Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 249 
Nemzeti Konzultáció Trianonról:Túl az első százezer aláírás
  2017-11-28 20:41:07, kedd
 
  Nemzeti Konzultáció Trianonról: Túl az első százezer aláíráson

Novemberi nemzetpolitikai előadása keretében Patrubány Miklós bejelentette, hogy számításai szerint egy hónap után a Trianonról szóló Nemzeti konzultáció túljutott az első százezer aláíráson. Az MVSZ elnökének előadása az alábbi linken nézhető meg:


Link




 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Gondolatok Rácz Sándor írásából
  2017-11-03 21:35:04, péntek
 
  Gondolatok Rácz Sándor írásából:


- 1956 az egész emberiség számára képes volt történelmi távlatokban meghatározni az emberileg élhető világ fejlődésének útját.

- A kommunizmus nem az emberiség fejlődését szolgálja, hanem egy szűk, hatalomra vágyó csoportét, akik a hangzatos jelszavak mögé bújva végigrabolták a világot.

- Ha a világ elfogadná a magyar forradalom értékeit, akkor a világnak abba kellene hagyni a pártos politikát, amelyről az idő bebizonyította, hogy nem szolgálja az egyetemes fejlődést.

- Minden tébolydai törekvéssel szemben állítom, hogy a nemzeti politika fog győztesen kikerülni ebből a nemzetközi arénából, mert a nemzetköziséget csak a gaztettek és a gazemberek elrejtésére agyalták ki. A nemzeti politika alapja a felelősség.

- A forradalom percek és órák alatt dönt olyan kérésekben, amelyekhez békés állapotokban évek, évtizedek szükségesek.

- A világ 48 országában 28 nyelven üdvözölték a magyar forradalmat, és Afrikában a pásztorok a magyar forradalomról énekeltek.

- A világnak vissza kell térnie arra a tisztességes politikai útra, amelyet a magyar forradalom kijelölt az egyetemes emberi fejlődés számára.


Rácz Sándor: A forradalom a legmagasabb társadalmi szerveződés


Mennél inkább távolodunk időben az 1956-os magyar forradalomtól, annál inkább felismerjük forradalmunk örök emberi értékeit. Az a világ, amelyben ma él az emberiség, ki sem alakulhatott volna, ha akkor 1956-ban a világ elfogadja a magyar forradalom által felmutatott és felkínált értékrendet. A munkás önigazgatási rendszer a gazdaságban új gyakorlatot hozott volna létre a világpolitikában.

Az 1956-os magyar forradalom kimagasló érdeme, hogy az egész emberiség számára képes volt történelmi távlatokban meghatározni az emberileg élhető világ fejlődésének útját. Ez azért vált lehetővé, mert a forradalom alatti folyamatokat nem egyéni és nem pártérdekek működtették, hanem a közösségi érdek gyönyörű ereje működött. Egyéni- és pártérdekekért nem lehet olyan tisztán meghalni az utca kövén, mint amilyen tisztán meghaltak a magyar fiatalok 1956-ban. Ma is feldolgozatlan rejtély, hogy honnan volt ereje és bátorsága a többszörösen tönkretett magyarságnak megvívnia a saját és az egész emberiség érdekében az 1956-os magyar forradalmát. Óriási jelentősége van annak, hogy az egész emberiség ellen irányuló igazságtalanságra irányította rá figyelmünket, tételesen arra, hogy a kommunizmus nem az emberiség fejlődését szolgálja, hanem egy szűk, hatalomra vágyó csoportét, akik a hangzatos jelszavak mögé bújva végigrabolták a világot és egymás ellen uszították a békésen egymás mellett élő embereket, népeket. Ehhez a világméretű becsapáshoz arra is szükség volt, hogy a különféle népeket ne a közülük kiemelkedett nemzeti politikusok vezessék, hanem az ideológiát gyártó ügynökhálózat. A nemzeti politikát elsorvasztották és lejáratták, a nemzeti politikusokat pedig meggyilkolták vagy ellehetetlenítették. Ezért olyan hitvány és züllött a világpolitika napjainkban, ezért vergődik ma a világ abban a keserű lében, melybe juttatták. Válságról beszélnek, pedig mindenki tudja, hogy kik idézték elő ezt az állapotot. De meg is ölnék azt, aki kérné, hogy vonják őket felelősségre.

Mi volt az 1956-os magyar forradalom ideológiája? A nemzeti függetlenség. Függetlenség nemcsak a Szovjetuniótól, hanem mindenki mástól is. Mert csak a szabad és független nép tesz csuda dolgokat, olyan csudákat, mint az 1956-os magyar forradalom. Ezt a gondolatot láttuk működni a forradalom alatt, amikor a nemzeti összefogás olyan ünnepélyes magasságba emelte a magyar nemzetet, hogy amíg csak magyar él a világon, büszke lehet rá. Az önbecsülés adta a fegyvert a magyar ifjúság kezébe, válaszul arra a sok gyalázatra, amit a magyarsággal szemben elkövetett a világ a XIX-XX. században.

Akkor, 1956 októberében, mint 23 éves szerszámkészítő, nagyon keveset tudtam a világot irányító politikáról, annyi aljasságot fel sem tételeztem, mint amennyit ma, 2011-ben ismerek. Azt is nyugodtan leírhatom, hogy ennek a világpolitikai aljasságnak egy jelentős része az én hazám ellen irányul még ma is. Ez a világméretű magyarellenesség igazolja, hogy mennyire szüksége volt a világnak a MAGYAR FORRADALOMRA 1956-ban. Mert az 1956-os magyar forradalom mégiscsak az egész világot mentette meg a kommunizmustól. Ezért kell nekünk, magyaroknak mindenhol és mindenkor a magyar nép igazát hirdetnünk, és meg kell ismertetnünk a világgal a magyar forradalom értékeit, hogy a szent szabadság az emberiség számára ne csak vágy maradjon, hanem minél hamarabb éljen az egész emberiség olyan szabadságban, amilyet az '56-os forradalmárok, a rettenetes túlerővel szemben is felmutattak a világnak.

Ha a világ elfogadná a magyar forradalom értékeit, akkor a világnak abba kellene hagyni a pártos politikát, amelyről az idő bebizonyította, hogy nem szolgálja az egyetemes fejlődést. Minden párt, amikor hatalomra kerül, elvárja, hogy az egész társadalom az ő fejével gondolkodjon, és kritika nélkül fogadjuk el, amit tesz. A XXI. század már nem viseli el ezt a politikai terrorizmust. A pártos politikát ránk, magyarokra vagy burkolt rossz szándékkal (1867), vagy fegyverrel (1945,1956) kényszerítették ránk, pedig mi, magyarok sem szívünkben, sem gondolkodásunkban nem vagyunk alkalmasak a pártos politikára, ezért szenvedtünk oly sokat a XIX. és XX. században. Minden tébolydai törekvéssel szemben állítom, hogy a nemzeti politika fog győztesen kikerülni ebből a nemzetközi arénából, mert a nemzetköziséget csak a gaztettek és a gazemberek elrejtésére agyalták ki. A nemzeti politika alapja a felelősség. Felelős vagyok hazám, népem, nemzetem jelenéért és jövőjéért. Aki a politikát nem felelősségnek érzi és tudja, az csak lejáratja magát, mert alapjában véve nem tesz mást, mint szélhámoskodik. 1956-ban a forradalom alatt minden magyar ezt a politikai felelősséget érezte hazájáért és embertársaiért, ez a tudat teremtette meg azt a csodálatos nemzeti egységet, amely nélkül nem vívhatta volna meg a magyar nemzet a világtörténelem legtisztább forradalmát. Mekkora méltóság és emberi tisztaság kellett ahhoz, hogy senki nem nyúlt a kitört üvegű kirakatok értékes áruiért, jóllehet akkor is sokan nélkülöztek. És az utcán őrizetlenül hagyott pénzgyűjtő ládákhoz sem közeledett senki rossz szándékkal. Istenem, milyen jó volt ilyen nemeslelkűnek látni a magyar embereket! Mindenki tenni akart valami jót a hazáért. A bögre meleg tea, vagy a szelet zsíroskenyér a hazáért harcoló forradalmároknak, mind az emberi emelkedettséget hirdette, és mi, akik Budapesten éltünk, csak csodáltuk, hogy a forradalom milyen erkölcsi magasságba emelte ezt a várost. Mindezt a gyönyörű értéket árulták el 1956. november 4-én a hazaárulók. Magam is ebből az erkölcsi magasságból hullottam le a gyilkos véres valóságba november 4-én. Az első felismerés a tehetetlenségem volt. Mint a Beloiannisz gyár munkástanácsának a munkások által megválasztott tagja, arra gondoltam, hogy bármilyen nagy is a túlerő, nekünk nem szabad sem meghátrálnunk, sem feladnunk a harcot. Amit fegyverrel nem tudtunk elérni, meg kell próbálni politikai eszközökkel. November 4-e után folyamatosan arra törekedtem, hogy egységben tartsuk a magyar munkásokat, és a forradalom által kijelölt úton, szembeforduljunk a hazaárulókkal és a szovjet vezetőket arról győzzük meg, hogy mi, magyar munkások nem akarunk mást, csak valóságos és nem hazudott szabadságot és nemzeti függetlenséget. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy a munkások az egész országban ugyanúgy gondolkodtak jelenről, jövőről, mint én, ezért tudtunk szinte pillanatok alatt országos munkástanáccsá szerveződni és keményen ellenállni 1956. december 11-ig, amíg a Parlamentben le nem tartóztattak a kommunista pribékek, hogy később, 1958-ban életfogytiglani börtönre ítéljenek. A Munkástanácsok a maguk eszközeivel még fél évig küzdöttek a kommunista visszarendeződés ellen, de az ügynökhálózat lassan megerősödött és a munkásvezetők börtönbe kerültek. A magyar munkások erőt merítettek abból, hogy a világ nagyvárosaiban a munkások szétverték a kommunista székházakat. Párizsban még haláleset is történt e nemes küzdelemben. A világ 48 országában 28 nyelven üdvözölték a magyar forradalmat, és Afrikában a pásztorok a magyar forradalomról énekeltek. Márai Sándor New York-ból csodának látta a magyar forradalmat és küldte az angyalt, hogy beszéljen a világnak a csodáról. Én, aki a Sztálin-szobor ledöntésekor ott álltam a téren, magam is csodának éltem meg, amikor a magyar munkások nagyszerű rátermettséggel ledöntötték a 8 méteres bálványt.

