Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Fekete István - Nyár végén
  2021-08-29 17:18:42, vasárnap
 
 


Fekete István - Nyár végén

Az árokparton elnyűtt gyalogút
És az erdőkben Augusztus seper,
A domboldalon avult fű lapul
S némán búvik a csattogó eper.
A patak szélén sárga liliom,
Virágán kopott, fényes poszméhek,
A buzogány a víz tükrét nézi,
S a mélyben magasságát az égnek.
S alkony ha jön, a nád alig zendül,
Barna szántásba dől már a határ,
Kökénybokorban üres a fészek
És a bokor alatt alszik a Nyár.

(1963)

 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István: Tévedések
  2021-07-31 19:20:34, szombat
 
 


Fekete István: Tévedések

Bolond ember verseket ír,
aki okos, az szerez...
Megtartja azt, mit megszerzett,
s nem hajszol emlékeket.

Bolond ember összeroskad,
ha benéz hozzá a múlt,
okos ember újat szerez,
s eldobja mi vízbe hullt.
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István szavaival kívánok további szép estét
  2021-07-23 18:34:12, péntek
 
 


Fekete István - Nem kívánok ragyogást

,,Nem kívánok ragyogást,

pénzt, dicsőséget.

Csak egy tűzhelyet kívánok.

Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek.

Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet,

és kevés embert.

De az aztán Ember legyen!"

 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Én vagyok, Rozi néni...
  2021-03-14 10:12:18, vasárnap
 
 


"Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
- Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
- Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
- Maradjunk csak itt, Rozi néni.
- De itt füst van.
- Az a jó, Rozi néni.
- Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
- Tegyek még a tűzre?
- Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha."

Fekete István részlet: Otthon voltam
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István - Egyedül
  2021-01-25 18:01:32, hétfő
 
 


Fekete István - Egyedül

Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.

Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhálótól a falevélig,
Üres fészek, halk nyári emlék,
- Távoli ködök és földes hajlék -
A bedőlt, bortalan pincéig.

Az előbb dőlt be... Odanéztem:
Dől?... Hát dőljön, ha dőlni akar.
Csak a pókháló ne szakadjon,
Arany falevél megmaradjon,
S amit az idő és köd takar.

A szépség, a simogató kéz,
Csíra a makkban: végtelen hit,
Hogy lesz még ünnep a világon,
Elmúlt könnyek a szempillákon
És elmúlt tél - ami melegít...

Tüzet raktam földes szobámban,
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend, enyém a határ
Holnapot váró reménysége.

(Keletkezési ideje ismeretlen)

 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István -Tél
  2021-01-13 23:35:24, szerda
 
 


Fekete István-Tél

Cinkék járnak szívem ablakára,
a madárkákat réget etetem.
De most már néha gondolkodni kezdek;
meddig tart vajon az élelem?...

Meddig tart kint a tél, bent a meleg,
szívem mikor fog elsötétülni,
s vágyaim utolsó, szép madara
mikor fog búsan elröpülni?...
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Ünnep után
  2021-01-08 11:20:21, péntek
 
 


Fekete István - Ünnep után

Elmúlt az ünnep, fáradt a város,
Sötét szobákban kopott fenyők,
Bús gyertyacsonkok és álmos mackók,
Bádogvasutak és törött hajók.
Künn hull a hó az ablak előtt.

Künn hull a hó. A nagy erdők alatt
Mint néma árny, oson a róka.
Surran a patak mohos híd alatt,
Sziszegő szél sepri a partokat,
S dúdol magának tegnap óta.

Régi a dal és régi az ünnep.
A tél havas csókja most meleg,
És tiszta, mint a szálló, szűzi hó,
Mint az imádság, a legutolsó...
Itt nem múltak el az ünnepek.
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István - Titkos kalendarium - október-
  2020-10-15 15:37:41, csütörtök
 
 


Titkos kalendárium (részlet)

A mulandóság sója, a dér már az
OKTÓBER
szülötte volt, amikor csak azok maradtak a kertben, akik nem vándorolnak, s egy-egy vendég, aki még vándorlásban volt. Egyik reggel az örvösgalamb pihent meg a hársfa száraz ágán, és amikor suhanó érkezésére peregni kezdtek a levelek, a fa már válaszolt is hangtalan kérdésére:
- Mi újság lenne? És az úton?
- Semmi. A varjak készülődnek, a libanép is úton van, az erdőben vágják már a fákat.
Ezzel felvágódott a levegőbe, mert a vadgalamboknak a kevés pihenő is elég.

Az utcán a kis kalauznő már télikabátot vitt a karján, a kutya bundája vastagodni kezdett, az idei cinkék vidáman tornásztak az ágakon, egy csúszka a farepedésekbe dugdosta a magvakat, amit megenni már nem tudott, mert előrelátó volt, s ezt így tanulta. Aztán kireppent a ház elé, mert fát hordtak a pincébe, és a törmelék között mindig akadt valami féreg.

Később füstölögni kezdtek a kémények,...

(1962)
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Fekete István - Csigabiga
  2020-10-08 12:42:59, csütörtök
 
 


Fekete István - Csigabiga

Elindult egy csigabiga ország-világ' látni,
Ungot, berket, öreg erdőt, nagy rónát bejárni.
Híres lenni, messze menni: ez volt minden vágya.
Hátán háza, tarisznyája, selyempárnás ágya.

Megy a csiga, megy sietve, egy hétig, két hétig,
Gyalogúton, kocsiúton végestelen-végig.
Ki a kertből, be a kertbe, hajh, de nagy a világ!
S nagy sokára el is érte egy ház magas falát.

Itt a csiga feltekintett, fel a magas égre,
S büszkén hitte, mindent bejárt, ez a világ vége.
Mert igaz, ment nem egy napig, de legalább százig,
És el is ért - szegény csiga -, el a szomszéd házig...

(1940)
 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Léleksimogató Fekete Istvánttól
  2020-09-20 13:48:47, vasárnap
 
 


Fekete István - Szeptember

Még zöldek a fák és beszédesek a patakok. Még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak, és egymásra rakják a titkon lehullt sárga leveleket.
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében, és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi, és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalon, szüretre kongnak a mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi bogár sír, s a vén diófák árnyéka nagyobb, mint amilyen messze ér.

És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak, és hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat! De a Tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek, és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre.
Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék cserregnek valamit az almáknak és a szilváknak, de eljön az est, és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ. Csak a bagoly imbolyog a csend hátán, és csak a méhek zúgnak a kasban, ahol a nyár édességét és a virágok illatát őrzi az aranyló méz.

A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a szántásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon, a nádbugák tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői szekerek úgy dübörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.

És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogy csattanik a kiáltás, de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni valami régi sírás, fájni valami régi bánat.

S a tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut és az álmokat, az erdőket és a mezőket, az élőket és a temetőket a virágos kalapú, meleg kezű, bús magyar Ősz.

(1948)
Az illusztráció Papp Gábor: Balatoni panoráma című festménye.

Léleksímogató, békességet, nyugalmat áraszt. Az ősz minden szépsége benne van.

 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2021.09 2021. Október 2021.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 99 db bejegyzés
e év: 1631 db bejegyzés
Összes: 4709 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 401
  • e Hét: 941
  • e Hónap: 9214
  • e Év: 123437
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.