Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Alkonyban lelt boldogság
  2016-02-08 22:29:49, hétfő
 
  ...... ............


György Emőke:
...... .......... Alkonyban lelt boldogság



Hatvanasok mind a ketten,
Éltek megkeseredetten.
Mindkettőjük társa már csak lelki,
A sors korán tépte mellőlük ki.

De mit ad az Isten nekik,
Útjuk most kereszteződik.
Hetven, felé jár dobogó szívük,
Mégis ragyogva, úgy fénylik szemük.

Egymás mellett újjá lesznek,
Remélve, félve szeretnek.
Ifjú párként fogják egymás kezét,
Fáklyaként őrzik a szív érzelmét.

Egymás árnyékában lelni
Nyugalmat, új útra kelni.
Örömöt, bánatot megéltek már.
Életük napja lemenőben jár

Az alkony elárasztotta,
Ezüstös fénnyel megszórta
Életük, melyben sok a barázda,
E szép alkonnyal a sors megáldta.

A terhes szív megkönnyebbül,
Fáradt arcukra mosoly ül.
Könnyebb a kin, nincs súlya gondnak,
Ha pár jó szóval egymáshoz szólnak.

Nyugalomban egymás mellett,
Alkonyi ajándék - kellett.
Nem lehet tudni, mennyi van hátra,
Jó látni őket, örömben járva.

Kökény égen gyúl két csillag,
Emlékeket visszahívnak.
Hajdani társukat látják bennük,
Úgy szórják rájuk magasztos fényük...
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Születésnapomra
  2016-02-08 22:25:22, hétfő
 
  ...... ........... .......


György Emőke:
...... ........... Születésnapomra



Meglepett az Isten selymes, puha hóval,
Varázsolt a földnek patyolat ruhát, fehéret.
Kedves ismerősöktől jó, meleg szóval,
Ezzel köszöntve engem a boldog ünnepeltet.

Meglepett az Isten, mosolygós reggellel,
Kis szívem bimbózó reménye virágba borult.
Szívhangom, mint csengő szólt - ne keseredj el!
Az élet öröme lelkemben várként tornyosult.

Meglepett az isten újabb szülinappal,
Gyarapodó bölcsességgel, építő kudarccal.
Sok szép évgyűrűvel, s nevető ráncokkal,
Őszinte, mély érzésekkel, alázatos harccal.

Meglepett az Isten, bölcsőbe ringatott,
Én voltam a kisded jó anyám gyengéd karjában.
Arany csillag rám is üdvösen ragyogott,
Jó volt megérkezni, sírni, élni családomban.

Meglepett az Isten rengeteg emlékkel,
Vitorlával száguldott a széllel játszó öröm.
A rossztól erősödve, szállok a széppel,
Nem csak a napot, az árnyékot is megköszönöm!

Meglepett az Isten szárnyat bontó hittel,
Imamalmom buzgón zúg teremtő az érintés.
Isten hangja súg, - amit mondok, hidd el!
Ragyogj létem csillaga - a legszebb meglepetés!

2010.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Emlékkép
  2016-02-08 22:23:03, hétfő
 
 

