Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
A végtelen
  2013-12-07 16:26:36, szombat
 
  ...... ........... .....


Gyimóthy Gábor
...... ..............A végtelen

Régesrégen, hajdanán,
gyerekkorom hajnalán,
volt egy bélyegalbumom,
egy sassal a címlapon,
mely csőrében hordozott
egy épp olyan albumot,
és azon az albumon
is sas volt a címlapon,
és az is csőrében fogott,
egy pont olyan albumot,
melyen ott volt a madár
- alig láthatóan már -
és úgy rémlett, hordozott
ő is egy ily albumot.
A látható láncolat
itt azután megszakadt,
ámde tudom azt ma már,
ebben sehol sincs határ.
Egyre parányodva bár,
mindig ott lesz a madár
és tartja az albumot,
melyen aztán újra ott,
madárrajz a címlapon
s a csőrében albumom.

Atomon és kvarkon túl,
ma a húr-elmélet dúl,
de a húrokon belül
ez a sasmadár repül,
s amit eddig is szokott,
viszi azt az albumot ...

Budapest, 2002 XII. 27.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Ami a nyelvleckéből kimaradt...
  2013-12-07 16:22:42, szombat
 
 
Gyimóthy Gábor
...... ..............Ami a Nyelvleckéből kimaradt
(további, a helyváltoztatással kapcsolatos igék)

Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.

Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.

S ez a vers, mely felsorolás
-- ilyen csodát ki látott? -,
ímél által, újságokban
bejárta a világot!

Erre akkor nem gondoltam,
s bár itt nincsen teljesség,
hogy a versből sok kimaradt,
bizony nem csak sejlett rég.

És bár nem tanácsos lovat
agyonlovagolni,
tán nem okoz nagy bajt majd a
tovább sorolt holmi.

A régi vers alakzatát
átveszem hát "megtódul",
és remélem, a sok ige
a szövegbe betódul :

Sokat kutyagolt a vadász
s nyúlra vágyik húsul,
kutyáját, bár uszítaná,
az nem uszul, búsul.

Így aztán, ha embere sincs,
nincs akivel hajtat,
lábát szedi s a nyúl után
sajátmaga kajtat..

A rossz kutya elbarangol,
kalandozik, csámborog.

Hívásra sem jön, csak bolyong
erdőn, mezőn kujtorog.

Eközben a rókák gyorsan
kotorékba kúsznak,
s a magasban a vadlibák
Délnyugatra húznak.

A vezérlúd annak örül,
hogyha jár, nem kacsázik,
s hogy a nyulat űző vadász
most nem őrá vadászik.

A csikós a pusztán nyargal;
vad az úton átvált;
sereghajtó őz is fürgén
szedegeti lábát.

Jó katona puska-závárt
nem holnap, de ma zsíroz,
s ha menetel - noha fáradt -,
énekelve masíroz.

A rendőr az épületbe
fegyvert rántva behatol;
a bankrabló megpattan bár,
a géppisztoly zakatol.

A tolvaj meg odébbáll
elillan vagy megugrik,
ám így viselkedni - tudjuk -
hasznos bár, de nem illik.

Hülyére vert csapatunkat
megtarthatjuk mi "csődül".
Nézősereg a pályára
üvöltözve becsődül..

Ott azután rohangászik,
futkározik, szaladgál,

pedig azt hitték, majd megáll
a körbevont szalagnál ...

Cserebogarat a fáról
csak hajnalban ráztál,
mert akkor a bogár merev
s a földön sem mászkál.

A lábad a sekély folyón,
hogyha kell, hát átgázol,
ám ha nagyon hideg a víz,
a csontodig átfázol.

A vén diák, ha "megérett",
nem bukdácsol, ballag.
Galoppozó
lovak alatt
pergőn porzik parlag.

A mocsárba csúszott kanca
kilábol, kikecmereg,
ám ha nem sikerül neki,
kihúzzák az emberek.

A szarvas eliramodik,
a kivert eb eliszkol,
a medve meg cammog s bizony
tiszta állat, de piszkol.

A székely, ha kirándul, tán
hegyoldalon cöklet*
és kerül, ha útjában áll
szürke szikla-szöglet.

Ugyanő, ha olyat tett, mit
jó ha meg nem keserül,
fogja condragúnyáját s a
korcsmaajtón kisirül*.

