|
 1/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 68
|
|
|
|
|
|
2024-01-16 14:30:43, kedd
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA
megvanirva.hu
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A "Meg van írva" kiadványa a Dunántúli Református Egyházkerület laptulajdonos kiadásában jelenik meg csaknem napi rendszerességgel. Írásaikat az általuk eddig megszerzett ismeretek, tapasztalatok, valamint a mindennapok információi alapján állítják össze. Szemezgessünk mi is belőlük! Bővebben megvanirva.hu oldalon a további cikkeik is elérhetők.
MEG VAN ÍRVA. KI OLVASSA?
2024. január 16. Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Meg van írva. De ki olvassa? Az idei esztendő elején, egy elég fagyos januári hétfőn tíz ember ült össze a pápai Pannonia Reformata kávézójában, hogy - többek között - erre a kérdésre keressen választ.
A 2021. év elején majdnem ugyanez a tíz ember találkozott ugyanitt, bár izgatottabban és sokkal tapasztalatlanabbul, hogy megszülethessen a ,,megvanirva", ez a sajátosan dunántúli, református, jellegzetes, de sokszínű netes oldal, melyet immár három éve olvashat, akit érdekel.
Akkor is hasonló kérdések körül forogtunk: Miről szeretnénk írni? (közéleti témák, hitünk igazságai és értékei, hit és lélek erősítő gondolatok, érdekes/értékes emberek, gyülekezetek, ...) És miről nem szeretnénk írni? (amiről a hivatalos egyházi sajtó amúgy is tudósít) Milyen formában és stílusban írjunk? (elmélkedés, elemzés, ismeretterjesztés, riport, interjú, ...) És kiknek fogunk írni? (nos, ez volt a legbizonytalanabb, hiszen hogy ki olvas minket, már egyáltalán nem rajtunk múlik) Csak egy online újságot szerettünk volna, egyházszeretettel, de missziói látással és szóhasználattal, színes-változatos műfajú írásokkal.
Nagyon izgalmas és munkás időszak volt ez három évvel ezelőtt, eleinte még sok-sok zoomos megbeszéléssel. A fentieken túl ki kellett találni az oldal arculatát, a különböző rovatokat, a képi megjelenést - és egyáltalán, a nevünket is, amelyen szintén agyaltunk pár hetet. (Talán már elárulható kulisszatitok, hogy felmerült a ,,horgony", a ,,megálló", a ,,karzat" és még sok más furább elnevezés is )
Az olvasottságunkat pontosan követni, mérni talán nem is lehet. Az oldalon ugyan látszik, hogy hányan kattintottak rá egy-egy cikkre, de ez a szám ennél többet nem árul el. Az elmúlt évek alatt voltak lanyhább időszakok, és voltak többezres olvasottságú írásaink is, melyeket nagyon sokan megosztottak. Bár kommentelni a honlapunkon nem lehet, de jelen vagyunk az internetes közösségi médiában is, ott néha kapunk visszajelzést. Lájkokat, esetleg néhány hozzászólást.
A mostani találkozónk bevallottan leginkább stratégiai megbeszélés volt. Mit csinálunk rosszul? Mit csinálunk jól? Meg tudnánk-e szólítani többeket, vagy ez ennyi, kialakult az érdeklődők köre. Egyáltalán, kik olvasnak minket? Ismerősök? Kollégák? Egyháztagok vagy külsősök is?
Lehet, hogy pontos válaszunk erre sosem lesz, de néhány ötlet azért előkerült, és pár változtatási javaslat is, a tapasztalatokból kiindulva. Elbúcsúzunk a feleslegesnek bizonyult rovatcímektől, és megpróbáljuk személyesebbé tenni az újságot. Ha már az olvasókra nézve olyan nagyon sok mindent nem tudunk, de az írókról éppenséggel elmondhatunk többet is. Szóval bemutatkozunk ☺.
Tervezünk ,,vendéghetet" is, mindegyikőnk meghív valakit az írásra önmaga helyett, ezzel is színesebb és változatosabb lesz talán az a sajátos dunántúli református arc, tekintet, mellyel szeretnénk közel hajolni másokhoz, az egyházunkhoz, a világhoz, az élethez. Figyelni, megszólalni, megszólítani...
Fagyos volt az az idei januári hétfő odakint, de a kávézóban meleg fények vettek körül minket, jó hangulat hullámzott és valami elszánt elköteleződés bennünk. Nagyon sokfélék vagyunk mi tízen, de összeköt egy mély odaszánás és akarás, és Valaki, aki mindünknek a legfontosabb. És csak reméljük, de azt igen, Kedves Olvasó, hogy ez kihallatszik, bármiről és bárhogyan is írunk.
Úgyhogy szeretettel ajánljuk magunkat és továbbra is maradunk tisztelettel...
23:59 - 00:00 - 00:01
2024. január 10. Szerző: Bella Péter
Nagy a nyomás szilveszterkor az emberen. Nem, most nem arra gondolok, hogy ha a fene fenét eszik is, muszáj iszonyatosan jól érezned magad. Arról van szó, ahogy éjfélkor átfordul az óra, és nagy a nyomás, hogy azt kell érezned, innentől teljesen máshol vagy. Teljesen más vagy.
Beleszámolta a nép az óévet a sírba, és itt ez a csodálatosan gyönyörű új. Ahol minden megváltozott. És neked így is kell érezni. Pedig közben semmi nem változott. De a nyomás nagy, tényleg nagy. Hogy átfordult az átok szerencsébe. Hogy a családi zűr lemaradt és beleragadt az elmúlt évbe. Hogy a kérdéseink, amikre semmi választ nem találtunk, az újban majd kipattannak, felkiáltójelesen, maguktól.
Pogány mágia? Hogy belevarázsolom az óévbe, ami nem jó, mint egy dunsztosüvegbe, jól rácsavarom a szilvesztert, a visszaszámláláskor egy betontömböt is kötök rá, aztán elengedem a semmibe? Abrakadabra, új naptár, új élet, új én?
Naiv vágyakozás? Hogy a sok sok millió ember együtt sóhajt, majd durrant valami pezsgőt vagy rakétát, na, akkor majd minden megváltozik?
Ösztönös önbecsapás? Csak úgy, a túlélésért? Hogy ahogy egy következő ciklus elstartol, abban valahogy másképp vagyunk? Mert az úgy nem mehet tovább, ugye, adódik lendület?
Az új szakaszoknak megvan ez a hatása. Hogy azt gondolod, innentől másképp lesz vagyis én leszek másképp. Tisztalap, fehér papír, új bekezdés. Születésnapkor is, egy új tanév kezdetén. A szilveszter-újév persze a legerősebb, mivel összeadódik másokéval a te saját illúziód. Teljesen érthető. Csak valójában nem történik semmi. Ugyanazokból a sejtekből állsz, ugyanazok az emberek vesznek körül. A ruhatárad és a kocsid is megmaradt. Ahogy az álmaid, a lehetőségeid, de a kudarcaid és félelmeid is ugyanazok. Valójában a 00:01 embere pontosan ugyanaz, mint a 23:59-é. A 00:00 pontosan ugyanolyan perc, mint az összes többi.
Sajnálom, nincs varázslat. Az illúzió is csak kis ideig működik. Nem ez számít. Ez nem számít. Még ha jó érzést is ad, akkor és ott, ahogy átugrunk a következő évbe.
Közben pedig lehetséges. Újrakezdeni, másnak lenni, feldolgozni és eltemetni és valami teljesen különbözőbe elindulni. De az teljesen független naptártól, évátfordulástól, visszaszámlálástól és rakétáktól.
Nevezzük Zákeus-módszernek, jobb híján. Hogy szorít az eddigi életed, de nem tudod lecserélni, rád ragadt, te magad vagy és már hazudni is, takargatni is egyre nehezebb. Kell egy fügefa, kicsit magasabb hely, hogy szemkontaktust találj azzal, aki egyedül ebben az univerzumban tényleg tud kezdeni veled valamit. Aztán kell, hogy megszólítson, magától. És kell, hogy te engedj neki, hívd meg, oda be, a takarítatlan régibe, abba, amit lecserélnél, amit otthagynál az óévben, amit betemethetne a december romja. Aztán maradtok együtt, mágia és illúziók nélkül, szemtől szemben, párbeszédben. Aztán új leszel. Más. Újrakezded. Mert ő, a Názáreti képes rá.
Csak így működik, mióta itt járt köztünk és még a halálból is visszatérve maradt is.
Szóval szabad vagy a nagy januári új-kezdet-új-élet nyomást elengedni, szabad vagy elfogadnod, hogy semmi nem változott. És szabad vagy bármikor, bármilyen napon és órában vele valóban újat kezdeni. Mert ő kezdi azt veled. És folytatja. Folytatjátok.
ISTENNEK MEGFELEL?
2024. január 11. Szerző: Horváth Mihály
Mindenki által ismeretes, hogy az árvizeket a hirtelen, nagy mennyiségű csapadék leesése, vagy a gyors hóolvadás okozza. Földrengés is kelthet szökőárt (cunamit), amit a japánok csak kikötői hullámnak neveznek, mert a parton pusztít igazán, mivel a nyílt vízen nem tudnak feltorlódni a hullámok. Az Amazonaszon az un. Pororocat a Hold gravitációja okozza. Az árhullám olyan óriási, hogy a folyásirány is megfordul és a víz feltorlódik akár 300 km hosszan. Ezekre az áradásokra többé-kevésbé fel lehet készülni; egy részükre a sok-sok éves tapasztalatok, más részükre az időjárási előrejelzések alapján. Gátakat kell emelni, hogy megkíséreljük megzabolázni a természet erejét. Sajnos ez egy végeláthatatlan küzdelem, amelyben nem lehet lankadni. A hegyekben lakók sem vehetik félvállról a küzdelmet a természet erőivel szemben, mert őket meg a lavina és földcsuszamlás fenyegeti. Alföldi vidékeken a csapadék elvezetésének a hiánya okoz belvizet. A városokban a hirtelen lezúduló esővizet nem győzik elvezetni a csatornák, és előtörnek a szennyvíz buzgárok. Ilyen esetekben nagyon kell egy fertőtlenítés, miután a vizek visszatérnek az eredeti medrükbe.
A minap olvastam egy netes vitát az istentiszteleti zene kapcsán, hogy mi az oda való és mi az, amit végképpen el kellene kerülni. Az egyik álláspont szerint Jézus dicsőítése mindenkor csak helyes lehet, ezért mindenkor és minden formában létjogosultsága van, a lényeg, hogy szívből jöjjön. A másik álláspont nem is ezzel vitatkozott, hanem inkább az un. dicsőítés módjával, színvonalával. Nagyon szomorúnak tartják ugyanis, ha a dicsőítés az angol nyelvből szó szerinti fordítással átemelt dalok mantrázásának szinonimájává silányul csupán. Az alapból is csekély szókinccsel és 2-3 akkorddal operáló, és ugyanannak a pár szónak és akkordnak sorrendjét variáló szerzemények ugyanis nem éppen igényességről árulkodnak, ráadásul sokszor mind prozódiailag, mind pedig megfogalmazásukban igencsak furcsán hangzanak a magyar fül számára.
Nem értem a sima könnyűzenei koncerteken és mozikban sem, hogy amikor minden szakértő megerősíti, hogy a nagy hangerőn történő zenehallgatás mennyire károsítja a hallást, akkor miért kell ezt még a templomi alkalmakon is bevezetni. Persze ki van ez találva, hogy a hangerő feltekerése, egymás túlüvöltése, a gyomorban érzett basszus egy bizonyos idő elteltével hormonális extázist idéz elő, amire különösen is a fiatalabb korosztály vevő. Több törzsi vallásban az emberek a mai napig a zene által is keltett önkívületben táncolják körbe a tüzet. Szerintem a felnőttség ott kezdődik, amikor rájön valaki, hogy a hangerőt lefelé is lehet tekerni nemcsak felfelé. Az sem világos előttem, hogy a felesleges plusz hangerővel egy dicsőítő zenélésben mit szeretnének elérni? Ettől nem lesz tartalmasabb a szöveg, és a 2-3 akkord sem lesz több. A Teremtőről sem merném azt feltételezni, hogy megromlott a hallása. Azért kell így csinálni, mert más koncerteken ez így a megszokott és erre van igény?!
Sosem fogom elfelejteni azt az istentiszteletet, melyen egy győri származású, Monacoban élő anyuka gyermekeit keresztelték. A szíve, református hite és hazaszeretete visszahúzta őt egykori templomába, fontos volt neki, hogy itt legyen megkeresztelve két kisfia. A szertartás elején a francia nagypapát felkísérték az úrasztala elé. Szegény olyan esetlenül közlekedett, kereste a támpontokat a botjával. De ez nem is csoda, hiszen vak volt, rá volt utalva vezetője segítségére. Sokan susmorogtak a padokban, hogy mit is akar ez a ,,szerencsétlen" idős bácsi. Kiérve megállt, kezébe vette a fuvoláját és rákezdett egy gyönyörű dallamra. Már az első hangok betöltötték a hatalmas templomteret és elérték, meg is nyitották a hallgatóság fülét és szívét egyaránt. Nem volt szükség semmilyen erősítőre, ez a dicsőítő dallam méltó hálaáldozatként szállt a Teremtő felé. Már nem számított, hogy a bácsi mennyi idős, hogyan mozog, lát-e, vagy sem, mert a zene a fülünkön keresztül kinyitott egy ajtót a lelkünkben is. Az elején itt-ott lehetett hallani néhány, korábban még szkeptikus, de rövidesen a csodálkozástól leeső állat, ahogy koppannak a padozaton, de aztán mindenki áhítattal hallgatta a nagyapa játékát.
Református körökben elterjedt az az adakozásra való felhívó igei forma, hogy ,,a jókedvű adakozót szereti és megáldja az Isten". Az adakozás valójában egyfajta áldozat, amit a hívek az Úr dicsőségére tesznek. Ezeket a pénzeket vagy ráfordított közösségi munkákat a gyülekezet tagjai önzetlenül ajánlják fel, és örökítik át mindazt, ami elkészülhetett belőle és általa generációk óta. A mostani nemzedéknek is kötelessége, hogy megfeleljen az előttük járóknak, hiszen az ő örökükbe lépünk be, de még inkább, hogy az Úr kedvét lelje bennünk. Ezért kell elgondolkodni azon is, hogy az a zene/ének, mely az istentiszteleten elhangzik, vajon eléri-e azt a szintet, hogy a templomban megszólalhasson az Ő tiszteletére. Véleményem szerint nem méltó az Úrhoz, ha vásári zenebonával és mindent megengedő, mindent elnéző liberalizmussal állunk hozzá a dolgokhoz, hiszen Neki mindenből a legjobb jár.
A művészetnek van alja is, ami sajnos úgy tör a felszínre, mint amikor a belvíz felemeli a csatornafedeleket, és elönt mindent. Állandóan találkozunk ezzel a jelenséggel a médiában. A mai ember sokszor művészetnek álcázott szennyel akarja felhívni magára a figyelmet, ezt tartja saját önmegvalósítási eszközének. Én úgy érzem, hogy nem ártana homokzsákokat tenni a templom köré, hogy te, ,, szép, új világ" csak eddig jöhetsz, mert ez innentől az Isten háza. És ami nem méltó ebből a ,,művészetből", hogy átlépje a küszöböt, az nem jöhet be. A közmondás szerint a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Dante sem véletlenül veszi előre a közönyösöket a pokolban, akik nem küzdöttek az igazságért, mert nekik kényelmesebb és célravezetőbb volt, ha mindent hagytak csak úgy megtörténni.
Az út szélén azért ásnak árkot, hogy amikor az eső lemossa az utat, az árok elvezesse a kanálisba az odavalókat. Magunkat és hitünket minősítjük, ha a tiszta víz helyett megfelel nekünk a kanális tartalma is. Az élő ige évében vegyük észre, hogy a tiszta forrásból merítve lehet csak megmaradni, tisztán élni. Ha csak szemetet tudunk vinni az Istennek, akkor azt inkább ne tegyük, mert abból csak szemétdomb lesz, hiszen az üres flakonok és a használt papírzsebkendők között nem szokott igazgyöngy teremni.
Amit hálaáldozatként, dicsőítésként viszünk az Úr elé, az nem származhat lomtalanításból, és értékeinknek, emberi lehetőségeinknek, képességeinknek nem a minimumát kell, hogy képviselje, hanem a legjavát, hiszen Ő mindenből a legjobbra méltó. Mielőtt bárki is vitatkozna ezzel az állítással, gondolja csak végig mindenki, hogy mi mindent szokott kérni imáiban az Istentől! Egy közös pont van az összes kérésben: mi sohasem szeretnénk semmi selejteset, sem pedig saját mércénk szerint színvonaltalant magunknak. Akkor miért hisszük azt, hogy az Istennek meg bármi megfelel!?
KÖTELÉKBEN
2024. január 9. Szerző: Habléné Nagy Viktória
Sokan vagyunk, akik egy határozott időszakra születtünk, egy közös feladatra. Lassan, adott ütemben találkozunk egymással. Még lassabban, egészen apránként ismerjük fel egymást, egymásban azt, ami összeköt. A kötődésünk különbözik az összes addigi kapcsolatunkban megélt kötődéstől. A cél rendez össze minket, hogy köteléket alkossunk, hogy elfoglaljuk a helyünket ott, ahová elindultunk.
Gyerekkorunk óta vibrál bennünk a látás, a hallás, a tudás nyugtalansága. Ez tett mássá, emiatt gondoltak furcsának, különcnek, kiismerhetetlennek vagy kezelhetetlennek. A felismerés leírhatatlan és nehezen értelmezhető. Benne van az emberi lélek minden lehetséges zöngéje, de csak felhangjaként annak a hangnak, ami ugyanabba az irányba hív. Amikor rá merünk állni az útra, ami átível a látható világ bukdácsolásai felett, béke költözik a szívünkbe és érezzük a lépéseink közös ritmusát.
De amikor nem tudunk hinni az egységben, hanem inkább elhisszük azt, hogy csak képzelődtünk, és bizalmatlanságból, öntörvényűségből vagy hübriszből, vagy ki tudja miért, magányos hősként akarunk célba érni, csak békétlen bolyongás vár ránk.
Az egymással való közösség, az elvek, rendeltetések mentén érvényre jutó prioriás az idők során mindig fontos volt, de vannak idők, amikor még fontosabb. Mostanában ilyen időket élünk. Testvérnek lenni azokkal, akikkel egy adott időben vagyunk jelen a történelemben, akikkel ugyanaz a feladatunk, akikkel ugyanannak a hatalomnak, Isten Lelkének vagyunk az elpecsételtjei, és akikkel ugyanoda tartunk. Szemben a sodrással, az árral, vagy éppen a káoszon át.
Amerre nincs ígéreted, arra hiába van út, hiába jönnek eléd a dolgok, események, emberek, - arra nem érdemes menned, mert onnan semmi sem a tiéd. Akkor se, hogyha elveszed, ha megnyered, ha megszerzed, vagy ha megküzdesz érte. Soha nem lesz igazán a tiéd. Nincs vele dolgod. Vagy ha mégis csinálsz magadnak, azt előbb vagy utóbb meg fogod bánni.
Egyetlen út van, ami elvezet oda, ahol a kincseid vannak, a tulajdonod és mindaz, ami az idők kezdete előtt már neked adatott: az ígéret útja. Ez az út ott is ott van, ahol nem látszik: a tenger fenekén, a folyó medrében és a hegyeken túl.
NEM JÁR TEMPLOMBA, DE KERESZTÉNY, ISTENFÉLŐ EMBER
2024. január 8. Szerző: Márton Gergely
Jóravaló emberekről szokták ezt mondani, ezek a jóravaló emberek akár saját magukról is kijelentik ezt. Legutóbb éppen az a vállalkozó, aki a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Nagy-Szénás hegytetőn saját maga, akár a törvény ellenében is, állította fel újra a keresztet. Dicséretes ez a kiállás, de kár ezért a mondatért...
Ahogy sajnálattal hallom, ahogy nyilatkoznak egyre-másra híres és hírtelen emberek: én hívő vagyok, de nem tartozom semmilyen egyházhoz, felekezethez sem. Avagy: hívő vagyok a magam módján, nem kell ahhoz a pap, hogy megmondja...
A hit kérdése valóban nem csak egyházfüggő. Bárhol és bármikor szólhatunk Istenhez. És Isten is szólhat hozzánk bárhol és bármikor. De ha megindul ez a szent disputa, előbb-utóbb mégis a templomban kötünk ki.
A miértről a teológia szolgáltat jónéhány alapvetést, én nem is ismerem mindet. Szól Isten népéről, akiket összegyűjt, akik egy család Őbenne és egy jó családnak vannak közös programjai, vagy arról a szakrális ,,élményről", amit közösségben, egymás hite által erősödve élhetünk meg. Az Evangélium kinyilatkozza, hogy az egyház Krisztus teste, tehát jelenlétünkkel Krisztus testét építjük, és mi más feladata lehet egy keresztyénnek? Elé járulni az Ő egyházában, és másokat is odavezetni Ő elé. Semmiképpen nem büszkélkedni a Krisztus testének nélkülözésével, és pláne nem lebeszélni róla másokat.
De tudománytalanul is meg lehet élni, hogy templomba járni jó. Mert ott az egyetlen igazán Jóról, Istenről lehet hallani. Mégpedig úgy, hogy csak Őrá figyelhetünk, kilépve, kiszakadva a világból arra a kis időre, minden csábító, zavaró, elterelő körülményt kint hagyva. Elengedni a világi problémákat, kiszakadni a mókuskerékből. Az odaszánt időben tényleg nincs más dolgunk, mint az Igén keresztül Krisztusra figyelni, erőt meríteni belőle. Gondjaink, bajaink nem tűnnek el, megvárnak az ajtóban, de egy óra múlva újult erővel nézhetünk a szemük közé. Arról már nem is szólva, hogy a Biblia nehéz olvasmány, s bár javallott nap mint nap olvasni, de közel kerülni hozzá, megérteni a nehéz igéket igazán csak az arra elhívott, szentlelkes igehirdető segítségével lehet. Hogy ne a magunk értelmezése hatalmasodjon el, ne a ,,vak vezet világtalant" elv érvényesüljön.
És egyre inkább az is szempont, hogy a templomba, istentiszteletre járás kiállás az Ő ügye mellett. Kvázi demonstráció a napjainkban feltűnő hitélet egyháztalanítási szándéka ellen. A ,,kivagyiság" kérdésére válasz: Jézus barátja vagyok, minden vasárnap összejövünk. Hogy én ne legyek muníciója a keresztyénellenes ateistáknak.
Hitben épülni, ápolni a kapcsolatot Ővele, tudásban gyarapodni, kiállni mellette. Tevőlegesen azzal, hogy Őrá szánom az időmet. Hogy közösségben magasztalom a nevét. Valós közösségben, és nem az online álközösségben. Az nem ugyanaz.
És akad még egy ok a templomba járásra. Az, hogy Isten örül neki, ha ott találkozik velünk. Szóval, ha magadért nem is tennéd meg kedves jóravaló ember, tedd meg Őérte, aki annyi mindent megtett már érted. Nem az egyházért, nem a lelkészért, hanem tedd meg Istenért. Nem nagy áldozat vasárnap egy órát rászánni arra, aki a legnagyobb áldozatot már meghozta értünk.
NE ÖLJ!
2024. január 14. Szerző: Habléné Nagy Viktória
Nem értem, hogy aki megad időt, pénzt, fáradtságot, hogy egy szenvedő állatot megmentsen, azaz valamiképpen megérzi az élet egyszeriségének megrendítő csodáját, vagy aki elérzékenyül egy anyáknapi ovis műsoron, azaz a szemei előtt ott van ez a csoda, hogy dönthet úgy, hogy megöleti a gyerekét?
Nem, nem arra gondolok, aki a napokban átdobta a szomszéd telkére az újszülöttjét. Bár keresztényként is lehetne beszélgetni a mentálhigiénés állapotokról, és a születésszabályozás szelíd módjainak kultúrájáról, de most nem erre gondolok. Meg nem is arra, aki a halmozottan sérült gyereke sorsa felől dönt úgy, hogy inkább vállalja a döntése terhét, mintsem hogy olyan életet adjon a gyerekének, amilyet senkinek se kívánna. És nem is arra, aki számára a várandósság állapota életveszélyessé válik, és inkább önmagát választja, hogy pl. anyja maradhasson a már megszületett gyermekeinek. Meg arra se, aki erőszak útján esett teherbe. Nem ítélek. És semmiképpen nem is akarok ítélni. Csendben a számra teszem a kezem, és hálát adok, hogy nem kerültem egyik helyzetbe se. Némán odaállok azok mellé, akik igen, és magamban együtt sírok velük.
Én azokat nem értem, azokra gondolok, nem ítélettel, de elkeseredett értetlenséggel, akik azért vetetik el a gyereküket, - férfiak és nők egyaránt -, mert kényelmetlenséget okozna, mert megzavarná a megszokott ritmust, mert keresztülhúzná a terveiket, mert nem készültek fel rá, mert nem alkalmasak az anyagi körülményeik, stb.
A 4D-s ultrahang korában ne jöjjünk azzal, hogy az még ott csak egy sejtcsomó, vagy ilyesmi! Anyáink még esetleg gondolhatták ezt, de mi látjuk, hogy nem! És tudjuk is, hogy nem csak egy kellemetlen, művi beavatkozás! Akinek kétsége van efelől, nézze meg a Néma sikoly című filmet, vagy kérdezzen meg egy fehérköpenyest azok közül, akik jelen vannak ezeken a beavatkozásokon! - én most itt nem jövök a részletekkel.
