Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
"Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel." Dosztojevszkij Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/266 oldal   Bejegyzések száma: 2651 
Tallóztam
  2017-03-12 21:35:33, vasárnap
 
 

Tanulságos történet Wass Alberttől, az összetartás erejéről

"- Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám
elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek,
pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e
milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem
őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem
is voltam disznó, csak ember...

Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:

- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy
farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között
egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis
süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá
piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az
elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen
erre mentek rá a farkasok.

- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az
állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának,
amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel
távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen
támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a
sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő
pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete
henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszáz-egynéhány
disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és
fog csattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis
rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig
sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt
az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem
fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt
az is.

- Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a
disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi
tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben
mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná
másért. Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik
mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták
volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre
a,gonoszság és az önzés."

(Wass Albert)


 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Tallóztam
  2017-03-09 17:25:09, csütörtök
 
  Feleségemmel éveken át veszekedtünk.
Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél...

Feleségemmel éveken át veszekedtünk. Néha elgondolkodtam azon, hogy hogyan is házasodtunk össze, pedig nagyon ellentétes a személyiségünk. Minél tovább éltünk együtt, annál nehezebben ment az együttélés. A gazdagság és a hírnév nem segített ebben, sőt! Egyre nehezebb volt. Minél többet veszekedtünk, annál inkább
eltávolodtunk egymástól és a szívünk megkeményedett. Azt hittük, hogy a béke már sosem költözik vissza az otthonunkba.
Épp egy turnén voltam, amikor Careyvel ismét hatalmasat veszekedtünk telefonon.
Teljesen tehetetlennek, magányosnak és tompának éreztem magam.
Ekkor Istenhez fordultam. Csak álltam a zuhany alatt és kérdések kavarogtak bennem.
Volt, hogy ordítottam a tehetetlenségtől, de volt, hogy magamba roskadtam. A szívem mélyén tudtam, hogy Carey, a feleségem jó ember. Úgy gondoltam, hogy én is jó ember vagyok. És bár a válás gondolta elborzasztott, az együttélés már elviselhetetlenül fájdalmas volt. Miért vettem el ezt a nőt, aki ennyire nem illik hozzám? Miért nem akar megváltozni?
A végén a földre rogytam és zokogtam. Ha ő nem változik, akkor majd én! Másnap, mikor hazaértem, a feleségem hidegen fogadott. Éjjel együtt feküdtünk a hitvesi ágyban. Egymáshoz oly közel és mégis fényévekre. És akkor megértettem, hogy mit kell tennem!
Másnap reggel, még az ágyban fekve, megkérdeztem Careytől:
Hogyan tehetem jobbá a napodat? Carey dühösen nézett rám.
-Mi??
Hogyan érhetem el, hogy jobb legyen a napod?
Sehogy! csattant fel miért kérdezed?
- Azért, mert komolyan tudni szeretném, hogy mivel tehetem jobbá a napod?
Cinikusan rámnézett: Tényleg csinálni akarsz valamit? Akkor mosogass el!
A feleségem teljesen feldühödött. Én nyugodtan azt mondtam:
Jó! - elmosogattam.
Másnap megint megkérdeztem: Mivel tehetem jobbá a napod?
A válasza egyszerű, de határozott volt: Takarítsd ki a garázst!
Vettem egy nagy levegőt, és ahelyett, hogy felemeltem volna a hangom (ahogy a feleségem számított rá), annyit mondtam:
Jó. Felálltam és a következő két órában kitakarítottam és elpakoltam a garázsban. Carey nem tudta, mit gondoljon. Aztán másnap reggel megint feltettem a kérdést:
Mivel tehetem jobbá napod?
Semmivel! -válaszolta Carey. Nem tehetsz semmit és hagyd ezt abba!
Azt feleltem:
- Nem lehet, mert megfogadtam: minden nap megkérdezem, mivel
tehetem jobbá a napod?
- Miért csinálod ezt?
- Mert drága vagy nekem! És a házasságunk is drága nekem.
Aztán másnap is megkérdeztem. És másnap is, és azután is. Majd a második hét közepén csoda történt. A kérdésemre Carey szeme megtelt könnyel és sírni kezdett. ekkor a feleségem ezt mondta:
Kérlek, ne tedd fel többé ezt a kérdést nekem. Nem veled van
baj, hanem velem. Tudom, hogy nehéz velem. nem értem, miért maradtál még mindig velem?
Gyengéden felemeltem az állát és a szemébe néztem.
- Mert szeretlek -mondtam. - Hogyan tehetem jobbá a napod?
- Nekem kellene ezt kérdeznem tőled! -mondta.
- Kellene, de nem most. Most én akarok változni. Tudnod kell, hogy milyen sokat jelentesz nekem!
- Kérlek bocsáss meg, amiért így viselkedtem veled!
- Szeretlek.
- Én is szeretlek! - mondta.
Hogyan tehetem jobbá a napod?
Carey gyengéden nézett rám:
- Lehetne, hogy együtt töltsünk egy kis időt? Csak
te meg én.
- Nagyon szeretném! Ezután még egy hónapig minden nap megkérdeztem. És a kapcsolatunk megváltozott. Ezután már a feleségem kezdte kérdezni tőlem:
- Mit szeretnél, mit tegyek? Hogyan lehetnék jobb feleséged?
A köztünk lévő fal leomlott. Egyre többet beszélgettünk, mindent megbeszéltünk egymással. Soha többé nem veszekedtünk. Ez idő alatt megértettem, hogy a mi történetünk illusztrálja a házasság legfontosabb leckéjét. A kérdést: HOGYAN TEHETEM JOBBÁ A NAPOD? minden kapcsolatban mindig fel kellene tenni. Bár a szerelmes
regények arról szólnak, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak.
De az igazi munka csak ezután kezdődik.
Valójában az életben a szeretet nemcsak abból áll, hogy jót akarunk a másiknak. Az igazi szeretet, nemcsak az, hogy a másik ember másolatai legyünk.
A legfontosabb: fejleszteni magunkat, gyakorolni a szeretetet, a türelmet és a gondoskodást.
Nem akarom azt mondani, hogy a mi tapasztalatunk Careyvel minden párnál működik. De azt igen, hogy a válás határán minden párnak érdemes megpróbálnia. Én végtelenül hálás vagyok ezért a kérdésért, mely megmentette a házasságomat, a családomat. Hálás
vagyok, hogy reggel ezt kérdezhetjük egymástól:
Hogyan tehetem jobbá a napodat?
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Fennen hirdetik
  2017-03-08 17:54:29, szerda
 
  Én, a szerető... pont tenéked magyarázzam? - Levél a feleségnek

Péterfy-Novák Éva ,,szeretős novellájára" érkezett egy olvasói levél, mégpedig egy szeretőtől. Noha Éva írása fikció - ezt a levelet egy hús-vér nő írta, és nagyon is valós... Mi megmutatjuk, ti olvassátok, aztán véleményezzétek. Bokor Léna írása.

