkét
futnak az erdő vadjai,
csak borzalomról..hallani:
Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,
de dolgom még töméntelen,
még tenni, adni vágyom...
Csak lenne még erőm elég,
zengni a béke énekét...
e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet...
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: ORGONA
  2017-04-28 22:49:04, péntek
 
 



Várnai Zseni:
Orgona


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!

Légy boldog te világ!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: SZERESSETEK
  2017-04-19 20:48:43, szerda
 
 



VÁRNAI ZSENI: SZERESSETEK

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok;
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót;
Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Patyolatköntöst szőnék a szavamnak,
Hogy vérző helyet ne bántson, ne sértsen,
Mert nincs egy ép, egy megsebzetlen hely most
Az asszonyok szívében.

És csitítanálak benneteket lágyan,
Mint megvert, piciny gyermeket
S mondanám halkan, édes testvérszóval:
Szeressetek, nagyon szeressetek.

Mondanám halkan, édes testvérszóval:
- Egy a kínunk, egy a szenvedésünk,
Fogjuk meg lágyan egymás bús kezét,
Így könnyebb lesz nékünk.

Könnyebb lesz így a bút virrasztani
S Holnapot várni könnyebb lesz, tudom,
S könnyebb lesz így majd dalolva járni
A megálmodott sugaras úton.

Fogjátok meg hát egymás bús kezét,
Mint piciny ártatlan kis gyermekek
S ezernyi kínon és könnyeken által
Szeressetek, nagyon szeressetek!
 
 
0 komment , kategória:  V-Várnai Zseni versei  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 64 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 289 db bejegyzés
e év: 3413 db bejegyzés
Összes: 30781 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 845
  • e Hét: 15420
  • e Hónap: 83429
  • e Év: 726604
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.