|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
|
|
2020-10-05 00:29:07, hétfő
|
| |
| |
Pethes Mária - Délután
Ebben a kora őszi hervadásban is
szikrázó napsugárral teli
mosollyal követellek
kihívón akár egy párduc
elnyúlva az ágyon
karodra várva
érett körte aranyló fényével
hajamban
Mezítelen testeden puhán
megpihen a szökevény nyár
De szemedben vadóc vágy
csillan mint pohár alján
hagyott búcsúkorty
Kint kesernyés illatokkal
tolakszik szeptember
én meg rendíthetetlen'
ébresztgetem
szívedben a még megmaradt
alkonyba forduló nyarat
1998. szeptember 09.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-20 14:12:01, vasárnap
|
| |
| |
Pethes Mária - Holdrészegen
sorra éljük a szenvedély négy évszakát
holdrészegen fénylő igenlés vagyunk
napszakok égtájai alatt tapadunk a gyönyör
pólusára ujjaid az érintés mitológiáját
regélik csókretesz az idő száján
mindennél nehezebb szerelmezés után
visszabukni a halandó létbe egymásra
éhesen neved nem kiáltom nehogy a kerítés-
drót idegszálain fönnakadjon és magával
rántson az ígéretektől mentes föld öle
csókdagályban megered a vágy füve
hajunkba szövi szálát földrengésveszélyes
terület az ágy a test kíván mindent elsöprő
érzéseket a hajnal udvarán szobrász fény faragja
szebbé arcom órákig rajta az éjszaka hőtérképe
ó én szavak fényűző tornyának önkéntes foglya
most elsikoltott szótagokba reked a hangom
kristálytiszta Tó a szemed helyettem szaval
mámoros verseket a lepedő nyög tekereg
hullámain lángoló végszó vagyok
2014 július 16. - Pethes Mária
Festmény : Péli Tamás : Az első csók
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-06 16:31:07, vasárnap
|
| |
| |
Úgy megyünk át egyik évből a másikba,
mintha két egybenyíló szobán.
Még nem öregen, de már csontjainkban
valami furcsa hidegséget érzünk.
Álmainkra lesben áll a pók, tökéletes
célkört fon köréjük, a hajnal gyöngyökkel
ékesíti fel.
Pethes Mária |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-06 16:23:28, vasárnap
|
| |
| |
ebben az omladozó házban
lakott a szeretet, de olyan
messzire költözött, hogy
már csak az önmagát sokszorosító
vadpetúnia ad hírt arról,
hogy egykor itt boldogan létezett.
Pethes Mária
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-08-27 17:43:29, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária - Afrikai passzát
afrikai passzát vagyok
globális felmelegedést hozok
felolvasztom a Földbolygót
nyelvemen a Mozart-golyót
ha akarod az északi-sarkot
a délivel összemelegítem
le ne vedd rólam a szemed
minden mozdulatom kövesd
magam vagyok a Laokoon
kezem-lábam körbefon
nyolc karral Síva bűvészkedem
csípőmön a Szaturnusz gyűrűjét keringetem
bűbájommal behálózlak
rosszabb vagyok mint az Anyag
nem tudsz leszokni rólam
akkor se ha akarsz
vad tűzhányó szendereg ölemben
annyi lesz neked ha megébredek
evakuállak magadból
megszorítalak ahol nem is várod
összes rébuszodra rátalálok
minden izmomra gyúrok
edzett tájfunnal jövök
ha elém állsz hogy: Lövök
megadom magam
mindent hagyok vagy akarok
az őrületig felmegyek
lift nélkül emeleteket
fújd el a gyertyát
oltsd el a lámpát
ne pazaroljuk az áramot
sugárzó égitest vagyok
Forrás : Barbizoni elégiák verseskötet 9 oldal (2008)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-07-01 18:02:00, szerda
|
| |
| |
Pethes Mária : Fohász
Ments meg, Uram minket az irigységtől.
Világosítsd meg értelmünket, hadd
legyünk bölcsek, mint a téged köszöntő
Három Királyok.