A szívben és az elmében meglévő kettősséget nem értem. Hogyan lehetséges számonkérni a szomszédon, hogy kiköti a kutyáját, vagy hogy házikosztot ad a macskájának, vagy hogy kiabál a gyerekével, miközben ő meg ...? Hogyan lehet lenni egyszerre széplelkűnek, nagyon érzékenynek, esetenként az Isten irgalmát is kevesellőnek, miközben ...? Hogyan fér meg a kettő? Hogyan tudja elhinni, hogy megférhet?
Isten irgalmas. Megbocsátja azt is, amit mi a bűnbánat után sem tudunk igazán megbocsátani magunknak. Bízhatnánk Benne. Azokban a helyzetekben is, amik hirtelen megbonyolódnak, átláthatatlanná lesznek, kilátástalannak tűnnek. Bízhatnánk Benne! Hogy a javunkat akarta akkor is, amikor azt mondta, hogy
,,Ne ölj!" (Mózes II. könyve 20. rész 13. vers)
Ne ölj! Engedj utat az életnek! Majdnem azt mondom, hogy az ,,Isten szerelmére". De hát arra! Pont arra, és egyedül Rá alapozva!
Nem kell ölnöd! Megteheted, hogy nem ölsz!
(A képen egy 12 hetes magzat ultrahang képe látható. Így néztél ki te is 12 hetesen.)
SZEGÉNY GAZDAGOK
2024. január 13. Szerző: Soós Szilárd
,,Nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úgy bizony."
/részlet Robert Merle: Malevil/
Egy kastély pincéjében 7 túlélő ember maradt az atomháború után. Új életet kezdenek. Más túlélők is vannak. A nagy dilemma, hogy maradjanak-e meg a fárasztó és nehézkes termelésnél, társadalmi életnél vagy felhasználva az eddig felhalmozott tudást újra indítsák az emberiség fejlődését. Ez akkor dől el, amikor kiderül, hogy több túlélő csoport is van, és ezek nem éppen szolidáriasak, hanem ragadozók és uralomra, javakra törnek. Jobb lenne megmaradni a természetesnél, de mi van, ha a többiek erősen fejlesztik magukat és uralomra jutnak. Ezért kezdődik a verseny elölről.
Most, hogy az orosz- ukrán háborúban előjöttek az atomsilók rakétázására vonatkozó tervek, ismét egyre többször hallani az atomháború fenyegetéséről. Teljesen mindegy ki kezdi, melyik nyugati ország szállítja Ukrajnának a fegyvereket, mellyel az orosz nukleáris hadászati célokat kezdik el célba venni. Ez egyértelmű háború kiterjedését fogja jelenteni.
Magyarország volt már nukleáris csapás számára célpont. Még a hatvanas években a katonai hírszerzés úgy gondolkodott, hogy egy esetleges atomháború kirobbanásakor közel félszáz légi és földi atomtöltetet kapna az ország első lépcsőben (ez később feltételezhető tizenötre csökkent). Ezek katonai célok, ipari létesítmények, és persze városok, ez az orosz gondolkodás mentén.
Budapesten a Keleti pályaudvar felett egy megatonnás bomba 90 méter mély és 390 méter átmérőjű krátert eredményez. Nagyjából egy kilométeren belül minden szerves és szervetlen anyag elpárolog. Három kilométeres gombafelhő millió celsius fok, ebből fakadó hurrikán, forgószél, radioaktív sugárzás elpusztít minden életet, és lakhatatlanná tesz azonnal kb. 5 km sugarú területet. Ezzel nincs vége. Az első sugárzási zónában öt percen belül minden ember cselekvőképtelenné válik. Négy öt nap után a sugárzásba belehalnak. A további nagyobb körökben a Dunáig, hat hét nap múlva, a még távolabbi körökben Budavár és még tovább hatvan nap múlva történne meg mindez. Közben bélrendszeri gondok és rákos megbetegedés kezdődik. Akkor nem beszéltünk a felszíni további pusztításról. Épületek összedőlnek, maguk alá temetnek embereket. Óvóhelyeken oxigénhiány alakul ki, és mérgező gázok szivárognak. Pilisvörösvárig harmadfokú égési sérülések keletkeznek. Zsámbékig első fokú égési sérülések. A nukleáris hőhullámot még Romániában is megéreznék Vajdahunyadig. Becslések szerint közel négyszázezer budapesti azonnal meghal, és további félmillió ember egy hónapon belül. Akkor nem beszéltünk az infrastruktúra pusztulásáról. Az energiaszektor, a gyógyszeripar, élemiszeripar, mezőgazdaság, vízkészletek tönkremennek. A hiányokba ismét emberek milliói szenvednek. És még csak egy töltetről beszéltünk.
Most NATO tagok vagyunk. Leginkább az orosz atom veszélyeztethet bennünket. Persze bárhol is történik atomcsapás, azt ne gondoljuk, hogy nincs kihatással az egész földre. Az érdekesség az, hogy amíg a Varsói szerződés, a keleti, szovjet katonai szövetség tagjai voltunk, az atomcsapás utánra volt kitelepítési terv is. Limitált kitelepítéssel a katonai és politikai vezetést és valamilyen logikával a lakosság egy kis részét éppen Ukrajnába telepítették volna át, Donyeckbe.
Most csodálkozunk, ha annak idején bunkereket építettek. A környékünkön is van máig működő. A komáromi erődrendszerben szellőztetéssel, áramellátással, és mindenféle szükséges eszközökkel ellátott, kiépített rendszer van. Ahová be lehetett menni, egyszer bevittek engem is. Bizonyosan van nem publikus rész is. Azt mondták, hogy a tervek szerint ide menekítenék a fontos embereket.
Azon se csodálkozzunk, hogy ma is lehet hallani, hogy vásárolnak és építenek luxusbunkereket. Ma nagy divatja van a gazdagok körében. Itt ezt teljesen komolyan kell venni, mert a nagy techcégek vezetői, ismert és kevésbé ismert emberek is komoly birtokokat vásárolnak, és építkeznek. Ezekben a szükséges vízkezelő rendszereken, levegő tisztító rendszereken kívül még élelmiszert is tudnak termelni, sőt még edzőterem és úszómedence is van.
,,Douglas Rushkoff író gyakran foglalkozik könyveiben a technológia jövőjével, őt hívta meg a világ leggazdagabb emberei közül öt személy egy közös találkozóra (...) tőle kérdezték meg, milyen módszerekkel készülne fel a civilizáció összeomlására. Többször is megkérdezték tőle, mi a legjobb módja a The Event túlélésére. Rushkoff a Survival of the Richest című könyvében úgy fogalmazott erről, hogy a The Event, vagyis Az esemény egy eufemizmus a környezeti összeomlásra, társadalmi zavargásokra, nukleáris robbanásra, napviharra vagy egy megállíthatatlan vírusra, ami mindent lerombol. Az író kifejtette, hogy a világ leggazdagabbjai tényleg tőlünk, átlagos emberektől félnek a legjobban a találkozó alapján.
Félnek tőlünk. Te, én és mindenki más, aki rájön, hogy ezek a fickók felelősek, és utánuk megyünk. Azt hiszik, hogy a technológiával távol tudják tartani a szennyezést, a sugárzást vagy a vírusokat. Ami miatt aggódnak, azok a tömegek. A menekültek. Az emberiség. Számukra mi olyanok vagyunk, mint egy zombi invázió..." /idézet noizz/
Ma a gazdag emberek (pl. Mark Zuckerberg) nekünk elképzelhetetlen mennyiségű erőforrást használnak fel a jövőbeni túlélésük reményében, a bunkereik kiépítésére. Ezzel szintén környezeti károkat okoznak, melyeket másokon kérnek számon.
Ismét kérdezem, így magamnak, miért csodálkozunk a felelős döntéshozók, gazdasági főszereplők felelőtlen viselkedésén, amikor nem nagyon érdekli őket a fegyvernyugvás, a nekünk vágyott egyszerű béke és élhető élet.
Miért gondolják emberek, hogy sebezhetetlenek, és megmenekülésük teljes meggyőződésével így csakis az érdekeiknek megfelelő döntéseiket hozzák meg, nem törődve azok következményeivel. De mégis a közvéleménynek a szemébe a humanista ember képét hintik. Mi meg bevesszük.
Az egyenlőbbek már köztünk vannak.
,,Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem."
139. Zsoltár 7-10. veresek
/Fotó: Az Oppidum nevű svájci cég 40 millió dolláros bunkerének alaprajza Northfoto/
AZ URALOM VÉGSŐ MEGVALÓSULÁSA
"...jöjjön el a te országod..." (Mt 6,10)
Amikor ezt kérjük: jöjjön el a te országod, akkor a történelem végére is gondolunk, amikor majd tökéletesen megvalósul Isten királyi uralma. Jézus felemeli az imádkozó hívő tekintetét, és megengedi, hogy ennek a világkorszaknak a végéig lássunk.
Most temérdek könny és vér folyik ezen a földön. Olykor úgy tűnik, teljesen a hazugság, az erőszak, az önzés, a kényelem, a gonoszság vette át az uralmat. Mintha Isten visszavonult volna. Ez lett az ellene való lázadásunk következménye. Nem tudjuk abbahagyni egymás öldöklését, nem tudjuk megszüntetni az éhezést és a betegségeket, tönkretesszük magunkat, egymást s a földet, amit Isten paradicsomnak teremtett. Így tudunk mi Isten nélkül uralkodni.
A hívő ember azonban eközben is tudja: a világ Ura annak teremtője maradt. Ő viszi célja felé ezt a gőgjében megszédült emberiséget, és egyszer véget vet majd minden gonoszságnak, és tökéletes mértékben megvalósul az ő szeretetének uralma.
Akkor kiderül majd, hogy az igazság nagyobb hatalom, mint a hazugság. A szeretet nagyobb erő, mint a gyűlölet. S aki már itt Isten királyi uralma alatt élt, az meglátja majd őt, és részt kap országának dicsőségében is. ,,Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán." (Jel 3,21)
Azért vár még Isten ezzel, hogy minél többen higgyenek benne, belépjenek az ő országába, s megmeneküljenek az ítélettől. Mert ez a kérés: valósuljon meg királyi uralmad, azt is jelenti: teljesedjék be a te igazságos ítéleted!
Ez a kérés tehát kiemel minket magunk körül forgó, szűk körű imádságainkból, és megtanít kozmikus távlatokban gondolkozni, az örökkévalóság szemszögéből látni és értékelni mindennapi életünket.
VÉLEMÉNY
2024. január 15. Szerző: Márton Gergely
Vannak dolgok, amik nem férnek a fejembe. Maradi vagyok, kedves olvasó, nincs mit tenni. Ilyen például az ,,influenszer". A napokban harsogta tele a világot bizonyos Szabó Zsófia, hogy ő bizony nagyon jól keres ezzel a dologgal. Ami - mint mondja - ,,még mindig nem elfogadott sokaknál, hogy ez is egy munka". Itt tudtam meg, hogy nem is vagyok olyan maradi, hisz én is a sokak közé számláltattam.
Próbáltam megkeresni, hogy mi is ez a ,,munka", de nem jutottam eredményre. Az viszont feltűnt - ahogy azt megnevezett Zsófia is bevallotta - ha nem is tűnik munkának, mégiscsak jól fizet.
Az influenszerek olyan személyek, tudtam meg, akik befolyással bírnak. Táptalaja a közösségi média. Ez önmagában még nem kell, hogy negatív hozzáállást feltételezzen, de pár kattintás után mégis kételyek merültek fel: a véleményvezérség elitje elég felszínes véleményekkel traktálja közönségét.
Maga a jelenség nem újkeletű, az emberiséggel közel egykorú. Az embernek véleménye van, és el is mondja. Voltaképpen erre alapul a civilizációnk, arra ildomos, vagy éppen nem ildomos személyek véleményeket támasztottak, ha tudták, megalapozták azokat, mások megvitatták, elvetették vagy elfogadták...
A mostani véleményvezérek szubjektuma viszont a technika fejlődésével, a mindent ellepő tömegkommunikációs térben terjednek minden akadály nélkül. Szubjektumuk csak azáltal lesz objektívvé, hogy sokakhoz elér.
Ez több okból is aggályos.
Azért, mert nem feltétlenül helyes vélemények terjednek a szabad véleménynyilvánítás toposza alatt, és átveszik a tények helyét. Lásd, már a hírek jelentős része sem a tényeket, hanem a véleményeket közli.
És azért, mert ez a véleményszabadság információs rangra emelte azt a véleményt, ami létéből fakadóan nem lehet objektív, hiszen egy adott perspektívából szemlélődik, és mint ilyen, előítéleten alapszik.
Talán ezért is lehet, hogy olyan világban élünk, ahol a legbefolyásosabb ember egy énekes influenszer, bizonyos Taylor Swift, akit a Time magazin 2023-ban az év emberének választott, és akiről kurzust indított a Harvard. Mindezt úgy, hogy - minden tiszteletem ellenére - a kishölgynek a színpadról nincs túl nagy rálátása a mindenségre.
Talán ezért is lehetséges, hogy olyan világban élünk, ahol a vélemények elnyomják a valóságot. Ha elég sokat mondják, ha elég sokakhoz elér, akkor sarokpontok lehetnek. Akár az olyan vélemények is, amelyek évezredes értékeket, alapokat bélyegeznek meg. ,,Adjatok egy fix pontot véleményt, és én kifordítom sarkaiból a világot."
Ha jól megtámogatják, akkor igazsággá nemesedhet a vélemény, és már csak azt kell eldönteni, hogy ki fizeti a számlát, ki alkotja az igazságot...
ZSEBPÉNZÉRT "SKINEKET"
2024. január 12. Szerző: Erlitz Anita
Nem az ítélkezés, inkább a döbbenet posztja a következő. Alapvetően nyitott személyiségnek tartom magam, akinek megvannak ugyan az alap tézisei, de nem csövön keresztül nézek a világra. Szeretem is, amikor újat tanulhatok, vagy új dolgokról mesélnek.
Mégis döbbenet azt hallani, hogy a zsebpénz internetes játékban megvehető ,,skinekre" kell. Mert az alap avatár ,,gáz" csak úgy önmagában. Fel kell turbózni. Ha valaki új ruhát, menő cuccot vesz az avatárjának, azzal extra előnyökhöz jut. Előbb végez a pályával, vagy az online térben játszók nem merik kihívni párbajra, mert már az öltözetén látszik, hogy milyen szinten áll a karakter, és nem érdemes vele kezdeni. Egy menőbb ,,skin", magyarul bőr, a játékban ruha, úgy 3-4000. Ft.
Hallgatom a kamasz fiúk lelkes beszámolóját és kibuggyan belőlem a kérdés: ,,Felfogjátok, hogy a szüleitek azért dolgoznak több órát, hogy ti - vagyis egy elképzelt karakter - egy internetes játékban jobban nézzetek ki?" És vajon a szülők, akik támogatják ennek az igencsak profitorientált játéknak a fennmaradását és terjesztését, ami nem mellesleg arról szól, hogy a másikat le kell puffantani, tudatában vannak-e annak, hogy ilyenkor az amúgy is alacsony és labilis önértékelésű kamasz gyerekük kételyét erősítik?
Épp elég a mindennapokban megharcolni az elfogadhatóság, szerethetőség és kinézet gondolatát, nemhogy ugyanezt éljék meg a virtuális térben is! Minden esetre az üzleti modell sikeres, és nagyon jól megragadja a kamasz nemzedék érdeklődési körét, sőt a gyermekének ,,mindent" megadni vágyó szülők pénztárcáját is.
A döbbenetem nem is erről a magatartásformáról szól, hiszen mindenki azt tesz a pénzével, amit akar, hanem inkább arról, hogy mennyire megváltozott az online tér. Eddig volt egy olyan elképzelés, miszerint egyfajta menekülési utat jelent a virtuális valóság a mindennapok kézzel fogható nehézségeiből. Kikapcsolódást és ismeretterjesztést nyújtott sokak számára, és biztos meg vannak ma is ezek a tartalmak, de alapvetően nem a fiatalabb nemzedék keresi fel őket. Jó, ne legyünk naivak, mondjuk, hogy mindig is volt olyan, hogy némi pénzért egy-egy játékban extra életet vehetett valaki, vagy hosszabban játszhatott. Mára viszont úgy tűnik, mindez kezd egy hatalmas virtuális piaccá átalakulni, ahol a séma gyakorlatilag ugyanaz, mint a való életben.
Az alap, hogy nem vagy elég jó és nem is nézel ki jól. Elhitetik, hogy a sikeresség és előrejutás kulcsa pusztán a külsőségeken múlik, és hogy pénzért bármi megvehető, vagy bárki prostituálható. Vagyis paradox módon a materializmusnak nyilván nem most, de sikerült utat törnie a virtuális valóságba.
Ha ép ésszel igyekszünk ezt végiggondolni, láthatjuk, mekkora terhet veszünk a nyakunkba és akasztunk a fiataljaink nyakába, hiszen ez azt jelenti, hogy már nem csupán ezen a síkon kell megteremtenünk a mindennapi boldogulásunkhoz szükséges anyagi hátteret, hanem egy virtuális élet sikerességét is menedzseljük, ami teljesen szükségtelen. Az ember furcsa perverziója, hogy nem elég neki egyetlen élet nehézsége, újabb és újabb platformot teremt ennek a fajta mazoizmusnak.
Létezik, hiszen van rá vevő.
Link
Mi az, ami előre meg van írva a sorsunkban és mi az, ami nincs?
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-30 16:45:47, szombat
|
| |
| |
A HÁROM FA
Link
A hegy csúcsán egy napon három kis fa nőtt.
Arról álmodoztak, mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.
Az első azt mondta:
Remélem, hogy egy napon díszes ékszeres láda lesz belőlem,
amelyben drága kincseket őriznek. Aranyat, ezüstöt és ékszereket
fogok őrizni. Kívülről majd szép faragások díszítenek,
mindenki megcsodálhatja a szépségemet.
A második fa erre azt mondta:
Én talán erős hajó leszek egy napon...
A királyt és a királynőt szállítom fedélzetemen,
kievezünk a nagy vizekre, el egészen a világ végére.
Erős hajó leszek, és ezért mindenki biztonságban érzi magát rajtam.
Végül megszólalt a harmadik fa is:
Én mindenekelőtt növekedni akarok, hogy én legyek a legnagyobb fa
az egész erdőben. Ha az emberek meglátnak a hegy csúcsán,
ha az ágaimra néznek, az égre gondolnak majd, Istenre,
és arra, milyen közel vagyok Hozzá ...
Én leszek minden idők legnagyobb fája,
és az emberek soha nem fognak megfeledkezni rólam.
A három fa ettől kezdve azért fohászkodott, bárcsak álmaik valóra válnának.
Eltelt néhány év, és egyszer három favágó jelent meg a hegyen,
vállukon fejszével...
Egyikük odalépett az első fához, és így szólt:
,,Ez jó, erős fának látszik. Az asztalos biztosan megveszi" -
néhány fejszecsapás után a fa földre zuhant. Boldog volt, mert hitte,
hogy az asztalos műhelyében végre szépséges ékszeresládává változik.
A második favágó megnézte a második fát, és így szólt:
"Ez a fa erős és szilárd, jó lesz a hajókészítőknek"
És a második fa is boldog volt, mert remélte, hogy most erős,
hatalmas hajó lesz belőle.
Amikor a favágók a harmadik fához értek, az megremegett,
mivel tudta, hogy ha őt is kivágják, álmai nem teljesülhetnek.
Az egyik favágó mégis úgy döntött, hogy kivágja.
Alighogy megérkezett a műhelybe, a asztalos az első fából állatetetőt
és jászlat készített. Az istállóba állították, ahol takarmány és széna töltötte meg.
Ez bizony nagyon távol állt attól, amiről az első fa álmodott, amiért imádkozott...
A második fából kis halászhajót készítettek.
Álmai, hogy egyszer hatalmas hajó lesz, és királyokat szállít fedélzetén,
egyszerre ködbe vesztek.
A harmadik fa rönkökre vágva felhasználatlanul , elfeledve feküdt évekig.
Teltek az évek, a fák már el is felejtették hajdani álmaikat...
Egy napon egy férfi és egy nő lépett be egy kis istállóba.
Az asszony gyermeket szült, és az újszülöttet abba a jászolba fektette,
amelyet az asztalos az első fából készített.
A fának megadatott, hogy átérezze a pillanat jelentőségét,
és tudta, hogy most minden idők legnagyobb kincsét őrzi.
Ismét eltelt néhány év. Egy este kis csapat szállt be az öreg halászbárkába,
amely valamikor a második fa volt. Egyikük fáradt volt, és elaludt.
Amikor kieveztek a nyílt vizekre, vihar támadt, és a fa attól tartott,
nem lesz elég erős, hogy biztonságot nyújtson az embereknek.
De a férfiak felébresztették alvó társukat,
Ő pedig felkelt, és egy szavával lecsillapította a vihart.
A fa abban a pillanatban tudta, hogy a királyok Királyát szállítja a fedélzetén.
Végül valaki a harmadik fáért is eljött.
Egy megtört ember hurcolta a város utcáin, akit az emberek gúnyoltak és szidalmaztak...
végül megálltak, és az embert szögekkel a fához szegezték, majd felemelték,
hogy így meghaljon egy hegy tetején...
...Mikor elérkezett a vasárnap, a fa megértette: elég erős volt, hogy a hegy
csúcsán állva olyan közel kerüljön Istenhez, amilyen közel egyáltalán lehetséges,
hiszen rajta halt meg a világért Jézus Krisztus.
A történet tanulsága:
Amikor úgy érzed, a dolgok nem úgy alakulnak az életedben, ahogy Te
szeretnéd, soha ne felejtsd el, hogy Istennek saját terve van Rólad...
Ha bízol Benne, bőségesen megáld Téged!
Mindhárom fa megkapta azt, amit kért, de nem úgy, ahogyan azt ők maguk elképzelték...
Mi soha nem tudjuk, milyen tervei vannak az életünkkel Istennek!
Csak egyet tudunk, hogy az Ő útjai nem a mi útjaink,
de mindig az Ő útjai a legtökéletesebbek.
BÍZZ ISTENBEN!
A TE BARÁTOD
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-12-28 21:50:22, csütörtök
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA
megvanirva.hu
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A "Meg van írva" kiadványa a Dunántúli Református Egyházkerület laptulajdonos kiadásában jelenik meg csaknem napi rendszerességgel. Írásaikat az általuk eddig megszerzett ismeretek, tapasztalatok, valamint a mindennapok információi alapján állítják össze. Szemezgessünk mi is belőlük! Bővebben megvanirva.hu oldalon a további cikkeik is elérhetők.
OPPENHEIMER ATOMJAIRA HULLOTT VILÁGA
2023. augusztus 4. Szerző: Erlitz Anita
Több, mint egy éve hallunk napi híreket a szomszédos Ukrajnában folyó háborúról. Arról, hogy ez milyen hatással van ránk, az Európai Unióra, a gazdaságra, gyakorlatilag az egész világra. Több, mint egy éve érzékeli több ember semmi kis életének jelentéktelenségét, ha politikai érdekekről, hatalomról, világuralomról van szó. Valóban több, mert már jó ideje benne élünk ebben a bizonytalanságban, ha volt egyáltalán ezen a világon olyan, hogy biztonság és béke
Legyen béke! Várjuk, kérjük, kiáltjuk mindenféle fórumon, de csak nincs béke. Ne gyilkolják egymást fegyverrel az emberek! Közben pedig soha nem látott pénzeket zsebelnek be fegyvergyártó cégek. Miért akarnák, hogy vége legyen? Ha minden ország növeli a hadászatra fordított összeget, miért állna le bárki is a fegyverkereskedéssel? Ha nő a kereslet, márpedig nő, egyre szélesebb lesz a kínálat is.
Legyen szabadság! Vagyis, inkább mindenki szabadon kövesse azt, amit a világuralomra törő diktál. Meghagyja azt az érzetet, hogy te dönthetsz. A telefonodat is ujjlenyomattal zárolhatod, de mindhiába, ha közben ,,mindenedet" odaadod egy cicás videóért. Szabadon döntöttél arról, hogy egy algoritmus meghatározza a helyadataidat, hallja, lássa szokásaidat, aztán ajánlja azokat a tartalmakat, amikkel ,,valóban" szabadon érezheted magad a világfaluban.
Ha valaki erre azt mondja, milyen kiábrándító a világ, amiben élünk, akkor nem neki való Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer. Személy szerint már nagyon vártam a film megjelenését. Zseniális alkotónak tartom Nolant, aki nem csupán elnagyolt jellemekkel, egyszemélyes amerikai szuperhőssel és lehetetlennek tűnő feladatok megoldásával akar elkápráztatni. Az embert és az ember világát látjuk a maga árnyalt valóságában ebben az egészen hosszú, háromórás filmben. Rengeteg kérdést hagyott bennem. Tudom, sokan pont a valóság elől akarnak elmenekülni kicsit, amikor mozizásra adják pénztárcájukat, de számomra egészen bámulatos ennek a filmnek az időzítése. Háború van a szomszédban, világuralmi kísérletekről hallunk és az atombomba bevetésének évfordulója is közeleg. Nolan amúgy is jól játszik az idővel - aki ismeri a filmjeit, tudja miről beszélek - ám olyan időkben látni, mikor taktikai atom bevetéséről hallunk híreket, hidegrázós élmény.
