Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Schvalm Rózsa
  2019-01-16 17:00:15, szerda
 
 













SCHVALM RÓZSA


Schvalm Rózsa (Nagyvázsony, 1942 szept. 26-án születtem - )


"Verseim írása most, idős napjaim öröme, csodálatos ajándéka. Elbűvöl a teremtett világ, a táj szépsége, valamint a hit világa."
Schvalm Rózsa


Link


Link

Link







AJÁNDÉK, DRÁGA KINCS


Az idő, végtelennek tűnő folyam,
benne csupán röpke szakasz az élet.
Megállíthatatlanul tovarohan,
a kezdet magába rejti a véget.

Ajándék, drága kincs minden pillanat,
mit Isten adott, kár eltékozolni.
Annyi szépséget ígér a virradat,
tudni kell a kinccsel jól gazdálkodni.

Bölcs szívet Te adj énnekem, ó, Uram!
Ne semmibe hulljon az igyekezet.
Akaratoddal irányítsd az utam,


formálj, taníts, hogy jó, s hű szolgád legyek!

S ha majd fölöttem nyugodni tér a Nap,
bízva hajtsam fejemet nyugovóra!
Ha rám borítja leplét az alkonyat,
hiszem velem leszel, ha üt az óra.

Te, aki az időnek is Ura vagy,
általad a vég, a végtelenbe fut.
Irgalmadnak mélységes mély kútja van,
ki édes vízét szomjazza, Mennybe jut.







ALKONYI FÉNYEK


Életem egén alkonyi fények.
A magas égre, hogyha felnézek,
odafenn tágulni látszik a tér.
Vonzó a távoli végtelenség.

Felsejlik halványan a gondolat,
fájó döbbenet, az idő, rohan!
Még annyi mindent tenni szeretnék,
még oly sok szépet látni szeretnék.

Nem sejthetem mikor jön el a nap,
mikor számomra, nincs már több holnap,
,,ha majd est borul a késő mára,
készülni kell akkor számadásra."

Nem tudhatom az órát, a napot
ragadjam meg ma a pillanatot!
Mert amikor majdan ott állok én,
onnan nincs visszaút, betelt a cél.

Ott nem lehetnek rejtett titkaim,
tiszta lélek éri el vágyait.
Kegyelem fürdőjében tisztulva,
felöltözve hófehér ruhába.

Fehér ruhában átölel a fény,
örök otthon vár hol örök a lét.







AMÍG A NAP RÁD RAGYOG...


Amíg a nap rád ragyog,
várnak derűs holnapok,
keresd élted értelmét,
vándor utad küldetés!

Nemcsak annyi, mit a test
szükség, s a vágy szava tesz.
Lelked annál nemesebb,
szomját oltsd, ne szenvedjen!

Tápláld tiszta forrásból,
égi folyam árjából!
Hitet ébreszt, reményt ad,
érted már, hogy miért vagy.

Lehetsz koldus, vagy király,
lehet les rád száz viszály,
mégsem győzhet feletted,
megvéd a te Mestered.







AMIKOR AZ ÉJ LESZÁLL


Amikor leszáll az éj, az égbolton,
ezüst holdfény, s ezernyi csillag ragyog.
De van egy csillag, túl a horizonton,
tündöklő fény, szívemben is felragyog.

Hárfa húrján lágy, altatódala szól,
dallama oly békés, oly megnyugtató.


Kísérőként halk, éji szellő susog,
mámorítón, mélyen, elnyom az álom.

Álom szárnyán egy más világban járok,
emberek ott, nem ismernek bánatot.
A szemekben boldogság fénye ragyog,
dicsérik a fénylő, Hajnalcsillagot.







ANGYALI HANG SZÓL A CSENDBEN


Sötét éjben szél se rebben,
pásztorok őrködnek a mezőben.
Angyali hang szól a csendben,
dicsőséges fényességben.

Jó hírt hoztam, ne féljetek,
a világnak Megváltó született.
Dicsőíti angyalsereg,
magasságban fenn az Istent.

Elindulnak a pásztorok,
hogy lássák az Isteni gyermeket.
Nem királyi palotában,
betlehemi istállóban.

Bölcső helyett a jászolban,
adtak helyet az emberek.
Nem tudták, hogy nagyobb Úr Ő,
mint valaha ember lehet.










AVAR ZÖRREN LÉPTEIM ALATT


"Ősz barangol" már a fák között,
szívembe is csendje költözött.
,,Kóró lett a fényes laboda"
piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,
nap sugarát rejti a felhő.
Néha-néha makkok koppannak
avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,
a lélek, beleborzong árván.
Tükrében látja saját sorsát,
érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,
évek múltba hullnak, elmennek.
Időm örvénylő tengerében,
vajon hova sodor a végzet?

Ha beszállok hit csónakjába
remény - szél visz a célirányba,
Végül majd, hogyha partot érek,
szeretet szigetére lépek.







ÁLMODIK A FALEVÉL


Álmodik a falevél
Hintázva az ág ölén,
Álmában tavasz van még.
Elringató álomkép.

Simogató napsugár
Átöleli fényével,
Önfeledten, boldogan,
Víg táncot lejt a szélben.

De az álom, jaj elszáll
Az ősz borús hajnalán.
Napfény helyett ködhomály,
Szomorú lett a világ.

Elsápad a falevél,


Bánatosan körülnéz,
Hova lett a szép tavasz,
Már a nyár is elsuhant?

Felcsillan még a remény,
Napsugár az ősz egén.
Árasztja arany fényét,
Fürdik benn a falevél.

Színes jókedvre derül,
Őszi szél szárnyán repül.
Egy álomvilág felé,
Honnan vissza sose tér.







BENNED BÍZOM


Benned bízom én Istenem,
pajzsom vagy és erősségem.
Hozzád vágyik szívem, lelkem,
oltalmam vagy, menedékem.

Nyomorúság hogyha gyötör
kiáltok a mélyből Hozzád
A hűséged tudom örök,
Te áldásod a megoldás.







BÍZZ AZ ÚRBAN MINDENKOR!


Bízz az úrban, mindenkor Benne bízz!
Ő az, ki téged bajban megsegít.
Övé nagyság, hatalom, dicsőség,
mindeneket fenntartó Fensőség.

Őt magasztaljad, mindenek felett!
Uralkodik földön és Mennyekben,
Jövevény vagy, mindent tőle kaptál,
érte hálát szívből Neki adjál.







BOLDOG VÁRAKOZÁS


Fehér hó födi a tájat.
Zúzmara csillog az ágakon.
Gyönyörűséges a látványa,
Miként a téli természet,
Szent karácsony ünnepét várja.

A várakozás varázsa,
Emberi szívünket is átjárja.
Mint odakünn a hó födte táj,
Lelkünk is öltözzön,
Tiszta, hófehér ruhába.

Advent boldog reménysége,
Gyújtson fényt a szívünkbe,
Hogy örökké ragyogjon benne,
Szent karácsony öröme.







BÚCSÚZÓ NYÁR


Égető még a déli napsugár,
nyíló virágra hímes lepke száll.
Keresem árnyék kellemes zugát,
búcsúzó nyár - egy percre megáll.

Melegével érleli gyümölcsét,
roskad az ág súlyos teher alatt.
Szőlőt, szép almát, ízletes körtét
gazdagon ad, legyen, ha tél havaz.

Eső után zöld a pázsit, a lomb,
ég tengerén bárányfelhők ringnak.
Messzeségből felhangzik egy kolomp,
valahol ősz akkordjai sírnak.










CSENDET SÓHAJT AZ ESTE


Csendet sóhajt az este,
földre hull a Hold selyme.
Lágyan szellő lengedez,
érintése kellemes.

Égbolt ében mezején,
fények gyúlnak szerteszét.
Árny vetül a lomb alatt,
amott egy cica szaladt.

Merengve a csend ölén,
sűrűsödik a sötét.


Megborzong a magányom,
kísér, mint hű barátom.

Megszólít egy belső hang;
elnémítja a panaszt..
Nézd, a világ háborog!
Benned béke, nyugalom.

Csillag ragyog felettem,
fénye gyúl a szívemben.
Álmosan ásít az éj,
altató mesét regél.







CSEND SUGALLTA GONDOLATOK


Békét, nyugalmat súg erdő mélyén a csend,
habár nem hallgatag, átszövi sok- sok hang,
csendbe olvad mégis az az Isteni rend,
mely érint, átölel, lélek mélyére hat.

Benne az ember, mint a madár, oly szabad.
Tiszta a levegő, fák, színek s a fények,
gondolat elréved, vajon miért van az,
hogy az élet küzdés, harc , s gondja temérdek?

Egyszerű a válasz - emberi természet.
Sosem elégedett, vágyak s én-akarat
vezérlik az útját, amíg fel nem ébred,
s nem látja be, téved, rossz irányba halad.

Gördülnek kavicsok, kövek az út során,
botlásból felállni - kell a segítő kéz.
Fölfelé nézz ember, lásd a láthatatlant,
s megtapasztalod a végtelen örömét!

Szíved kitárul, s érted élted értelmét.







A CSEND SZAVA


Az éj ében szőnyegét
felcsavarja a hajnal,
teríti fény szőttesét
hímes napsugarakkal.

Sötét világosba vész,
álmok semmibe hullnak.
Harmatban fürdik a lét,
szemét nyitja egy új nap.