Fennen hirdetik a magazinok, hogy a nők egyre erősebbek, maszkulinabbak, az élet minden területén keményebbek, szinte már nincs is szükségünk férfira semmilyen téren. Ennek ellenére makacsul tartja magát az a harcmező, ahol szó szerint akár életre menő küzdelem zajlik: a férfiért. Mert igenis az ősi ösztön legbelül, mélyen, a nadrágkosztüm és férfias tárgyalási stílus mögött is bennünk van. Íme, itt a másik oldal is Péterfy-Novák Éva: Egyelőre még én férjem című cikkére reagálva.

Nem értem, hogy a szeretői lét kapcsán miért csak klisékben gondolkodnak az emberek, különösen a nők? Az a bizonyos harmadik csak femme fatale, vagy ,,nemszeretem szagú" lehet?! A ,,szerelmes nő" kategória eleve kizárt?!

Az én történetem: új munkahely, sok túlóra, egyik este csak ketten maradtunk, és mivel nem volt kulcsa, hogy bezárja az irodát, megvártam. Cserébe hazavitt. Annyitól elvesztem - pedig nem vagyok az a könnyen fejét vesztő fajta -, hogy a bal első lámpának támaszkodva, a kiforrott, sokat megélt férfiak magabiztosságával dohányozva várt rám. Haza vittem és végig beszélgettük az utat...

Soha nem ígérte, hogy elhagy téged értem. Próbáltam soha ki nem ejteni a keresztneved, ezzel is még tűnékenyebbé tenni téged, mintha te nem lennél ebben érintett. Okozó. Középiskolai szerelem volt a tiétek, sokat megéltetek külön és együtt, mára csak a külön hálószoba maradt. Mondd, miért?

Nem csupán a szombati biopiacozás, a vasárnapi házi húsleves, a felfedezéseket már nélkülöző szex, az ötvenes, élettel megbékélt nő kényelmes szemet hunyása nem volt jó neki. Csak nem volt elég. Ember is volt, nemcsak apa és pénztárca, és a valamikori középiskolai szerelmed.

Észrevetted, hogy megváltozott. Tudtam, hogy tudod. Ezt egy okos nő mindig megérzi.

És itt nem az esti kimaradásokról, a túlórákról, a több sportolásról vagy a választékosabb öltözetről volt szó. Hanem észrevetted, hogy többet mosolygott, boldogabban kelt fel reggel, jobban hitt a jövőben, és még jobban szerette az életet. Mintegy tőlem való távolságtartó védőpajzsként, az autója hátsó ülésére betettél magadról egy fényképet - amin aztán a ledobált ruhánk landolt. Akkor hívtad, amikor korábban soha - amikor épp bennem volt, vagy én rajta. Próbálkoztál több szexszel - amikor előtte tőlem ruhába bújtatott érzelmeket is kapott. De rákérdezni a benne zajló folyamatokra, érzelmekre - azt nem tetted.

Mondhatod, hogy mínusz 15 évvel és kilóval, feszes testtel és hetyke mellekkel könnyű ágyba vinni egy férfit. De bármily hihetetlen, nem emiatt kötöttünk ki egymás karjaiban. Én kíváncsi voltam arra, mi érdekli a világból, mik a céljai, vágyai, fantáziái, mire vágyik még?

Sose kértem, hogy hagyjon ott téged. Tudtam, hogy nem versenyezhetek veled. Ahogy te sem tudtál velem. Más pályán indultunk.

Kérlek, ne azon gondolkodj, hogy hányszor, hol és milyen szexi csipkecsodában voltam vele. Hanem állj meg néha esténként egy kicsit, nézz rá úgy igazán! És figyelmesen. Ültesd le, beszéltesd, beszélgess, hallgasd meg. Tudod, hogy milyen, hiszen így szeretted meg. Hát szeresd most is. A közös ágyban. Hidd el, ennek nagyobb jelentősége van, mint egy-egy póznak.

Ezt pont a szerető magyarázza el a feleségnek?

Bokor Léna
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Miért csalnak a nők?
  2017-02-27 10:12:15, hétfő
 
  Miért csalnak a nők?

Péterfy Gergely cikkére, mely azt a kérdést járta körbe, vajon miért csal a férfi, érkezett egy válasz - női oldalról. És hogy mi kell a nőknek? Röviden: minden. Bővebben pedig... Andrea vendégposztja.

A nemek jelleme

A nőknek van egy aprócska hibájuk... Nem nagy, de ahhoz elég jelentős, hogy sok félreértésre adjon okot. Szeretjük ugyanis azt gondolni, hogy erkölcsileg jobbak és különbek vagyunk a férfiaknál. Ez egyfajta védekezési mechanizmus lehet a részünkről ebben a szoros versenyben, melyet a két nem egymással vív az élet szinte minden területén, muszáj volt valamivel lenyomnunk őket. Ez pedig a tudat, hogy hiába gyötörnek, bántalmaznak, hagynak el, csapnak be és csalnak meg bennünket, mi mégis ott lebegünk az erkölcsi magaslatokban, jobb emberek vagyunk, mint ők.

De mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak, pusztán nembéli hovatartozásunk nem emel fel, és nem is mentesít semmilyen felelősség alól. Attól, hogy férfinak vagy nőnek születünk, ugyanúgy lehetünk gyenge jelleműek vagy szilárd erkölcsű, hétköznapi hősök. És csalhatunk, csalunk, pontosan ugyanúgy, ahogy ők... Miért is?

De jó lenne boldog lenni!

Mert az ember (nő és férfi) kergeti a boldogságot. Valljuk meg: kevés az esély az egész életet kitöltő boldogságra, az újraszületés pedig még mindig baromi bizonytalan, ezért hát ebből a fránya porhüvelyből próbáljuk kihozni a legtöbbet. Ami néha azt is jelenti, hogy a konkrét hüvelyi vonzerejét kihasználva a legtöbb pozitív élményt igyekszik birtokolni.

