Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Tikal Nemzeti park - Virtuális séta
  2013-03-16 16:53:16, szombat
 
  Link
Guatemala- Tikal Nemzeti park

Ha rákattintottál a linkre kicsit várnod kell míg elindul a virtuális séta.
Csodálatos látványban lesz részed.

 
 
1 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
Salina a Lipari-szigetek
  2013-02-16 18:35:46, szombat
 
 



Salina a szomszédos szigetekkel együtt (Lipari, Vulcano, Filicudi, Alicudi, Panarea és
Stromboli) a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő Lipari-szigetekhez tartozik.
Salina északnyugatra fekszik a szigetcsoport központi tagjától, Liparitól. 26,5 km2-es
területével a második legnagyobb a Lipari-szigetek között, és szomszédaihoz hasonlóan
vulkanikus eredetű.


Salina látképének meghatározó eleme a két vulkánkúp, a Monte Fossa delle Felci (962 m) és a
Monte dei Porri (860 m). A nagyobbik csúcs egyben a Lipari-szigetek legmagasabb pontja. A többi szigettel ellentétben Salina rendelkezik édesvízzel, így azokhoz képest jóval gazdagabb a vegetációja, ezért gyakran nevezik a Lipari-szigetek "zöld ékkövének".




templom (Santa Marina Salina)
 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
Genova - kikötőváros
  2013-02-16 12:32:23, szombat
 
  Genova kikötőváros Észak-Olaszországban.Olaszország legnagyobb és a Földközi-tenger
második legnagyobb kikötője (Marseille után). Liguria székhelye, a Nyugati- és Keleti- Riviéra találkozásánál fekszik, fontos közlekedési csomópont. Milánóból a az A7-es, Torinóból az
A26-os, Pisából az A12-es, Nizzából pedig az A10-es autópályán közelíthető meg.
Áthaladnak rajta a Milánóból és Torinóból Rómába, valamint a Milánóból Sanremo és
Nizza felé közlekedő távolsági vonatok.





Genova területét (amint azt eg Kr. e. 5. századból származó temető bizonyítja) a görögök is
lakták, de a kikötő feltehetőleg már korábban is működött. Kr. e. 209-ben a karthágóiak
lerombolták. A rómaiak újjáépítették, de jelentősége csökkent. A Római Birodalom bukása
után előbb a keleti gótok, majd a longobárdok uralma alá került, de ebben az időszakban csak
egy jelentéktelen halászati központ volt. Lassú fejlődése csak rövid időre szakadt meg,
amikor 934-ben arab kalózok kirabolták és felégették.

A városállam fénykorát a 13. században érte el, amikor Pisát és az örök rivális Velencét
is legyőzte. Ez azonban nem tartott sokáig: a fekete halált egy Fekete-tenger környéki
genovai kereskedőtelepről hurcolták be Európába, és a városban is nagy pusztítást okozott.
Genova vereséget szenvedett Velencével szemben; Franciaország majd a Milánói Hercegség
uralma alá került, elvesztette Szardíniát és Korzikát. A 16. században Genova újra felvirágzott.




A régi kikötő




Palazzo della Borsa (Tőzsdepalota)

Genova fő nevezetességei

A Régi kikötő (Porto Vecchio): a hegyek között, a Genovai-öbölben terül el. Először csak tíz mólója volt, de ez kevésnek bizonyult, így szükségessé vált egy új kikötő felépítése is. Itt emelkedik a La Lanterna, azaz a világ legrégebbi működő világítótornya.

A Piazza de Ferrari: a modern és az ősi Genova találkozási pontja e forgalmas és nyüzsgő tér. Északi végében a Carlo Felice Színház, azaz az Opera magasodik.

A nyugati szegletében a Dózsepalota (Palazzo Ducale) áll. Ugyancsak itt található az a ház, ahol állítólag Kolumbusz Kristóf (Casa Cristoforo Colombo) született.