Csillog íriszén remény,
fohász felszáll, sóhaja
kopogtat türkiz egén.
Válaszol a csend szava.







DECEMBER VÁLLÁN


December vállán megül a homály,
szívek mélyén reménysugár dereng,
Karácsony szent üzenetén mereng.
Fényre szomjaz a várakozó vágy.

Béke hírnöke, már eljött egykor,
bár ez a világ be nem fogadta,
kegyelemmel felénk fordul arca.
A szeretet mély kútja ki nem fogy.

Türelemmel szólít, hív még szava,
érinti kit nem vonz világ zaja.
Fellobban benne igaz hit lángja.

Ragyog felette vezércsillaga,
cél iránt halad az útvonala.
Tűnik egéről sötétség árnya.







DICSŐSÉGED FELRAGYOG


Dicsőséged felragyog Uram, minden hajnalon,
Áradó fénye csillan, a hajnali harmaton.
Ránk mosolyog felkelő nap arany sugarában,
Átölel enyhe szellő, lágy simogatásában.
Zengő énekkel dicsérnek az ég madarai,
Hálásan integetnek feléd, a fák lombjai.
Dicsérnek Téged, tengerek fodros hullámai,
Rohanó folyók, zúgva habzó, kék szalagjai.
Dicsérd ember te is, azt a nagy- nagy szeretetet,
Amellyel védett, megtartott Teremtő Istened.
Nem hagyott el téged, lázadó hűtlenségedben,
Az Ő békejobbja, szivárványhídján átível.







EGY SZENT ESTÉN


Egy szent estén Betlehemben,
Isten fia érted jött el.
A szívedben ünnep legyen,
tiszta fehér ruhád öltsd fel!

Felragyogott új csillaga
ében égen, vak sötétben.
Utad hozzá megmutatja,
előtted jár, vezet téged.

Kövesd e fényt, amíg csak élsz,
benne remélj, bízzál bátran!
Ha mindenkor nyomában lépsz,
nem botlik meg soha lábad.







ELJÖTT MÁR


Eljött már, köztünk jár,
Kire a lelkünk vár.
Szél szárnyán rezdülés,
Szív húrján érintés.







AZ EMBER MAGÁBAN


Az ember magában - oly esendő,
korlátokba botlik az akarat.
Erőt veszít a forrástól távol,
Istenhez fordulva, sikert arat.

Hit egén reménység napja ragyog,
lélekbe éltető fényt sugároz.
Tárul, mi a szemnek láthatatlan,
megnyílnak végtelen távolságok.

Térben, időben falak ledőlnek,
értelmet nyer jelen és jövendő.
Nem céltalan ez a földi élet,
irányt szabott bölcsen a Teremtő.

Az út vége sem tűnik sötétnek,
nem más a végzet - csendes elalvás.
Dereng felette szép Hajnalcsillag,
boldog ébredés öröklét partján.







ÉBREDÉS


Mikor tűzszemét nyitja a hajnal,
víg madárének zendül az égre.
Istent dicsérve fennkölt szólammal,
Ki fényt derített a sötét éjre.

Világossága világot éltet,
erőt sugárzó, hő szeretettel.
Hű szívekben a hála felébred,
ima szava száll fel köszönettel.







ÉBREDJ LÉLEK!


Ébredj lélek új örömre, húsvét reggelén,
sötét hatalmát megtörve, úrrá lett a fény!
Nem rejti a sír mélysége, a Megváltó él,
újjászületett az élet, s benne a remény.

E szent öröm gyújtson lángot, ma is szívünkben,
ragyogja be fényével, teljes életünket!
Van élet a halál után, aki hitben él,
léte már e földön, boldog újjászületés!







ÉG, FÖLD KÖZT


Ég, föld közt aranyhíd a szeretet,
Isteni kegyelem, mely felemel.
Bűnökért ontott vérrel a Bárány,
mindeneket vonz kereszt oltárán.
Benne egyesül mélység, magasság,
gonosz hatalmán győz az igazság.
Idők távlatán hangzik a jó hír,
emberi szívbe biztató szót ír.
Zengő hárfa húrján remény zenél,
hit hullámhosszán a Mennybe felér.







ÉGI PLANÉTÁN


A Napot bíbor alkony koronázza,
estébe hullnak a sápadó fények.
Ezüst kapuját Hold udvara tárja,
égi planétán sugarai égnek.

Kigyullad sorban sok-sok kicsi csillag,
sűrű sötétség árnyait elűzi.
Föld felett béke szivárványa villan,
álmok mámorát éj csendjébe fűzi.

Éjfél hídján holnapba lép át a ma,
a múló időnek megadja magát.
Nyílik egy új nap jelen pillanata,
felhozza remény szép Hajnalcsillagát.







ÉLET HARMATA


Élet harmata hull a keresztről,
benne halál elveszti hatalmát.
Sötét fölött a fény ereje győz,
ég, föld közt dönti bűn válaszfalát.

Szeretet téglákból hidat épít,
hitben járva biztos rajt a lépés.
Félelem árnya többé nem rémít,
lelkem betölti biztonságérzés.

Bár a világban dúlnak még harcok,
bensőmben nyugalom csendje honol.
Béke hírnökére tekint arcom.

Hagyom, vezessen tovább utamon,
tudom jó irányba halad sorsom.
Múlt s jövő titkait nem kutatom.







AZ ÉLET OLY GYORSAN ELSZÁLL


Életünk ezen a földön oly gyorsan elszáll,
Tünemény fénye hol felragyog, hol halovány.
Röppen a pillanat, tovaszáll lepkeszárnyán,
Most már néha oly szívesen megállítanám.

Gyermekként az ember hamar felnőni siet,
Az ifjúság elillan, mint tavasz, kikelet.
Felnőttként nincs idő örülni az életnek,
S máris itt az ősz, hullanak a levelek.

Jó barátok, ismerősök fogynak, elmennek,
A fiatalok élik saját életüket,
Milyen üres, reménytelen lenne az élet,
Ha Te, Uram, nem fognád meg öreg kezünket.

Te nem számolod hátrahagyott éveinket,
Ha hiszünk, öregen is újjászülethetünk.
Általad Isten gyermekeivé lehetünk,
Földi életből majd öröklétbe léphetünk.










AZ ÉLET VÁNDORA


Járja útját, az élet vándora,
vállát nyomja, évtizedek súlya.
Fáradtságtól kérdőjel már háta,
kék ég alatt, megpihenni vágyna.

Csodaszép júliusi délután,
égetőn tűz, a nyári napsugár.
Harangszó csendül, szól hívogatón,
térj be megpihenni, fáradt vándor.

Térjetek be, kik megfáradtatok,
nálam békét, nyugalmat találtok.
Hangzott hajdan, örök érvénnyel szólt,
hív ma is, ezredek távlatából:

Jöjj hozzám, élet fáradt vándora,
rakd le előttem, súlyos terheid.
Vállaidra vedd az Én igámat,
és vedd fel, az Én könnyű terheim.







ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT


Élő kövek között,
szabadon mint a szél,
árad a Szent Szellem,
s hívő lelkekbe tér.

Lobban, mint égi láng,
fényt gyújtva szívekben ,
gyarló emberlétet,
betölt erejével.

Megújít szíveket,
régi kőszív helyett,
s benn égi fény ragyog,
betölti szeretet.

A múlt önző, büszke
öntudata helyett,
öröm és békesség.
bölcs Istenfélelem.







ÉN URAM, ÉN ISTENEM!



Áldalak Téged én Uram, én Istenem,
hozzád száll imám, ha a hajnal dereng
Oszlik az éjszaka sűrű sötétsége,
Fenséges Lényed, a szívem reménysége.

A Te öltözeted fény, és világosság,
vizeken építed égi szép palotád.
Felhőid szekerén, s a szelek szárnyán jársz,
szolgáiddá tetted tüzek lobogását.

Általad e világ annyi sok szépsége,
földünk drága kincse, vagyona értéke.
Te adod értelmét, célját az életnek,
hogy utat mutasson, elküldted követed.

Csodákkal, tettekkel világított jelként,
némáknak nyitotta ajkát, s vakok szemét.
De előtte zárult az emberek szíve,
látók vakká lettek s oly kevesen híve.

Mégis Ő a győztes ellen erők felett,
Önként adta magát, s mi lelkünk üdve lett.
Mindenek királya Ő földön és égen,
legyen övé hála, s örökké dicséret.







ÉN VELED VAGYOK


Hittel, reménnyel járj végig utadon,
hidd el Én mindenkor, veled vagyok.
Ha az égen napfény, vagy csillag ragyog,
vagy, felhők tornyosulnak sötéten.
Én veled vagyok, nem hagylak el téged,
megőrizlek sötétben és fényben.
Végigkísérlek hűséggel utadon,
féltőn szerető, Megváltód vagyok.







FEBRUÁRI ÁLOM


Csak esik, csak esik, folyvást odakint,
Sűrűn ontja az ég, fehér csillagait.
Dús lepellel takarja be a földet,
Olyan lágyan süpped, mint egy puha szőnyeg.

Fehér leple házat, s fákat beborít,
Súlya alatt a fáknak ága meghajlik.
Látványnak e téli táj gyönyörű szép,
Mégis úgy várom már, tavasz érkezését.

Mikor kék égről ragyog a fényes nap,
A friss zöld fűben sok kis bogárka szalad,
Zsenge rügyek bontakoznak az ágon,
Sajnos ez most csak egy, februári álom.







