Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Pierre Emmanuel
  2011-04-25 19:00:17, hétfő
 
  PIERRE EMMANUEL versei :

.......



...... ..............



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ..............



.....




CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A galamb - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az igazi arc - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Bűnvallomás - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Cibus viatorum - Fordította: Rónay György______(#)- Gizella Lapu
Költészettan - Fordította: Rónay György______(#)- Gizella Lapu
Láthatatlan - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Megváltás - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nada - Fordította - Rónay György______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Novemberi száműzetés - Fordította - Pilinszky János____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ó ha én a Galamb szárnyán szállnék - Rónay György___(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tamás - Fordította: Rónay György______________(#)- Gizella Lapu
Veronika______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



Gyűjtők névsora :

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
P Emmanuel
  2011-04-25 10:11:47, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-04-25 09:37:13

Pierre Emmanuel - Emmanuel, Pierre:

Cibus viatorum

Mellénk került Emmausz felé
Menet az út felén
Hol Kleofás meg én
Lehajtott fejjel lépegettünk
S nem volt még fölnézni se kedvünk
Ahogy hozzánk csatlakozott

Mit beszéltek oly szomorún
Egyedül csak te nem tudod
Hogy Krisztus keresztre jutott
Három nap földben volt a teste
De most már nincsen ott

Ó ti balgatagok
Szívetek mily konok
Izajás nem megmondta-e
Mennyit kell elszenvednie
Hogy dicsőségébe bemenjen

Hallva mit mond nekünk
Repesett a szívünk
Előttünk próféták repültek
Nem szegtük le már a fejünket

És gondolataink mögött
Csillagfény ütközött

A fogadóhoz érve
El akart válni tőlünk
Maradj velünk
A nap már lemenőben
Maradj velünk
Úgy elbúsul a lelkünk

Ahogy asztalhoz ültünk
Kezébe vett
Egy kenyeret
Megáldotta megtörte
És úgy adott belőle
S a mi szemünk egyszerre megnyílt

Ott az emmauszi fogadóban
Én is ott voltam Kleofással
Én ettem a kenyérből
Átszögezett kezéből
Én kaptam a Föltámadott
Testéből első falatot

Fordította: Rónay György

Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-04-25 09:37:13


Emmanuel, Pierre:

Tamás

Amikor Jézus jött Tamás a
Didymus nem volt odabent
A házban Társai hiába
Mondták Örvendezz megjelent

Ha nem látom a szög helyét
S ujjamat nem teszem
Keblén a sebbe hogy szívét
Tapintsam nem hiszem

Tamás tedd kezed ide hát
Érzed bent hogy piheg
Így fognám egy életen át
E lüktető szívet

Tamás kétkedők pártfogója
Lámpásod az Úr szíve Add
Hogy nyisson sebébe hatolva
Kételyem szívéig utat

Fordította: Rónay György



 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2011-01-07 12:16:15, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .....2 011-01-08 12:18:33

Pierre Emmanuel
Költészettan

Ezer s ezer lágy homokév
Az új pirkadat ilyen ősi
Papirtekercsek özönét
Őrzöm ezek agyam redői

Az első reggel dideregve
Topog egy férfi ez a tél
Nézi tovaröppen a gerle
S körötte a kert elalél

Minden áldott nap ujra írlak
Te képek vesztett édene
És ronggyá szaggatlak papírlap
Álmod tinta szennyezte be

S a fal mögött száll - por-e porzó -
Szavam pusztába hajított szó

Rába György fordítása


 
 
1 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-18 20:26:52, csütörtök
 
  Pierre Emmanuel:
Veronika

Torkig vagyok mondja a hóhér
Torkig torkig torkig azzal
Hogy e szerepbe szögez
Ez a dög s még össze is vérez az ácsolaton
Szomjazom
Megdöglök a szomjtól
Megdöglök jó Istenem ha nem mehetek haza
Megdöglök ha rögvest nem válthatok inget
Mikor fiatal voltam mondja a költő
majd elnémul
Vannak hóhérok Németországban
Van belőlük Oroszországban és Magyarországon
Van belőlük Franciaországban is
Mikor fiatal voltam mondja a költő
De a költőnek nincsenek nagy szavai többé
Befelé sír Szégyen égeti
Odáig jutott
Hogy nem hisz már könnyeinek sem
Odáig jutott akárcsak más vagy én
Több lett mint felelős
Bűnös
Nem veszi magára a becstelenséget
Elszenvedi inkább