Gyerekkorunk óta vágyakozunk, jó-, okos- és szép kislányok akarunk lenni, váltakozó sorrendű intenzitással. Szeretetre vágyunk, amit elsődlegesen a szüleink hivatottak biztosítani számunkra, több-kevesebb sikerrel. Sajnálatos módon ennek az adagolása ritkán üti meg azt az egészséges mértéket, amelynek eredményeképpen úgy érünk meg és válunk felnőtté, hogy magabiztos, önálló és öntudatos férfi vagy nő lesz belőlünk. Ehelyett vagy túl sokat kapunk a szeretetből, ami a ritkább eset, vagy pedig túl keveset, és azt is kiszámíthatatlanul, emiatt annyi terhet cipel a lelkünk, hogy kész bűvészmutatvány lenne létrehozni és működtetni egy egészséges, kölcsönös bizalmon alapuló, tisztelet- és szeretetteljes párkapcsolatot.

Mi kell a nőnek?

A nagy kérdés, amire oly egyszerű a válasz: minden. És ezzel nincs is semmi baj. Kell a folytonos figyelem, elismerés, dicséret, bók, lelki- és testi kényeztetés egyaránt. Vágyjuk a vágyat, azt a fajtát, amikor kellünk, amikor a férfiból árad a szándék, amely a megszerzésünkre irányul. Imádjuk a flörtöt, azt a kis édes játszóteret, amelyen eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen szinten engedjük meg az élvezetet magunknak. Elég a verbális orgazmus, vagy pedig tovább akarunk lépni, és teret adunk az ösztönös késztetésnek is.

Ez egy normál kapcsolatban is csodás, de egy titkos viszonyt még tovább tud árnyalni, még több borzongást tud belevegyíteni. A titkos viszonyra pedig azért van szükség, mert a legális színtéren mindez hiányzik. A boldog nő nem lép félre, de - mint tudjuk - a boldogság nem örök életű bérletre előjegyezhető jóság. Ergo: gyorsan kifogy a muníció, és ahhoz, hogy a nő a családanya, feleség szerepében is boldoguljon, kell valami, ami feltölti a készletet.

Van, aki éjjel-nappal spinningel, van, aki vásárol, van, aki flörtöl, nincs általános recept. Van, aki a jó testtől, van, aki a tökéletes ruháktól... és van, aki a szexuális visszacsatolástól érzi jól magát. Attól leszünk királynők, mert királynők akarunk lenni.

Hiába tagadjuk, azt az imádatot keressük, ami az állandóan megbicsakló önbizalmunkat segít kiegyenesedni.

És érezni akarjuk a nőt magunkban, kilépve a hétköznapokból, minden titkos légyottban az első randi varázsát keressük.

Annyira vágyjuk ezt a fajta figyelmet és törődést, ami szexuális értelemben véve is hiányzik az életünkből, hogy sokszor méltatlan kapcsolatokba is képesek vagyunk belesodródni.

Persze van, amikor a megcsalás felveszi álruhaként egy csodás szerelem képét, és ezzel ideologizáljuk a félrelépés puszta tényét. Ami így sem lesz több, csak éppen a lelkiismeret dolgozik alacsonyabb intenzitással. Hiszen ki tudna ellenállni az igaz szerelem nevében annak, hogy idegen ágyba bújjon, napi 200 üzenetet váltson szívecskékkel, csókokkal és izgi gondolatfutamokkal arról, hogy milyen rossz, ha nem vagyunk együtt, és mit is csinálnánk egymással, amikor együtt lennénk.

Mindezt persze azért, mert ő a lelki társunk, akivel tudunk beszélgetni, és megnevettet, és a szex különösen jó vele... de az is lehet, hogy csak a helyzet teszi jobbá.

Titkok és hazugságok

Kell az izgalom az életünkben, amivel oldjuk a napi rutint, elviseljük a közönyös házastársat, feldolgozzuk a munkahelyi stresszt. És kell az a kis titok, mert a nők imádják a titkokat, ami csak az övék, dédelgetik és becézgetik. A titok szabaddá tesz, a titkos szerelem őrült felszabadultsággal jár, amely pontosan addig tart, amíg bele nem szaladunk a korlátaiba. Akkor szenvedéstörténetté válik, jön a bűntudat okozta rossz érzés... és egyéb nyalánkságok: a lebukás, a szégyen, a szakítás. De addig élvezheted azt a pici szabadságot, amikor dönthetsz, hogy akarod-e, és ha akarod, akkor mekkora élvezetet veszel ki belőle.

Én kevés vagyok annak megítéléséhez, hogy ennek feltétlenül így kell-e lennie. Természetesen ellen lehet állni: a csábítás próbára tehet bennünket, és mi - az erkölcsi vértet magunk előtt (és a bugyinkban) tartva - kihagyhatjuk a lehetőségét egy kis kalandnak. Azt mindenki maga dönti el, hogyan jár jobban.

A hűség annyira személyre szabott kategória, hiába is próbáljuk meg ráhúzni a társadalmi elvárásokat, valójában mindenkinek mást jelent. Férfinek, nőnek, az orvosomnak, a nagynénémnek, a fodrászomnak... mindenkinek. Tudom, hogy egy olyan dologról mondom ezt, amelynél viszonylag konzervatív az össznépi elvárás.

De engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne legyünk annyira álszentek.

Néha arra gondolok, hogy milyen kevés baja lenne az emberiségnek, ha a hűtlenkedés volna a legaljasabb vétek, melyet az ember elkövet...

Andrea
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Idegesítette a nővérkét
  2017-02-26 07:18:49, vasárnap
 
 
Idegesítette a nővérkét az idős beteg, ám amikor feltárult a bácsi titka, elakadt a szava!!!

A nővérke már teljesen a plafonon volt, mert rengeteg beteg érkezett, és alig tudott úrrá lenni a helyzeten.. Ekkor jött egy idős bácsi, aki maga is nagyon sietett valahová.. Ami ezután kiderült, az nem mindennapi!!

Ezt a történetet az interneten találtuk Nektek:

,,A múlt héten iszonyatosan sok betegünk volt, talán az időjárás miatt. Nagyon ideges voltam, azt sem tudtam, hol áll a fejem! Aztán bejött a rendelőbe egy idős, hajlott hátú bácsi. Be volt kötve a keze. Láttam rajta, hogy izgatott!! Nem habozott, rögtön közölte, hogy siet egy fontos találkozóra.. Kértem, hogy foglaljon helyet, mert még legalább fél óra, míg az orvos megjön..

