|
2016-08-24 14:23:13, szerda
|
| |
| |
Koosán Ildikó:
AKKOR
mintha látnám most is, gyengécske szóim
az első buta kaland hevében
miképpen diktálta tollba a vérem
- fogást keresve a tudat mankóin -
vallomásomat, hogy papírra vessem
a lángot, mely egyre jobban égett;
félredobva az illendő szemérmet,
kimondtam nyíltan, a foglya lettem;
egy bohém fiút kedveltem akkor épp;
önkéntelen ha fogtam a kezét
elárasztott egy furcsa remegés
és arról tudom jól, nem én tehettem;
éj leplén a csillagokat lestem
nem hittem el, csak játék az egész.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Koosán Ildikó |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
