Regisztráció  Belépés
charlotteani.blog.xfree.hu
"Az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív" (Prédikátor 7:3) Nálam helye van az érzelmeknek, az állatok szeretetének, a Bibliának, az élet dol... Molnár Anikó
1976.03.18
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Énekek éneke teljes könyv (1–8:14-ig)
  2016-08-09 21:42:15, kedd
 
  Énekek éneke (1-8:14-ig) teljes könyv

1. fejezet

1Az énekek éneke Salamontól:2,,Csókoljon meg engem szájának csókjaival! Hiszen kedveskedéseid jobbak a bornál.3Jó illatúak olajaid, s neved olyan, mint a kiöntött olaj.Ezért szeretnek téged a leányok.4Vonj magad után, fussunk! A király bevitt engem belső szobáiba! Örüljünk és örvendezzünk neked, s idézzük fel kedveskedéseidet, inkább, mint a bort. Méltán szeretnek téged.5Fekete lány vagyok, de szép, ó, Jeruzsálem leányai, olyan, mint Kédár sátrai, s mégis, mint Salamon sátorlapjai.6Ne nézzetek engem azért, mert bőröm sötét, mert a nap rám tekintett. Anyám fiai megharagudtak rám; a szőlők őrizőjévé tettek, noha a magam szőlejét nem őriztem.7Ó, mondd meg nekem te, akit lelkem szeret: merre pásztorkodsz, hol delelteted nyájadat?Miért lennék olyan, mint a gyászba öltözött asszony a társaid nyájai között?"8,,Ha te nem tudod ezt, ó, asszonyok legszebbje, indulj el a nyáj nyomdokán, és legeltesd kecskegidáidat a pásztorok hajlékainál."9,,Paripámhoz hasonlítlak téged, mely a fáraó szekerei előtt jár, ó, rózsám! 10 Szépek orcáid a hajfonataid között, és nyakad a gyöngysortól övezve.11Aranykarikákat készítünk neked ezüstszegekkel."12,,Míg a király az ő kerek asztalánál ül, illatát árasztja az én nárdusom.13Mirhazsákocska nekem az én kedvesem; kebleim között fog pihenni éjjel.14Mint a hennafürt Én-Gedi szőlőiben, olyan nekem az én kedvesem."15,,Mily szép vagy, rózsám, bizony, szép! Szemeid galambszemek."16,,Mily szép vagy, kedvesem, mily elragadó! Fekhelyünk is lombokból van.17Fenséges házunk szálfái cédrusok, gerendáink borókafenyők.

2. fejezet
1Én a parti síkság egyszerű sáfránya vagyok, a völgyek lilioma."2,,Mint liliom a töviskórók közt, olyan az én rózsám a leányok közt."3,,Mint almafa az erdő fái között, olyan az én kedvesem az ifjak között. Kívánva kívánom árnyékát, ott ülök le, és édes a gyümölcse ínyemnek.4Bevitt engem a borozóházba, és a szerelem volt fölöttem zászlaja.5Üdítsetek fel mazsolalepénnyel, tápláljatok almával, mert betege vagyok a szerelemnek.6Bal keze a fejem alatt, jobbja pedig átölel.7Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasünőire: ne próbáljátok fölébreszteni és fölkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!8Kedvesem hangját hallom! Íme, jön már szökellve a hegyeken, ugrálva a halmokon!9Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasok fia. Íme, itt áll a falaink mögött, betekint az ablakokon, bepillant a rostélyokon.10Megszólalt az én kedvesem, és így szólt hozzám:Kelj föl, rózsám, gyönyörűségem, és jöjj!11Mert íme, az esős évszak elmúlt, elvonult a zápor, útjára ment.12Virágok tűntek elő a földön, eljött a szőlőmetszés ideje, és gerlebúgás hallatszik földünkön.13A fügefa érett színbe öltöztette korai fügéit, virágba borultak a szőlőtők, és illatoznak. Kelj föl, gyere, rózsám, gyönyörűségem! Jöjj!14Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban, a meredek ösvény rejtekén! Mutasd meg nekem alakodat, hadd halljam hangodat, mert kellemes a te hangod, és szép a te alakod."15,,Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, akik feldúlják a szőlőt, mert most virágoznak szőlőink!"16,,Kedvesem az enyém, én pedig az övé. A liliomok közt pásztorkodik ő.17Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovatűnnek az árnyak, fordulj meg, ó, kedvesem! Légy olyan, mint a gazella, mint a szarvasok fia az elválasztó hegyeken!