*

Mikor fiatal voltam mondja a költő
Igaznak tartottam magam
Hittem hogy az Igazság oldalán állok
És lenfehérbe öltözött karból szólok a többivel
Megöregedtem
Megértettem hogy kiket Igaznak véltem
Méltatlanok
Mindig a színen vannak
Félkörben a szín egyik és másik oldalán
Most már nincsen mit védenem
Sem ezeké sem azoké nem vagyok
Semmi kedvem Törvényeket zengeni
A hóhér bárdjának líraiságával
Ami a becsületet illeti hadak gyűlnek
Osztoznak rajta hogy nekem már ne maradjon
Senki vagyok ember vagyok
Ember olyan amilyen
Mint bármelyik ember
Törvény és becsület nélkül
Névtelen
Az arcom az én hazám
Az arcom minden igazságtalanság helyett
És minden önfeláldozás helyett
Ott ahol kivégzendők és kivégzők vannak csak
Nagy emberek és
Nagy szavak nélkül
Ott ahol a hóhér magára ismer prédájában
Ahol a legyilkolt szégyenkezik gyilkosa miatt
Ahol a halálraítélt és a hóhér én vagyok
Szégyenkeznem kell az egyik és a másik miatt
A hazám s a fajtám miatt
Szégyenlem magam a nagy emberek
S a szavak miatt

*

Jaj Veronikám jaj az én szégyenem
Nyújtsd felém beszennyezett kendőd
Bármelyik nép beszennyezett zászlaját
Hogy a szent arcot letöröljem
A hóhér
S az áldozat
Egyugyanaz arcát
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 21:13:39, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: A galamb


Röptödben fogjon el kezük árnyéka téged
Galamb! s szegezzenek a poklok kapujára!
Így kell lennie. Mert vér s hadak dühe habzik
sárrá mállik a hús és a viszály savát
a lelket elnyeli a roncs ember nyomára
hömpölygô néma víz. Az ég leroskad, éhes
keselyűk ülnek a szirtekre és a vér
visszfényétôl a rôt csillagok elpirulnak:
a szellem síkjait vér lepi, csupa vér lesz
a világ, keserű zsigere vérben ázik
ó mocskos révület lágy bűzöd szétsugárzik
kloáka mámorod fortyog! s nincs többet isten.
Eljött ideje ím az egyetlen Galambnak
támaszt neked csupán az ô gyors szárnya adhat
ó véres Éj! De ô Atyja ölében alszik
édes közönyben: ah! szentségtörô kezek
haldoklók árnyakat rebbentô kezei
vessék ki rá vadul vak hálóként a semmit
s ejtsék a ragyogót rabul, horzsolva s már-már
szétzúzva szárnyait zsákmányuk örömében...
S kötözzék vakmerôn a vérre, teste ívét
feszítse megfeszült ereje pattanásig
amint láncaival viaskodik, s ragadja
a dúlt vért tébolyult tusájában magasba.
Halja hát a világ halálát! vagy hatalmas
sikollyal tépje szét pányváit és suhanjon
a vad kaosz fölé melyben a gondolat
rohasztja makacsul szebb értelmét a létnek
s szemünket s az Igét megzabálják a férgek.
A szolga lárma és a tôle született Hang
s az egyszerre bakó s vértanú hús s a habzó
gyűlölet füstölô mészárszéke fölött
párzó testek fölött amelyeken a zsarnok
dôzsöl s a zsarnokok fölött kik új meg új
képekre fröcskölik rút vérük szennyvizét:
repülj Galamb repülj ünneplô körben úszva
ámultan és merev szárnnyal a meztelen
szabadság remegô lehelletén lebegve --
villan friss röptöd a vak mélységek fölött már
irgalmas csonka ív merészen égbe tör bár
árnyéka leng s a vért szétosztja amaz új
egyezségre midôn az új hajnal kigyúl
s a legvadabb vizek tükre is elsimúl.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 20:51:18, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: Bűnvallomás


A testem már nem nô tovább
De napról napra nô az árnyam
Tétova emlék járja át
Lengô lidérc a sírhomályban

Kettôs bennem a pillanat
Egyik fele fény másik árnyék
Imádkozom és azalatt
Szennyes álmokkal cimborálnék

Amíg az arcom csupa nap
Hátam lepráját rejti éppen
S mintha nem tudnám álmomat
Hol nélkülem hentereg énem

Nyílt vagyok s hazug végtelen
Züllött vagyok és tiszta közben
Szeretve sincs szeretetem
Azé vagyok amit megöltem

Több mint hétszer öt év után
Nem tudom létezem-e itt ma
S múltam nô vagy a semmi tán
Zsigereimben mint a ciszta

Feledés-súlyom mind nagyobb
Hinnem kell-e tehát hogy éltem
Egyszerre voltam és vagyok
Vagy idôm ömlô lávaképpen

Már folytában megdermed és
Nem marad emléke se ránca
S nincs rajta egy sóhajnyi rés
Mint semmi-sorsom tanúsága