A Le Strade Nuove: 16. századi paloták; 2006 óta a Világörökség része.

A San Lorenzo-katedrális (Cattedrale di San Lorenzo): a Via San Lorenzon áll Genova székesegyháza. A XII. században kezdték meg építését, maga a katedrális a francia templomok hatását tükrözi.





Cattedrale di San Lorenzo (San Lorenzo-katedrális)

forras: wikipedia
 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
Tengerész Henrik
  2013-02-16 06:54:18, szombat
 
 



Tengerész Henrik (1394. március 4. - 1460. november 13. Sagres) portugál herceg I. János portugál király harmadik fia, Covilha ura. A nagy felfedezések korának egyik legismertebb személyiségévé vált; Afrika nyugati partjait feltáró expedíciói elősegítették Portugália gyarmatosításait.

Állítólag már 1414-ben rávette apját, hogy támadja meg Ceuta arab kikötőt.
1415 augusztusában a támadás sikert hozott, a várost elfoglalták és ettől kezdve
Portugália ellenőrizte a Gibraltári-szorost. Ez volt az egyetlen olyan expedíció,
amin maga a herceg is részt vett; a többit ,,csak" szervezte.




Tengerész Henrik szobra Funcalban

A följegyezések szerint ,,sosem érintett borospoharat vagy asszonyi szájat, egyetlen szenvedélye az volt, hogy az afrikai partokról föllebbentse a fátylat". E jellemzés romantikáját és a hercegről a történelemben kialakult ábrándos képet jelentősen lerontja az a tény, hogy ezt az arculatot egy, a herceg által fizetett krónikás alakította ki, és e jellemzőket egyetlen más forrás sem erősíti meg.

Sokat tett a hajózás fejlesztéséért; a legenda szerint Portugália legdélibb részén, a Vincent-foknál fekvő Sagresben alapított navigációs iskolát, ami mellett állítólag még csillagvizsgáló tornyot és fegyvergyárat is építtetett. A közeli Lagos kikötője jó lehetőséget nyújtott a hajózás és a hajóépítés fejlesztésére. Ugyane (se régészeti leletekkel, se levéltári forrásokkal alá nem támasztott) legenda szerint 1416-ban ő alapította ott Vila do Infante (az infáns városa) nevű települést az akkori idők legkorszerűbb hajózási kutató- és gyártó központjával; ott nevelkedtek a kor legjobb hajósai. Állítólag Sagresbe hívta a híres kartográfust, Jehuda Cresquest is. Ugyancsak legenda, hogy az ő hajóépítő mérnökei tervezték az első karavellákat - ezek a hosszú tengeri hajózásra alkalmas, háromárbocos, háromszögvitorlás, karcsú, fordulékony, gömbölyített fenekű, tőkesúlyos hajók váltak a tengeri felfedező utak fő eszközeivé. A portugál tengerészeknek sikerült először úgy rögzíteniük az iránytűt, hogy az mindig vízszintesen
álljon, és pontosan mutassa az irányt.

forras: wikipedia
 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
***Csodálatos TÁJAKON*** Mediterrán hangulatú város
  2013-02-16 06:52:13, szombat
 
 


A Funcal látképe





Mediterrán hangulatú utcakép

Funchal Madeira szigetén található portugál város, a Madeirai Autonóm Régió fővárosa.
Népesség a hozzá tartozó agglomerációval 103 900.

A sziget déli partjának keleti harmadánál, az Édeskömény-öböl parján és a fölötte emelkedő,
meredek domboldalakon épült. Azért vette át a fő szerpet a régi fővárostól Machicótól, mert az
öbölbe három patak:

Ribeira da Santa Luzia,
Ribeira de Sao Joao
Ribeira de Joao Gomez torkollik .




Zarco emlékműve Funchal belvárosában

Az öblöt 1420-ban érte el Joao Gonçalves Zarco, (portugál hajós) és a partvidéken tenyésző édesköményről nevezte el. Zarco elvileg 1421-ben alapította meg a várost, Zarco fölöttébb kedvelte
ezt a helyet, mert az édeskömény főzetével kúrálta beteg szemét.

