Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Béres Andrea: Az Egyetlen
  2013-09-17 10:29:15, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
Béres Andrea: Ki vagy Te...
  2011-09-09 18:17:57, péntek
 
  Béres Andrea:

Ki vagy Te...


Ki vagy Te...ki visszanézel?

Ki vagy ott a tükörképben?

Ha hozzád érek, hideg maradsz

Hogyha kérdlek, szinte hallgatsz.

Ki az, ki ott, másik felem?

Két szemében tiszta fényem.

Némán szól, más ne is hallja,

Önbensőmben a hatalma.

Ki vagy Te...ki könnyeket ejt?

Szívből érez s szívhez ereszt,

Ki az aki oltalmat ad,

Ha a tükör homályt mutat.

Ki vagy Te ott...más határból?

Innen soha nem is látszol.

Álruhában jár a tested,

Bennem élsz, csak ezt üzented.

Ki vagy Te...ki énrám nézel?

Ahogy látlak,reménységgel.

Írisz mögött apró fényjel,

Nem hagysz el,ha jön az éjjel.

Ki vagy Te a félelemben?

Ki vagy...fényben, sötétségben?

Sivatagnak porszemében,

Tengervíznek,csepp csendjében.

Ki vagy itt a léptem nyomán?

Mindig kísérsz néma utcán.

Egy veled a lábam nyoma,

Lépünk együtt,ha nincs is hova.

Ki vagy Te...ki nem is látszik?

De tudod jól,ha szívem játszik,

Érzed minden mosolyomat,

Hallod összes sóhajomat.

Ki vagy Te...az anyag mögött

Aki egyszer testet öltött.
 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
Béres Andrea: A vendég
  2011-08-08 16:28:36, hétfő
 
  Béres Andrea:

A vendég


Bekopogott az ajtón, s belépett a Vágy,
Fogadta őt az egyedüllét, és a hideg ágy.
Egy szót sem szólt, csak megölelt,

egyre jobban és forróbban...
Szótlan álltam, és figyeltem,
Mi van alakulóban.

Éreztem, hogyan járja vad táncát
szívében, és a köldök felett, középen,
Éreztem az örvénylő forgást...

Csak álltam ott, átadva magam...
Valahogy minden más, mint azelőtt!
Éreztem, de nem kívántam, nem akartam őt...

Mondom, olvastam, mintha lett volna
nyitott könyv,
s megértettem: bizony e Vágy önmagáért,
S kevésbé értem jött.

Így fogadtam, mit más kísértésnek hívna,
Tisztán, gondolatok nélkül eszmélve,
S lám tiszta maradtam!

Talán ekképp válik szűzzé, tisztává a szellem
Bennem, még ha nem is mondhatom már,
Hogy férfit nem ismertem.
 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
Béres Andrea: A szeretet hangjai
  2010-03-07 09:51:08, vasárnap
 
  Béres Andrea:

A szeretet hangjai


Légy szelíd őz egy rejtelmes erdőben,
nyíló virágszőnyeg, a végtelen mezőben.
Légy egy apró hal, a hullámzó tengerben,
szabadság fénye egy sólyom szemében.
Légy hajnal a gyermeked szívében,
harmattal füröszd a szeretet vizében.
Légy nyugvó nap a szürkéllő estében,
hold fénye a sötétnek éjében.

Légy ártatlan gyermek, föld Anya ölében,
szerető kedves, kedvese szemében.
Légy gyengéd egy szerelmes szívében,
erő mi adatott, elfér a kezedben.
Légy szótlannak, szava helyett hangja,
zene annak, ki meg nem hallhatja.
Légy a szivárvány színe mindazoknak,
ki a színeket a szívében hordja.

Légy pásztora, egy eltévedettnek,
pislákoló gyertyaláng, a sötétben rekedtnek.
Légy meleg napfény egy didergő embernek,
aprópénz a sokat nélkülözőnek.
Légy ki az égre emelt fővel nézhet,
aprókat lépve mégis felhőkhöz érhet.
Légy az, ki a földre letérdepelve,
egy csillagmintát a szívébe présel le.

