Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Két karomban ringatva
  2011-07-25 23:26:06, hétfő
 
  Két karomban ringatva
Szilágyi Hajni - Lumen

A torz nappalokat
magadban hordoztad némán,
zokogó csended elvetélt,
mint bábbölcsőben haldokló lepkeszárny.
( Két karomban...
ringatva...)

Testünkre nyújtózik a meztelen éj
búvó ölelése,
ránk zuhan a lomha vénhold
sápadt fénye.
Ruhátlan árnyunk lassan kúszik felfele.

Ujjaim hajadba fonom,
pilláiddal játszom,
pihegő sziluetted körül
mosolyom táncol.

Hangomba bújsz reszketve,
e ringó félhomályban,
hogy a vajúdó hajnal ölében...
egy lüktető szárnycsapással,
újra születhess a mának.

Hajnali szél, karcold álmaink tükörfalát,
játssz vad futamokat a bíborég-zongorán.
Hisz a néma ködhomályban csak
Isten márványkönnyei koppannak.

Széthullott szilánkjain,
a Csend ordít odakint...

Benn himnuszokat zengsz fülembe,
szorosan beléd zárul lélegzetem.
Csupasz létembe burkolod magad
... bennem élsz,
s én csak veled lélegzem...
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Felöltözhetsz Kékbe
  2011-07-25 23:24:35, hétfő
 
  Felöltöztetsz Kékbe
Szilágyi Hajni - Lumen


Sikoltó szelek kócolták a lelkem,
az álmok könnyei arcomra dermedtek,
a szavak néma hangokban lángoltak,
ujjaim közül hamuként szétszóródtak
zuhantam...
Vakon tapogatózva fényt loptam az útra.
feléd indultam...
Levegő-örvény csendjében éreztem,
hozzád végleg hazaért léptem.

Pőre lelkemmel, reszkető testemmel
most gyertyalángod mellé kuporodom,
fényében látom múltad,
és szemedben tükröződő arcom.
megmosdatsz...
felöltöztetsz Kékbe...
Fekhelyed lesz holtomiglan,
holtodiglan menedékem.

Fénnyé roppan körülöttünk a csend,
tompa érintésedre is megrezzenek.
mellém térdelsz...
Kezed kezemmel imára kulcsolod,
az álmokat már velem suttogod.
Lecsukódó pillámra
az utolsó könnycsepp burkot von.
súgod...
Ha magadra vigyázol, lelkem is óvod.

Bíborbarlangjából lép ki a hajnal,
harmatcsíkokra tapad rá szárnya,
csendes létnek álma lettél.
mellém bújsz...
lehunyod szemed...
Hisz' fekhelyem lett holtodiglan,
holtomiglan menedéked.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Lélek-szilánkok
  2011-07-25 23:23:09, hétfő
 
  Lélek-szilánkok
Szilágyi Hajni - Lumen


Pillámra alszik a fáradt fény,
álom fátylakat szaggat az éj,
ringat a hinta, fel-le
elkap egy kéz.
Magához ölel... majd eltaszít,
az álom tovább repít.
Túl a mindenen, azon is túl.

reszketek... sejtelem
kinyitom szemem

Fenn a magasban látom,
mélységben tárul ki a végtelen,
a fény-pocsolyák tükrén át,
sikoltó csend béleli ki
gyermekéveim szobáját.

A réseken behunyorít a reszkető világ.
Ott, hol soha nem ringatott ölében anyám,
csak az alázat szavai dúdolták az altató-zsoltárt.
Fázom e kietlen, hallgatag tájon.
Ott, hol Isten könnyei dermedtek jégvirágként a falakra,
s ajkamra fagyott az első szavak boldogsága.
Ott, hol annyiszor megbocsátottam neked,
de válaszként csak jégszilánkok sebeztek.

reszketek... félek
becsukom szemem

Arcomról letörölt könnyeim
már magamban hordom,
szélkezekbe simul arcom.
Mélykék ruháját szaggatja az éj,
bábba fonódott selyemből szakad ki
a hajnali fény.

Megáll a hinta,
elkap egy kéz,
magához szorít,
átölelve félt.

érintésedhez simulva
kapaszkodom most beléd
már nem félek

Felénk fordul, körbe fon
a mezítláb osonó hajnali csend.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Égő gyöngyfüzérekbe morzsolom
  2011-07-25 23:21:41, hétfő
 
  Égő gyöngyfüzérekbe morzsolom
Szilágyi Hajni - Lumen

Apám! Hányszor mondtam,
ó, hányszor kértelek gyermekként,
térdelj le mellém esténként,
kulcsold össze két kezed,
és mondd velem az imát,
Én Istenem, Jó Istenem...

S te mondtad ...és hittél,
hogy valaki majd kinyújtja feléd kezét,
mikor félhomályban ülsz egymagad,
s reszkető farkasbőrbe bújva vonyítod
a néma hold, könnyező szavát.

Hányszor kértelek, üvölts, ha fáj,
ha a kandalló tüze is megfagy szobádban,
lángnyelve már nem perzsel,
s jégcsapként sérti fel lelked,
mint egy élesre csiszolt hamis gyémánt.

De néma maradt a száj,
és béna lett a kéz, a láb.
A tétova idő a jövőbe mart,
s ólomlábakon tiporta szét,
azt amit építettél magad köré.
( légvár, csudakastély, homokvár,
összedőlt már rég )

Zokogtam érted, ne hagyd magad,
ha az éjárnyak feléd osonnak,
vak lepkeként körbe ölelnek,
és a magány, a kötélként megfeszülő éjben,
rád könnyezi az utolsó cseppjét.