Mit láttam? Az embert és léte mélységét. Mert az ember örül, amikor a másik nemzet fejére ledobhatja az atomot. Micsoda téboly! Elveheti egy fiatal jövőjét, a legkisebb gyermek lélegzetét is. Örül, ha a nép, melynek drukkol, megsemmisít több ezer katonát és civilt. A másik fele meg annak örül, ha az ellenség visszavág, bele sem gondolva, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. Ki vagy te ember? Jöttél rombolónak, átkozott anyaszomorítónak? Ki vagy, ki szobád árnyékából gyűlölsz és halálba kívánsz ugyanolyan életeket, mint te magad vagy?
Nem akarok spoilerezni, nem is érdemes. Annál inkább fontosabbnak tartom párbeszédet kezdeményezni és jövőképet formálni a legkisebb közösségekben is azokról a témákról, amelyek felmerülnek a film kapcsán. Ilyen például a tudással/tudománnyal való visszaélés. Az etikailag megkérdőjelezhető kísérletek bármi áron való finanszírozása. A politika-tudomány-egyház kapcsolata, ami talán a létező legérzékenyebb téma mai napig. Az ember eszközzé válása. Bámulatos látni, hogy mindegy, hogy valaki mekkora koponya, a ranglétra melyik fokán áll, amíg bizonyos érdekek megvalósulását előmozdítja, teljes mellszélességgel támogatják, majd, amint hangosabb a kelleténél, vagy nincs már rá szükség, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Sajnos sikerrel meg is teszik. De talán a legnagyobb kérdés, miért támogatjuk a háborúkat?
Persze, mondhatjuk, kicsik vagyunk mi ehhez. Ennél jóval nagyobb halak játsszák a partit. Mit tehetnénk mi, átlagemberek, átlagos élettel, kis pénzzel? Nagyon fontos dolgot tehetünk. Nevelhetjük fiataljainkat úgy, hogy ezek a kérdések is érdekeljék őket, és ne lehessen elterelni holmi vicces videóáradattal a figyelmüket. Olyan értéket adhatunk át, mely minden időben érvényes. És igen, a keresztyén értékek időtlenek, mert az örökkévalóságba hívnak. Mert az ember méltósága, szabadsága nem csak üres lufi. A megbocsátás, kegyelem, irgalom pedig nem csupán töltelékszavak egy kegyes szövegben. Ha mégis ilyennek látod, ne ítélkezz! Kezdd el mindezeket gyakorolni! Teljesen más lesz az élet!
Kegyetlen a világ? A gyermeked milyennek lát? Kit másol?
KARÁCSONYI LEVÉLMUSTRA
2023. december 21. - Szerző: Horváth Mihály
Először is el kellene dönteni, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. De sokkal érdekesebb, ha megfordítom a kérdést, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor. Nem ünnepeljük pl. a fenyőfát, pedig volt idő, amikor a fenyőünnep titulus akart lenni a kötelezően ajánlott megnevezés. Sokszor halljuk ezekben az adventi napokban, hogy Jézus születésére várunk. Talán akkor azt ünnepeljük, hogy Jézus újra és újra, minden évben megszületik? Nos, ezt sem, mert Ő már egyszer s mindenkorra megszületett több mint kétezer évvel ezelőtt Betlehemben. Akkor esetleg a gasztronómia ünnepe, és örvendezünk, hogy remekül be tudtunk vásárolni, sütöttünk, főztünk, majd degeszre tömjük magunkat az ünnepen olyannyira, hogy a vércukorszintünket tutira 10 fölött tudjuk tartani januárig.
Ez utóbbi is lehet ,,szép" ajándék, de kinek is? Nem másnak, csupán magunknak. És mivel lehet még az efféle önfeledtséget fokozni? Erre a ,,problémára" találták ki az utazást, a wellnesst, hogy ne kelljen készülni, ne kelljen vendégeket fogadni az ünnepekben, mert nem is vagyunk otthon. Ugye milyen remek megoldás! De mire is valójában? Nem másra, mint arra, hogy az emberek, rokonok, ismerősök kapcsolati hálóját még jobban szétzilálják. Manapság egyre nagyobb dolog az, hogy ha az ember valakit beenged az otthonába. Ha még hajlandó készülni, idejét áldozni egy vendégre, és saját készítésű, a vendégnek kedves étkeket rakni eléje. Hiszen ilyenkor a vendéglátó leveszi jól bevált, hétköznapi páncélját, és vendégének megengedi, hogy bele lásson az ő saját, privát kis valóságába. Sokak számára ez az átlátszóvá válás nagyon nimbuszromboló tud lenni, de ez már legyen az ő bajuk.
Néztük már, hogy mit nem ünneplünk karácsonykor, nézzük meg azt is, hogy akkor mégis mit ünneplünk? Jézus Krisztus születésnapját. Egy igazi születésnap megünneplésére azonban fel kell készülni. El kell gondolkozni azon, hogy mivel is tudnánk meglepni az ünnepeltet? Minek is örülne? Jó kérdés, de tényleg: Mit is tudnánk mi adni Jézusnak valójában? Mije nincs, vagy mire szorulna rá, esetleg miben szűkölködik? Az Írás rögtön csírájában fojtja el minden kreatív ajándék ötletünket: ,,Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: ,,Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön." (Mt 28,18) Rá kell ébredni, hogy a mindenség birtokosát mi, emberek nem tudjuk semmivel elkápráztatni. És hiába is kelnénk versenyre egymással ezügyben, hiszen nincsen semmink, amit ne tőle kaptunk volna használatra kölcsön a földi életre.
Mégis van egy dolog, amit adni tudunk, ami olyan drága, hogy pénzben kifejezhetetlen. Ez nem más, mint a szeretettel teljessé tett idő. Rajtunk is múlik, hogy környezetünkben ne legyen üres szék a karácsonyi asztal körül, ne legyen be nem teljesült adventi várakozás, és tudjunk mindnyájan örülni találkozásoknak, annak, hogy vagyunk egymásnak. Amíg lehet, és ahogy lehet.
Érdemes egy kicsit megállni a karácsonyi finisben, és feltenni a következő kérdéseket magadnak: Ember! Hova rohansz? Ki elől menekülsz? Kinek akarsz majd dicsekedni, hogy hol voltál Karácsonykor, hogy melyik wellness hotelben áztattad magad, esetleg melyik déli szigeten lubickoltál a tengerben? Valóban olyan jó ünnepet venni magadnak, idegenek közt karácsonyozni? Ezek az élmények könnyű élmények, mert megvásárolhatók, de pont addig is tartanak csupán, ameddig a pénzed. És még véletlenül se feledd el, hogy a ,,kedves vendég" titulus mindig a vastag pénztárcájúaknak szól csupán, sohasem az üres zsebbel érkezőknek, mert azoknak - a mondás szerint is - kívül tágasabb.
De hova, kikhez fordulhattál eddig is, hova, kikhez fordulhatsz a jövőben is, ahol soha sem kérdezik meg, hogy hoztál-e valamit, sőt mindig vigasztalást kaphatsz, ha már nagyon kellene egy jó szó. Ahol őszintén kíváncsiak voltak rád eddig is, és akikre mindig számíthattál a bajban. Mert voltál már bajban, nem is egyszer, mikor a dolgok irányítása valamiért kicsúszott a kezeid közül. Nem kéne az ünnepen inkább hozzájuk fordulni egy apró, látogatásnyi köszönömmel? Köszönöm, hogy vagy/vagytok nekem! Úgy gondolod, hogy most, amikor megy a szekér, milyen jól esik egy wellness hotel all inclusive szolgáltatásaiban ejtőzni. Pedig lehet, hogy környezetedben most valakinek nagy szüksége van egy jó szóra, egy kis bátorításra, mert valami gonddal küzd, amit nem is akar elmondani, mert tartja még magát, és ahogy eddig is meg tudta oldani a problémáit az életben, most is sikerülni fog talán nélküled is. Ezt nem fogja elmondani egy néhány perces, felületes telefonhívás alatt. Ez nem derül ki a boldog ünnepet kívánó SMS-ből, nem fog ott virítani a közösségi oldalon. Ehhez találkozás, ehhez együtt töltött idő kell. Szeretettel teljes idő, hogy egyik ember meg tudjon nyílni a másiknak. Az élet mindig hoz elő innét-onnét olyan köveket, terheket, melyek megnyomorítanak, lenyomnak bennünket, ha nem tudjuk letenni őket, vagy ha nem kapunk egy segítő kezet, amelyik könnyebbít valamicskét a terhünkön. Ne intézzük el azzal, hogy majd az Isten. Az Úr nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi feladatunk, amit mi is meg tudunk tenni némi áldozatvállalással.
Vannak még jó néhányan szerencsések, akiknek még élnek a szüleik, és felkereshetik őket az ünnepekben. Sajnos sokan vagyunk olyanok is, akik már csak gondolatban ültethetjük le őket a karácsonyi asztalhoz. Legtöbben csak az utóbbi esetben tudjuk felfogni igazán, hogy mekkora veszteség ez, mennyi mindent meg kellett volna még beszélni velük. A gyerekek olyanok, mint a szűzföld, amelybe a szülők nevelése magokat ültetett el. Idővel a vetés termőre fordul, és pont az kell ki belőle, amit elvetettek. Persze van úgy is, hogy a jó mag is elfajzik, de az eleve rosszból biztosan megjósolható, hogy nem lesz élvezhető termés, ott csak gaz terem. Otthonaikban ma is ott ülnek a ,,kertészek", akik elvetették intelmek, példák formájában a tudás, az erkölcs és az általuk fontosnak tartott viselkedési formák, szokások sokféle magvát gyerekeibe. Vajon mit mutat a termésmustra idén karácsonykor? Az is egyfajta ,,termés", hogy rá se nyitja senki az ajtót a ,,kertészekre", mert náluk mindig olyan áporodott a levegő, és mindenből az öregség szaga árad. Minek menjen oda a fiatalabb, hiszen az öregek mindig ugyanazt mondják újra. Kár erre időt vesztegetni, úgyis ő mindent jobban tud. Inkább élvezi az életet. Természetesen minden kihagyott ünnepre van friss és ropogós kifogás, és ott van mellette az örök ígéret, hogy ,,most nem, de majd jövőre". Van azonban másféle ,,termés" is, mely arról vall, hogy olyan jó együtt lenni, tudunk örülni egymásnak, és mindig azt érzi az ember, hogy még mennyi mindent meg kellene beszélni, mennyi mindent lehetne még megosztani, ezért rengeteg közös programot élnek át és terveznek együtt a család tagjai.
Ezzel vissza is tértem az eredeti kérdéshez, hogy - ha már Jézus születésnapját ünnepeljük karácsonykor - mivel is tudnánk kedveskedni az ünnepeltnek. Csupán csak egyetlen egy dologgal, amire számos példát látunk Jézus életéből, amire intett is bennünket: ,,Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (Jn 13,34) Ugyanis ez a minden határt és korlátot átlépni képes, önfeláldozó szeretet a karácsony legnagyobb csodája. Éppen ezért - amennyire rajtunk áll - egy szék se maradjon üresen szenteste az ünnepi asztal körül, hogy meg tudjuk fogni egymás kezét, tudjunk együtt hálát adni a Teremtőnek mindazokért, akiket tőle kaptunk, akiken keresztül tapasztalhatjuk, mit jelent szeretni és szeretve lenni.
Szent-Györgyi Albert HATODIK IMA: A GYERMEKEK
2023. december 21.
Uram!
Elválasztottad a férfit s a nőt, hogy kölcsönös keresésben
A lélek legmélyebb húrjain a legmagasabb harmónia szóljon.
E keresésből jönnek gyermekeink, a kedves gyermekek,
Hozzánk fordulnak tisztán, tapasztalatlan.
S én gyűlölettel, félelemmel, előítélettel töltöm elméjüket,
Bunkeremben az élet sötétjét, hiábavaló törekvést tanulnak,
S ha felnőnek, nemes tettekre készen
Módszeres gyilkosságra késztetem őket,
Erkölcs nélkül leélni legszebb éveiket.
Isten! Mentsd meg a gyermekeimet,
Mentsd meg értelmüket,
Hogy romlásom ne ronthassa meg őket,
Mentsd meg életüket,
Hogy a másra fogott fegyver ne őket érje,
Szüleiknél jobbak lehessenek,
Hogy majd felépíthessék saját világuk,
Szép, tiszta, méltányos, jót akaró világot,
Hol béke és szeretet uralkodik
Örökké.
Szemlézte: Soós Szilárd
VÉGÜL MEGÉRKEZEL
2023. december 22. - Szerző: Erlitz Anita
Nyáját vesztett pásztorként veszed számba
régmúlt idők kacatjait ahogy az ünnep közeledik.
Remek ötletekkel teleírt fecnik, fontos gondolatoknak
cimkézett jegyzetek kerülnek kukába, és a dobozba
rejtett kincsben végül felismered a szükségtelen lomot.
Örökké nem cipelhetsz magaddal mindent.
Elvégre a pásztor is csak a rábízott nyájat terelheti,
nem a szaladó patakot, sem a fa árnyékát,
mégkevésbé a zsenge hegyi legelőt.
Azokról majd a jó Isten gondoskodik.
Neked elég teher, ami a tiéd.
Ahhoz kell az igaz ismeret bölcsessége, hogy felismerd,
mi tartozik hozzád és te kihez tartozol valójában.
Ki az, ki életed egén milliárd csillag közül is
a legfényesebben ragyog,
és bármikor, ha Rá tekintesz,
vezeti utadat napkelettől napnyugatig.
Így történhet, hogy a legkisebb között is meglátod
a legnagyobbat,
és szíved teljes hódolatával hajtasz térdet előtte.
Nem azért mert kell, hanem mert akarsz.
Akarod adni mindazt mi tiéd, legdrágább kincseid,
de tudod, még ez is csekélység ahhoz képest,
mit Ő tesz érted.
Ajándékod csak ennyi, mit eleve Tőle kaptál,
és mikor szűzies szerénységgel fogadod kegyelmét,
szeretete utolsó cseppjét is kifacsarja magából, hogy élj.
Ha kételkednél, álmodból is felébreszt, mert nem hagyhat veszni.
Te lehetsz az egyetlen, ki magadat elveszejted,
ha éltedben csupán kacatjaid védelmezed,
és megváltásodat elheródeskeded.
(A szerző saját verse.)
Pár nap és templomok ezreiben kerül elénk a pásztorjáték, miben felidézzük a szent család útját Betlehemig, ahol aranyos kis báránykák, rusztikus ugyanakkor csillagvilágos romantikus környezet ad otthon a világ megváltójának, akihez éjnek évadján pásztorok és idegen férfiak érkeznek ajándékokkal. Mesebeli történetté alakult annak pillanata, mit megváltásunk kézzel fogható valóságának nevezünk Jézusban, de bármennyire igyekszem lehántani az első karácsonyról ezeket a romantikusnak titulált elemeket, azt kell mondanom, Isten szándékán nem változtat. Jött, hogy megváltsa az embert. Jött, hogy fizessen a szeretetlenség bűneiért, és hogy reményt és hitet ébresszen ott, ahol az élet kiszorulni látszik a világból.
,,Ha Jézus valóban Isten Fia, akkor miért nem tette könnyebbé a születését? Miért nem segített Máriának és Józsefnek egy kicsit?" - teszik fel a kérdést a gyerekek. Teljesen emberi reakció ezeket kérdezni, hisz, ha nálunk volna az a hatalom, ami Jézusé, talán nem haboznánk és a magunk, illetve szeretteink életét könnyítenénk meg legelőször. De emlékezzünk csak, mit mond Jézus: ,,Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért."
Isten nem azt nézte, hogyan tehetné egyszerűbbé a maga ügyét ebben a világban, hanem azt az utat választotta, amiben leginkább azonosul az emberélet magasságaival és mélységeivel. Hagyta magát kiszorítani egészen a perifériára, egészen addig, míg nem volt a szálláson hely. Hagyta magát egészen Egyiptomig üldözni, életveszélyben lenni és hagyta magát a gonosztól megkísértetni a pusztában. Hagyta magát megalázni és keresztre feszíteni, de nem azért, mert áldozatnak jött erre a világra, hanem Megváltó Úrnak. Míg magát hagyta és nem kímélte, a rászoruló embert méltósággal felemelte. Önként döntött úgy, hogy ezt az utat választja.
Emberi ésszel talán fel sem bírjuk fogni mit jelent a szabadságnak ezen dimenziója, mert kapcsolataink dinamikája leginkább az agresszor és áldozat ördögi kettősében merül ki. ,,Bántottál és ezért bántalak." Az a jézusi szabadság viszont, amivel odaadja magát teljesen az emberiségnek, inkább azt üzeni, hogy ,,bántottál, bántottak, ezért ebből a sémából inkább megszabadítalak." Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az élet ennél a szintnél jóval több és teljesebb. Mert, ha az életünk csak ennyi, az örök fájdalom és káosz csupán. Értelmetlen és felesleges bosszú, kicsinyes játszmák sorozata. Isten ennél többre teremtette az embert.
Egészen más identitást, énképet kap, aki felismeri szabadságát ebből az ördögi körből. Talán némelyek szemében bolond, amiért elenged és megbocsát, esetleg gyenge, de nem számít, mert jóval többet kap, mint az emberek elismerését. Isten megváltó kegyelme lesz az övé, ami a hétköznapokban megküzdési stratégiát és kapaszkodót jelent, az ünnepnapokon pedig hálát és megbékélést.
Ünnepeljük hát teljes szívből Megváltónkat!
Békés, boldog karácsonyt kívánok!
CAMILLO KARÁCSONYA
2023. december 24. - Szerző: Habléné Nagy Viktória
Camillo, miután végzett a karácsonyi mise előkészületeivel, csöndben leült az első padba, és merengve nézte a felállított betlehem jászlába fektetett babát, amit a nyári gyermekfoglalkozásokon készített a kis Teresa a barátnőivel. Szalmával kitömtek egy kis fehér zsákot, kinőtt harisnyákból lettek a lábai és a karjai, formáztak hozzá fejet, és arra gombszemeket varrtak neki. Szaladva vitték oda Camillohoz, hogy itt van a Jézuska a jászolba! Még egy kicsit most is érezni lehetett rajta a nyár illatát.
Camillo nem szerette a hideg, nyirkos, téli estéket. Ilyentájt mindenki korán behúzódott a fűtött szobába, és ő még többet volt magában. Hiányoztak neki az esti séták, amikor összefutott ezzel is, azzal is, benézett egy-egy házhoz csak úgy, vagy vitt valami apróságot a gyerekeknek. De ebben a hideg sötétben, már a kutyák is csak a küszöbről vakkantgattak egymásnak. Nehezen múltak az esték, és a szíve se igen hangolódott karácsonyi örömre. A templom feldíszítését is az utolsó pillanatra hagyta, amitől aztán lett is nagy lótása, futása.
Ahogy végül minden a helyére került, leült megpihenni a jászol mellé.
- Boldog születésnapot, Uram! Látod, ebben a nagy rohanásban meg se kérdeztelek, hogy minek örülnél. De hát mindent neked csináltunk. Csodaszép lett a fa, igaz? Remélem, tetszik. Giorgoval, meg Monicával díszítettük, és az öreg Pedro kertjéből van. Pedro fia vágta ki, ő is hozta el. A nagyobbik fia. A gyertyákat is meggyújtottam már körben, az egész templomban. Kész vagyunk mindennel. Már csak te hiányzol.
Aztán elhallgatott. Fátyolos lett a tekintete és egy kicsit rekedtes a hangja, amikor újból megszólalt.
- Már tényleg csak te hiányzol. Jó lenne, ha eljönnél! Végülis a te születésnapod!
Üldögélt még ott egy darabig, s talán elüldögélt volna reggelig is, de közeledett az éjfél, indulnia kellett misére. Ahogy csoszogva lépkedett a sekrestye felé, végre meghallotta. Most sem tudta, hogy pontosan honnan jön a hang, de felismerte, hogy Ő az, és kristálytisztán értette minden szavát.
- Itt vagyok, Camillo! Valóban gyönyörű lett a fa, köszönöm. De én leginkább neked örülök, meg mindazoknak, akik ma eljönnek megint. Ti vagytok nekem az ajándék! Nagyon szeretlek, Camillo! Olyankor is, amikor te ezt nem érzed. Tudnod kell, hogy olyankor is! És őket, mindnyájunkat!
Ebben a pillanatban Agnese néni ki is nyitotta a templomajtót. Megkondult a harang, betódult a friss, decemberi levegő a templomba, és hallani lehetett, ahogy Giorgo, még kicsit messzebbről, rázendít a barátaival, ahogy közelednek az úton. - Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk! Ó, jöjjetek, imádjuk, az Úr Krisztust!
Ti vagytok nekem az ajándék! - visszhangzottak Camillo gondolataiban a szavak, és érezte, ahogy szép csendben ünneplőbe öltözik a szíve.
A FA
2023. december 25. - Szerző: Némethné Sz. Tóth Ildikó
Egy fa, amivel minden kezdődött. Úgy képzelem, bizonyosan először hajtott ki a Paradicsom Kertben, átragyogva minden élőt, árasztva jó és tiszta illatát. A kert minden fája teremte ehető, jó gyümölcseit, de ezt a fát a Lélek hatotta át. Ennek termése nem csak a testet táplálta, hanem az Ember lelkét is: gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ez a fa egyenesen Isten szeretetében gyökerezett, örök életet adva annak, aki róla evett.
Ott volt az a másik fa is. Illata még édesebb volt emezénél, szinte émelyítő, csillogó gyümölcsei a szemet is csábították. Hangja is volt. ,,Dehogy haltok meg, olyanok lesztek, mint Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz" - suttogta a hang. Mérgező hangok folytak le a fáról, és átitatták az Ember szívét. Önmaga istenévé lenni, egyedül dönteni jóról és rosszról... és evett róla.
A gyilkos gyümölcs vérré és erővé vált benne, látássá, mely a világot és önmagát képes Isten nélkül látni, Istent idegennek látni, a másikat egy másik idegennek látni. Mérgéből gyűlölet, keserűség, háborúság, elvárások és ítélkezések, megbélyegzések, hűtlenség, indulatok lettek, és valami féktelen vágy a minden és a mindenség és a másik és önmaga birtoklására. És halál...
Aztán sokkal később ott magaslott az a FA. No ez aztán ocsmány egy fa volt. Nem a földből nőtt ki, úgy faragták ki és döngölték a földbe, hogy álljon. Nem termett rajta gyümölcs, csak szögek hasították és vér folyt rajta végig. Igazából ez a második, szépségesnek tűnő fa volt, csak éppen leleplezett valójában. A halál fája.
Mégis sokkal szépségesebb lett minden addigi fánál, mert Isten beoltotta ezt a halott, kereszt alakú gerendát, és olyan gyümölcsöt ,,teremni" engedett neki, mely minden gyilkos mérgét kioltotta, minden halálos erejét elvette, és aki csak ennek Gyümölcséből eszik, az örökké élni fog. A halál fáját az örök élet fájává tette.
Kicsi koromtól kezdve nem tudtam igazából mit kezdeni a karácsonyfával. Tudtam, hogy szép díszeivel ott áll majd a nappalinkban, és alatta ott lesznek az ajándékok is, rajta pedig a finom szaloncukrok, de bennem - kicsiként - semmi köze sem volt a templomban Szenteste elmondott történethez. Hiszen abban pásztorok és bölcsek voltak, és Jézus, akiről már akkor is sokat hallottam, de fenyőfa egyáltalán sehol nem volt azokban a történetekben. Nem is nagyon voltam oda érte...
Mostanra kezdem látni mégis - nem a fát a történetben, hanem - a történetet a fában. A pompázatos örökzöldben, mely most már a mi kis családunk nappalijában áll. És igyekszik megmutatni - örökzöldségében - azt a valahavoltat, mely helyett, mi emberek, ama másikat választottuk.
És azt a kétezer évvel ezelőttit is, melyet az ember és a gonosz a halál fájának ácsolt, de az Élet, az igazi Élet Fájává lett. Ami fel tudja lobbantani bennem a forró hálát és mélységes örömöt a Názáreti felé, akit én nem babának látok, csupán kiszolgáltatott, sorsunkat felvállaló kisdednek ez alatt a fa alatt, hanem annak az Istennek, aki a halál fáját, a mi halálunkat, megoltotta.
A saját vérével, halálával, odaadásával, felfoghatatlan szeretetével és mindenhatóságával elültette a mi nyomorult világunkban az Édenkert Fáját! A ,,Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" fáját...
Áldott karácsonyt mindenkinek a FA alatt!
ÖRVENDJETEK, KERESZTYÉNEK ...
2023. december 25. - Szerző: megvanirva.hu
Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg, nyelvek és szívek,
Az üdvösség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek!
Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem,
Mit véghetetlen érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem.
A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett,
És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet.
Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes időben,
Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében.
Pálóczi Horváth Á., Debrecen, 1806. 421. ének Ref. énekeskönyv
Szemlézte: Soós Szilárd, Kép: Chloe Hunt
KARÁCSONYI TÖRSVONALAK
2023. december 27. - Szerző: Bella Péter
Bár a karácsonyi ünnepkörhöz az örömteli, békés és szeretetet a középpontba helyező együttléteket társítjuk - reménykedve, hogy megvalósul - de fontos beszélni az árnyoldalakról is. Például az adventben és karácsonykor aktivizálódó szekértáborokról, melyek egy pláza üzlete előtt, a templomajtóban, a karácsonyfa körül, a konyhaasztalnál késhegyig menő vitákat tudnak egymással folytatni.
