Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Csak várja, egyre várja őt...
  2012-05-13 06:53:51, vasárnap
 
  ...... ........... ..............


Győri Vilmos:
...... .......... Csak várja, egyre várja őt


A harcba ment a többiekkel
Az özvegy édes jó fia,
Kis hajlékában nagy bújával
Egyedül maradt az anya.
Könny áztatá, sóhaj kisérte
A vészes útra elmenőt,
Utána egy öröm maradt csak:
Hogy várja, egyre várja őt.


Ó senki sem fest szebb színekkel,
Mint a nagy művész : a remény!
Hogy visszatér erőben, épen,
Hogy sírnak egymás kebelén
Naponta száz meg száz alakban
Lefesté e boldog jövőt,
Egy ír van a jelen sebére,
Hogy várja, egyre várja öt.


Levél levélre váltva ment s jött;
Hosszú mi ment, s mi jött -- rövid!
De mit törődik ő sorokkal!
Nem is kíván mást, csak nevit!
Csak azt az egy legédesebb szót,
Egyedül örvendeztetőt:
"Élek!" Szívének más nem is kell,
Hogy várja nyugton egyre őt.


Az volt az első gyásznap aztán;
Midőn a válasz elmaradt.
A harctéren zavart világ lett.
Most vérbetűkkel írtak ott,
Hogy is lehetne azt kívánni,
Találjon arra most időt!...
Másnak se jött... szív légy türelmes!
Csak várj, nyugodtan várd be őt!


Majd győzelemnek híre futja
Rivalgva be egész hazát.
Örömtüzek lobognak égre...
Megnyertük a döntő csatát!
A hős sereg már visszatérhet...
"Dicsőn fogadjuk a dicsőt!"
Ki mind eléjök! üdvözölni!
...S az anya is ment várni őt!


Nem volt öröm még a világon
Ennél nagyobb, szebb, hangosabb,
De aggodalom sem az övénél
Gyötrőbb, setétebb, kínosabb!
Mint gátjatört folyónak árja,
Oly gyorsan, szörnyű módra nőtt...
Irigy lett... mért hogy néki kell csak
Ilyen sokáig várni őt?!


Miért...? Egy szó kimondta aztán!
Válasza rá egy szörnyű jaj!
Mint földre hullt : ajkán sikoly volt,
S mikor fölkelt: már csak kacaj.
"Lám a bohók hova tűnének?!
Már senki, senki nem vár érkezőt?!
De ő marad. Ő tudja, megjön!
Meg, megjön... ő bevárja őt!


És várta... várt, míg földre, égre
Az éjhomály ráborulna,
Haj, tud borulni olyan éj is,
Melynek sosem lesz hajnala!
De még e rémes éj, az is gyújt
Egy csillagot, kecsegtetőt,
Min elmereng az ily szem is még :
S e csillag az : hogy várja őt.


Házát naponként feldíszíti,
Puha ágyát megveti:
"Szegényke fáradt lesz, ha megjön,
Pihenni mily jó lesz neki!"
Asztalt terít kettőre szépen,
Egészen úgy, mint azelőtt,
Mindent csak úgy mint ő szerette...
Így várja, egyre várja őt.



Senkit se bánt, senkit se rémít.
Oly nyájasan el-elbeszél;
Szava oly lágy de oly csapongó;
Mint a bolyongó esti szél.
Megállapodni nyugta nincsen,
Csak ott, csak ott tart pihenő,
A legszebb gondolat-virágnál:
Hogy mily epedve várja őt.


Hervadt, pusztult körötte minden;
Csak egy nem, nyájas mosolya, .
Ezt legvégső leheletéig
Megőrzé arca, ajaka.
S hogy eljövének s ráteriték
A szürke, gyászos szemfedőt:
Ez a mosoly volt a bizonyság,
Hogy most már újra látja őt!

...... ........... ..........

 
 
0 komment , kategória:  Győri Vilmos  
A régi karszék
  2012-05-13 06:46:35, vasárnap
 
  ...... ........... ........... ...........


Győri Vilmos.(1838-1885.)
...... ...........A RÉGI KARSZÉK.

Ne bántsuk ezt a régi zsöllye-széket,
Maradjon itt tovább is, angyalom.
Miért kivetni újabb társi végett?
Hát veszni kell-e mindennek, ha rom?
Mi sem vagyunk többé akik valánk,
A sor nem egy csapása sujta ránk:
S azért ugy-é oly édes még az élet;
Ne bántsuk ezt a régi zsöllye-széket.

Ez volt egyik legelső szerzeményem,
Első pehelyke kis fészkünk ölén.
Pompára nem telt, - ám csak úgy szegényen
Magamhoz illő bútort vettem én;
De büszke lettem mégis általa,
S tudod miért? Ez már enyim vala.
Oh hidd el, édes, sokat fáradoztam,
Amíg csak ezt is e szobába hoztam.

Oh hányszor ültem álmodozva ebben,
S pipám amíg veté a felleget:
- Mint a madár, mely szárnyra kelve lebben -
Bejárta lelkem mind a hét eget.
S ah hány, de hány légvárat alkotott,
Hír, név, dicsőség hogy ragyogtak ott!
A füst eloszla, - s mind a többi véle,
Csupán e régi szék maradt belőle.

S hogy meglőn amit én magam se hittem,
Midőn enyimmé lettél, hitvesem!
Oh hányszor ültél hív ölemben itten,
Szerelmedet susogva édesen.
Ölelt a kar s fejed lehajla rám,
Virágos ág te, vész ütötte fán;
Csevegve most, majd szívedhez szorítva,
Mindig szeretve, mindig boldogítva.

