Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 117 
Kovács Kálmánné Nóri: Várakozás
  2017-12-05 21:44:26, kedd
 
  Kedves Barátaim, Látogatóim!

Szeretettel közvetítem Kovács Kálmánné, TündérNóri írását. Jól összezavart minket a történelem ezzel a sok világnézettel. Szép gondolatokat fogalmaz meg Nóri, de Csukor Árpád diakónus is az adventi üzeneteiben. Így hát nem foglalok abban állást melyik az igazi üzenet. Döntsön mindenki a maga belátása szerint.

Én hiszek Jézusban, de az elferdített judeo - kereszténységben nem!
Elferdített tanokat közvetítenek. Nem csoda, hogy az emberek elbizonytalanodnak,
és nem tudják eldönteni melyik az igazi vallás.

Igazi vallás NINCS! Mindegyiket az ember teremtette.
VISZONT VAN ISTEN, VANNAK SEGÍTŐI, AZ ANGYALOK, TÜNDÉREK, ÉS VAN
ANYA ISTEN, FIÚ ISTEN. Az elferdített, átírt bibliából nem tudhatjuk meg a teljes
igazságot. Sajnos az elfeledett ősvallásunk foszlányaiból sem.

Legyünk jók, tisztességesek, tiszteljük, szeressük a Teremtő Istent, szeressük egymást és teremtsük meg magunk körül az isteni rendet. Ez az Isten akarata is. EGY AZ ISTEN!

Csukor Árpádot és Kovács Kálmánné TündérNórit is tisztelem, és nem kívánok részt venni
a kereszténység gyalázásában, de az ősvallásunk kigúnyolásában sem. Mindegyikük másként hisz Istenben, de HISZ! Ez a fontos. Sajnálom az ateistákat, akik nem tudják megtapasztalni Isten közelségét. Hiszen ha az ember folyamatosan fohászkodik, előbb - utóbb megkapja a választ is Istentől. Az isteni gondviselés nem marad el soha, és aki Istenben bízik, ereje megújul!

Ady Endre szavaival zárom gondolataimat:

"Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... "

Szeretettel: Ballán Mária "blogger"

Kovács Kálmánné TündérNóri írja:

Kedveseim!

Elgondolkoztatok már azon, mit is jelent az a szó "advent"? Ugye nem
tudjátok! Nekünk magyaroknak meg végképp semmit, ugyanúgy, mint a fotó
(magyarul a fény által készített kép, vagy a a szimbólum, ami megint
semmit nem jelent,. De gyönyörű nyelvünk azt mondja, égen földön
megjelenő jelek, amik üzennek, amiket értünk, mert valami fontosat
jeleznek.)

Nekünk magyaroknak Enyészet havának 30. napján zárul az év lobogó,
teremtő, alkotó ideje, és kezdődik a Várakozás Álom havának első
napjával. Mire várakozunk? Mi magyarok Napisten születésére várakozunk,
aki a fény, a Magyarok Teremtő Istene, aki születésével megígéri
gyermekeinek a kikeletet, a gazdag új esztendőt, az Életet.

Igaz, a Várakozás ideje az év legsötétebb szaka és a sötétség veszi át
az uralmat világunkban. Az Ellen oldal tombolhat, megteheti az emberi
sorsok alakítást, a csapásokat, bajokat, tragédiákat. Az emberi életek
így (is) kiteljesednek.

A korai szürkületben, a hosszú éjszakákban fél az emberi lélek. A
keresztények otthonaikba húzódva bűntudattal marcangolják magukat.
Bűneik miatt árnyakat vélnek látni, és a Mikulás mellé krampuszokat,
gonoszságokat teremtenek virgáccsal, ami az erőszak egyik enyhe
változata. Mire tényleg eljön a Fény, hangulatingadozásokban,(téli
depresszió) félelmekben készülnek az ünnepekre.

Őseink nagyon jól ismerték a Várakozás idejének mibenlétét. Azt is
tudták, hogy ennek az állapotnak az ellenszere a jókedv. A szeretetteljes
együttlét. Ezért Enyészet havának 30 napjától véget érnek a lakodalmak,
az eljegyzések, mulatságok, ám jönnek a disznóvágások. Lehet járni a
fonóba, a szomszédba kukoricát hántani, babot fosztani, ahol a leányok,
legények vígan vannak. Ismerkednek, alakulnak a párkapcsolatok, emberi
szövetségek. Az utcákon tüzek égtek, a fiatalok járták a falut és akár
vaskos tréfákat is űztek. Tudták az ártó lények félnek a tűztől, az
emberi derűtől, ezért amennyire lehetett az emberek piros öltözéket
hordtak. A lányok szalagja is piros volt, meg a pruszlikjuk is.

Jöttek azok a napok, amikor szerelmi jóslást, időjárás előrejelzést
lehetett csinálni, illetve bizonyos napokon óvó-védő-termékenységi
varázslások idejét látták.

Nem volt az véletlen, ha vidám sereglethez beköszönt egy piros ruhás,
piros sapkás nagy szakállú, jóságos öregember, aki láncait csörgette.
Akinek a láncról a rabság jut eszébe, annak bizony olyan a lelke is!
Mert a mi Láncos Miklósunk botján finom arany és ezüst láncok
csilingeltek. A rezgések tisztították a teret. A láncszemek pedig
kötötték a szeretetet,(szeretetlánc) hozták a békességet, (békelánc), és
kötötték a jelent a múlthoz, a magyarokat őseikhez. (ősök láncolata)

Láncos Miklós járja a magyar vidéket. Felkeresi, ahol gyermekei
összegyűlnek. Nem ajándékokat osztogat, hanem tiszta figyelmét adja, az
idejét áldozza, és jó tanáccsal lát el.

A gyermekeket is meghallgatja. Kicsi lelkük titkait kihámozza. Ha rossz
az a gyermek, nem virgácsot, hanem aranyos varázsvesszőt ad a kezükbe,
hogy a négy égtáj felé csapva jobbítsák sorsukat a négy segítő elem
segítségével. Cillingéz, a kicsi tündér, Láncos Mikós kicsi húga varázs
diót osztogat, amit a kerecsennapi Életfára kell akasztani, és a
jó tanácsot a család együtt szívleli meg.

Végül azért előkerül a (Mezopotámia) mézes puttonyból a finom házi
mézeskalács. Ezt osztogatja Láncos Miklós kicsi és nagy gyermekeinek.
Hiszen ő, aki nem hagyja magára gyermekeit, még a legsötétebb időszakban
is. Ő Napistenünk, aki születéséig gyermekei között van a földi
világban, és szeretetével világít.

Süssetek saját kezetekkel mézest. Ez az egészséges édesség. Néha pedig
gondoljatok rá szeretettel, és olvasgassátok a fohászokat. TündérNóri


Láncos Miklós napi égi üzenetek

2009 . Enyészet havának 23. . napján jött üzenet


Égiek üdvözletét hoztam ti néktek.
Én is üdvözöllek benneteket .
Ismét régi / tudás , tanítást adok át tinéktek. Valójában csak ismételünk mindannyian mert ezeket réges- régen tudtátok , gyakoroltátok .
Minden vetés , gondolat egy döntés , minden aratás , cselekvés a vetéstől függ !
Örömmel figyeltük ,hogy a Fény érkezése előtti időre , figyeltek . Ez nem más mint ahogyan Ti az év gyerek ünnepét Mikulásnak neveztek . Erről az ünnepi előkészítő időről fogtok tanítást át adni a többi emberi lényeknek .
Decenber havába átlépve és ettől számolva a Fény érkezését minden földi névnap , játék , szokások ismétlése ezek mind -mind felkészülés a Fény eljövetelére .
Névnapok ebben az időben vannak a régi magyar névnapok , nézz utána .
Mikukást megszemélyesítő Szeretett földi lény valóban létezett . Őbenne nagy tudású tanító született újra , hogy földi szinten fizikai testben vállalta a tanítást .
December havában vette fel a pirosra festett meleg vászon ruháját . Ebben az időben kellet a szín valós tulajdonságai és működtek is .
Piros szín : ahogyan Ti is mondtátok : Gyógyító , pl : láz , fázós -fájós ízületek felmelegítése .más test részekre is nagy hatása van !! ...... .............
Kisseb entitások - démonok félnek a piros színtől , nekik a tüzet jelenti , ilyenkor menekülnek ettől , erről a helyről és a környékről
Mély szomorúságot felvidítja , bánatot elküldi .
Lánc ahogyan Ti mondjátok ez régen nem lánc volt , hanem arany , ezüst vagy más fém darabokat kötöttek a kézben lévő botra , menet közben ezek össze ütközve csörömpöltek , szép hangjuk volt a fémeknek . Ez nagyon jó tér tisztító még ma is, ezt már elfelejtettétek .
Ti is ügyesek vagytok készítsetek egy ilyen zenélő séta botot , és használjátok az ősi szertartásokon .Ezzel megtisztelitek az Őseiteket !! Ősök hívásánál is használható , működik.
Ő egy bölcs apóka volt , így mindenki eltudta mondani ami a szívét nyomja , őszintén beszélgetnek , tudták titkuk nem kerül napvilágra , jó tanácsait betartották.
Gyerekek a gyerek csínyeket bátran elmondták . vagy pironkodva , mindig lelki könnyebbség a gyümölcse .
Mézzel készített falatka édességet kaptak .
Ilyenkor néz gyerek szemébe ha igazi kincset szeretnél látni .
Kérdeztétek a jó kívánságok , és a rossz szokások elküldését hogyan valósuljon meg.
Csak PL -a : Piros szalagos fa ágra amelyiken nincs levél rossz szokások elküldése , jó kívánságokat pedig zöld levelű fa ágra ezen is piros és fehér szalag van .
Kívánságok után át adni az Ősöknek a tűzbe , mert Ők tudják a dolgukat mit tegyenek ezekkel a kívánságokkal , megkell kérni Őket erre a feladatra , úgy lesz .
Köszönet képen mézzel ízesített sütit tegyetek a tüzbe .
Földatyának , Földanyának köszönjétek meg hogy annyi termést adtak a hideg időre hogy bőven jut mindenkinek !!
Földatya és Földanya örömmel adja a termését a gyerekeinek .


2009 Enyészet havának. 25. érkezett égi üzenet


Drága Isten gyermekei az élet minősége rajtatok áll!
Magatokban vedd észre a csodát , ez után másban is látni fogod mind ezt . De ha mind ez fordítva történik azaz irigység ahogyan Te - Ti mondjátok .
Te és a kis csapatotok egyek vagytok , örül a szívem - szívünk amikor összefogtok , ez emel Téged és benneteket ha nemes a célotok . Mind ez csodálatosan működik nálatok .
Jelenleg ennyit . Figyelem a készületeket , teendőiteket .
Üdv . Isteni tiszta szeretettel . Tanító szellem






Az alábbi linkre kattintva nagyobb felbontású változatban nézhető meg
az általam szerkesztett kép :

Link ( Ballán Mária "blogger")
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Halottak Napja, vagy Ősök Napja?
  2017-11-01 22:52:01, szerda
 
  November első napjaiban megrohamozzák az emberek a temetőket. Csakhogy ott nem sokan laknak. Az ősök elsősorban a szívünkben élnek. A mai, eltorzult világban nagyon kevesen ismerik a magyar népek és törzsek eredeti hagyományait, amelyek az elődökre, ősökre vonatkoznak.





Következzék most egy leírás ezekről, amely írásban már sok-sok éve nem jelent meg. Ugyanis az erről szóló írásokat először a Habsburgok, majd a kommunisták megsemmisítették, leginkább elégették vagy összetörték. Az igazi történelemkutatók eredményei pedig csak kevesekhez jutnak el.

A Mindenszentek a katolikus egyház ünnepe, amit az eredetileg Ősök (Emlék)Napja helyett vezettek be. Rengeteg eredeti ünnepet emelt át a zsidó-keresztény egyház a néphagyományokból, ezzel is kisebbítve azok valódi szerepét.

A rabszolgának kiszemelt népek városba kényszerítésének köszönhetjük a legtöbb hagyományunk eltűnését. Egy panelházban semmiféle lehetőség nincs átélni azt, amit apáinktól, anyáinktól tanultunk. A kapcsolat teljesen és tökéletesen megszakadt a Természettel. Anélkül pedig az ősökkel is megszakadt a kapcsolat. Ugyanennek az eredménye az is, hogy a közismerten harcos magyar nép egy plázázó, semmire sem alkalmas, a végletekig sanyargatható masszává lett. A néhány kivételtől eltekintve, akik mára már felébredtek. De az ősi hagyományokat közülük sem mindenki ismeri.