De tán jô a Végnap ott
Az örök léttúli jelenben
E szüntelen megtagadott
Én megsűrűdve létre serken

Hibátlan élű penge én
Igazság rád hagyatkozom csak
Minden tetteim szövetén
Te metszed szét a jót s a rosszat

Lényemben magát szégyenem
Naponta jobban belerágja
Fölébreszti a kegyelem
Félelmesen sujtó csapása

Bár meghozná egy nap nekem
Szégyenemben a Lét szerelmét
S belé merülve teljesen
Benne végleg magamra lelnék

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 20:45:27, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: Megváltás


Vérem oly vakmerôn zúdult az örök égbe
hogy szinte egybeforrt a testeddel a testem
Krisztus!
ó súlyosabb test mint e föld fehérség
el nem viselhetô s olyan mélyre sugárzó
hogy maga a vak éj kristállyá dermed és
szörny vázként villog a csupasz emlékezet!

És ím az Arc a mély öröklét távolát
gyöngyözve -- ó soha ki nem meríthetô
mélység s mint az idô végtelen - ím az Arc
megnyílik, kút ahol a meztelen Halál ring:
bűnös és istene egy képpé ötvözötten
s átszegzett istenem bűnös keresztje isten
testére magam is ráverve vetem árnyam
szent bárd! a vén világ testérôl leszakadt
Krisztus, lázálomul a föld fölé toronylón, --
bűnében szüntelen halált halok homályos
vétke váltságaként holt istenem fölött
jajongok s vágyom a bűnt újra hogy a vérzô
szent Szerelem örök keresztfája lehessek.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 20:35:11, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: Az igazi arc


Az aki föláll s így szól vakmerôn:
Én Isten hóhéra vagyok
Kain fajzata vagyok mindenestül
Enyém az emberiség minden bűne
Az aki megvallja szívében
Hogy a világ csordultig telt epével
Az ismeri a rögök ízét
Az a tulajdon szörnyű súlyán
Méri a Kereszt kínjait

Az tudja hogy
Bármit tegyen
Nem tud csak rosszat tenni
Ô az ember
Az aki rombol
Az aki összedúlja a világot
Hogy önnön képmására rakja újra
De szívének egyetlen unciája
Nem létezhet magától
És nem válthatja meg magát magától
És most a semmibe kiáltja
Mutasd meg istenarcomat

Az aki így szól
Fölmértem a nyomorúságom
Gyöngébb vagyok hogysem magamra bírnám venni
Istent megölve meghaltam magamnak
Csak Isten támaszthat fel önmagamból
Az az Úr halálában osztozik
S a kereszt képtelen ôrületében
Az embernek fenékig kell ürítenie kínja kelyhét
S el kell merülnie gyűlöletének túlságában ahhoz
Hogy fölfedezze Ellened acsarkodó indulatában
Az önmagát is tépdesô dühöt
S akkor megérti majd hogy igazi
Arca az Isten halálkínos arca.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 17:45:32, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: Ó ha én a Galamb szárnyán szállnék


Ó ha én a Galamb szárnyán szállnék! Heves
röptömtôl döngene az éj, addig kavarnám
a zsarnok körül a levegôt míg ledôl
hogy bukása riadt robajára az ember
fölébredjen hűlô vére vörös tavában
s néma kínjaitól még félig holtra váltan
lássa a Rémület vizeit apadóban
s érezze hogy merev testében léte lágyan
újrapezsdül a vér s szabadság melegétôl
De csak visszhang dalom a holtak sikolyára:
ôk nem felejtenek, ó bár csak ôk megértsék
álmukat legalább nem dúlná föl a kétség.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
Pierre E
  2010-02-15 17:21:03, hétfő
 
  Pierre Emmanuel: Láthatatlan


Hogy hívjuk a láthatatlant?
Visszhangzunk rá semmi több
-- S megfogni a foghatatlant?
Szavunkon ô fog elôbb.

Kék a kékbe vész nem éri
Hullám soha el magát
Lépteinket éj kíséri
Arcunk elôtt éjszakák

A tűzô fény is fonákját
Világítja meg csupán
Bármily éber mégse lát át
A lélek sem önmagán

Szemem ahogy nézve nézlek
Kô a vízben Ráng a víz
Tükre Szétzilálja képed
Arcomat s már zárul is

Öröklét örvény-kutatta
Örvény puszta pillanat
Habod vagyunk eltakarva
Fénylô tisztaságodat.

Rónay György
 
 
0 komment , kategória:   Pierre Emmanuel 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1655
  • e Hét: 3759
  • e Hónap: 94859
  • e Év: 1790744
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.