Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
x
  2013-05-21 21:54:28, kedd
 
  Dobozi Eszter - Vászon s olaj

D. Kovács Júlia festménye alá

Ez egy ilyen erdő. Mint óriások
karja, oly irgalmatlan gyökerekkel
kapaszkodik fáival. Felkiáltó-
jelek elnyújtva törzseik. Erekben
fut föl, mi idelenn folyam. Szitárok
hangján muzsikál fönn, elérhetetlen
a lombozat, hogy nem is tudhatod már,
mit rejt előled a zöld: égi hombár.

 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
x
  2011-10-28 21:22:00, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 14:37:23


Dobozi Eszter

Egy ifjú költőnek

Ne mondd, hogy nem nagy ügy, Aletta, drága!
Bizony, hogy az! Miért eseng különben
érte, kinek fogyóban napvilága?
Miért jajong az elhaló? Dühödten
miért habzsol belőle úgy, ki árva?
Hogy kap utána mind, bár szélütötten,
elfúlón, hörögve, csonkán! S hitetlen
ugyan: érte zsolozsmáz rémületben.


 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
x
  2011-10-27 22:16:00, csütörtök
 
  Dobozi Eszter

Zarándok

Egyetlen lobogó kabát a szélben...
Sötéten izzó hajkorona volt
a fényben. Ki látta, vélhette, tétlen,
pedig akár a fák, épp úgy hatolt
a mélybe, és csak dolgozott serényen
minden szerve újra épen. Vacog
fölötte bár az ég, nagy ívet ír,
végtelent, ahogy kér s föl-föltekint.



 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
x
  2011-10-09 14:00:34, vasárnap
 
  Béd Józsefné...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ ...2013. május 21. 20:21

Dobozi Eszter

Jeremiáda


Erő és pompa. Pazar évek.
Túl sok a bőség. Túl sok a vétek.
Túl sok a sok. És hamis az ének.
Izgága szül. Fenevadat szül.
Izgága nő, s vele a kéje.
Szörny tobzódik a túlságos égen,
fény pászmáival Behemót játszik.
Játszik fenekedőn, játszik eszelősen:
hogy zúzza-zúzza a megtöretettet.
Fölfal? Vagy élve emészt el? Mindegy!
Mint kozmikus amfora, feldől,
Dől a világ, dől ránk pokol muzsikája.
Minden, mi omlás, kétszer látszik.
Romok, a csupasz váz - legalább kétszer.
Kettő az ikszedikenszer.
Folyvást ismétlődésben a rontás.
Van menekvésed? Nincs menedéked.
Nincs egy szárnyék. Egy árnyék se nincsen.
Egy árva ürgelyuk - nincs néked,
hol szíved, lobogásod, az élőt,
lélegzetedet fojtva vissza,
mint sérült kései madárka,
marokba fogva, hogy megbújj...






 
 
1 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
D Eszter
  2011-03-25 17:26:50, péntek
 
  Dobozi Eszter
Apokrif ének


“Elküldte szolgáját, Mózest
és Áront, akit kiválasztott."
(105. zsoltár)
Ez hát a célba vett tér, ez hát a vég?
Ezért tétettél engemet, ezekért a keserű szavakért,
Ezért küldtél el engem, ezekért a véremmel festett jegyekért
Oda, hol kétféle ág sodortatik eggyé, kétféle forrás,
Ezért veszejtettél el, hogy megtaláltassam,
És ezért vetted el felmenőimet, hogy magam legyek,
Ki felmegy? Vízszintesen és a mélybe szállva is csak felfelé!
Ki eléd áll, és előállíttatik -
Ezért?


Ez hát a föld? Ez a kiszikkadt mező?
Ezekért a védtelen pusztákért, e védhetetlen egekért
Vándoroltattál és járattál engem a Hóreb hegyére?
Erőtlen vagyok az újhoz, és erőtelen a régihez,
Mert elvétetett tőlem a pohár, és elvétetett az ünnep.
Nem tudok ujjongani, Uram! Énekelni... nem!
A drága Siont!


Kiszikkasztott engem az út, és kiszáradt belőlem az óhaj...
Egykedvűn fogadom törvényeidet, s hogy ösmeretlen, ami jő,
s mi készül itt.