A Zarco név valószínűleg az arab ,,zarka", azaz ,,kékszemű" szóból származik. Lovagként igen fiatalon Tengerész Henrik szolgálatába állt, és ő az Algarve partvidékét a mór portyázóktól védelmező hajóraj parancsnokává nevezte ki. Részt vett a Ceuta elfoglalására vezetett hadjáratban. A csatában egy nyílvessző szára szemen találta, amitől rövidlátó lett. Szembántalmai élete végéig kínozták.

1497-ben Machico helyett Funchal lett a sziget fővárosa, és ez azóta is így maradt.
Az amfiteátrumszerű öbölben a házak már 1200 m-ig kapaszkodtak fel:
Funchal fölfelé összenőtt Montéval, kelet felé pedig a szomszédos Caniçóval.
Funchalt a cukortermelés tette gazdaggá.

A város klímája mediterrán. Az Atlanti-óceán kiegyenlítő hatásának köszönhetően a napi és az
éves hőingadozás is rendkívül csekély: emiatt nevezik Madeirát ,,az örök tavasz szigetének".

forras: wikipedia

 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
A négy gyönyörű hercegnő
  2013-01-23 16:52:23, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő
  2013-01-23 16:08:39, szerda
 
 



Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő




Anasztaszija Nyikolajevna nagyhercegnő, 1901. június 18. - Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.), orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné negyedik lánya.
1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték a családját és állítólag őt is Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket.




A cári család 1904-ben (balról jobbra: Tatyjana, Marija, Alekszandra, Alekszej, Anasztaszija,
II. Miklós, Olga)




Tatiana, Maria and Olga 1900

Anasztaszija vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjetni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították ,,Koboldnak", mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét.

"Anasztázia igazi huncut, valóságos tréfamester. Remek volt a humorérzéke, és sziporkái, csipkelődései gyakran érzékeny pontokra találtak... Hihetetlenül életteli volt, vidámsága pedig ragadós"

Olga Anasztaszija legidősebb nővére volt. A lányok között lévő hat év korkülönbség elég nagy volt, és épp egymás ellentétei voltak. Így aztán Olga és Anasztaszija ritkán volt együtt.

Tatyjana Anasztaszija középső nővére volt. Akárcsak Olga, Tatyjana is Anasztaszija ellentéte volt. A szigorú Tatyjanát néha idegesítette a vidám, tréfákat kieszelő Anasztaszija, emiatt aztán ők sem töltöttek sok időt egymás társaságában.

Marija Anasztaszija legfiatalabb nővére volt. A két lány rengeteget játszott együtt és nagyon közel álltak egymáshoz. Mindketten szerettek rajzolni, játszani, állatokkal foglalkozni. Marija és Anasztaszija (nővéreikhez hasonlóan) gyakran ,,összeöltöztek", ők is sok hivatalos fényképen szerepelnek együtt.

Alekszej Anasztaszija öccse volt. A két gyerek imádta egymást. Rengetegszer játszottak együtt; Anasztaszija Alekszej kedvenc nővére volt. Megértették és szerették egymást, éppen ezért Anasztasziját nagyon lesújtotta öccse vérzékenysége.



Anasztázia nagyhercegnő a testvéreivel 1906-ban
(balról jobbra: Olga, Tatyjana, Marija, Anasztaszija
Oroszország belépett a világháborúba. A súlyos veszteségek, a szenvedés és nélkülözések nyomán az emberek tiltakoztak a háború ellen, ellenszenvük a német származású cárné ellen egyre fokozódott. Maga Alekszandra cárné a két nagyobb leányával beállt kórházi ápolónőnek, nap mint nap sebesült katonákat ápolt. Marija és Anasztaszija még túl fiatal volt ahhoz, hogy beálljanak ápolónőnek, így ők csak meglátogatták néha a sebesült katonákat, és úgy tartották őket számon, mint ,,a kórházak patrónusait". Anasztaszija és Marija kezdeményezésére hoztak létre egy kórházat Carszkoje Szelo mellett. A két kisebb nagyhercegnő rendszeresen meglátogatta a katonákat, és apróbb szívességeket tettek nekik: leveleket írtak, felolvastak, beszélgettek velük.

