Belépés
aranyag.blog.xfree.hu
A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Klári mami
2010.11.16
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Kívánok neked eleget
  2018-03-03 14:54:50, szombat
 
  Kívánok neked Eleget
Írta: Kocsis Gábor | 2018-01-05

Rengeteg jó kívánságot mondunk egymásnak nap mint nap. Vannak, akik őszintén, szívből teszik, és vannak, akik megszokásból vagy udvariasságból. De még az őszinte kívánságokból is sokszor kimarad valami. Erre világít rá az a rövid történet, amelynek eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
A reptéren történt az eset nemrég, amikor épp beszállásra várakoztam. Egy idős anyukára és lányára lettem figyelmes, akik a közelemben egymástól búcsúztak. Megölelték egymást, az édesanya elköszönt, majd ezt mondta: ,,Szeretlek, és kívánok neked Eleget."
,,Anyu, az életünk együtt sokkal több volt az elégnél, a szereteted a legnagyobb ajándék számomra." - válaszolta a lánya. - ,,Én is szeretlek, és kívánok neked Eleget."
Azzal elváltak, és az édesanya az ablakhoz sétált, ahol én is ültem. A szemei megteltek könnyel. Nem akartam tolakodó lenni, de éreztem, hogy szüksége van valakire, ezért megszólítottam. Érdeklődésemet örömmel fogadta, és olyan kérdést tett fel nekem, amire nem számítottam: ,,Köszönt már el valakitől úgy, hogy tudta, ez az utolsó találkozásuk?"
Kérdése elgondolkodtatott, és így feleltem: ,,Bocsássa meg, hogy megkérdezem, de miért ez az utolsó találkozásuk?"
,,Idős vagyok már, sok kihívással kell szembenéznem. Nagyon messze lakunk egymástól, és azt hiszem, a következő ideutazása már a temetésemre lesz."
Őszintesége megindító volt számomra. Tovább kérdeztem. ,,Amikor elköszöntek egymástól, azt mondták egymásnak, hogy kívánok neked Eleget. Ez mit jelent?"
Az idős hölgy elmosolyodott. ,,Ez egy olyan kívánság, amit generációról generációra adott át egymásnak a családunk. A szüleim mindenkinek ezt mondták." Itt egy kis szünetet tartott, és látszott, hogy pontosan szeretné felidézni az üzenetet.
Még jobban elmosolyodott, majd így folytatta: ,,Amikor Eleget kívánunk valakinek, akkor azt szeretnénk, hogy elegendő jó dolog töltse ki az életét."

Ekkor felém fordult, és egy olyan kívánságot kezdett el mondani nekem, amely érezhetően a szíve mélyéről érkezett.
,,Kívánok neked elég napfényt, hogy jó legyen a hangulatod.
Kívánok neked elég esőt, hogy még jobban megbecsüld a napsütést.
Kívánok neked elég boldogságot, hogy a lelked élettel teli legyen.
Kívánok neked elég fájdalmat, hogy az apró örömöket még nagyobbnak érezd.
Kívánok neked elég nyereséget, hogy a vágyaid beteljesüljenek.
Kívánok neked elég veszteséget, hogy megbecsüld mindazt, amid van.
Kívánok neked elég üdvözlést, hogy felkészülj a végső búcsúra."
Miután megosztotta velem ezt a bölcsességet, még egyszer elmosolyodott, majd elköszönt és elsétált. Vannak olyan pillanatok, amelyek egész életünkre beírják magukat a szívünkbe. Nekem ez a találkozás ilyen volt.
*****
Nagyon szép gesztus minden jót kívánni valakinek (főleg akkor, ha a kívánság őszinte), de ha valakit igazán szeretsz, akkor érdemes azt is kívánnod neki, hogy meg tudja becsülni mindazt a jót, amiben részesülhet, és fel tudja használni a rosszat is. Mert mindkettő az utunk fontos része.
Soha nem késő tartalommal megtöltenünk a szavainkat - és az életünket.
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A legnagyobb távolság két ember között
  2018-03-03 14:52:12, szombat
 
