Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Radnóti Miklós: Aludj (Hungarian)
  2018-02-20 07:47:39, kedd
 
 





Radnóti Miklós
Aludj (Hungarian)



Mindig gyilkolnak valahol,

lehunyt pilláju völgy

ölén, fürkésző ormokon,

akárhol, s vígaszul

hiába mondod, messzi az!

Sanghaj, vagy Guernica

szivemhez éppen oly közel,

mint rettegő kezed,

vagy arra fenn a Jupiter!

Ne nézz az égre most,

ne nézz a földre sem, aludj!

a szikrázó Tejút

porában a halál szalad

s ezüsttel hinti be

az elbukó vad árnyakat.

1937



 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós : Február
  2018-02-04 09:58:08, vasárnap
 
 





Radnóti Miklós : Február



Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.



 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós: Hajnal
  2017-12-12 09:46:22, kedd
 
 





Radnóti Miklós: Hajnal



Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dudoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át...
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangu reggel így kiált:
halihó ha-hó ha-hó halihó!



 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós : Eső esik, fölszárad...
  2017-11-13 08:31:07, hétfő
 
 





Radnóti Miklós : Eső esik, fölszárad...



Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.

Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.

A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.

Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.

Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.

Egy újságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.

Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája válla csupa korpa.

Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?

Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.



Frederic François Chopin - Waltz Rain

Link



 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Vész Endre: RADNÓTI NOVEMBERE (részlet)
  2017-11-09 21:44:10, csütörtök
 
 





1944. november 9-én Abda község közelében végezték ki Radnóti Miklóst.


Vész Endre: RADNÓTI NOVEMBERE
(részlet)


Egy viharkabát, egy notesz
A vers kisugárzik a földből egy notesznyi vers
és csattog a viharkabát
mint véres vitorla a kísérteties novemberi fényben
Az abdai tarlók éles rögein
rongyokban bukdácsol az Isten
Nap-szeme kifolyt
de versben beszél mert arra mozdul az ajka
és fölülről látja most is a hazát
mely nem látja őt már
És az erkély s az a cukrászda!
egy törékeny nő sugaras - versek szövetében -
csattogó viharkabát - -
s a bordák falán egy notesznyi vers






 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Reggeli vers: Radnóti Miklós : HŐSÉG
  2017-08-06 10:28:53, vasárnap
 
 





Reggeli vers: Radnóti Miklós : HŐSÉG



Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül
üresen világít a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.

Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak
jószagán és fortyog a világ a hirtelen
melegben; tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.

És bomlik a hőség, s imbolyog! hajlott
füvek közt dudoló fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.

Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik tőle ott s a kemény
éjszaki sark is, - ha eléri, megszőkül tőle
a kényes szivárvány alatt, amott a messzeségben.



 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós : Hajnal
  2017-07-07 08:02:24, péntek
 
 





Radnóti Miklós : Hajnal



Lassan száll a szürke és a kék még
lassabban szivárog át az égen,
homályban áll az erdő s minden ág
puhán mozog, úgy mint a vízfenéken.

A szürkeség eloszlik, győz a kék,
minden égi füstöt magába fal
s a dúdoló hajnal elé szalad
két fiatal fa, sötét lábaival.

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj
sok ág-bogán ökörnyál lengedez,
ragyogva lép az erdő szerteszét,
lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

nedves fején a nappal táncba kezd
s a réten nem jöhet most senki át;
ezüst halakat virágzik a tó
és az éleshangú reggel így kiált:

halihó ha-hó ha-hó halihó!











Csorba Győző : Margaréta



Ni, milyen szép a margaréta!
mint egy apróka nap:
közepe sárga, szirmai
vakító sugarak.






 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós: Július
  2017-07-01 11:02:56, szombat
 
 





Radnóti Miklós: Július



Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.







 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós : Június
  2017-06-07 08:02:22, szerda
 
 





Radnóti Miklós : Június



Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.








 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
Radnóti Miklós: ELŐHANG EGY "MONODRÁMÁHOZ"
  2017-03-19 08:05:16, vasárnap
 
 





Radnóti Miklós:
ELŐHANG EGY "MONODRÁMÁHOZ"



Kérdeztek volna magzat-koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!
nem ringat és nem ápol, -
ellenemre van!

És mégis itt vagyok.
fejem rég kemény
s tüdőm erősödött csak,
hogy annyit bőgtem én.

A vörheny és kanyaró
vörös hullámai mind partra dobtak.
Egyszer el akart nyelni, -
aztán kiköpött a tó...

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál... ó miért? S a bimbózó virág-
nem nyílik még ki húsomban a rák.

Születtem. Itt vagyok.
Felnőttem. S mire?
Ígértek néked valamit?
kérdeztem egyszer én
magamban még süldőkoromban.
S mindjárt feleltem is :
Nem. Senki semmit nem ígért.
S ha nem ígért, a senki tudja mért.

Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy
s lenn vár a gőzt lehelő iszap.
A hallgatag növények szerelme emberibb.

A madár tudja tán , hogy mi a szabadság
mikor fölszáll a szél alá
és ring az ég hullámain.

A hegyek tudják hogy mi a méltóság,
hajnalban, alkonyatkor is,
a lomhán elheverő hegyek...

Hegy lettem volna, vagy növény , madár...
vigasztaló, pillangó gondolat,
tűnő istenkedés. Ma már
az alkotás is rám szakad.

Kérdeztek engem? Számba vettek.
Ó, a szám... a hűvös és közömbös!
Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret,
csak-megfojt.

Nézd én vagyok. Nem egy , nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Egyedül vagyok a világon.

Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy, nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök, én én vagyok, én én...
megcsúszom a végén!

Én én vagyok magamnak,
s neked én te vagyok.
S te én vagyok magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Ó, hadd leljem meg végre honomat!
segíts vigasztaló, pillangó gondolat!

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehel,
érett gyümölcsök inganak az ágakon.
A lepkét könnyű szél sodorja, száll.
Érik bennem , kering a halál.

Ring a gyümölcs, lehull ha megérik.
Füstölg a halál. Élni szeretnék.
Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja
ég bennem, riaszt a világ.

Sűrű erdő kerít, porfelhőben a távoli nyáj.
Porfelhőben a távoli nyáj. Porkoszorús katonák.
Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ.

Ringass emlékkel teli föld.
Takarj be! védj, villámmal teli ég!
Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!







 
 
0 komment , kategória:  Radnóti Miklós  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 213 db bejegyzés
Összes: 7165 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 501
  • e Hét: 10356
  • e Hónap: 36808
  • e Év: 81665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.