Régen nagy becsben tartották a kalendáriumokat. Még annak ellenére is, hogy már az 1970-es években sem tartalmaztak semmi lényeges információt. A kalendáriumok eredetileg tartalmazták minden napra a szokásokat, és a jóslatokat is. Sajnos írásos kalendárium egyetlen sem maradt fenn. A XIV-XV. századból származó kalendáriumokat ugyanis Kun(Kohn) Béla, majd Rákosi és Kádár legényei elégették. Sok más - a hagyományaink szempontjából lényeges - írásos dokumentummal együtt. A rovással lejegyzett hagyományokat pedig összetörték, és ha éghető volt, akkor azokat is elégették.

A kalendáriumok leírják, hogy hogyan kell emlékezni az elődeinkre. Akiknek sokat köszönhetünk, többek között azt, hogy megtartották számunkra ezt a földet. Amit mi - hiába is akarnánk kisebbíteni vétkünket - kiárusítottunk. Az mindegy, hogy ki tette, aki hallgatott és nem emelte fel a szavát - és ami a lényeg: fegyverét - ellene, ő ugyanolyan vétkes.

A hagyomány szerint - amit ma már csak néhány tudó ismer - ünnepi ebéddel kezdődött az Ősök Napja. Némelyik vidéken viszont már a hajnalt is együtt köszöntötték elődeikkel az ott élő népek, törzsek. Megint mások már az előző nap estéjén ünnepélyes keretek között elkészítették és felállították az ősök emlékére az oltárt. Amit azért nevezünk így, mert a jelenlegi ismereteink szerint leginkább egy oltárhoz hasonlít. Az oltárra tettek az előző év terméseiből egy válogatást, mégpedig a második legjobbat, az első ugyanis az istenpárt illette. Persze sok különbség nem volt az első és a második minőség között. Az így felhalmozott finomságok nem vesztek kárba, ugyanis a hagyomány szerint azokat közösen elfogyasztották. Meghívták az asztalhoz a Teremtőt a különféle termény-ünnepeken, az Ősök Napján viszont a családból eltávozottakat invitálták meg. Mindig terítettek is nekik, külön terítékkel.

Az első-, másod-, harmad- és negyedfokú elődöknek (dédszülőkig) tettek terítéket, bár egyes vidékeken csak addig, amíg élt valaki olyan a családból, aki találkozott velük és emlékezett is rájuk. Ahol ebédnél kezdték az emlékezést, ott annak alkalmával sorolták fel őket először, ahol már előző este emlékeztek rájuk, ott már előző napon is megtették. Ugyanis a magyar népek hagyománya szerint (ami ebből a szempontból azonos sok más kultúra hagyományával) az ünnepnap az előző nap napnyugtától kezdődik, és az ünnepnap utáni napkeltéig tart. Ez az időtartam nagyon sok másban is megnyilvánul, például a böjtnapokat is így számolták, de nagyon sok más jeles napot is.

Mária Terézia utasítására kezdték meg eltörölni a hagyomány ezen elemét, és a Habsburgok tőle kezdve intenzíven, minden eszközzel és módszerrel igyekeztek kiirtani a nemzet tudatából. Utódaik, a cionista-kommunisták pedig a még megmaradt információkat igyekeztek kitörölni az emberek agyából. Mivel a nemzetrontók nem értek fel az igazi Tudókkal, ezért ez nem sikerült nekik. Szerencsére még sok más sem, bár a Tudók nem írják le ma sem az ismeretanyagukat, hiszen annak egy része csak szóban adható át. Viszont nagyon kevesen vannak, akik tanítványnak jelentkeznek, hogy majd rajtuk keresztül továbbadják a Tudást, ezért jelenleg úgy látszik, hogy a lényege - ami a különféle eljárásokat pontosan leírja - el fog veszni. A hagyományőrzők nagyobb része csupán a módszerekre-eszközökre és azok használatára kíváncsi, a hozzájuk járó tudnivalókra nem.

Az Ősök Napja az enyészet havának (november) első napján kezdődött, de csak azoknál, akik a teljes rituálét elvégezték. A javasok szerint azért, mert a hónap első napján nem volt szabad állandósult dolgokkal foglalkozni, mert az kihatott az egész havi teljesítményre. A (munka)nap addig tartott, amíg a sötétség beállt, ugyanis a sötét már egy köztes időszaknak számított, amikor az ember már kevéssé foglalkozik a ,,világi" dolgokkal. Ekkor nyitottabbá válik a nem fizikai lét felé is.

Először kitakarították a házat, előkészültek a vacsorához és a terítéshez. Ezt még világosban elvégezték, és úgy várták, hogy besötétedjen. Miközben lement a Nap, a család tagjai megtisztálkodtak, majd ünneplő ruhába öltöztek. Amikor a család felállította az emlékező oltárt és megszólították sorban az ősöket, akkor mindenkiről elmondták azt, amire emlékeztek róla, és ahogyan emlékeztek rá. Ezután megtisztálkodtak, ami általában arc- és kézmosást jelentett. Így, tisztán fogtak hozzá, hogy összegyűjtsék a közös ősök - a hősök - emlékére állított oltárhoz szükséges dolgokat. Az általában a külön erre a célra készített vagy vásárolt mécsesek megtöltését jelentette, amelyeket korábban - még napvilágnál - megtisztítottak, és egyes vidékeken meg is szentelték - ahogy a mai fogalmaink szerint nevezni lehetne azt az eljárást. Egyes vidékeken gyertyát is áldoztak az ősök szellemének.

A mécsesek megtöltését a fáklyák elkészítése követte. A fáklyákat a családi tűzhelyből kivett parázsra rakott, direkt erre a célra félretett fával élesztett tűzön gyújtották meg. A fákat meghatározott sorrendben rakták a parázsra, a sorrend a Tudók egyik le nem írható titka, ugyanis a sorrend segítségével sok mást is el lehet érni. A tüzet valamilyen agyag-vagy fémedényben élesztették. Viszonylag nagy tűz volt, és hagyták teljesen leégni, mert a hamuját félretették és akkor használták fel, amikor az ősök segítségét kérték, vagy a figyelmükbe ajánlottak valakit vagy valamit.

A fáklyák meggyújtása után - ami este 7 órakor volt szokásban - elmentek az ősök emlékére emelt emlékműhöz, vagy ha az nem volt, akkor a Boldogasszonynak (Anyaistennek) emelt emlékhelyhez, és a fáklyákat leszúrták a földbe. Ha nagy tudású táltos vagy más Tudó volt a körükben, akkor általa előzőleg felrajzolt alakzatot alakítottak ki a fáklyákkal. Ezután énekszóra és ritmushangszerekre (vagy tapsra, lábdobogásra) táncoltak. Először a lányok, aztán a legények. Végül a közös tánc következett, amiben már a házasok is részt vettek. Először gyors táncot jártak, de a végére egészen lelassultak.

Fél kilencre be kellett fejezni minden hangoskodást, mert akkor jöttek el az emlékezés percei, amelynek során az ősök - néha mindenki által érezhetően, én nagy ritkán valamennyire láthatóan is - megérkeztek közéjük. A tánc szerepe a szellemi világ tagjainak viszonylagos fizikai megjelenéséhez szükséges energia átadása volt, ezért tudtak érzékelhetően megjelenni az eltávozottak. Ebben a félórában egyfajta közös, vezetett meditáció zajlott. Ezután mindenki meghívta a saját ősét az asztalához (akinek kihalt a közvetlen családja, az szabadon csatlakozhatott bárkihez, aki valamilyen fokon rokona volt), és hazaindultak vacsorázni. Tehát a ,,megidézték az ősök szellemét" nem csak amolyan szólás-mondás volt, hanem valóban megtörtént dolog.

Kötött szabályai voltak a vacsorán elfogyasztott ételeknek. Először nyerset ettek, ez bármiféle zöldséget és gyümölcsöt jelenthetett, amik lehettek akár savanyítottak is. Ezután egy pohárka pálinkát ittak egyes vidékeken, máshol bort vagy valamilyen erjesztett italt. Néhol viszont savanyú tejet. A főtt ételek sorát levessel kezdték, majd sült következett. Ahol nem volt hús - néha előfordult -, ott kását ettek. Ezután következett a lepény, ami egyben a vacsora utolsó éltele is volt.

A vacsora befejeztével egyetlen pohár (kupa) italt ittak, amit az ősök emlékére ürítettek. Ez általában bor volt, mégpedig vörösbor. A bornak csak a felét volt szabad meginni, a másik felét a padlóra kellett önteni. Ahol nem döngölt padló volt - tehát nem tudta beinni a bort -, ott a bejárat elé öntötték a földre. Reggelig arra területre nem volt szabad rálépni, mint ahogy a házban sem volt szabad arra a területre lépni, ahová a bort öntötték. Ezt a szokást az utolsó pohárral a halotti toron is kötelező volt megtartani. Ugyanis így lehetett a borban lakozó élet segítségével - a bor élő ,,anyag" - kapcsolatban maradni az eltávozottakkal. Persze több szállal kapcsolódunk hozzájuk, de az ,,emlékezés pohara" ezek közül az egyik legjelentősebb. Amikor még nem ismerték a bort, akkor tiszta, friss forrásvízzel cselekedték mindezt. Abból a forrásból az emlékezés előtt és után három napig nem volt szabad meríteni a család tagjainak. Némely vidékeken az ital első fele járt az ősöknek.

A vacsora lassan, csendben zajlott, vagyis nem beszélgettek hangosan, és nem is viháncoltak. Végig érezték az ősök jelenlétét, és e különleges alkalom (egy évben csak kétszer fordult elő) nagy megtisztelés volt az élők és az eltávozottak számára is. Énekelni szabad volt - sőt egyes vidékeken kötelező is -, de csak a hallgató nótákat.

Evés után mindenki tiszta vízben megmosta az arcát és a kezét, majd a vizet eltették, hogy tavasszal ezzel locsolják meg először az elültetett palántákat. A halottakat mindig vágott virággal tisztelték meg, amit a sírhantjukra, síremlékükre helyeztek. Ugyanis a vágott virág néhány órán belül haldokolni kezd a levágása után. (Ha vízbe teszik, azzal a haldoklást hosszabbítják meg, aminek a virág nem örül, és nemhogy nincs haszna, hanem kifejezetten káros.) A haldoklása közben a virág eltávozó életenergiája a nép hite szerint táplálja az elhunytat, erőt ad neki, legyen bárhol, bármelyik világban. (Ez azt jelenti, hogy ha valaki már újra leszületett valahova - a magyarok régi hite szerint nem csak a Földre lehet születni, hanem más bolygókra is, akár a Naprendszeren kívülre is - akkor is lehet neki így erőt adni. Köszönetképpen azért, amit a családért tett.) Ezt a hagyományt értelmezték félre a középkorban az angol és a francia ,,művelt" nemesek és uralkodók, de leginkább az udvartartásuk. Ugyanis akkortól fogva adtak letépett vagy levágott virágot a nőknek. Ez akkor történt, amikor eleve reménytelen volt a szerelem. Az érzelmek halálraítéltségét fejezték ki vele. A tudatlan udvaroncok jópofa dolognak tartották - anélkül hogy ismerték volna ez értelmét és a hatását -, és elterjesztették egész Európában, ami nagy hiba volt. Évezredekkel korábban Ázsiában is szokásban volt a vágott virág egy ideig, de aztán rájöttek a tapasztalataik alapján, hogy nem jó ötlet. Az egyiptomi kultúra virágzásának végén ott is szokásban volt, és ők is rájöttek, hogy nem jó ötlet. Buta dolog vágott virágot adni egy élőnek.

A mécsesek, gyertyák, fáklyák, tüzek gyújtása arra szolgál, hogy világítást biztosítson a szellemvilágban élőnek. Azt ugyanis kevés hagyományból lehet kihámozni, hogy a fizikai lét után nem egyenesen megy a lélek a kapuhoz, hanem egy olyan ,,területen" kell először átmennie, ahol sötét van, és nem könnyű a terep. Talán egy sűrű, bokros, hideg, nedves erdőhöz lehetne hasonlítani, ahol a nedvesség még ragad is. Erről nem szoktak említést tenni a túlvilágról szóló leírások, mert aki ott átmegy, ő nem büszke arra, ami ott történik. Ugyanis ott kezdődik a számla kiegyenlítése. A fizikai létben megcselekedett dolgokért egy időt mindenki eltölt ott, még a szent életű remeték is, hiszen ők sem annak születtek. Ez a tér teli van mindenféle lénnyel, a legocsmányabbtól a legrémisztőbbig mindenfélével. Itt belefutni a sötétben egy rusnyaság karjaiba nem lehet kellemes.

Akinek halálközeli élménye van, ő szinte azonnal a szellemlét kapujához kerül, és ezt az átmeneti részt nem is látja, bár volt már rá példa. A fizikai világhoz ez van legközelebb, viszont amikor az ősökre emlékezünk, akkor nekik nem kell megállniuk itt amikor hívásunkra eljönnek hozzánk. De át kell kelniük a területen. A különféle fények meggyújtásával az útjukat segítjük. A haláluk után közvetlenül úgy, hogy fényeket gyújtunk nekik a fizikai világban, amikor pedig jönnek, akkor az utat világítjuk meg nekik. Ugyanis a túloldalról a fények is másként látszanak, de a lényegük nem veszik el.