Mindazt a gyönyörűséget, amit a forradalom jelentett nekem, követte a hitvány, semmi emberek kegyetlen bosszúja. A húsz hadosztály szovjet páncélos azért dübörgött több ezer kilométert, hogy bebizonyítsa a hazugságról, hogy az az igazság, de a világ az igazságot már megismerte 1956. október 23-án. Azért is fel kellett vonultatni a rettenetes túlerőt, hogy a világot megfélemlítsék, de a világ többé már nem félt a szovjet fegyverektől, mert annyit azért megértett a magyar forradalomból, hogy a szovjet nem legyőzhetetlen.

Csodálatos volt megtapasztalni, hogyan működik a forradalom. A forradalom percek és órák alatt dönt olyan kérésekben, amelyekhez békés állapotokban évek, évtizedek szükségesek. A vezetők kiválasztása is rendkívüli, ha valakit a forradalom nem tart alkalmasnak, azt indok nélkül meneszti, és új, alkalmas személyt állít a helyére. A nép, amely döntött a forradalomról, vállalva minden fájdalmat és örömöt, tudja, hogy a forradalom folyamatában hoz jó és rossz döntéseket, de viseli döntésének következményeit, ezért nincs joga senkinek megkérdőjelezni a forradalom döntéseit.

Magyarországon ugyanakkor ismét beindult a hazugsággépezet. Az első nagy hazugság az volt, hogy Nagy Imre akkori magyar miniszterelnök a magyar parlamentből a jugoszláv követségre ment, és ott menedékjogot kért és kapott. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jugoszláv nagykövet ment be a magyar parlamentbe, és felkérte Nagy Imrét, hogy menjen vele a jugoszláv nagykövetségre. A jugoszláv követségre Nagy Imre mellett még vagy 50 fő, zömében zsidó kommunista is bemenekült a szovjetek elől. Hogy mi lett a sorsuk? Romániába deportálták őket, a kommunista zsidó Münnich Ferenc segítségével.

A magyar munkások tiltakoztak a kommunista visszarendeződés ellen, és két alkalommal is 48 órás sztrájkot hirdettünk. A kommunisták terroristákból különítményeket szerveztek és a fegyvertelen tiltakozók közé lövettek. Magyarország 64 településén alkalmaztak gyilkos sortüzet. A magyar politikai érdekeket képviselő személyeket börtönbe vetették. Így kényszerítették rá az országra a kommunista párt diktatúráját, nemzetközi segédlettel és a szovjet hatalom katonai erejével. A történészek még tartoznak annak a pontos magyarázatával, hogy 1956. október 23-án miért tartózkodott 4 legfelső szovjet vezető titokban Magyarország területén, vagy, hogy a magyarnak hazudott kommunista párt központi bizottságának fele miért volt szovjet állampolgár, vagy, hogy mit keresett 3000 fő tanácsadó Magyarországon. A tisztázatlan kérdések a magyar forradalom után 55 évvel is sorakoznak, mert a hazugságon alapuló mai világrend ugyanúgy retteg az igazságtól, mint ahogy rettegett a kommunista diktatúra. A világnak vissza kell térnie arra a tisztességes politikai útra, amelyet a magyar forradalom kijelölt az egyetemes emberi fejlődés számára.

1956: Szabadság Tisztesség Méltóság



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Lipták Béla: 1956. október 23.
  2017-10-22 20:26:48, vasárnap
 
 



Dr. Lipták Béla az Amerikai Egyesült Államokban élő egyetemi tanár, az Amerikai Magyar Lobby szervezője, aki maga is tevőleges részvevője volt az 1956-os Magyar Forradalonm és Szabadságharcnak közzétette emlékiratait. Ezekből idézzük fel 1956. október 23-át.

Október 23, kedd reggel


A hűvös reggeli harmat teljesen átáztatta a szandálomat. Kordbársony zakóm és esőkabátom gallérjait egyaránt felhajtva próbáltam megmelegedni a fűtetlen HÉV kocsiban. A körülöttem ülő embereken nem látszott, hogy valamit is tudnának az előző esti eseményekről. Nagyrészt munkásemberek voltak, akik bóbiskoltak az egy órányi zötyögés alatt. Még csak kedd volt, de ők már olyan fáradtnak látszottak, mintha egy egész hét munkája lenne mögöttük. Ezek az elcsigázott, fáradt emberek voltak állítólag a hatalom birtokosai, a ,,forradalmi munkásosztály", melynek nevében Moszkva kommunista kiszolgálói kezükben tartották a hatalmat.

Amikor reggel hétre megérkeztem az egyetemre, Danner Jancsit már ott találtam a négyes számú portánál. Jancsi idősebb volt nálam, lehetett vagy 26-27 éves, és 5-6 centivel magasabb is volt, 190-195 centi magas lehetett. Üdvözlésként jól hátbavágott és átadott egy nemzetiszínű karszalagot.
- "Menj a kettes kapuhoz és igazoltass mindenkit, aki belép. Idegeneket ne engedj be, csak a műegyetemi igazolvánnyal rendelkező tanárokat és diákokat. Senki mást!"
Közben befutott Szabó Iván is, akit Jancsi megkért, hogy szerez­zen be egy megafont, amire a felvonuláskor később szükség lehet.
A 2-es kapu felé bandukolva gyönyörködve néztem az új karszalagomat. Piros-fehér-zöld! Milyen jó érzés ezeket a színeket látni! A rendszer annyira félt a nemzeti - vagy ahogy ők mondták, nacionalista - megnyilvánulásoktól, hogy a nemzetiszinü zászlónkat csak a vörös zászlóval együtt volt szabad kitenni és azt is csak olyan "ünnepeken", mint április 4., május 1., vagy no­vem­ber 7. Kokárda vagy nemzetiszínű karszalag viselése viszont eleve elképzelhetetlen volt, az ilyesmi provokációnak, lázadásnak minősült volna. És most egy ilyen karszalag van rajtam!

Kihúztam magam, s büszkén mentem a kémia tanszék épülete melletti kettes portához. Elfoglaltam helyemet, s vártam az érkezőket. Az első, akit megláttam, Szőke Kati volt, a fiatal tanársegéd, aki előző este segített a stencil sokszorositót kezelni. Mikor meglátta karszalagomat, könnybe lábadt a szeme. Elmagyaráztam neki, hogy azért igazoltatunk, nehogy provokátorok kerüljenek közénk. Szótlanul megmutatta az igazolványát.