A legény a söntésajtón
meg bependeredik,
noha elhatározta, hogy
már nem iszik - pedig...

Aztán kitántorog onnan,
szédeleg és támolyog.
Ingadozva tévelyeg, vagy
ha úgy tetszik, imbolyog.

A kerengő dervis kereng,
hiszen nevében a szó.
A gyerek elcsalinkázik
s szentül hiszi, hogy az jó.

Kecskegida öklelgetve,
ugrándozva szökdécsel,
szinte összetéveszthetnénk
egy óriás-szöcskével.

Egy rokkant az úton jövet
hazafelé sántikál,
átdöcög
egy pallóhídon
és időnként meg-megáll.

A puli a labda után
vakkantgatva szökdel,
ha te kapod el a labdát,
arra vár, hogy lökd el.

A ház népe sürög-forog,
esküvőre készül,
térül-fordul, lót-fut, siet. -
A menyasszony szépül.

A vőlegény csetlik-botlik,
sertepertél, jöszmékel

vendég lányokkal szemezget,
barnákkal s a szöszkékkel.

Csodanőt néz ki magának,
nem is látott még ilyet !
És a lány elindul felé,
ám mellette elsiet ...

Eközben a gyereksereg
sürgölődik, téblábol,
szétszedné a házat is tán,
ha nem lenne téglából ...

A nagyapó is lecsoszog,
a ház körül járkál;
megjöttek az örömszülők;
mért, te kire vártál?

Lakli fiú caplat elő:
a menyasszony öccse.
Húgocskája hetykén lépdel,
ne felejtsék őt se!

Karcsú cica az udvaron
sétál, csöndben mendegél,
szomszéd macska fújva hátrál,
ő itt bizony meg nem él!

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Itt sincs vége az igéknek,
se nálam, se nálad.
Serénykedhet a magyarban
"igevonó" állat ...

Mindkét vers csak fölsorolás
-- örülök, hogy értem!
Anyanyelvünk itt a csodás,
nem enyém az érdem!!

Zollikerberg, 2008. IX. 7.

A fenti vers a Versek és gondolatok című kötetben található.

Csak azokat a szavakat emeltem ki, amelyek az előző versben nem fordultak elő.

* A két megjelölt szót Wass Alberttől tanultam, néhány héttel a vers megírása előtt, nyilván az erdélyi szókincshez tartoznak.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Nyelvünk rejtelmei
  2013-12-07 16:15:21, szombat
 
  ...... ........... .....


Gyimóthy Gábor
...... ..............Nyelvünk rejtelmei
(Bencze Imre tiszteletére)

Nem egyszerű ám a magyar,
ne hidd azt barátom !
A rendhagyás csődületét
majd' mindenütt látom:

,,Együtt élnek" vér és az ér.
A vér ,,eret szeret".
Tárgyesetben vért mondunk csak,
másrészt viszont eret.

A vér, a bér, a dér, a tér
,,rokonhangzó" szavak,
sőt a csér is, mely madártól
rettegnek a halak.

A többesszám: vérek, bérek,
nem különben: csérek,
de mit művel dér és a tér ?
Azonnal rátérek:

Nagy hidegben talajmentén
dúlnak derék derek.
Városokban nem ritkák a
tágas, kerek terek.

A vár, a szár, a zár, a gyár,
tár és sár, sőt cár is,
hogy' festenek tárgyesetben ?
Megmutatom máris:

Várat, szárat, zárat, gyárat,
tárat, viszont sarat !
S hogy a cár csak cárt-tá válik,
meglepetést arat !

Szén és a kén egy-egy elem,
ám ne húnyjunk szemet:
Szenet a szén tárgyesetben,
de nem mondunk kenet !

Kénes kenőcs kézre kenve,
viszont lehet kenet
(kénes gyógyfürdő után meg:
büdös hazamenet ...).

Jelöljük hát eként a ként,
ha a mondat tárgya:
,,Ki mondja meg, tartalmazhat
ként is a műtrágya ?"

A kén, a mén, a gén, a szén
hasonlón csengenek.
Többesszámuk: kének, mének,
gének, viszont szenek !