Vannak évszázados viták és vannak nagyon újak, de egy biztos, hogy a karácsonyi szokásaink mentén előbukkanó törésvonalakhoz és állóháborúkhoz képest az, hogy UTE vagy Fradi, BMW vagy Mercedes, iPhone vagy Android békés baráti nézeteltérés.
Néhány példát hozok hát, mik az idei adventben, az idei karácsonykor is velünk voltak.
(Megjegyzés: a családokat és baráti köröket is szétszakítani tudó magyar pártpolitikai acsarkodást most kihagyom. Ahhoz nem kell ünnep, másfelől ez a cikk - ha valaki nem vette észre - nem akar véresen komoly lenni, a politika csak elrontaná. Szóval, a karácsonyi ebéd során felhangzó Orbánozás és/vagy Gyurcsányozás most kimarad...)
Az adventi koszorú
Főleg vallásfelekezeti különbségek mentén fennálló egyetnemértés. Színekről van szó, szó szerint: akkor most fehér gyertya van a koszorún vagy három lila és egy rózsaszín. Elsősorban online felhorkanásokat láttam egyik és másik oldalról. Bősz protestánsok bármelyik kétszínű gyertyás koszorúban a háttérben meghúzódó vatikáni szálat látják, katolikusok pedig váltig állítják, hogy csakis a lila-lila-rózsaszín-lila a jó, minden más a fogyasztói kultúra trójai falova.
A mindenféle huszadrangú cikklopkodós, de szanaszét osztott híroldalak igénytelen cikkei csak rátesznek egy lapáttal. Hisz ezekben minden utánajárás nélkül leírják, hogy is van a remény és az öröm színe. A feketeöves protestánsok pedig büszkén fényesítik hófehér gyertyáikat.
Pedig némi történeti utánajárás segít: az első adventi koszorún, amit valóban egy protestáns, evangélikus lelkész készített, huszonnégy gyertya volt - a hétköznapok színe a piros, a vasárnapé a fehér.
Megoldás:
Ha protestáns vagy, nem kell megijedni a kétféle színűtől, ki lehet egy adventen próbálni, egyáltalán nem az ördögtől való az advent vasárnapjaihoz párosítani a bűnbánatot és az örömöt, amit eredetileg jelentenek (persze sok más magyarázat van még...). Katolikusként belemerülhetsz a koszorú történetébe, érzékenyebbekké válva a többi egyház érzékenységére. Vagy segítheti a békét a közös ellenség: ezoterikus gyertyamagyarázatok Facebook-megosztásokból, párat elolvasva elhalványulnak a különbségek a gyertyákon.
Mikor kell feltenni a karácsonyfa-égőket?
Én biztos vagyok abban, hogy sok házasság bicsaklott bele, több családbéli generációs szembenállás mélyült el különböző karácsonyfadíszítős vastörvényekbe. Egy szín, kettő vs összevissza bármi. Legyen szaloncukor, hisz mindig is volt vs ,,Nehogyfelmerdtenni a proli szaloncukrod". Csak kézzel készített, népművészeti remekek vs fröccsöntött bármi és lehetőleg villog. Sorolhatnánk még, belénk égtek.
Ilyen a fényfüzérek, lámpasorok feltekerése is a fára. Az egyik oldalon azok, akik szerint az első lépés kell, hogy legyen, minden más csakis utána! A másik oldalon azok, akik szerint ez a pont a fadíszítő mondat végén, sőt a felkiáltójel! Nem tűnik komolynak, nem is gyakoriak a hangos viták, de tapasztalatom szerint ott ég az erre érzékenyekben a feszültség. Persze az egyik enged, de a másik számára a fa már nem lehet szép. Hisz úgy nem lehet, ha az elején vagy épp a végén kerül fel az égősor (kinek-kinek hitvallása szerint).
Megoldás:
Régóta idegesít ez a vita családtagjaid, barátaid között, pedig ez téged nem érdekel? Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy lebeszéled őket az égőkről. (Esetleg eldugod, de ez nem szép.) A másik, hogy lázadó leszel, igazi punk és megmondod, hogy a folyamat közepén kell égőt telepíteni! Akkor, amikor vannak díszek és még lesznek is. Lehet, te leszel a közös ellenség, de ezt az áldozatot be kell vállalni a béke érdekében. Ki kell próbálni!
A mákos vagy a diós a jobb bejgli?
Ne dőljünk be! Álprobléma! A felesleges viták tökéletes példája. Nem mindegy? Legalább nem eszik meg a felek egymás elől - ez maga a békesség.
Ha mégis kitör a háború, nincs mit tenni, türelemmel végig kell várni, míg elfogy vagy hozzák a zserbót, ami körül teljes béke és konszenzus van.
Megoldás:
Trollkodj. Dobd be, hogy a bejgli amúgy rossz, nem is érted, minek van. Vagy kiabáld be újhullámosként, hogy egyedül a gesztenyés a jó!
Ki hozza az ajándékot?
Ez nem is háború, hanem maga az őskáosz, a totális anarchia. Ahány ház, annyiszor szokások sokszorosa. Szegény kisgyerek: otthon hozza a tündér az ajándékot, aztán megkapja a nagymama meg a keresztapu Jézuskájától, ami jár, majd az angolszász kultúrában szocializálódott rokontól a Mikulás vagy Télapó által hozott meglepetés következik (ami nálunk már megvolt december 6-án), legvégül az unokatesó átadja a magáét, hogy ,,Tessék, ezt vettem". Húsvétkor legalább csak nyuszi van, de ez maga a vallási-ideológiai horror! JézusKÁK és a Mikulás, Télapó és angyalok plusz a különutas rokonok és barátok birkóznak a gyerekek kis karácsonyi mesebeli misztikájáért.
És közben a háttérben a sugdolózó viták: ,,Nem megmondtam, hogy nálunk angyalka van!?!!" Háborog a mély, de soha nem törhet ki igazán, hiszen a gyerek érdekét kell nézni. A gyerekét, aki próbálja beosztani, kinél milyen transzcendens lény vásárolt be a játékboltban.
Megoldás:
Nincs. Fel kell nőni, akkor megoldódik. Vagyis nem, csak te leszel a probléma a következő generációnak
Mű és valódi fenyők
Korunk természet-tudatosabb gondolkodása mellett szárba szökkent szembenállás: ki kell-e ezért a pár napért fák tömegeit vágni? Vagy legyen egy a pincében tartott műanyag-fenyő?
Ez talán a legfrissebb. Harcos környezetvédők csapnak össze a hagyományok mellett harcolókkal, közben a csendes többség csak pislog. ,,Miért teszel a szoba közepére egy fa-hullát? Nem lett volna neki jobb, ha még mindig a földben lenne, fészkei között kismadárral? Gyilkos!" ,,Mi ez a gumihulladék? Még csak nem is hasonlít a fára, műanyag! Te mondod magad természetvédőnek?" És ez így megy tovább, egyre inkább. Jönnek valós érvek is de mindkét oldalról. A termesztett és kivágott fenyők ökológiai lábnyoma csap össze a gyárban összekutyult műfenyő ökológia lábnyomával. Szerintük középút nincs. Türelem sem és békesség sem. Ez a harc még mélyülni fog, hatalmas háború elé nézhet a jövő karácsonyozó társadalma.
Megoldás:
Ha nem tudsz hova állni, vegyél egy földlabdás kicsi fenyőt úgy, hogy tudod is hova fogod ültetni aztán. Nem lesz rajtad fogás.
Még sorolhatnánk a hasonlókat, mert vannak, sok példát tudnánk még mondani. Hogy miért? Karácsonykor valóban szeretni akarjuk egymást, örülni a másiknak, békességet akarunk. Ezt sokszor kényszeredetten akarjuk, ki akarjuk erőltetni. És nem segít a karácsony előtti őrület és kimerítő készülődés sem. Ezek a konfliktusok a mellékhatások. Mert nem jó erőltetni, és csak felszíni változásoktól nem múlnak el az egyébként megbújó konfliktusok. És bizony egy bejglitölteléken vagy fadíszítésen robbanhat, ami a mélyben van.
A lényeget kell megtalálni, akkor nem ez lesz az eredmény. Ráadásul karácsony tényleg arról szól, hogy a Lényeg, az, aki értelmet ad az életnek és kibékít Istennel és magunkkal, majd segít kibékülni másokkal, szóval Jézus megérkezett. Vele kellene kezdeni és nála befejezni. A többi kegyelem.
SÁRGA LAPOT JÉZUSNAK
2023. december 28. - Szerző: Pálfi Zsuzsanna
Egy nappal szenteste előtt épp a konyhában foglalatoskodtam, ahova jól behallatszik a részleges egybenyitottság miatt a TV hangja. Férjem a Róma - Nápoly meccset nézte. Nem igazán figyeltem oda, inkább az előttünk álló ünnep körül forogtak a gondolataim. De egyszer csak megütötte a fülemet, amikor azt hallom ám, hogy Jézus sárga lapot kapott. Kicsoda??? Mi történt??? Mit csinálhatott Jézus, hogy így figyelmeztették? Milyen szabályt szeghetett meg? Aztán egyre többször hallottam ki ezt a nevet a mérkőzésből. Passzolt, faltolt, reklamált, talán még le is cserélték mérkőzésen.
Karácsonyi gondolatokkal a szívemben és fejemben óhatatlanul áthallásossá vált számomra ez a mérkőzés, és az események egy más szinten tovább dolgoztak bennem a mérkőzés lefújása után is. Minden onnan indult, hogy Jézus egyik mai druszája a Nápoly csapatában futballozik, bizonyos Huan Guilherme Nunez Jesus. Az illető brazil származású, és jó védőjátékos lévén külföldön is felfigyeltek játékára és szerződtették Olaszországba. Többek között játszott az Interben is, 2021-ben került a Nápolyhoz, amely csapat több millió eurót fizetett érte.
Az áthallásokat kezdve belegondoltam abba, hogy vajon a híres drusza, az a bizonyos Názáreti Jézus, aki Betlehemben született, kinek mennyit ér? Meg lehet-e határozni az értékét? És vajon vannak-e, akik ma is felfigyelnek rendkívüli lényére, személyiségére, képességeire, amely megmutatkozik előttünk a Biblia történeteiben, de messze túl is terjed azokon a Szentlélek munkája által? Vajon hányan vannak, akik maguk mellett akarják tudni Őt a saját csapatukban? Vajon ki mennyit lenne hajlandó áldozni ma ezért? Manapság vajon kinek van szeme hozzá, hogy felismerje, hogy ki is Ő? A Szentírásban találunk sokat tapasztalt öreg, de mégis jó szempárokat pl. Annáét és Simeonét, akik már a piciny csecsemőben meglátják a benne szunnyadó isteni erőt, a világ megváltóját. De ott van a Napkeleti bölcsek szeme is, akiket azért kapcsolunk össze örökre Jézus születésével, mert számukra a hosszú utazás minden nehézségét és még drága ajándékokat is megért a Jézussal való találkozás. S hogy a találkozás után ,,mennyire egy csapatban" fociztak vele, azt mutatja, hogy nem tértek vissza a vérengzésre készülő Heródeshez, nem szolgáltatták ki neki a még oly védtelen kisded Jézust. Mert nekik sokkal többet ért Jézus, mint némi vérdíj, amit Heródestől remélhettek volna. Hadd vessem fel a kérdést neked, kedves olvasó, hogy szerinted ki mondja meg, hogy mennyit is ér ma Jézus valójában? Neked ma mennyit ér, hogy Jézussal lehess, hogy a szívednek kedves csapatban jelen legyen, vagy esetleg te magad is együtt küzdhess vele a győzelemért? Jézus otthagyta mennyei otthonát, egy emberi testbe rejtette isteni lényét, vállalva annak teljes kiszolgáltatottságát, minden szűkösségét, korlátját és fájdalmait, mert látta, hogy az emberek ügye vesztésre áll a gonosz ellen. Hajlandó volt hozzánk igazolni, velünk küzdeni. Mit ér ez meg neked?
Belehallgatva a közvetítésbe újra és újra felfigyeltem a kommentátor szavaira, hogy a védőjátékos Jesus rendre megakasztotta az ellenfél támadását. Jókor volt jó helyen, hogy faltoljon. Belegondoltál-e már abba, hogy a Názáreti Jézus, a szabadító azért jött ebbe a világba, mert annyira szeret bennünket az Isten, hogy védelmet akar adni általa mindazoknak, akik igényt tartanak az ő oltalmára. Tudod-e, hogy ő mindig jókor van jó helyen? Az ő figyelmét nem kerüli el semmi. Mivel ő mindent tud, őt nem lehet kicselezni, nem is beszélve arról, hogy mennyivel erősebb az ellenfelénél, hiszen ő minden hatalom birtokosa mennyen és földön. Meg tud védeni még a legnagyobb kísértések közepette is, amik tulajdonképpen nem mások, mint a gonosz cselei, amiknek mi gyakran bedőlünk. Mi gyakran megrémülünk, amikor mai Heródesek támadása veszélyezteti földünket, hitünket, életünket, veszélyezteti gyermekeinket, unokáinkat. De nincs veszve semmi, nem állhatunk olyan rosszul, ha a védelem tengelyében ott van Jézus. Jézus azért született e földre karácsonykor, hogy legyen erős, betonbiztos védelmünk.
Mint említettem, akkor figyeltem fel az ünnepi készülődés közepette az említett meccsre, amikor Jesus sárga lapot kapott. Tudjuk jól, hogy ezt olyankor adja a játékvezető egy játékosnak, amikor az vét a játékszabályok ellen. A sárgát figyelmeztetésnek szánja a bíró egy-egy súlyosabb szabálytalanság esetén, amit ismétlődés esetén piros lap, azaz kiállítás követ. Az áthallás már megint természetesen kínálja magát: Meg lehet-e feddeni esetleg ki is lehet-e állítani Jézust, hogy hagyja el a pályát? Hogy nincs rá szükség, mert jobb nélküle a játék. Vajon milyen szabályt kell ehhez megszegni neki? Vagy sokkal inkább kinek a szabályát? Vajon ki lehet Jézust állítani, esetleg nemcsak néhány mérkőzésre, de örökre eltiltani a további küzdelmektől? Vajon ki a bíró a pályán, aki meg meri ezt tenni? Jézus még születése előtt kapott egy előzetes figyelmeztetést, hogy ezen a földön bizony megszaporodtak a bírák, és olyan eszement szabályokat hoztak a föld urai, melyek csak az ő érdekeiket szolgálják és az emberek többségnek rosszak, mégis a sátáni erők és szolgálatukba szegődött emberek teljes elánnal igyekeznek végrehajtatni azokat. Jézus még anyja méhében volt, de máris figyelmeztették, hogy hol a helye. Jó lesz neki az istálló születésihelyül, feküdjön csak az állatok jászlában. Ott nem sok vizet zavar, ott talán észre sem veszi senki. Ha megmarad névtelen senkinek, akkor játszhat egy kis epizódszerepet a pályán, de ha nem marad névtelen, ha valóban Jézussá, azaz szabadítóvá válik, amire neve predestinálja, ha kitűnik a többiek közül, ha nem hajlandó betartani az általuk hozott szabályokat, akkor ne csodálkozzon, ha kiállítják. Tudjuk jól, hogy a figyelmeztetés, a farizeusoktól és az írástudóktól kapott sárga lapok után vérpiros lap villant neki Nagypénteken. De mivel nem Kajafás, nem Pilátus, nem a farizeusok, nem is a feszítsd meg-et kiabáló tömeg volt az igazi bíró - ők csak szereptévesztésben voltak - az ő piros lapjukat felülírta a feltámadás. Az igaz bíró visszaküldte Őt a pályára, mert engedelmes volt mindvégig, semmilyen isteni szabályt nem szegett meg. Szerinted ma ki a bíró Jézus ügyében? Ki dönti el, hogy Jézus miben és meddig vehet részt, vagy mikor kell elhagynia a pályát? Ki írja ma a szabályokat? Talán a főnököd, vagy valamilyen elöljáród? Vagy a média, netán a politikusok vagy a korszellem? Esetleg te magad? Majd te eldöntöd meddig maradjon? Isten mentsen meg bennünket a szereptévesztéstől, hogy mi játsszuk a bírát az egy igaz bíróval szemben.
Azt is hallottam fél füllel, hogy hol Jesus passzolt, hol neki passzolták vissza a labdát. Igen Jézus passzol, azaz továbbadja Isten szeretetét, szabadítását, hogy mi is tovább adhassuk, ahogy a focisták a labdát. Az anyaszentegyházra, azaz ránk bízta, hogy ne tartogassuk, hanem adjuk tovább a jóhírt. Olyanoknak is, akik most először vannak fent a pályán, akik még nagyon bizonytalanok, hogy mit is kezdjenek vele. Olyanoknak is, akik csak sétafikálnak a pályán, akik nem nagyon értik a taktikát, és olyanoknak is, akik gyorsan igyekeznek előre törni, jól cseleznek, és át tudják játszani a gonosz erős védelmi vonalát. Ahogy a focipálya Jesusa, úgy Jézus is igyekszik helyzetbe hozni bennünket. Megteremti az alkalmakat, a lehetőségeket, nekünk csak ott kell lennünk a helyünkön. Ahány lélek meghallja ugyanis és enged az evangélium szavának, az Isten szeretetének, annyi gól kerül a gonosz hálójába. De van olyan is, amikor homok kerül a gépezetbe, nem megy a támadás. Nincs összhang, gyenge az erőnlét, elfogy a lendület. Ilyenkor a focisták, főleg, ha előnyben vannak, lassítani szokták a játékot. Gyakran visszafelé szoktak passzolgatni a pályán. Van úgy, hogy kimerülünk, szusszannunk kell, imádságos erőgyűjtésre van szükség, és a legjobb, amit tehetünk, ha visszapasszolunk Jézusnak, ha újra Urunk kezébe adjuk a kezdeményezést. Ő tudja, hogy mikor és hogyan induljon az újabb akció. Az is lehet, hogy cserére is szükség lesz. De az mindenképpen fontos, hogy ha mi nem vagyunk helyzetbe hozhatók, akkor legalább hozzuk helyzetbe Őt.
Végezetül még egy áthallás. Nem mindegy, hogy valaki - teszem azt - a Nápoly szurkolója, így Huan Jesus szurkolója is, vagy a Nápoly játékosa, azaz Huan Jesus csapattársa. A szurkolók többnyire csak egy-egy mérkőzésnyi időn keresztül figyelnek a focistákra, addig foglalkoznak velük. Ha valaki a szívüknek kedvesen játszik és nyer a csapat, akkor felmagasztalják a játékost, ha meg rosszul mennek a dolgok, nem jönnek az eredmények, nem teljesülnek a vágyak, akkor mindig van kit hibáztatni. A csapattársak kapcsolata ennél sokkal mélyebb. Együtt edzenek, együtt készülődnek, együtt futnak ki a gyepre, együtt örülnek és sírnak, együtt élnek át nehéz perceket, és időnként együtt mennek ,,a mennybe" pl. egy bajnoki cím elnyerésekor. Jézusnak nem ingatag szurkolótáborra van szüksége, hanem csapattársakra. Egyrészt azért sem, mert van neki nagy és stabil mennyei szurkolótábora, másrészt azért sem, mert amikor Lelke által létrehozta az anyaszentegyházat nem szurkolói köröket, hanem csapatot alapított. Csapata azokból áll, akiket megszabadított a bűn rabságából, akik megtiszteltetésnek érzik, hogy egy csapatban küzdhetnek vele, akik tapasztalják mit jelent betonbiztos védelme. Csapatot formál azokból, akik sokszor elbizonytalanodnak, elfáradnak, hibáznak ugyan, de olykor utolsó erővel mégis Neki passzolják vissza a labdát, hogy aztán ő a kellő pillanatban újra és újra helyzetbe hozza őket, és ne szégyenkezve kelljen levonulni a pályáról.
(A kép csak illusztráció, mely egy másik mérkőzésen készült, ahol egy szintén brazil Jesus, bizonyos Gabriel Jesus kap sárgát)
Mi az, ami előre meg van írva a sorsunkban és mi az, ami nincs?
Link
 
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-12 21:00:44, szombat
|
| |
| |
IRGALMAZZ - A MAGZAT VALLOMÁSA
Link
IRGALMAZZ - A MAGZAT VALLOMÁSA
,,Ember vagyok! Értelmetlenség azt állítani, hogy csak sejthalmaz, anyám testének egy része. Nem! Önálló emberi személyiség vagyok fogantatásom pillanatától kezdve, olyan egyén, aki még soha nem volt, és meg nem ismétlődik soha! Ujjlenyomatom génkódjai csak az enyémek. A harmadik héttől önálló vérkeringésem van, s még vércsoportom sem azonos anyáméval.
MOST ITT ÉLEK ANYÁM MÉHÉBEN, S ELKEZDTEM MEGVALÓSÍTANI ÖNMAGAM
Ezt folytatom majd a hónapok elteltével köztetek a külvilágban, ahol Gondviselő Istenünk és a ti segítségetekkel megküzdöm én is saját életem Az élet boldog pillanatairól még nincs fogalmam, előre csak egyet tudok ezek közül, azt, amikor Édesanyámat először megpillanthatom.
Jaj! Istenem!
Nekem már nem adatik meg az az öröm, hogy megismerjem a szüleimet itt a Földön.
Döntöttek!
Nem kellek nekik.
Mennem kell.
Így imádkozza a keresztutat egy abortuszra ítélt magzat:
I.Állomás: Jézust halálra ítélik
Szüleimet a testiség kötötte össze. Mielőtt megszülettem volna, már halálra ítéltek. Nem a szeretet, hanem az önzés hívott életre.
Egyedül Isten szeret engem!
II. Állomás Jézus vállára veszi a keresztet
Anyám megkapta az abortuszbeutalót a kórházba. A meg nem születettek szégyenbélyegét viselem. Szüleim átkoznak. El kell tűnnöm!
Istennél valaki talán imádkozik értem?!
III. Állomás Jézus először esik el a kereszttel
Én csak egy eset vagyok. Az emberek manapság nem ismernek el hozzájuk hasonlónak.
Én csak egy nem kívánatos terhességnek vagyok az esete. Egy baleset, melyet könnyen ki lehet javítani.
Csak Isten fogad engem el egyedül!
IV. Állomás Jézus Édesanyjával találkozik
Nekem nincs anyám, aki megsiratna.
Én most egy asszonynak a foglya vagyok, aki meg fog öletni.
Anyám talán soha nem ismerte az áldozatos szeretetet, ezért dob el most magától.
Istenem! Légy irgalmas Édesanyámhoz!
V. Állomás Simon segít Jézusnak a keresztet vinni
Nekem senki sem segít. Még az orvos is anyámnak ad érzéstelenítőt, hogy ne szenvedjen akkor, amikor engem megölnek.
Uram! Manapság már nem élnek segítő Simonok.
Rád várok egyedül!
Segíts!
VI. Állomás Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Senki sem érzi, érti tragédiámat? Miért olyan egyszerű, érdektelen eset az, hogy engem megölnek? Imáitok ezt meg tudnák akadályozni!
Kérlek benneteket erre!!!
VII. Állomás Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Apukám kiszámolja, mennyibe kerülnék neki, ha élnék.
És mennyi gond...
A halálom olcsóbb és kényelmesebb.
Ezért meg kell halnom.
Talán a szülei tanították meg arra, hogy így mérlegeljen?
Így most nem érti, mit is jelent édesapának lenni:
Azt, hogy a gyermeket Istentől el kell fogadni, és úgy nevelni, hogy Istenhez majd vissza is térhessen!
Istenem, bocsáss meg neki is!
VIII. Állomás Jézus vigasztalja az Őt sirató asszonyokat
Uram Jézus!
A Téged sirató asszonyok halálodat nem tudták megakadályozni. Az én halálomat sem akadályozza meg senki és semmi.
Istenem! Most már csak végtelen irgalmasságodra hagyatkozom!
IX. Állomás Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Engem ejtenek. - Családtervezés..., túlnépesedés..., emberi tervezés...- Nincs helyem, nincs kenyerem széles e világon!
Meg kell halnom Istenem!
Meddig tart még engem ez a Föld, mely a legkisebbnek sem ad helyet?
Miért akar tőlem megszabadulni?
Miért, miért?
X. Állomás Jézust megfosztják ruháitól
Uram, Jézus!
Tőled elveszik ruháidat, nekem nincs is! Csak bőröm van, melyet egy eszköz hamarosan megragad és tép.
Istenem... és én mennyire félek ettől!!!
XI. Állomás Jézust a keresztre szegezik
Uram, Téged keresztre szegeznek.
Engem darabokra szabdalnak, s megszámolják részeimet, hogy fertőzést ne okozzak!
Istenem! Bocsáss meg hóhéraimnak, mert nem tudják mit cselekszenek.
XII. Állomás Jézus meghal a kereszten
Jézusom! Te meghalsz, és én is nemsokára Te ártatlan vagy Én is.
Emlékezzél meg rólam az Örök Élet Országában!
XIII. Állomás Jézusom Te Anyád ölén holtan is megnyugodhattál
Én csak teher vagyok, aki csak a lelkiismeretet tudom nyugtalanítani.
Én anyám ölében ezért nem tudok megnyugodni.
Uram! Valóban számomra nem létezik semmiféle ölelés?