Láttam, hogy egész végig türelmetlenül nézegeti az óráját. Bevallom, kicsit idegesített, de meg is esett rajta a szívem! Úgy döntöttem, hogy leveszem a kötést, és megnézem a sebét, még mielőtt az orvos megjön. Így a bácsi előbb mehet a dolgára!

A seb nem tűnt súlyosnak... Míg fertőtlenítettem a sebét, beszédbe elegyedtünk:

,,Tényleg olyan fontos a találkozója, nem várná meg inkább mégis az orvost?!"- kérdeztem.

,,Nem lehet, kedvesem"- válaszolta. ,,A felségemmel reggelizek az idősek otthonában! Már évek óta minden nap így van!"

,,Remélem, a felesége jól van!!".

,,Sajnos Alzheimeres szegénykém! Már 7 éve él az idősek otthonában..."

,,Akkor sietek nagyon, bekötöm a sebét, hogy el ne késsen...Nehogy felizgassa magát a felesége!"

,,Áh, kedvesem, ettől ne tartson... Már vagy 5 éve, hogy nem ismer fel engem!"

Elképedtem!!

"És mégis minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" - kérdeztem csodálkozva.

"Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő!!"- válaszolta édesen mosolygva. A bácsi ezekkel a szavakkal sarkon fordult, és sietősen távozott.

Nem tudtam mit szólni, beleborzongtam abba, amit mondott!! Könnyes lett a szemem, alig tudtam magamról...

Figyeltem, ahogy távolodik, és lenyeltem a könnyeimet.

Arra gondolta, milyen igaza van!!! Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg...

Nem azok a legboldogabb emberek, akiknek mindenből a legjobb jut... Hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van..

Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben!"

Ha szerinted is gyönyörű, ne felejtsd el megosztani!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Van benne igazság?!
  2017-02-19 11:15:41, vasárnap
 
 
Ezért undorodnak meg egyre többen a párkapcsolatoktól!

Van benne igazság?!

Szóval sokan kérdezik tőlem, miért nem állapodok meg végre. Én ilyenkor csak széttárom a karomat: ezt komolyan kérdezitek??? Megmondom én, miért undorodom a ténytől, hogy kapcsolatban éljek: Tudjátok, hogy néz ki manapság egy kapcsolat? Facebookon mennek a közös képek, a közös becsekkolások, a mézes-mázos romantika....

A valóságban pedig dugdossátok egymás elől a telefonjaitokat, hogy a másik nehogy rájöjjön, kikkel beszélgettek titokban...

Szemrebbenés nélkül csaljátok meg a másikat. Igen, nálam a csók is megcsalás, és mindenki másnál is az kéne, hogy legyen. Nektek simán belefér az, hogy egy izzadt, piaszagú buliban belemásszatok valaki más szájába, aztán persze nemhogy lelkiismeret­-furdalásotok nincs, de még ti kezdtek el féltékenykedni és ezzel őrületbe kergetitek a másikat.

Állandóan megy a számonkérés, a szemrehányás, a szájhúzás, ha a másik végre kiereszti a fáradt gőzt a haverokkal/barátnőkkel...közben meg máson jár az eszetek, és ha felüti a fejét egy kisebb-­nagyobb probléma, egyből tovább repültök.

Persze, a biztosat nehezen engeditek el, ezért van ám pár hét vagy hónap átmenet. Miért nincs annyi gerincetek, hogy kimondjátok ,,életetek párjának", hogy más érdekel titeket? Ennyi volt, finito?!


Ha meg te épp kapcsolatban élsz, szedd össze magad, mert semmi nem megy könnyen, és lehet, hogy hónapok­/évek múlva százszor megbánod, hogy viselkedsz épp most...

Ha meg végképp nem megy, akkor menekülj, mert csak az idődet pazarlod. Csak egy jó tanács. Régen, ha valami elromlott, szépen megjavították, nem pedig eldobták. Ti pedig mit csináltok? Epekedtek valaki után, aztán ha végre a tiétek lesz, szép lassan úgyis elcsesztek mindent, és már rég nincs meg bennetek a vágy, hogy helyrehozzátok a dolgokat.

Csak idő kérdése, hogy valaki lép, illetve lelép valakivel....azután az új, izgalmas kapcsolatnak is ugyanez lesz a sorsa, hány ilyet láttam már, te jó ég... na, én épp ezért nem hiszek a kapcsolatokban. Nekem nem kell az állandó számonkérés, miközben simán a szemembe hazudnak....

Megfulladtok egymás mellett, mindkét félnek állandóan van valami baja, miközben simán egymás szemébe hazudtok...

Majd, 40 körül már remélhetőleg mindenki megkomolyodik annyira, hogy képes legyen TÁRSAS kapcsolatban élni. Addig, köszi, de nem. Maradok a rövid kalandoknál, lelkiismeret-­furdalás és állandó aggódás, veszekedés nélkül.

Megértem azokat is, akik kapcsolatban élnek, mert biztosan létezik olyan, hogy két ember egymásra talál, és évtizedek alatt sem fordul meg a fejükben, hogy egymás nélkül éljenek....csak ilyet nem túl sűrűn látni."

Tanulságosnak találtad? Akkor ne felejtsd el megosztani!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Jó király volt
  2017-01-26 21:20:05, csütörtök
 
