Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Micsoda éj
  2020-10-26 10:59:03, hétfő
 
 


Szergej Jeszenyin : Micsoda éj

Micsoda éj! Nem alhatom.
Teliholdkor szökik az álom.
Még őrzöm és kuporgatom
maradék kincsem: ifjúságom.

Játék ez, dehogy szerelem!
Kihűlt éveim útitársa,
engedd most, hogy szegény fejem
belemerítsem holdsugárba;

mutasson kínzott arcomon
irgalmatlan, kemény redőket.
Nem ábrándít ki, jól tudom:
sosem szerettél, én se téged.

Szeretni csak egyszer lehet,
s nekem idegen vagy te régen.
Hársak hiába intenek
térdig hóban, talpig fehérben.

Hiszen tudod, s én is tudom:
a kékes téli holdsugárban
nem virág porzik águkon -
halottan állnak, zúzmarásan.

Dobáltad kincseid te is
másoknak, s én is mást szerettem.
Játsszuk tovább - mindegy úgyis
az olcsó szenvedélyt mi ketten.

Hát csak hazudj, s ölelj nagyon,
hamis tüzedtől hadd remegjek.
Kék májusról hadd álmodom,
s arról, akit sosem felejtek.

Fordította : Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Minden évben felteszem, mert szeretem
  2020-10-15 15:57:04, csütörtök
 
 


Újra és újra:

Szergej Jeszenyin - Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin - Nem szeretsz
  2020-10-13 17:29:30, kedd
 
 


Szergej Jeszenyin - Nem szeretsz

Nem szeretsz,már szánalom sincs benned.
Rútnak látsz? Ó,azt is elhiszem.
Ha nem nézel,szíved még fölenged,
lankadt kezed vállamon pihen.

Szegény csorba szívű,én tehozzád
se gyöngéd,se durva nem vagyok.
De sok szájra tapadt már meleg szád!
Emlékeznek reád szemek,karok.

Szertemállott árnyuk rég az éjben,
s benned is hunyóban már a tűz.
Soknak ültél,tudom,az ölében,
ahogy most az én ölemben ülsz.

Mélyein félig lehunyt szemednek
egy-egy arc dereng,kísért a múlt.
De hát nagyon magam sem szeretlek,
vesztett szépség csábít,ködbe fúlt.

Sors keze? Csak lázas,könnyű játék,
lángok lepketánca,jól tudom.
Találkoztunk? Véletlen ajándék.
Mosolygós-nyugodtan búcsúzom.

Elindulsz majd utadon,s már mégy is
visszacsalni,ami elszaladt.
Ó,csak hamvas lelkeket ne érints!
Hagyd a csók-tudatlan ajkakat!

Egyszer majd,kis utca sötétjében,
másnak hazudsz szenvedélyeket.
Arra kószálok magamban éppen,
s találkozunk újra,meglehet.

Közelebb bújsz társadhoz riadtan,
biccentesz,és fázón megremegsz.
"Jó estét" - csak ennyit mondasz halkan.
"Jó estét miss" - mondom.Ennyi lesz,

s megyek tovább.Könnyekkel sem küzdök.
Hűs nyugalom,ez maradt nekem...
Felszítani ki tud hideg üszköt?
Ki támaszt fel,halott szerelem?

(Rab Zsuzsa fordítása)
 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin - Aranylik, őszül
  2020-09-21 08:03:46, hétfő
 
 


Szergej Jeszenyin - Aranylik, őszül

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

/Rab Zsuzsa ford./
 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin - Tél énekel
  2019-01-02 19:34:57, szerda
 
 


Szergej Jeszenyin - Tél énekel

Tél énekel, orkán huhog,
mohostövű fenyő suhog,
ág-húrok pengenek,
erdőkre mély álom szakad,
vonulnak ónos ég alatt
tépázott fellegek.

Az udvaron hóförgeteg
terít ezüstös szőnyeget,
fagymarta törzs recseg.
Az ablakon veréb kocog,
éhen morzsáért kuncsorog,
mint árva kisgyerek.

Reszket a sok kisded madár,
ellankadt, úgy megülne már,
s csak társához lapul.
A felhőt orkán kergeti,
húnytszemű ablakom veri
és dörömböl vadul.

Dermedt kis tábor álmodik,
párkányomon fagyoskodik,
szárnyára tél havaz,
de álmában napot derít
s égboltnak kék lepelt feszít
a tündérszép tavasz.

Fordította: Rab Zsuzsa
 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin - Mocsár sóhajt
  2018-10-06 19:35:05, szombat
 
 


Szergej Jeszenyin - Mocsár sóhajt

Mocsár sóhajt párát,
halvány köd-gomolyt.
Sárga gyeplőszárát
elejti a hold.

Partot ér csobogva
könnyű csónakom.
Réten asszu boglya -
tömzsi kis torony.

Szittyós partok mellett
békesség terem,
fajdoknak felelget
most a végtelen.

Vetkőző vidéket
rejt a kék sötét...
Imádkozom érted,
árva sorsodért.

(Ford.: Rab Zsuzsa)
 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
  2017-10-15 20:04:36, vasárnap
 
 


Szergej Jeszenyin - Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

 
 
0 komment , kategória:   Szergej Jeszenyin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 540 db bejegyzés
Összes: 3618 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 3695
  • e Hónap: 12089
  • e Év: 52398
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.