XIV. Állomás Jézust a sírba helyezik.
Jézusom!
Téged a sírba helyeznek, engem hulladékként égetnek el Én most már csak az utolsó ítéletre várok, és akkor Isten színe előtt szüleimet kell vádolnom gyilkossággal.
Uram! Mégis irgalomért könyörgök, hiszen izzik szívemben a Tőled kapott Szeretet-parázs. Engedd, hogy a Te Szeplőtelen Édesanyád lángra lobbantsa szüleim szívében a szeretetet, és megismerjenek Téged, a Föltámadtat.
Ó, csak ez mentheti meg őket!
Add Uram, hogy átérezzék a szülői szeretet fenségét és az Istennel való teremtő együttműködés benső örömét és felelősségét!
Így majd óvni fogják a további magzatot, s bűnbánatuk bizonyosan elnyeri Szent Szíved Irgalmát! Ámen
Ő A TE GYERMEKED!
GONDOLKODJ, MIELŐTT ROSSZ DÖNTÉST HOZOL!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-08-09 22:00:30, szerda
|
| |
| |
MEG VAN ÍRVA
megvanirva.hu
Meg van írva. Nem mi írtuk meg, de sokan olvassák. Olvassunk bele mi is, és figyeljük magunk körül mi is a megvalósulását. Nagyon igazi és tanulságos gondolatok a mai világunkról, a környezetünkről.
A "Meg van írva" kiadványa a Dunántúli Református Egyházkerület laptulajdonos kiadásában jelenik meg csaknem napi rendszerességgel. Írásaikat az általuk eddig megszerzett ismeretek, tapasztalatok, valamint a mindennapok információi alapján állítják össze. Szemezgessünk mi is belőlük! Bővebben megvanirva.hu oldalon a további cikkeik is elérhetők.
AZ ÁRADÓ - 2023. augusztus 9
Szerző: Bella Violetta
Árhullám jön a folyóinkon. Mivel elég nyugatra lakunk, először nálunk derül ki, mit okoz a Duna és a Rába együtt, mint önt majd el vagy hagy szabadon.
Az áradásban van valami olyan szép, sodró és zabolátlan, olyan, mint az élet maga. Hol folyik a saját medrében, hol kikacsint erre-arra, de szeretjük megélni azt, hogy nem poshad, nem ácsorog, hanem halad valamerre. Egy baj van: amikor épp minket önt el. Amikor épp ellenünkre halad. Amikor épp úgy árad, hogy az én otthonomat veszélyeztetni, vagy a településemet, óvodástól, öregotthonostól. Onnantól nem tud szép, sem romantikus lenni a kép, csak fájdalmas és pusztító. Zavaros és átláthatatlan.
A Bibliánkban az áradás szintén nagyon sokféle értelmében történhet. Jeremiásnál úgy látjuk, mint az ellenség jövendölésének képét.
Ézsaiásnál maga az ítéletet hirdető Isten az, akinek lehelete árad, mint patak, mely az ember nyakáig ér, nyelve perzselő tűz, és szakadozott rostán rostálja a népeket. Itt Istennek valami olyan szuverén akarata valósul meg, amit máshonnan így idézünk: könyörülök, akin könyörülök. Hiszen itt az ár nem fejtetőig, csak nyakig ér, és a rostán is van, ami átjut, mert szakadozott, szóval ennek a hatalmasságnak az árnyékában van remény és igazság.
A Példabeszédekben pedig Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása - halljuk.
Összességében úgy használja a Bibliánk az áradást, mint annak a képét, aminek súlya van. Ha emberről mondjuk, olyan személyt értünk rajta, aki ha megjelenik valahol, az máris tömegoszlást, hierarchiába rendezkedést idéz elő, nem kell bemutatni senkinek. Ha természeti erő, akkor megérzi az ember, hogy nem a maga ura, hanem ez az erő az úr, mely a markában tartja és lenne módja elveszíteni. De tud áradni, súllyal bírni a Szentírás szerint a bölcsesség és a szeretet is. Ami hasonló módon emberfeletti zabolátlan terjedésre képes, váratlant tud húzni, meglep, irányíthatatlan.
Az áradásban jó esély lehet szembenézni pár dologgal. Egyrészt, hogy bizonyos dolgokhoz, akár a természethez vagy Istenhez mérten súlytalan a létünk. Volt előttünk, nélkülünk és lesz, lenne utánunk is. Ideje lenne levetni az emberi énmárka-hajhász, tévedhetetlen és mindenható téveszmét.
Másrészt viszont kérhető az az áradás, ami Isten flow-ja. Az, amikor észre sem veszem, milyen súlyút vagy mennyi mindent sikerült tenni, vagy hogy mekkora eredménye lett, mert én csak tettem, de az bőven, mint egy lavina, nagyobbra nőtt, és szárba szökkent, és termett százannyit. A Szentlélek az, aki olyan küldetésekre tud vinni, amikben egyedül vesztesek, vele pedig az üdvterv munkálói tudunk lenni. Lehet a szeretet, a reménység, az igazság áradásában részt venni, ha tudom a helyem, és kérem, hogy vegyen szárnyára, sodorjon, irányítson, vigyen oda is, akár ahova nem akarok menni.
Isten súlyára csak alázattal válaszolhatunk. De aki magát megalázza, azt felmagasztalják.
Nem tudom, milyen lesz a mostani ár. De tudom, hogy üzen.
ÚGY HATÁROZTAM, HOGY MA PIHENEK - 2023. augusztus 6.
Szerző: Habléné Nagy Viktória
Úgy határoztam, hogy ma pihenek. Meggyőzöm magam, hogy nem lesz abból semmi baj, ha ma nem csinálom meg. Ha csak holnap, vagy valamikor a jövő héten húzom át az ágyneműt, vagy takarítom ki a fürdőszobát, vagy ha ma csak rántotta lesz az ebéd. A bennem levő zizegést magam felé irányítom, hogy bennem dolgozzon. Bőven akad itt bent is feladat. Beállok Isten lámpája alá, hogy jobban látszódjanak a dolgok. Persze az istentisztelet megtartása munka, de javarészt nem az enyém. És ott jó erős a lámpa fénye.
Észrevettem, hogy bármiről beszélek úgy, hogy az feladatot ad azoknak, akik hallgatják, -belső, lelki feladatra gondolok-, az egy kanyar után úgy jön velem szemben, mint a gyorsvonat. Nehogy egy pillanatig is azt higgyem, hogy én már készen vagyok. Alázatban tart. Hogy tudjam, min kell dolgoznom. Vagy mit kell odavinnem elé, amikor rájövök, hogy én magam nem boldogulok vele.
Nehéz kérdés manapság a vasárnapi pihenés, vagy a templomba járás kérdése azok körében is, akik igyekeznek Isten közelében élni. Majd pihenek, ha lesz rá időm, imádkozni meg itthon is tudok. Sokan gondolkodnak így. Az emberi szempontokat nézve, érthető is ez az álláspont. Elvárások mókuskerekében pörgünk, ha lassítunk, lemaradunk, ha leállunk, kidob a gép, és ott, a templomokban, csak ugyanolyan, vagy még nálunk is olyanabb lelkek gyülekeznek össze, akikben bizony, olykor nem sok örömünk akad. Akkor minek?
Én úgy vagyok vele, hogy elámulok sokszor, ahogy körülnézek a világban, és felismerem a Teremtő Isten kezének nyomait. Bárhogy erőlködnék, akkor se tudnék hinni abban az elképzelésben, hogy ezt így, egy nagy robbanás rakta ide. Látom a világban az Istent. Már gyerekként is láttam, amikor otthon nem igen esett még Róla szó. Látom, hogy milyen hatalmas, milyen ötletes, milyen kifinomult, milyen gyengéd, milyen részletekbe menőkig tökéletes!
Engem is Ő alkotott. Ő az, aki igazán ismer, és tudja, hogy mire van szükségem. Ha az áruházban megvásárolt háztartási gépet a hozzá mellékelt leírásnak megfelelően használom, annak érdekében, hogy minél tovább használhassam, milyen alapon kérdőjelezem meg, írom felül azt a használati utasítást, amit mellém, az én életemhez adott Isten? - ,,Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az Úrtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok." (Mózes 3. könyve, 23. rész 3. vers) Ne legyek már annyira öntörvényű, hogy a saját életemet kicsináljam azzal, hogy én jobban tudom, hogy mit, hogyan kell, mint az, aki alkotott!
Ez nem egy a rengeteg elvárás közül, amit rád terhel az élet. Ez nem egy elvárás, amit, ha teljesítesz, időt és energiát vesztesz, ha pedig nem teljesítesz, a magad uraként kimaxolhatod az életed. Ez a használati utasítás egyik része ahhoz, hogy ki tudd maxolni az életed! Pihenj meg néha rendesen, hogy legyen erőd majd húzni, hogy legyen erőd türelmesnek, szelídnek lenni, és hogy legyen erőd szeretni! És tölts időt Istennel rendesen, hogy lerendezd azt, ami volt, hogy felkészülj arra, ami jön, és hogy meg tudj küzdeni a benned lévő rosszal is! És ne feledd! - Nem elvárás. Használati utasítás.
Eszembe jutnak a kollégáim a hajléktalanszállón, akik bizony viszik a vasárnapokat, és az ünnepnapokat, hogy én lelkészkedhessek. Meg eszembe jutnak az orvosok, a nővérek, a buszsofőrök, a mozdonyvezetők, a pilóták, a rendőrök, a tűzoltók, a bolti dolgozók, az áruszállítók, akik jó párszor dolgoznak vasárnap is. Fura lenne, ha nem dolgoznának. Furává válik az Isten támogató, tanácsoló kijelentése is, ha elvárásként hangzik el. Főleg az ember szájából! De életet ad, élni segít, ha megérted, hogy érted mondja!
AMIKOR A JOHNNY NŐI FÜRDŐRUHÁT VESZ FEL
2023. május 21. Szerző: Köntös László
Mi sem mutatja jobban kifordult korunk abszurditását, mint amikor egy kapitalista világcég forradalmárnak áll be, s ő, a profithajhász elnyomó elhiteti magáról, hogy dehogyis az, sőt, az emberjogi szabadságharc zászlóvivője. Mindezt úgy éri el, hogy retorikájában kilép a nyers gazdasági érdekharc kereteiből, s tevékenységét látszólagosan átszellemültté teszi. Nem terméket ad el, hanem eszmeiséget, elhitetve a vásárlóval, hogy az adott árucikk megszerzésével nem pusztán használati eszközt vett, hanem egyenesen identitását alapozza meg.
Ezt tette most az Adidas, amely világcég azt bírta kitalálni, hogy új női fürdőruha kollekcióját férfi modelleken mutatja be.
Szegény Johnny, aki eddig úgy érezte, hogy ő egy senki, egy porszemnyi emberi matéria az átláthatatlan világban, most végre rádöbbenhet arra, hogy nincs még veszve minden, számára is megnyílik a függetlenség, az önmegkülönböztetés, a szabadság útja, s fiú létének börtönéből kiszabadulva immár női fürdőruhát vehet fel. Eljött végre a szabadság pillanata, végre megérkezett önmagához, s hálával gondolhat a nagy kapitalista felszabadítóra, az Adidasra, amelynek a márkajegye immár emberi méltóságának az alapja és igazolása. Úgyhogy Johnny végre boldog lehet, azzal meg végképp nem kell foglalkoznia, hogy azt a varázslatos fürdőruhát, amely kiemelte őt a hétköznapiság elviselhetetlen unalmából, s létének új eszmeiséget adott, a világ melyik rabszolga üzemében gyártották le.
Komolyan mondom, ez a világ tényleg megérett a pusztulásra.
Az UTOLSÓ KÉP
/Keményen megtámadták a Maybelline-t, amiért szakállas férfiakkal reklámozza termékeit/
2023. július 16. - Szerző: Köntös László
A Maybelline nevű kozmetikai cég egy új rúzst reklámoz egy szakállas férfival. Már annyira unalmas, hogy világcégek szinte kötelezőnek érzik, hogy beálljanak a szivárványos ideológia mögé. Mire persze jönnek a jól kiszámítható tiltakozások. De ez bele van kalkulálva. A lényeg, hogy a nemi identitás kérdésköre lépten-nyomon a napirenden szerepeljen, mintha ez lenne a nyugati ember szabadságának legnagyobb problémája.
Ez a nyugati jóléti burok a dekadencia maga. Emberek tömegei vesztik el kapcsolatukat a valósággal, s azért küzdenek, hogy nemi útkeresésükben hadd lehessenek már azok, akiknek képzelik magukat. Miközben a világ más részein milliók élnek állandó létfenyegetettségben, hálát adnak egy marék rizsért és egy korty tiszta vízért, itt arról folyik a diskurzus, hogy lehet-e egy nő férfi, s egy férfi nő, s jól érzékelhetően egyeduralomra tör egy olyan ideológia, amely a keresztény emberképet károsnak, rombolónak, s ezért törvényellenesnek nyilvánítaná. Nem vagyunk olyan messze ettől.
De épp azért ez a diskurzus, mert addig sem kell szembenézni a világ iszonytató valóságával. Az LMBTQ-ideológia szinte mindent átható jelenlétének pont az a célja, hogy áttematizálja a valóságról való beszédet egy jól kiszámítható koreográfia szerint. A lényeg, hogy mindig legyen valami botrányos szivárványos hír, provokáció, amelyen a hagyományos, zsidó-keresztény emberkép hívei felhergelhetik magukat, mire az alternatív szexualitás szószólói az áldozat szerepébe bújnak, s jönnek a multicégek,a tudatipar, a politika nagyhatalmú szereplői, amelyek pedig egyenesen emberjogi szabadságharcosokká léphetnek elő.
Annyira groteszk, álszent és dekadens ez. És annyira végtelenül unalmas. De, ami ennél fájdalmasabb, egy széthulló, belülről szétrohadó civilizáció pillanatképe ez, amely majd az utókorra marad. Egy reklám egy önmagával elfoglalt férfinak kinéző emberi izéről, aki magát rúzsozza.
Ennyi volt.
A MI GENERÁCIÓNK SOKKAL JOBB VOLT, MINT A MAI FIATALOK!!!
2023. július 19. Szerző: Bella Péter
Az, hogy egy adott generáció felnőve aggódva figyeli a fiatalabbakat, veszni látja a jövőt és közben nosztalgiázva szépíti saját múltját, az nem újdonság. Ez mindig így volt, több ezer éve már a sumérok is megírták agyagtáblákon, hogy a mai fiatalokkal vége, ennyi volt. Szóval ez nem újdonság, így lesz a jövőben is. Ami miatt én most mégis erről a jelenségről írok, az a közösségi média, ahol időről időre felüti a fejét valamilyen ,,Régen minden jobb volt" lista.
Persze, minek olvasom ezeket, csak felrántom magam! Egy ideje szinte mindent kerülök már a Facebookon, de azért csak beleakadok. Szóval a listák, egy kaptafára készülve, annyi a variáció, hogy valaki a hatvanas évek felé sóhajt vissza, ki a hetvenes-nyolcvanasok, ki a kilencvenesek felé. De a lényeg ugyanaz: akkor BEZZEG még tudtunk fiatalon élni, szép volt a nehézben is, a mostani nemzedék sehol nincs, csak a telefont nyomkodja, benn kushad, amúgy életképtelen. (Van, ami jobb stílusérzékkel csak sejteti a jelen fiatalság gyalázását, van, ami belegyalogol, de rendesen, elmondva mindennek a MAI FIATALOKAT, egy kalap alatt, egy kaptafa, ez egy ilyen műfaj...)
Hogy mi bajom ezzel? Hogy megosztják rengetegen, ráadásul szülők és nagyszülők. Az hagyján, hogy a hamis nosztalgia soha sem segít, de ez a saját gyerekeik, unokáik felé elég rossz üzenet - bár lehet ők már régen elmenekültek a Facebookról. Az a bajom, hogy sokan bólogatnak ezekre a listákra, amikben elég durva mondatok is elbújnak a szélsőséges általánosítások között.
Arra gondoltam, most megállok, időt szánok az épp aktuálisra és megnézem. Itt van az eredeti, tessék. Teljesen mindegy, ki írta.
A címet hagyjuk, ott valami lemaradt, vagy általam értehetetlen szójáték.
Amelyik iskolába ment és visszatért. - Gondolom itt arra gondolt a költő, hogy a RÉGIEK még tudták, mi a rend, és suli után irány volt haza. Hát, szerintem ez könnyen cáfolható, mindegyik generációban voltak rendes, szabálykövető kölkök, meg olyanok is, akik kicsit kibővítették a hazautat. Nálunk is. Nem, régen is voltak nehezen hazajutók. Olyanok is vannak minden nemzedékben, akik nem mernek hazamenni, sajnos, pont a szüleik miatt.
A generáció, amelyik megcsinálta a házi feladatát, hogy minél hamarabb kimenjen az utcára játszani. - Azt hagyjuk, hogy ez megint durva általánosítás, és bizony régen is voltak, akik elbliccelték a házit. Inkább azt hoznám ide, hogy hihetetlen terhelés alatt vannak a mai diákok, és sokszor nagyon kimerült és túlhajtott iskolásokkal találkozom, akik azért nem tudnak kimenni A TÉRRE, mert nagyon sok a feladat, nem csak a házi, de a különórás, az előkészítős, a pótló, az idegennyelvi. És erről sokszor azok a szülők is tehetnek, akik közül vannak, akik megosztják az ilyen listákat. Azt is látom, hogy rengeteg gyerek szenved attól, hogy ebben a túlterhelt rendszerben akar tökéletest nyújtani - kortünet, mindenhonnan árad a teljesítménykényszer.
Talán még annyit, hogy sajnos a legtöbb helyen nagyon nehéz az utcára kiengedni a gyerekeket, megint csak egy idősebb generáció miatt, akik sokkal több autóval töltik meg ugyanazokat az utcákat.
Egy generáció, amelyik minden szabadidejét az utcán tölti. - Igen? Mi ültünk a lépcsőházban is, sőt volt klubhelységünk. Mások táncházba is jártak, meg kocsmába. Sőt, otthon is ültek, társasoztak, kártyáztak. Hagyjuk is ezt a mondatot, gyönyörű példa a bután csendülő általánosításra.
A nemzedék, amelyik bújócskát játszott. - Sajnos, ebben a listában nincs annyi, hogy egy elnyomó totalitárius rendszerrel való ideológiai bújócskázásról lenne szó itt. Nem, ez csak a bújócska nevű gyerekjáték. Szólok, hogy ma is bújócskáznak a gyerekek. Persze, tudom, emögött az a sztereotípia húzódik meg, hogy a MAI FIATALOK csak mobiloznak és a gép előtt ülnek, de ez nincs így. Bújócska ma is van. Lehet, hogy kevesebbszer, de van.
A generáció, amelyik sárpitét készített és fára mászott. - Én magam szedtem le hittanost fáról, és a sárral való játékos főzőcskézés is dívik, talán annyi a különbség, hogy nem pite, hanem pizza vagy hamburger, de annyi baj legyen. Ja, és régebben sokkal inkább előkerült a nadrágszíj a sáros ruhában hazaérkező megrendszabályozására, mint manapság, de ez az én véleményem szerint inkább javuló tendencia. (Az én gyerekem hétből öt napon sáros. Még száraz időben is, nem tudom, hogy csinálja!)
A generáció, amelyik sportkártyára gyűjtött. - Itt megcsapott a gyanú, hogy ez egy fordítás, hisz NYUGATON, az ÁTKOS idején nagyon mentek a baseball-kártyák, de ilyen itthon nem volt, inkább a gombfoci. Vagy talán az ÉN IDŐMBEN Magyarországra betörő NBA kosaras-kártyák lennének? Nem tudom, az biztos, hogy most nagyon pörög a focis-kártya biznisz. Valaki írja meg, miről van itt szó, legyen szíves.
A generáció, amelyik puszta kézzel készített játékokat. - Itt felnevettem. Puszta kézzel talán a pattintott kőkorszak előtt volt játékkészítés, utána már szakócával fordultak az alapanyag felé, később is volt fűrész, kalapács, szeg, jobb helyen szolga is. Aztán persze a szerszámok megmaradtak, de szomorú lehetett egy olyan generáció, ahol puszta kézzel kellett beverni a szeget a seprűből készített paripába.
Persze, tudom - kis gondolkodás után - hogy miről lehet szó. Hogy a MAI FIATALOK már csak számítógépeznek, a pusztakezes dolog meg a kétkezi játék. Hát azért elmondom, hogy én is ismerek olyan mai fiatalt, aki megírja a programot a 3D-nyomtatónak, amelyik elkészíti a játékelemeket, amiből puszta kézzel összeépíti az egyedi játékfigurát. Azért az nem rossz teljesítmény.
A generáció, amelyik bakelit albumokat vásárolt, hogy lejátszhassa a lemezjátszókat. - Én magam már a kazettás-másolós generáció vagyok, valószínűleg az sem az igazi a sorok írójának, de pont a hetekben vettem egy lemezjátszót, mert egyébként reneszánsza van az analógnak, csak szólok. De azért nem olyan rossz a Spotify és tudom, hogy sok bezzegező ugyanúgy használja, mint én. A három és fél éves fiamnak pedig nagyon tetszik a régi poros magnóm a kazettákkal és régi meselemezeket is hallgatunk. Ez van, a valóság összetettebb.
Persze biztos megírta valaki még korábban az egyik helyi kis újságban, hogy ,,Mi vagyunk az a generáció, amelyik rendes fonográfon hallgatta a zenét a hengereken, nem ilyen mihaszna korongokon!" Ki tudja?
A generáció, amelyik képet és albumokat gyűjtött. - A mostaniak. Persze online, a felhőben, de ugyanúgy és többet. Itt megint az húzódik meg, hogy az nem igazi, mindig csak a SZÁMÍTÓGÉP, meg az INTERNET, nem az ÉLET - írja valaki egy számítógépen, egy online közösségi platformra feltéve, ki tudja, hogy mi hasznosabb és fontosabb helyett...
A generáció, amelyik társasjátékozott és kártyázott az esős napokon. - A konzolok és az online játékparty-k idejében vagyunk, valóban. De azért az elmúlt évtizedben a társasjáték is feltámadt, nem is akárhogy, hihetetlen minőségű és összetettségű társasok vannak, amikkel fiatalok is játszanak. Szóval ez is összetettebb, még úgyis, hogy a számítógépes játék túlhajtása valóban komoly függőséget okoz. Mondjuk a kártya is képes erre, főleg, ha pénzben mérték a RÉGIEK a tétet és nem gyufaszálban.
A generáció, amelyikben fekete-fehérben volt tévé. - Ez egyszerű kijelentés. Igen. És? Ez érték lenne? Tegyük hozzá: ez ugyanaz a generáció, amelyik meglátta a szomszéd színestévéjét és vágyott rá, de nagyon. Ez az a generáció, amelyik ahogy tudta, lecserélte színesre a tévét, mert sokkal jobb volt úgy az Onedin család, később a Dallas.
Azt mondjuk nem tudom, mikor nézték, mert szabadidőben az utcán voltak...
Egy generáció, amelyik keményen táncolt, és első csókot kapott az ifjúsági klubokban. - AZ első csókkal nem foglalkoznék, reménység szerint az egy jó dolog és milyen jó, hogy voltak az az ifjúsági klubok, egy diktatúrában. A kemény tánc már jobban érdekelne, hogy vajon mi lehet? Én magam metálos voltam fiatalon, ott volt kemény tánchoz hasonló dolog, de nem hiszem, hogy itt egy régi Iron Maiden vagy Judas Priest rajongó írt az őspogóról. Mivel az ifi-klubokban az nem mehetett.
Gondolom, egyszerűen arról van szó, hogy régen táncoltak a fiatalok, ma meg csak otthon ülnek. Igen, biztos mások az arányok, régen többen táncoltak, de akkor is voltak otthonülők és félénkek, ahogy ma is vannak jól táncolók. Elég sokan, egyébként.
Egy olyan generáció, ahol senki sem (vág - ez, gondolom hiba...) hallott az ADHD-ről és nem volt Tourette-je (itt is javítottam, elnézést). - Itt nem nevettem. Valójában ezért írok most. Az ilyenek miatt. Egyébként lehetne mondani, hogy ártatlan nosztalgia. De ez nem az. Ez veszélyes.
De igen, régen is voltak ADHD-s gyerekek, ahogy figyelemzavarosak is, olyanok, akiknek speciális oktatás kellett volna vagy türelem. De őket lehülyézték vagy bolondnak nézték, szellemi fogyatékosnak címkézték, ment a kisegítőbe, vagy bukdácsolt. És elvették tőlük a jövőt. Én erre nem lennék büszke. A Tourette-szindrómával kapcsolatban pedig nagyon ajánlom az amerikai neurológus Oliver Sacks ,,Antropológus a marson" című könyvét, ahol ezt az idegrendszeri (!), tehát nem szellemi és pszichés (!) betegséget (!) is bemutatja, olyan orvos példáján, akinek a tikkje mozgásos volt (nem kényszermondatai, hanem kényszermozdulatai voltak), de amikor műtött, megszűntek és sikeres is lett. Ő mondjuk a lista írójának generációjához tartozott, ahogy Sacks is. Vagy idősebbek voltak.
Ez nagyon veszélyes jelenség: legyinteni ezekre a komoly problémákra és nem tudomásul venni, hogy régen is voltak, csak nem tudtunk róla, mert elnyelte a rendszer az áldozatokat, vagy fogat összeszorítva néhányan túlélték. Vajon hány élet tört derékba? (V.ö.: Még régebbi generációk idején a balkezesek átszoktatása.)