  "Élt egyszer egy távoli országban egy hatalmas király. Jó király volt, de a birodalomnak volt egy problémája: a királynak két személyisége volt. Voltak napok amikor örvendezett, eufóriában úszott, boldog volt. Ezeken a napokon már reggeltől minden csodálatosnak tűnt. A palota kertjeit sohasem látott szépségűnek találta. A szolgái valami furcsa dolog következtében barátságosak és nagyon hatékonyak voltak ezeken a reggeleken. Reggelire a legfinomabb ételeket kapta, és a legjobb gyümölcsöket ehette, amit csak a királyságban találni lehetett. Ezeken a napokon adót csökkentett, pénzt osztogatott, kiváltságokat, földeket adományozott és törvényeket hozott az öregek jólétének és békéjének érdekében. Ilyenkor minden barátjának és alattvalójának a kívánságát teljesítette. Ugyanakkor voltak másféle napok is. Sötét, fekete napok. Reggel azon tűnődött magában, hogy még egy kicsit tovább is alhatna. De mire ez eszébe jutott, már túl késő volt, és az álma abbamaradt. Sehogy sem tudta megérteni, hogyan lehet a szolgáinak ilyen pocsék humora, és miért olyan ügyetlenül dolgoznak. A napsütés sokkal jobban zavarta, mint az eső. A reggeli langyos volt, a kávé kihűlt. Az a gondolat, hogy később embereket kell fogadnia az irodájában, csak növelte a fejfájását. Ezeken a napokon azokra a kötelezettségekre gondolt, amiket korábban vállalt, és félelemmel töltötte el, hogy hogyan tudja majd teljesíteni azokat. Ilyenkor adót emelt, földeket kobzott el azoktól, akiknek korábban adományozott. Félelemmel telve a jelentől és jövőtől, kísértve a múltban elkövetett hibáktól, ezeken a napokon alattvalói ellen hozta a törvényeket, és a legtöbbet használt szava a "nem" volt. Mivel tudatában volt, hogy hangulatváltozásai micsoda károkat okoznak, összehívta az összes bölcs embert, tanácsadót, varázslót a birodalmából. "Uraim" -mondta "mindannyian tudtok a hangulatom változásairól. Mindegyikőtök profitált az eufóriámból, és mindannyian szenvedtetek már a haragomtól. De aki a legjobban szenved, az én magam vagyok, hogy minden nap visszacsinálom azt, amit akkor tettem, amikor a dolgokat még másképpen láttam. Arra kérlek tehát benneteket, hogy dugjátok össze a fejeteket, találjatok ki valami megoldást, legyen az mágia, vagy főzet, ami meg tud akadályozni abban, hogy annyira szélsőségesen optimista legyek, hogy nem látom a valót, és abban is, hogy nevetségesen pesszimista legyek, elnyomjak és megsértsek mindenkit, aki utamba kerül." A bölcsek elfogadták a kihívást és hetekig dolgoztak a király problémáján. De egyetlen varázsige vagy gyógynövény sem tudott megoldást nyújtani a kérdésre. Végül feladták, és megmondták ezt a királynak. Aznap a király végigsírta az éjszakát. A következő reggel egy fura látogató kért kihallgatást. Titokzatos ember volt, sötét arcú, kopott köntösén látszott, hogy valaha fehér volt. "Felség"- szólt hozzá tisztelettel "ahonnan jövök, mindenki a te problémádról és fájdalmadról beszél. Azért jöttem, hogy megoldást hozzak." Fejét lehajtva megközelítette a királyt, és egy bőrrel bevont dobozt adott át. A király meglepve és reménykedve kinyitotta a dobozt, és belenézett. Egy ezüst gyűrű volt benne. "Köszönöm"- mondta az izgatott király "-ez varázsgyűrű"? "Igen"-válaszolt az utazó -"de a varázsereje nem hat, ha csak az ujjadon hordod. Minden reggel, nagyon korán el kell olvasnod a gyűrűbe vésett szöveget. És emlékezned kell minden szóra, amikor csak rápillantasz a gyűrűre." A király fogta a gyűrűt és hangosan felolvasta a feliratot: "EZ IS ELMÚLIK EGYSZER"  
 
0 komment , kategória:  Életképek  
A nagycsalád
  2016-11-18 12:13:00, péntek
 
  arisztotela
A MAGYAR MILLIÁRDOS, AKINEK HÚSZ GYEREKE VAN

Egy igazi ,,anti-celeb", aki negyvenöt éve hűséges feleségéhez, húsz gyermeke van, albérletből költözött tanyára, ahol valóságos munkával gazdagodott meg, életében nincsenek sötét titkok, nem népszerű, és a média által nem ünnepelt személyiség.

Amikor egy vállalati mulatságon Lukács Ernő megismerkedett jövendő feleségével, azt kérdezte a lánytól: vállalna-e tíz gyermeket? A fiatal nő gondolkodás nélkül igennel válaszolt, s ezzel kezdetét vette kettejük immár több mint negyven éve tartó története.

- Három gyermekünk és egy biciklink volt, amikor 1970 júniusában Szekszárdról kiköltöztünk a Tolnához közeli Fácánkertbe. Két éve Tolna-szigeten élünk, ebben a 22 szobás kastélyban. Az elkeserítően rozoga épületet a család állította helyre és alakította át - emlékezik az eltelt időkre a férfi.

A fácánkerti időszak - képletesen szólva - a “mély vizet" jelentette a család számára. De kiderült, hogy képesek a felszínen maradni, sőt haladni is. Mind a huszonketten: a szülők és a húsz gyerek, a tizennégy lány és a hat fiú. Az évek során ugyanis ekkorára nőtt a család. És a számbeli gyarapodás nem állt meg: következtek az unokák, akikből jelenleg tizenhatot számlálnak, kilenc lányt és hét fiút. Mind a húsz gyerek tanult, szakmát szerzett. A lányok között van cukrász, virágkötő, kozmetikus, fodrász, műkörömépítő, varrónő, gazdász. Édesanyjuk végzi a könyvelést, ugyanakkor ő a családi pénzügyminiszter, a főszakács és a mosogatólány is.

A család létszámának szinte évenkénti gyarapodásával párhuzamosan nőtt a gazdaságuk is. A boldogulásban szerepe volt a szerencsének is - komolyabb megbetegedés senkinél nem fordult elő, orvos szinte csak barátként járt a házban -, de a fő tényező a munka volt.

Az eredetileg műszerészként dolgozó családfő gazdálkodóvá vált. Ma már - beleértve a fácánkerti, tolnai és a Baranya megyei földeket is - 1350 hektáron gazdálkodik Lukács Ernő a fiaival és vejeivel együtt, akik havi fizetést kapnak tőle. Közben a kerékpárból Trabant lett, azt “puccos" Zsiguli váltotta, majd egyre több autója lett a családnak. A kocsik számát Lukács Ernő hirtelenjében nem is tudta pontosan megadni.

Most karácsonykor, de más ünnepeken is - ballagáskor, névnapon - ötvenheten ülik körül az asztalt, hiszen vannak menyek, vejek, barátok és barátnők is.

Lukács Ernő eközben végigkísér a feleségének meglepetésként vásárolt és nevére íratott kastélyon, amit ő családi inkubátornak nevez. A tervezést, az átalakítást ő és a család többi férfi tagja végezte. Minden a helyén van, minden gyönyörű, ami nemcsak a nagy tereket borító carrarai márványról vagy a kastéllyal egyidős, az ezerkilencszázas évek elejéről származó bútorokról mondható el. A hatalmas hálóban a szobányi ágy van a fő helyen. Méretét elsősorban az indokolja, hogy ez az unokák játszótere is.