Nem sokkal később Perr Gyuszi is befutott a motorbiciklijén. Marika ott ült müögötte a hátsó ülésen. Elmondták, hogy szétosztották a röplapokat Csepelen és a Beloiannisz gyárban, sőt még Dorogra is eljutottak. Én is elmondtam, hogy bátyám a gödöllői egyetemen terjeszti a röplapunkat.

Egyre többen érkeztek a kapuhoz. Ezért Gyuszi is beállt segíteni az igazoltatással. Már hosszú sorban álltak az emberek, de senki nem zúgolódott, mindenki türelmesen várt amíg rá került a sor. Igyekeztem felgyorsítani az ügyintézést, s ezért már fel sem néztem, az igazolványok ellenőrzése közben. Egyszer csak olvasom: Foglalkozása Rektor. Felnéztem. Gillemot László[1][1]állt előttem, türelmesen várva, hogy beengedjem.




Dr. Gillemot László a Műegyetem egyik rektora

Roppant zavarba jöttem, megilletődöttségemben valami idétlen hajbókolással adtam vissza az igazolványát. De ha én illetéktelennek éreztem is magam arra, hogy a rektort igazoltassam, az Ő meleg, biztató tekintete megnyugtatott. Szeme mintha azt üzente volna:

"Ne aggódj. Száz éve az akkori fiatalok is ugyanilyen bizonytalanul kezdték, aztán mégis megváltoztatták a világot. Ti is ezt csináljátok most, teszitek azt amit mi, felnőttek nem tudtunk vagy nem mertünk megtenni. Ti most megteremtik a szebb jövőt", de hangosan csak ennyit mondott: "Sok sikert kívánok."

Mutyi Bácsi

Egy órával később már négyen voltunk a kapunál. Már nem volt sor, s úgy éreztem, nincs már szükség rám, beülhetek a mechanika órára. Elképzelhetetlen volt ezt az előadást, - Mutnyánszky Ádám[2][2], vagy ahogy mi egymás közt hívtuk, Mutyi bácsi - óráját elmulasztani. Nyolc óra előtt egy perccel rohantam be a KA-51-es terembe. A 300 férőhelyes auditórium, melyben a padsorok hátrafelé emelkedtek, már zsúfolásig megtelt. Szerencsére Zsindely Laci barátom foglalt számomra helyet a felső sorok egyikében. Laci még a gimnáziumból régi jó barátom volt, s ugyan tudtán kívül, de ő volt az oka, hogy a hajómérnöki szakra iratkoztam, mert azt akartam, hogy többet legyünk együtt.

Mutnyánszky professzor még a régi, kommunizmus előtti idők tanári generációjához tartozott. Hivatását komolyan vevő, vérbeli pedagógus alkat volt, olyan, aki mérnökök, feltalálók egész generációit oktatta. Mutyi bácsi tudásánál csak szakmájának szeretete volt nagyobb. Legfőbb öröme az volt, ha látta, hogy diákjai előtt sikerült megnyitni a tudás kapuját, felébreszteni bennük a megértés örömét. Mutyi bácsi előadásai alatt mindenki csöndben volt. Kellett is a csönd, mert nem használt mikrofont és így könnyű lett volna egyik-másik szavát elmulasztani.

Előadásai olyanok voltak, mint egy mise melyen ő volt a tudomány papja. Két asszisztense volt: egy tanársegéd és egy pedellus, kinek fő feladata a hatalmas táblák tisztára mosása volt. Mutyi bácsi jegyzetek nélkül adott elő és tankönyvet sem használt. Vonalzó nélkül is nyílegyenes vonalakat húzott a táblára, amelyet úgy be tudott osztani, hogy sohasem fogyott ki a helyből, bármilyen bonyolult is volt a felvázolnivaló ábra vagy grafikon. És soha, de soha nem követett el hibát. Amikor telerajzolta a táblát, intett a pedellusnak, aki vizes szivaccsal tisztára törölte azt, míg Mutyi bácsi a másik táblán folytatta a munkát.

Nem volt könnyű tisztán tartani a táblát, mivel az már akkor is régi volt, amikor a századfordulón Bánki Donát[3][3]meg Kármán Tódorék[4][4] generációja tanult róluk, vagy amikor majd a húszas években Neumann Jánosék[5][5] koptatták itt a padokat. Mire ők kikerültek erről az egyetemről, már akkor is régieknek számítottak ezek a táblák. Most pedig egyenesen matuzsálemi korúak voltak. Mindennek ellenére a pedellus olyan szépen karban tartotta őket, hogy Mutnyánszky professzor rajzait a leghátsó sorból is tisztán lehetett látni. Bármilyen távol is álltak egymástól a társadalmi ranglétrán, a professzor és a pedellus egy dologban egyformák voltak: mindketten sokat adtak arra, hogy mesterségüket a lehető legmagasabb fokon műveljék és egymást ezért a tudásért megbecsülték, sőt tisztelték is.

[2][2] A lengyel származású szilárdságtan tanárunk, a Kossuth dijas Muttnyánszky Ádám (1889 - 1976) Solymáron született, a Műegyetemen a mechanikai tanszékét vezette, az ő 5-6 kiadást megért tankönyveiből tanulttunk. Ma a KA-51-es auditórium az ő nevét viseli és a Műegyetem kertjében szobor emlékeztet Mutyi bácsira.
[3][3]Bánki Donát(eredeti neve Lőwinger Donát, 1859-1922). Édesapja, Lővinger Ignác az 1848-as szabadságharcban, a hadsereg főorvosa. Mint annyi más zsidó származású magyar család gyermeke, ő is hazafias nevelést kapott. 1879-ben már egyetemistaként magyarosította a nevét és szülőhelye iránti tisztelete jeléűl Bánkira. Ő volt korának egyik legnagyobb gépészmérnöke, a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora.
[4][4]Kármán Tódor az aerodinamikában, kivált az űrkutatásban ért el nagy eredményeket. Még mint az erdélyi hegyi patakokban horgászó gyerek fedezte fel, hogy ha egy kő van a rohanó vízben, akkor a létrehozott örvények közötti távolság nem függ a víz sebességétől, csak a kő méretétől. Ez a megfigyelés lett aztán a későbbi vortex elméletének alapja.

[5][5] John von Neumann (eredeti neve MargittaiNeumann János,1903-1957), Neumann Miksa és Kann Margit első gyermeke. Édesapja jómódú és művelt zsidó bankár volt aki 1913-ban nemesi cimet kapott és ekkor felvette a margittai előnevet. Ő maga a Fasori Evangélikus Középiskolába járt (Wigner Jenővel egyidőben) majd vegyészmérnök és matematikus lett, de e mellett nagy általános kultúrával is rendelkezett. Legenda járt arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő fejben ellenőrizte a gépével azonos sebességgel. Hasonlóan legendás volt emlékezőtehetsége. Élete végéig görögül idézettThuküdidészből, és franciáulVoltaireből. Az IBM New York állam beli (Armonki) központjának előcsarnokában Neumannt a tudás piramisának csúcsára helyezték és a komputer feltalálójaként tiszteli a felirat. Ő fedezte fel a "ENIAC"-ot (Electronic Numerical Integrator And Computer), melyet a világ első számítógépének tartanak. Leányának egy előadásán azt hallottam, hogy az elsőt a Princton egyetemen, kislánya hálószobáját felhasználva maga drótozta, s ezért a kislány utálta és az ENIAC-ot MANIAC-nak nevezte.




A KA51-es előadó terem

Ezen a reggelen Mutnyánszky rossz formában volt. Láthatóan nem tudott koncentrálni, gyakran elvesztette a beszéd fonalát, hümmögött, krákogott, először ránk nézett, aztán a táblára, valamit letörölt, aztán újra felrajzolta. Végül letette a krétát, megtörölte a kezét, az íróasztalához sétált és leült. Egy darabig a szemüvegével babrált, aztán sokáig rajtunk pihentette a szemét, míg végül elcsukló hangon ezt mondta:

"Menjetek, fiaim, ez a nap nem a mechanikáé, ma fontosabb dolgotok van! Tegyétek a mai napot egy büszke nappá a mi sokat szenvedett kis népünk történelmében."