3. fejezet
1Ágyamon éjjelente őt kerestem, akit a lelkem szeret. Kerestem, de nem találtam.2Hadd keljek föl, hadd járjam be a várost;hadd keressem az utcákon és a tereken, akit a lelkem szeret. Kerestem őt, de nem leltem.3Rám találtak a várost járó őrök.Nem láttátok, akit a lelkem szeret?4Alig mentem tőlük tovább, már meg is találtam lelkem szerelmét. Megragadtam, és nem engedtem el, míg be nem vittem anyám házába, belső szobájába annak, ki méhében hordozott.5Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasünőire:ne próbáljátok fölébreszteni és fölkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!"6,,Mi az, ami a puszta felől jön, mint valami füstoszlop, illatozva mirhától és tömjéntől, a kereskedők mindenféle illatos porától?"7,,Íme, Salamon pamlaga az. Hatvan vitéz veszi körül Izrael vitézei közül;8kard van mindegyiknél, jártasak a harcban, kardot visel mind a csípőjén az éjszakák rémségei miatt."9,,A gyaloghintó az, melyet Salamon király készített magának a Libanon fáiból.10Oszlopait ezüstből készítette, támasztékait aranyból. Ülése bíborpirosra festett gyapjú, belsejét Jeruzsálem leányai rakták ki szeretettel."11,,Menjetek ki, és nézzétek, ó, Sion leányai, Salamon királyt a koszorúval, melyet anyja font neki menyegzője napján, szíve örömének napján."

4. fejezet
1,,Mily szép vagy, rózsám, bizony, szép! Szemeid galambszemek fátylad mögött. Hajad, mint a kecskenyáj, mely Gileád hegyeiről szökdécsel alá.2Fogaid, mint a frissen nyírt juhok nyája, melyek a fürdésből jöttek fel; mind ikreket ellenek, egy sem vesztette még el kicsinyeit.3Ajkad skarlátpiros fonál, beszéded kellemes. Mint a gránátalmagerezd, olyan a te halántékod fátylad mögött.4Hasonló a nyakad Dávid tornyához, mely kősorokból épült;ezer pajzs függ rajta, a vitézek kerek pajzsa mindahány.5Két melled, mint két borjacska, gazella ikrei, melyek a liliomok közt legelnek."6,,Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovatűnnek az árnyak, elmegyek a mirhának hegyére és a tömjénnek halmára."7,,Mindenestül szép vagy, rózsám, semmi hibád sincsen!8Jöjj velem a Libanonról, menyasszonyom, jöjj velem a Libanonról! Ereszkedj alá az Antilibanon tetejéről, a Szenir, igen, a Hermon tetejéről, az oroszlánok tanyáiról, a leopárdok hegyeiről!9Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom! Megdobogtattad szívemet szemed egyetlen pillantásával, nyakláncod egyetlen függőjével.10Mily gyönyörűségesek is a te kedveskedéseid, húgom, menyasszonyom! Ó, mennyivel jobbak a te kedveskedéseid a bornál, s olajaid illata bármely illatszernél!11Lépes méztől csepegnek ajkaid, ó, menyasszonyom! Méz és tej van nyelved alatt, ruháid illata olyan, mint a Libanon illata. 12 Elzárt kert az én húgom, menyasszonyom. Elzárt kert, és lepecsételt forrás.13Bőröd gránátalmák paradicsoma, benne válogatott gyümölcsök, hennák és nárdusok;14nárdus, sáfrány, illatos nád, fahéj és mindenféle tömjénfa, mirha, aloé és a legfinomabb illatszerek mind;15kertek forrása, friss vizű kút és a Libanonról csörgedező patakok.16Serkenj fel, északi szél! Jöjj elő, déli szél! Fuvallj rá kertemre, hadd áradjanak illatai!",,Jöjjön el kertjébe az én kedvesem, és egye annak pompás gyümölcseit!"