Ünnep - Öttucatnyi teríték a Lukács család karácsonyi asztalán

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, összehúztuk magunkon a kabátot. Kissé megcsapott bennünket a hideg októberi levegő, ám amint megpillantottuk a gyönyörű kúriát, még fázni is elfelejtettünk. Lukács Ernő, a házigazda nagy örömmel fogadott, és miután mindenki bemutatkozott, felvezetett minket a hatalmas lépcsőn. Amint beléptünk az óriási nappaliba, még jobban elámultunk: a padló burkolata carrarai márványból készült, a bútorok közül némelyik egyidős az ezerkilencszázas évek derekán épült a kastéllyal. A házhoz húsz szoba tartozik, és körülbelül kilencven telefon van benne. Ernő bácsi elmeséli, hogy a kúriát nagyon ócska állapotban vette meg, és íratta a felesége nevére. A felújítás terveit és a kivitelezést a család férfi tagjai végezték el. A konyhához érve láttuk, hogy Juci néni, a háziasszony nagy igyekezettel készíti nekünk a vacsorát. Csodálkozva kérdeztük tőle, hogy ennyi emberre (majdnem harmincan látogattuk meg őket) hogy bír egyedül főzni.

- Ez igazán nem nagy dolog, hiszen karácsonykor ennél sokkal több személyre szoktam főzni. Amikor a szűk család összegyűl, hatvanhárman ülünk asztalhoz. A rántott szeletnek valót is villámgyorsan kell paníroznom, száz darabot szoktam kisütni, s ha lassan végzem, soha nem érek a végére.

Szobáról szobára vezetett bennünket a házigazda: minden szoba, előtér, fürdőszoba pompásan berendezve. Amikor egy hatalmas előcsarnokszerű előtérbe léptünk, olyan érzésünk támadt, mintha a botanikus kertben lennénk. Hatalmas pálmalevelek, egzotikus növények, különleges virágok látványa fogadott minket. Juci néni nagyon szereti a növényeket, s ez az előtér kifejezetten az övé, ő rendezgeti, gondozza kedvenceit.

A mozgalmas életet megélt családfőt arról is faggattuk, hogy milyen tanácsa lenne a pályakezdő fiatalok számára, akik újonnan alapítottak családot, most kezdik a nagybetűs életet. Ernő bácsi szerint a mai fiatalok hamar lemondanak az álmaikról, nem képesek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy megvalósítsák terveiket, hamar feladják a harcot. Amit az ember kitervelt, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodjon, és ne adja fel soha. Amit megragadott, azt soha ne eressze el. Arra a kérdésre, hogy mi az ars poétikája, frappánsan így válaszolt:

- Egy biztos: hogy hóttig megélünk. Nem kell állandóan aggódni, hogy mi lesz, meg hogy lesz. Egyszer mindenki megtér úgymond az örök vadászmezőkre, addig meg bizakodni kell, s persze keményen dolgozni, hogy mindene meglegyen az embernek. Sokszor mondom a gyerekeimnek, ha látom, hogy nehezen megy nekik a munka: ,,Nem baj, fiam, ha nincs kedved, akkor csináld a munkát kedvetlenül!"

Szabadság:

BALOGH H. JÓZSEF

Húszgyermekes magyar milliomos

- Ernő, sápadt vagy, de továbbra is mosolyogsz.
- Azon kaptam magam, hogy egyszerű irodista lettem. Itt van az irodám a táskámban, reggeltől estig szaladgálok egyik helyről a másikra, papírmunkát intézni.
- Miért nem a gyerekeket küldöd.
- Na, abból lenne csak baj. Nem lehet őket egyetlen hivatalos helyre sem elküldeni. Áldott jó gyerekek ezek, szántanak, vetnek, mindent megcsinálnak, de én megyek most is a bankba, aztán a kukoricát kell elrendeznem. A fiúk pedig most éppen kombájnolnak. Jó az idő, hát megy a betakarítás.
- Ilyenkor, karácsony előtt?
Most van jó idő. Amikor leesett a hó, nem lehetett vágni, mert vizes volt. És ha szárítóba kell vinni, az nagyon sok pénzbe kerül.
- Most éppen Baranyában vannak. Ott is élnek?
- Baranyában megvettem egy irtózatosan eladósodott Kft.-t, amelyhez tartozik egy kúria és a puszta, negyven lakóval. A kúriát rendbe tettem, de még nincs bent a víz és fűtés sincs, így a srácok naponta 220 kilométert utaznak.
- Megvettél egy pusztát?
- A Majlát-pusztát a Dráva mentén. Jó földek vannak arra, hát kellett nekem.
- Beindultál?
- Mondhatjuk azt is. Nálam nincs pardon, megyek előre folyton.
- Az asszony?
- Mondja, hogy már nagyok a gyerekek, unokák vannak, megöregedtünk, vegyünk vissza.
- Miért nem fogadsz szót?
- Én még ugyanolyan erőben vagyok, mint húsz éves koromban. Tudod az asszonynak volt mindig nehezebb. Ezt a sok szájat betömni, mosni... most meg ő a család bérszámfejtője. Ha hiszed, ha nem, én a hobbimnak élek, de ő rengeteget dolgozik.
- Te is. -
Magamat nem féltem, őt inkább.

A lókupec

- Ernő, miből éltetek?
- A ház körül alig volt egy hektárnyi föld. Abban az időben körös-körül téesz-birtok volt minden. Be voltunk szorulva ide a tanyára. Mit tehettem mást, kupeckodtam.
- A kupec az egy kicsit csirkefogó.
- Ez nem igaz. A kupecek mindig kiemelkedtek a vásáros emberek közül. Külön kaszt az. Nekem l970-től l990-ig volt 320 lovam. Óriási rizikó ám ennyi lovat megvenni és eladni. Az a szerencse, hogy a gyerekek is megállapítják, hogy melyik a jó ló és melyik nem.
- A gyerekek?
- Még a lányok is. Nálunk mindenki tud mindent. Kocsit és traktort vezetni. Az állatokat meg mindenki úgy ismeri, mint a saját tenyerét.
- Most is mosolyogsz.
- A családra gondolok.
- Büszke vagy rájuk.
- Hogyne. Az enyémek.
- Soha nem voltál boldogtalan?
- Mióta a feleségemmel együtt élünk, egyetlen pillanatig sem voltam boldogtalan. Magányos az voltam.
- Mikor?
Amikor elment Amerikába tanulmányútra.
- Hogyan?
- Vettünk egy John Deer kombájnt, és ezért járt egy tanulmányút Észak-Amerikába. Nekem a határ a kertkapu, így az asszony ment el.
- Egy húszgyermekes családanya.
- Miért, a húszgyerekes családanyák nem mehetnek Amerikába?
Csak azért gondolom, mert te vagy igazán a paraszt. - Az asszony nagyon okos. Mindent videóra vett és megjegyzett. Itthon elmondta.
- Ennyi?
- Ennyi. Hetek-II. évfolyam