FEBRUÁRI NAPSUGÁR


Februári reggel, ragyogó derengés,
tiszta ég kék azúrján áradó a fény.
Mosolygó napsugár, felvillanó remény,
tán tavasz kopogtat a téli fagy jegén?

Mély, téli álmából ébred ma a medve,
kidugja a fejét, vajon tavasz van-e?
Fénylőn a napsugár azt súgja fülébe,
maradj barlangodban, álmodj tovább csendben.

Csalóka e ragyogás, hideg fényesség,
késik még a tavasz, kikelet, ébredés.
Tél hegedűjén még a hideg szél zenél,
dideregve repülnek, fázós cinegék.







FEL, AZ ÉGRE NÉZZ!


Ember, ki fölfelé nem tekintesz,
kívánságok, vágyak röghöz kötnek.
Önmegvalósítás célként lebeg
előtted, a kék madár felröppen.

Tovaszáll, soha el nem érheted.
Tévelyegsz vágyaid erdejében,
hol a sűrűből kiút nem vezet,
reményt vesztesz, célod el nem éred.

Fel, az égre nézz! s nyílik feletted,
szeretettel hajol hozzád Isten.
Erőterében védelemre lelsz,
félelemre okod többé nincsen.

Fiává fogad szent keresztségben,
burokba zárt biztonság életed.
Járhatsz bármily mély szakadék szélen.
védőháló felfogja estedet.







FELEMEL EGY KÉZ


Állok mély szakadék szélén,
nincs út, mi átvezet rajta.
A kék ég messzeségbe vész,
hogy jutok át a túlpartra?

Önbizalmam reccsenő ág,
nem képes tartani engem..
görcsösen kapaszkodom bár,
zuhanok, s a mélybe esem

Ketrecbe zár vasakaratom,
nem enged felfelé néznem.
Nem látok túl a homályon,
botlok ütközés kövében.

Botlás megnyitja látásom,
ködfátyla oszlik előttem.
Menekvés útja világos,
lepel nem zárja előlem.

Felemel a mélyből egy kéz
szeretet hídon vezet át.
Lábam, nyomába bízva lép,
éltem, tudom célba ért már.







FÉL SZÍVVEL NEM LEHET


Az Úr szava tán megbotránkoztat,
De igazsága lélek mélyére hat.
Mérlegeld hát, mi célja életednek,
Jézust követni, fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,
Odaadás, a tanítványok sorsa.
Oldj el minden szálat, mi megkötöz,
Tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy,
És gazdagság, mit kínál a világ,
S mely tán elefántcsonttoronyba zár,
Nem lehetsz hűséges tanítvány.

Hogyha büszkeséged, önző éned
Apróra töretik próbák szikláján,
S ha újjáformál alkotód keze,
Akkor leszel hűséges tanítvánnyá.

Felragyog akkor az Igaz Isten,
Lerombolva hamis istenképeket,
Felveszed önként, saját kereszted,
Édes, könnyű teher lesz az, Teneked.

Újjászületve már új emberként,
Járhatsz utadon földi életedben,
Sugározva Isten szeretetét
Embertársaid felé, igaz szívvel.







FÉNYSZIKRÁT SZÓR AZ ŐSZI ÉG


Ma még fényszikrát szór az őszi ég,
de oly sűrűn hull már fákról a levél
Süppedő szőnyegén szökken a szellő,
Csend - némaságtól visszhangos az erdő.

Valami fenséges nyugalom árad,
bűvös illattal tölti be a tájat.
Sejtelmesen hullámzik az éterben
az ősz, búcsút hintő, hűs lehelettel.

Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,
esthomályon tör át halvány holdsugár.
Dér-ezüst hajjal ébred majd a holnap,
dermesztő szélben a reggel megborzad.







FRISSÜLJÖN AZ EMLÉKEZET!

Száguldanak böjti szelek,
süvöltve az üzenetet:
Ébredjetek ember szívek,
legyetek a hitben hívek!

Krisztus ma is él és szeret,
győzelmet vett halál felett.
Hozzá jöjj, ki megfáradtál!
Nála erőt, vigaszt találsz.

Fújjatok hát böjti szelek,
frissüljön az emlékezet!
Áll még a hegy, a Golgota,
érvényét nem veszti soha.







FÚJJATOK HÁT...


Fújjatok hát böjti szelek
frissüljön az emlékezet!
Áll még a hegy, a Golgota,
érvényét nem veszti soha.







HA FELHARSAN MAJD


A világban szerte hangzik a hívó szó,
halld meg a hangot, míg nem zárul az ajtó.
Érintse szíved az Isteni Szeretet,
hívására legyen igen a felelet!

Mélységes mélyekig leszállott éretted,
viselt sok szenvedést,hogy bűnödből mentsen.
Ma is véghetetlen az ő szent szerelme,
fogadja ki megtér, keblére ölelve.

Ha felharsan majd a végső trombitaszó,
felébred akkor sír mélységén az alvó.
Életre támadnak a Krisztusban elhunytak,
élő hívekkel a felhőn elragadtatnak

Jöjj, ne késlekedj, mert napját nem tudhatod,
hittel várakozz, míg feldereng hajnalod!
Lásd meg felragyogni remény szép csillagát,
elvezet utadon, kövesd fénysugarát!







HAJNALI RAGYOGÁS


Éj felett győz a hajnali ragyogás,
harmatcseppekből fűzi fel gyöngysorát.
A felkelő Nap sugarában szikráz,
tükröződik a kék ég tengersíkján.

Annyi sok szépség öleli a Földet,
színárnyalatok szövik át a zöldet.
Munkálkodik az áldott, isteni kéz,
sok kis csodával égi édent idéz.

Felfogni mindezt, csakis a szív képes,
madárajkon szól, hangzik a dicséret.
Ó, ember, te is magasztald Uradat,
fénye, ragyogja be minden utadat!







HALÁL HOL A TE HATALMAD


Fenn, ott a Golgotán,
Hol soha nem nyílik virág,
Csak a szél gyászos sóhaja száll,
Jaj három kereszt áll.
Elvetemült bűnösök között,
Az ártatlanra is halál vár.
Ember nem tudod, mit cselekedtél,
Megfeszítetted Isten Fiát!
Bűnöknek súlyos terhe alatt,
Istentől elhagyatva,
Gyötrő haláltusában kiált:
Elvégeztetett!- s megváltatott a világ.
Megremeg a föld e, szomorú órában,
Fényes napra éji homály borul.
Menekül gyáván, ki merre lát,
Reszket félelmében a teremtett világ.
Sziklák meghasadnak,
Szentek sírjai megnyílnak.
A templom is megrendül,
Kárpitja kettészakad.
Nem rejt már titkokat.
Nem kell többé bűntörlő áldozat,
Mert örökérvényű a Golgota.
Megváltó Urunk kihullott vére
Bűneinknek drága fizetsége.
Fényes hajnal virrad,
Húsvétnak áldott hajnala.
Megnyílt a sziklasír,
Krisztus feltámadt!
Halál hol a te hatalmad?







HÁLÁT ADOK, ISTENEM, MINDENÉRT


Hálát adok ,Istenem, mindenért,
áradó napsugár mosolyáért,
a nyíló virágok illatáért,
a szellő lágy simogatásáért.

Hálát adok, hogyha felhők jönnek,
esőt adnak szomjazó mezőnek,
mert a felhők mindig tovatűnnek,
s szivárvány színei tündökölnek.

Hálát adok az egészségemért,
betegségből a gyógyulásomért,
a Te megváltó szeretetedért
és az örökélet reményéért.

Tudom, ha vándorutam véget ér,
lelkem majd, a Te világodba tér,
hol a szeretet, beteljesedés,
hálát adok, Istenem, mind ezért.







HERVATAG A TÁJ


Hervatag a táj mostanság,
a színek oly rozsdabarnák.
Álmatagon kel fel a nap,
fejre kerül már a kalap.

Jégpáncélt ölt a pocsolya,
csillan rajta fény mosolya.
Csend hullámán szél fuvoláz,
sejtelmes e várakozás.

Lomb fosztott fák árválkodnak,
új ruháról ábrándoznak.
Felöltöznek nemsokára
pehelyszőttes tüllszoknyába.







HETVENEN TÚL


Hetvenen túl hajra az ősz dere hull,
homlokra ráncokat gyűrnek az évek.
Emlékek tengerén hullámzik a múlt,
homályba simulnak lassan a képek.

Vén idő meg nem áll, visszanézni kár!
Míg az út el nem fogy, új nap felragyog,
boldog, kit érint az égi fénysugár.
Röghöz nem kötheti földi kincs vagyon.

Értelmet nyernek a gyors pillanatok,
gyűjteni oly kincset, ami el nem vész.
A szív és a lélek mélyére hatol,
szépséges igazgyöngy, soha nem enyész.







HIDEG A TÉL


Hideg a tél, tombol, zúg a szél,
fagy nyújtózik, jeges ölelés.
Didergőn reszket a lét benne,
fényt remél bódult révülete.

A lélek is borzong, didereg
magába zárva, reménytelen.
Egy mosoly, jó szó idejében,
betölti az űrt melegséggel.

Éled a remény, olvad a jég,
ha felé nyúl láthatatlan kéz.
Merre tovább, kiutat mutat;
ó hagyd magad mögött a múltat!