Hányszor kiáltottam...
Térdelj le és mondj egy imát!
Érted, értem, értünk...
s majd a zuhanásokból is visszatérsz,
még akkor is, ha kíntól gyötört tested,
és fáradt lelked üvöltve fáj...
Csak mondd...vagy suttogd az imát.

De te széttártad kezeid, elindultál.
Az örvénylő mélynek feküdtél.
A súlytalanság bélelte ki
felfele zuhanásod,
a menny felé.

Hogy fájsz-e ott, hol most vagy?
Nem tudhatom.
Magam lettem nélküled.
És most én fájok.
Egymagam térdepelek a fél úton,
a végtelen kapuját megnyitva feléd.
Kezeim összekulcsolom,
égő gyöngyfüzérekbe morzsolom
arcomról csorgó könnyeim.
S csak suttogom... mondom
Hallod Apám?
Üvöltöm...
A nesztelen csendben utolsó imám,
hogy tudja végre az egész világ...
Nincs Istenem!
Nincs Apám...
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Csitt, csend, suttogja szemem
  2011-07-25 23:16:38, hétfő
 
  Link



Csitt, csend, suttogja szemem
Szilágyi Hajni - Lumen


Csitt, csend... suttogom...
kiles a néma ezüsthold,

az éj fátyolcsillag résein át.
Sejtelmes fényével öleli körbe
ruhátlan álmunk buja vágyát.

Te rám nézel kócos pilláid mögül,
álmunk angyal szárnyakon repül,
a fény simulva megpihen arcodon,
és hangomon simogatja füledbe,
gyere ide, bújj karomba,

gyere... gyere.

Csitt, csend... suttogom...
hogy újra lássalak, lehunyom szemem,
szárnyakkal borítja testemet tested,
bőrünkre gyöngyöket rajzol a telihold,
a fáradt hajnal előttünk mezítláb oson,
arcodat érzem csendemben arcomon.

Csitt, csend, most ne szólj!
Ránk csukódik az éjtemplom ajtaja,
keresztem vagy,
s én rád feszülök
örvényeket suttogva...
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Izzó csend fénye
  2011-07-25 23:13:57, hétfő
 
  Izzó csend fénye
Szilágyi Hajni - Lumen


A hajnal halkan kúszik fel az ablakon,
harmatgyöngyök gurulnak szét az avaron,
szél pengeti húrjait a reszkető fényben,
izzó csendfények zuhannak lefele az égen.
Odakint szél süvít, bent máglya lángol,
vágyunk egyre hevesebb tangót táncol,
szédítő vihart teremtesz forró testem köré,
zihálva sikít fel ajkamról a vad szenvedély,
majd rám hajolva kezeddel csitítasz, remegve
súgod...szeress...szeress még ... ne engedj el,
hisz szemed fényében saját vágyam látom,
leheletedbe burkolózom, bizseregve érted fázom.
Érzem betakar viharod és táncoló lángod,
kérlek, repíts fel még magasabbra!....kiáltom,
hol a gyönyör cseppjei arcomon csillannak,
ébren, alva, súgva, kiáltva, csak téged akarlak.
Tombolj, ne kímélj, járd velem e buja táncot,
a mámor sejtelmes fényébe lassú köröket rajzolj,
s mikor mellénk simul a hajnal osonó árnya,
testem megpihen rajtad, mint fáradt lepke szárnya.
Lehunyt pilláim mögött most sóhajod simogat,
így veszel el lélegzetemben, csendben, boldogan,
s a bíbor ég tovább hasad, a pirkadat ölelő karjában,
add a kezed, koppan a csend álmaink ablakában.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
Hajnali mennyország
  2011-07-25 23:10:33, hétfő
 
  Hajnali mennyország
Szilágyi Hajni - Lumen


Kérlek, ne menj még...most még ne...
hajnal fénytükrében látom arcod
ahogy rám hajol vágyó sóhajod,
testemen érzem vágyad szelíd ringatását
ezer karod ölelő suttogását,

rálehelem a hajnalfény égi vásznára,
táncoló lelked fényárny folyamára,
hiányodért zokogó könnyeim szavát,
mikor az ajtó becsukódik rám,
s a lábujjhegyen kilépő árnyékod után,
álmaimra kattan halkan a zár.
Kérlek, ne menj még...most még ne...
szállj fel velem a fénylő magasba,
túl az üveghegyen, és azon is túlra,
veled él és születik bennem az álom
nézd, angyalszárnyaim most neked adom,
jól vigyázz rájuk, mert a zuhanásban
oly' könnyen fehér köddé válnak,
óvatosan lépj velem az álmok végtelen kertjére,
hisz szárnyaim nélkül, már te sem repülhetsz el.
Kérlek, ne menj még...most még ne...
látod, sóhajom a csillagok közt hagyott
egy pulzáló, vörös fényű pontot,
a szívem az, és csak neked él fényem,
érzem, ahogy életre kelve lüktetek benned,
s már egymásnak születünk újra és újra,
éjkeringőnk elkísér minket fényéveken túlra,
de lásd a mennyország hajnalban itt a földön ér,
kérlek, ne menj még, maradj velem....maradj még...
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Hajni - Lumen  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 62 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 8854 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 14287
  • e Hónap: 49653
  • e Év: 225504
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.