Egy generáció, amikor még nem volt tabletünk, mobilunk, számítógépünk. - Ez a mondat mondjuk nagyon leleplezi a fogalmazás értelmetlenségét és gyengeségeit, hisz ez a generáció még itt van és éppen a Facebookot használja a számítógépén, mobilján, HORRIBILE DICTU tabletjén. De persze tudom, mi van itt, ezek a mai fiatalok, akik nem bújnak ki a gépből... Nem volt fiatalon. Nekem sem. Most van. És örülök neki. Például, hogy a messzebb élő családtagokkal napi kapcsolatban legyek - ne úgy, mint ahogy a nagymamám volt az NSZK-ba disszidált nagybátyámmal: az alsó szomszédnak volt vezetékes telefonja és amikor nagy ritkán tudtak beszélni, a szomszéd ütötte a csövet. Szerintem az sokkal rosszabb volt. De azt is szeretem, hogy a leleteim láthatom online, meg bejelentkezhetek személyi igazolványt cserélni. És még sok minden... Nem folytatom.
Hát ennyi. És kérem, hogy ha én elkezdenék írni ilyeneket, szóljatok, hogy ne tegyem.
Persze nem fog eltűnni ez a jelenség. Ez van. De minél kevesebben adunk teret, annál jobb lesz. Mert sokat erősödne a társadalom, ha a generációk értenék egymást, nem elidegenednének egymástól, hanem tanulnának. A fiatalabb az idősebbtől, és igen, az idősebb a fiataltól. Ez is bölcsesség, mind a kettő... Nosztalgiázni pedig lehet sokkal szebben is. Tényleg.
OPPENHEIMER ATOMJAIRA HULLOTT VILÁGA
2023. augusztus 4. Szerző: Erlitz Anita
Több, mint egy éve hallunk napi híreket a szomszédos Ukrajnában folyó háborúról. Arról, hogy ez milyen hatással van ránk, az Európai Unióra, a gazdaságra, gyakorlatilag az egész világra. Több, mint egy éve érzékeli több ember semmi kis életének jelentéktelenségét, ha politikai érdekekről, hatalomról, világuralomról van szó. Valóban több, mert már jó ideje benne élünk ebben a bizonytalanságban, ha volt egyáltalán ezen a világon olyan, hogy biztonság és béke
Legyen béke! Várjuk, kérjük, kiáltjuk mindenféle fórumon, de csak nincs béke. Ne gyilkolják egymást fegyverrel az emberek! Közben pedig soha nem látott pénzeket zsebelnek be fegyvergyártó cégek. Miért akarnák, hogy vége legyen? Ha minden ország növeli a hadászatra fordított összeget, miért állna le bárki is a fegyverkereskedéssel? Ha nő a kereslet, márpedig nő, egyre szélesebb lesz a kínálat is.
Legyen szabadság! Vagyis, inkább mindenki szabadon kövesse azt, amit a világuralomra törő diktál. Meghagyja azt az érzetet, hogy te dönthetsz. A telefonodat is ujjlenyomattal zárolhatod, de mindhiába, ha közben ,,mindenedet" odaadod egy cicás videóért. Szabadon döntöttél arról, hogy egy algoritmus meghatározza a helyadataidat, hallja, lássa szokásaidat, aztán ajánlja azokat a tartalmakat, amikkel ,,valóban" szabadon érezheted magad a világfaluban.
Ha valaki erre azt mondja, milyen kiábrándító a világ, amiben élünk, akkor nem neki való Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer. Személy szerint már nagyon vártam a film megjelenését. Zseniális alkotónak tartom Nolant, aki nem csupán elnagyolt jellemekkel, egyszemélyes amerikai szuperhőssel és lehetetlennek tűnő feladatok megoldásával akar elkápráztatni. Az embert és az ember világát látjuk a maga árnyalt valóságában ebben az egészen hosszú, háromórás filmben. Rengeteg kérdést hagyott bennem. Tudom, sokan pont a valóság elől akarnak elmenekülni kicsit, amikor mozizásra adják pénztárcájukat, de számomra egészen bámulatos ennek a filmnek az időzítése. Háború van a szomszédban, világuralmi kísérletekről hallunk és az atombomba bevetésének évfordulója is közeleg. Nolan amúgy is jól játszik az idővel - aki ismeri a filmjeit, tudja miről beszélek - ám olyan időkben látni, mikor taktikai atom bevetéséről hallunk híreket, hidegrázós élmény.
Mit láttam? Az embert és léte mélységét. Mert az ember örül, amikor a másik nemzet fejére ledobhatja az atomot. Micsoda téboly! Elveheti egy fiatal jövőjét, a legkisebb gyermek lélegzetét is. Örül, ha a nép, melynek drukkol, megsemmisít több ezer katonát és civilt. A másik fele meg annak örül, ha az ellenség visszavág, bele sem gondolva, hogy mit jelent mindez a gyakorlatban. Ki vagy te ember? Jöttél rombolónak, átkozott anyaszomorítónak? Ki vagy, ki szobád árnyékából gyűlölsz és halálba kívánsz ugyanolyan életeket, mint te magad vagy?
Nem akarok spoilerezni, nem is érdemes. Annál inkább fontosabbnak tartom párbeszédet kezdeményezni és jövőképet formálni a legkisebb közösségekben is azokról a témákról, amelyek felmerülnek a film kapcsán. Ilyen például a tudással/tudománnyal való visszaélés. Az etikailag megkérdőjelezhető kísérletek bármi áron való finanszírozása. A politika-tudomány-egyház kapcsolata, ami talán a létező legérzékenyebb téma mai napig. Az ember eszközzé válása. Bámulatos látni, hogy mindegy, hogy valaki mekkora koponya, a ranglétra melyik fokán áll, amíg bizonyos érdekek megvalósulását előmozdítja, teljes mellszélességgel támogatják, majd, amint hangosabb a kelleténél, vagy nincs már rá szükség, minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni. Sajnos sikerrel meg is teszik. De talán a legnagyobb kérdés, miért támogatjuk a háborúkat?
Persze, mondhatjuk, kicsik vagyunk mi ehhez. Ennél jóval nagyobb halak játsszák a partit. Mit tehetnénk mi, átlagemberek, átlagos élettel, kis pénzzel? Nagyon fontos dolgot tehetünk. Nevelhetjük fiataljainkat úgy, hogy ezek a kérdések is érdekeljék őket, és ne lehessen elterelni holmi vicces videóáradattal a figyelmüket. Olyan értéket adhatunk át, mely minden időben érvényes. És igen, a keresztyén értékek időtlenek, mert az örökkévalóságba hívnak. Mert az ember méltósága, szabadsága nem csak üres lufi. A megbocsátás, kegyelem, irgalom pedig nem csupán töltelékszavak egy kegyes szövegben. Ha mégis ilyennek látod, ne ítélkezz! Kezdd el mindezeket gyakorolni! Teljesen más lesz az élet!
Kegyetlen a világ? A gyermeked milyennek lát? Kit másol?
VÁLTOZATOK A KULTÚRHARCRA, AVAGY A FRANCIAORSZÁGI LÁZONGÁSOK ELBESZÉLÉSEI
2023. július 9. - Szerző: Köntös László
Ez a mi ideges világunk már csak ilyen: balliberális és konzervatív olvasatok folyamatos küzdelme a valóság értelmezéséért. Itt vannak most a franciaországi lázongások. No, nem emberek tömegei vonulnak ki az utcákra, hogy békésen tüntessenek valami ellen, hanem valóságos polgárháborúnak látszó események zajlanak, égő középületekkel, üzletekkel, autókkal, lángokba borult utcákkal.
Mi történik?
Böngészem az angol nyelvű világsajtót, amelynek balliberális része azon siránkozik, hogy ez a felfordulás milyen jól jön most a ,,szélsőjobbos", migrációellenes politikának, mert a lázongásokkal azt lehet igazolni a tisztelt populista közönségnek, hogy lám, ide vezet a kontrollálatlan migráció. Holott - így a balliberális elbeszélés - ezekben a többnyire migráns családi hátterű, erőszakos, másod-harmadgenerációs francia lázongó fiatalokban csak a düh munkál a szegénység, a rossz életkörülmények miatt. A felforduláshoz a migrációnak semmi köze, civil nyugtalanság (civil unrest, ahogy a Politico írja) van itt, kérem szépen.
Aztán jön a másik jobboldali, bocsánat, szélsőjobboldali elbeszélés (mert a globalista-liberális diktátum szerint a politikailag korrekt jobboldal csakis liberális lehet, minden más “szélsőjobb"), amely pont ellenkezőleg, a lángoló utcákban annak bizonyítékát látja, hogy a multikultúra, a nyitott társadalom eszméje megbukott.
Mi az igazság?
Nos, az a véleményem, hogy amit itt a lázongók saját állítólagosan nehéz életkörülményeik megoldásának érdekében előadnak, az már túlmegy minden európai normán, s aligha lehet pusztán a megélhetési gondokból eredő dühre visszavezetni. Európai emberek milliói élnek nehéz körülmények között, van itt elég sok dühös ember, de eszébe nem jutna senkinek sem emiatt egész városrészeket felgyújtani. Minden kultúrharc ellenére igenis van egy legtágabb értelemben vett európai norma, amelyet a túlnyomó többség tiszteletben tart, kivéve egy őrült balos kisebbséget, amely hűen hagyományaihoz, a civilizációs múlt erőszakos eltörlésében leli kedvét. De mégis, létezik egy norma, ez pedig az, hogy nem gyújtom fel annak az autóját, akivel konfliktusom van.
Magyarán, ami ma Franciaországban történik, annak talán mégis köze van civilizációhoz, kultúrához, mentalitáshoz, gondolkodásmódhoz, vagyis mindahhoz, amit egy társadalom minden politikai-világnézeti megosztottsága mellett normaként fogad el. A fizikai erőszak nem tartozik a problémák megoldásának európai eszköztárába. Normális európai ember nem mászkál benzineskannákkal az utcán, még ha amúgy rohadtul dühös is.
Talán az a feltételezés sem teljesen indokolatlan, hogy a migráns hátterű lázongókban felhalmozódott mérhetetlen düh mögött, akár öntudatlanul is, az a szimpla tény húzódik meg, hogy igenis létezhet áthidalhatatlan szakadék civilizációk, kultúrák, értékrendek, gondolkodás- és viselkedésmódok között. Dühösek arra az Európára, amely befogadta őket, de amelynek az értékvilága teljesen más, mint az övék. Nem érzik otthon magukat, s Európának ez a mássága akár még iszlamofóbiának is tűnhet fel a szemükben. Így jön létre az elbeszélések abszurd változata, miszerint a lázongások oka az iszlamofóbia. Így kap létjogot egy önpusztító ideológia, amely már nem a más kultúrájú bevándorlóktól vár el alkalmazkodást, hanem a befogadó országot vádolja azért, hogy nem elég alkalmazkodó, s ennek bizonyítékai a lázongások.
Folyik tehát a kultúrharc az események értelmezéséért. Ami engem illet, ellentétben a balliberális elbeszéléssel, nem hinném, hogy az erőszakos utcai lázongások mögött csak szimpla szociális problémák húzódnak meg. (Ígérem viszont, hogy egyet nem értésem miatt senkinek az autóját nem fogom felgyújtani.) Inkább arról lehet szó, hogy a muszlim hátterű migránsok integrációja, ha egyáltalán sikeres lehet, nagyon is fájdalmas, hihetetlen feszültségekkel teli, s hosszú távú folyamat, amelynek a végét nem lehet látni.
Majd valamikor, egyszer, a távoli jövőből visszatekintve, utódaink, ha lesznek, elbeszélhetik, hogy mi történt Európában és Európával, amikor vezetőik muszlim migránsok millióit engedték be a kontinensre. Egy biztos: Európa elveszteni látszik uralmát saját történelmi identitásának formálásában. A zsidó-keresztény kulturális örökség megőrzéséért és újrafogalmazásáért küzdő egyénként ez engem mélységes szomorúsággal tölt el, s a lángokban álló francia városrészek láttán pedig kénytelen vagyok kimondani: a szovjet blokk fogságából kiszabadulva nem ilyen Európáról álmodoztam.
LASSÚ LÉTEZÉS 2023. július 7. - Szerző: Erlitz Anita
A szennyes ruhákat a mosógép mossa ki helyettem, mégsem érek rá tovább aludni reggelente. A használt edényeket is a mosogatógép mosogatja el, mégsem járhatom az erdőt, amíg teszi a dolgát. Az öntözés magától indul, ahogy a porszívó meg a fűnyíró is önjáró. Mennyi kényelmi eszköz létezik már!
Van, hogy rendelem az ebédet vagy vacsorát, mégis nyakig el vagyok havazva határidős munkákkal. A gyermek hív, gyere játszani! Hagyj, most nem érek rá! Férj/Feleség hív, gyere, olyan rég voltunk úgy igazán közel egymáshoz! Most nem megy, ezt még el kell küldenem. Majd holnap...majd...
Nem az én életem, de mindannyiunkè, ha nincs idő élni. Márpedig amiből egyre kevesebb lesz az életünk során, az az idő. Lassan kiváltság lesz a házimunka is, amit elvégezhetünk. Luxus a kapálás, a veteményezés, befőzés és dunsztolás, mert gyorsabb és energiahatékonyabb megvenni a boltban. (Biztos?) Mennyi mindent lehetne tenni a földtúrás helyett!
Mennyi mindent lehetne tenni a földtúrás helyett?
Ha bemegyek a boltba és veszek egy kiló répát kb. tíz perc, vagy még annyi sem. Ha előrelátó vagyok, fagyasztott répát vásárolok, ami már meg van hámozva és fel is van aprítva. Mire tanít mindez? Elsősorban annak illúzióját táplálja, hogy minden azonnal, kívánságunk szerint történhet. De van egy másik rétege is ennek az azonnaliságnak. A panasz és az elvárások felerősödése. Legyen minden most és olcsón! Milyen drága lett minden! Ki tehet róla? Nem akarjuk meglátni, pedig a gyorsaságnak és a kényelemnek is ára van. Megfizetünk ezekért is, nem is kevéssel.
De, ha nem veszem meg a répát, hanem felásom a kertet, elgereblyélem, elvetem a magot, öntözöm, kiegyelem, kapálom, mire tanít? Arra a bölcsességre és alázatra, hogy az életben mindennek megvan a maga rendje és ideje, amit sem siettetni, sem késleltetni nem lehet. Minden pont időben történik. Fáradság, öröm és megelégedés van a kerti munkában, hisz akármilyen is a végeredmény, ott vagyunk benne. Szorosan kapcsolódunk. Ennek a felismeréséhez viszont kell a lassúság. A növekedéssel töltött hónapok elmúlása. Hiszen nem csak a répa növekszik ezalatt az idő alatt, hanem mi magunk is, míg végül összeérünk, és örömmel és büszkeséggel válunk eggyé egy finom vasárnapi ebéd alkalmával.
Vajon nem ugyanígy működik ez az élet más területein is?
A lassan eltöltött idő szükséges velejárója a létnek. Ha időnk van, életünk van. Minden bizonnyal vannak életbevágó feladatok, melyekhez képest a házimunka, kertészkedés, esetleg egy kis semmittevés időpazarlásnak tűnhet. De milyen jóleső az, ha néhanapján az ember ,,elpazarolhatja" magát az ilyen apró kis semmiségekre! Visszalassul a saját élettempója szerint, megnyugszik a szíve, lélegzete és teste. Gyógyul a lelke. Szomorú, hogy bűntudatot generál sokakban a lassúság, pihenés, de emellett ítélkezővé is tesz. Milyen kár, hogy lustának látja, ki lassabban él!
Számomra nagyon kedves annak a Jézusnak az alakja, akinek van ideje. Megteheti, hogy 40 napig elvonul a pusztába imádkozni, lassú mozdulatokkal rajzolgat a porba és megfigyel a felpiszkált hangyabolyként nyüzsgők között. A haragvó tömeg nagyon akarja tenni dolgát, de ő bőven ráér. Jairus lányához is ráér még elmenni. Engedi, hogy feltartóztassák. Ahogy Lázárhoz is pont időben érkezett, hogy feltámassza még, ha úgy is tűnt, elkésett. Jézusnak van ideje mindig egynapi járóföldre gyalog menni szamárhát helyett, és van ideje egy örömteli vacsorára a barátokkal. Éjszakába nyúlóan beszélget az élet nagy dolgairól, de már kora hajnalban megy vigasztalni a temetőben zokogót. Van ideje a mozdulatlan mellé letelepedni, kivárni a kavargó vizet, és van ideje megélni a halálba vezető fájdalom és szenvedés hosszú perceit. Nem menekül a halál elől, ahogy pont annyi ideig van a sírban is, ameddig lennie kell.
Nem kapkod, nem siet és nem siettet. Nem akar nagyot ,,dobbantani", csak létezni és ebbe az örök létezésbe mindannyiunkat bekapcsolni.
Ráérsz létezni?
VALAHOL EURÓPÁBAN
2023. augusztus 3.- Szerző: Horváth Mihály
- Tiszteletem, Professzor úr! Köszönöm, hogy visszahívtál. Látom, nagyon elfoglalt vagy! Pedig azt mondtad, hogy elmész nyugdíjba.
- El is mentem, de még bejárok az egyetemre óraadónak, hátha még hasznát veszik egy ilyen régi motorosnak. A kórházba is be-bemegyek, de már nem bírok annyit tenni, mint régen. De, Doktor úr, meséld el Te, hogy mi van veled ott a fejlett nyugaton? Megtaláltad a számításodat, Albert?
- Ahogy már beszéltük is, az infrastruktúrára és a környezetre nem lehet panaszom. A fizetés is az otthoni többszöröse. Az idő múlásával ügyeletek száma is kevesebb, mint amikor elkezdtem a klinikán dolgozni. Talán emlékszel Katalinra, aki évfolyamtársam volt az egyetemen. Diploma után nem sokkal összeházasodtunk.
- Nagyon sok fiatalt tanítottam, és már butulok is kicsit. Pedig régen fel tudtam mondani az összes diákom nevét.
- Katalin volt az a vékony, barna kislány, aki mindig úgy meg tudott ijedni, ha kérdeztél tőle valamit, hogy rögtön kiesett a kezéből minden.
- Most már emlékszem, hogy szedegette fel az elejtett jegyzeteit ijedtében. Nem értettem, hogy miért volt ez a rémület, hiszen nagyon jóeszű lányka volt, aki mindig tudta az anyagot. Remélem jól megvagytok.
- Sajnos Katalinnal különváltunk. Nem is tudom, hogy történt, de valahogy egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Olyan más lett minden, mint otthon volt. Most egy tőlem 150 km-re lévő kórházban dolgozik, ott is él a gyerekekkel. Kéthetente megyek és elhozom a gyerkőcöket magamhoz. Eleinte nagyon nehéz volt egyedül, de egy ideje már van új párom. Ő is magyar, Szegedről jött és fogorvos. Ő is elvált, így akadtunk egymásra.
- Akkor rendeződött az életed.
- Az azért túlzás! De mesélj Te, Károly bátyám, az otthoni világról. Hogy van a Margit néni? Emlékszem egy-egy konzultáció után a laborban folytattuk a kutatást, ő pedig hozott nekünk szendvicseket. Ha nem lett volna olyan erélyes, biztos reggelig ott maradtunk volna, úgy belemelegedtünk a sejttenyészetek elemzésébe.
- Sajnos a feleségem a tavasszal elment. A gyerekek külföldön vannak, ahogy Te is. Nagyon üres a lakás, sokszor nincs is kedvem hazamenni a kongó, fájó csendre. Inkább dolgozom, hogy hasznára legyek a betegeknek. Sokan azt gondolják, hogy a pénz miatt járok dolgozni két helyre is, pedig valójában a magány elől menekülök. A pénz már rég nem érdekel, a gyerekeim jól vannak, nem szenvednek hiányt semmiben. Én meg megpróbálom segíteni azokat, akik rászorulnak. Albert, remélem tudod, hogy sokáig nagyon haragudtam Rád!
- Miért, mit tettem?
- Éppen ez az, hogy semmit! Tudod, minden tanárnak van egy diákja, akit kiszemel magának, hogy majd neki szeretné átadni a stafétabotot. Te lettél volna az, Albert! De te elmentél külföldre. Megértettem, mert a fiataloknak pénzt kell keresni és családot kell alapítani. Az itteni és a külföldi egzisztencia között nagy szintkülönbség van.
- Nem is gondoltam, hogy ez volt a szándékod, Professzor úr, amikor felajánlottad a tanársegédi állást az egyetem után.
- Pedig ez így volt. 45 év oktatás alatt csak neked kínáltam fel ezt a lehetőséget.
- Én azt gondoltam, hogy ez az annak szól, hogy évfolyam első voltam mindvégig... Most bizony örülnék egy ilyen felkérésnek, de ez a hajó már elment.
- Miért, mi történt veled, Fiam? Ne kerülgesd a forró kását, hiszen nem olyan viszonyban vagyunk mi egymással.
- Csináltam egy műhibát.
- Hogy mit??? Nem hiszem el. Én nem olyannak ismerlek, mint aki felelőtlenül lát neki egy beavatkozásnak. Mondjad el, mi történt!
- Igazából még beavatkozás sem volt.
- Akkor, hogyan lehet hibázni?! Nem értelek.
- Tudod, Károly bátyám, ez egy méregdrága klinika, ahol dolgozom. Itt a betegeknek nem csak jogaik vannak, de még a jogok felett is jogaik vannak. Egy sima szerdai napon esett meg az ominózus eset. Az asszisztencia összeállította a beteglistát, és el is indult a rendelés a maga szokásos módján. Túl voltam 3-4 mammográfiai vizsgálaton, aztán jött néhány kismama is a sorban. Aztán a Goldschmidt házaspár méhnyakrák szűrésre jött. Eleve volt egy kikötésük, hogy mivel az asszony nagyon félt a vizsgálattól, azt szerette volna, hogy a férje is bent maradjon, és bátorításul fogja a kezét. Nem elleneztem, mert itt mindig a betegnek van igaza. A hölgy levetkőzött, és az asszisztencia segítségével elhelyezkedett a vizsgálószékben. Én nem is figyeltem különösebben, mert még az adatokat rögzítettem. Az íróasztalomtól csak annyit láttam, hogy minden megfelelően el van rendezve, és csak rám várnak, hogy kezdjük. A hölgy már javában szorította a férje kezét. Az asszisztens ugyan furcsán intett a szemével, de nem érdekelt, mert a vizsgálat járt a fejemben. Leültem a székemre. Akkor láttam, hogy az eddig nőnek hitt betegnek bizony férfi nemiszerve van. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy ez most vicc, mert én csak női betegekkel foglalkozom. Ezzel el is indult a lavina. Kezdődött az ordibálás, kikérték maguknak az én hozzáállásomat, mert ő valójában nő, én pedig megsértettem identitásában. Természetesen nem hagyták annyiban a dolgot. Ebben a felfokozott idegállapotban bementek a klinika vezetőjéhez, aki egyben a tulajdonos is, és jól megfenyegették, hogy jogi lépéseket fognak tenni. Nem tudom, megelégszenek-e valamilyen kártérítési összeggel, vagy a fejem is kell nekik, és ki fognak rúgni, hogy a klinika meg tudja őrizni a hírnevét.
- Nem mondom, szép világ van akkor ott! Láttam vad dolgokat a hírekben, de nem gondoltam, hogy ennyire el van szúrva minden.
- Tudja, Professzor úr, ebben a világban Teremtő döntését mindenkinek simán meg lehet kérdőjelezni, de az egyénét, no azt nem.
- Tudod mit, Albert, gyere haza, majd lesz valahogy! Jó szakemberre, jó orvosra mindig szükség van itthon.
- Bennem is régóta érlelődik ez a gondolat, őrlődöm is rendesen egy ideje. De ez az eset, és a Veled való beszélgetés, azt hiszem, eldöntötte a kérdést. Viszontlátásra otthon!
Mi az, ami előre meg van írva a sorsunkban és mi az, ami nincs?
Link
Kedves látogatóim!
Nagyon szépen köszönöm minden kedves látogatómnak a f.hó 7-én este 8 órakor feltett "A világirodalom gyöngyszemei" blogbejegyzésem ennyire megragadta sokaknak a figyelmét, hogy másnap este már több mint 3.000 fős, következő nap pedig az esti órákban már 5.855 fős, ma harmadnap /23.08.11./ pedig már e pillanatban 13.667 fős nézettséget jelez a TVN rendszere. Lehet persze, hogy ehhez hozzájárulhatott a tegnap este feltett "Meg van írva" blogbejegyzésem is, de meg kell jegyeznem, hogy közel 13.000 fő körüli nézettségem már korábban más blog bejegyzésemnél is előfordult! Akár benne van, akár nincs, mindenképpen csak megköszönni tudom ezt a nagy nézettséget MINDENKINEK, akik a bejegyzéseket eddig megtekintették!!!
Mindez ráadásul a szülinapomon történt, amit egyben születésnapi ajándéknak is vehetnék!
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Látogatók száma /23.08.11./
Ma: 13780
e Hét: 38652
e Hónap: 56559
e Év: 610339
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-29 21:00:29, hétfő
|
| |
| |
TANMESÉK
A FAVÁGÓ /tanmese/
Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.,,Öregapám" - mondogatták neki:
- Miért nem adod el a lovadat? A gróf egy vagyont ígért érte. Úgy élhetnél a fiaddal, mint egy fejedelem.