Indulj egy szebb, jobb jövő felé,
hol szeretet vár és melegség!
Hol ,,egy darab ég a csönd fölött"
nyílik, s árad rád a fényözön.







HIDEG ÉJSZAKÁK


Dermesztően hidegek az éjszakák,
Így búcsúzik a zimankós január.
Hideg fénnyel ragyognak a csillagok,
Vakítóan világít a telihold.

Nézelődöm, álmatlan az éjszakám,
Kitekintek meleg szobám ablakán.
Mindenütt fehér és havas a világ,
Nincs is sötét igazán, csak félhomály.

Csendbe burkolózva alszik kint a táj,
Álmában bizonyára tavasz van már.
Lassan- lassan én is elálmosodom,
Álmomban tán szép tavaszról álmodom.







HITBEN RITKUL A TÁVLATOK HOMÁLYA


Hitben ritkul a távlatok homálya
kétely oszlik, a bizalom felébred.
Ige szava titkok mélyét kitárja,
szívet érint, átformálja a lényed.

Golgotára nézz fel térdre lehullva,
ott a kereszt tövén tedd le terhedet!
Alant rejlik a Szeretet mély kútja,
életvize megújítja lelkedet.

Bűn örökség vetve már mély tengerbe,
élsz, mint Isten gyermeke, oly szabadon.
Fentről vigyáz reád az Úr kegyelme,
égi fénye vezet földi utadon.







HOL AZ ÉLET UTAK VÉGET ÉRNEK


Temetők néma csendjében ma este,
mintha a csillagos ég tükröződne.
Mécsesek és gyertyák villódzó fénye
vetül, színpompás, virágos kertjére.

Itt, hol az életutak véget érnek,
csak a porladó test rejlik a mélyben.
Testben a lélek nem lakik odalent,
más dimenzióban már otthonra lelt.

Tétován, idéz fel most a képzelet
halovány gyertyafényben emlékeket.
Fájdalom elpihent már békességben,
majdani találkozás reményében.

Az idő malma őrli perceinket,
s akik most idézzük emlékeinket,
felettünk is elsuhannak az évek,
mi is elmegyünk, ha szólít a végzet.

Hová - merre, hit reménye felelet.
Átvilágít síri, sötét éjjelen
a hajnalcsillag ragyogón, fényesen.
Fénye feldereng szívben és lélekben.










HŰSÉGE VÉGTELEN


Mögöttem az erdő,
előttem a tenger.
Fölöttem a felhő,
béklyóba zárt lelkem.

Utamat nem lelem,
megremeg bús szívem.
Bármerre néz szemem,
sötétek a színek.

Belülről hang szólal,
menekvés egy lehet:
Felszakad mély sóhaj,
Szeretet fényt lehel.

Magasból rám tekint,
Teremtőm, már velem,
Megsegít Ő megint,
hűsége végtelen.







AZ IDŐ

Az idő fátylat von a múltra,
de átragyog rajta szeretet.
Végtelenbe szökik az útja,
fénnyel szövi át az életet.







IDŐ SÍKJÁN


Bíbor lángpalástját levetve
homályba rejti arcát a Nap.
Ha jő araszolva az este,
megpihen a horizont alatt.

Perc vonja ébenbe az eget,
aranyló csillagszemek gyúlnak.
Vén hold idő síkján lépeget,
az órák lassan éjbe hullnak.

Világra hintve édes álmot,
melyben béke, néma csend honol.
Valóságot csodákkal átfon,
néha mélyben, máskor hegyfokon.

Éj mámorát űzi a hajnal,
ébred a nap kék ég peremén.
Sugárzóan, tündöklő arccal
útra kel egy új nap reggelén.







IGAZ BARÁTSÁG


Barátságban társra lel a lélek magánya,
nyílik benne önzetlen szeretet virága.
Alapköve megértés, bizalom és hűség,
az ember számára igaz barát: ajándék.

Aki örömöt, bánatot meghallgatni kész,
a bajban jó szívvel nyújtja segítő kezét.
Vele megoszthatja legféltettebb titkait,
szeretet sugallja az ő jó tanácsait.

Az igazat mondja, nem fedi hazugsággal,
jó indulattal figyelmeztet a hibákra.
Ő, ki mindenkor megért, soha el nem ítél
ember ő is: hibákkal, erényekkel, mint én.







ISMERD MEG ŐT!


Ismerd meg Jézust, ismerd meg Őt!
Ő a Megváltód, hű megmentőd.
Életét adta, hogy te élhess,
válladról levett minden vétket.

Áldjad Szent Nevét, dicsőítsed!
Benne szabad vagy, Ő a kincsed.
Teljes lényedet Neki add át!
Benne meglátod Isten arcát.



Egy más világot nyit előtted,
földi létben is béke tölt el.
Hiába zúgnak a fegyverek,
tiéd a Menny, nem árthat neked.

Ismerd meg Jézust, ismerd meg Őt!
Ő a Megváltód, hű megmentőd.
Életét adta, hogy te élhess,
válladról levett minden vétket.







ISTEN SZAVA


Isten szava a Biblia,
a valóság tiszta tükre.
Lélek által nyílván titka,
elvezet az örök üdvre.

Kérdésekre választ lelhetsz,
ha olvasod hit fényében.
Megnyitja az értelmedet,
eloszlatja a kétséget.



Igazságát tapasztalod,
érintenek valós csodák.
Jézus nevét magasztalod,
Benne Isten jött el hozzád.

Megtestesült Szeretet Ő,
Istenember teljes lénye.
Általa az élet, s erő,
reád ragyog égi fénye.







ISTEN RÓZSAKERTJE


Ne félj, ha rád zuhan a magány,
ha nincs kihez szólj, üres a ház!
Engedd be a fényt a szívedbe,
s nyílik Isten szép rózsakertje!

Középen fénylőn áll a kereszt,
sugárzón árad a szeretet.
Tövén életvize patakzik,
lelked soha meg nem szomjazik.

Csordultig telve, már túlárad,
cseppjeit szavakba formáltad.
Rímekbe szedve adod tovább,
fűzi kezed betűk gyöngysorát.







JÓ ANYÁM


Emlékeim bús homálya
tisztul, mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjába`
kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Oly boldogan ölelnélek,
csak virággal köszönthetlek.

Sírhantodra teszem csendben,
szívemből száll mély sóhajom.
Lelkem mélyén itt vagy velem,
simítja lágy szellő arcom.







JŐ AZ ÉJ


Lopakodva jő az éj,
holdkaréja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,
tán szirének dala szól,
száll éter hullámokon,
andalítón, altatón.







JÖN ELÉM


Őszi tájra ömlik a fényözön,
áttetszően tiszta az égi kék.
Szellő rezzen, zizzen a falevél,
földre lehullva csendben elköszön.

Lelket érintő, fájdalmasan szép
ahogy színt vált a világ köröttem.
Hűtlen szálltak az évek fölöttem,
lábam roppanó, dús avaron lép.

Elmúlás felé, mint az őszi táj,
de szívemben hit s a reménység él.
Út végén tudom, reám az Úr vár.

Jön elém, Ő, a szeretet hídján.
kezemet fogva vezet a lépcsőn,
s nyílik előttem majd a Mennyország







JÖN HOZZÁD KIRÁLYOD


Sápadt, fénytelen a decemberi reggel,
várakozva némán homályba rejtezett.
Oly titokzatosan sejtelmes ez a csend,
hangtalan szavával lelket szólítja meg.

Nyitott szív húrjain megcsendül visszhangja,
mennyei, szent Ige isteni szózata.
Fellobbantja benned hit alvó mécsesét,
megvilágosítja karácsony értelmét.

Szeretet lángjával átölel világot,
felhőkön közeleg, jön hozzád Királyod.







JŐ AZ ÉJ


Lopakodva jő az éj,
holdkaréja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,
tán szirének dala szól,
száll éter hullámokon,
andalítón, altatón.







JÖJJ EL MIELŐBB, NAGY KIRÁLY


Jöjj el mielőbb, Nagy Király,
Hívő néped jöttödre vár.
Várakozó szeretettel,
Vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,
Ami áttör tél homályán,


Hozzád vonzza szíveinket,
Zeng Feléd a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,
Tebenned van reménységünk.
Jöjj el mielőbb, Nagy Király,
Hívő néped jöttödre vár.










JÖJJ, SZENT LÉLEK!


Jöjj, Szent Lélek, töltsd be szívünk égi fénnyel,
igaz hit lángoló tüzével, hogy lobogva égjen!
Tisztulva e lángban igazul, bűntelen,
Krisztus teljessége bennünk megszülessen!
Örök szeretete ragyogjon át rajtunk,
s az Ő dicsőségét zengje híven ajkunk!







KRISZTUS MA IS ÉL ÉS SZERET


Krisztus ma is él és szeret,
győzelmet vet halál felett.
Hozzá jöjj, ki megfáradtál!
Nála erőt, vigaszt találsz.







Karácsony közeleg Advent csendjében,
haloványan lobbanó gyertyafényben.
Jó hírét hozza a decemberi szél,
jön felénk Akit vár, Kit a szív remél.

Készülj ember, fogadd nyitott lélekkel
Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.
Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,
ragyogjon fel benne karácsony fénye!







KÉT KÜLÖN VILÁG


Isten világa oly végtelen,
emberi világunk oly kicsi.
Habár szárnyaló a képzelet,
saját magát túl nem lépheti.