Légy kenyérfalat, egy éhező kezében,
csörgedező csermely, egy szomjúhozó népnek.
Légy az, ki betűt vetni tanít,
s egy gyermekszívet ölelésre indít.
Légy minden és ne legyél semmi,
csak tanítsd meg a világot szeretni.
Légy egy, a mindennel, a jutalom tied,
szívedbe költözik a béke s a szeretet.

Légy botja egy ősz remegő kéznek,
bátorítás s egy szó a félénknek.
Légy csendes béke, útra készülőnek,
mécses láng az épp megbékélőnek.
Légy egy mosoly, más arcára írva,
egy könnycsepp, mi a lelket tisztítja.
Légy TE ki úton van éppen,
s minden csomagja a szemében a BÉKE.
 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
Béres Andrea: Ezer év...
  2010-01-22 15:04:03, péntek
 
  Béres Andrea:

Ezer év...


Ezer év könnyei - ezer év bomlása,
Áradó vizeknek bemocskolt hulláma.
Nem szól a kürtszó sem, néma lett templomod,
Üres a domboldal, keserű lett borod.
Eltévedt vándorok - megváltó nyughelye,
Megfáradt táltosok - késztetett emléke.
Távolba révedő szemeknek fénytára,
Emese álmai lettek itt elásva:
"Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga?"

Mit-számit ezer év, köveknek sorsában,
Örökké változó természet sodrában?
Magasra szálltál volt, érkeztél lebukni,
Délibáb erőit mocsárrá taposni.
Kámforrá változó jelenkor varázsa,
Felforr, és tüzet gyújt hamvadó máglyára.
Elszáradt már a fű, fának is virága,
Merre lesz tört szárnyú sólyomnak szálása:
"Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga?"

Vágdostak határral, gyilkoltak szablyával,
Csúfoltak magyarnak, neveztek pogánynak,
Keresztet húztak rád, elvittek csatába,
Megnyíltak zárt kapuk nyiladnak szavára.
Könnyed hullt? Hat dézsa vizével öntöztek.
Szomjúztál? Forró nap hevére kötöztek.
Ezred év, szenvedés utolsó billoga -
"Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga?"
"Ah, hol vagy, magyarok Tündöklő csillaga?"
 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
Béres Andrea: A csend hangjai.
  2010-01-09 13:53:55, szombat
 
  Béres Andrea:

A csend hangjai...


Élek... s addig élek, remélhetek,
amíg a hajnalt látom a szemedben.
S veszni hagyom magam kék tengeredben,
sodorja elmém, létem, s mindenem.

Midőn lelkem feldúlt habjai elcsitulnak,
újra és újra csodálom, mily szép vagy.
Csak állok némán, mert szó még nem született,
hová lennék e világban Tenélküled.

Töprengek, miként nem szólítottalak még,
hogyan is mondhatnám el, a mindenem.
Míg tépelődőm mivé s merre leszünk egykor,
a nevető nap, mosolyát küldi az égboltról.

Láthatatlan járunk együtt, kéz a kézbe,
arcod körvonala felsejlik, szinte érzem.
Napsugaram vagy éppen s megérintenélek,
gondolataimmal néha egészen elérlek.

Utamba ha falevél vagy kő kerül éppen,
szívem egy pillanatra bárhol letérdel.
Mert követek ők, s elém Te küldted őket,
vigyázzák léptem míg Tőled távol kell lennem.

Élek... s addig élek, remélhetek,
míg az alkony az öledbe téved.
Akkor ott hazatérek, együtt Te - veled,
s nem kell már szólítás sem, csak ölelj .

S a csend beszél e percben,
velem vagy hajnalban, napban.
Alkonyban és éjben,
bennem élsz már egészen...
 
 
0 komment , kategória:  Béres Andrea Mária M.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 1401 db bejegyzés
Összes: 27837 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 15477
  • e Hónap: 144083
  • e Év: 623550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.