Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
x
  2011-06-23 20:42:08, csütörtök
 
  GizellaLapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............. 2012-01-07 08:43:13


andré marie de chénier: utolsó verse
Ahogy a napsugár, a végső lenge szellő
megpezsdít, téged, alkonyat,
a vérpad lépcsején, mielőtt végem eljő,
úgy pendítem meg lantomat.
Szabott sétakörén mielőtt még az óra
hatvanat lépne, mielőtt
lába, a csillogó zománclap vándorlója
dobbantana egy csendülőt,
örök álomra hull talán már ma a pillám!
Mielőtt e sorok alá
a zord következő sorpárját ideírnám,
e zord falak közt a halál
hírnöke, az árnyak fekete toborzója,
élén szörny pribékeinek
bedörgi tán nevem a sötét folyosókba
( hol én is föl s le lépdelek
élezve nyilaim, mik bűn torolni szállnak,
a jog be bús fegyvereképp!),
s bezárja hirtelen egy végső rímre számat,
kezemre dobja kötelét,
elhurcol, szomorú társakat csapatokban
lökve mellém az út során,
kik e hívás előtt mind jól tudták, ki voltam,
de nem tudják majd azután...
Koporsója előtt, börtönében a férfi,
kit erőszak nyűgöz, galád
így veti fel fejét s - mi büszkeségét védi -
emeli fel kemény szavát.
Ha már megíratott, hogy soha a kezemben
kard nem csillogtatja diszét,
fegyvert mást fürdetek, tintában és keservben,
éretted, óh, emberiség!
Igazság s Jog, ha két karomra, szóló számra,
ha rejtett eszméimre ti
nem feddőn néztetek, nem setét ráncot rántva,
ha a ma szörnyűségei,
ha a pimasz röhej, vagy - és ez a legszörnyebb -
a tömjént, mit a gaz emel,
szíveteken sebet szakít: óh, mentsetek meg,
tartsátok meg e kart, amely
villámtokat veti, e szerelmest, ki bosszút
esküdt. Éljek, csak addig én,
míg nem tapodhatok a törvény gonosz és rút
hóhérai dögtetemén:
e raj sírkukacon, mely a vérbe s bilincsbe
hullt francia hazán nyüzsög!
Óh, tollam, düh és harag, életem üdve s kincse,
rajtad át kapok levegőt!...
Mint a tüzes szurok, ha megrázzák, magasra
gyújtja a fáklya parazsát,
úgy égek, élve még. A remény zuhatagja
tör rám vad haragomon át
és elragad...

/Ford.: Illyés Gyula/



 
 
0 komment , kategória:  André Chénier 1.  
André Ch
  2011-04-14 14:27:54, csütörtök
 
 
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-02-03 10:59:41


André Chénier: Fiatalember
Ő szép volt és erős, én gyenge kisgyerek:
hívón mosolygott és ölébe ültetett.
Gyámoltalan kezem hol térdei között
babrált, máskor hajába, mellébe ütközött...
Néha az ő becéző, cirógató keze
úgy tett, mintha ezért engem megfeddene.
S ha lovagjai látták, az a furcsa lány
akkor fogdosgatott csak engem igazán!
Hányszor érzett az arcom cuppanós nyomást!
(de kár, hogy még a gyermek nem érez semmi mást)
Csak néztek s így beszéltek a pásztoremberek:
"Micsoda bő pazarlás! de boldog kisgyerek!"

/Ford.: Jékely Zoltán/

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-02-03 10:59:41


André Chénier: Ez emlék máig is
Ez emlék máig is szívemre mindig irt hoz:
ő illeszté maga a sípot ajkaimhoz,
mulatva ültetett le és keblére vont,
mint dalban ifjú és máris győztes rokont,
zavart és reszkető ujjam igazította
a tág-lélekzetű és tiszta hangzatokra,
ügyetlen ujjaim fogta tudós keze
s hajlítni segített, nem unva el sose,
hogy -még járatlanok - így tanulják a fában
zengő kis réseket lefogni sorra lágyan.

/Ford.: Somlyó György/

 
 
0 komment , kategória:  André Chénier 1.  
André Ch
  2011-04-14 10:02:32, csütörtök
 
 
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-02-03 10:59:41


André Chénier: Fehér galamb
Szelíd fehér galamb, bájos szegény fogoly,
Ki rejt irigyen el a nap sugáritól?
- Ma (oly kék volt az ég!) járdalni láttalak.
A víz patján soká, zöld fűbe\', fák alatt.
Némán, álmatagon, bolyongva szerteszét,
Bólinta kis fejed s csak szép szemed beszélt.
Én, rejtve lomb alatt, mozdulni sem merék,
És ágról-ágra csak vigyázva szökdelék,
Irigy szellő nehogy föltárja rejtekem\',
S magamba\' nyögdelék...Mi kín volt az nekem:
Hogy nem mehettem( ah az ég oly kéken áll!)
Sétálni veled a patak zöld partinál!