Nem élhet burokba bezárva,
körbevéve magas falakkal
Szüksége van a változásra,
mi a falakon túlmutat..

Mert egységes egész a világ,
bölcs hatalom, mely igazgatja.
Legyőzött már minden akadályt,
a fénylőn ragyogó keresztfa.







Ködös őszi reggelen
fény töri át a homályt,
rám mosolyog kedvesen,
arcomra hinti csókját.

Sugarával körbefon,
égből hulló ajándék,
bearanyozza napom,
tovatűnik az árnyék.

Megváltoztak évszakok,
időfolyam hullámzik,
őszbe tavasz beragyog,
hárfáján a szél játszik.

Majd a tél is bekopog,
egy didergős hajnalon,
talp alatt hó csikorog,
jég virágzik ablakon.







KRISZTUS TELJESSÉGE


Istenem előled,
ember nem rejtőzhet.
nyílván áll előtted,
gondolat, szó, s a tett.

Krisztus teljessége ,
az ember mentsége.
Benne lel a lélek,
teljes békességre.

Tőle nyer védelmet,
erőt, szeretetet,
Isteni kegyelmet,
minden hívő lélek.







LÁSS TÚL A HOMÁLYON!


Odakint már hull a hűvös, őszi eső,
színét vesztve a táj oly bús, oly merengő.
Várja, felöltse a tél hófehér leplét,
megpihen alatta, míg jő az ébredés.

Láss túl a homályon, felhők szürkeségén,
elmúlásban lásd meg az új születését!
Emberi sorsunk is ily módon változik,
ha régit letéve Krisztussal osztozik.

Mint kikelet, dereng új tavasz kék egén,
felragyog a szívben mennyei fény-remény.
Borúját elűzi, örömbe öltözik,
Isten fényessége lényébe költözik.

Szeretet virága szirmát bontja benne,
pazarlóan hinti a világban szerte.
Soha el nem hervad, megújul mindenkor,
rá hűs forrásból az ég életvizet ont.







A LEGNAGYOBB MAGYAR


Széchenyi István neve, csillagként ragyog,
Tiszta fényét őrzi az emlékezet.
Nemzet sorsáért, önzetlen munkálkodott,
Életét vezérelte, honszeretet.

Hazája jövőjét reformokban látta,
Meglátta mily nagy, a tudás hatalma.
A Magyar Tudományos Akadémia,
Áldozatkészségének bizonysága.

Elsőként a Felsőházban magyarul szólt,
Megértette: nyelvében él a Nemzet.
Nemes céljaiért könyvekkel is harcolt,
Hitel, Világ, Stádium, őrzik ez eszméket.

Utazásai során megtapasztalta,
Közlekedés a fejlődés záloga.
Fontos szárazföldön és vízen egyaránt,
Lóval, vasúton, s vízen gőzhajózás.

Fűződik nevéhez: folyószabályozás,
Lánchídépítés, Óbudán hajógyár,
S hogy ikerváros -Pest- Buda-, Budapest már.
Szívügye a Magyar Nemzeti Színház.

Még sok minden más, tevékeny életsorán,
Végül szomorú sors: Döblingi magány.
Öncél, önérdek Őt sohasem vezette,
Hazáját, életnél jobban szerette.

Mindenkor a békesség útját kereste,
Kossuth ezért, nem is mindig értette.
Mégis a ,,Legnagyobb Magyar"- nak nevezte
Méltán őrzi Őt, így az emlékezet.







A LEGNAGYOBB SZERETET


Krisztus érettünk ment a halálba,
kereszt út keservét értünk járta.
Vérrel írott, hő szeretetével
tekint vissza, Nagypéntek tükrében.

Szeretete átjár szívet, lelket,
mint tavaszi fény a természetet.
Megtisztulva a hit forrásában,
betölt égi fénnyel, ragyogással.

Életvíz e forrás minden cseppje,
benne rejlik a lélek ereje.
Isten bőven megadja azoknak,
kik hozzáfordulnak bizalommal



. . . .







LEHULLOTT MÁR


Lehullott már - minden levél,
kopár ágon ázott veréb.
Színek, fények ködbe vesztek,
égen úszik szürke felleg.

Várakozás csendje ölel,
szürkeséget remény övez.
Titkot súg a lenge szellő,
lágyan rezdül, halkan sejlő.

Ki megnyitja szív ajtaját,
éteren át hallja szavát.
Láthatatlan - titkát tárja,
létét - ki hisz - csak az látja.

Megtalálja szíve kincsét,
Ő megoldja rabbilincsét.
Szabad szellem szárnyát bontja,
fényben ragyog a hegy orma.







LÉTEZIK EGY ORSZÁG


Létezik egy ország, minek idő és tér,
nem szabja határát, hol nincsen sötétség.
Hol örök fény ragyog, hol nem váltják egymást,
éjszakák és nappalok, Isten a fényforrás.

Az Ő dicsősége ragyog, s Krisztus által,
világossága jött, a földi világba.
Ki Őt befogadja, szíve mélyén annak,
már e földön felragyog, Isten országa.

Nem gyötri félelem, az út végét látva,
küszöb a halál az örök boldogságba
Ahol Ura által, készített hely várja,
örökös otthona, az égi hazába.








MAGYARNAK SZÜLETTÜNK


Magyarnak születtünk,
Magyar anyanyelvünk.
Istenáldott szent hely,
E kis ország nekünk.

Drága szülőföldünk,
Dicső elődeink
Által, hősiesen
Védett, örökségünk.

Vannak szép tájaink,
Folyóink, tavaink.
Van jó termőföldünk,
Mindez, féltett kincsünk.

Bár kinyílt a világ,
Csábít a nagyvilág,
Igazi otthona,
Itt van a magyarnak.

Itt nőttünk, mint gyermek,
S neveljük gyermekünk,
Boldog csak itt lehet,
Magyarként életünk.

Szeressük e hazát,
Míg e földön élünk,
S itt legyen majd boldog,
Utód nemzedékünk.







MÉLYSÉG ÉS MAGASSÁG


Mélység és magasság
egyesül a Golgotán,
fájdalom, szenvedés,
megváltó halál:

Drámába rejtetett
mérhetetlen szeretet,
Isteni titok, melyet
fel nem foghat ember.

Örömhír fényét
sugározza a keresztfa,
tünékeny idő,
távlatain áthatolva.

A teremtett világot
ma is beragyogja,
Isten az embert,
magára nem hagyja soha..

Lehajolt hozzánk,
megbocsátó irgalmával,
utat adott Jézusban
égi magasságba.

Élt Isten - emberként,
meghalt de feltámadott,
mennyei hazába,
előttünk utat nyitott.







MINDENNÉL DRÁGÁBB


Mindennél drágább kincs az élet,
bűn miatt zárult bár az Éden.
Az ember - lett a Föld vándora -
jövőnek hite a záloga.

Hinni - Ki érte élt és meghalt -
sziklasír mélyén Ő nem maradt.
Feltámadt! Ma is él győztesen,
bűn, halál - benne erőtelen.

Csillaga fényes'b a gyémántnál,
emberi szívbe reményt plántál.
Előtte nyit egy új világot,
túl földi, s égi láthatáron.

Értelmet nyer a múló idő,
érték a holnap, nem veszendő.
Levetve kopott porsátorát,
nyeri el az én, örök honát.







MINDIG A FÉNY FELÉ


Mindig a fény felé,
Feléd visz az utam,
életem ösvényén,
próbák közt is, Uram.

Ha gyűlnek sötéten,
fellegek felettem,
keresztedre nézek,
könnyebbül a lelkem.

Te meghaltál értem,
bűneim elvetted,
hogy szent keresztségben,
újjászülethessek.

Ádám örökségét,
tengerbe vetetted,
Isten szeretetét
nyújtja felém kezed.

Mindig a fény felé,
Feléd visz az utam,
életem ösvényén,
próbák közt is, Uram.







MIND MULANDÓ


E világra üres kézzel jöttünk,
nem hoztunk semmit, nem is vihetünk.
Gazdagság, pénz, mind-mind mulandó,
szerelme Istentől eltávolít.

Állhatatossággal, szelídséggel,
éljünk igaz hittel, szeretettel!
Hogy nyerjük az örök-lét jutalmát,
megharcolva a hit nemes harcát.

Várva Urunk Jézus visszajöttét,
Szent nevének hála és dicsőség.







MINT VIHAR UTÁN


A harag, mint kék égen sötét felhő,
elhomályosult arcon lélektükör.
Örvénylő árny vetül bús tekintetén,
tomboló indulat elűzi a fényt.

Ha lélekben oszlik harag fellege,
betölti öröm, béke és nyugalom.
Mint vihar után kitisztult horizont,
az ember szemében boldogság ragyog.

A megbocsátás szép, Isteni erény,
összezúzza bűn súlyos rabbilincsét.
Csillaga tündöklő a szív rejtekén,
szeretet sugarát szórja szerte szét.







MOST HA HANGZIK


Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, tűzben gerjed heve,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.



Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.







NAP-TÁMADAT


Pusztában kiáltó szó elhallgattatott,
hogy felette győzött, elhitte az álnok.
Ám helyében új szó még tisztábban hangzott,
erőszak elbukik, nem győz igazságon.

Nap-támadat tisztán, a sötétben ragyog,
világosságot gyújt lelkek kútmélységén.
látókká válnak, kik tévelyegtek vakon,
értelem ébred fel tudatlanság éjén.