A vágott virágból az Ősök Napjára koszorúkat is fontak. Ezeket a virágokat hagyni kellett megszáradni. (Többek között ezért sem tették vízbe őket.) A temetés után a sírokon megszáradt virágokkal, koszorúkkal együtt egy halomba rakták a fáklyákból megmaradt el nem égett fáklyanyeleket, fáklyamaradványokat is, majd az egészet meggyújtották. A hamut a parlagon hagyott földeken szórták szét.

Az Ősök Napján mindenkinek ágyba kellett lennie éjfélre, sőt ajánlatos volt el is aludni. Ugyanis nagyon sokak léptek kapcsolatba álmukban szeretteikkel. Ezen az éjszakán az is előfordult - viszonylag gyakran - hogy a szülők a már felnőtt gyermekük álmát vigyázták egész éjszaka. Aki ezen az éjen felkelt, ő gyakran beszámolt arról, hogy tisztán érzékelhető volt a jelenlétük. Az elődök ezen az éjjelen álmok segítségével adták át tudásuknak azon részét, amit nem lehetett szavakkal elmondani. Ugyanis az érzékeléssel kapcsolatos dolgokat nem lehet pontosan leírni szavakkal. Az ízeket, illatokat, szagokat, tapintással érezhető dolgokat, a hőmérséklettel kapcsolatos dolgokat csak ezen a módon lehet átadni. A Tudóknak van erre még más módszerük is, de a túlvilágról idelátogatók számára csak ez az egy módszer használható.

Az elődök átadták azokat az ismereteiket is, amiket életükben nem tudtak átadni. Vagy azért mert nem volt kinek, vagy azért, mert nem volt alkalmuk rá. Másnap napkelte előtt egy órával fel kellett éleszteni a tüzet, hogy fénye világítson a hazatérőknek. Gyakran előfordult, hogy ha vizet tettek a tűzhelyre forrni, akkor a szellemlények beleálltak a gőzbe, és többé-kevésbé láthatóvá váltak. Így búcsút inthettek az itt maradottaknak.

Ez a szokásleírás saját gyűjtés, évtizedek alatt kaptam meg az egyes elemeit a Tudóktól. Egységbe rendezni is Tudók segítettek, valamint a hagyomány egyes elemeit és azok okait megérteni is. A különféle események dátumához minden nemzetnél kötődnek emléknapok, amelyek némelyikén a hősökre, az előttünk élt ősökre emlékezünk. Akkor is a fentihez sokban hasonló eljárást ír elő az ősi hagyomány, bár a tánc egészen más formában zajlik ilyen alkalomkor.

Mindezeket az élményeket azok még átélhetik, akik ismerik és gyakorolják az elődök emlékezetének tiszta hagyományát. Ez a városi ember esetében ki van zárva, és a ,,keresztény" egyházak dúlásának köszönhetően falun sem lehet már látni ilyet, csak elvétve. Ezért is kényszerítették be az embereket városokba, és ezért is verték szét a családokat - mára már szinte teljesen -, hogy ne tudjuk közvetlenül átvenni őseink tudását, ne tudjuk segítségüket kérni és elfogadni. Ugyanis a lenyomatuk - ezt úgy mondják az irodalomban: a lábuk nyoma - itt marad, és szülessenek később bármilyen formában, itt akkor is hatni tudnak azon keresztül. De csak akkor, ha hívjuk és kérjük őket. Úgy, ahogy a hagyomány előírja. Mert csak úgy lehetséges.


Forrás: Link




 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Ősökre Emlékezés Napja - Megemlékezés elődeinkről
  2017-10-31 20:47:18, kedd
 
  Kovács Kálmánné Nóri levele:

Kedveseim!

Az év fordulata elhozta az emlékezés idejét. Október végén tartották
elődein az ősökre emlékezés napját. Nem tehették november elejére, mert
egy hónap kezdetét nem lehet ilyen szomorú, lehúzó energiákkal terhelni.

Nem elég, hogy a keresztények ily terhekkel nyomasztják az amúgy is
nehezen viselhető időszakot, mostanában még egyre erősödik az amerikából
beszivárgott szemét, a halloween megtartása.

Elődeink tudták, hogy a lélek örök életű, a test levétele után a lélek a
Hadak Útjára, Csillagösvényre távozik, ahol szeretteik körében
készülhetnek egy új testet öltésre, új életre. Leginkább magyari népek
nagy családjába. Ezért nem félték a halált. Csillagösvényre távozott
elődikre pedig hálával és szeretettel emlékeztek október utolsó napján.

Ezzel szemben a kereszténység a lelket bezárta az elmúlás csapdájába. Az
egyszeri, megismételhetetlen élet tudatába. Ha jó vagy, mész a mennybe,
ha rossz vagy, mész a pokolba. De mindegy, mi következik be, a
keresztény ember fél a haláltól, mert ismeretlen, mert élni jó, és
keserves itt hagyni ezt a gyönyörű teremtett világot.

Következik az év azon szaka, amikor emlékeznünk kell őseinkre.
Szeretetünket, hálánkat kifejezni nekik. És emlékezni.

Sajnos, egyre többőnk édesapja, édesanyja is az ősök sorába, a
Csillagösvényre lépett már. Mi azonban tudjuk, hogy nincs halál, mert a
lélek örök életű. Eleink a Csillagösvényen készülnek az új testetöltésre.
Ezért üzeneteink a tűzön keresztül eljutnak hozzájuk, szeretetünk a
testetlenségben is eléri őket.

A tűzön keresztül most lehet üzenni szeretteinknek. A fájdalom hangján
piros papíron, az egyszerű üzeneteket pedig fehér papíron adjuk át
Tűzatyának. Minden üzenet mellé fehér virágot kell dobni a tűzbe.

Üdvözlettel: Nóri







Kedveseim!

Az év fordulata elhozta az emlékezés idejét. Október végén tartották elődein az ősökre emlékezés napját. Nem tehették november elejére, mert egy hónap kezdetét nem lehet ilyen szomorú, lehúzó energiákkal terhelni.

Nem elég, hogy a keresztények ily terhekkel nyomasztják az amúgy is nehezen viselhető időszakot, mostanában még egyre erősödik az amerikából beszivárgott szemét, a halloween megtartása.

Elődeink tudták, hogy a lélek örök életű, a test levétele után a lélek a Hadak Útjára, Csillagösvényre távozik, ahol szeretteik körében készülhetnek egy új testet öltésre, új életre. Leginkább magyari népek nagy családjába. Ezért nem félték a halált. Csillagösvényre távozott elődikre pedi hálával és szeretettel emlékeztek október utolsó napján.

Ezzel szemben a kereszténység a lelket bezárta az elmúlás csapdájába. Az egyszeri, megismételhetetlen élet tudatába. Ha jó vagy, mész a mennybe, ha rossz vagy, mész a pokolba. De mindegy, mi következikk be, a keresztény ember fél a haláltól, mert ismeretlen, mert élni jó, és keserves itthagyni ezt a gyönyörű teremtett világot.

Ez a félelem teremtette meg a halloween gondolatát, cselekményeit. Az ostoba angolszászok félelmüket leplezve ijesztgetéssel, eszetlenkedéssel próbálják feledni az elmúlást. Azt hiszik, ha kigúnyolják a halált, nem lesz hatalma felettük. Mindenféle ostoba öltözetekkel, álarcokkal rémisztgetik egymást, kivetítve belső énjüket, belső félelmüket. Ráadásul még édességgel jutalmazzák a jól sikerült jelmezeket.

Pedig a halál nem játék! A halál egy kapu a másik világra, ami a lelkek számára működik, hiszen Szélatya ezen keresztül hozza-viszi a lelkeket a Csillagösvényre és vissza. Éppen ezért méltósága van a halálnak, és az azt megemlékezésre használt napnak. Méltatlan az tisztelethez és emlékezéshez a szellemesdi, a rémek eljátszása.

Sajnos ez csak az egyik fele az esetnek. Az, hogy erre ipar és üzlet telepedett, már önmagában is gusztustalan. Sokkal súlyosabb az, hogy ilyenkor meg is teremtődnek azok a szellemlények, amelyeket ábrázolnak, megrajzolnak. Ez a megszemélyesítés mágiája. Tudjuk, a jelképek mindig azt az erőt hozzák le, testesítik meg, amit ábrázolnak. Csak rá kell nézni a sok jelmezre, mi mindent megetestesít. Egyúttal az a viselkedés valóban megnyit kapukat, és leengedi az ábrázolt szellemlényeket. De hát ez kit érdekel?!

Természetesen a magyar hagyományban is van olyan nap, amikor lehet alakoskodni, szellemsdit játszani, riogatni a többieket. Ez a Luca nap. Csakhogy ekkor azon kívül, hogy Égi Védelmünk van, a sok zajolás, csergetés, a tüzek távol tartják a nem idevaló entitásokat, szellemeket, túlvilági lényeket.

Kérlek Benneteket, tartózkodjatok ettől a november 1.-i megnyilvánulástól. Nagyon sok bajt meg lehet teremteni a felelőtlenségünkkel.

Emlékezzünk eleinkre méltósággal, hiszen szüleink, nagyszüleink is az ősök sorába állt, és a Csillagösvényről szemlélik utódaikat.

Üdvözlettel: TündérNóri






Ősök emléke szertartásra

Könnyel, vérrel, verejtékkel
Megváltották, megtartották
Isten adta áldott földet
Tisztelettel megmunkálták.

Éltek harcban, háborúban,
Nem lankadtak szorgalomban.
Áldott ősök, szent elődök,
Kezük nyoma megőrződött.

Ringatózó búzatábla,
Csengő barack, arany alma,
Termett a föld kezük alatt,
Magyar Isten áldotta azt.

Csavart szarvú sötét racka,
Magyar szürke, magyar tarka,
Szentelt kéztől lett szapora,
Ne éhezzen Atyánk fia.

Cseng az üllő, izzik a vas
Úz kovácsok keze alatt.
Győzhetetlen kard, ha magyar,
Védelem az, ha itt a baj.

Díszes tarsoly, gyöngyös párta,
Büszke és szép, aki hordja.
Napatyánknak fia, lánya,
Boldogasszony szép családja.

Áldd meg őket Öreg Isten!
Nevük, hírük mindig éljen.
Fény ragyogja emléküket,
Legyenek itt, amíg lehet.

Adj nékünk erőt, sokat!
Hogy megtaláljuk önmagunkat.
Testben, szívben rájuk üssünk,
Nagyságukat örököljük.





Őseink emlékére


Szent királyok, hős vezérek,
Hont megszerző szittya népek.
Tudjuk, értjük, mit tettetek,
Megőrzi az emlékezet.

Magyar szürke hajtó gulyás,
Földművelő, harcos, lovász.
Ostort cserget erős keze,
Szabadság a lélegzete.

Bajnokok és erős hősök,
Nagyasszonyok és gyógyítók.
Ötvös, kádár és kardkovács,
Kardforgató, s igazmondó juhász.

Mind mi vagyunk, édes vérük,
Szeretetet az örökségünk.
Bennünk élnek mind, mind sorban,
Magyar nemzet örök tagja.

Magyar Isten, Öreg Ősten!
Áldd meg minden nemzedékem!
Múlhatatlan tettük, sorsuk,
Magyar nemzet gyarapodott.

A múlt örök szép emléke,
Benne ég a ma szívében.
Emlékezünk, nem felejtünk,
Bennünk él az ős nemzetünk.


Nóri 2012. okt.31





Emlékezés - Szertartásvers (2010. 06. 03.)

Nyílnak a múltnak
Rejtett bugyrai.
Figyelj, magyar,
Mert ezt csak szívvel lehet
Hallani.

Jönnek az évek, s
Évezredek,
Gazdagok vagyunk,
Mert csodás az emlékezet.

Hőseink, hadvezérek,
Békés, szabad népek,
Egy évezred alatt kovácsolt
Nemes magyar nemzetet.

Jönnek a képek sorra,
Végvári harcosok
Íróink és tudósok,
Parasztember és a tanítók.

Mindenki hozzátette
E nemzethez életét,
Munkáját, örömét,
Verejtékét és könnyét.

Őseinkkel együtt lenni,
Fiainkra emlékezni,
Áldást kérünk, áldást kapunk.
Együtt szeret mindnyájunkat
Teremtő Ős Urunk!






 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Az őszi napéjegyenlőség
  2017-09-20 20:53:24, szerda
 
 



Napéjegyenlőségről akkor beszélhetünk, amikor a Föld mindkét félgömbjén azonos az éjszaka és a nappal hossza. Minden évben két ilyen jeles napot tartunk számon, egyet márciusban, egyet pedig szeptemberben.