Legyünk mindannyian Boldizsárok,
így eszünkbe se jutna mások fölé
helyezni magunkat. Úgy add szívünkbe
az emberséget, miképpen kéretlenül méred
ránk csapásaidat. S ha azokra méltók vagyunk,
bízz bennünk, egyszer talán megértjük,
hogy nem csapdát kell állítani a jószándék köveiből.
Engedd, hogy örülni tudjunk
a fontos részleteknek, és mindannyian
megtapasztalhassuk az adás örömét.
Hagyd meg nekünk a derűt,
hogy gyötrelmeinket elviseljük, és a reményt,
amivel minden körülmények között
tettre készek leszünk.
Kérünk Téged, hallgass meg minket,
és mert újra jönnek a hét szűk esztendők,
vezesd hozzánk Szövetségesünket,
akivel a rosszban is osztozhatunk.
Szétszórt népünkből kovácsolj nemzetet,
És adj igaz szavakat a szánkba, hogy itt a
földön virradjon ránk a te Atyád országa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-02 11:33:16, kedd
|
| |
| |
Duett - Pethes Mária gondolata
,,íratlan játékszabályokat
követünk. ki tudja mégis
mitől válik szükségtelenné
a nélkülözhetetlen? miért lesz
idővel felesleges a becézés,
ahogyan a kulcsát vesztett zár?
nézd, Kedves, utánad sikolt."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-28 18:14:58, csütörtök
|
| |
| |
Pethes Mária gondolata
"Innen nem hallani, ahogy a létet
viharbömbölés zengeti. ide szelíd
esők pihenni jönnek, kiszabadítja
a sár csapdájából megfürdeti
a virágokat egy szerelmi ének."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-04-06 13:35:51, hétfő
|
| |
| |
DUETT
Orbók Ildikó fotója - Pethes Mária gondolata
,,Két lélekhang összecsendülése" Pethes Mária
ott vagy a lombot repesztő gesztenyék kánonjában
a föld hasán kongázó diók béketűrésében
a kerti asztalnál gyónó árnyékban
az egyenlő bánásmóddal kecsegtető szalmaszálban
a tudást vakon megelőlegező hitben
a pillanatot felboncoló nagyítás hatalmában
az egyetlen szó jelentésében ott vagy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-03 18:11:03, kedd
|
| |
| |
Pethes Mária : útszakaszok
a legtisztább hangnak otthont adó szájnak,
örökké élő dalnak véltelek. mikor lettél
az elemek tétova tisztásán iázó arkangyal,
jövendőmondó visszhang, zsebkendőből
kimoshatatlan vérfolt, kivágott fa fűrész-
poros árnyéka, ostorcsapáseső?
semmire sem jutottam a siránkozással.
halványuló dicsőségeidet becsomagoltam,
világ körüli utazásra indultam kifosztott
kincseskamrámban, de a messzeséghez
szoktatott szemem már nem bízott
a holtbiztos látóhatárban. felfedezetlen
földrészig hurcoltam arcod, rákasíroztam
hegyvonulatok ráncait. hagytam, hogy
a házaknak megvetőn sugdosson
rólad a szél.
*
idővel elhittelek mint az esővel lefegyverzett
füvek a túlélést. felismertem magam a tócsák
hályogos tekintetében. nem törődtem azzal,
mit látnak belőlem mások: egy tűsarkú cipőt?
csipkés fehérneműt? megbomlott mániát? egy
indítékot, amiben zárkózottá váltam? egy sémát,
amit Anyám rám hagyott?
hazatértemkor boldogan tapadt a város
lábam nyomába. éppen utcabál volt, a térzene
a táncolók fölött körbeszállt. vagy hét varjú
volt az? illatos tolluk a bokorban szeretkező
pár hajába hullt. és megnőtt az öregek
tekintélye, akik azt mondták: ez a világ rendje,
ami most van, így marad örökre. és rogyásig
porzott a tánc.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 25
|
|
|
|
2021. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
104 db bejegyzés |
| e év: |
540 db bejegyzés |
| Összes: |
3618 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 212
- e Hét: 3695
- e Hónap: 12089
- e Év: 52398
|
|
|
Offline