  A legnagyobb távolság két ember között
Írta: Kocsis Gábor | 2018-02-01

Meglepő, hogyan tudnak elmenni egymás mellett életek. Találkozunk valakivel, kapcsolódunk egymással, és egy idő után azt hisszük, hogy már mindent tudunk a másikról. Pedig a legtöbbször csak a saját feltételezéseinkkel töltjük ki az ismeretlen részeket. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Történt egyszer, hogy egy házaspár éppen a harmincadik házassági évfordulóját szerette volna megünnepelni. Tartalmas, élményekkel és kihívásokkal teli három évtizedet éltek meg együtt, de az egymás iránti mély szeretet folyamatosan jelen volt a kapcsolatukban, így minden akadályt leküzdöttek együtt.
A feleség minden reggel egy nagy zsömlét sütött kettőjüknek - ez már régi hagyomány volt számukra. Az évforduló reggelén is így tett: miután a zsömlét kivette a sütőből, a szokásos módon félbevágta, majd megvajazta mindkét felét. Már nyújtotta is volna a zsömle tetejét a férjének - ahogy 30 éve mindig is tette -, ám ezúttal úgy döntött, kipróbál valamit, amin már régóta rágódott magában.
,,30 éve mindig ő kapta a zsömle tetejét, és nekem jutott az alja, pedig azt kevésbé szeretem. Ma másképp csinálom. Mindig is jó feleség és jó háziasszony voltam, megérdemlem, hogy most én egyem meg a finomabb részt."
Azzal a zsömle alját férje tányérjára tette, miközben a lelkiismeretét még mindig próbálta lecsendesíteni. Egy picit meg is remegett a keze, hiszen mégiscsak egy három évtizedes hagyományt tört meg, de nem szólt semmit. Csak feszülten figyelt, hogy mi fog most történni.

Legnagyobb meglepetésére ahogy a férje meglátta, hogy a zsömle alját kapta meg, egyből felcsillant a szeme. Széles mosollyal a felesége felé fordult, majd így szólt: ,,Nagyon köszönöm! Csodálatos ajándékot adtál ma nekem, Édesem! 30 éve mindig a zsömle tetejét kaptam, pedig az alját sokkal jobban szeretem, csak nem akartam elenni előled, mert megérdemled, hogy a finomabb részt Te edd meg."
*****
Könnyen válunk a feltételezéseink rabjaivá. Élünk a saját kis gondolatvilágunkban, és ahelyett, hogy kommunikálnánk egymással, ahelyett, hogy megbeszélnénk az érzéseinket, gondjainkat, szükségleteinket, inkább beleragadunk olyan helyzetekbe, amelyek nem tesznek boldoggá minket. Egy zsömlénél sokkal komolyabb kérdésekben is megtesszük ezt, pedig van, hogy már néhány szó is elég lenne a változáshoz. Mert a legnagyobb távolság két ember között a félreértés.




 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A kisfiú kövei
  2018-03-03 14:49:06, szombat
 
  A kisfiú kövei - egy történet a valódi értékekről
Írta: Kocsis Gábor | 2018-03-01

A gyerekek még őszinték. Nemcsak szavaikban, de szándékukban is azok, mert még nem tanultak meg álarcot hordani és játszmázni a felnőttektől. Még tiszták a vágyaik, és hisznek abban, hogy vannak valódi értékek a világban. És mindaddig, amíg vannak emberek, akik ebben megerősítik őket, nem vagyunk elveszve. Erről szól az a rövid történet, aminek eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
Két kisgyerek gyalogolt az utcán a decemberi hóesésben. Egyikük egy 6 éves körüli kislány, a másikuk pedig a néhány évvel idősebb bátyja. Közeledett a Karácsony, de számukra ez egy kis meghittségnél nem sokkal jelentett többet, mert ajándékokra nem igazán számíthattak. Szüleik nagyon szegények voltak, örültek, ha a mindennapi betevőre jutott a pénzükből.
Ahogy bandukoltak hazafelé, egy kis játékbolt kirakata előtt mentek el. A kislány egyből megállt, és sóvárgó szemekkel kezdte el nézni a kirakat sarkában ülő plüssmackót.
,,Szeretnéd megkapni?" - kérdezte az öccse, ahogy mellé lépett és átölelte.
,,Nagyon..." - sóhajtott a pici lányka.
A bátyja egy pillanatra elgondolkodott, majd lelkesen kézen fogta: ,,Gyere! Megvesszük!"
Ahogy beléptek a boltba, az eladó és a bent lévő vásárlók is egyből a két kis ember felé fordították a fejüket. Várták, hogy vajon mi fog történni.
,,Azt a plüssmackót szeretném megvenni a testvéremnek." - mondta a kisfiú magabiztosan a macira mutatva, majd elkezdett kotorászni a zsebében. Az eladó türelmesen várt, majd meglepődve látta, hogy a kisfiú nem pénzt vesz elő, hanem egy marék kavicsot.
,,Ez mindenem, amim van, a parkban gyűjtöttük otthonra. Elég lesz?" - kérdezte félénken, ahogy nyújtotta az eladónak a fizetséget. Korábbi magabiztosságának már nyoma sem maradt.