Szeptember 22-én 14 óra 21 perckor a Nap eléri a kozmikus egyensúly útját az egyenlítőt, s elhozza a fény - árnyék egyenlőségének az idejét, a napéjegyenlőséget. Az évkör kiemelt napja ez, életünk felemelésének, harmonizálásának a lehetősége ekkor jelentősebb. Ezért ezen a napon érdemes elindítani olyan dolgokat, amelyek elsősorban a belső, lelki, szellemi rétegeinket fejlesztik. Szeptember 23-át követően már a déli égbolton, vagyis az “alsó világban" folytatja útját, így a lélek mélységeit világítja be központi csillagunk, a Nap.

Most van itt az ideje a fokozottabb belső figyelemnek, melyet meditációs gyakorlatokkal, csendes befelé figyeléssel is segíthetünk.

A napéjegyenlőségkor a fény és a sötétség aránya azonos, így egyfajta nyugalmi egyensúly jön létre. A bölcsek szerint a nap-éj egyenlőség hete fontos üzenettel bír, a megtisztulás és a felszabadulás lehetőségét ígéri.

Régi szokások szerint ezen az éjszakán ünnepet ültek, méghozzá a Földanyáét, az aratást és az utána következő pihenést helyezve előtérbe.

Ezen a napon test-lélek-szellem energiák harmóniarezgései is kiegyenlítődnek, valamint a múlt, jelen és jövő is összekapcsolódik bennünk.

Az őszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető. Kiváló alkalom arra, hogy emlékezzünk felmenőinkre, szeretteinkre.

Úgy tartják, hogy szeptember 23-tól a sötétség erői nyilvánulnak meg jobban. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket, pogácsákat osztottak, elsősorban a szegények között. Érdemes nekünk is adakozónak lenni, mert a szívből, szeretetből és az önzetlen adomány százszorosan térül meg.

Hivatalosan is itt az ősz, hiszen szeptember 23-án átlépjük azt a határt, amikor már az éjszakák hosszabbak, mint a nappalok.

Szépítsük meg ezt az időszakot régi szokások felélesztésével!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Amit a magyar nép még mindig nem tud: A Turáni átok
  2017-08-23 23:30:43, szerda
 
  Amit a magyar nép még mindig nem tud: A Turáni átok - Árulás - Esküszegés





A halott királyunknak, Szent Istvánnak, mint árulónak, ősi szokás szerint levágták a jobb kezét. Később a mumifikálódott kézből Róma (Vatikán) csinált ereklyét, így született a “szent jobb"!

A nép amelyik elhagyja Istenét, azt a népet Istene is elhagyja

Miután Attila halála után fiai között nem volt győztes utód, némelyek hazamentek Szkitiába, Turániába, néhány ezer pedig magát a túlerő és az üldöztetés elől már nem hunnak, hanem székelynek nevező letelepedett és őrködött Székelyföldön, várva a Hunok (magyarok) visszajövetelét az erősítéssel.

A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török vagy türk népek, ujgorok, kazahok, oszmán-törökök, kipcsapok, szkiíták(szittyák), hunok (magyarok), avarok, mongolok, mandzsuk.
A turáni-átok a magyarság egyik feltételezett őshazájáról, az ázsiai Aral-tó környéki Turáni-alföldről kapta nevét. Az akkori idők magyar ősvallásáról alig tudunk valamit, mert kevés a hiteles forrás. Az bizonyos azonban, hogy szabad vallásgyakorlat működött a nép körében, azaz mindenki abban hitt, amiben akart. A magyarok hittérítők, kereskedők és utazók révén ismerték már a keleti- és nyugati kereszténységet, az iszlámot, a zsidó hitet és más, kisebb ázsiai vallásokat is. Sűrűn megfordultak köztük idegen népek képviselői, akiket nem korlátoztak hitbéli életükben, sőt ha valaki akart, csatlakozhatott is hozzájuk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ne lett volna saját hite.

A turáni-átok ősi magyar legenda, sokféle változata terjedt el, de mindegyikben közös az átok, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmiben ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele. A magyarok közti széthúzás, ellenségeskedés 1000 éven át tartson. Más források szerint addig, amíg Hunnia (Magyarország) a római egyházat követi. Nézzük, hogy alakult ki az átok!

Manapság pogánynak mondják az ősmagyarokat, és ezt a pogányságot úgy képzelik el, mint a kereszténység ellentétét, holott nyelvészeti bizonyítékok igazolják, hogy ,,pogány" kori szókincsünkkel nevezzük meg a kereszténység világát, hogy a magyar nyelv honfoglalás előtti szavaival az egész Bibliát le lehet fordítani. Ez pedig azt mutatja, hogy korábbi hitünk nem állhatott messze a kereszténységtől. A lélek, Isten, hagymáz (ördög), bölcs, boszorkány, stb. mind-mind ősmagyar szavak. A vízzel való meghintés régebben is tisztított, ahogyan a kereszteléskor is a víz tisztító jelképként szerepel. A Mennyei Úr régen is minden létező dolog teremtője volt, és az engesztelő áldozat is létezett.

Íme, az egyenes vonal az ősvallástól a kereszténységig. Hiszen maga Isten neve, az ISTEN szó is két ősi istenség nevének összefonásából alakult ki: Istár, a vizek, a lélek és a termékenység istennőjének és Enlil, az ég, a föld és a világűr istenének nászából született a világ. Isten eggyé lett a világmindenséggel, akinek neve van, de személyisége nincs, mivel Ő maga az egész világ. Isten maga az élet, ezért mindenben Isten nyilatkozik meg... Ez volt az ősvallás, melyből minden más hit kialakult, elferdítve az eredeti igét. Ezért nem harcoltak elég keményen a magyarok az erőszakos térítések ellen. A táltosok megérttették az emberekkel, hogy mindegy, melyik vallás jelét vetik magukra; ha Isten nevét mondják, a világmindenség erejével töltekeznek újra. Tulajdonképpen a kereszt jele sem Jézus halálára utal, mert ez is egy ősi szimbólum. Aki a világmindenséget akarja ábrázolni, az két vonalat mutat: egyet északról délnek, egyet pedig keletről nyugatnak. Esetleg felmutat az égre, majd le a földre, aztán körbe a látóhatáron. Ez a kereszt; a legősibb jelképek egyike, mely jóval Jézus megfeszítése előtt már használt volt, és amelyet a keresztény egyház felhasznált, félremagyarázott és kisajátított.

Az áruló István

Mindezzel Rómában a mindenkori pápa is tisztában volt. Egy mindjobban elferdített, félremagyarázott hit nevében szerveztek világbirodalmat, de nem számoltak a magyarokkal, az igaz hit őrzőivel, akik mindent jobban tudtak, mindent jobban csináltak, akik leleplezhették őket. Ezért kellett idegeneket a nyakukra ültetni, amit viszont csak a vallás nevében tehettek meg. Ráadásul szükségük volt egy belső emberre, egy olyan főúrra, aki a hatalomért sok mindenre képes. Ez volt Géza fejedelem és fia, Vajk (a későbbi István).
Az tény, hogy az un. “Etelközi vérszerződésben" szent esküvel fogadták a törzsfők a fejedelem szeniorátus szerinti öröklését. Ez a szeniorátus az a rendszer volt, mely szerint Álmos legidősebb sarja örökölte a vezérlő fejedelem tisztét. Ez Géza halála után egyértelműen Koppányt illette volna. Akkor meg hogyan jutott trónra Vajk (István), akit nem illetett volna a vérszerződésben fogadott eskü alapján a trón?
A válasz egyszerű, csak talán nem szalonképes kimondani. Árulással, pártütéssel, gyilkossággal. Idegen katonák segítségével. Ma úgy mondanánk véres puccsal, majd ebül szerzett hatalmának megszilárdítása érdekében véres leszámolással.
Géza Taksony fejedelem fia volt, és puccs nélkül aligha válhatott volna belőle is fejedelem, mivel az ősi rend szerint nem ő örökölte volna a hatalmat, hanem Taksonynak rangsorban utána következő legidősebb férfirokona. Később ugyanígy nem Istvánnak, hanem Koppánynak kellett volna követnie őt a fejedelmek sorában. Hogy megerősítse magát posztján, szövetségeseket keresett, ám a magyarok közt nem találván eleget, idegenek felé fordult, és ez kapóra jött az egyháznak. Róma, hűbéresén I. Ottón keresztül segítséget ígért Gézának, ha a fejedelem elpusztítja a régi magyar, hun rendet és a régi vallást, amely a pápai kereszténység és így Róma vesztét okozhatta volna. Az érdekek itt találkoztak.
Géza fiát, Vajkot német papok nevelték, és feleséget is a bajor uralkodóházból választott neki. Később vette fel az István nevet (István férfinév a görög Sztefanosz névből származik, közvetlenül az Istefán alakból. Jelentése: virágkoszorú, korona ,,koszorút viselő", ,,megkoronázott"). Géza megszilárdította a fejedelmi poszt már-már csupán névleges hatalmát, és a feudalizmus béklyóit rakta a népre. Az idegen papok partnert láttak benne a római kereszténység és a német hatás terjesztésében, ezért segítették céljai elérésében, miközben fiát teljesen a befolyásuk alá vonták. Ma úgy mondanánk, hogy a gyermek Istvánt sikeres agymosásnak vetették alá. Ő pedig elszakította a magyarságot keleti gyökereitől, az eredendő ősvallást és az ősi tudást semmisítette meg és a teljes eredettörténetet, amely pedig még a keresztény térítők egy részét is megragadta és felismerésre késztette. Olyannyira, hogy némely templomban magyar írást használtak, magyarul miséztek, és ősi magyar szövegeket gyűjtöttek össze. Róma azonban ettől félt leginkább, hiszen úgy tűnhetett, hogy nem a keresztények térítik a magyarokat, hanem az ősi tudás győzi meg a térítőket. Ez nem maradhatott ennyiben, ezért István király Kr. u. 1000-ben a következő rendeletet adta ki:

,,...a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra haladó pogány írás megszüntetődjék és helyette latin betűk használtassanak... Továbbá a templomokban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek és latinra cseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10 dénárig jutalmat kapjanak. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék."

Ezt a náci Németországban könyvégetésnek nevezzük, és ma mindenki elítéli. A 10 dénáros jutalmat meg a III/III.-as ügynöki tevékenység vérdíjának mondanánk és megvetnénk.
István törvényei szó szerint elégítik a magyarság teljes eredettörténetét, azt hazudva a világnak, hogy a magyarság mindössze 1000 éves múlttal rendelkezik. Ilyen szörnyű teljes kúltúrát eltüntető gondolata legközelebb Adolf hitlernek volt. A képen náci könyvégetés.
Ez a rendelet lehetett a kezdete ezeréves balsorsunknak. Nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket, történelmüket és eredetüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet igazi jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni-átok nem működik.
Vajk (István) idegen német katonákat csődít magyarhonba, majd a temérdek német katona szuronyán hatalomra emelkedik. Amikor Kádár ugyanezt megcsinálta orosz katonákkal a háta mögött egy ország gyűlölte meg. Az ugyanilyen áruló Istvánt meg 1000 év után hozsannázzuk. A magyarokat az idegen német haderő katonái polgárháborúba taszítják és mészárolják. Tetejébe idegen vallást kényszerítettek évezredes magyar vallás helyére. A felháborodott magyar törzsfőket, az ősi magyar vallás papságát, sőt saját családtagjait is legyilkoltató Vajk így lesz “dicsőséges" király. És nem utolsó sorban Vajk, a magyarság kulturális örökségét tűzzel-vassal írtatta, írásos emlékeiket az “új" hatalom egyszerűen megsemmisítette. Vajon nem átkozták joggal (Turáni-átok!) a pártütő, puccsista vezetőt és idegen német katonáit, idegen vallást terjesztő papjait, a magyar táltosok?
Egy biztos. Taksony majd fia Géza, után fia Vajk hármas szerepe alsóhangon is kétségesen dicsőséges. Gondolok itt arra, hogy nem jeleskedtek a magyarság kultúrájának, vallásának, esküvel fogadott szerződésének és eredet történetének megtartására és ápolására. Na persze felmerül a kérdés, vajon tetteikkel jót vagy rosszat cselekedtek a nemzet szempontjából? Emelkedni vagy süllyedni indult a magyar nemzet?
Vajkot, aki I. István király néven lett a magyarok királya az a Római pápa ültette a trónra bábként, akinek elődje I. Leo már Attila hadai előtt könyörgött, hogy Attila ne rombolja le Rómát. És olyan hadisarcot ígért Attilának, hogy az elvonult megkímélve a Nyugat-Római Birodalmat. Elsőként I. László rendelte el, hogy “Szent István napja, mint szent ünnep megtartasson". Augusztus 20.-át egyébként az 1083-as szentté avatáskor a pápa, VII. Gergely, jelölte ki. A király fehérvári sírjánál lezajlott szertartást követően, külön kultusz tárgyává vált jobb keze, amelyet teljes épségben sikerült megtalálni.