Noha Anasztaszija egy ezred tulajdonosa volt, ő maga természetesen nem ment harcolni a frontra. Egy idő után azonban az emberek annyira ellenségesek lettek a nagyhercegnőkkel és a cárnéval szemben, hogy kiléptek az ápolónői szolgálatból. Ezután Anasztaszija a nővéreivel a szegényebb vidékeket járta, hogy az árva gyerekeken segíthessen ruhákkal.
Fogság és halál [szerkesztés]

A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszálították őket Tobolszkba, majd innét a fehér (royalista) csapatok közeledése miatt az Urál-hegységben lévő Jekatyerinburgba. Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el őket. Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját szoros kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok el tudtak szökni délre. Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrző osztag parancsnoka leparancsolta a családot a pincébe azzal az ürüggyel, hogy fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket, majd fénykép helyett sortüzet lőttek a családra, orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen velük maradtak a fogságban is. A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók. Mivel az ablakok nyitva voltak, a katonák nem mertek rájuk lőni, nehogy felverjék a várost, ezért őket puskatussal verték agyon.
A családot ezután becsomagolták a saját ágyneműjükbe, kocsira tették és kivitték őket a város melletti erdőbe. A holttesteket savval leöntötték, majd elásták, illetve elégették.
Legenda és szentté avatás [szerkesztés]

A szovjet diktatúra által elnyomott oroszok hinni kezdtek abban, hogy a Romanovok nem is haltak meg azon az éjszakán, hanem külföldön élnek valahol álnév alatt. Számos olyan ember bukkant fel a 30-as években, akik azt állították magukról, hogy a cári család tagjai. A leghíresebb közülük Anna Anderson, aki azt mondta, ő Anasztaszija. Anna Andersont rengeteg testi adottsága is segítette ebben. A lábán lévő deformáció a családból csak Anasztaszijára illett, aki így született, valamint a füle is olyan volt, mint a nagyhercegnőé. Ami azonban a legmeglepőbb, hogy fájdalmas és kimerítő részletességgel számolt be a család dolgairól. A rég elkendőzött családi titkokat is kifecsegte, ami miatt sok ellenséget szerzett magának. Később kiderült, hogy a Romanovok DNS-e nem egyezik meg Anna Anderson DNS-ével, akit végül azonosítottak egy lengyel parasztlánnyal, Franciszka Szanckowskával.

Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test hiányzott, és ez számos találgatásnak adott okot. 2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé.

1981-ben a külföldi orosz ortodox egyházak szent mártírokká nyilvánították II. Miklóst és Alekszandrát, gyermekeikkel együtt. 1998. július 17-én, nyolcvan évvel a cári család lemészárlása után a nekik tulajdonított csontokat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben pedig az orosz ortodox egyház szentté avatta az utolsó cári családot.

2005-ben a Romanov család nevében a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő kérvényt nyújtott be, hogy rehabilitálják a cárt és családját, a kérvényt azonban 2007-ben elutasították. 2008-ban az ügy új fordulatot vett; az orosz legfelsőbb bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerte el és rehabilitálta.




Tatyjana édesanyjával 1913-ban




Tatiana és Anastasia és a kutya - Ortino 1917



forrás: wikikpedia
 
 
0 komment , kategória:  Történelmi -és földrajzi témák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 6 db bejegyzés
e hónap: 271 db bejegyzés
e év: 271 db bejegyzés
Összes: 53023 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2377
  • e Hét: 20663
  • e Hónap: 75764
  • e Év: 75764
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.