|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 21:21:43, szombat
|
| |
| |
Kaffka Margit : Nem hiszek
Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.
Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.
Bealkonyult keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.
Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.
Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.
Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-26 19:00:13, kedd
|
| |
| |
Kaffka Margit : Fényben
Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.
Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, -
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-26 18:58:12, kedd
|
| |
| |
Kaffka Margit : A te színed előtt
Az én két fáradt asszonykezem
Hogy milyen lágy, amikor simogat,
Mily enyhén tárul, amikor ad,
Terajtad ösmerte meg.
- Köszönöm neked a két kezemet!
Szemem, a bágyadt, bús tükröző
(Áldott csoda ez!) sorsodba nézett,
És megtanulta, hogy tiszta szövétnek,
Betlehemcsillag, égi vezér...
- Áldjon meg Isten a két szememér!
Mindig azt hittem: rút vagyok,
Csak durva vágyra hangoló,
Szívet bájolni nem tudó.
- Te megszerettél, - s rámigézted
Ezt a halk, esteli szépséget.
Oly csúnya volt, mit eddig éltem;
Kevert, pocsékló, fél, törött!...
- Most a multam is rendbejött,
Ahogy tenéked elmeséltem. -
Mert láttad sorsom: megszerettem.
Nemes, szent csordultig-hited
Aranykelyhét felém kínáltad,
Szerelmed grálborát ajánltad.
Most már, míg élek, szent leszek!
Felmagasztaltál; fent leszek;
Mindig "te színed előtt" járva...
Ó hála, hála, hála, hála!
"Kaffka Margit 38 évig élt, hihetetlen mennyiséget írt tankönyvtől remekműig, és ha a halála óta eltelt közel száz évben egyetlen író sem írt volna egyetlen sort sem, Kaffka Margit életműve akkor is megjelenítené a magyar irodalmat, nyelv-anyát és úrnő-tudatot a maga teljes pompájában: esztétikáját, nyelvét, felettes énjét, tudattalanját, érzelmi klímáját, jövőképét, sorskönyveit, és mellékesen a férfi irodalmat."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-26 18:54:59, kedd
|
| |
| |
Kaffka Margit : Vándor ének
Amerre járok, nő virág elég: -
Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába, - messze vagy te, nem lehet, -
Míg odaérne, elhervadna rég!
Van egy galambom, - a szárnya fehér,
Azt küldeném el a válaszodér',
Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én,
Ott van a fészke erdők peremén,
Ott elmarad, - nyomodba sohse ér.
És a szívemben - édes emberem,
A nóta is már hasztalan terem.
Ha záporok szele vinné, - de lásd,
Elszéled az messze völgyeken át,
Szívem dalát rábízni nem merem.
1902
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-02-07 19:52:34, csütörtök
|
| |
| |
Kaffka Margit - Valamiért ez a sok rózsa
Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmű, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg,
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
Megilletődött őrszemek,
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava
Ott benn, - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmúlás van,
Az élet oda van, - oda.
A virágoknak asszonya,
Küszködve most haldoklik éppen
Egy férfi szívében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-08-12 22:58:49, vasárnap
|
| |
| |
Milyen jó volna
mindent visszakeresni; ifjúságunk tarka perceit, szavaink dallamát, ruhánk, hajunk régi színét s az akkori napsugárét, mely szökdelt és fényesedett rajtunk! És minden velünk történtnek elfeledett, nem is tudott okait, melyek ott rejtőznek bizton e kiveszett vagy begubózott napok szürke mélyén, a lelkünk valami titkos redője mögött. Jó volna most - mert minden dolog közül e nagyvilágon magamnak mégis én vagyok a legérdekesebb -, ha itt egyszer színét hagyja minden, és elszürkül körülöttünk a tájék; csak azokat a napokat vesztettük el igazán, amelyekre nem emlékszünk...
Kaffka Margit
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-05-06 21:16:29, vasárnap
|
| |
| |
Kaffka Margit - Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos hajnalon,
Rózsapiruláskor,
El is feledtelek
Első kakasszóra,
Mindennap feledlek, -
Máig is temetlek
Azóta, azóta
Meggyászoltalak én,
Pillangós ruhába
Sirattalak minden
Hangos kacagásba, -
Pénteken pirosba,
Szombaton fehérbe, -
Ma is gyászollak tán,
Virágvasárnapján,
Rózsapiruláskor,
Talpig feketébe.
1906.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
104 db bejegyzés |
| e év: |
540 db bejegyzés |
| Összes: |
3618 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 118
- e Hét: 3601
- e Hónap: 11995
- e Év: 52304
|
|
|
Offline