5. fejezet
1,,Beléptem kertembe, ó, húgom, menyasszonyom! Leszedem mirhámat és fűszeremet. Eszem az én mézes lépemet és mézemet, iszom az én boromat és tejemet.",,Egyetek, ó, barátok! Igyatok, részegedjetek meg a kedveskedésektől!"2,,Alszom, de szívem ébren van. Kedvesem zörgetése hallatszik!",,Nyisd ki nekem, húgom, rózsám!Galambom, szeplőtelenem! Mert fejemet harmat lepi, hajfürtjeimet az éj cseppjei."3,,Köntösömet már levettem. Hogyan ölthetném fel újra? Lábamat már megmostam. Hogyan keverhetném porba?4Kedvesem visszahúzta kezét az ajtó nyílásából, s bensőm megindult énbennem.5Fölkeltem én, hogy ajtót nyissak kedvesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról folyékony mirha a zár mélyedéseire.6Ajtót nyitottam kedvesemnek, de ő már megfordult;elment az én kedvesem. Lelkem megindult, amikor beszélt. Kerestem őt, de nem találtam. Szólítottam, de nem felelt.7A várost járó őrök rám találtak. Ütöttek és megsebeztek. Levették rólam széles kendőmet a falak őrei.8Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem leányai:ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy betege vagyok a szerelemnek!"9,,Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél, ó, asszonyok legszebbje? Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél, hogy ilyen esküre kötelezel bennünket?"10,,Az én kedvesem ragyogó és pirospozsgás, tízezer közül is messze kitűnik.11Feje arany, finom arany. Hajfürtjei datolyafürtök, haja fekete, mint a holló.12Szemei, mint a galambok a vízfolyamoknál;tejben fürödnek, és a partszegélytől övezve ülnek.13Orcái, mint a fűszerek kerti ágyásai, illatos füvek tornyai. Ajkai liliomok, folyékony mirhától csepegnek.14Kezei aranyhengerek, tele krizolittal. Hasa elefántcsont lap, zafírral borítva.15Lábai márványoszlopok, finomarany-talpakon állnak. Megjelenése, mint a Libanon;pompás, mint a cédrusok.16Ínye maga az édesség, és minden kívánatos őrajta.Ilyen az én kedvesem, ilyen az én szerelmesem, ó, Jeruzsálem leányai!"

6. fejezet
1,,Hová ment kedvesed, ó, asszonyok legszebbje? Merre fordult kedvesed, hogy veled együtt keressük őt?"2,,Kedvesem lement a kertjébe, a fűszerek kerti ágyásaihoz, hogy pásztorkodjon a kertek között, és liliomot szedjen.3Én a kedvesemé, kedvesem az enyém. A liliomok közt pásztorkodik ő."4,,Szép vagy, rózsám, mint a Gyönyörűség városa, bájos, mint Jeruzsálem, és áhítatot keltő, mint a zászlók köré gyűlt csapatok!5Fordítsd el rólam szemeidet, mert megzavartak engem. Hajad, mint a kecskenyáj, mely a Gileádról szökdécsel alá.6Fogaid, mint a juhok nyája, melyek a fürdésből jöttek fel;mind ikreket ellenek, s egy sem vesztette még el kicsinyeit.7Mint a gránátalmagerezd, olyan a te halántékod fátylad mögött.8Királyné lehet hatvan, ágyas nyolcvan is, leány meg számtalan,9de egy van, aki a galambom és szeplőtelenem! Egyetlene ő az anyjának, szülőjének tiszta gyermeke.Látják a leányok, és boldognak mondják, királynék meg ágyasok is, és dicsérik őt:10Kicsoda ez a leány, aki úgy tekint alá, mint a hajnal, szép, mint a telihold, tiszta, mint a ragyogó nap, és áhítatot keltő, mint a zászlók köré gyűlt csapatok?"11,,A diófás kertbe mentem le, hogy lássam a völgynek rügyeit, hogy lássam, vajon kihajtott-e a szőlő, kivirágoztak-e a gránátalmafák.12Észre sem vettem, és lelkem már készséges népem szekerébe tett engem."13,,Jöjj vissza, jöjj vissza, ó, Sulamit!Jöjj vissza, jöjj vissza, hogy nézhessünk téged!",,Mit néztek Sulamiton?",,A két tábor táncához hasonlót!"