Az eladó a szemébe nézett, majd gondolkodás nélkül így felelt: ,,Persze, még sok is! Adok vissza belőle."
Azzal kivett a kisfiú kezéből két kavicsot, megköszönte, és ment is a plüssmackóért. A kislány szeme csillogott a boldogságtól, ahogy bátyja átadta neki az újonnan vásárolt plüssmackót. Széles mosollyal az arcukon köszöntek el, majd léptek ki az utcára.
A boltban tartózkodó vásárlók közül valaki értetlenül fordult az eladóhoz: ,,Miért adott oda a gyereknek egy ilyen drága játékot két értéktelen kavicsért?"
,,Tudja," - felelte a boltos - ,,ezek a kavicsok egyáltalán nem értéktelenek. A kisfiú minden kincsét nekem akarta adni azért, hogy a testvérének örömet szerezhessen. Ő még tudja, hogy mik a valódi értékek."
*****
A gyerekek még őszinték. Őszintén hisznek abban, hogy a jó szándéknak helye van a világban, és abban is, hogy megéri egymással jót cselekedni. Csodálatosak azok az emberek, akik megerősítik őket ebben a hitükben. És azok is, akik mernek tanulni a gyerekektől - mert van mit.



 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Egy álom üzenete
  2017-11-06 14:20:02, hétfő
 
  Egy álom üzenete

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt: Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.
Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.
Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.
Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg ?
Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell, hogy szerethessenek.
Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.
Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.
Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.
Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.
Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak.
Meg kell tanulni, hogy az, az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret.
Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, ő pedig így válaszolt:
Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük!
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A szerzetes
  2017-11-06 14:15:49, hétfő
 
 
A szerzetes

Volt egyszer egy szerzetes, tanult bölcs férfiú, aki egész életében az egyszerű népnek a mennyország csodáiról prédikált.
Mint minden ember életében, nála is elkövetkezett az, az idő, amikor ágynak nyomta a kor és a kór. Szerető társai az ágya mellett gyülekeztek és szorgalmasan imádkoztak, hogy e nagyszerű férfiú útját megkönnyítsék a mennyország felé.

De az öreg szerzetes csak nem akart meghalni.
Napok, hetek teltek el.
Egyik társa, aki a legközelebb állt talán hozzá hosszú élete során, megkérdezte az agg szerzetest.
Hogy van az, hogy Te, aki mindig a halál utáni élet szépségéről, a mennyország gyönyörűségéről, az angyalok kórusáról prédikáltál, most ilyen görcsösen ragaszkodsz az élethez, és nem akarsz elmenni a túlvilágra.

Tudod testvérem válaszolta az agg szerzetes ilyen közel a halálhoz, már nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam-e.
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
A barátságról
  2017-11-06 14:13:10, hétfő
 
 
A barátságról
Volt egyszer egy ember, aki szépnek látta a világot, akinek nem voltak ellenségei és aki azt hitte, hogy megelégedett.
De volt három barátja.

Az egyik minden nap arról beszélt neki, hogy mi csúnyát látott a világban. A másik folytonosan fogadkozott, hogy megvédi az ellenségek ellen. A harmadik azt vitatta, hogy csak a gonosz ember megelégedett egy ilyen bűnös társadalmi rendszerben.
Addig, amíg az ember elhitte mindezt és felakasztotta magát az erdőben egy fára. A három barát pedig összeült búsulni a fa alá és azt mondták:

Szegény meghalt ugyan, de fontos, hogy mi hűséges barátai voltunk.
Valahányszor a barátságról gondolkozol, jusson eszedbe ez a kis történet. És gondolj a következőkre:

1. A barátság nem azt jelenti, hogy jogod van beavatkozni embertársad belső életébe.
2. A barátság nem hatalmaz föl arra, hogy tapintatlan és neveletlen légy.
3. A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.
4. A barátság nem jogcím arra, hogy jellemhibáinkat feltétlenül és kötelességszerűen megbocsássák.
5. A barátság nem arra való, hogy valakit meggyőzzünk a magunk álláspontjának igazságáról, mindössze arra alkalmas csupán, hogy mások álláspontjait megértsük.
6. A barátság nem kér, nem követel, de nem is ismer áldozatokat.
7. A barátság oka nem lehet sem a véletlen, sem az egymásrautaltság. Még kevésbé azonos világnézeti beállítottság, vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.