Kedélytelen aggastyán lettem én, üres papoddá váltottál engem,
Mert irdatlan volt az út, és kegyetlen a Te ösvényed, Uram!
Bár talpunk alól elfuttattad a tengert, s meghátráltattad a Jordán vizét,
Elnyeletted üldözőinket, ellenségünket megemésztetted,
És velünk voltál vala Sur sivatagjában, Paran pusztáján is velünk,
Megehülvén mannáddal etettél, a kőszálból is vizet szakasztottál,
Enyéimből azonban hányat elragadtál,
Engedetlenségükkel engemet sújtottál, testvéreim feledékenységével,
És bennem álltál bosszút, elfordítottál engem a megtévedettektől.
Elszóratván, tőlem elvetted őket.
Csak engem hajtottál, más-más úttalan utakra
Hajszoltál.
Kit mélységből egyszerre felhoztál, s küldöttél is nagy magasságokból,
Nem vagyok többé magam vezére sem.
Aki tudtam utam, aki megláttalak,
Megláthattam, Uram, világító hegyed,
Megvertél engemet, nem hetedíziglen,
Megvertél engemet örökkön-örökre
Lelkiismerettel...











 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
x
  2011-01-08 09:38:17, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 14:37:23


Dobozi Eszter

Audiencia

...... ........... ........... ............,,Most már tudom őt mindenképpen,
...... ........... ........... ............minden dolgában tetten értem."
...... ........... ........... ............(József Attila: Isten)

Ültem már némelykor előszobádban:
tekints meg, és végy számba engem is,
seregeid, ha óhajod szerint
fölállanak. Hogy szólíts, várva vártam.

És itt állok feszengve most ruhátlan,
míg zümmögnek szüntelen gépeid.
Valaki - egy kerub - lazán beint,
hogy jöjj. Verődnek a csontok a lázban.

Mint írva vagyon, semmi sem olyan.
Nincs kürtszó, harsona, csak ráspolyok,
szikék, ollók, fűrész... S már boldogok,

ha szemlélhetik arzenálodat,
kiket színed elé vonsz. Álmodom,
míg egy évszázad rajtam átrobog?





 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
D Eszter
  2010-11-17 08:51:57, szerda
 
  DOBOZI ESZTER


A hallgatás bére

A karcer, a kínzószerek látványa kell, a bűz,
penészé, nedvező falé, gépzsír, olaj szaga,
ravaszul kieszelt vízcsepp, ahogy szabályszerűn
lecsöppen, gépi zaj, dobtáraké; az éjszaka
a nappalokkal egyberontva kell; fülszaggató
indulók, az erő, ha hadovál, a koponyád
belső falán s kívül is az povedál harsogón,
ha balga düh s fineszes gyűlölet együtt fon át,
s a lelked is szorítja már, nem csak a testedet;
a bitó alá mint állatot kell terelnie,
hogy értsd: a hallgatásnak tornya mért s hogyan lehet
olyan elronthatatlanul magas. Ki volt, ki se?
Honnan hová lohol? S kit hordoz arc, a szem, a száj,
nem tudja meg sosem, kit egy század félelme int
semmit se szólni. S nincs bére más, mint a némaság.




Így is, úgy is

Hiszen megfuthattad volna futásodat
más bőrbe szabottan, más szemnyílásokon
jobbra-balra sohase kandikálva ki,
látatlan hagyva mind, ki megszaggattatott,
hörgő mezőt hallatlanul; kiátkozott
fiúk, meghurcolt apák vinnyogásai,
megverteké, ha nem roncsolták volna szét
hallásodat, a belsőt is, rendelt időd,
ha át meg át nem szőtte-fonta volna vég
nélkülien a folyondár. Ahogy kinőtt
rongyát a nyomorult, levethetetlenül
hordoztad életed, mit csak úgy juttatott
alamizsnaként, aki elvette előbb,
mit adott. Vontak volna, hívtak is. Velőd
leszívni s törölni kellett volna belül
ó képeket, félő, múló kis lényeged
átoperálni, mint a romló szerveket.
Volt felbujtód pedig, s űzött - milyen vakon! -
megfutni futásodat: szent törekedés
ez, akarat, aranykorok, bő évszakok
ismerik, s kimondani nem röhögtető
bennük. Engedtél is, nem is. Olyik beszéd
csalatkozván is vivőerőd. Eltaszít,
riaszt a másik? Törtető leszel, csalárd
így is, úgy is - hamis saját magadnak is.
 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
D Eszter
  2010-10-02 21:10:22, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ .. 2011-01-30 14:37:23



Dobozi Eszter
Triptichon

Csalóka

...... ........... ........... ......,,Mi emberek, sötét erők,
...... ........... ........... ......érezzük, napjaink letelnek.
...... ........... ........... ......S ha érezzük, a vég előtt,
...... ........... ........... ......mint dögöt a légy, a világ ellep."
...... ........... ........... ......(József Attila)

Már kezdetektől ott robogtak benne,
egész világunk szörnyei az agyban,
majd tolattak, pöfögve, sisteregve...
Így jött érte, nem szárnyakon, az angyal -

Idő, hogy hozzátörődjön az elme,
volt elég, s ahhoz is, hogy tudja, harccal
se győz e böhöm erőn. Végtelenje
vár: elillanónak fölér vigasszal?