A hal, a fal, a dal, a bal,
vegyük ezt a négyet.
Ki ezeket rendben hiszi,
bizony nagyot nézhet:

A tárgyeset: halat, falat,
ámde dalt és balt !
E két utóbbinál a t
vajon a-kat falt ?

Halon, falon, dalon, balon.
Rend van itten kérem !
o áll az n előtt mindig,
vagy tán csak e téren ?

Dalok s balok a többesszám,
ámde: halak, falak !
Mért bukkant föl megint e két,
különböző alak ?

Az ilyesmi nem kivétel,
van egy egész nyaláb.
Többek között - amint látjuk -
ilyen a báb s a láb.

Lábat mondok, bábot mondok,
s ezért lábak, bábok.
Láb a bábon, báb a lábon,
ha mindent jól látok.

A kéz, a réz, a méz, a géz,
Íme eme négyek,
ki kívánná, hogy közöttük
különbséget tégyek ?

Pedig látjuk: kezek, rezek,
ámde: mézek, gézek,
hogyha merő gonoszságból
többesszámra nézek.

A tárgyeset kezet, rezet
és hát persze mézet.
De félszegen gézt mondunk csak,
világért sem gézet !

A dél, a bél, a fél, a tél,
nyél és cél, e hatok:
hangzásukban különbséget
sehol sem láthatok.

Delek, belek, felek, telek,
nyelek, viszont célok !
E tény fölött meghökkenni
bizony nem csak fél ok !

Delet, belet, felet, telet,
nyelet, de csak célt !
Volt, ki ezen úgy elámult,
hogy csak addig élt !

A rög, a dög, a szög - ezek
hármasát, ha nézzük,
különcködésben - úgy tűnik -
nincsen semmi részük.

Tárgyesetük rögöt, dögöt
- Uram fia ! - szöget !
Hát erre a magyarázat
vajon honnan jöhet ?

Tű és a fű miért választ
egy-egy külön utat,
ha az ember tárgyesetet,
többesszámot kutat ?

Fenyők alatt gyakran látunk
fenyőtűt és füvet;
nem szeretek tűkön ülni,
enyhébbek a füvek ...

Hasonlóan cseles szavak:
a kő, a tő, a cső,
amelyekhez csatlakozik
a nő, a vő, a hő.

Hármuk-hármuk, melyen járnak,
külön-külön ösvény.
Magyarázatot keresel ?
Aki adná, fösvény !

Követ, tövet, csövet, viszont:
nőt és vőt és hőt !
Első hármuk tárgyesete
v-betűvel szőtt.

Ugyanígy a többesszámban !
S törheted a főt:
eme ,,kétirányú szabály",
milyen üstben főtt ?

A szó, a jó, a só, a tó,
hó s végül a ló,
nézzük meg, a szabály rájuk
vajon miket ró ?

A szót, a jót, a sót, ámde
csak: tavat és havat.
Akkor viszont vajon miért:
lovat és nem lavat ?

Heg és a szeg, két szép szavunk,
de ki venné zokon,
hogy hangzásuk nem azonos,
csupán félig rokon ?

Zárt e-vel mondom ki, hogy: szeg
(ha levegőt veszek),
másképpen hangzik itt az e,
mint e szóban: keszeg !

A heg e-je nyitott hangú
- teljesen elrontom -,
ha olyan e kerül bele,
mint a szegnél mondom !

Nézzük most a tárgyesetet,
t előtti e-ket,
nyitott e, vagy zárt e tölt majd
e szavakba lelket ?

A hegnél a nyílt e után
zárt e következik,
a szeg után - pont fordítva -
nyitott e kérkedik !

Hegek, szegek - heget, szeget,
viszont: hegen, szegen !
Hogy rendhagyott rendetlenség
rendhagyottabb legyen ?

Miért van ez így ? Ki tudja ?
Ne törj rajta fejet.
Elég, ha az én fejembe
ütögetett szeget !

(Kihúztam én a fejemből,
nem maradt ám bent szeg,
már a helye is begyógyult,
s nincs heg, amely henceg ...!)

(A vas, a has, a sas, a kas,
róluk nem mesélek,
mert a rendhagyással már egy
másik versben élnek.)

Ámde kérdés, ha szavaink
több úton is járnak,
melyik út a rendhagyója
és melyik szabálynak ??