Ezzel kiment, mi pedig, most már a katedráról, röviden elmondtuk a többieknek az előző este történteket és bejelentettük a tervezett tüntetést. Elmagyaráztuk, hogy ugyanúgy fogunk felvonulni, mint a honvédelmi gyakorlatokon. Tízes sorokban, de most kart karba fűzve, hogy provokátorok ne tudjanak befurakodni sorainkba. Táblák nélküli, néma tűntetés lesz. Egry Gyuri - a Menő - vezeti majd a mi harmadéves gépész évfolyamunkat, én pedig az összekötő leszek Marián alezredessel.

Kilenc vagy tiz óra lehetett amikor kivonultunk a kémiai tanszék épülete elé, hogy gyakoroljuk a rendezett sorokban való felállást. Akkor még nem volt ott más évfolyam, ami azt jelentette, hogy mi haladunk majd a felvonulás élén.

Én közben elmentem megkeresni Marián alezredest a katonai tanszéken. Útközben találkoztam Sándor Ivánnal, a Jövő Mérnöke szerkesztőjével, aki éppen akkor érkezett a nyomdából. Hóna alatt egy nagy csomagban hozta a Jövő Mérnöke legfrisebb példányait, melyeken még meg sem száradt a nyomdafesték. A lap fedőlapján akkor követeléseinknek[6][6] még csak 10 pontja volt ott olvasható. Egy csomó példányt átvettem Ivántól és azok egy részét kiosztottam az évfolyamunknak, majd hirtelen elhatároztam, hogy a többit átviszem a pesti egyetemekre.

Minden szem rám irányult, amikor úgy reggel 10-11 körül felugrottam a Pestre tartó villamosra, karomon a nemzeti színű szalaggal, hónom alatt a friss lappéldányokkal. Egy idős asszony felállt a helyéről és odaállt mellém, mintha meg akarna védeni valakitől vagy valamitől. Egy postás odajött hozzám és a fülembe súgta:

"A lányomtól tudom, mi készül. Nagyon vigyázzanak." Közben körül-körülnézett, nem látja, hallja-e meg valaki.

Mikor leszálltam a villamosról, úgy tűnt mintha a város semmit sem tudna arról, ami az egyetemeken történik. A három egye­temen, ahol megfordultam gyűlések voltak folyamatban. Mindenütt átadtam pár példányt a követeléseinket tartalmazó újságból és ismertettem a délutáni tűntetés tervét.

A Színművészeti Főiskolán egy ismeretlen személy lengyel kokárdát tűzött a mellemre. Ahogy siettem az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, az utcán egy magas nő megállított, megcsókolta a kokárdát és lengyelül kezdett beszélni hozzám. Én csak mosolyogni tudtam, rámutattam a piros-fehér-zöld karszalagomra és nem jutott jobb az eszembe, minthogy a kezébe nyomjak egy példányt a Jövő Mérnökéből.

Tizenegy óra utá volt mire elértem az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ott már már folyt a készülődés, festették a nagy transparenset. Akkorra a rádió is már hírül adta a lengyelek mellett tervezett szimpátia-tüntetésünk tervét. Most már az egész város tudta, mire készülünk. Az emberek megbámultak az utcán. Egy idős ember, ahogy kilépett egy bolt ajtaján és szemben találta magát velem, megállt, keresztet vetett, mintha valami vagy csodát látott volna.

Az Eötvös egyetemen az emelvény vörös posztóval volt letakarva. Mikor befejeztem a pontok felolvasását, megkérdeztem:

"Nem találtatok más szinü terítőt?"

Kifelé menet, ahogy a tömegen átfurakodtam, hátranézve láttam, hogy az asztalt nemzetiszínű zászlóval takarják le. A folyosón megláttam egy nyilvános telefonnál és feltárcsáztam Ágnes számát. Megint Judit vette fel a kagylót. Addigra Ágnes már a rádióból tudta, hogy miért nem voltam ott a randevún.

"Ez azt jelenti, hogy megbocsát nekem?" kérdeztem.

Néma csend volt a válasz. - "Csak azt mondd meg neki, hogy amit csinálunk, az nagyon fontos! De számomra nem fontosabb, mint ő! Ezt feltétlenül mondd meg neki!"

Visszafelé menet a Műegyetemre már éreztem hogy a városban más a légkör. Hallom, hogy Debrecenben már megindult a diáktüntetés, meg azt, hogy felvonulásunk tervét közölte a Szabad Nép. Most már sokan tudták, hogy miért van karomon a nemzetiszínű karszalag. A villamoson az utasokból bíztatás, szimpátia áradt. Furcsa és egyben felemelő érzés is volt. Mintha egyik napról a másikra fontos ember lett volna belőlem. Idegen emberek néztek úgy rám, mint valami vezetőre akiben megbízhatnak, akit bátran követhetnek. Legszívesebben emlékeztettem volna őket, hogy én csak egy diák vagyok, akitől nem várhatnak sokat. De aztán a másik, az új énem kerekedett felül, amikor valaki megállított és kérdezett, hogy mi is lesz, a magabiztosság látszatát keltve ilyesmiket is mondtam:

"Megyünk együtt a Bem[7][7] szoborhoz! Ez a mi hazánk, a mi dolgunk, hogy szabaddá tegyük!"




Bem József

A villamoson kiosztottam A Jövő Mérnökének maradék példányait. Volt, aki hangosan kezdte olvasni a pontokat, mások zavartan néztek maguk elé. Mikor az egyetemnél leszálltam a villamosról a bajuszos kalauz katonásan szalutált.

Délre járt az idő. A Műegyetem olyan volt, mint egy megbolygatott méhkas. Diákok ezrei gyülekeztek a kapukon belül, az egyetem kertjében és állandóan újabbak és újabbak érkeztek. A műhely-laboratórium előtt Danner Jancsi és Szabó Iván óriási hangszórót szereltek fel. Azon keresztül jelentették be és üdvözölték az érkezőket. Egymásután harsogta a hangszóró az egyetemek neveit: Állatorvosi Főiskola, Agráregyetem, Kertészeti és Szőlészeti Egyetem, Petőfi Katonai Akadémia és igy tovább...

Az én évfolyamom, a harmadéves gépészek évfolyama már órákkal korábban felsorakozott a kettes kapunál, a kémiai tanszék épülete mellett. Volt egy óriási nemzetiszínű zászlónk, amit Gabányi Laci, válogatott kosárlabdásunk tartott. Mivel a kettes kapu volt legközelebb a Gellért térhez, mi kerültünk a felvonulás élére. Gabányi gigantikus zászlója adja majd meg a jelet a pesti oldalon gyülekező csoportoknak is az indulásra.

Egyelőre csak vártunk és vártunk. Közben mind többen érkeztek a környékbeli egyetemekről és főiskolákról. Számunk lehetett már tízezer és csak egyre duzzadt.

A kerítésen kívül láttunk néhány bőrkabátos egyént is akik fényképeztek bennünket és időnként elmentek, hogy használják a sarki nyilvános telefont, valószínűleg jelentve azt, amit láttak. Jól tudtuk, kik lehetnek. Elővigyázatosságból többen csak a becenevünkön szólítottuk egymást - az enyém természetesen Öcsi volt. De nem mindenki volt ilyen óvatos: például Danner Jancsi nem volt hajlandó ,,elbújni" egy becenév mögé.

Délben még mindig vártunk az engedélyre, s én kezdtem éhes lenni. Igaz, hogy amióta ,,felszabadítottak" bennünket a szovjetek én gyakran voltam éhes. De a nap izgalmai valahogy felfokozták bennem az éhség érzetét. A szendvics, amit Memi hajnalban adott, már csak halvány emlék volt. Amint zsebeimben holmi kenyérmorzsa után kutattam, kezembe akadt a 140 forintnyi ösztöndíjam. Elhatároztam, hogy menet közben veszek majd valamit, ha lesz rá alkalmam. Akkor még nem gondolhattam, milyen sokáig kell erre a költekezési alkalomra várnom.

Közben telt az idő, s még mindig nem történt semmi. Egy helyben topogtunk az első sorban, én két jóbarátom, Egry Gyuri (a Menő) és Kiefer Nándi között álltam. Találgattuk, hogy miért nem indulunk, meddig kell még várnunk, hogy megjöjjön az engedély a felvonulásra. Végül 12 óra 53 perckor a Kossuth Rádióban beolvasták Piros László[8][8] belügyminiszter közleményét:

"A közrend zavartalan biztositása érdekében a Belügyminisztérium nyilvános utcai gyüléseket, felvonulásokat nem engedélyez!"