Aligha! Pedig itt korcs ideákkal
nyűgözték, görcs eszmék igézetében
vajúdva fájt pár képzetért rajongva.

Eggyé oldódón is külön világgal
dacolt. S akármikor állt halni készen:
semmiért, tűnő szépért, mely csalóka.




 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
D Eszter
  2010-05-12 20:23:26, szerda
 
  Dobozi Eszter



Kettőztető

,,...értelmetlen minden óra,
minden perc, amely megíratlan
múli el."
(J. A. jegyzeteiből)


átszínezhető volna csak,
átfesthető,
mint táblaképeken
a tér, a fény, a láz,
le nem törölhető
most már sosem az a
túlzottan is korai lángolás,
melyben ott az eperfa állt,
az eperfa lombja, no meg a kútgém
s a káva; az OdaFönn,
mint feneketlenség, mint az odabenti
mélység, sértetlenül, mi több,
sebezhetetlenül feszült
és egyszerre tündökölt,
mint mikor valami vagy valaki
lassún, célszerű izzásban ég el...
szemmagasságban s kissé afölött
zöld volt e tűz, és aranyba játszó;
s mindezek alatt, között
két kicsi zsámoly; két konyhaszék
fölébe - mint rajzasztal fölé -
két fejecske hajolt, s a nyak, a váll,
két-két karocska, kezekben toll,
mártogatott, s ecsetke járt,
és ahogy szállt, ahogy repdezőn
dolgoztak, vonások, hullámok, foltok
futkostak föl-le, és széltől a szélig
haránt vonuló sorokban is,
egyszerre - kettőzött tükörben -
ott volt: papír négyszögébe gyűrve
lombnak lángolása, az éteri tűz,
a zöld és arany, kifogyhatatlan
áramokban a magas, a mély, a kék,
s kettőztetve a tárgyak, az árnyak,
mindaz, mi sértetlen és sebezhetetlen áll...
nem felejthetem! s azóta is
csak ez hív, küld és terel,
ez táncoltat és vonattat té s tova,
ez! hogy el- s feltűnnek a dolgok
e kettőztető átszenderülésben,
s e kettőztetésben oly boldogok...






 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
D Eszter
  2010-02-07 16:32:54, vasárnap
 
  Dobozi Eszter

Anteus panasza

A forró talajhoz, az irdalatlan,
szakadozott földhöz mi húz, mi kötöz,
a legázolt mezők, aszályos füvek
rongyaihoz mi von közel hajolni,
mi kényszerít alámerülni lápnak,
lefojtott tengereknek, szivárogni
vissza, évezredek rétegein le,
kőzetek zajos járatain törni
át, s hűlt érceken. Ki, mi szólít egyre,
milyen harangozás hívogat onnan,
miféle némaság üzen a kútból,
forrás öléből, hogy itt marasztal a nyár,
a tél, ideszögezhet éj s a nap?
Hiába kiáltozás, a szóözön:
,,dobd el nehezékeidet!" Hiába
emelnéd magad. Ideránt, ami volt,
idehajt, aki holtában bujdokol
ott alant...





,,Kísérlet és kísértés"

hallgatni se
beszélni se
birkózni
a makogás lélektelenével
lélek makogásával

se ez nem az
se az nem ez

kiről szólhatni?
miről szólhatni?

mi másról...
a ,,mint" mikéntjéről

nem talpak tiporta
földről, a fűről
a köddé torlódó
októberi dombról
a recehártyán melynek
borong a halma
homloka boltja
épp mintha halóban volna
fövennyé oszolna
egy halottnak hantja

ahogyan lassún elúszó
szemében iramló
dolgokról se
a partokon folyvást
rohanó fákról
a végső felvillanásról se...

egyedül erről:
hogy hallgatni se
beszélni se

*Paul Ricoeur szóhasználata Metafora és filozófia-diskurzus című írásában.






 
 
0 komment , kategória:  Dobozi Eszter 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6754
  • e Hét: 42277
  • e Hónap: 273421
  • e Év: 1064285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.