Sebes folyó a gyors időnek árja,
Ragadja gyorsan éltünk csónakát;
Ma még virágit a tavasz kitárja,
Megcsapja holnap őszi dér a fát;
S kivált ha boldogan tünik napunk,
Az élet illan, mint ha álmodunk:
Ma még erembe forr a kedv, az élet,
S holnap ha nézed, - ím a fürt fehér lett.

Majd itt ülök le, újra itt e székben,
Ha névnapomkor ajtót nyitva rám,
- Tavasz virágival szelid kezében -
Köszöntni jő nagyatyját unokám.
S ha kedvesim csoportja itt megáll:
Hozzám képest mi akkor a király?
Hány aggodalmat ád a trónus annak!
S lásd, ennek itt csak boldogsági vannak.

S mit tudom én mi érzet súgja nékem,
Hogy majdan egykor csöndes estelen,
Fáradt fejem lehajtva itt e széken
Halálos ágyammá is ez leszen,
S hol e szív annyi élveket talált,
Boldog, ha itt köszönti a halált;
Jövőnkre intést, mult felől emléket:
Ne bántsuk, édes, ezt a régi széket!

...... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Győri Vilmos  
Mesebeli kiskirályhoz ....
  2012-05-13 06:42:46, vasárnap
 
  ...... ..............


Győri Vilmos
...... .........Mesebeli kis királyhoz...


Mesebeli kis királyhoz
betévedt egy kis leány
Hogy az éppen ozsonázott,
tulipános udvarán.

Ugy-e szép itt, ugy-e jó itt?
nézz csak ide meg oda
Bársony itt a gyepes udvar
.drágakő a palota.

Nézd a libám ezüst tollú,
aranyszőrű a cicám:
Ugy-e itt maradsz minálunk
örökre te kisleány?

Köszönöm a meghívását,
de el nem fogadhatom
Szalmatetős kicsi kunyhó,
az a ház hol én lakom.

A mi libánk közönséges,
nem aranyos a cicánk:
De ott van a két testvérem,
édesapánk meg anyánk.

Ha ölelnek, ha csókolnak,
fejem rájuk hajthatom
Szalmatetős kicsi kunyhót
a világért nem adom.

...... ........... ........... .......

 
 
0 komment , kategória:  Győri Vilmos  
A második asszony
  2012-05-01 12:32:33, kedd
 
  ...... ........... ............


Győri Vilmos
A MÁSODIK ASSZONY

Egyszer úgy éjféltájt ablaküveg koppan,
Második asszonynak szíve nagyot dobban,

Fölriad ijedten. Halotti ruhába,
Álom-e vagy látás? - ki van a szobába?

"Mit akarsz, mi dolgod eltemetett asszony?"
"Kérdeni jöttelek, te második asszony!

Volt nekem egy édes, szőke hajú lánykám!
Hol van az én szelíd kézbeli báránykám?"

Mit tehetek róla? ! Gondosan ápoltam;
Ha baja súlyosbult... én oka nem voltam... !"

"Látnak a halottak! Élő ne hazudjon!
Nincs titok a földön, mit az ég ne tudjon!

Sírt sokat, azt mondtad, tőle nem alhattál;
Neki fejes mákból álomitalt adtál,

Ó, ez a két szép szem! Mák, hogy elaltatta!
Alszik már! De te még csak most nem miatta!"

"Menj! Ne gyötörj. Hadd el! Gyilkos a beszéded.
El, el a szememből! Látnom iszony téged!"

"Volt fiam is nékem. Én drága szerettem!
Szófogadó, kedves, sohase büntettem.

Gyenge fűszál, amint lenge fuvalomra:
Jó szíve úgy hajlott anyai szavamra."

"Elmakacsult; kértem: rá sem ügyelt: feddtem -
Elment bolyongóba, arról se tehettem."

Látnak a halottak! Élő ne hazudjon!
Nincs titok a földön, mit az ég ne tudjon !

Űzted elüldözted! Téli hideg éjjel
Verted ki a házból a vizes kötéllel!

Minden éjjel itt láss : jövök előkérjem
Szőke hajú lánykám, árva fiam, férjem!"

Kívül az ajtónál még leborult térdre!
"Megfagyok, eressz be!" De hiába kérte.

Anyja, te, az élő, nem vette fülébe;
Akkor a halotthoz jött a temetőbe,

Sírását síromnak mélyire hallottam,
Oda befogadtam, álomba ringattam."

Menj, ne kínozz! Hadd el! Megöl a beszéded!
El, el az ágyamtól! Látni halál téged!"

"Hát szeretett férjem, gyermekeim atyja?
Mért hogy a hajlokát, éjjel ide hagyja?"

Mit tudom én hol jár?! Más örömi vannak:
Cimbora, vigasság, tivornya kell annak!"

"Látnak a halottak! Élő ne hazudjon!
Nincs titok a földön, mit az ég ne tudjon!

Nagy teher a bánat, kín a hordozása, -
Nem tüzes bor: hűvös hab a gyógyulása!

Nézz amoda messze, mély Duna partjára...
Ott süt a sápadt hold halavány arcára!"

"Vidd a kezed innen! Sírba vissza véled!
Százszor halált inkább, mint a te beszéded !"

"Halál a kínoknak boldog megszűnése;
Ne legyek tiednek ilyen enyhülése!

Életedet Isten még hosszúra nyújtsa,
Bűnödet éjenkint jövetelem sújtsa;

...... .......

 
 
0 komment , kategória:  Győri Vilmos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 398 db bejegyzés
Összes: 5140 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1693
  • e Hét: 13289
  • e Hónap: 37265
  • e Év: 448614
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.