István halála után a magyarok, ősi magyar szokás szerint, mint árulónak levágták István kezét.

A halott királynak, mint árulónak, ősi szokás szerint levágták a jobb kezét. Később a mumifikálódott kézből Róma (Vatikán) csinált ereklyét, így született a “szent jobb"!





De mint tudjuk a történelemkönyveket mindig a győztesek írják, és így lesznek az árulókból szentek. Így lett a magyarság eredettörténete, ősisége, büszkesége eltörölve a germánok és a római pápaság által.
Nem szeretnénk Vajk (Szt. István) szerepét egyoldalúan minősíteni. Pusztán szerettük volna bemutatni, hogy ez a rendelet akár lehetett is a kezdete a magyar balsorsnak, más néven a kulturális, és hitéleti (spirituális) alámerülésnek. Illetve szerettem volna rávilágítani arra is, hogy esetleg lehetett alapja és kiváltója az un. “Turáni-átoknak".
A legyilkolt több ezer magyar főpap (gyógyító és történet-író Sámán és Táltos) akik mellékesen őrzői voltak felbecsülhetetlen értékű több ezer éves iratoknak (a magyarság eredet történetének) látva ősi rovásírással írott könyveik elégetését, társaik tömeges kivégzését, a főurak (törzsfők, a Gyula és a magyar vezérek) legyilkolását érthető módon akár átkozhatták is azt, aki ezt a gyalázatot végrehajtotta. Hangsúlyozom mindezt idegen német katonák és idegen papok vezetésével. Nem hisszük, hogy el kell kendőzni azt, hogy nézhető Vajk (Szt. István) hatalomra jutása és ténykedése úgy is, hogy ez volt az az idő, amikor nemcsak vallásukat hagyták veszni a magyarok, de hagyományaikat, értékrendjüket, viselkedés kódexüket és történelmüket is. Ezek nélkül pedig nem lehet jövője egy nemzetnek még akkor sem, ha a turáni átok nem több, mint mítosz.
Ha csupán a tényekből indulunk ki, akkor különös képet kapunk. A tények ugyanis azt mutatják, hogy a magyarság (hunság) évezredek óta létezett, amikor Szent István tette, amit tett. És Szent István után nem telt bele pár száz év és a tatár megsemmisítette a magyar államot. Majd röviddel utána a török. Nem sokra rá a Habsburg. Majd az orosz. Ami tény, a magyarság elsatnyult, elkényelmesedett, sorra veszíti háborúit. Erkölcsét, önbizalmát, területeit, büszkeségét.

Úgy tűnik, mintha Isten elhagyta volna népét...

Azt, hogy Szent István igyekezett kiszolgálni a nyugatot az tény. Az is tény, hogy a magyarok régi hitét kiírtatta, s az új vallást tűzzel-vassal terjesztette. Az egyház szereti is Szent Istvánt. Érthető. Ám adott-e nemzetének sikert és szerencsét az István által tűzzel-vassal nemzetére kényszerített új vallás? Az új vallás sikeres nemzetet, legendás katonai erőt generált-e a korábban régi hitével fergeteges erővel rendelkező magyarságnak?
Vajon eretnek dolog lenne-e azt a kérdést feltenni, hogy a hőn vágyott nyugat jeleskedett-e a történelem során a magyarság megsegítésében?
Eretnek dolog lenne rákérdezni, hogy hol volt a nyugat, amikor jött a tatár? És, hol volt, mikor jött a török? Na, és amikor itt felejtette magát a Habsburg? Hogy a nyugat hogyan képviselt minket Jaltában? És Trianonban? És hol voltak 1956-ban? Vagy épp érdekes kérdés lenne, hogy ma miben segít nekünk az IMF vagy az EU? A be vagy a kihordásban?

Ismétli magát a történelem

Napjaink közéleti állapota aligha szorul bővebb bemutatásra, hiszen nyilvánvaló, hogy vezető magyar politikusok törekednek az ország, a nemzet kettészakítására. És még csak azt se mondhatjuk, hogy új jelenség ez a hazai politikai életben; elég belelapoznunk a történelemkönyvekbe, hogy hasonló helyzetek tucatjaival találkozzunk... A körülöttünk élő népek előszeretettel dörgölik az orrunk alá, hogy a magyarok ötszáz éve minden megvívott háborújukat elveszítették. Mi ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy azért veszítettünk, mert az ország vezetői (sőt, egy-egy hadseregünk vezérkari tisztjei is) ahelyett, hogy a külső ellenséggel hadakoztak volna, tehetségük javát az egymás elleni áskálódásra fordították. Ez vezetett közvetve a mohácsi vészhez, ahol Szapolyai ,,lekéste" a csatát, mert ő akart a király lenni és azt akarta, hogy II. Lajos meghaljon. Nem érdekelte az ország csak a saját hatalma. A Rákóczi-szabadságharc bukásához, is széthúzásunk vezetett, mert már a koncon marakodok úr és jobbágy, míg eközben a labanc győzedelmeskedett. 1849-ban Kossuth ,,elfelejtette" megadni a nemzetiségeknek a jogokat, úgy bánt velük, mint velünk a Habsburgok. A nemzet széthúzása vezetett ahhoz is, hogy vesztesen kerültünk ki az első és második világháborúból, de még az 56-os forradalom is ezért bukott el. Hogy van az, ha bármit is mond a kormány az rögtön mást, gyökeresen ellenkező véleményen van? Mi ez a megosztás, széthúzás. Miért oszt meg Orbán Viktor? Miért hazudik Gyurcsány? Tényleg, még most is hat az átok? Vagy csak egy legenda?


Magyar Feltámadás/magyarno.com


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Őseink hitüket és ősvallásukat egykor feláldozták Európa
  2017-08-20 21:18:36, vasárnap
 
  Őseink hitüket és ősvallásukat egykor feláldozták Európa oltárán





"Megtartani és jogtalanul eltulajdonítani a közös forrásból merített értéket (meg nem osztani mással) pedig felelőtlenség, ami törvényszerűen megbosszulja önmagát..."

Géza Taksony fejedelem fia volt, aki puccsal ragadta magához a hatalmat, melyet ősi rend és szokás szerint nem ő örökölt volna, hanem Taksony legidősebb férfirokona.

Géza szövetséget kötött az egyházzal, amely hűbéresén, I. Ottón keresztül segítséget ígért Gézának.
Ennek fejében el kellett pusztítani a régi, ősmagyar rendet, szellemet és vallást.
Vajk-István idegen papi nevelői és idegen felesége segítségével megszilárdította hatalmát.
Aztán keresztényi könyörülettel kiirtotta családjából a Vazul-ágat és közvetlen rokonságát, forró ólmot öntetett füleikbe vagy élve eltemetette őket. Kegyetlenül megölte és felnégyelte az ősi hitet képviselő Koppány vezért, a Csanáddal való leszámolás után negyvenezer jó magyar vitézt hányt kardélre.
Aztán idegen érdekek és a feudalizmus béklyójába rakta a szabad magyar nemzetet.

Vajk-István idegenekkel vette körül magát, elszakította a keleti kapcsolatokat és gyökereket, megsemmisítette az ősi gnosztikus tudást, erőszakkal felszámolta a régi nyelvet és az ősi szeretetvallást.
A szörnyű és erőszakos hittérítés következtében ötszáz évig, vagyis a mohácsi csatát követően lehetett csak először magyarul írni a latin helyett!
A katolikus szentmiséket a XX. század végéig latinul tartották!
A magyar néppel szemben Istvánt Róma és a Habsburg-ház akarata emelte magasra.
A véres keresztény államot megteremtő uralkodó, egy utat hagyott csak meg a múlt irányába: nem nyúlt, nem mert hozzányúlni a női princípiumhoz, a teremtő szülő Babbához, a Nagyboldogasszonyhoz.
A fenséges Istenasszonyt hozzákapcsolta Szűz Máriához, akinek oltalmába ajánlotta az országot.

István szinte mindent elpusztított a magyarság lelkéből és szelleméből, egyedül az újjászületés aktusát nem vette el a megcsonkított nemzettől.
István a fejére emelte a Szent Koronát, a Napisten körét és négy földi pántját, melyet közrefogtak a csillagok.
Az államalapító modern uralkodó homlokához érintette az univerzumot és a fényt, tetején a hatalmi realitással, a megbicsaklott latin kereszttel.
Az ősi jelek, a babiloni, a máltai, a kelta, az etruszk, a tau, a kopt, az ankh, a pártus, a hun, a szkíta, az avar, az ősmagyar keresztek, az ég-élet lélek csodás jelei, mind-mind eltűntek.
Helyettük mindenhol megjelent a nyugati civilizáció öldöklésének és halálának jelképe a latin kereszt. A földi hatalom jelképe, amelyben Istent és embert egyaránt megöltek.

Új időszámítás kezdődött. Valami hosszú időre megszakadt és elpusztult. Természeti népként a magyarok minden vesztes csata után talpraálltak, megújultak és megerősödtek.
Az Árpád-ház hatalomra jutását követően idegen tanítók jöttek az országba, akik tanaikkal belülről térítették és bomlasztották a magyarságot.
Egyedül Szent László a szigorú és igazságos lovagkirály volt az, aki beismerő bűnbánatot gyakorolt: Bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül vallotta be utódainak.
Ám később sem engedélyezték az ősvallást, az ősírást, a származás- és örökléstant, a nemzeti öntudatot, a felébredést, nehogy a nemzet ismét magára találjon. Idegen érdekeket képviselő, sokszor léha és élősködő papok, királyok és nemesek ültek a meggyötört magyarság nyakára.
Az egykor szabad és független nép lassan rabszolga lett saját hazájában.
Isten kiválasztott, harcos szellemi népét többé már nem a régi-égi Isten irányította a szakrális fejedelmeken keresztül, hanem a nemzettől idegen lelkiségű emberek, akiknek első volt a pénz és a hatalom.
A megfélemlített és megtört nép elhagyta Istenét, az Isten elhagyta szeretett ősi népét.
Ég és föld bennük végleg kettéhasadt.
Ezer éves balsorsunk ezzel kezdetét vette. Hagytuk elveszni ősi vallásunkat, ősi hagyományainkat, értékrendünket és történelmünket. Elfeledtük őseink és hőseink dicső emlékezetét.
Babba az egykor termékeny magyar anya előbb szűzzé, majd meddővé változott.
Ősi hitvallás és hagyomány nélkül nem lehet szép, igaz és boldog jövője egyetlen nemzetnek sem!

A magyarok hitüket (természetrend) és gyönyörű ősvallásukat (szeretetvallás) egykor feláldozták az európai beilleszkedés oltárán.
Olyan kultúrkörrel, tiszta hitvilággal és magasrendű istenélménnyel jöttek vissza ismét Európába, amely teljesen átformálta a kontinens akkori civilizációját.
A magyarság megnyerése, betörése és elvesztése létkérdés volt az Atilla által megregulázott katolikus egyházi vezetés számára, hiszen egyetlen európai uralkodóház sem volt olyan független a nyugati civilizációt képviselő pápai hatalomtól, mint az Árpád-házi vérvonal.

Mivel Európa nyílt háborúban nem tudta soha legyőzni a magyarságot, azt az ősi erőt kellett elpusztítani benne, ami hierarchikus és organikus nemzetközösségét összetartotta, vagyis múltját, nyelvét és ősi hitét kellett szétrombolni.
Az ősi magyar hitvilágban világos, áttekinthető, kozmikus természetrend uralkodott: az égi hatalmak és az evilági élet egységes rendje.
Élete során ez a nép, a kölcsönös égi és földi rendet fenntartotta és folytatta, a születés és halál szent misztériumát felajánlotta Istenének.
Egy Istent vallott, esküdvén vért áldozott, gyermekeit megszentelte, táltosait beavatta, a harcot és küzdelmet tisztelte, ellenfeleit becsülte, halottait arccal a Nap felé temette.
Soha nem vágyott máséra, mindég csak a magáét akarta, becsülte és birtokolta!

A magyaroknak a szabad szellem és a szabad lélek fénykultusza mindennél fontosabb volt.

Névtelen forrásból közzétette: Virág Edit

Fotó: Magyar Nő Magazin

magyartudat.com


Forrás: Link
 
 
2 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Turulcsibe tábor Konyáron 2017 július 31- augusztus5
  2017-07-15 16:57:27, szombat
 
  Szeretettel továbbítom Kovács Kálmánné Nóri levelét:

Konyár 2017. Áldás havának 31. napjától Új Kenyér havának 5. napjáig tartandó
Turulcsibe tábor eseménysora Konyár

Táborunk célja gyermekeink nemzettudatának erősítése.
Ismerjék meg a valós múltunkat, népünk népművészeti-, népi tudását, hagyományát.