György Emőke
...... ........... ..... Emlékkép



Most, is mint mindig, az ablak mellett ült Dani és zavart elméje a szemében fura fényeket tükrözött vissza. Egyedül volt a szobában, de emlékeinek kavalkádja döngetett dörömbölve agyának falán. - Ki akarnak jönni- gondolta és igaza lett, mert egy emlékkép mindennél élesebben életre kelt. Már sokadszor. Izzadni kezdett az újra átélt élménytől. Anyját és apját látta a hálószobában, pucéran egymásba gabalyodva, amint mozognak és hangosan zihálnak...
Az ajtóban ott állt Dani. Bamba, csodálkozó szemeit rájuk szegezte. 13-15 éves lehetett.
Mi- mi- mit csináltok anya? Kérdezte, torzult arckifejezéssel
- Jaj, a gyerek meglátott minket apus!- szól az anya ijedten
- Ne figyelj rá! Egy szellemi fogyatékos úgysem érti meg soha a férfi- nő közti vágyat!
- Hadd nézze, hogy a szüleinek mi esik jól!
- De apus! Nem tűröm, hogy így beszélj róla! Nem tehet arról amilyen, te pedig mindig a fejéhez vágod a puszta tényt, hogy fogyatékos.
Menj, ki Dani kérlek szépen, jó?- mondta az anya
Dani levált az ajtófélfától melyhez addig úgy tapadt, mint a mágnes. Majd futni kezdett fel az emeletre, amíg a szobáját el nem érte. Őrületes hörgő hanggal ordítani kezdett
Ne-ne -ne!
Szellemileg ugyan tényleg sérült volt, mint ahogy azt apja állította, de igazából nem az fájt, hogy ,,lefogyatékosozták" hanem az hogy ő úgysem érti a vágyat. Holott neki is volt már...
Olyankor neki is felállt a pénisze, amit nem nagyon értett...
Az emlékezést düh, zaklatottság és erekció kísérte, pedig már nagyon rég volt. Mára Daniból is kész férfi lett. 25 éves.
- Nő kell, nőt akarok! Mondogatta, mert őt is feszítették a hormonok. Összeszorított fogakkal és ijesztően furcsa kéj itta szemekkel nézett egy felé.
- Meztelen test, egyesülés, mint az udvaron a kutyák - hadarta és ő csak beszélt, beszélt magába... Szex, szex...
Nyílt az ajtó, melyen Anna a szomszéd lány bujt be szelíden mosolyogva. Aki már gyerek korától ismerte és kedvelte Danit.
Mikor ideje engedte be-benézett hozzá, hogy lássa, jól van- e barátja. Szinte egyidősek voltak Danival.
- Szia, Dani! Hogy vagy? Ugye milyen szép az idei ősz?
Érdeklődött vidáman barátnője, de csak most vette észre Dani ijesztő, felizgult arckifejezését és a fiú nadrágjában ágaskodó férfiasságát is. Próbált nem tudomást venni róla, de valami ősi félelem ragadta el. Ugyanis még soha nem látta Danit ilyennek, ez pedig riasztotta.
Köszönés helyett a Dani megragadta Anna vállát, közel húzva magához lihegő lélegzettel, torokhangon így szólt:
- Szeretkezz velem! Pucéran akarlak látni!
- Ugye csak viccelsz, ahogy máskor is... ? - kérdezte Anna, de már sejtette, hogy ez nem így van...
- Nem, és felnyögött. - Amit anyámék is csináltak egyszer és én meglestem. Tudod? Tudom, - szólt Anna már rémülten.
- Mesélted már...
Durván nekiállt a lánynak és tépni kezdte a ruháját, miközben erőteljesen az ágynak döntötte őt.
Anna kérte, könyörgött, hogy hagyja abba, de Dani állatias ösztönei csak most törtek elő igazán. Nem! Meg kell ezt tennem! - acsarogta tébolyultan Mert szétrobbanok!
Hiába kiáltott a lány segítségért, hangját senki nem halhatta, mert csak ők voltak egymagukban. Sokszor hagyták Danit egyedül és ez épp egy ilyen alkalom volt.
-A lány remegő, meztelen testét zokogás rázta. S a fedetlen test, bódító illatát a fiú őrjöngve szívta magába. Lehúzta ő is nadrágját... Ismét látta felvillanni a képet, mint annak idején: anyja, apja meztelen... Ő is vadul csak azt akarta, hogy végre átélje a vágy gyönyöreit. Igen! Kiáltotta miközben állati ösztöntől hajtva, hangos nyögéssel a hiába kapálózó lányba hatolt...
Mindegy milyen áron, mert zavarodott elméje csak azt tudta, hogy kell...
A lány teste fájó görcsbe rándult, ahogy a fiú benne mozgott kéjesen hörögve. Kielégülésekor egy őrjítő ordítás hagyta el száját. Vigyorogva súgta: :rohadt apám, megcsináltam!