Percekkel később Marián alezredes jelent meg a labor épület tetején egy megafonnal a kezében és megkérdezte a tömegtől:

"Engedelmeskedni fogtok a miniszter parancsának?"

Harsány ,,NEM!" volt a válasz.

Megpróbáltam áttörni a tömegen, hogy Marián közelébe jussak, de mire odaértem, már elment egy küldöttség a Belügyminisztériumba Danner Jancsi vezetésével. Az egyetem kis Skoda[9][9] gépkocsijával mentek. A kocsit Majoross Imre vezette.

Mikor visszatértem az évfolyamunkhoz, látom, hogy a kerítésen kívül jócskán megszaporodtak a bőrkabátosok. Továbbra is fényképeztek és telefonáltak. Engem is elfogott a szorongás, s a többiek szemében is láttam a félelmet. Menő megpróbálta feloldani a feszültséget egy szokásos faviccével:

"Mit mondott a szadista a mazohistának, amikor az azt kérte, hogy rúgjon belé?" - majd hosszas szünet után vigyorogva kivágta a választ: - ,,Nem!"

Senki sem nevetett. Újra próbálkozott:

"Ki az abszolút apáca?" Senki sem reagált.

Ez még sohasem történt meg vele. Nem adta fel, megismételte a kérdést, de válasz ekkor sem érkezett. Végül kérdését maga válaszolta meg:

"Akinek az anyja is apáca volt."

Senki sem nevetett. Ezután feladta a hiábavaló próbálkozást, elhallgatott.

Közben újabb és újabb csoportok érkeztek az egyetem területére, már alig fértünk el az épületek közötti szabad területeken, nagy volt a zsúfoltság. Aztán pontosan 2 órakor a rádió bejelenti, hogy Bata László hadügyminiszter engedélyezi a magyar katonák résztvételét a felvonuláson. Felderülnek az arcok, szűnik a feszültség. Alig egy negyedóra múltán, 2:23-kor pedig a rádió bemondja, hogy Piros László belügyminiszter feloldotta a gyülekezési tilalmat és elküldte a Műegyetemre helyettesét, Fekete Mihályt, hogy erről tájékoztassa a diákokat..

Alig 5 perc múlik el és mozgolódást észleltünk a műhely-laboratórium tetején. Aztán feltünik Marián Pista alacsony meg Danner Jancsi magas alakja és köztök egy sötéthajú rendőrtiszt, megafonnal a kezében. Nem vár a bemutatásra, önmagát mutatja be:

"Kopácsi Sándor[10][10] vagyok, Budapest rendőrfőkapitánya - mondta. - Jó hírt hoztam. A tűntetésre megkapták az engedélyt."




Kopácsi Sándor személyesen hozta az engedélyt

A további szavait elnyelte az üdvrivalgás. Mikor végre elcsendesedtünk, Marián alezredes vette át a megafont:

"Néma felvonulásunk a kettes kaputól indul. A rakparton vonulunk majd a Bem térre, ahol részt veszünk az Írószövetség által rendezett lengyel-magyar baráti megemlékezésen és kifejezzük szolidaritásunkat a lengyel néppel. Induljunk!"

Gabányi Laci felemelte a hatalmas zászlót. A kettes kapu kinyílt és mi kirobbantunk, kiözönlöttünk a Szent Gellért térre. Frivaldszky János könyve fedőlapjára tette felvonulásunk első sorát[11][11]. Én az első sorban, Kiefer Nándival kart karba öltve, szorosan egymás mellett vonultunk. Olyan volt az egész, mint egy álom. Szívemet a torkomban éreztem, a hátamon a hideg futkározott.





Végre kiérünk a Gellért térre.Én esőkabátban az első sorban középen, bal oldalamon, belém karolva Kiefer Nándi (akkor láttam utóljára) jobbra elöttem Egry Gyurka, évfolyamunk vezetője. (Gyurka Peruban élte le életét, ott nevelte fel magyarnak 4 fiát, Csabát, Attilát, Leventét és Bélát).

Ahogy kiértünk a térre, leállt a forgalom. A villamosok, autóbuszok megálltak, a gyalogosok földbegyökerezett lábakkal, csodálkozva és hitetlenkedve néztek bennünket. Egy utcaseprőnő elejtette a seprűjét, keresztet vetett és féltérdre ereszkedett, mikor a zászló elhaladt előtte; egy nagybajuszos ember levette a kalapját és vigyázba állt. Egy fiatal rendőr a sapkájához nyúlt, hogy levegye a zászló előtti tisztelet jeléül, aztán meggondolta magát és úgy tett, mintha az izzadságot törölné le homlokáról, miközben azért a szemét is megtörölte. Egy megkínzott és megalázott nemzet talált e percekben ismét magára. Jó érzés volt, nagyon jó érzés volt magyarnak lenni ezen a napon.

Ahogy áthaladtunk a téren, nagy embertömeg nézte majd sokan követték is menetünket. A Duna másik partján a pesti egyetemisták is elindultak, ők először a Petőfi szoborhoz mentek, s onnan jöttek Budára a Bem szoborhoz. A két menet leírhatatlan hatással volt az emberekre; a menetoszlopunk mindkét oldalán a járdákon ezrek vonultak velünk. Ez már több volt, mint tűntetés, álom volt ez, egy csodás, egy életben csak egyszer előforduló álom. Úgy éreztem magam, mintha hipnózisban lennék.

Elképzeltem, hogy ünnepélyes menetünkben ott van Szent István, fején nehéz koronájával. Mellette Mátyás híres Corvináival; szabadságharcos elődeink: Rákóczy kurucaival, Kossuth a vörössipkásokkal. Aztán kultúránk nagyjai: Bartók, Madách, Arany, Ady és a többiek. Úgy éreztem, hogy hazánk kollektív szelleme vonul most itt velünk. Egyszer csak hallom jobb oldalamról Menő hangját:

"Ezért már érdemes volt élni!"

Nem válaszoltam; nem tudtam megszólalni.

Október 23, kedd délután

Elhagytuk a Szabadság-hidat, elvonultunk az Erzsébet-híd második világháborús roncsai mellett, majd Európa első függőhídja, a Lánchid mellett is. Az utcákat szegélyező embercsoportok csodálkozva és hitetlenkedve, egyesek kalaplevéve, könnyes szemmel bámultak vagy integettek felénk.





Indulunk a Bem térre. Mi, harmad éves gépészek vezettük a felvonulást, az első sorban balról jobbra haladva: Kiefer Nándi, én majd Szilágyi Pali, kart karba füzve..

Megyünk a Bem térre


A Döbrentei téren egy fehérköpenyes nő a kórház erkélyéről nemzetiszínű, de kommunista cimeres zászlót lenget, a tömegből kiáltások:

"Nem kell a kommunista cimer!"

Megdermed, eltünik, majd lyukas zászlóval tér vissza, kivágta a gyűlölt kommunista címert. Megszületett 1956 jelképe! Ekkor egy pillanatra megfeledkeztünk hogy néma a tűntetésünk és megéljeneztük a lyukas zászlót lengető asszonyt.

A Bem szobor talapzatát teljesen elborították a virágok és babérkoszorúk. Veres Péter, az Írószövetség elnöke beszélt, aztán Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti Dalt, Bessenyei Ferenc a Szózatot, majd a mi 16 pontunk következett. Utána úgy 4-5 óra táján küldöttséget menesztettünk a Rádióhoz, azt remélve, hogy ezúttal talán be is olvassák követeléseinket. Egy másik küldöttség Széll Sándorral Nagy Imréhez indult,akiröl aztán kiderült, hogy nincs Pesten, s csak később ért a Parlamentbe.





A Bem téren

A megemlékezés után néhány évfolyam visszament az egyetemre. Mi, harmadéves gépészek elhatároztuk, hogy a Kossuth térre, az Országházhoz vonulunk. Úgy éreztük, hogy addig nem értünk el igazi eredményt, amíg a kormány részéről választ nem kapunk követeléseinkre. Elhatároztuk, hogy továbbra is csendben, zárt sorokban vonulunk, mint eddig. Boldogan és reménykedve indultunk el a Margit hídon át Pest felé.