- Reménytelen ezekkel az emberekkel. Mindig ugyanazt fújják" - gondolta az öreg magában.
- Ez a ló több, mint egy állat - hangzott mindig a válasza. - Ő a barátom. Mondjátok meg, hogy adhatnám el a barátomat?
- Jól van - felelték a falubeliek, de egyszer majd ellopja valaki a lovadat. Akkor aztán sajnálhatod majd.
És valóban: egy reggel nem volt ott a ló az istállójában. Az öregember és a fia mindenütt keresték, de nem találták meg.
Látod, nekünk volt igazunk! - csúfolták a falubeliek. - Valaki ellopta a lovadat. Jobb lett volna, ha ránk hallgatsz, és megszerezted volna a pénzt, amíg megvolt rá a lehetőséged.
A saját ostobaságod változtatta átokká azt, ami áldásodra lehetett volna!
Az öregember csöndesen így felelt:
- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Csak annyit tudok, hogy a ló ma nincs az istállóban.
Néhány nap múlva visszatért a ló - egy egész sereg vadlóval együtt. A falu népe teljesen elképedt, és gratulált az öregnek a nem remélt ,,szerencséhez".
- Mégiscsak neked volt igazad, öreg - mondták. - Nem kellett volna olyan elhamarkodottan ítélkeznünk. Amit átoknak gondoltunk, áldásnak bizonyult. Egy egész vagyont szerezhetsz ezekből a lovakból!
Az öreg favágó értetlenül rázta a fejét:
- Hát már soha nem fogják föl ezek az emberek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni. Annyit tudok csak, hogy újra itt a lovam, és tíz vadlovat hozott magával.
Néhány nap múlva a favágó fia eltörte mindkét lábát, miközben a vadlovakat akarta betörni.
A falu lakói újra elámultak az öreg bölcsességén. - Most is neked volt igazad - vélekedtek.- Amit mi áldásnak tekintettünk, arról kiderült, hogy átok. Most ágyban fekszik a fiad, és arra sem képes már, hogy veled menjen.
Mély sóhajjal válaszolt a favágó:
- Hát már sohasem lesztek bölcsebbek? Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni.
Csak annyit tudok, hogy a fiam mindkét lábát eltörte.
- Hogy milyen bolond ez az ember!' - gondolták a falubeliek, és otthagyták. -Hát nem látja, hogy mi a baj?
Néhány nap múlva a király hadat üzent egy másik országnak, és az összes falubeli fia bevonult. Volt miért panaszkodnia és sírnia a falu népének, amikor látták, hogy a fiaik szép rendben menetelve otthagyják őket.
- Biztosan elesnek a fiaink ebben a gonosz háborúban - jajveszékelték. - Sohasem látjuk viszont őket! Milyen szerencse hogy a fiad eltörte a lábait! Amit átoknak tartottunk, végül áldásnak bizonyult!
Az öreg újra csak a fejét rázhatta. Türelmesen megpróbálta elmagyarázni nekik:
- Hogy áldás-e vagy átok, nem tudom megítélni, csak azt tudom, hogy a ti fiaitok bevonultak a háborúba, és az enyém itthon maradt. Egyedül Isten tudja, hogy végül mi lesz mindezekből.
(Elizabeth Mittelstädt)
Talán mostani életedet átokként éled meg, de Isten képes azt is áldássá tenni. Bízzunk benne!
A KIS CSAVAR /tanmese/
Az emberi test Isten csodálatos alkotása. Egyetlen testrészünk sem felesleges. Miképpen egy hatalmas szerkezetben egyetlen kis csavarnak is megvan a maga szerepe. Az alábbi történet is erről beszél:
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból...
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!...
Kis csavarnak látod magad a családodban, a munkahelyeden, településed közösségében? Maradj a helyeden, és tedd azt, amit rád bízott az Úr!
Attól se többet, se kevesebbet.
-
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
Milyen lenne a Biblia, ha ma íródott volna, az atomkor nyelvén?
Történt egyszer, hogy valaki a reggeli imaóráról a munkahelye felé tartva rájött, hogy bizony otthon felejtette a bérletét.
- Istenem segíts, hogy ne jöjjön ellenőr, - gondolta,- igazán nem teheted meg velem, hogy pont ma büntessenek meg, amikor ilyen korán felkeltem, hogy imával kezdhessem a napot!
A Mennyei Atya azonban, úgy látszik, allergiás az ilyesféle alkudozásokra, mert a második megállónál megjelentek az ellenőrök.
Történetünk magát igen vallásosnak tartó főszereplője csalódottan és ijedten suttogta oda (szintén templombajáró) útitársainak:
- Ezeknek is pont most kell jönni Otthon felejtettem a bérletem! Most mit csináljak?
- Igazán figyelhettél volna jobban! - mondta az egyik.
- Nekem szintén bérletem van, azt nem adhatom oda - mondta a másik.
- Majd kidumálod valahogy, ha ideér - így a harmadik.
Nem messze tőlük állt egy csavargó külsejű cigány férfi is, akitől hiába igyekeztek felszálláskor minél messzebb húzódni, mégis meghallhatott valamit a beszélgetésükből, mert szó nélkül a lyukasztóhoz lépve új jegyet kezelt, és a meglepetéstől elakadt szavú idegen kezébe nyomta.
Mit gondoltok, ki volt a bajbajutott igazi felebarátja???
EGY KÖTEG RŐZSE /tanmese/
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük. Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot. Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük, és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól, mint zsírosbödönről a víz.
Az apai jótanács egyik fülükön be, a másikon ki.
Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen. Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lebújt a hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:
- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez, és megpróbálta kettétörni. Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:
- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:
- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.
Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:
- Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!
Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:
- Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni. Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.
RÖVID TÖRTÉNETEK
VERHETETLEN
A riporter interjút készít a Sorssal.
- Ütéseim - mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot - és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek - egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.
- Így tehát - érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel önnel a harcot?
- Hát, ugye, meg kell mondanom - nyilatkozott kelletlenül a Sors -, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt...
- De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! - türelmetlenkedett a riporter.
- Reménynek hívják... - válaszolta alig hallhatóan a Sors.
W. Hoffsümmer nyomán
A SUSZTER IMÁJA
Megkérdezte a suszter a rabbit:
- Hát mondd, hogyan mondjam a reggeli imámat? Szegény embereknek dolgozom, csak egy pár cipőjük van. Este hozzák, én egész este dolgozom, gyakran reggelig, hogy elkészüljenek, mire reggel munkába mennének. Hát mondd, hogyan tartsam meg a reggeli imát?
- És eddig hogy tartottad?
- Néha nagyon gyorsan imádkozom, mert sürget a munka, de ez nem jó imádkozás, nem érzem jól magam ilyenkor. Máskor meg, hát, máskor meg még erre sincs időm. Ilyenkor nagyon elszorul a szívem, nagyokat ütök a kalapáccsal a cipőtalpakra és felsóhajtok: Milyen szerencsétlen ember vagyok, még a reggeli imára sem jut időm!
A rabbi elgondolkodott, aztán így felelt:
- Ha én lennék az Úr, számomra ezek a sóhajok értékesebbek lennének, mint az imáid...
"Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok és sóhajtozom, ő meghallja hangomat."
Zsoltárok 55,17-18
TANMESE A SÁRTÓCSÁRÓL ÉS AZ IGAZ BARÁTSÁGRÓL
,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul."
Péld 17,17
Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.
Nem úgy készültem, hogy beugrom hozzá boltba menet, de mondott valamit tegnap, ami azóta is szomorúan visszhangzik a fejemben.
A játszótéren ültünk a homokozó deszkaperemén, apróságaink várat építettek a lábunknál, és az ismerősöm pár szóban megemlítette egy belső küzdelmét, ami sok fájdalmat okoz neki.
Nem tudtam, mit mondjak, ezért csak együttérzően bólintottam, és egy pillanatra átkaroltam a vállát. Mindketten igyekeztünk kellemesebb témára terelni a szót, milyen könyvet olvasunk éppen, hogy készülünk a közelgő gyülekezeti eseményekre, de szóba került a bilire szoktatás és a fociedzésekre járás is.
Mielőtt ma elindultam otthonról, elolvastam a mai elmélkedést. A napi ige hatására hirtelen tudtam, mit kell tennem.
,,Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul." Péld 17,17
Itt ültem tehát a kocsiban a bejárat előtt bizonytalanul, s nagyon jó lett volna tudni, most mit csináljak.
Mi van, ha bekopogok, és mindent elrontok? Végül is nem vagyok sem pszichológus, sem lelkész, sem orvos vagy tanácsadó. Kialvatlan anyuka vagyok, akinek megvannak a maga küzdelmei.
Már-már tolatni kezdtem visszafelé, eldöntve, hogy figyelmen kívül hagyom a késztetést a lelkemben, mikor eszembe jutott egy jelenet nyolcéves kislányommal.
A másodikos Hannah pulóvere ujján apró vérfolt, a nadrágja fenekén pedig megszáradt sár éktelenkedett, amikor hazaért az iskolából.
Almát majszolva és Goldfish kekszet ropogtatva mesélte el, mi történt.
,,Grace a szünetben megütötte magát. Mikor a labda után ugrott, elesett, beverte a térdét, és beleült a sárba."
Vissza kellett tartanom a kuncogást, ahogy elképzeltem a jelenetet.
,,Elkísérted a rendelőbe?" - kérdeztem, hogy kitöltsem a nyelési szünetet.
,,Nem" - jött a válasz szerény vállvonogatás kíséretében. - ,,Túlságosan fájt a lába ahhoz, hogy menni tudjon. De a leggyorsabb fiú az osztályban vállalta, hogy elfut a tanító néniért. Úgyhogy én addig ott ültem mellette."
,,A sárban?" - kérdeztem hitetlenkedve.
,,Igen..." - válaszolt Hannah csendes sóhajtással. ,,Szerintem csak egy barát kellett neki, aki vele maradjon, míg várakozik."
Büszke anyai ölelésbe vontam a kislányomat, és megfogadtam, hogy sosem felejtem el, amit sáros kis csivitelőm már tudott.
Ha nincs, mit adnunk, adjuk az időnket.
Ha nem tudjuk megoldani a problémát, felajánlhatjuk a jelenlétünket.
Ha nem tudjuk enyhíteni valaki fájdalmát, a kezét akkor is meg tudjuk fogni.
Ha nem találjuk a szavakat, a ,,vele-levést" adhatjuk neki.
Még egyszer felnéztem a bejárati ajtóra, majd lehajtottam a fejem, és imádkoztam. Uram, mutasd meg, mit tegyek.
Amikor felnyitottam a szemem, észrevettem egy megszáradt csokifoltot kopott farmernadrágom térdén.
A reggeli rohanás káoszának csatanyoma volt, de akkor ott a feljárón az ormótlan csokipaca furamód egy megszáradt, sötét sárfoltra emlékeztetett.
Így hát egy másodikos kislánytól tanulva, aki anyukájánál jobban érti a barátság lényegét, kiszálltam a kocsiból, és felmentem a bejárati ajtóhoz. Becsengettem és vártam, tudva, hogy nem nyújthatok semmit barátnőmnek, csak foltos önmagamat és a ,,vele-levés" szerény ajándékát.
Mert küszködő barátaink néha elsősegély doboznál és bibliai idézetnél, kimenekítésnél és megjavításnál is jobban vágynak valakire, aki hajlandó melléjük kuporodni a piszokba.
Istenem, adj bátorságot, hogy felajánljam jelenlétem ajándékát szükségben lévő barátomnak.
Ámen.
Tanmesék: ANTHONY de MELO ÍRÁSABÓL
AZONOSSÁG
- Hogyan keressük az egységet Istennel?
- Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
- Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
- Értsd meg, hogy az nincs ott.
- Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
- Nem egy, de nem is kettő.
- Hogyan lehetséges ez?
- A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.
Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
- Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.
.
LÉTEZIK-E TÁRSADALMI FELSZABADULÁS...?
- Létezik-e társadalmi felszabadulás?
- Persze, hogy létezik - válaszolta a Mester.
- Hogyan írnád azt le?
- Felszabadulás az alól az érzés alól, hogy a hordához kell tartoznod.
.
A LELKI KERESÉS TÁVOLSÁG NÉLKÜLI UTAZÁS...
A lelki keresés távolság nélküli utazás. Elindulsz a pillanatnyi helyedtől oda, ahol mindig is voltál. A tudatlanságtól a felébredésig, mert csak annyi történik, hogy életedben először megpillantod, amit egész életben láttál.
Ki hallott már arról az ösvényről, ami önmagadhoz vezet, vagy arról a módszerről, amely azzá tesz, ami mindig is voltál?
A lelkiség végső soron, nem más, mint hogy azzá válsz, ami valójában vagy.
Egy fiatalembert megszállt az Igazság keresésének a gondolata, ezért elhagyta családját és barátait, elindult az Igazság keresésére. Keresztülutazott sok országon, átszelt sok óceánt, rengeteg hegyet megmászott, és mindent összevetve sok nehézség és szenvedés érte.
Egy nap ráébredt, hogy már hetvenöt éves, és még mindig nem találta meg a keresett Igazságot. Szomorúan elhatározta hát, hogy felhagy a kereséssel és hazamegy.
Hónapokba telt, mire szülővárosába ért, hiszen már idős volt. Amikor hazaért, kinyitotta a ház kapuját - és ott találta az Igazságot, aki türelmesen várt rá annyi éven keresztül.
Anthony de Mello
GYERMEKLÁNCFŰ
Egy ember, aki roppant büszke volt a pázsitjára, bosszankodva látta, hogy a gyepe tele lett gyermekláncfűvel. Kipróbált minden ismert módszert, hogy megszabaduljon tőlük. Mindhiába.
Kétségbeesésében végül a Mezőgazdasági Minisztériumhoz fordult levélben. Felsorolta mindazt, amit addig tett a gyermekláncfű kiirtására, s azzal a kéréssel zárta levelét, hogy mit tegyen?
Postafordultával megérkezett a válasz: "Azt ajánljuk, tanulja meg szeretni a pitypangot!"
*
Nekem is volt egy pázsitom, amire nagyon büszke voltam, s azt is ellepte a gyermekláncfű. Én is küzdöttem ellene minden lehetséges eszközzel.
Nem volt hát könnyű megtanulnom szeretni.
Azzal kezdtem, hogy minden nap beszéltem a pitypangokhoz. Szívélyesen és barátságosan. Baljós csenddel válaszoltak. még szenvedtek az ellenük folytatott háborúmtól. És valószínűleg a motivációimat is gyanakvással fogadták.
Nem telt el azonban sok idő, és visszamosolyogtak rám. És már nem voltak feszélyezettek, mi több, még válaszoltak is arra, amit mondtam nekik. Hamarosan jó barátok lettünk.
A pázsitom persze tönkre ment. De milyen gyönyörű azóta a kertem!
HAZATÉRÉS
- Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni mondta a Mester.
- Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.
- Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.
- És a lelki?
- Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokba, s a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy többé.
- És az isteni?
- Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.
Anthony de Mello
F.Farkas Rozália: Ő A CSODÁS ERŐ
Ha elfáradt már tested-lelked
és vége felé tart életed,
ha elfog a félelem az aggódás,
Jézusnál van új erő,van biztatás.
Ha keresed Őt mindig megtalálod,
ha imádkozol Hozzá,mindig meghallgatja azt,
nem hagy magadra,mert jó barátod Ő,
végtelen az irgalma,Ő a csodás erő...ÁMEN
Túrmezei Erzsébet: A TE HELYED
Ahová Isten állított,
bizonnyal az a te helyed.
Csak ott lehet Ő pajzsod,
csak ott lehet mindig veled.
Áldást, ha kíván adni rád,
a földön szerte nem keres,
csak ott keres, a helyeden,
és jaj neked, ha a helyed üres.
Álld meg hát híven a helyedet,
ha elhagyod helyedet, a magadét,
az áldástól fosztja meg
Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a te helyed,
te töltheted be, senki más.
Az Úr rád bízta, s Ő veled,
tied lesz majd a szabadulás.
Fogadd naponként a helyet,
mint Isten ajándékát.
Ne szőj magadnak más terveket,
add élted mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ad csupán,
imád csak úgy hallgatja meg,
ha mint az Ő hű harcosa,
el nem hagyod őrhelyed.
Halálig légy hű, s igaz,
úgy nyerhetsz majd égi koronát.
Benned az Úr, ha hű maradsz,
megdicsőítheti magát.
Örvendezve töltsd be helyedet,
boldog reménnyel várd a Urat.
Hadd lássák meg mindenek,
hogy, Ő békét és üdvöt ad.
Ha majd Királyod megjelen,
A földön szerte nem keres,
Csak ott, a saját kis helyeden,
S ÖRVENDEZVE LÁTJA NEM ÜRES.
Óh, MILY BOLDOG NAP SZÁMODRA EZ,
Ha itt a helyeden megtalál,
Magával visz a Mennybe fel,
S a trónon neked helyet ád.
ERŐT VISZ GYENGESÉGEINKBE
,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal." Róm 8,26
Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az ,,erősek". Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek. Kevésbé vagyunk hódítók. Kevésbé vagyunk erősek.
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
,,Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal" (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
,,Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek" (Róm 8,1).
,,De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek," (Róm 8,9a).
,,Ha Isten velünk, ki ellenünk?" (Róm 8,31b).
,,De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket" (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle - ahogy a Róm 8,28 biztat: ,,akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik".
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Uram, tudom, hogy nélküled semmi vagyok. Azt szeretném, ha erőd átjárná életem minden területét. Köszönöm, hogy meghallod szívem esdeklését, mikor nincsenek szavaim, amikkel kifejezhetném, mit érzek. Jézus nevében, Ámen.
JÓ ÉJSZAKÁT!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-28 21:15:50, vasárnap
|
| |
| |
SZENTLÉLEK JÖJJ, LOBOGÓ LÁNG, SZENTLÉLEK JÖJJ, A VILÁG VÁR
Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.
Jöjj el élő vízforrás,
Jöjj, a szívünk Téged vár,
Jöjj, ki fényt adsz lelkünknek,
Jöjj, úgy vágyunk Rád.
Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.
Jöjj igazság forrása,
Jöjj, imádunk mindnyájan,
Jöjj, reményünk éleszd fel,
Jöjj kegyelmeddel.
Szentlélek jöjj, lobogó láng,
Szentlélek jöjj, a világ vár.
Szentlélek jöjj, viharos szél,
Jöjj, áradj szét.
Jöjj, a néped gyűjtsd egybe,
Jöjj, az alvót ébreszd fel,
Jöjj, a bűntől tisztíts meg,
Bátoríts minket.
Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója,
közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt!
Bölcs dolgokat beszél majd szám, szívem gondolatai értelmesek.
Példázatra figyel fülem hárfakísérettel adom elő talányomat.
Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosak bűne,
akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?
Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek.
Mert olyan drága az életnek váltsága, hogy végképp le kell tennie róla,
még ha örökké élne is...
De Isten engem kivált a holtaknak hazájából, és magához fog venni.
49.zsoltár
Ő altat el hullámot, Ád jó vagy zord időt,
űz fagyot, téli álmot, Kizsendül rá a föld.
Ha szívünk néki enged, Boldogságra vezet.
Ki méri meg mélységed, Te örök, égi szeretet?
Sok ajándékodért szánk Most hálát zeng neked.
Te áldottad meg munkánk, Adsz napi kenyeret.
Segíts törődni mással, Add, hogy neked éljünk,
És téged szívvel-szájjal Szüntelen áldjunk, dicsérjünk!
És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra... És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;
HISZEK EGY ISTENBEN, mindenható Atyában, mennynek és földnek
Teremtőjében. aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától
,, Szenvedett Poncius Pilátus alatt,
Megfeszítették, meghalt és eltemették "
Egy plébános reggelen, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga kalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára.
Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni.
A plébános elkezdte a prédikációt:
Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a kalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:
Na, mit viszel magaddal?
Csak ezt a három vacak madarat - felelte.
Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.
Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom!
De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?
Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst.
Megetetem őket velük.
Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:
- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?
Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.
Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét. A fiú végignézett rajtam, mintha
megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: Húszezer forintot.
Kivettem a zsebemből a húszezer forintot és odaadtam a gyereknek.
A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.
Én aztán felemeltem a kalitkát, elvittem a közeli parkba,
...ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.
Miután a plébános elmondta a kalitka történetét,
mindjárt egy másik történetbe kezdett:
Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt.
A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam.
Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni.
Mind az enyémek!
Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást;
...hogy részegeskedjenek és kábítószerezzenek, meg arra,
hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást.
Nagyon fogom élvezni!! - mondta a Sátán.
Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
Megölöm őket! Felelte a Sátán!
Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket,
ők pedig csak gyűlölni fognak és leköpnek, megátkoznak és megölnek.
Nem kellenek ők neked!
Mennyit kérsz értük? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt: Megegyeztünk...
aztán kifizette az árat...
A plébános ezzel megfogta az üres kalitkát és lesétált a szószékről.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Jn 3.16
Áldott a vér, mely értem is kifolyt,
Bűnöm lemosta: nincsen semmi folt.
Oldó hatalmad áraszd, Jézusom,
Szent szerelmed vezessen jó úton.
SlidePlayer
Link . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-23 20:45:19, csütörtök
|
| |
| |
EZ AZ A NAP! - NICKk VUJICIC ELŐADÁSA A BUDAPEST ARÉNÁBÓL
2023. március 11-én egy különleges alkalmon vehettünk részt a Budapest Arénában, ahol Nick Vujicic, a végtagok nélkül született motivációs előadó és prédikátor teltházas előadást tartott Isten örömüzenetét hirdetve. Az est a Golgota Gospel Kórus néhány gyönyörű énekével indult, majd László Viktor, az Ez az a nap! alapítója és Soltész Miklós államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket.
Nick Vujicic előadása során személyes történetén és tapasztalatain keresztül osztotta meg üzenetét, amely magába foglalta a hit erejét, önmagunk elfogadását, a hálás gondolkodást és az Isten iránti szeretet fontosságát. Őszintén beszélt küzdelmeiről és nehézségeiről, és arról a reményről és erőről, amelyet Istentől kapott mindezek leküzdéséhez. Nick többek között arra biztatott bennünket, hogy ne arra összpontosítsunk, amit nem tudunk megváltoztatni, hanem arra, amit igenis megtudunk. Ehhez hasonlóan rámutatott arra, hogy ne arra fókuszáljunk, amit nem értünk Istennel kapcsolatban, hanem arra, amit már megismertünk belőle. Hangsúlyozta, hogy Isten úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk, és hogy soha nem szabad feladni a hitünket, még a legnehezebb időkben sem.
A humorral, őszinteséggel és alázattal elmondott gondolatok végén Nick megtérésre való döntésre hívott. Hálásak vagyunk, hogy felhívására nagyon sokan válaszoltak és határozták el, hogy a hit útján szeretnének járni. Köszönjük Nicknek, hogy ilyen sok ember szívébe juttatta el az evangélium üzenetét, és segítette őket megismerni Mennyei Atyánkat! Csodálatos este volt, amelyet sosem fogunk elfelejteni! Kérjük, imádkozzanak azokért, akik Jézust választották életük Urának.
Nick Vujicic negyedik alkalommal látogatott Magyarországra. Elmondta, tervei szerint a következő években rendszeresen vissza fog térni, hogy továbbra is inspirálja a fiatalokat és bátorítsa az egyházat. Nagyon várjuk, hogy ismét találkozhassunk vele, és hogy részesei lehessünk nagyszerű küldetésének!
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett az eseményen! Legyen Nick üzenete inspiráló mindannyiunk számára, hogy jobban megértsük Isten szeretetét, és bátran kövessük őt életünk minden napján.
Nick Vujicic előadása a Budapest Arénából - Videó
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-03-08 22:15:19, szerda
|
| |
| |
EGY REJTÉLYES KATOLIKUS JÓSLAT MIATT JÖN FERENC PÁPA MAGYARORSZÁGRA?
Hetek Univerzum
A Hetek Univerzum adásában a 25 éves évfordulójához érkezett lapunk legemlékezetesebb cikkeiből válogatunk, egy-egy aktuális témához kapcsolódóan.
A pápa magyar származásúnak nyilvánította Szent Mártont, aki többek között Franciaország hivatalos védőszentje. Tévedésről azonban szó sincs: Ferenc nyilatkozata egy nagyszabású európai rekatolizációs programba illeszkedik. Vannak, akik a Vatikán növekvő érdeklődését Magyarország iránt - amelynek része az április végére tervezett pápalátogatás is - egy másik magyar vonatkozású katolikus jövendölésnek tulajdonítják, amely a II. János Pál által 2002-ben szentté avatott Pió atyától származik. A kezén stigmákat - Krisztus sebeit - viselő, már életében szentként tisztelt olasz szerzetes a következő sorokat vetette papírra: ,,Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük."
Vannak, akik szerint ez a bizonyos madár egy magyar pápa lehet. Következő adásunkban foglalkozunk majd a 12. században élt ír püspök, Szent Malakiás pápalistájával, amelyen a soron következő - és egyben utolsó egyházfő a Pertus Romanus, vagyis Római Péter nevet viseli. Mindenesetre Pió atya jövendölése joggal táplálhatja azok reményét, akik hisznek a magyarok (egyház)történelemformáló szerepében. A Pió-prófécia ugyanis így zárul:
,,Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" - írta.