Évek múltán ismét ablak előtt ült Dani, de ez már az új örök otthona volt. Hófehér falak, idegesítő fények, szíjazott ágy és nyugtatókkal teletömött agy: a zárt osztály életképei voltak ezek
Emlékektől fosztott agy, fénytelen tekintet, kontrolálatlan kényszerű mozgás... Semmibe zárt világ, világba zárt senki volt az egykori Dani.
Újra ajtó nyílt, mint egyszer régen a vakító fehérségbe belépett Anna az ő lágy színeivel. Megállt Dani előtt és reszkető hangon csak ennyit mondott: - Megbocsátottam...
De Dani gépies hárító mozdulatot tett csak, és némán bámult maga elé, mert az áram mindent kiölt belőle. De mintha egy parányi kis sejtösztön most feléledt volna és mintha megbánásként, őrült zokogásba tört ki. Orvosok rohantak... kényszerzubbony...nyugtatók, sötétség, végtelen űr következett ismét.
Ezt látva Annában megfogant az a gondolat, hogy nem csak ő lett ennek a történetnek a szenvedő alanya, hanem Dani is már többszörösen megfizette hajdani tettéért a bűntetést...
Egy kibuggyanó kövér könnycseppel búcsúzott immár örökre tőle.

2007.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Fekete vasárnap
  2016-02-08 22:17:33, hétfő
 
 


György Emőke:
...... ............ Fekete vasárnap
(Ballada)

Ébenfekete haj, égszínkék szemek,
Egy fiatal srác jellemzői ezek.
Jó képű volt, tán túl okos és szerény,
Körülötte a világ mocskos, kemény.

Sodorta magával ez a vad örvény,
Napi gyógyszeradag -ez lett a törvény
Rászokott a drogra nem volt már kiút,
Elnyelte őt egy mély, feneketlen kút.

Volt egy szép, lány, kinek fontos volt nagyon
Ott volt vele minden mámoros napon.
Nézte, hogy gyötrődik, kábultan remeg,
Ha nem kapott drogot: ordít és fetreng.

Szíve megszakadt, nem tehetett semmit,
Fájdalmában sírt, hullatta könnyeit.
Sokszor megpróbálta már leszoktatni,
A ,,tiszta életbe" őt visszahozni....

De késő volt, sodródott csak az árral,
Küzdött a mámoros, vak ájulással.
Ifjú élete vakvágányra futott,
Minden nappal egyre mélyebbre jutott.

Akkor volt jó, ha droggal be volt lőve,
Ha nem így jött össze nyögött remegve.
A kábítószer fogságába került,
E rabságból kijutnia nem sikerült.

Ha erős, lett volna miért küzdeni,
A lány sírig tudta volna szeretni.
A fénylő tekintetét ismerte meg,
El fogja veszíteni, attól retteg...

A srác étele, itala lett a drog.
érezte, hogy hamarosan menni fog...
Kusza, zavaros minden gondolata,
Álmatlanul telt minden éjszaka.

Kint hét ágra sütött a Nap fényesen,
Bent karba mélyedt egy tű élesen...
A dermedt testen hideg futott végig,
Lerogyva szemét emelte az égig...

...... ........... ........... ........... ........... ............

Mikor a lány feldúltan megérkezett,
A fiú csak feküdt, már nem lélegzett.
Szívet tépő sikoly hagyta el ajkát,
Nem adhatja fel - kihordja magzatát...
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Jókedvű február
  2016-02-08 22:14:04, hétfő
 
 


György Emőke:
...... .......Jókedvű február


Február, február
Nevet a napsugár,
Táncol a hóember
Farsang jár jó kedvvel!