5-6 óra körül értünk oda, addigra már egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyi ember tolongott a téren. A tömeg éppen azt követelte, hogy oltsák el az épület tetején éktelenkedő kivilágitott vörös csillagot. Amikor ez megtörtént, óriási ováció tört ki. Közben, mint a tengeren a szélvihar hullámai, a téren az újabb és újabb jelszavak skandálása dörgéssé erősödve söpört végig:

"Vesszen az önkény, éljen a törvény!"

"Lengyelország példát mutat, kövessük a lengyel utat!"

"Ruszkik haza, ruszkik hata!"

"Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!"

A tömeg Nagy Imrét éltette és követelte hogy szóljon hozzánk.

Egyszerre elsötétült a tér, minden lámpa kialudt. Nyilvánvalóan azt remélték a hatóságok, hogy a tömeg így majd megunja a várakozást és hazamegy. Helyette valaki meggyújtott egy újságot, valószinü a Szabad Népet, így akarva maga körül világosságot teremteni. Példáját mások is követték, s perceken belül a hatalmas teret a sok ezernyi rögtönzött fáklya fénye világította be. Ekkor valaki elkezdte énekelni a Himnuszt és az összegyűlt tízezrek ajkán hatalmas erővel felzengett nemzeti imánk. Aztán a Szózat, majd a Kossuth nóta hangjai visszhangoztak a téren. Este 9 lehetett, még énekeltük, hogy “Kossuth Lajos azt üzente" amikor újra kigyulladtak a lámpák és a Parlament egyik erkélyén megjelent Erdei Ferenc aki bejelentette, hogy Nagy Imre[12][12] megérkezett és beszédet fog mondani. A tömeg óriási ovációval fogadta a bejelentést.

Nagy Imre első szavai

Nagy Imre első szava - "Elvtársak!" - voltak

Ez mindenkit mellbe vágott és hatalmas nemtetszést váltott ki. Szinte egy emberként kiáltottuk:

"Nem vagyunk elvtársak!"

Fel voltunk háborodva. A sablonos kommunista megszólítás, ami egy-két nappal korábban még általánosan ha nem is elfogadott, de használt volt, mára elvesztette szalonképességét. Nagy Imre láthatóan megütközött a tömeg reakcióján, s a megszólítást valamelyest módosítva rövid, semmitmondó beszédet mondott, melyben ugyan támogatásáról biztositott, de egyben arról is, hogy a reformoknak a kormány irányitásával kell történniük, majd beszédét valahogy úgy fejezett be, hogy most pedig énekeljük el a Himnuszt, aztán mindenki menjen haza.

A tömegben az a hir terjed, hogy egyesek a Sztálin szobor ledöntésén igyekeznek. Mások a Rádiónál vannak hol az ablakon bemászott diákokat az odarendelt többszáz ÁVH-s letartóztatta. Ugyanakkor olyan hirek is érkeznek, hogy az odavezényelt magyar katonák átálltak a tüntetők oldalára, mig a tüntetők a rendörségi raktárakból fegyverhez jutottak és megindult a tűzharc. Az a hir is terjed, hogy Gerő Ernő[13][13]gyűlölködő beszédet mondott a rádión. Ezektől a hirektől megváltozott a hangulatunk. Most már nagy haraggal zúgott a téren:

- "Vesszen Gerő!"

A tömeg átvette, s most már egymást váltották a skandált jelszavak:

,,Lengyel, magyar egyet akar!"

,,Ruszkik, haza!"

és a legnépszerűbb: ,,Aki magyar, velünk tart!"

Ez az "aki magyar" szólt akkor mindenkihez aki a hazában élt! Szólt a liberáslishoz és a konzervativhoz, szólt a keresztényhez és a zsidóhoz, szólt a tanultakhoz és a tanulatlanhoz, a jobb és a baloldalihoz, valami olyasmit üzent, mint amit az amerikai indiánok közmondása tanit:

"A sasnak is van jobb meg baloldali szárnya, de együtt dolgoznak, mert a sasnak el kell érnie otthonába".

Igen, olyan volt ez, mintha a magyar turul üzente volna, hogy most nincs széthúzás!

Később Danner Jancsi úgy döntott, hogy megpróbál bemenni Nagy Imréhez[14][14]. Én az Alkotmány utcában megpillantottam egy büfét. Mivel reggel óta nem ettem, beszaladtam és kértem egy zsemlét. Zsebemből előkotortam a 140 forintomat és egy húszast odaadtam a kiszolgálónak. Ő egy darabig nézegette a pézt meg a karszalagomat, habozott, aztán visszaadta a pénzt és hozzátette:

"Vigyed csak azt a zsemlét, úgyis becsukom a boltot és én is jövök veletek."




-Gerő Ernő beszédéből: ,,Elítéljük azokat, akik ifjúságunk körében a sovinizmus mételyét igyekeznek terjeszteni, s a demokratikus szabadságot, melyet államunk a dolgozó népnek biztosít, nacionalista jellegű tüntetésre használták fel."

Az évfolyamunk még mindig együtt volt, amikor megpillantom Perr Gyuszi motorját. Mint mindig, most is ott ült a hátsó ülésen menyasszonya, a szőke kis Marika. Ők már bejárták a város különböző pontjait, s izgalmas híreket hoztak. Elmondták, hogy a Hősök terén nagy tömeg gyűlt össze, mert a Sztálin szobrot próbálják ledönteni. A Rádiónál pedig megerősítették ÁVH-s őrséget. Közben Csepelről teherautókon munkások érkeztek a Rádióhióhoz[15][15] épülete elé és katonák is jöttek, akik közül egzesek áttértek a felkelők oldalára és elkezdtek fegyvereket osztani. A légkör pattanásig feszült, bármi bármikor megtörténhet.

Rövid megbeszélést tartottunk. Voltak, akik a Rádióhoz akartak menni, mások a Hősök terére, ahol a lerombolt Regnum Marianum[16][16]helyén álló Sztálin szobor ledöntésén dolgoytak. Végül Egry Gyuri javaslatát fogadtuk el. Azt, hogy mi csináljunk valami mást, mint a többiek: nyomassunk ki egy sztrájkfelhívást, s azt osszuk szét. Perr Gyusziék visszamentek a Rádióhoz, mi pedig még mindig nagyjából rendezett sorokban megindultunk a Szikra Kiadó felé.




A Regnum Marianum templom 1930 körül. Különleges vonása volt, hogy tornyát Szent Koronamásolata díszítette

A nyomdászok nem ellenkeztek, csak egy írásbeli nyilatkozatot kértek, miszerint kényszer hatására cselekednek, s miután ezt megkapták, már csak a szövegre, betűtípusra és egyéb technikai részletekre vonatkozó utasításokat kértek. Egy óra múlva készen is voltunk, s már indulni készültünk, amikor befutott Perr Gyuszi Marikával. Izgatottan újságolta, hogy a városligeti Sztálin szobrot ledöntötték és azt is hogy most a csepeliek teherautóval a belvárosba vonszolják a szobrot. Közben a Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek, s több ember meghalt. A városban teljes a zűrzavar, fejetlenség.




A bal oldalon láthatjuk, hogy 56-ban Sztálinnal már csak a csizmái maradtak a talapzaton, a jobb oldalon pedig a magyar posta 35 évvel később kiadott bélyege látható.

Tanácstalanok voltunk. Erre nem számítottunk, amikor délután a békés tüntetésünket megkezdtük. Legtöbben reggel óta étlen-szomjan talpon voltunk, azt sem tudtuk, családunkkal mi van? Legtöbben úgy döntöttek, hogy hazamennek. Én egy kisebb csoporthoz csatlakoztam, amelyik a Rádióhoz tartott.

A rádiónál

Éjfél körül lehetett az idő, amikor a Bródy Sándor utca környékére értünk. Már messziről hallottuk a fegyverropogást. Közelebb érve megütötte orrunkat a puskapor szaga. A szívemet a torkomban éreztem, de már nem fordulhattam vissza. A Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán három magyar tankot láttunk. Az emberek körülvették azokat és beszélgettek a tisztekkel. Nyilvánvaló volt, hogy ezek nem fognak a magyarokra lőni.

A Bródy Sándor utca üres volt. Lőporfüst szállt a levegőben. A kapualjakban húzódtak meg a tüntetők. Azzal sem törődtem, hogy féltett kordbársony zakóm a házfalakhoz dörzsölődött, amint rohantam a Rádió épülete felé. Üres, kiégett mentőautók mellett futottam el az első házig s ott beugrottam a kapualjba, ahol már néhányan lapultak. Kérdeztem, miért voltak ott a vöröskeresztes autók?