Meglátva az Isten valós, igaz arcát,
eloszlik félelem homályos fellege.
Kibontakozik már a kép kristálytisztán:
Isten a szeretet, aki nincs ellene.

Ő ad, és nem elvesz, tőle van az élet,
hozzátérőt betölt öröm és békesség.
Csodálatos Úr Ő, az uralma édes,
távlataiban nyílik a végtelenség.







NEM KÉSIK


Múlik az éj, dereng a szép Hajnalcsillag,
ne késlekedj hát, mert a hajnal felvirrad.
Közel az a Nap, az Úr eljön, nem késik,
várja türelemmel, hogy a hit megérint.

Tűznek, s ítéletnek a napja lesz akkor,
Ég - Föld elmúlik, s mind, amit ember alkot.
Lángok közt megolvad, és elhamvad minden,
őrizd szívedben a halhatatlan kincsed!

Mert felragyog majd az Isteni Igazság,
Új Ég, Új Föld, s az örök boldogság.







NE OTT KERESD


Ezüst fényben csillog, a Szent Karácsony est,
Zöld fenyők tűlevelén, hópehely pihen.
Magasból a csend zenél, néma üzenet,
Karácsony Fénylő Csillagát ne ott keresd!

Nem találod most, jászolban, mint kisdedet,
Királyok Királya Ő, föld és ég felett!
Szeretetében, átölel a kegyelem,
Üdvösség ragyog fel, keresztje fényében.

Nézz fel a keresztre, borulj le előtte,
Hogy felemeljen, végtelen szeretete.
Lobbanjon szívedben a hit égő lángja,
Reménység, szeretet, boldog karácsonya.







NE RETTENJ MEG!


Ne rettenj meg rémhírek hallatán,
ha meginogni látszik a világ,
hűséged mindenkor legyen szilárd,
bizalommal állva hit talaján!

Jönnek szomorú, gyötrelmes napok,
hallasz földrengésről, háborúkról.
Jönnek ámító, hamis Krisztusok,
tarts ki, menj tovább igaz utadon!

Ha mindenütt hangzik az igaz szó,
mindenki előtt tárul a titok,
nem jön a vég előbb, majd csak akkor.

Nem megsemmisülés, kezdet a vég!
Új ég - új föld születik vajúdón,
mi túl van az ember képzeletén.







NÉMA VÁRAKOZÁS


Tombolt az éj, csendbe hullt a reggel,
elsimult a hullámzó, vad tenger.
Év kezdetén titok - rossz vagy jó vár,
a mindenség néma várakozás.

Az égen hol felleg jár, hol Nap süt,
remény szele fuvall, gondokat űz.
Tiszta forrás édes vize csobog,
halld zsongását, vele szomjad oltod.

Lényedet a Szeretet betölti,
gonosztól a szívedet megőrzi.
A világban zúgjon bár a vihar,
megvédelmez mindenkor az Igaz.

Dicsőítsd az Istent, magasztald Őt,
Ő, Ki elűz minden borút, felhőt.







NINCS MÁS ÚT


Nincs más út, csak egyetlen egy,
mely az életre vezet,
útjelzője kereszt,
ott bűnterhed leteheted.
Térdre hullva, alázattal
újjászül a Szeretet,
tisztára mos Jézus vére,
átölel a kegyelem.
Világ zaja zúg körötted
béke, csend honol benned.
szíved, lelked szabad.
üdvös fénye ragyog fölötted.







NOVEMBERI FÉNY


Fényragyogással jött a november,
hullat a fákról színaranyat.
Létről, halálról mereng az ember,
megállni késztet a pillanat.

Mécsesek lángja lobban réveteg,
nyugalmat, békét sugall a csend.
Könnyeket fakaszt az emlékezet,
egy kedves arc mosolya dereng.

Kezdet és vég a levegőben leng,
térben - időben korlátot szab.
Száguldva suhan felettünk a perc,
múlt tegnap a hant alatt porlad.

Keresd vándor a remény csillagát,
hittel feletted nyílik az ég.
Szíveddel lásd a Lélek vigaszát,
oszlik a homály, tisztul a kék.

Aki értünk az időbe eljött,
Megváltó Műve szilárdan áll.
Halál hatalma általa megdőlt,
élted örök, ha nyomában jársz.







ÓH, MILY BOLDOGSÁG!


Immánuel, óh, mily boldogság,
nyíljon a szív és szóljon száj!
Istennek zengjen dicséretet,
a drága küldött megérkezett!

A világnak örömhírt hozott,
csillag gyúlt az égen, ragyogott.
Bölcsek követték a csillagot,
amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,
sugárzón hirdeti karácsonyt.
Ki éjsötétben néz az égre,
látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,
dicsőítve az Üdvözítőt,
a Megváltót, a hőn Szeretőt,
leborulva Fensége előtt.







OKTÓBERI ALKONY


Hűvös, októberi szél borzolja,
a még aranysárga lombokat.
Az alkonyati ég bíborban ég,
fénye beragyogja az ormokat.

Hulló levelek halk zizzenése,
zavarja meg sűrűn a csendet.
Magányosan varjú tollászkodik,
kopár mezőn nem lel élelmet.

Lassan ereszkedik alá a Nap,
tűzszemével még visszapillant,
majd a láthatár mögé rejtőzik.
A horizont szélén holdfény villan.







OLY SOK ÉVIG...


Oly sok évig homályon át
nem látta szemem a csodát.
Gondtekervényekkel átszőtt
semmiben gomolygott időm.

Mely gúzsba kötött, körbefont,
bénította gondolatom.
Mint ereszkedő sűrű köd,
felhőbe vonta a jövőt.

Nem engedett szorítása,
felszállt lelkem sóhajtása.
Fohászom meghallgattatott,
szívem rablánca lehullott.

Mint a madár, oly szabadon
szárnyal ma már gondolatom.
Minden napom egy új csoda,
az ég ajándékmosolya.







OTT FENN AZ OLAJFÁK HEGYÉN


Ó, Uram, ott fenn az olajfák hegyén,
térdre hullva, könyörgőn imádkozva,
gyötrődtél fájdalmak szörnyű éjjelén,
készültél már keresztáldozatodra.

Ó, Uram, könyörgésed mily emberi,
ha lehet, múljék el tőlem e pohár!
Bűnök árjának keserű cseppjei,
ily nagy szeretet, áldozati oltár.

Vérző verejtéked földre hullattad,
félelem gyötört, várt kínzás és halál,
de te küldetésed meg nem tagadtad,
megdicsőült benned Mennyei Atyád.







ÖRÖMÓDA ZENGJEN!


Fehér ruhát sző az adventi álom,
át a gomolygó, szürke ködhomályon.
Gyertyaláng lobban, áttör a sötéten,
patyolatot ölt fel szív és a lélek!

A Karácsony boldog, szép ünnep legyen,
árad a földre az égi kegyelem!
Nyugalom, béke szálljon a világra,
segítő kezet leljen aki árva!

Ég - Föld Urának örömóda zengjen,
szeretet nyelvén szóljon minden ember!
Némuljanak el a háborúk, harcok,
nézzenek egymásra mosolygó arcok!







ÖRVENDJ, Ó, EMBER!


Gördül a nagy kő, zárja a sírnak,
benne a holtnak csak leple maradt.
Előtte pokol kapui nyíltak,
termését hozza elhalt búzamag.

Nyílik a titok, örvendj, ó, ember,
húsvét ígéret: van üdvösséged!
A Föltámadott hív téged s vezet,
biztonságban van kezed kezében.

Felhozta napját boldog reménynek,
béke és öröm ünnepe üdve.
Szellő se rezzen, áradnak fények,
csendes a tenger, sima a tükre.







ÖLELD ÁT!


Légy oltalmazója annak, ki szeret,
ki tiszta szívvel kötődik tehozzád.
Öleld át, érezze, megbízhat benned,
szíveden viseld mindig az ő sorsát!

Élete lehessen felhőtlen, boldog,
tudva, hogy terád mindenkor számíthat.
Törékeny lelkét ne nyomasszák gondok,
támaszként nyújtsad erős vállaidat!

Szívében a hála virága nyílik,
hullatja rá a szeretet harmatát.
Gyümölcse megérve öledbe hullik,
örömöd benne lesz élted alkonyán.










AZ ÖRÖK ÉLET TITKA


A tiltott fa vonzó, szép gyümölcsöt termett,
érte a parancsszót megszegte az ember.
Hallgatva a sátán csábító szavára,
mely halált hozott rá, s minden utódjára.

A jó és rossz között tévelyeg azóta,
hitetlenség által sűrűn szőtt hálója.
Örök élet titkát keresi, kutatja,
önmaga nem leli, Isten megmutatja.

Élet fáját küldve utána Krisztusban,
általa bűnösre égi áldást hullat.
Megtöretett teste, kiontatott vére,
megnyitja az utat Menny Éden Kertjébe.

Benne élhetünk már e földi létünkben,
halhatatlan lelkünk, halandó testünkben.
Föld porába tér majd, mi onnan vétetett,
s fény honába száll az Isteni lehelet.







ÖRÖM AZ ÉBREDÉS


Múlik az éjszaka, felragyog a fény.
Hajnal szép csillaga reményt sugároz.
Öröm az ébredés, tiszta kék az ég,
friss, tavaszi szellő megújulást hoz.

Ma még viseli tél nyomait a táj,
de kelyhét nyitotta már a hóvirág.