A tábor központi témája a 1456. július 22.-i nándorfehérvári győzelem megismertetése, illetve Arany János születésének 200. évfordulója kapcsán nagy költőnkről megemlékezés

1.nap Áldás havának 31. napján

10-11-ig Bejelentkezés a táborba
11-től Tábornyitó szertartás
12-től Ebéd
13-tól A tábor szkíta törvényeinek megfogalmazása
14-től kézműves foglalkozás: ...... ............
a foglalkozást Pappné Borbély Judit tartja
16-tól Vidám vetélkedő
17-től Vacsora
18-tól Csordavárás, paraszti gazdaság meglátogatása
20 tól Lefekvés


2.nap Új kenyér havának 1. napja


7-től Reggeli torna
8-tól Reggeli
9-től Mesék Hunyadiról és a Nándorfehérvári győzelemről
mesél Kovácsné Nóri
10,30 Duró Kálmánné Vali néni tanárnő vetítéses előadása Nándorfehérvár váráról és a korabeli várakról
12-től Ebéd
14-től Gyöngyök Zenekar
Nándorfehérvár-daltanulás
16-tól Elmefényezés Dáviddal
18-tól Vacsora
vacsora után John Deer-rel traktorozás
20-től Lefekvés


3.nap Új Kenyér havának 2. napja


7-től Reggeli torna
8-tól Reggeli
9-től A csaták sorsát is eldöntő járványokról
előadó: Dr. Legoza József főorvos úr (a gyermekek szintjén)
11-től Egészségünk védelmében
a foglalkozást tartja: Kovács Zsoltné Ilike néni
12-től Ebéd
14-tól Solymász bemutató
15,30 Dr. Németh Zoltán és Dr. Kádas János kutatók vetítéses elődadása
a Délvidék és a Dél-Duna világáról (Nándorfehérvárnál folyik össze a Duna és a Száva)
17-től A rendőrség bemutatkozása és rendőrkutya bemutató Lukács Péter úr vezetésével
( erre még nem kaptunk jóváhagyó választ a berettyóújfalui rendőrkapitányságtól,
folyamatban van )

18-tól Vacsora
20-tól Lefekvés


4.nap Új Kenyér havának 3. napja


7-től Reggeli torna
8-tól Reggeli
9-től Átvonulás szekérrel a vadászházba a fácántelepre
A szekeret Csádi Sanyi bácsi és Csádi Gyula bácsi hajtják.
itt szabadfoglalkozás
- íjászat
12-.től Ebéd a vadászházban
13-tól Kézműves foglalkozás Kovács Zsolttal, aki Karosról jön el hozzánk
15-től vissza sétálás a művelődési házhoz
16-tól Beszélgetések a nem látható dolgokról
18-tól Vacsora
20-tól Lefekvés


5.nap Új Kenyér havának 4. napja


7-től Reggeli torna
8-tól Reggeli
9-től Rovás foglalkozás
10,30 Wing-tsun bemutató
Széll Gábor szihinggel
12-től Ebéd
13-tól Egész délutánt betöltő játékos vetélkedő
16-tól Táborzáró szertartás
18-tól Vacsora
Táborzáró cuháré
A talpalávalót a Sugalló Együttes szolgáltatja
20-tól Lefekvés


Tudnivalók:

A táborba lehet jelentkezni:

Pallás Imréné: tel.:30/519-3848
e-levél: pallas.imrene48.@gmail.com

Kovács Kálmánné: tel.:30-382-2002
e-levél: tundernori@gmail.com

A táborban szívesen látunk hozzátartozókat, családokat is.
A családoknak külön szállást biztosítunk, az egyedül érkező gyerekek felügyelete mellett az Önkormányzat vendégházában lesznek elszállásolva.
Az Önkormányzat nagylelkűsége miatt 1.000.-Ft/éjszaka lett a szállás, míg a családok a szálláshelyen megegyezés szerinti árat fizetnek.
Várunk segítőket a táborba.
Kérem, jelezzék, mikor tudnának velünk lenni, hogy a beosztást elkészíthessük.
Szívesen veszünk mindenféle támogatást.
Nem feltétlenül pénzre van szükségünk.
Minden zöldséget, gyümölcsöt, tojást, tyúkot, szörpöt, esetleg édességet, amivel ösztönözzük a gyerekek versengését.
Bolti műanyag ételt, üdítőket ( lónyál ) nem adunk a gyerekeknek. Mindhárom étkezés frissen készült ételből valósul meg.
Az alapítvány bankszámlája: Hajdú Takarék Takarékszövetkezet: 60600170-11064741, Arany Szkíta Közhasznú Alapítvány
A tábor ideje alatt nincs TV, nincs telefon.
Legfeljebb este beszélgethetnek a gyerekek a szülőkkel, de személyesen minden szülőt, rokont szívesen látunk.
A tábor díja 2.000.- Ft/nap és egy egyszeri 3.000.- Ft támogatást kérünk, mivel nagyon sokba kerül a solymász bemutató ( 100.000.- Ft ) és az udvari sátor ( 60.000.- Ft )
Táborunk fővédnöke Víg Szilárd, Konyár Község polgármestere, aki a tábor céljával egyetértve jelentősen támogatja rendezvényünket.
Kétkezi munkára és különféle terményekre, ételekre kaptunk felajánlást, amit köszönettel veszünk.
Kérdéseikkel forduljanak Pallás Imréné Irénke nénihez, vagy Kovács Kálmánné Nóri nénihez.
Az eseményekben lehetnek változások.

Debrecen, 2017. Áldás havának 14. napján

Mit kell hozni a Turulcsibe táborba?

- Ruha neműt a nyári időjárásnak megfelelően, de ne feledjük, lehet egy zápor és lehülés, amihez megfelelő öltözet kell
- Szandál és zárt cipő
- Háló öltözet, papucs
- Tisztálkodó szerek, törölköző, szappan,
- Fogkefe, fogkrém
- Szalvéta, WC papír
- Szúnyog és kullancs riasztó folyadék
- Távcső, (ha van)
- Fényképezőgép ( ha van)
- Fehér sapka
- Szennyes gyűjtésére alkalmas zacskó
- Aki teheti, hozzon egy kis mosogató szert, mosogatószivacsot, konyharuhát
- A szódavizet ingyen kapjuk, ezért lehet hozni egy kis háziszörpöt.
- Sokféle vetélkedőnk lesz, akinek van módja, adhat apró ajándékot, édességet a gyerekek díjazására, biztatására, elismerésére.
- A táborba szívesen fogadunk minden élelmiszert, gyümölcsöt, tojást, főtt kukoricát, ki mit tud hozzátenni a készletünkhöz

Mit nem szabad hozni a táborba?

- Nem lehet számítógépet, TV-t, maroktelefont
- Nem kérünk ,,lónyálat", vagyis üdítőket, energiaitalokat



 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Sarlós Boldogasszony napja van ma
  2017-07-02 20:59:19, vasárnap
 
  Kovács Kálmánné hagyományőrző levele:

Kedveseim!

Sarlós Boldogasszony napja van ma. Fordulat az év kerekében, fordulat az
életünkben. Tündér Ilona napja(Napisten havának 24. napja) után beérik
az év első fele. A beoltott ágak, és a lélekbe oltott tervek az Égi Nász
napján megfogantak, és immár beérnek.

Napatyánk lefelé indult az Égi útján, teret adva a beérésnek,
beteljesedésnek, befejezésnek. Mid a világunkban, mind a lelkünkben.

Sarlós Boldogasszony napjával kezdődik az aratás. Az írott hagyományaink
szerint a magyar ember az aratást nem Péter-Pálkor kezdi meg, hanem
Sarlós Boldogasszony napján. Megszentelt dolog az aratás, hiszen népünk
kenyere múlik ezen a paraszti munkán.

Sarlós Boldogasszony e napon elvágja a gabona tövét, hogy
megtörténhessen a beteljesedés, az aratás. Lélekszinten is elvág minden
eddigi tervet, vágyat, érzelmet,legfőképp mindazt, ami rossz, téves az
életünkben. Úgy, ahogy a learatott tarló majd helyet ad az új kenyérnek,
lelkünkben is ott a lehetőség, hogy az elvágott rész után újat, jobbat
tervezzünk. Adjunk esélyt magunknak, és ne kelljen egy elrontott döntés,
vágy miatt szenvednünk.

Nézzetek hát magatokba, Kedveseim, értékeljétek a külső-belső
világotokat! Kérjétek jóságos Égi Édesanyánk segítségét a további
életetekhez!






Áldás havának 2. napja,
Sarlós Boldogasszony ünnepe

Boldogasszonyunk e napjának az elnevezése utal a régi sarlós aratásra, amikor a nők még sarlóval arattak. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a Holdsarló (a Hold a nőiesség). A hagyomány szerint a férfi aratott, az asszony pedig a nyomában járva sarlójával felnyalábolta a levágott gabonát, és kötözte a kévét.

Kalotaszegen a férfi halott fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót vagy sarlót festettek. A sarló megszentelt, mind fizikai síkon, mind szellemi síkon értelmezhető szerszám.

Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, befejeződik. Az ,,élet", a búza beérett, lehet aratni. Földanyánk adománya a táplálás és a megtartás, Boldogasszonyunk kegyes ajándéka.
( A magyarok az aratás idejét Sarlós Boldogasszony napjával kezdték el, nem Péterpál napján.)

Sok tennivalót tartogat ez a nap! Meg kell köszönni a termést! Készülődni kell az új, a következő vetésre, az elvetendő magokat elő kell készíteni, vagyis ki kell válogatni. (jelképesen is)
Lényeg az áldás. Az aratás megkezdése előtt megáldották a gabonamezőt. A termést is, az aratókat is megáldották. Sarlós Boldogasszony e napon vágja el a szálat, megszünteti a múltat, és helyet ad a jövőnek.
Elvágja a régi élet fonalát, hogy az érett gabona átadhassa helyét a magnak. (A beteljesült élet engedje át helyét az eleven újjászületendő magnak a területet) Ám a gyökér a földben marad! Mert a gyökér emlékeztet és kapcsolata állandó a földdel. Vagyis nincs halál, nincs elmúlás! Megújuló élet van. Mivel nincs elmúlás, ezért fontos, hogy mi marad itt utánunk.

Az életért meg kell dolgozni. Amint vetsz, úgy aratsz. Ha nincs ott a fáradság, akkor jön a gaz, az elgazulás és nem az igazság. Nincs mindegy az életünkben! Két urat nem szolgálhatsz! A gaz pedig megmutatja, mi az igaz. Sarlós Boldogasszony elvágja a szálakat, de egyúttal a rossz szálát is elmetszi.
Élő élettel táplál, hogy átörökítse a mag, a magság becsét. Ez igaz a fizikai és a szellemi síkra
egyaránt.

Az éjszakai virrasztás után ez a határjárás napja. Gyalog, mezítláb (néha a búzatáblát a legidősebb asszony meztelenül járta körbe).
Akinek a földje mellett elhaladtak, az megtisztelve érezte magát, és bővebb termésre számíthatott.

Az aratandó búzába háromszor beledobták a kaszát, hogy jól haladjon a munka.

A lányok búzakalászból font koszorút tettek a fejükre. Búzakalász, pipacs és kék búzavirágból. Az érett búza a Nap fényét, a táplálást jelentette, a piros pipacs az élet tüzét, a kék búzavirág a tudást jelképezte.

A férfiak tiszta ingben, gatyában kezdtek az aratáshoz. A munka kezdetén fohászkodtak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek, s otthagyták, amíg magától le nem esett.

Az aratás ideje alatt sok helyen a férfiak tartózkodtak a házasélettől.

Bár ez a nap asszonyi dologtiltó nap volt, és aratni sem volt szabad, mégis az aratás kezdő napjának tartották, s az aratás kezdetét jelentette. Ekkor dőltek le az első rendek néhány kaszasuhintással.

Az aratás és a gyermekáldás Sarlós Boldogasszony nagy-nagy ajándéka.
A asszony ezen az ünnepen arasson egy keveset sarlóval, és szedjen kalászt, hogy a jószág ne pusztuljon.
Ekkor került a szobába a búzakorona, a művészien összefont kalászcsomó, ami ott is maradt az újig.
A Hold is sarló alakú. E szent napon napkelte előtt, a holdfénynél (a Hold Boldogasszony jelképe) sarlóval vágtak kilenc féle különös erőket hordozó gyógynövényt.

Az illat a megtisztulás kelléke volt. A gyógynövények sarlózását szó nélkül kellett megszedni, hogy az áldott növények ne szennyeződjenek a szó és a gondolat hordalékával.

A Nap által megszentelt fodormentát a csomborkával együtt a halott koporsójába helyezték, hogy megkönnyítse neki a másvilági utat.
A kakukkfüvet és a tisztesfüvet a betegek párnája alá tették, és bekeverték az ellő tehén szénájába.
A néphit szerint, ha Sarlós Boldogasszony napján esik, úgy még négy héten át esik. A Sarlós Boldogasszony napi eső Lőrinc napig tart (40 nap). Vagy ahogy Délvidéken mondják, ,,Sarlós ha vizel, soká vizel, ha nem vizel, nem ér rá egyhamar".