"Azok a szemét ávósok azokkal hozták az erősítést az épületbe. Fehér köpenyt is vettek az egyenruhájuk fölé. Lőszert is hoztak, de a tűntetők elkapták egyik-másikat és lefegyverezték őket" - válaszolt egy ismerős hang.

Megfordultam. Zsuzsa volt, Illés Gábor[17][17]kerepesi barátom menyasszonya.

"Meg ne mondd Gábornak, hogy itt láttál" - kérte.

Kezében géppisztolyt tartott.




A képen Harvilla Béláné ( Stricker Katalin) és Wittner Mária látható.
Stricker Katalint 1958-ban felakasztották, Wittner Mária túlélte a Kádár terrort.
(Leslie A. Toth felvétele)


"Hát ezt honnan szerezted?" - kérdeztem csodálkozva.

- "Tőlük" - bökött a mellette álló katona felé.

A nagydarab, fiatal honvéd kezet nyújtott, s bemutatkozott.

"Hogyan kerültek ide?" - kérdeztem.

"Az egységünket idevezényelték a Rádió védelmére, de amikor a parancsnokunk látta, hogy mi történik, megtagadta a tűzparancsot. Voltak, akik átadták fegyverüket a civileknek, a többi, mint mi is, csatlakoztunk hozzájuk."

Lassan, kimérten beszélt, minden drámaiság vagy felesleges szó nélkül, úgy mint a falusi emberek mindenütt ezen a tájon. Kiejtéséről ítélve Szeged környéki lehetett.

Hirtelen egy nagyobb csoport tűnt fel az utca végén. Nem úgy jöttek, háztól házig futva, mint én, hanem rendezett sorokban, az utca közepén. Élükön egy nagytermetű ember menetelt, nagy nemzetiszínű zászlót tartott a kezében. Nehéz testi munkás lehetett - talán kovács - mert a hatalmas lobogót egy kézzel tartotta. Ahogy közelednek a Rádió épülete felé, egyszerre sortűz dördül az épületből. A lövöldözés hangja sokszorosan visszhangzott a szűk utca házainak falairól. Mivel az úttestet nem érték golyók, feltételeztem, hogy az ávósok csak a levegőbe lőttek. A tűntetők megálltak, de amikor a lövöldözés abbamaradt, lassan újra megindultak.

Ekkor újabb sortűz dördült. Most már jégeső módjára kopogtak az utca kövein a géppisztolygolyók. Éles, ping hanggal pattantak fel az utca köveiről. Amikor embert talált a golyó, tompa puffanó hangot adott. A sebesültek jajgattak, aki tudott az futva menekült. De a zászlóvivő, ő még egy lépést tett előre, aztán mint egy tölgyfa, kidőlt és a földre zuhant, de még estében is magasra tartotta a zászlót.

Hátam mögött hallom a katona hangját, amint magyarázta Zsuzsának:

"Nem, így kell kibiztosítani. Ez az. Most ezen keresztül kell célozni. Így."

A következő pillanatban fülsiketítő durranást hallottam és a Rádió épületének egyik ablakának üvegdarabjai csörömpölve hullottak az utcára. Válaszul kapunk előtt is elkezdenek szikrázni az utca kövei a becsapódó golyóktól.

"Csak a fegyveresek maradjanak!" - kiáltotta a katona.

Kiugrottam a kapualjból és teljes erőből futni kezdtem, vissza a Múzeum körút felé. A sarkon egy teherautó állt, amit nagy tömeg vett körül.

"Mi történik itt?" - kérdeztem.

Egy mellettem álló férfi felvilágosított:

"A Lámpagyárból jöttek, - tudja, a Soroksári útról -, puskát és lőszert hoztak."

Nyílt titok volt, hogy a Lámpagyárban nem lámpát, hanem lőfegyvereket gyártottak. Odafurakodtam a teherautóhoz és megkaparintottam egy puskát és egy marék lőszert. A puska sikamlós volt, egész felületét zsír borította. Első gondolatom az volt, hogy mi lesz, ha ez a puska összepiszkítja az én féltett kord bársony zakómat? Ezért odavittem egy utcai szemétkosárhoz, kihalásztam abból egy eldobott újságot és elkezdtem a fegyvert törölgetni.

Egyszer csak valaki a vállamra teszi a kezét:

"Öcsi, mit keresel itt?

Bátyám, Péter állt mellettem.

"Hát te?" - kérdeztem vissza.

"Bejöttünk Gödöllőről."

"Tehát mégis megváltoztattad a véleményedet?"

"Szó sincs róla. Őrültség amit csinéltok Az Ávó kinyír mindnyájatokat. Azzal a dióverővel nem sokra mész ellenük! Legfeljebb arra jó, hogy összemaszatolja a zakódat. Mellesleg, ha nem tudnád, jönnek az oroszok."

- "Látom, még mindig pesszimista vagy. Tudod, hogy Illés Gábor menyasszonya ott harcol a Rádiónál? Most tanulta meg a géppisztoly kezelését."

Most egy másik teherautó fordul be a sarkon és megáll mellettünk:

"Újpestről jövünk, most megyünk a budaörsi Károly laktanyába fegyverért. Aki segíteni akar, velünk jöhet" - kiáltott le az egyik utas.

Péter aggódott, megpróbált lebeszélni, de én felmásztam a teherautóra. Jólesett, hogy félt, de az elhatározásomat nem voltam hajlandó megváltoztatni. Ez az elhatározás akkor született bennem, amikor láttam azt a nagydarab kovácsot elesni a rádió előtt.

A teherautó platójának mindkét oldalán hosszú padok voltak. Leültem az egyikre, miután a zsebkendőmmel gondosan letöröltem, nehogy attól piszkos legyen a gyönyörű zakóm. Mellettem két fiatalember ült, a szemközti padon meg három fiú és két lány. Én voltam az egyetlen diák a teherautón. A többiek ruházatáról és beszédjéből is meg lehetett állapítani, hogy gyári munkások. Mindegyiküknek ugyanolyan zsíros puskája volt, mint nekem. A mellettem ülő fiú éppen puskájának megtöltésével foglalatoskodott. Ez nekem valahogy eszembe sem jutott. Azért szereztem a puskát, mert úgy éreztem, hogy ez most hozzátartozik a divatos viselethez, mint máskor a zokni vagy nyakkendő, ami nélkül kinézik az embert a közösségből. Eszembe sem jutott, hogy tudnom kellene használni is. A magam részéről úgy gondoltam, jó helyen vannak azok a golyók a kordbársony zakóm zsebében is.

A Petőfi híd felé tartottunk. A Múzeum körútról a kihalt Üllői útra fordult a kocsi és nagy sebességgel haladt a Nagykörút felé. A padszomszédom éppen befejezte a puskája töltögetését és ő is letette a fegyvert maga elé úgy, mint a többiek, rátámaszkodva arra, hogy ezzel is csökkentse a rossz rugózású teherautó okozta rázkódást. Egyszer csak nagy zökkenést éreztünk, -- talán egy kockakövön ment át teherautónk - és mindegyik puska felugrott a platóról. Amikor visszaestek a fegyverek, a frissen töltött puska elsült. Gazdája előrebukott és a jobb füléből folyt a vér.

A teherautó lefékezett. Mivel diák voltam s nemzetiszínű karszalagot viseltem, a többiek automatikusan rám néztek, hogy mondjam, mit tegyünk? Csak párszáz méternyire lehettünk a Haynal klinikától, oda vittük a fiút, azután folytattuk utunkat. Most már a gyönyörű kordbársony zakómon jókora vérfolt is éktelenkedett. A nagykörúton jobbra kellett volna fordulnunk, de egy hosszú orosz hadoszlop közeledett abból az irányból. Az oszlop élén tank, mögötte páncélosok. Így az Üllői úton mentünk tovább a Hungária körútig. Ott csak balra tudtunk fordulni.





A Baross térhez közel, a HÉV megállónál nagy tömeg állta el az utunkat. Megtudtuk, hogy a Ruggyantaárugyár igazgatója megtagadta a munkások követelését, nem volt hajlandó leállítani az üzemet, hiába támogatták a munkások a meghirdetett sztrájkot. A főbejárathoz érve megkérdeztem a portást, hogy hol van a hangosbeszélőnek a mikrofonja? A portás a karszalagomra nézett és szótlanul a fülkében lévő kapcsolótáblára mutatott, de figyelmeztetett:

"Tudják, ez nem olyan egyszerű, itt vegyi folyamatokat kell leállítani, amit nem lehet egyik percről a másikra megtenni. Ehhez idő kell."