Mennyi mindent kell tanulni
szegény idegennek,
míg nála e nyalánkságok
önműködőn mennek !

Zollikerberg, 2012 XII. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Megnem-történet
  2013-12-07 16:02:03, szombat
 
 
Gyimóthy Gábor
...... .............Megnem-történet

Argentínában, nem is rég,
- így szól e kis mende-monda -
Valahol a pampák szélén,
volt egyszer egy hacienda.

Ám e birtok legelőit
Sose járta sertés konda,
így lett - a sok marha miatt -
beceneve bocienda.

Aztán lovat tenyésztettek;
jött az új név: Pacienda.
Később medve-állatkert lett,
mely ugyebár macienda.

A gazdaság sík vidékén
- így folytatja a legenda -
létesült egy stadion is.
Ez persze a focienda.

Majd hát zsömle-pékség is lett,
- mint mind tudjuk: bucienda -
s farmer-nadrág varró-üzem.
Ím a címe: nacienda!

Épült egy nagy zálogház ott.
Alig bírta tíz gerenda.
Hét országra járt a híre ...
Ez volt hát a zacienda!

Alakult egy intézet is
- kezdetben csak egy veranda -
A mikróba kutatásra.
Így csúfolták: bacienda.

És ha németül is tudna
e farm ura, lám a sanda,
kóbor macskák menedékét
így nevezné: Katzienda ...

Hägglingen, 1991 VI. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Mesea... Miről is?
  2013-12-07 15:56:47, szombat
 
  ...... .........


Gyimóthy Gábor
...... .............Mese a ... Miről is?

Ha kér a tér, s a lét a tét, s ha már a pára ára sár,
A dél a cél, ha kél a szél: megremeg a griffmagár.
Ha kín a szín és kény a fény, mert jég a lég és él a tél,
Ha kész a vész és vész az ész, s az ágakon már nincs levél,
Ha hív a szív, mert sír a hír: messze száll a griffmadár.
Bár rút az út, ha ráz a láz, de itt csak fagyba rogyna már.

Ha nő a tő, ha jő a hő és űz a tűz, mert vár a nyár,
Ha zöld a föld és áll a bál: visszajön a griffmadár.

S ha pőre csőre szőre nő, s a barna karma kőre hág,
Ha tíz a dísz és száz a nász: felvirul a kővirág.

Zollikerberg, 1999 IX. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Karib nő
  2013-12-07 15:55:39, szombat
 
 
Gyimóthy Gábor
...... ..............Karib nő

Nevét emitt nem említem
Hiszen nem is tudom
De bőre barna bársonyát
Tán megmutathatom

Tudom hogy engem most e vers
Goromba színbe` fest
Mert főszereplő itt mi más
Egy barna női test

Amit csak adhat Afrika
A messzi déli tűz
S kötetnyi ősi vonzalom
Vadul feléje űz

S a száz felajzó gondolat
Amíg a vágy gyötör
E testet látni is csupán
Műélvezet gyönyör

Az érintés varázslatát
Habár magam töröm
Leírni tollam képtelen
Eláradó öröm

Ha selymesen belémsimul
S a karja átölel
Combjai bilincse közt
A mámorom öl el

Ma nézem önmagam s e bőrt
A szégyen szinte seb
Pincemélyi krumplicsíra
Szende színe szebb

S a barnabőrű népeken
Csak vétkezett fajom
Ha múltba szánt a gondolat
A béna borzalom

S a szörnyek hosszú névsorát
Habár nem is rokon
Kicsit magamra vállalom
És úgy veszem zokon

Zollikerberg, 2002 XI. 1.-2.
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
Nyelvlecke
  2013-12-07 15:45:34, szombat
 
 
Gyimóthy Gábor
...... ..........Nyelvlecke


Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?


Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van
S hogy némelyik mit takar,


És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?


Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.


Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?


A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?


Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.


Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!


Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.


Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?


Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!


Aki ,,slattyog", miért nem ,,lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?


Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?


Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.


Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ,,beslisszol" elinal,
Nem ,,battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!


Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?


Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?


Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.


Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?


S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?


Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

/Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám./
 
 
0 komment , kategória:  Gyimóthy Gábor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 740
  • e Hét: 1930
  • e Hónap: 43550
  • e Év: 105326
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.