Kint jégcsap csilingel,
Ugrál a cilinder
Szólót jár a csizma,
Ring a frakk karizma!

A szoknya szambázik,
Harisnya salsa-zik
Nyakkendő énekel,
Vidámság. ének kell!

Tavaszt vár mindenki,
Derűnk is ezt jelzi
Jelmezes karnevál,
A szavunk is eláll!

Álarcok,- szebbnél szebb,
Színes és fehérebb
Férfi lány bőrében,
Lány fiú ingében.

A kutya macska lett,
Nézd ott! - Egér balett!
Senki sem az aki,
Mindenki valaki.

Cukros, fahéjas fánk,
Tele vele a szánk
Rumbázik gyomrunkba,
Míg leér hasunkba.

Bohókás társaság,
Jókedv tetőre hág
Arcon derű táncol,
A szív is viháncol!

Űzzük el a telet,
Meleget, ha lehet!
Nyílik a hóvirág,
Így lesz szép, jó világ!

2014.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Szüleim
  2016-02-08 22:00:19, hétfő
 
  ...... ........


György Emőke:
...... ........... ........Szüleim

Két mindig ragyogó csillag szívem egén,
Akiket mindennél jobban szeretek én!
Földi őrangyalaim ők ketten nekem,
Édesapám és anyám legyetek velem!

Ha perzsel a forróság üde vízcseppek,
Forró parazsak, ha marnak a hidegek.

Mikor reményvesztettség vesz erőt rajtam,
Két szempár reménysugárként időz rajtam.

Apám ereje biztonságot ad mindig,
Anyám meleg szava gyógyírként hat, csitít.

Ha rossz útra tévedek, figyelmeztetnek,
Két kezemet megfogva visszavezetnek.

Akár igazgyöngyök a tenger legmélyén,
Úgy laknak ők ketten a lelkem rejtekén.

Fénylő napsugarak az életem fölött,
Két, derűs kacajom zokogások között.

Nélkülük megszűnne a fény és levegő,
Ha belegondolok szívem oly remegő.

Fájdalom és bánat gyorsan tovatűnnek,
Ha áldott karjukkal gyengéden ölelnek.

Szívük szeretete betakar selymesen,
Szemük, mint a sasé úgy figyel élesen.

Amikor könnyezek ők is velem sírnak,
Szeretnek féltőn, óvón magukhoz hívnak.

Védő menedékeim a vihar elől,
Az egyik jobbomon, a másik bal felől.

Ha a sors aláhúz, letaszít a mélybe,
Megkapaszkodhatok szüleim kezébe.
Fohászomat most őértük suttogom el,
Őrangyalként még sokáig élniük kell!

2005.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Embernek lenni
  2016-02-08 21:54:25, hétfő
 
 


György Emőke:
...... ............Embernek lenni

Embernek lenni nem könnyű,
A bűn gyümölcse gyönyörű!
Verejték és nagy küzdelem árán,
Maradhatsz igaz ember - nem sátán.

Születni, élni - nem elég!
Többet kíván tőlünk az ég.
Vasakarat, mert a sors eltipor,
Alázat akkor is, ha létünk por.

Amikor talmi a világ,
Megmaradni, ha nincs virág.
Ha néha a torz állat jön elő,
Fájó érintéstől reszket velő.

Létben sodródva folyóként,
Ömlünk szilaj vizesesként.
Erővel kapaszkodunk voltunkba,
De elveszünk gyarlóságainkba.

Ember testű sátáni lény,
Istennél van csak a remény!
Mióta ember, bűn is létezik,
Egymás ellen mindenki vétkezik.

Hogy legyen az ember, ember,
Ha gátját törve lenni mer...?
Mer ellent mondani túlzó vágynak...
Mer ellen állni vad csábításnak...

