|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2020-11-03 01:03:23, kedd
|
| |
| |
Ahogy haladunk előre utunkon, ahogy egyre több idő van a hátunk mögött mint előttünk, úgy vagyunk kénytelenek búcsút venni egyre több embertől, akik részei voltak életünknek, akik hosszabb - rövidebb ideig velünk voltak, csatlakoztak hozzánk, hozzánk csapódtak. Vagy éppen, mi hozzájuk.
Családtagok, szeretettek, barátok, ismerősök.
És most, az utóbbi időben, névtelen ismeretlenek. Számos ismeretlen, a számok mögött.
A Halál, akarjuk vagy sem, közöttünk jár. Van aki már bemutatkozott neki, van aki csak messziről látta, van aki csak hallott róla. Mindannyian tudunk róla, mindannyian viszonyulunk hozzá valahogy.
Most, az utóbbi időben, nagyon sokat hallunk róla. Nagy nyilvánosságot kapott a működése. Mindenki szembesül vele. Van aki legyint rá, van aki szörnyülködik. Van aki hiszi amit lát, amit hall, van aki nem. Hiszen csak számokat látunk, számokat hallunk. De ugye, a számok mögött emberek vannak. Emberek akik elmentek, és emberek akik itt maradtak, akiket itt hagytak.
Van akit mindez megérint, van akit nem.
Ki - ki habitusa szerint viszonyul az elmúláshoz, mást - mást gondol a Halálról. Van, aki ismerősei között tartja számon, van aki az élet természetes részeként kezeli, van aki elfogadja, van aki tiltakozik ellene, van aki fél tőle.
Azt hiszem, az igazság pillanata mindenkinek akkor jön el, amikor bemutatkoznak egymásnak.
Ő és a Halál.
A Feláldozhatók című filmben hangzik el:
"Mi így viszonyulunk a halálhoz...
Elkerülni nem lehet, ezért félvállról vesszük, amíg elénk nem áll.
És akkor térdre rogyunk."
Azt hiszem, aki nem tiszteli a halottakat, nem tudja tisztelni az élőket sem.
Halottaink, velünk vannak.
Emlékezzünk!
Ladislaus Vulcanus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:39:25, vasárnap
|
| |
| |
Dsida Jenő : Temetőben
Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.
Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:34:39, vasárnap
|
| |
| |
Gősi Vali - Bölcsek hagyatéka
Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál...
A sírokon gyertyaláng remeg,
felhők közt fáradt fénymosoly
dereng - aranyló glória...
Kósza emlékek sorát,
sok meghitt délutánt
idéz a csönd-varázs.
Lelkemből mély fohász fakad
az életért, imám az égbe száll
a Bölcsekért...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-11-01 09:29:13, vasárnap
|
| |
| |
Várnai Zseni : Néma bánat
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak,zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes:a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!
Ha olykor érzem:tűrhetetlen!
És nem bírom már türelemmel,
hogy így maradtam,így kifosztva,
kedveseimtől elrabolva,
hogy mérhetetlen messze élnek...
kinek zokogjam,tán a szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!
És,hogy a hangját én se halljam,
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív,minek a lélek?!
Már nem tudom,miért is élek,
mért húzom,húzom,mint az állat
e sorsot,amely csupa bánat.
Csak nézek,nézek esdekelve,
egy villanásnyi fényt keresve...
s szemembe bús szemek merednek,
és könnyek,könnyek permeteznek!
Ki tette ezt,mi történt itten?
Nem tudja más csak,csak fönt az Isten,
de hangtalan sírjon a bánat,
csak bent a szívben önmagának!
Csitulj szívem,ne merj dobogni,
csak hagyd a lángot ellobogni,
már ami fáj,ki nem sikoltom,
lélegzetem is visszafojtom,
a néma fájdalom beszéljen,
helyettünk a nagy ég ítéljen...
s maradjon csak a mély búbánat
ott bent a szívben...önmagának!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-30 17:27:16, péntek
|
| |
| |
Szerencsés Tünde - Az idő meg a szél
Vén idő,
Ráncaimba befészkelted magad,
Viszi-viszi a szél az éveket,
Mint a gyenge virágszirmokat.
Kapaszkodnánk erősen,
Hol az orgona illatú májusba,
Hol a vérpezsdítő júniusba,
De oly hamar lesz minden hófehér,
Megpihenni sehol nem lehet,
Viszi-viszi a szél az éveket.
Van, hogy virágba öltözünk,
Táncot járunk tarka mezőn,
Majd lépkedünk rozsdás faleveleken,
Végül a fagy arcunkra csókot lehel,
Fáradt lábunk mégsem pihen,
Viszi-viszi a szél az éveket.
Egyszer csak minden véget ér,
Hiába fúj a szél,
Az éveink nem gyarapodnak,
Márványlapot simít egy falevél,
Játszin röppen sírról sírra,
Viszi-viszi a szél.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
104 db bejegyzés |
| e év: |
540 db bejegyzés |
| Összes: |
3618 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 212
- e Hét: 3695
- e Hónap: 12089
- e Év: 52398
|
|
|
Offline