Érzik a fák, közel a rügypattanás,
ágakon repdesve kismadár trilláz.

Mosolygó napsugár fényt vet a földre,
meglágyul a talaj fagy keménysége.
Megélénkül a fű halovány zöldje,
holnap színezi majd ibolya kékje.







Ő KI MINDENKINÉL NAGYOBB


Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,
s övéi közt nem lelhetett,
befogadó szeretetet.
Bár királyok közt legnagyobb,
illette volna fényes trón,
trónja, helyette kereszt volt,
s koronája tövisből font.
Kívánták látni Napkelet,
s távol, Napnyugati bölcsek,
kívánt látványosság helyett,
jászolbölcső és a kereszt,
botrányát tekinthették meg.
Elhaló búzamag volt Ő
áldozata gyümölcsöző
halálából élet fakadt,
mely örök üdvösséget ad.







ŐSZI VARÁZS


Aranyba simult a tegnap smaragdja,
ősz varázskeze bíborral árnyalja.
Bár könnyeit hullatja folyvást az ég,
mégis - mégis, oly szép, édeni a kép.

Az esőcseppek csillogó gyöngyszemek,
fák koronáját díszítő ékszerek.
Ha majd végre a napsugár felragyog,
szivárványszínt festenek az angyalok.

Szélkeringőzve sok - sok levél táncol,
búcsúrománccal vidám kedvre hangol.
Végül megadva magát, földre leér,
holnapja csendes enyészet, pihenés.

Elárvult faág dércsipkét virágzik,
éter hullámin szél harmonikázik.
Fehér szőnyeget terít elém a tél,
álomba mélyed kikeletig a lét.







REJTETT ÜZENET


Merülj el a csend mélységeibe`,
hogy megérthesd a mindenség szavát!
Minden rezdülés rejtett üzenet,
megszólít csillagvilágokon át.

Magasba tekints, fel a kék égre,
hol a nap ragyog, s szórja sugarát!
Éteri hullámokon áttörve,
éltető melegét árasztja rád.

S éltet számlálhatatlan életet,
melynek otthona e földi világ,
hegy, völgy, folyó, óceán és tenger,
ember, növény, s állat sokaságát.

Ó, mennyi csoda, ami körülvesz,
a létezés valóságát csodáld!
S hogy a létezésnek része lehetsz,
porszem bár, veled kerek a világ.

Ha érted a rejtett üzenetet,
ha meghallod a mindenség szavát,
megérted, hogy nem annyi az élet,
mit e föld zarándokaként élsz át.

Hogy amikor elszólít a végzet,
az ég nyitja előtted kapuját,
s ragyog feléd, napnál fényesebben,
a végtelen örökkévalóság.







REMÉNYSUGÁR


Reménysugár hatja át újév hajnalát,
szívekbe hullatja mennyei harmatát.
Ébredj fel ki alszol, táruljon lelked,
hit világossága ragyogjon fel benned!

Kihunyni ne engedd sohasem a lángját,
mécsesét éberen olajával tápláld!
Ellenszél, ha támad, megtöri erejét
a fényben lobogó, mély, isteni rejtély.







SEGÍTS URAM


Mélységből kiáltunk hozzád Uram,
Ingoványos alattunk a talaj.
Az égbolton sötét felhők gyűlnek,
Válságunkból kérünk váltságot adj!

Segítsd meg drága magyar hazánkat,
Felette a felhők oszoljanak!
Tisztuljon egén, gondok homálya,
Derengjen fel, reménység hajnala!

Jövőt építeni segíts Uram!
Vezetőségünknek bölcs szívet adj!


Jó irányba vigyék népünk sorsát,
Fejlődés útjára lépjen hazánk!

Ne kiáltson utcákon a nyomor!
A hajléktalan találjon otthont!
Legyen az embereknek munkája,
Nyugodt otthona és biztonsága!

Közös célért közös akarattal,
Haladjon népünk összefogással!
Kérünk Uram, add rá áldásodat!
Köszönjük szívből jövő hálával.







SIETŐS LÉPTEKKEL


Sietős léptekkel halad az esztendő,
alig volt nyár után, őszi ég derengő.
Hetvenkedve járom rőt avar szőnyegét,
felsóhajtó szellő tél közelről regél.

Hűs fuvallatától kissé megborzongok,
idő erdejében révülten bolyongok.
Évek sűrűjéből fényt villanni látok,
sugarát követve, utamra találok.







SUGÁRZÓ FÉNY, SZERETET


Hol az igaz hit fénylik,
ege áttetszőn kéklik.
Felsejlik a reménység,
nem riasztja a mélység.

Kételyek közt nem inog,
nyílik szívben a titok.
Bizalom lángja lobban,
benn' örök karácsony van.

Sugárzó fény, szeretet,
megolvaszt jéghegyeket.
Évszakokat átragyog,
nem oltják ki zord fagyok.







SZABAD VAGY




Ha nem vagy a mammon foglya,
s vágyaid nem törnek egekbe,
Ha nem csábít fény és pompa,
Szabad vagy, s boldog ember.

Lehetsz szegény, hajléktalan,
kinek látszólag nincs semmije,
mindened van, ha szabad vagy,
s szeretet lakik a szívedben.

Ha tárul szíved ajtaja,
s a szépet befogadni képes,
kincseit eléd kitárja,
látványával a szép természet.







Száguldanak böjti szelek,
süvöltve az üzenetet:
Ébredjetek ember szívek,
legyetek a hitben hívek!







SZÁLLNAK AZ ÉVEK


Néha elragad, fájó gondolat,
az idő szalad.
Szállnak az évek, visszatekintek
lopva a múltba.
Bús szemeimbe emlékek árnya,
könnyeim csalja.
Hagyom, suhanjon a képzeletem
múlt tegnapokba.
Idő fonalán, csillogó gyémánt,
mi szép volt hajdan.
Fogas kerekét visszaforgatnám,
oly nagy-boldogan
Múló pillanat, bús felismerés,
az idő szalad.
Rettegett jövő, oly bizonytalan,
mit hoz a holnap?
Égi magasból szól egy hang: ne félj,
megváltottalak!







SZEMÉLYES KAPCSOLAT


Köszönöm, Atyám, hogy szólhatok Hozzád,
meghallgatsz nappali és éji órán.
Személyes kapcsolat hit hullámhosszán,
elfogadod lényem porszemnyi voltát.

Jézusban lehetek igaz gyermeked,
égi ajándék Ő, ki értem vérezett.
Levette vállamról a bűnterheket,
áldom én mindenkor e Drága Nevet.







SZERESD ELLENSÉGEDET

Mily nehéz szeretni azt,
ki durván, sáros lábbal,
mélyen lelkedbe tapos,
s kárörvend fájdalmadon.

Arcán Júdási mosoly,
szíve szándéka gonosz.
Gonoszsága tőrbe csal,
hamis az ajándéka.

Némán tűrsz, mint áldozat,
nem fizetsz rosszért rosszal,
de ki ádáz ellenség,
oly nehéz szeretni azt.

Krisztusi példa segít,
kik keresztre feszítik,
azokért imádkozik,
vére értük ontatik..

ha szívedben Ő lakik.
már képes vagy szeretni,
ki ellened vétkezik,
s tudsz érte imádkozni.







SZERESSETEK EMBEREK!


Kopár tájra hull a fény
Szent Karácsony közelén.
Száraz avart hajt a szél,
fehér havat nem remél.

Helyette a Szeretet
pazarló napsugara
aranyozza az eget,
földre omlik harmata.

Szívek mélyén lángot gyújt,
Mennyből jövő üzenet,
megpendít egy alvó húrt,
szeressetek emberek!







SZERETEM AZ ŐSZT


Szeretem az őszt, színeit és fényeit.
Magukban az elmúlás titkát rejtik.
Élet és halál örök körforgását,
elmúlásban, az új tavasz varázsát.

Szeretem az őszi ég ragyogását,
hófehér, bárányfelhők száguldását.
Sárgult levelek zizzenő hullását,
lombjukat vesztő fák, csöndes sírását.

Szeretem az őszi erdő illatát,
fáiról hulló makkok koppanását.
Az erdő lelkének néma sóhaját,
ágak közt átvillanó, napsugarát.

Szeretem az őszi szél fuvallatát,
fuvallatának, rejtett sugallatát.
Csodálva nézem szabad suhanását
hallgatom szelíd, néha vad zúgását.







SZERETETVIRÁG


Sodor az ár, oly sok a csalódás,
amit reméltem veszni látom már.
A tegnap öröme oly messze szállt,
jéggé dermedt a szeretetvirág.

Rideg, átlátszó ezüst-szirmai
szúrósak, mint rózsa tövisei.
Szeretet ünnepén virulása
ó, jaj lelkem fájó sóhajtása.

Eljön-e vajon sziromhullása,
kikelet- tavaszba olvadása.
Ragyog-e napsugár mosolyában,
vagy marad örökké jégbe zárva?







SZÉL SUSOG AZ ÁGAK KÖZÖTT


Szél susog az ágak között,
rezzennek virágok, levelek.
Ki tudja vajon honnan jött,
és útja tovább merre vezet?

Mint a szél, a Szentlélek is,
száll szabadon s hol nyitott a szív,
hol megpendülnek húrjai,
szállást vesz ott és benn lakozik.

Átformálja a jellemet,
nemesíti a szívet s lelket.
Megszentelődve az ember,
élhet már megújult életet.