7. fejezet
1,,Mily kecsesek a lépteid sarudban, ó, készséges leány! Combod hajlatai, mint az ékszerek;művészi kéz munkája!2Köldökgyűrűd, akár egy kerek csésze. Ne hiányozzon belőle a kevert bor! Hasad búzahalom, liliommal körülkerítve.3Két melled, mint két borjacska, gazella ikrei.4Nyakad elefántcsont torony.Szemeid, mint Hesbon tavai Bat-Rabbim kapujánál.Orrod, mint a Libanon tornya, mely Damaszkusz felé néz.5Fejed hasonló terajtad a Kármelhez, fejed hajfürtjei, mint a bíborpirosra festett gyapjú. Leomló hajad fogva tartja a királyt.6Mily szép vagy, és mily bájos, ó, szeretett leány, a gyönyörűségek között!7Termeted hasonlít a pálmafához, melleid datolyafürtök.8Azt mondtam:Fölmegyek a datolyapálmára, hogy megragadjam gyümölccsel teli ágait.Legyenek olyanok melleid, mint a szőlőtő fürtjei, orrod illata, mint az almáké,9és ínyed, mint a legjobb bor, amely könnyen csúszik alá az én kedvesemnek, s lágyan lepi el az alvók ajkait."10,,Kedvesemé vagyok én, ő pedig utánam sóvárog!11Jöjj, kedvesem, menjünk ki a mezőre; a hennák között legyen szállásunk!12Korán keljünk, menjünk a szőlőskertekbe, lássuk, kihajtott-e a szőlő, kinyílt-e a virág, kivirágoztak-e a gránátalmafák.Ott ajándékozlak meg az én kedveskedéseimmel.13A mandragórák illatoznak, s bejáratainknál mindenféle pompás gyümölcs. Az újat is, a régit is neked tettem el, kedvesem!

8. fejezet
1Ó, bárcsak testvérem volnál, aki anyám mellét szopta!Ha találkoznék veled odakint, megcsókolnálak, és nem vetnének meg engem az emberek!2Elvezetnélek, bevinnélek anyám házába, aki tanított engem. Fűszeres borral itatnálak, gránátalmák friss levével.3Bal keze a fejem alatt lenne, jobbja pedig átölelne.4Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem leányai:ne próbáljátok fölébreszteni és fölkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!"5,,Kicsoda ez a leány, aki a puszta felől jön kedveséhez bújva?",,Az almafa alatt ébresztettelek föl. Ott vajúdott veled anyád, ott vajúdott, aki világra hozott.6Tégy engem mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Mert a szeretet erős, mint a halál, és a kizárólagos odaadáshoz való ragaszkodás hajthatatlan, mint a seol. Lángjai tűznek lángjai, Jah lángja.7Sok víz sem olthatja ki a szeretetet, a folyók sem sodorhatják el. Még ha háza minden kincsét adná is az ember a szeretetért, megvetve megvetnék azt."8,,Kis húgunk van, akinek még nincsenek mellei. Mit tegyünk húgunkkal azon a napon, amelyen majd megkérik?"9,,Ha fal lesz, ezüstormot építünk rá, de ha ajtó lesz, elzárjuk cédruspalánkkal."10,,Fal vagyok, s melleim, mint a tornyok.Így olyan lettem szemében, mint aki békére lel.11Volt Salamonnak egy szőlője Baál-Hámonban, és átadta a szőlőt az őrzőknek. Ezer ezüstöt hozott mindegyik a gyümölcséért.12Az én szőlőm az enyém. Az ezer a tiéd, ó, Salamon, és kétszáz azoké, akik őrzik gyümölcsét."13,,Ó, te, aki a kertekben laksz! Figyelnek hangodra a társak. Hallasd velem!"14,,Fuss, kedvesem, légy olyan, mint a gazella, mint a szarvasok fia a fűszerek hegyein!"
 
 
0 komment , kategória:  Énekek-Éneke/Ószöv.  
Énekek Éneke 1-2 fejezetei
  2008-12-22 08:07:21, hétfő
 
 

1,1 Énekek éneke, mely Salamoné.

1,2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
mert a te [rész 4,10.] szerelmeid jobbak a bornál.

1,3 A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.

1,4 Vonj [Ján. 6,44.] engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő ágyasházába;
örvendezünk [1 Pét. 1,8.] és vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.

1,5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

1,6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem.

1,7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

1,8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

1,9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

1,10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban.

1,11 Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből csinált gyöngyökkel.

1,12 Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

1,13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál.

1,14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
olyan nékem az én szerelmesem.

1,15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid olyanok, mint a [rész 4,1.5,12.] galambok.

1,16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő.

1,17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa.

2,1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.

2,2 Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.

2,3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

2,4 Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.

2,5 Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.

2,6 Az ő balkeze [rész 8,3.] az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.

2,7 Kényszerítlek [rész 3,5.8,5.] titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.

2,8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!

2,9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,

2,10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

2,11 Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment.

2,12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

2,13 A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!

2,14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!

2,15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.

2,16 Az én szerelmesem [rész 7,10.11.] enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.

2,17 Míglen meghűsül a [rész 4,6.] nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.


 
 
0 komment , kategória:  Énekek-Éneke/Ószöv.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 987 db bejegyzés
Összes: 6612 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 175
  • e Hét: 8622
  • e Hónap: 22791
  • e Év: 570008
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.