E napon nem szabad kenyeret sütni, mert az kővé változik! (női dologtiltó nap).

Aratni sem szabad, mert égi háború keletkezik és a villám belécsap a kaszába!

E nap az irgalmasság napja, hiszen Boldogasszonyunk legnagyobb erénye a könyörület. A börtönben sínylődők és a halálraítéltek istápolására is kellet időt áldozni.

Meg kellett történnie a szegények ,,etetésének", mert az adakozás és gondoskodás ideje ez. Az ételben is és a lelki táplálásban is.

Sarlós Boldogasszony üzenete:

Valami beteljesült, befejeződött az életedben! Itt az aratás ideje! Fizikai síkon is, szellemi és lelki szinten is.

A bölcs tanítása az, hogy a teli kalász meghajlik, csak az üres kalász tartja fenn a fejét. Az üresfejű emberben nincs alázat, hetykén, ok nélkül fenntartják a fejüket, míg az ajándékkal, éltető tudással rendelkező ember alázatos.

Sarlós Boldogasszony a múlt szálainak elvágásával a rossz kapcsolatokat is elvágja. E naptól szabad vagy, és szabadon készülhetsz az új, tisztább jövőre!






Sarlós Boldogasszony verse

Sarlós Boldogasszony puha lépte
Kalász fölött reppen.
Elvágja a múlt gyökerét,
Hogy új termés lehessen.

Szent szerszámmal, Hold sarlóval,
Égi rendet vág ma.
Beteljesül a körforgás
Gazdag aratás van.

Boldogasszony Holdsarlója
Itt is, ott is villan.
Elvágja a lélek baját,
Jöhet boldog, víg aratás!

Óh, Asszonyunk, Égi Anya!
Nézz a szorgos magyarokra!
Metszd el most a múlt hatalmát!
Kezed adjon bő aratást!

2013. Kikelethava 4.






Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Tündér Ilona szertartás, Napisten havának 21-24 napjáig
  2017-06-23 21:43:15, péntek
 
  Kovács Kálmánné Nóri hagyományőrző levele:

Kedveseim!


Fordul az év kereke, elindul az érés, befejezés időszaka. Napisten
elkezd Égi Útján lefelé haladni, hogy a Fény átadhassa helyét a
beérésnek,termésnek,majd az őszi-téli pihenésnek.

Most még rövidek az éjszakák, csillagos az ég. Élvezzétek a meleget, a
nyarat és a Tündér Ilona éjszaka minden titkát!

Tisztuljatok Tündér Ilona szent tüzében, és párosodjatok! Ez a jövő
kezdete, a családalapítás.


Üdvözlettel: Nóri

Tündér Ilona szertartás, Napisten havának 21-24 napjáig

A nyári napforduló Napisten havának 21. napján van. Ekkor legtöbb a világosság, a Fény a Földön.
Ilyenkor ünnepeljük Földanyánkat, aki ekkor bizonyította hűségét gyermekei iránt és megadta erre az évre is a mindennapi kenyerünket, beértek a nyári gyümölcsök. Itt az ígéret, hogy a magyaroknak lesz egészséges kenyerük ebben az évben is.
Ez a nap az öröm, a hála ideje. Az emberek ünnepelnek, és három napig igyekeznek fenntartani ezt a megszentelt állapotot.

Az ünneplés tetőpontja huszonnegyedikére esik. Igazi női ünnep ez, és ezért a szerelem, a szerelmes fiatalok párosító ünnepe is egyben.
Ekkor érnek be a páros gyümölcsök, amelyek jelképezik, hogy a lét párosan tökéletes. Ekkora érik be a szent iváni alma, ami a lélek gyümölcse.
Szent Iván napjának nevezik ezt a napot, de ez is a keresztény ferdítés egyik ünnep rontása. Iván nevű szent nincs, és hiába is erőltetik a keresztények Virágos Szent János névnapját, ez nem az az ünnep! Sokkal régebbről való hagyományozás!
Közel-keleti hagyományban a tűz szentélyéhez vezető kapu elnevezése volt az ,,iván". Ív. Boltív. Még magyarul is így mondjuk. A ,,-án" a sumír őseinknél az eget jelentette. Így a két rész együtt adja : ,, ív-ég" ( régen jobbról balra írtunk, róttunk ), ,,égi ív". Vagyis egy kapuív, amit a Fény bejut a szent fénybe.

A székely kapu is erre van avatva.
Tehát a nyári napfordulón a Nap íve, a fényes égi tünemény az égbolton a legmagasabb szögben ível át.

A legnagyobb fényben él a legjobban a szerelem és minden emberi érzés.
Az igazi szerelem az mindig a befogadó nőiség, amelynek gyümölcse és jövője lesz. A tüzes, vad férfierő lángja termékenyít, de nem hordozza magában a magot, az új életet.
Ezért ez a nap a ,,lyány" nap, akinek istenasszonya, védelmezője Magyar Ilona, Boldogasszonyunk, A tündérek Királynője, az Égi Édesanya.

Írott néphagyományunk szerint egyértelműen bizonyítja, hogy ez női ünnep! Nincsenek a férfiak sem kizárva, hiszen a szerelemben ott kell lenni a nők méltó párjának, a férfiaknak is, de ők nem tevékeny részvevői az eseményeknek.

Ezen a napon a nők bevásárolnak a szertartáshoz. Szakajtó kosárnyi almákat vásárolnak ( mert vásárolni kell ,, meg kell adni az árát"a mágikus tevékenységnek ).
Az almának (a lélek )ilyen fontos szerepe van ezen a napon.
A szertüzet is az asszonyok gyújtják meg. ( tudjuk, hogy egyéb szertartásokon asszonyi kéz nem érintheti a tüzet. No, nem azért, mert a nő alsóbb rendű, mint a férfi , hanem azért, mert a férfi bír tűzerővel, és a tüzet csak tűzerő segítheti. )

Aztán dobálják felfelé az almákat, majd a tűzbe teszik és megsütik. A gyerekek bőségesen kapnak az almákból. Nyersen is, megsütve is. Végül a megmaradt gyümölcsöket kiviszik a temetőbe, és gyermeksírokra helyezik.

Ez az alma-szertartás teljesen egybeköti a közösséget. A felfelé dobálással a még meg nem születetteteket vendégelik, a jelenlévők almafogyasztása a testben lévők megajándékozása, míg a temetőbe vitt almák felajánlása a már eltávozottak részére kínálás, áldozás.
Jóslásra is használták az alma-rituálét. A feldobott almákból amerre a legtöbb gurult, ott vélték olyan jégeső bekövetkeztét, ami elveri a termést.

Háború idején pedig azt gondolták, amelyre a legtöbb alma borul, ott borul meg a nagy létszámú katona, ott esnek el a legtöbben.
Illet virrasztani ezen az éjszakán. Amíg lángolt a tűz, addig a népek átugrálták a tüzet, legelőször az az asszony ugrotta át, aki az almát vitte. Ez a tűz megtisztított, betegségtől, lábtöréstől megóvott, és védelmet nyújtott.

Amikor már csak parázs volt, akkor áthajtották rajta a disznókat, birkákat, végül a lovakat is.
A néphit úgy tartotta, hogy szentiváni tűz párosít!Ezért a fiatalok párosan ugrálták át a tüzet. Közben pedig a fiatalok párosító énekeket énekeltek a rutafáról:

,, Magas a rutafa,
Ága elágazik.
Még a tengeri is átal hajladozik."

Az ének az Égig érő fáról. Életfáról. Istenfáról. Tetejetlen fáról, Világfáról énekeltek, ami összeköti a Földet az Éggel. Így állandó az áramlás, a kapcsolat a lélek két otthona között. A rutafa egy minél magasabb fa legyen, ez az ünnep jelképe. Ám a teremtésben minden párosan szép és teremtő! A nyári napforduló párja a téli napforduló.
Álom havának huszonegyedik napján megszületik Napistenünk. A fény, a kikelet ígérete, győzelem a sötétség felett.

Napatyánk útja innentől az égi íven felfelé vezet, hogy előtörő fénye elindítsa szunnyadó életet a Földön. Nagy ünnep ez! Őseink tisztában voltak a Nap ezen fizikai létével, minél magasabb az égi ív, annál nagyobb szögben éri Földünket a napsugár.
Ezért őseink megünnepelték Napisten születésnapját, majd három nap múlva ismét kimentek a megszentelt helyre.

A Nap a Sólymok Sólyma még erőtlennek tűnt, ezért eleink sólymokat röptettek az égre és tüzes celőkéket lőttek a Nap felé, hogy segítsék emelkedését az Égi Úton, a szentíven.
Bizony, őseink tevékenyen vettek részt a fény növelésében. Nyílván, nem fizikai értelemben emelkedett a Nap, hanem energetikailag és áldott rezgéseiben.
A Sólyomünnepen is ott van az Égig-érő fa, a Világfa, a Tetejetlen fa minden otthonban. Már fenyőfa képében almákkal díszítve.

Az almának is megvan a sólyomünnepi szerepe. A Kerecseny napon a családfő egy almát annyi felé vág, ahány tagú a család. Meg az állatoknak is kell adni.
Ám, ami az óriási különbség a két fordulat között az az, hogy nyári napforduló napja a szentiván elindul csökkenő ívű pályáján. Beteljesítetés, beérlelés, befejezés és harmóniában elaltatja a világunkat. Egy kicsit az elmúlást, a halát is hordozza ez az időszak.
A téli napforduló pedig az újrakezdés.

Az ébredés, a kikelet és újjászületés ígérete. Égi pályájának íve az új életet hozza.
Népünknek ez a bizonyosság az élet körforgására. Napatyánk égi ívén való létezése az egyensúly a világban.
A nyári napfordulón a Teremtő Istennő, Boldogasszony uralma, a téli napfordulón az ő méltó párjának megjelenése, Teremtő Ősurunk, Napisten megszületése.

2017. Napisten havának 6. napján Tündér Nóri

(forrásként használva Hintaian László János világhálón közzétett anyagát )





Pirosrózsás Boldogasszony, korán elhalt gyermek pártfogója
Napisten havának 24. napja

Elmúlt a nyári napforduló, a Nap az égi útján elindult lefelé, elkezdődött a fény csökkenése. Valahol utalás ez az emberi életre, mert aki a gyermekét, a szeme fényét veszti el, annak az ég is beborul, életéből kihúny a világosság.

Nincs az emberi életben nagyobb csapás, mint amikor a szülő temeti a gyermekét.

Mikor mondhatjuk, hogy a gyermek korán eltávozott? Független ez a gyermek életkorától, ha a szülei előtt távozik a földi létből. A rend szerint előbb a szülőnek kell az Égi Hazába, a Tündérek Útjára megtérni.

A gyermekét elveszítő szülő csak a megválaszolhatatlan kérdéseket teszi fel a süket világnak, hiszen földi síkon nincs értelme a gyermek, főleg a kisgyermek halálának.

Csak a korán elhalt gyermek pártfogójához, a Boldogasszonyhoz fordulhat ilyenkor, aki a Piros Rózsák Királynője ebben a megnyilvánulásában.

A szülő még a tragédia után is azt keresi, miként egyengethetné most is a gyermeke útját, ezért fordul Boldogasszonyunkhoz. A Piros Rózsák Királynője földi szemmel nézve pártfogó, égi szemmel tekintve a lélek istápolója.

A gyermekhalált sok titok övezi. Az orvostudomány még ma sem tudja, mi okozza a bölcsőhalált, sem azt, hogyan lehet daganatos egy kisded.

Biztosak lehetünk abban, hogyha egy gyermeklélek a ,,hazatérés" e rövid útját választja, akkor arra neki van szüksége. Ki tudja, a sors fonala miért vágatott el oly hamar, de biztos, jobb, ha a lélek a Pártfogó Boldogasszony védelme alá kerül, aki Égi Édesanyaként gondoskodik a gyermeklélek további sorsáról, útjáról.

A gyermekhalál bekövetkezhet korábbi leszületési kötelezettség vállalása miatt. Esetleg akkor, ha a lélek meggondolta magát, s mégsem akarja ,,végigjárni" a pillanatnyi életének iskoláját. Lehet egy megtapasztalási szándék egy tragédiában meghalni, vagy annak vállalása, hogy a korai halálával felhívja a szülei figyelmét helytelen életmódjukra, torz cselekedeteikre, így ösztökélve őket a változásra. (A gyermek halála meg is változtatja az embert!).

A gyermek tisztes elengedése után az itt maradottakat istápolni kell! Kiüresedett az élet, ám tovább kell élni, és kezdeni kell valamit a megtört élettel is! Kell a remény, a biztatás. Ehhez ad erőt a rózsa tüze, és a Boldogasszony fénye.

Ha a szülő nem ismeri fel a gyermekhalál üzenetét, a lelke eltorzul, hibás működésbe kezd. A téves tudatosságtól komoly testi-lelki bajok léphetnek fel.