Az emberi lélek valami olyan titka ez, mint a zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igazi barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
(Vass Albert)
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Van egy könyv egy nagy teremben
  2017-11-06 14:12:23, hétfő
 
  Van egy könyv egy nagy teremben

"Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne, s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk, benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk. Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,
megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,
hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,
kegyetlen és visszataszító történetek sora,
rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam
Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese, mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.
Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat."

/ Ismeretlen szerző

 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Amig nem késő
  2017-06-02 10:43:02, péntek
 
  Majd egy év eltelt, mióta a lány nem látta az édesanyját. Csak pár órára laktak egymástól, de a lány el volt foglalva a munkájával, a családjával, nem jutott rá ideje, hogy meglátogassa az édesanyját. Egy este, az édesanyja születésnapján rájött, hogy hibázott, így a gyerekeket otthon hagyta a férjével és elindult, hogy meglepje az édesanyját.
Amikor az idős néni meglátta a lányát, könnyes szemekkel mondta: Drágám, nem felejtetted el a szülinapomat! A lány megpróbált erős maradni és azt mondta - Anya öltözz, el akarlak vinni vacsorázni!
Az idős néni gyorsan elkészült, büszkénszkén felvette a legszebb ruháját. Az étteremben mindenki rájuk pillantott, annyira csinosak voltak. Megrendelték a vacsorát, de a néni keze ahogy a szájához emelte a kanalat, egy betegség miatt egyre jobban remegett, így lecsöpögtette a ruháját.
Ahogy befejezték a vacsorát, a lány segített az édesanyjának felállni, majd megtörölgette a ruháját, megigazította a szemüvegét és elindultak. Ahogy mentek ki az étteremből, mindenki őket nézte, majd egy öreg bácsika felállt és elkezdett tapsolni. A bácsi megkérdezte - szép hölgyem, nem hagyott itt valamit?
A néni hátranézett, a táskája a vállán volt, az asztalon nem maradt semmi. - Nem hagytam ott semmit, mondja a néni! Mire a bácsi azt felelte - De igen drága hölgyem! Egy nagy leckét hagyott itt a gyerekeknek és reményt adott a szülőknek!
Az étteremben mindenki csendben volt, a lány könnyes szemekkel jött rá, hogy milyen kis tett is elég ahhoz, hogy boldoggá tegye az édesanyját!

Vigyázzunk azokra akik felneveltek minket, szeressük őket! A legtöbb amit egy gyerek tehet a szüleiért, hogy öregkorukban is mellettük van!



 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Tanmese
  2017-06-01 13:11:48, csütörtök
 
  Mark Twaint egy napon, amikor egy Hardford utcán sétált megszólította egy öreg koldus:
- Adjon egy pár centet, uram, könyörgöm...
Épp egy kocsma előtt mentek el.
- Jöjjön, barátom - mondta a nagy író -, fizetek magának egy-két pohár italt, hogy felejtse el a szegénységét...
- Én sohasem iszom, uram.
- No, és mi lenne, ha vennék magának egy doboz jó szivart?
- Soha életemben nem dohányoztam...
Közben egy fogadóiroda elé érkeztek.
- No és mit szólna, ha megtennék egy lovat a maga nevében? Remek tippem van!
A koldus tiltakozott:
- Ne tessék! Én soha életemben nem játszottam...
Erre aztán Mark Twainnek hirtelen jó ötlete támadt:
- Jöjjön barátom! Öt dollárt kap, de velem kell jönnie, hogy bemutassam a feleségemnek.
- De kérem - kiáltott fel a koldus -, engem a nők sem érdekelnek!...
- Maga félreért engem barátom - válaszolta Mark Twain jóízűt nevetve -, csak azért akarom bemutatni magát a hitvesemnek, hogy lássa az asszony, hogy mire viszi egy ember, aki nem iszik, nem dohányzik, nem játszik és akit még a nők sem érdekelnek...
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
Figyelj és hallgass meg
  2016-12-26 20:06:49, hétfő
 
  Agnes Beguin: Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számomra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
 
 
0 komment , kategória:  Tanmese  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 877 db bejegyzés
Összes: 10568 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 27
  • e Hét: 468
  • e Hónap: 3386
  • e Év: 394513
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.