Meg érti a másik embert,
Enged álmának, mit nem mert.
Hamis fények közt tiszta szempárt lát,
Imába zárt lelke felhőn száll át.

Nem könnyű,- nem lesz az soha!
Nem elég ide iskola...
Szívvel-lélekkel képesek leszünk,
Emberek módjára, hogy szeressünk...

2005.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Tovatünő gyermekkor
  2016-01-17 20:48:30, vasárnap
 
 


György Emőke:
...... ........... Tovatűnő gyermekkor


Gondtalan évek úgy elszálltatok
Játékos percek megmaradtatok
Gyerek fejjel minden olyan szép volt
Nem volt az égen komor, sötét folt

Csodaszép, lágy, virágos mezőkön
Repültünk a gömbölyű felhőkön
Erdő közt madarakkal daloltunk
Zöldfüves réteken barangoltunk

Nem észleltünk rosszat a világba
Elmenekültünk anyánk karjába
Az otthonunk meleg szeretete
Gyermeki búnkat elfeledtette

A nap ragyogott naiv arcunkba
Könnyű szellő belefújt hajunkba
Kacajunk az égig felhallatszott
Víg jókedvünk mindent beborított

Helyettünk aggódtak a felnőttek
Szívvel, odaadással neveltek
Óvtak a gonosztól, minden bajtól
Féltettek a zavaros világtól

Ez a szép álomkép most is bennem él
Harmatcseppes hajnallal útra kél...
De elszállt, mint egy szárnyaló madár
Mi nem jön vissza soha- soha már...

Gyermekkorom, mint egy szép látomás
A múltból megmaradt felvillanás
Már csak egy nagyon hű, kopott emlék
Amelyet még ezerszer átélnék

Újra élni ezt a kort nem lehet
Felnőttként kell élni az életet
Átélve sok szenvedést, könnyeket
Megtapasztalni az érzéseket

Eddig a szépet, jót vettük észre
Eztán lépünk a lét rögeire
Nem lesz, mindig ott szülő és otthon
Magunkra számíthatunk utunkon

De ha a gyermekkorból merítünk
E szép emlék beragyogja éltünk
Álmainkban, ha néha visszatér
A legdrágább kincsnél is többet ér!

2002.
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Égi pék
  2016-01-17 20:37:17, vasárnap
 
 


György Emőke[
...... ........... Égi pék


Égi pék szitál,
nem is hezitál.
Hó-lisztet a földre,
hegy csúcsára, völgybe.

Gyúrja a tésztát,
indít lavinát.
Most csipkeruhát ölt,
bokor és örökzöld...

Fehér hó-liszt hull,
földre paplanul.
Égi pék, ha kavar,
jön is a hóvihar!

Mit akarsz sütni?
Ki fog derülni!
Amit kisütöttél,
nem más: patyolat - tél!
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Lebegés
  2016-01-15 17:16:53, péntek
 
  ...... ............


György Emőke:
...... ........... ....... Lebegés


Iluskával a tündérlégbe
Beleharapva a nemlétbe
Nem kell drog, hogy átéljem
Nem kell az, hogy én kérjem

Csak spontán jön, hív és elragad
Előtte még egy randit sem ad
Testemet bérbe veszi
Dermedté, rabbá teszi

Vak kendőben elrejtett percek
Visztek, eszméletlenné tesztek
Agyamban a meg nem élt
Pillanat már útra kélt

Elkezdődik a visszajátszás
Az elrabolt emlékbirtoklás
Agykontrollom működik
Zihálásom megszűnik

Zavaros zaj-képek, agyamban
Testem végre már nyugalomban
Elenged a görcscsapda
Hol rázott, most csókolja...

Ötpercnyi csupán a köztes lét
Azután boldogság árad szét
Miből jut mindenemnek
Győzelem az életnek!
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 398 db bejegyzés
Összes: 5140 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 326
  • e Hét: 10288
  • e Hónap: 34264
  • e Év: 445613
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.