A Pártfogó Boldogasszony segít ilyenkor. A megértést, és a szeretetet árasztó Isteni Tervvel kitisztítja az emberi elméből a sötétséget és a tévedéseket. Rávezet, hogy a teremtésben mindennek van oka és értelme, még ha nagyon fájdalmas is.

E napon az asszonyok kisgyermekeket gyűjtöttek maguk köré. A kötényükből almát dobáltak fel a születendő gyermekeik lelkéért, (az alma a lélek), hogy életben maradjanak.
Sok helyen a gyermekek közé aprópénzt vagy piacon vett almát szórtak. Ugyan e célból az elhalt gyermekek megvendégelésére vetettek almát a tűzbe, hogy élvezzék a tűzön keresztül az alma illatát, zamatát, ízét. A tűz mellől pedig egyenesen a temetőbe mentek, ahol a sült almát a kisgyermekek sírjaira helyezték.

Az időjárásjóslásban a hiedelem szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon.

Ekkor kellett vetni az őszi répát és a retket. Ennek a napnak az éjszakáján harmatot szedtek, hogy útját állják a marhavésznek.

E napon ,,megszólal" a gabona, kezd szőkülni.

Ha eső esik, úgy mind a mogyoró, mind a dió kevés lészen. Így tehát dió helyett sült hagymát ehetünk.

Ezen a napon kell szentjánosbogarat szedni, hajnalban gyógyfüveket gyűjteni, amelyek nagyon jó hatásúak lesznek.


Pirosrózsás Boldogasszony, korán elhalt gyermek pártfogója, üzenete:

Nagy tragédia volt az életedben, de mindennek megvan az oka és az értelme.

Fel kell ismerned ennek a helyzetnek a tanítását!
A megértést és szeretetet árasztó Isteni Terv segít kitisztítani a fájdalom miatti neheztelést a lelkedből.

Az elengedett fájdalom és bánat helyét add át lelkedben a fénynek!

Pirosrózsás Boldogasszony segít kitörölni a téveszméket, feloldja a szellem torzult működését, és megszünteti a lelki bajaidat.






Tündér ünnepre szertartásvers

Ígéret havának szép első napjára,
Napatyánk hívogat erdei tisztásra.

Szerelem napja ez, fényben illatokban,
Virágok ünnepére mézillatú lombokban.

Jöjj, magyar a párszerző tavaszban,
Tündérek táncában párt lelni magadnak.

Tündértánc napja ez, bódító nagy álom,
A jó magyar ember párjára találjon!

Égi Szülők mosolya a Napfény zuhatagja,
Fényben felébredni, ma van a nagy napja.

Magyar élet, szeretetlánc, fény, termékenység,
Mind e jónak, ajándéknak te vagy birtokosa.







Szerkesztett képemet itt nagyobb méretben is megtekinthetik: Link
 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
Pünkösd a régi magyar táltoshagyományban
  2017-06-03 22:11:05, szombat
 
 



ISPILÁNG

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,
Rózsa volnék, piros volnék,
mégis kifordulnék...
ĺgy szól a gyermekdal, amelyet mindannyian ismerünk. De mi is valójában ez az ispiláng, amelynek emlékét mára csak ez a kis gyermekdal őrzi?
A tudós táltosok hite és hagyománya szerint ispiláng a szellem ünnepe, pünkösd régi megnevezése. ,,Ekkor ünnepeljük az ÉG PERMETÉT-t, amikor az Istenek lelkünk mellé a SZUSZ-hoz (ösztön, a kettőslélek-hitben testlélek, testhez kötött lélek) ISZ-t (eszme, szellem, a kettőslélek-hitben árnyéklélek, szabad lélek) adtak. A tiszta lánggal égő SZELLEM nem más, mint a bölcsesség és szeretet IKERLÁNGJA."

Az ünnep valamikor réges-régen egy egész héten át tartott, s a bácsák, táltosok hete is volt.
Ezek a szellemi tanítók és gyógyítók a szabad ég alatt tanították a fiatalságot, beszéltek nekik törvényekről, a régiekről, ellátták őket jó tanácsokkal.
A versenyen dől el, melyik lovat áldozzák a MÁ-nak, a magyarok istenének.
A leggyorsabb lovat felnyergelték, a táltosok megáldották.

Táltoslónak mondták. Körmenetekre ezt a lovat használták. Az a legény, aki felnyergelte a táltoslovat, a közösség által egy évig el volt látva étellel-itallal, szállással. Őt nevezték ,,ispiláng kagánjának" - pünkösdi királynak.

Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete, valamint a ,,nagy lófuttatás" ideje is volt.
Ispiláng ünnepén leányok, ifjak, gyerekek jártak házról házra köszönteni.
A gyerekek ajándékot kaptak, a koldusok alamizsnát. Az ifjak, leányok fehérbe öltözve jártak.
Lepel alatt vezették királynéjukat meg királyukat. Bácsák, táltosok, harsányok és regősök is jártak házról házra.

Megáldották a házat és a ház népét. Vízzel és tűzzel áldottak.
A háziak cserébe megvendégelték őket.

Forrás: Máté Imre: Yotengrit 1,2,3,4. kötete






Pünkösd-Ispiláng az ősmagyar vallásban...

Ispiláng üzenete - avagy a templom nem cirkusz a pap nem bohóc-
Ispiláng egy régi magyar ünnep neve, melyet a kereszténység azonosított Pünkösddel. Ispiláng tehát egyenlő: pünkösd, ami a nevet illeti. Tartalmilag is közel van egymáshoz a két vallás ünnepe. Őseink eredeti vallásában, a BÜ-ÜN-ben, melyet ma, az egyszerűsítések korában röviden Yotengrit vallásként emlegetünk, Ispiláng a kettős istenség Férfi (hím) felének ünnepe volt, akit a tűz jelképez. ... Évezredek, évszázadok során a hit és a hiedelem egyaránt új meg új elemekkel gazdagodott, lévén őseink vallása un. Összegző (integráló) jellegű... Levédiában, Etelközben idegen eredetű vallások is megvetették lábukat őseink társadalmában. Például Zarathusztra vallása, a Szeredás vallás és annak kultúrforradalom jellegű változata, származéka a MANICHEIZMUS, a Manó hit.

A módot hagyjuk most figyelmen kívül, mert a hatással foglalkozunk.
A káldeus Mani kezdetben azt állította, hogy ő a Szentlélek megtestesülése, de prófétákra ritkán jellemző bölcsességgel belátta, hogy tévedett. Attól kezdve csak azt hirdette, hogy ,,legyetek jók, akkor előbb vagy utóbb eljön a Szentlélek". A Manicheista vándorhittérítők vitték világgá fehér lovon nyilazó égi íjász alakját is, János apostol Apokalipsziséből.

Ezt az égi íjászt őseink azonosították a ,,Magyarok Istenével", aki így összefüggésbe került Ispiláng ünnepével. Neki Áldoztak (=áldottak) fehér lovat, az ispilángi lófuttatás győztesét. Ez az un. ,,Pünkösdi királyság" eredete. A pünkösdi lófuttatás/ pünkösdi királyság szokását jól ismerjük a magyar irodalomból is.

Jóval kevesebbet tudunk az ünnep liturgiájáról, ami mint keresztény tartalommal IS megtöltött szokás még 1950 táján is dívott, az a pünkösdi királyné/ király ,,ugratás".
Ez pedig eképpen zajlott: 10 év körüli lányok, legalább négyen 3-5 év körüli kisfiút vittek lepellel letakarva, házról házra járva. Hasonló korú fiúk ugyanígy kisleánnyal.
Jártak házról házra külön-külön is, de ahol jobb volt az emlékezet, ott együtt, mert a rítus azt kívánta meg.

Ahol még nem veszett el a szokás értelme, ott összekoccintották a királlánt a királlal. A nagy Ispilángi Szer (celebrálás) gyerekjátékba rejtett nyomai ezek.
Először elénekelték a keresztény éneket:

,,A pünkösdnek jeles napján
Szentlélek isten küldetett,
erősítvén a híveket,
az apostolokat....."

Ha több strófát nem tudtak, akkor már ez után fölemelték a lepellel takart kisfiút, ill. kisleányt és meglódították a levegőben. A leánykákat balról jobbra a kisfiukat jobbról balra miközben énekelték:

,,hozta isten hozta
piros pünkösd napját,
mink is megugratjuk
a mi királlánkat (királunkat)
A ,,pogány szöveg":
Ispilángnak jeles napján
istenanyánk lángot fogott,
mikor is megugratott a szerelem tüzében.
Hozta isten, hozta
ispiláng szép napját:
mink is megugratjuk
a mi királnénkat (királunkat)

ez a gyerek-pünkösdjárás ősi szertartás maradványa.

A Pogány misének, az ősi BÜ-ÜN vallás liturgikus tetőpontja a világörvényt megjelenítő örvénylő tánc. Az egymás felé közeledő táncosok, - férfi és nő - végül is találkoznak és csókot váltanak. Több táncosra is megvan a liturgikus koreográfia. Ez ma is szertartási része a Yotengrit vallás szertartásának, csak nem vittük színpadra...

Szer keretében nyilvánosan táncolható, de táncolható, mint Hagyományápolás közönségnek is.
A közönség nem azonos a közösséggel... Az igazi egyházak természetétől idegen, hogy közösséget szórakoztassanak, akkor is ha az bevételt jelent. Nekem is vannak egyházon belüli noszogatóim, aki az ősök igéjét aprópénzre váltanák, sőt váltatnák velem, mert ők maguk arra sem képesek, hogy ennek maguk ejtsék szerét. Én meg úgy vélekedem, hogy a templom nem cirkusz, a pap meg nem bohóc.

Folyamatos látványosságra semmi szükség. A Yotengrit vallás tételes vallás: van filozófiai alapja, teológiája, erkölcstana és liturgiája is van, de nem hány a pap cigánykereket. Nem a formaság a lényeg, hanem az életvitel, a tanok jegyében. Ehhez ismerni kell a tanokat, ahhoz pedig tanulás-tanítás szükségeltetik. Ezért lesz YOTENGRIT AKADÉMIA is csak nem hamarkodjuk el senki fia kedvéért, mert SZÍNVONALAT akarunk, nem zagyva szellemi abrakot. Azt kaphat az érdeklődő úton-útfélen, úgy elszaporodtak az Ősiségkucsbékerek.

Máté Imre





Ispilángi forgás

Őseink pünkösdi tánca, az ,,ispilángi forgás" az ,,ikerörvény" tanának megjelenítése táncban. YOTENGRIT az Ős-szellem ,,testesül" nősténnyé és hímmé, hogy folyamatosan egyesüljenek és egyre tökéletesebbet teremthessenek. Ezt jelenti meg a ,,forgás": Ehhez alapszinten egy táncos pár szükségeltetik, de ,,Nagy ,,SZER"-hez hét, vagy kilenc párra van szükség.
Csigavonalban állnak föl és a csigavonal közepéből indulnak el táncmozgással.
A ,,csiga" külső végénél találkoznak, s attól kezdve páros táncban haladnak egyenes vonalon... Ekkor hangzik el az ,,Egy, egyből kettő, kettő meg egy. A táncoló nők bő szoknyába öltöznek e tánchoz.

A ,,Genetikai láncot" csak olyan ünnepeken táncolták végig, amik a teremtéssel kapcsolatosak, mint például a gyümölcsoltó, vagy Ispiláng. Egyébként a Csiga ,,Szájánál" összecsókolóztak...
Ez a liturgikus magaslat....

A nép ezt a liturgikus táncot ispilángi forgásnak, meg ,,forgószél-táncnak" is nevezte.
(A nagyon hívő keresztények boszorkánytáncnak is)
A liturgikus ,,forgás" igen ősi eredetű. Az altáji népek hagyományából betört az Iszlámba is a SZUFIZMUS révén. A keringő dervis azért kering, hogy harmonizálódhassék az örvénylő Őserővel.
Ispiláng ünnepén lovat nyergeltek a ,,Magyarok Istenének" és körmenetben vezették.
Erdős Péter dédnagybátyám szerint az Ispiláng-forgásban forgó nők vizeskancsót, a férfiak mécsest vittek a táncba. ,,Az elevenebbje avval ropta, a sutábbja a forgás kimenetelihez rakta, de így vagy úgy, a tánc végin elótották a leán vízivel a legín mécsesit. Azt szokta a leán illenkor mondanyi: ,,ócsd te az én tüzemet!"

Annyi bizonyos, hogy a nőknél a kék szín dominált öltözetükben, a férfiaknál a piros. Víz meg tűz.

Máté Imre

Forrás: Máté Imre: Yotengrit 1,2,3,4. kötete


OviTévé: Ispiláng Link


Forrás : Link


 
 
0 komment , kategória:  Őshitünk+KovácsKálmánné írásai  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 117 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 22840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4584
  • e Hét: 10692
  • e Hónap: 77939
  • e Év: 2207467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.