,,Szeretne gazdag lenni?" Megszólalt a 20 gyerekes milliárdos
- A világ fejlődése, az egyre jobb életkörülmények mellett változtak bármit is a mindennapjaik?
- A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon, és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segít. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van. (nevet) atv.hu

A nagycsalád matematikája, avagy egy húszgyermekes házaspár élete képletekben

R.: - A Tolnán élő 63 fős Lukács családot tekinthetjük egy kis kísérleti kémcsőnek, amelyben jól megfigyelhető, hogy mire megy egy család, ha csak magára számít. A társadalom küszködik a nyugdíjrendszer prognosztizálható összeomlásával, gyerekhiánnyal, női munkavállalással, szociális ellátókkal. Lukácséknál meg mindeközben egyenletesen gyarapszik a család és dübörög a gazdaság.
Lukács Ernő: - Soha a büdös életben egy fillért el nem fogadtunk el azért, hogy ne mondhassák azt, hogy azért van a sok gyerek, mert ebből jól meg lehet élni.

R.: - Mit nekik modern társadalmi nemi szerepvállalás. Lukács úr mert sok gyereket álmodni, vállalkozásokba fogni. Férfimód húzta a férfiigát, osztotta a férfi észt meg a feladatokat.

Lukács Ernő: - A leosztás igazán nincs meg, ez úgy történik, hogy én hajtom a dolgot, amennyire lehet, hogy az üzlet, hogy menjen, a feleségem a nadrágját lehet, hogy hordja helyettem is, mert ő intéz mindenféle papírmunkát, pénzügyeket, pénzutalást, APEH-ot, mindent ő intézett. Én csak dolgoztam.

R.: - Lukácsné pedig szült és szült. A legnagyobb picije 45, a legkisebb nagylánya 20 éves. Közben főzött, mosott, takarított mindenkit kiszolgált és fejben tartotta a könyvelést. Nem volt ideje álmodozni. Árulja el, hogy, hogy csinálja? Van aki már két gyerek mellé bébiszittert fogad, meg különböző kisegítőket, takarítókat.

Lukács Ernőné: - Á, ez nem így működik, ez felfogás kérdése. Én mindig azt mondom. Hát az biztos, hogy használni kell az embernek a fejét, de mindent be lehet osztani, mert pl. én akármennyi a ebédet megfőzöm, kiszolgálom a családomat. Utána, jó, most már nagy könnyebbség, mert nem kell mosogatni odaállni, mert van mosogatógép itt már. Ugye azt csak be kell rakni és kiszedni, de én nagyon ráérek a napi újságot elolvasni, rejtvényt fejteni nagyon szeretek.

R.: - Amit megesznek, megtermelik. Ami fölösleg eladják. A családban mindenki be van fogva. Ésszerű gazdálkodással és kétkezi munkával közösen kitermelték az összes gyerek stafírungját is. Ház és autó nélkül senki nem ment el az atyai háztól.

R.: - Mindenki mondja a magáét, Lukácsék meg beletették, szívüket, lelküket. Állítólag nem matek, csak szerelem és elhatározás kérdése az egész.

Lukács Ernőné: - Én azt hiszem, ha mindenki a negyedét teljesítené, mint amit mi, akkor nem így állna az ország a gyerekszületés szempontjából.

Lukács Ernő: - Ez 5 másodperc alatt ment el ez a 45 év. Öt. A tolerancia a legfontosabb. És az, hogy az embernek a felesége meg a gyerekei kell, hogy legyen a világon a legfontosabb. Nem a szomszéd, nem a kutya, nem más, hanem a felesége elsősorban meg a gyerekei. És ugye ezt éreztetni is kell, meg nem tudna olyat tenni, amiért tudnánk egymásra haragudni mit tudom én összeveszni vagy valami ilyen.

Ez a történet valódi sikeres emberek története. Nemcsak az élet bizonyos területein, de minden emberileg értékes részén képesek voltak sikert elérni.

Találkozott egy férfi és egy nő, és megélték, megmutatták, hogy mire képes az amikor egységben az erő! A munka nem ment a család, a párkapcsolat rovására, és viszont. Ők valóban együtt, és egymásért éltek szerelemben lelkesedésben, és hűségben, ennek eredménye az, amin most ámul a világ.

A nő vállalta a maga részét, a családot, a gyerekeket, ami fizikailag is emberfelettinek tűnik. Emellett segített a férjének amiben tudott, az állattartástól a pénzügyekig.

A férfi sem hagyta magára őt. Mellette állt a gyermeknevelésben, nemcsak megfáradt férfiként tért haza aki nyugalomra vágyik, hanem fürdette, gondozta a gyerekeket, volt energiája és kedve, hogy játsszon, beszélgessen velük. Örömét lelte a bővülő családban. A feleségében a NŐ-t látja a mai napig, és így volt ez akkor is, amikor az szinte 25 éven keresztül hol babát várt, hol szoptatott. Gyermekeiket tisztességre, becsületre, munkára, és összetartásra nevelték, nem csoda, hogy ma már a gazdaság is hatványozottan gyarapodik, közös munkájuk eredményeként.

Nem biztos, hogy mindezt bárki utánuk tudná csinálni. Az viszont tény, hogy példaként szolgálnak arra, hogy a szerelem, a hűség, a házasság, a család, a kitartás, a szorgalom, a becsület, az örömmel végzett munka, és örömmel megélt élet nem csak a kiváltságosoknak jár, és nem a kormányokon múlik elsősorban. Az ember igenis sok mindent tehet magáért és a szeretteiért, és nem mindegy mit gondol az életről.

Végezetül álljon itt Lukács Ernő személyes vallomása arról, mi az ami végigvitte ezen az úton:

Hogy érzi, volt az életében, a sikereiben valami felsőbb, Isteni segítség is az emberi erőfeszítések mellett?