Mert, mertem volna csak ott hagyni menhelyem\'
Hajtottam volna csak fejedhez fejem\',
S melyet kis lábaid tapostak, azt a zöld
Füvet tiporni, halk turbékolás között:
Gyönyörtől reszketett voln\' szárnyam és szavam:
S a két ragadozó madár, mely úntalan
Nyomodba\' jár, irigy két őröd észrevesz
S megtudta voln\' legott, hogy engemet szeretsz.
Mindjárt, könyörtelen, téged, szegény fogoly,
Börtönbe rejtenek a nap sugáritól,
S többé, hiába süt szelíd nap sugara:
Sétálni nem jöhetsz a patak partira.
Szelíd fehér bárány, ártatlan bégető,
Csak mertem volna én a sűrűből elő
Szaladni, hogy puha gyapjad\' érinteném,
Szerelmet sugjak és ugráljak véled én:
A két farkas, a mely ott kullogott nyomodon,
Meglátott volna és űzőbe vesz tudom
S fölfalni téged rád ront könyörtelen\',
Mintsem hogy hagyjanak egy percig is velem!

(Ford.: Szász Károly)


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-02-03 10:59:41


André Chénier : A fogoly Lány
Most zsendülő kalászt kasza le nem kaszál,
és nem fél a borág, míg táplálja a nyár
s a hajnali szép adományok.
Szép vagyok, ifjú még, mint a kalász s a borág,
és bár most csupa gond és bánat a világ,
csak élni, csak élni kívánok.

Ölelje a halált a szikkadt bölcselő!
Meghajlik a fejem, ha észak szele jő,
és sírok és megint remélek.
Ha egy nap keserű, jön édesebb hamar.
Nincs-e a tengerek vizén is vad vihar
s utóíze olykor a szélnek?

Még nem vesztette el ábrándjait szívem,
el nem nyom börtönöm sötétlő fala sem -
az ifjú remény röpít engem!
Szökve a madarász törvesszei közül
Philoméla vígan az ég felé röpül,
hogy kék mezein dala zengjen.

Már énrajtam a sor? Nyugodtan ébredek
s nyugodtan alszom el, nem gondtól mérgezett
az ébrenlétem, sem az álmom.
Ha reggel fölkelek, minden szem rám ragyog,
s levert arcokra még, ha itt velük vagyok,
az örömet visszavarázsolom.

Oly messze, messze még végétől szép utam,
a hosszú szilfasor, mely szemben elsuhan,
még alig kezdődött a parton.
E teli serleget az életlakomán
nem érintette még, csak egy percre a szám,
s még kezemben óhajtva tartom.

Ez csak a kikelet - hadd fejezzem be még
Az évszakok szerint az év nagy ütemét,
az aratást látni szeretném.
Csillogva száramon a szép kert díszeként
nem láttam égni még, csak a hajnali fényt -
hadd várjak, míg eljön az estém!

Maradj, halál, maradj! Vigasztalj szíveket,
melyekben szégyen ül és halvány rémület,
s nem kell a hervadást kivárnod.
Lombos lugast nekem még Pales tartogat,
a Múzsák szép zenét és Ámor csókokat -
csak élni, még élni kvánok!"

Hallgattam napra nap sóhajtó hangjait,
így ébresztgette már rab lantom húrjait
egy fogoly nő bús epedése.
A lassú és nehéz napokból dal fakadt,
az édes, fiatal és naiv szavakat
hajlítva vers ütemére.

Így született a dal, fogságom társa ez,
s még eljön az idő, hogy nem egy ifjú lesz
kíváncsi e szép lány nevére:
szépségétől ragyogott beszéde és feje,
s ki közelében élt, mind együtt félt vele,
hogy a másnapot is megérje.

(Ford.: Vas István)
 
 
0 komment , kategória:  André Chénier 1.  
André Ch
  2011-03-24 14:43:34, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ..... 2011-02-03 10:59:41


André Chénier: Elégia
Ó, ez te vagy! Te szép római lány, be várlak,
hová az este űz, e menhelyen, tenálad,
a várás majd megölt, s te késtél egyre még.
Dobogva leste a szivem lépted neszét.
E lágy keleti pamlag...... ........... ........... .............
e tükrök, melyeket megszépített az arcod,
e fűszerrel tömött, illatos vánkosok,
melyeket annyiszor csodás tested nyomott,
e rojtszegély, melyet érintettél gyakorta,
e vázáknak saját-kezed kötötte csokra,
derűs nap alkonyán az édes esti lég,
vérem tüzelte mind: minden csöpp vérem ég.
Ó, soha ennyi tűz, ó soha ennyi mámor
nem izgatta szivem, mely elsorvad a vágytól.
Lakassa jól tehát sóvárgásomat a
meztelenség...mely a szépség maga.
Úgy kell, hogy keblemen, és szinte már ruhátlan,
e látvánnyal magad tápláld érzéki vágyam.
Kezdetben fékezi a forró ostromot
a két irigy karod, erőlködés, birok,
ajkad parancsszava vagy halk rimánkodása
a az ellenséges ing féltékeny akadálya.
Karom, mely zaklatóbb s fürgébb, mint a tiéd,
áttöri karjaid erőtlen gyűrűjét.
A csókjaim nyomán szádon, legyen haragvó
vagy félénk, elcsitul könyörgés és parancsszó.
Ruha, ing gyönyörű termeted őrei,
ronggyá fognak tüzes kezem közt foszlani.
S ha végleg győzök én, tűrnöd kell minden önkényt,
s hogy bálványozzalak, meg kell engedned önként,
s nem lesz más takaró végül bájaidon,
csak szenvedélyem és forró ajkam s karom.

/Ford.: Kálnoky László/

 
 
0 komment , kategória:  André Chénier 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 13817
  • e Hét: 72040
  • e Hónap: 206259
  • e Év: 997123
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.