A korábbi adások linkjei (az ezekhez kapcsolódó cikkeink elérhetőségét a Hetek archívumból az adott podcast leírásában találhatják meg)
1. rész: Jezsuiták, a globalizmus első élcsapata
Link
2. rész: Nácik és az európai birodalmi eszme gyökerei
Link
3. rész: Kik voltak a világkormány 20. századi építőmesterei?
Link
4. rész: A Bilderberg-mítosz és a Torontói Jegyzőkönyvek
Link
5. rész: A Kalergi-terv és a Habsburgok álma Európa jövőjéről
Link
6. rész: A globalista elit, a "Nagy Újrakezdés", és a magántulajdon eltörlése
Link
7. rész: A szabadkőművesség ősi eredete
Link
8. rész: Titkos terv - Csak 500 millió ember maradhat a Földön
Link
9. rész: Helena Blavatsky, a szellememberek látnoka és a teozófia titkos tanítása
Link
10. rész: Lucifer misszionáriusa, Alice Bailey, aki megalapította Hollywoodot
Link
11. rész: Adolf Hitler, a szabadkőműves nagymesterek és a New Age
Link
12. rész: A Vatikán rejtélyei és Mussolini konkordátuma
Link
13. rész: Imperium Americana: egy világbirodalom, Róma mintájára
Link
14. rész: A Kurszk-tragédiája volt a NATO első támadása Putyin ellen?
Link.
15. rész: A perzsa messiás és Irán utolsó nagy háborúja
Link
16. rész: Róma bukását ismétli a modern civilizáció
Link
17. rész: Ferenc pápa útja: Bergoglio, a diktatúra és a jezsuiták titka
Link
18. rész: Hogyan alakította át a homoszexuális lobbi a társadalmakat? - Első rész
Link
19. rész: Földrengés a Közel-Keleten: Mit mondanak a világvallások a katasztrófákról?
Link
20. rész: Lelőtt ufók Amerika felett: tudósok az idegenek látogatásáról
Link
21. rész: Táncos komikusból globális hős: a Zelenszkij-legenda kialakulása
Link
22. rész: A kelet-nyugati konfliktus orosz szemmel
Link
23. rész: Hogyan működik a háttérhatalom, a deepstate?
Link
24. rész: Mit mond a biblia a homoszexualitásról
Link
Egy rejtélyes katolikus jóslat miatt jön Ferenc pápa Magyarországra?
Link
Milyen származású volt szent Márton? Ki is Pió Atya?
Szent Márton, vagyis Martinus születésekor római birodalmi provinciához, illetve a mai Olaszország területéhez tartozó Sabaria (ma Szombathely) városában látta meg a napvilágot a 4. század elején. Szülei római állampolgárok voltak, de a család nyugat felé tartózkodott, és a kis Márton élete első éveit Pannoniában, vagyis az Alpok keleti lejtőinél töltötte. Ezért gyakran nevezik őt pannoniai származásúnak is.
A pápa magyar származásúnak nyilvánította Szent Mártont, aki többek között Franciaország hivatalos védőszentje.
Tévedésről azonban szó sincs: Ferenc nyilatkozata egy nagyszabású európai rekatolizációs programba illeszkedik.
Vannak, akik a Vatikán növekvő érdeklődését Magyarország iránt - amelynek része az április végére tervezett pápalátogatás is - egy másik magyar vonatkozású katolikus jövendölésnek tulajdonítják, amely a II. János Pál által 2002-ben szentté avatott Pió atyától származik.
A kezén stigmákat - Krisztus sebeit - viselő, már életében szentként tisztelt olasz szerzetes a következő sorokat vetette papírra:
,,Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni.
Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük."
Vannak, akik szerint ez a bizonyos madár egy magyar pápa lehet. Következő adásunkban foglalkozunk majd a 12. században élt ír püspök, Szent Malakiás pápalistájával, amelyen a soron következő - és egyben utolsó egyházfő a Pertus Romanus, vagyis Római Péter nevet viseli.
Mindenesetre Pió atya jövendölése joggal táplálhatja azok reményét, akik hisznek a magyarok (egyház) történelemformáló szerepében.
A Pió-prófécia ugyanis így zárul: ,,Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.
Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" - írta.
Ki volt Pió Atya és miről szól a Pió-prófécia?
Pió atya, teljes nevén Pio da Pietrelcina (1887-1968), az olaszországi Pietrelcinában született és ősei egyszerű parasztok voltak. Fiatalon lépett a ferences rendbe, majd pappá szentelték. Később a stigmái miatt híressé vált, amelyek azt jelentették, hogy a kezén, lábán és oldalán is megjelentek Krisztus sebei.
A Pió-prófécia pedig egy olyan jóslat, amelyet Pió atya állítólag 1949-ben mondott el. A jóslatban számos eseményt jövendölt meg, amelyek közül néhány már bekövetkezett, míg mások még váratnak magukra. A jóslat néhány állítólagos elemét vitatják, és sokan úgy vélik, hogy az eredeti szöveg is megváltozott az évek során.
A jóslatban szereplő állítólagos események közé tartozik többek között a II. világháború utáni újjáépülés, az Egyesült Államok gazdasági felemelkedése, az Európai Unió megalakulása, a kommunizmus terjedése, a háborúk és természeti katasztrófák gyakoribb előfordulása, valamint a világ megtisztulása és a Jézus második eljövetele. Azonban fontos megjegyezni, hogy a jövendöléseknek nincs hivatalos egyházi jóváhagyása, és sok teológus és vallási vezető szkeptikusan áll hozzájuk.
Egy rejtélyes katolikus jóslat miatt jön Ferenc pápa Magyarországra?
Link
Egy rejtélyes katolikus jóslat miatt jön Ferenc pápa Magyarországra?
Link
Pio atya megjósolta az utolsó időket: Magyarországra vonatkozó jóslata
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-11 15:15:40, vasárnap
|
| |
| |
SZENT GELLÉRT, AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI VÉRTANÚ
Szerző: Ignácz Ágoston
A hagyomány szerint a pesti révhez igyekvő Gellért több társával együtt pogányok és eretnekek feldühödött csoportjával találkozott 1046. szeptember 24-én, amely rájuk támadva a szentéletű püspök életét is kioltotta. Megkövezték, majd egy kocsiba ültetve őt, a hegyoldal mélyébe zúdították. Szent Gellért életének főbb mozzanatai - akárcsak Gellért alakja - elválaszthatatlanul összeforrtak 11. századi történelmünk eseményeivel.
TALÁNYOS SZÁRMAZÁS - BIZONYTALAN SZÜLETÉS
Szent Gellért pontos születési és származási adatait nem őrizte meg az emlékezet. Ránk maradt életirataiból a hely és a nap a legbiztosabb: Velencében, április 23-án, azaz Szent György napján jött a világra, feltehetően 977 vagy 980 körül. Mivel április 23-án született, a keresztségben a György nevet kapta, harcos védőszentje pedig - ahogy azt a következőkben is látni fogjuk - különféle formában többször is visszaköszönt életútja során. Ötéves korában csillapíthatatlannak tűnő láz betegítette meg, aggódó szülei felajánlva őt Szent Györgynek a Velence melletti San Giorgio Maggiore kolostorába vitték, ahol csodálatos módon felépült. A felajánlás értelmében a gyermek Gellért a kolostor falai között maradt, a szerzetesek nevelő-oktató munkájának köszönhetően pedig sikeresen végezte el tanulmányait. Körülbelül tizenöt éves korában hírt kapott édesapja haláláról, aki több társával együtt a Szentföldre ment, ahol fegyveres konfliktusban vesztette életét. A hagyomány szerint ekkor vette fel a György helyett apja nevét, vagyis a Gellértet. Később műveltsége, szellemi képességei folytán perjeli kinevezést kapott, majd tudása tökéletesítése céljából tanulmányútra indult. Bár nagy legendája (legenda maior) bolognai tartózkodást említ, a történészi kutatások rámutattak, hogy ez tévesen rögzült adat, inkább Bulgária (Galícia) és feltehetően a franciaországi Cluny lehettek Gellért utazásának állomásai.
San Giorgio Maggiore szigete. Forrás: Wikimedia
Családjának kilétéről, rokoni kapcsolatairól konkrét adatok hiányában csupán feltételezésekbe bocsátkozhatunk. Közismert a befolyásos Sagredo velencei famíliához való kötődésének elmélete, aminek ellentmond az a körülmény, hogy e hagyomány jelenléte csak a 16. század első felétől mutatható ki. Szegfű László, Gellért püspök életének kutatója egy másik elképzelést vázolt fel, miszerint Gellért származását célszerűbb a Sagredókkal is kapcsolatban álló Morosini családban keresni. Utóbbi lehetőség két érdekessége, hogy egyrészt a San Giorgio Maggiore bencés kolostor alapítója és egyben apátja is e család tagja (Giovanni Morosini) volt, aki feltehetően a legerősebb velencei famíliák hatalmi harcaiban az Orseolo-párthoz tartozhatott, mivel maga a kolostor volt az Orseolók egyik bázisa. Másrészt, a középkori szimbolikus gondolkodásmódra jellemző etimologizálás példája lehet talán a nevekben sejtett erő (,,nomen est omen") azon megnyilvánulása - amennyiben Gellért valóban a Morosini család nevét viselte -, hogy később István őt nevezte ki a Maros (Morisena) vidékén létrehozott püspökség élére. Ám bizonyítékok híján egyelőre csak találgathatunk.
A VIHARRAL DACOLÓ ZARÁNDOK
Utazásáról visszatérve Velencében zavaros időszak kezdett kibontakozni. A San Giorgio Maggiore kolostor apátjának halála miatt a közösség utódot keresett, akit Gellértben véltek felfedezni. A Benedek-regula és az aszketikus életmód iránt érdeklődő ifjú azonban először visszautasította az ajánlatot, de végül - bár vonakodva - elfogadta az apáti hivatalt. Nem töltött sok időt a kolostor élén, ugyanis amellett döntött, hogy hátrahagyva a közösséget Jeruzsálembe megy, hogy ott példaképe, Szent Jeromos nyomdokain haladva maga is egyfajta lelki és egyben tudományos érdeklődéssel (vagy vezeklési célból?) járja be a szent várost és környékét. Döntését a történeti események is befolyásolhatták, miszerint Orseolo Ottó - aki ekkortájt (1009-1026) Velence dózséja volt és felesége révén István magyar király sógora - politikai céljainak megfelelően saját rokonait, bizalmasait ültette a különböző főpapi székekbe, amit Gellért cseppet sem nézett jó szemmel. Feltehetően fel is szólalt ez ellen, így elképzelhető, hogy a dózséval való szembekerülése miatt is hagyta el San Giorgio Maggiore falait.
A Szentföldre vezető útjának pontos állomásai nem teljesen világosak. Egyes vélekedések szerint Rosacisból, a mai Opatijából akart tengerre szállni, ám mivel a közeli Veglia szigetét a velencei csapatok birtokba vették, kénytelen volt végül Magyarország felé indulni és más módon megközelíteni a Szentföldet. Életirata szerint útitársaival hajón Zárába akart menni és onnan folytatni útját Jeruzsálembe, amikor tengeri viharba keveredett, ezért kénytelen volt az isztriai (a mai Poreč) melletti Szent András-sziget kolostorában maradni. Itt találkozott össze Rasina pannonhalmi apáttal, aki meggyőzte, jöjjön el Magyarországra, segítsen az ottani főpapok térítőmunkájában. A fennmaradt források alapján Gellért makacsul ragaszkodott a szentföldi útjához, így csupán átutazó jelleggel mondott igent az apát ajánlatára. Magyarország és Velence ekkoriban békés viszonyt ápolt, ugyanis Orseolo Ottó korábban már említett előnyös házassága révén rokonságba került a magyar trónon ülő István királlyal (később e rokoni kapcsolatból származott Orseolo Péter, aki István utódja lett). Ugyanakkor magyar földön az uralkodó sikeres hatalmi harcainak köszönhetően egyre eredményesebben terjeszkedett az egyház, és már csak az Ajtony által birtokolt Marosvidék képezett különálló részt.
Gellért e körülmények között érkezett Magyarországra, ahol Pécsett vendégeskedett Mór püspöknél. Hozzájuk csatlakozott az ugyancsak Pécsre érkező Anasztáz/Asztrik váradi apát is, aki Mórral együtt rögtön felfigyelt a velencei vendég prédikáló tehetségére és szorgalmazták bemutatását magának István királynak is. A magyar uralkodó pedig kijelentette - miután Gellért elnyerte az ő szimpátiáját is -, hogy nem hajlandó továbbengedni a Szentföldre, marasztalta és megbízta fia, Imre herceg nevelésével. Így végül Gellért lemondott szentföldi útjáról és István udvarában maradt.
A REMETÉBŐL LETT PÜSPÖK
Imrét Gellért minden bizonnyal a Benedek-regula szerinti keresztény szellemű nevelésben részesítette, valamint a betűvetésre és olvasásra is okíthatta a fiatal herceget (a hét szabad művészet ezen készségeket is magába foglaló grammatika tudományát Imre herceg legendája is említi). Az ifjú trónörökös életéről, neveléséről további információkat őrzött meg saját legendáján kívül a neki címzett erkölcstanító könyvecske is, amit röviden Intelmek néven ismerünk (Szent István király intelmei Imre herceghez) és egyes feltételezések szerint megfogalmazásában akár Gellértnek is tevékeny szerepe lehetett. Különleges feladatköre révén Gellért a magyar királyi család közvetlen környezetében tartózkodott, személyes viszonyt ápolva az uralkodóval és annak főembereivel.
Szent Gellért legendájának részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján. 1) Szent Gellért Szent István király előtt. 2) A remeteségben. 3) Püspökké választása. 4) Prédikál a népnek. Forrás: Wikipedia
Szent Gellért legendájának részletei a Magyar Anjou-legendárium lapján. 1) Szent Gellért Szent István király előtt. 2) A remeteségben. 3) Püspökké választása. 4) Prédikál a népnek. Forrás: Wikipedia
Nagyobb legendája arról számol be, hogy miután Imre herceg tanítása a kívánt célját elérte, Gellért a ,,nép zaja elől menekülve egy magányos helyre vonult vissza, melyet a nép nyelvén Bélnek hívtak" (Szabó Flóris fordítása). A Bakonybélben eltöltött hosszabb - a legendaszöveg szerint hét esztendeig tartó - időszakot remetéskedéssel töltötte, mialatt aszketikus életmódot folytatott (böjtölt, virrasztott és elvonultan elmélkedett), valamint ekkor jegyezte le egyes műveit, amelyek többnyire mára elvesztek. Írásai főként prédikációkból, bibliai szövegek magyarázataiból állhattak, s a róla szóló fennmaradt források említik, hogy általánosságban is sokat írt és olvasott (például később csanádi püspökként inkább kocsin utazott, hogy több ideje legyen az olvasásra, írásai szerkesztésére).
A világtól való elvonulásában talán az is szerepet játszhatott, hogy a magyar király udvarába érkezett a velencei hatalmi viszálykodásokban 1024 körül alulmaradt Orseolo Ottó családja. Jelenlétük feltehetően emlékeztethette Gellértet a múltbeli konfliktusra, ezért inkább távol maradt a politikától és az udvari környezettől.
Az 1020-as években István és Ajtony között kibontakozó belháború eseményeiről - Anonymus 1200 körül írt Gesta Hungarorumán kívül - csak Gellért nagy legendája ad tudósítást. A király és a marosi nagyúr fegyverekkel vívott konfliktusa Gellért életének is fontos momentuma, ugyanis egyrészt az itt megszerzett területnek lesz majd Gellért a püspöke, másrészt az István erőinek győzelmét hozó döntő csata kimenetelére a Gellérthez is kötődő harcos patrónus, Szent György közbenjárása tett pontot. Az Ajtony táborát elhagyó és egyben Istvánhoz csatlakozó Csanád (a vármegye névadója) álmában oroszlánként jelenik meg Szent György, aki fondorlatos támadásra szólítja fel az átállt hadvezért: az éjszaka leple alatt mérjen csapást Ajtony csapataira.
Az így megnyert ütközet hatására Istvánnak sikerül leszámolni az utolsó nagy ellenfelével is, az újonnan birtokba vett területen pedig 1030 körül megalapították a marosvári (csanádi) püspökséget, amely fontos térítési szerepet kapott. Ennek élére szánta a Bakonybélben remetéskedő Gellértet István, akit onnan magához hívatva meg is bízott a feladattal. Az újdonsült csanádi főpap minden bizonnyal nagy lelkesedéssel kezdhette meg munkáját, amiről a legendáiban megőrzött információk is tanúskodnak: gondoskodott a papképzésről, sokat utazott, prédikált, írt és olvasott, templomot és székesegyházat építtetett.
A Marosvár vidékének korabeli egyházi építkezései közül Szent György kultuszának szempontjából érdekes az oroszlámosi monostor, aminek ugyancsak Szent György a patrónusa, és e tény minden bizonnyal kapcsolatban állhat az Ajtony elleni nyertes csatával (Szent György közbenjárása), illetve talán valamiképpen magával Gellérttel is (a keresztségben kapott György név miatt személyes patrónusa is egyben).
Az új püspökségnek már megszervezésétől kezdve fontos feladata lehetett a pogányok, eretnekek (valószínűleg bogumilok) ügyének megoldása, amiben tevékeny koordináló szerep jutott Gellértnek is. Főpapként az ország politikai életének is résztvevője lett, István halála (1038) után pedig aggódva figyelhette a hatalomra került Orseolo Péter regnálását. A fennmaradt információk szerint - több egyházi főemberrel együtt - Gellért is támogatta a Péter ellen szervezkedő összeesküvést, aminek célja a velencei származású uralkodó helyett új király keresése volt, aki a még István által megvakíttatott Vazul elmenekült fiainak egyike lehetne. Azonban a hatalmi válságot kihasználva egy időre István egyik főembere, Aba Sámuel ragadta magához a trónt (1041-1044), amit az összeesküvők sem néztek jó szemmel. Gellért például egyenesen a húsvét idején tartott ünnepi koronázást tagadta meg tőle, miközben - nagyobbik legendája szerint - előre megjósolta a kegyetlenkedő király halálát: ,,Íme, az eljövendő harmadik évben bosszuló kard támad fel ellened, mely csalárdsággal szerzett uralmadat elveszi tőled" (Szabó Flóris fordítása). (Ez a történelmi időszak egyébként az irodalmat is megihlette, Aba Sámuel és Gellért kapcsolatát, illetve a kor viszonyait talán irodalmi szempontból legérzékletesebben Karczag György A trónon harmadik című történelmi regénye festi meg.)
Szent Gellért és Imre herceg alakja a székesfehérvári Püspökkútnál. Forrás: Wikipedia
A kutatások egyes feltételezése, hogy ugyancsak ekkorra tehető Gellért Deliberatio Gerardi Moresenæ Aecclesiæ episcopi supra hymnum trium puerorum ad Isingrimum liberalem, azaz Gellértnek, a marosvári egyház püspökének értekezése a három ifjú énekéről a tudós Isingrimusnak című hittudományi írása, amely a bibliai Dániel próféta könyvében olvasható ,,A három zsidó ifjú éneke" című rész meghatározott passzusait, egész pontosan az első öt versszakot magyarázza és értelmezi. Ez az Intelmek és egy 1982-ben fellelt, csupán töredékeiben megőrződött homíliagyűjtemény (prédikációk) zárósorai mellett az egyetlen fennmaradt, szerzőség tekintetében Gellért személyéhez kötődő korabeli írás, amit egészen véletlenül, évszázadokkal később (1724-ben) fedeztek fel, majd jelentettek meg nyomtatásban, sőt 2018. november 27-én napvilágot látott az első úgynevezett facsimile kiadás is, ami teljesen autentikus hasonmáskiadásként vehető kézbe. E mű azért is érdekes és különleges, mert olvasásával Gellért teológiai műveltségébe, stílusába, gondolatvilágába és világnézetébe egyaránt bepillantást nyerhetünk, ami egyúttal pillanatfelvételt közöl a korszak teológiai hátteréről is. E két körülménnyel kapcsolatban több kutató tett kísérletet annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy miként rekonstruálható Gellért püspök műveltsége, netán azon hittudományi olvasmányai, amelyek minden bizonnyal hatást gyakoroltak saját gondolkodásmódjára is.
,,PANNÓNIA ELSŐ VÉRTANÚJA"
Mikor Péter a német-római uralkodó segítségével (egyben immáron annak lekötelezett hűbéreseként) visszatért, az összeesküvők ismét a Vazulfiak trónra léptetésében gondolkodtak. A belpolitikai válságot eközben tovább tetézte az 1046-ban fellángoló pogánylázadás, amit az emlékezet a békési területről származó Vatához köt. A lázadás kapcsán érdemes megemlíteni, hogy itt nem feltétlenül és kizárólagosan pogány elemekről lehet szó. Ugyanis valószínűsíthető annak ténye, hogy eretnek tanokat hirdető/követő csoportok (például bogumilok) is vegyültek az erőszakos tömeggel, amelynek célpontjai főként papok, egyházi emberek voltak.
András és Levente elfogadta az összeesküvők meghívását, így Gellért többedmagával (a 14. századi krónikaszerkesztményünk név szerint említ három püspököt: Besztrik, Buldi, Beneta) eléjük igyekezett. A hagyomány úgy tartja, hogy Székesfehérvárról Buda felé indultak, ám közben kitérőt tettek a diósdi Szent Szabina templomnál, ahol Gellért ünnepi misét celebrált, majd ezt követően indultak tovább a pesti rév felé. Ezen útja során következett be a legendákban leírt, tragikus végkimenetelű találkozás, amely Gellért életét kioltotta, és amit maga Gellért jósolt meg előre társainak. Szegfű László vélekedése szerint a diósdi kitérő körülménye fontos irányadó lehet az esemény datálásában, ugyanis ennek kapcsán felmerülhet, hogy Gellért mártírhalálának napjaként - Szent Szabina ünnepéhez viszonyítva - 1046. szeptember 24. helyett 1046. augusztus 29. is szóba jöhet.
De mi is történt pontosan a Kelen-hegyen?
Forrásaink szerint a lázongó, erőszakoskodó csoport - amivel Gellért és kísérete találkozott - megkövezte a főpapokat, mikor pedig Gellért keresztet vetett feléjük és közben Krisztushoz hasonlóan felkiáltott (,,Uram, Jézus Krisztus, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, mit tesznek!"), a lázadók mérgükben kiborították Gellért kocsiját (vagy szekerét), majd abba ültették/kötözték a püspököt, s letaszították a hegyoldalon. Ám mivel a sérülései ellenére még volt benne élet, ezért mellkasát dárdával átszúrták, majd fejét egy sziklához vágták. Vértanúságának módja (kocsival a hegyről való lezúdítás) egyik történeti érdekessége lehet az a tény, hogy kezdetben - hívei létszámának növelése céljából - maga András is támaszkodott az eretnek vagy pogány lázongókra, s mivel azok egyik csoportja volt Szent Gellért halálának okozója, később (1060-ban) András is - bizonyos mértékben a csanádi püspökhöz hasonlóan - összezúzva, sérüléseibe belehalva leheli ki lelkét.
SZENT GELLÉRT EMLÉKEZETE
A csanádi püspök mártírsága, alakjának utóélete jól példázza a középkori szentkultusz kialakulásának korabeli stációit. Tragikus halálának színhelye (Kelen-hegy) vértanúságát követően fokozatosan kegyhellyé vált (1236-ban a hegylábnál tiszteletére kápolna épült, az 1270-es évektől már Gellért-hegyként említik), földi maradványait pedig először Pesten, majd 1054 körül - a véres szikladarabbal együtt - a csanádi püspökség területén helyezték el (ereklyeként őrzött combcsontja ma az esztergomi Főszékesegyház kincstárának része).
Szent Gellért ereklyeként őrzött combcsontja. Forrás: Wikipedia
A hegy története egyébként önmagában is érdekességekkel teli: az eraviscus kelták idejében kelta szentélyeknek adott otthont, Gellért kultuszán kívül pedig 1541-től egy török mártír (Gürz-Eliász) kegyhelyeként is funkcionált, majd később, az 1600-as években felmerült az a hiedelem is, hogy a hegy boszorkányok gyakori gyülekezőhelye.
Szent Gellért szobra a Gellért-hegyen. Forrás: Wikipedia
Visszatérve Szent Gellért vértanúságára, kultuszának szempontjából különleges körülmény, hogy még ugyanabban az évszázadban megtörtént Gellért szentté avatása. 1083-ban I. László magyar király (aki később ugyancsak a magyar szentek egyikévé válik) regnálása alatt több, az Árpád-házzal, illetve a keresztény térítéssel kapcsolatban álló személyt avattak szentté. A magyar egyházszervezést beteljesítő István királyon, a fiatalon elhunyt és keresztényi szellemben nevelkedett Imre hercegen kívül szentté avatták a két szentéletű zobori remetét (András-Zoerard és Benedek), valamint a vértanúhalált elszenvedett csanádi püspököt, Gellértet is. Ezzel Gellért a legelső magyar szentek között kapott helyet, tisztelete pedig a mai napig is aktív és töretlen.
Ignácz Ágoston
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 68
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
9 db bejegyzés |
| e év: |
79 db bejegyzés |
| Összes: |
4840 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (22)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A./ (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc ( (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva ( (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás ( (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (150)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. (0)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (0)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (68)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
| |
- Ma: 101
- e Hét: 11179
- e Hónap: 33667
- e Év: 211542
|
|
|
Offline