- Magamtól nem tudtam volna ezt végig csinálni. Biztos, hogy kaptam Istentől segítséget. Nem nagyon szeretem elmondani az ilyesmit, mert hihetetlenül hangzik, de olyan is volt, hogy a nagy szárazság miatt már nem tehettem mást, mint hogy elmentem imádkozni, aztán megjött az eső. Máskor meg épp hazaértem, amikor kaptuk a hírt, hogy megszületett a kis unokám, de azt mondták, hogy nem marad meg, mert koraszülött, és tüdővérzést kapott. Éjfél is volt már mikor azonnal visszafordultam, elmentem a szekszárdi nagy templomhoz, letérdeltem ott kívül a lépcsőkön, mert az ajtó már zárva volt, és két órával később hívtak, hogy a gyerek jobban van, már lehet bízni.

- Van bármi az életükben, amit ha újra kezdenék, másképp csinálnának?

- Semmi. Ez így volt jó a nehézségekkel, és a buktatókkal együtt.

Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is lássák!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
A feleség
  2016-11-14 18:27:25, hétfő
 
  ,,Kedves ribanc!" - nyílt levél a férjem ex-szeretőjének

A feleség szemszögét ismerhetjük meg ebből a nyílt levélből, amiben rávilágít arra, hogy miért a szeretőt hibáztatja a férje öt évvel ezelőtti félrelépéséért. Igaza van, mert egy nő ne kavarjon házas férfival? Nincs igaza, mert egy férj ne menjen félre, ha nincs rendben a házassága, hanem kommunikáljon? Ki a hibás? Mindenki döntse el saját maga.

,,Kedves Ribanc!

Igen, még mindig csak így tudok rád gondolni. Még mindig az a nő vagy, aki el akarta lopni tőlem a férjemet és a gyerekeimtől az apjukat. Tény, hogy a férjem egy idióta, hogy beléd szeretett, de ez nem róla szól, hanem rólad. Nem sikerült a küldetésed. Az én szememben - és a körülöttem élők szemében -, te örökre egy sikertelen, boldogtalan nő maradsz.
Borzasztó dolgot tettél a családommal, tönkre akartál tenni minket.

Mit gondoltál magadban? Azt hitted, hogy a nő, aki a veled félrelépő férfi mögött áll, nem lesz lesújtva, ha megtudja, mit műveltek? Érdekelt egyáltalán? Valószínűleg nem, és épp ez tesz téged rettenetes emberré. Hogy lehet, hogy nem jutottak eszedbe ennek a férfinek, akit levadásztál, a gyerekei? A nőknek támogatniuk kellene egymást ebben a világban, nem pedig hátba szúrni a másikat. A karmát érdemes komolyan venni. El fog jönni érted is, ha még nem tette meg. Rossz lesz neked is. A saját fejedre hoztad a bajt, amikor fel akartad robbantani a családomat.

Tudnod kell, hogy sok munka van abban, ahol most tartunk a férjemmel, miután öt éve engem választott helyetted. Minden emailt elolvastam, amit írtatok egymásnak. Az összes szerelmi vallomást és hogy ti ketten milyen nagy “lelki társak" vagytok. Ugyan már! Tizenhat éve vagyok együtt a férjemmel. És te? Csupán nyolc hónapig voltál az életében. Miért? Nem gondolhattad komolyan, hogy lefeküdhetsz egy házas férfival, aztán győztesen kikerülhetsz a félrelépésből. Igazán röhejes vagy, ha ezt hitted.

Miután téged elhagyott, simán továbbléptél, élted az életed. Jó, biztos okozott egy kis lelki fájdalmat, de arról fogalmad sincs, hogy a mi életünkben milyen viharok dúltak utánad. Újra össze kellett raknunk a családunkat. Te biztos nem bírtad volna végigcsinálni, amit én ebben az öt évben kénytelen voltam.
Máig mindennap eszembe jutsz. Nem gyűlölöm már a férjem, inkább büszke vagyok rá.

Tökéletes példaként állhat minden férfi előtt, aki félrelépett. Egy dologban igazad volt, tényleg nagyszerű fickó. Mindent elviselt tőlem, az összes átüvöltött, átzokogott éjszakát, amikor azzal fenyegetőztem, hogy elhagyom. Néha összeroppant a bűntudat alatt, hogy milyen fájdalmat okoztatok együtt a családomnak. De a káosz ellenére, amit magad mögött hagytál, megoldottuk, és jobban szeretjük egymást, mint valaha.

Az azóta eltelt öt évben biztos számtalan férfival voltál együtt. Ha még eszedbe jut a férjem, remélem tudod közben, hogy rossz ember vagy. Mindenki, aki el akarja venni egy másik nő férjét, az csak rossz ember lehet. Megtörtént ez már veled? Ezért próbáltad te is másét ellopni? Tulajdonképpen mindegy, mert az biztos, hogy én és a gyerekeim semmi rosszat nem tettünk veled, hogy ezt érdemeltük volna tőled. Talán van esély, hogy ezt a levelet tényleg olvasod, úgyhogy ha itt lennél, ezt mondanám neked: szeretem a férjemet. Büszke vagyok a férjemre. Már csak egy rossz emlék vagy. Mi vagyunk a lelki társak, te csak egy félreértés vagy.

Viszlát örökre: A felszarvazott feleség"
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Halálunk pillanatában
  2016-11-09 19:07:26, szerda
 
  Halálunk pillanatában, mikor lelkünk elhagyja a testünket, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is.

Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban. Ekkor a lélek úgymond ,,szabadon" mászkálhat itt a földön, és szó szerint értsd olvashat a gondolataidban!

Ha egy társaságban vagy akár a gondolatodban az elhunytról gondolatok jelennek meg, beszéd téma lesz, akkor ő ott megjelenik, és próbálja a saját igazát a lélek elmondani. Pl: Én szerettelek téged mindig, még akkor is ha te nem úgy gondolod... vagy: én akkor azt az adott pillanatban nem úgy gondoltam mint Te, kérlek bocsáss meg nekem....stb.

De itt felsorolhatnék millió és millió példát. Szóval a lényeg az, hogy a lélek kap egy kis időt és még itt maradhat a földön, nem muszáj neki hazamenni a fényhazába.
Mennyi időt kap a lélek ?

49 napot ! Igen jól látod Negyvenkilenc napot! De ebből is az utolsó 7 nap már elég kritikus, ezért inkább azt mondják, hogy 42 napja van a léleknek, hogy hazatérjen a fénybe, mert ezután bezárul a kapu, és megszűnik a lehetősége a szabad távozásra"

forrás: tudasfaja.com
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
     1/266 oldal   Bejegyzések száma: 2651 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 599 db bejegyzés
Összes: 37466 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1638
  • e Hét: 1638
  • e Hónap: 147134
  • e Év: 366365
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.