SZÉP EZ A VILÁG!


Oly gyönyörű, szépséges a tél,
mikor minden csillogó, fehér.
Szél szárnyán hópelyhek repdesnek,
álomszép most is a természet.

Káprázatos, szép ez a világ,
legyen bár ősz, tél, tavasz, vagy nyár.
Felfoghatatlan ennyi szépség,
tükrözi Isten szeretetét.

Mely a világot körülveszi,
teremtményeit kényezteti.
Zamatos gyümölccsel táplálja,
gyönyörű otthont ad számára.



S az ember nem óvja, rombolja.
Visszaél kapott hatalommal.
Mértéktelen, önző igények
rombolják létét a jövőnek.

Hála Neked azért, Istenem,
hogy gondoskodó szereteted,
fenntartja még a mindenséget,
formáld embertermészetünket!

Hogy megköszönve kegyelmedet,
kíméljük meg környezetünket,
hogy élhető élete legyen,
a jövő nemzedékeinek!







SZIKLAVÁRAM MEG NEM RENDÜL


Szél zúg, vihar dúl a világ tengerén,
válság villámok cikáznak élesen,
segítségül Téged hívlak, Istenem,
gondok közt, s bajokban megmentőm Te légy!.

Titáni küzdelem is semmibe vész,
nélküled zátonyra futna csónakom.
kevés lenne erőm s önakaratom,
ha Te vezetsz, vitorlám feszíti a szél.

Bár köröttem a vihar nem csendesül,
tombol tovább megállíthatatlanul,
szívem mégis békés sziget legbelül.

Felettem sűrű homályban is fény derül,
nem ragadhat el az ár, bármily vadul
támadna, Sziklaváram meg nem rendül.







A SZÍV CSENDJE


Szív csendjében elmerülve,
Lélek hangjára figyelve,
érthetjük meg Isten szavát,
az Isteni való titkát.







A SZÓ


A szó, mi tiszta forrásból fakad,
lelket érint, s a szív mélyére hat.
Jó talajból kihajt a drága mag,
szárba szökken, termést bőséggel ad.

Zengjen hát, túl völgyön, s hegyormokon,
szálljon szabadon, mint béke szele!
Öröm lángja gyúljon az arcokon,
hit, remény - mi az élet értelme!

Fényében éjen át is Nap ragyog,
átölel szeretet sugarával.
Szívekben olvadnak jegek s fagyok,
töltekezve Éden aranyával.










TE VAGY MENEDÉK


Törzsednek vagyok gyenge hajtása,
óh, örök élet virágzó fája.
Nedveddel táplálsz, vihartól megvédsz,
vadhajtást metszed, miként jó kertész.

Hozzád tartozni, oly nagy boldogság,
nincs mitől félni, karod biztonság.
Átölel engem, bajok hulláma
nem ragad el, bár erős sodrása.

Szél s víz csendesül, hallgat szavadra,
irányít égen, földön hatalma.
Te kezedben van a kormánykerék,
nem vak sors vezet, Te vagy menedék.







TÉGED DICSŐÍT


Téged dicsőít, Uram, a hajnal,
éjszakát űző bíbor malaszttal.
Előtted térdre hull a természet,
oltárán zendül a madárének.

Hárfa húrjain szellő magasztal,
köszönt a virág balzsamillattal.
Emberi ajkak nyílnak fohászra,
szívből fakadó hálaadásra.

Felettünk ekkor megnyílik az ég,
arcod ragyogó mosolya a fény.
Éltető forrás friss harmata hull,
lélekben élő hitnek lángja gyúl.







TÉLBE RÉVED


Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.

Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.

Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.

Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.

Az új csizma talpa kopog,
alatta hó, s a jég ropog.
Nap sugara felmosolyog,
a tél - némán elsompolyog.







TÖBB, MINT KÉTEZER ÉVE MÁR


Több mint kétezer éve már Jézusom,
hogy bűntől sötét világunkba hoztad,
az égi békesség fényes hajnalát,
odahagytad értünk, Mennyei hazád.

Megízlelted mulandó földi létünk,
minden örömét, bánatát, fájdalmát,
s jó példát mutattál, hogy hogyan lehet,
bűn nélkül élni, a földi életet.

Gyógyítottál poklost, bénát, beteget,
kiűztél, gonosz démoni lelkeket,
holtaknak visszaadtad az életet,
mégis üldöztek, hívő hitetlenek.

Jóságos, szerető Isten lényeddel,
bűnös ember, nem tudott mit kezdeni,
hát gonoszul ítélkezett feletted,
s fejére hullottak, a bűn átkai.

De Te a bűnösöket is szereted,
értünk jöttél, bár kereszted égbe kiált,
kihullott drága véred mossa tisztára,
ki térdre hull alatta, s hozzád kiált.







Tudhatom az egész Bibliát akár,
mit sem ér, ha nem gyúl szívemben a láng.
Ha nem érinti a hit fuvallata,
útfélre hullott csupán drága magja.







UTAM VÉGES


Utam véges, idő korlátja zárja.
Évtizedek sora gyűlik mögöttem,
előre tekintek, soha nem hátra.
Reménység csillaga ragyog fölöttem.

Hit lángját felszítja, táplálja bennem,
megvilágítja az élet értelmét.


Titkai tárulnak a végtelennek,
lelkemből elűzi halál félelmét.

Hitem hogyha szilárd, kísér a sírig,
csak porsátram sorsa lesz az enyészet.
Ismerem az ajtót, út végén nyílik,
aki mindvégig hű marad, beléphet.







ÚJSZÖVETSÉG


Lapozgatva, lapjain
felragyog az igaz kincs.
Isten mentő kegyelme,
végtelen, nagy szerelme.

Mikor nem csak olvasod,
hanem érted is a Szót,
nem holt többé a betű.
Jó Hír - csupa fény - derű.

Oszlik benned a sötét,
kételyek bús özönét,
elnyeli múlt folyama.
Hangzik Jézus halk szava.

Szíved mélyén visszhangzik,
tudja benned mi zajlik.
Csendesíti a vihart,
Benne mindig megbízhatsz.

Feléd békét sugároz,
légy hű Ég - Föld Urához!
Jézussal éld életed!
Célba érsz, ha Ő vezet.







ÚT FÉNYÉBŐL A FÉNYBE


Nem ez a földi élet a minden,
csak porszemek vagyunk a mindenségben.
De él bennünk az Isteni lélek,
halhatatlan magja a mindenségnek.

Egy-egy külön világ, minden ember,
fény világából, e földre, küldetéssel.
Cél, hogy útját bejárva hűségesen,
az Isteni fényességbe visszatérjen.

Ám a hűség, nem emberi erény,
sátáni sugallatra, útjáról letér.
Csak feléje nyújtott, Isteni kéz
megragadása lehet számára mentség.

Szeretet fényhídján érint e kéz,
sugározva, Isten valójának fényét.
Boldog ember az, akit megérint,
szeretete óvja, a bűntől megvédi.

Hogy ne szívja magába a mélység,
hamis csillogással, világi fényesség,
világosság helyett a sötétség.
Végül, lehessen örök otthona a fény!







ÚTON...


Úton vagyunk, nincs megállás,
száguld időnk gyors vonata.
Idősíkján pályaváltás,
álljunk meg egy pillanatra.

Újév kezdet újat hozhat,
súlyt letéve, most szabadon
álmodjunk egy szebbet, jobbat,
szívben ébredj fel, bizalom!

Meglátva azt a lajtorját,
mi összeköt eget földdel.
Hit lépcsője első fokát
meglépve, s egyre följebb.

A jövőt, bár homály fedi,
oszlik a köd reményfényben,
ha utunk az Úr vezeti
célirányban, kéz a kézben.







VÉGET ÉR ( Dániel 12, 1c-4)


Véget ér majd nyomor és szenvedés,
ama napra legyen a lelked kész!
Váratlan jön el, miként a tolvaj,
gondoskodj, ki ne fogyjon az olaj!

Mestered nyomán járjad utadat,
szívedben tápláld a fénysugarat!
Hogy nevedet a könyvbe felírják,
találtasson meg benne, ha nyitják.

Felkelnek akkor porból a holtak,
az igazak, mint csillag ragyognak.
Gonoszok sorsa lesz a gyalázat,
szenvednek örök tűznek tavában.







VIRÁGVASÁRNAP


Friss illattal árad új tavasz varázsa,
integetnek virágzó fák, feslő pálma ága.
Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép örömujjongással,
benne megmentőjét, a hős szabadítót látja
Köszönti virággal, letört pálmaággal,
elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,
nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.
Az ÚR elfogadja: ez ünnep királya,
ám szemébe, könnyeket csal a bús jövő árnya.

A ma embere ó, Uram, bár jól látna,
ismerné fel benned, Te vagy mindenek Királya!
Hogy a szeretetnek fennkölt rajongása,
többé soha ne váljon sötét, fekete gyászba.

Bár gonosz indulat szögezett a fára,
a keresztedről mégis árad irgalmad árja.
Szeretettel ölel fájdalma, s drámája,
értünk, bűneink miatt, drága véred hullása.







Áldjon meg Téged az Ur

Link



Áldjon meg téged az Úr - Videó

Link




















 
 
0 komment , kategória:  Schvalm Rózsa  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1087
  • e Hét: 7431
  • e Hónap: 34054
  • e Év: 171426
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.