"Jó, de meg kell tenni" - válaszoltam.

Mivel eredeti úticélunkat, Budaörsöt nem sikerült elérnünk, máshonnan kellett fegyvert szereznünk. Eszünkbe jutott, hogy Kopácsi Sándor főkapitány meghagyta a rendőrőröknek, hogy ne fejtsenek ki ellenállást a felkelőkkel szemben. Ezért elmentünk a Baross téri rendőrségre. Úgy tűnt, hogy ott már számítottak is ránk, mert a bejáratot őrző rendőr még segített is a fegyverek kihordásánál. Azokat a téren ki is osztottuk és az újonnan felfegyverzett emberek mindjárt fel is kapaszkodtak a teherautónkra, ami a végén úgy megtelt, hogy mág a motorházon is ült valaki. Ezért gyalogosan folytattam utamat, vissza a belváros felé.




A rendörségtől kapott fegyverekkel


MVSZ Sajtószolgálat

9025/161023



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Nemzeti konzultáció Trianonról - A rajt
  2017-10-21 21:08:39, szombat
 
  Videó: Nemzeti konzultáció Trianonról - A rajt


Link


Biztos, hogy győzni fogunk! A Magyarok Világszövetsége golyóval a szívében is győzött, és lett kettős állampolgárság! - mondta azt est egyik legnagyobb tapsát aratva az MVSZ Elnökségének délvidéki tagja, Rácz Szabó László. Október 15-én megkezdődött a Trianonról szóló nemzeti konzultáció aláírásgyűjtése. A Hősök terén megkoszorúzták Bocskai István fejedelem szobrát, és az Ismeretlen Hős jelképes sírját, ahová a Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor hamvait kívánja temetni. A nyitányra az MVSZ székházában került sor.







 
 
1 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Nk-Trianonról - A jelkép és annak színe változása
  2017-10-02 23:09:51, hétfő
 
  Bemutatjuk az október 15-én, a Bocskai István vezette győztes szabadságharc évfordulóján rajtoló Nemzeti konzultáció Trianonról jelképét. A jövő év végéig zajló konzultáció jelképének fő szimbóluma a nemzetiszínű szívgyűrű, rajta a trianoni üzenetet hordozó gyászszalaggal. Uralkodik fölötte a Szent Korona és az ég, amelyet a székelység fő jelképe, a Nap és a Hold testesít meg.

A jelkép az aláírásgyűjtés haladtával várhatóan több lépésben változik. Fekete gyászszalaggal indul, amely egyre halványodik, amint az aláírásgyűjtés halad, majd végképp eltűnik, amikor a Nemzeti konzultáció Trianonról eléri a célját.

A nemzetiszínű szívgyűrűt Nagy András grafikusművész tervezte 2004-ben. Ez volt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért indított, győztes IGEN-eket hozó népszavazás (2004. december 5.) jelképe. Azóta a Magyarok Világszövetségének kisebbik, avagy harci címere.

A Trianonról szóló nemzeti konzultáció jelképe Barcsik Géza grafikusművész alkotása.


Az indító jelkép:






Kétszázezer aláírás után:





Egymillió aláírás után:





Kétmillió aláírás után:





A cél elérése után:





MVSZ Sajtószolgálat
9341/170928


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Katalónia: 90% a függetlenség mellett
  2017-10-02 22:59:35, hétfő
 
  Katalónia: 90% a függetlenség mellett - Puigdemont, Pique, Messi

A katalán hatóság közzétette az október 1-jei függetlenségi népszavazás eredményeit. Ezek szerint a spanyol rendőrség brutális fellépése ellenére 3215 szavazókörből eredményt jelentettek. A szavazati joggal rendelkező katalánok 43,2 %-ának sikerült szavaznia. Közülük 2,26 millióan szavaztak Igen-nel, ami a szavazatok 90%-át teszi ki. Pique kész kilépni a spanyol válogatottból.

A katalán miniszterelnök, Carles Puigdemont kijelentette, hogy a spanyol állam brutális fellépése kikövezte a katalán függetlenség útját, amely ezek után egyoldalú függetlenségi nyilatkozattal is megszülethet. ,,Jogot szereztünk arra, hogy saját országunk legyen" - nyilatkozta a népszavazás éjszakáján a katalán vezető.

Érdekesség, hogy az FC Barcelona védője, a 91-szeres spanyol válogatott, Gerard Pique, aki részt vett a népszavazáson, majd Facebook oldalán egyértelműen függetlenségpárti üzenetet tett közzé, kijelentette, hogy kész a spanyol válogatottból még 2018 előtt visszavonulni. ,,Sokan vannak Spanyolországban, akik elítélik azt, ami ma történt, és hisznek a demokráciában... Csak arra volt jó, hogy még inkább elválassza egyástól Katalóniát és Spanyolországot, és ennek következményei lesznek" - nyilatkozta a sokszoros válogatott labdarúgó.

Lionel Messi csapata megpróbálta elhalasztatni vasárnapi mérkőzését a Las Palmas ellen, ám miután a spanyol labdarúgó szövetség erre nem adott engedélyt és büntetést helyezett kilátásba, a katalánok tiltakozásképpen zárt kapukkal játszották le a meccset, és 3:0 rányban győztek. Messi két gólt lőtt.

Összeállításunk a spiegel.de és a bbc.com tudósításai alapján készült, ahonnan a képeket is vettük.




Ünneplő katalánok a győztes népszavazás estéjén




Carles Puigdemont katalán miniszterelnök: ,,Jogot szereztünk
arra, hogy saját országunk legyen"




,,Ja he votat. Junts som imparables defensant la democràcia" (Szavaztam.

Együtt feltartóztathatatlanok vagyunk a demokrácia védelmezésében)-

írta Fb-oldalán Gerard Pique


MVSZ Sajtószolgálat
9344/171002


Forrás: Link


Új szakasz kezdődik a katalán-spanyol kapcsolatokban

Barcelona-Budapest, 2017. október 2. hétfő (MSZF)

A katalán függetlenségről szóló népszavazás eredménye új szakaszt nyit Madrid és Barcelona kapcsolatában még akkor is, ha Katalónia önrendelkezése nem tűnik közelinek - véli a Magyar Békekör hétfőn kiadott értékelésében.

A függetlenség mellett letett 90 százaléknyi voks még akkor is meggyőző, ha a szavazásra jogosultaknak csak 42,3 százaléka járult az urnákhoz. (Mellesleg ez nem kisebb annál, mint amilyen arányban annak idején az EU alkotmányáról szavaztak Spanyolországban, érvényesen.) A részvétel minden bizonnyal sokkal nagyobb lett volna, ha a spanyol rendőrség nem alkalmazott volna erőszakot a szavazók ellen, nem bántalmazott volna időseket és gyerekeket, nem lőtt volna gumilövedékkel a tömegbe. A madridi Mossosok, több tízezernyi spanyol "TEK"-es kikapcsolta a szavazatösszesítő informatikai rendszert, bezáratta a szavazóhelyiségek több mint a felét, elállta a szavazók útját, s számos szavazóhelyiségből elkobozta a leadott voksokat tartalmazó urnákat.

Lehet ugyan azt mondani, hogy ilyen körülmények között a népszavazás érvényességéhez kétségek fűződnek, ám ezt nem a katalánokon kell számon kérni, hanem azokon, akik minden áron, még a demokratikus jogok lábbal tiprásával is érvényt akartak szerezni a spanyol fennhatóságnak Katalónia felett, és megakadályozni, hogy a referendum jogalapul szolgálhasson a 7,5 millió lakosú, 32.108 km2-en elterülő spanyol autonóm tartomány különválásához a spanyol királyságtól. Márpedig a katalán elnök jogalapnak tekinti annak ellenére is, hogy Madrid nem. Marad a tárgyalás és a kompromisszum.

Katalónia minden eddiginél erősebb pozícióban ülhet tárgyalóasztalhoz. Erkölcsi fölény birtokában Madriddal szemben: népakaratot mutat fel a népakarat elfojtóival szemben. No de ki ne tudná jobban a magyaroknál, mit ér egy nép joga a szabadsághoz és az önrendelkezéshez, ha jogos harca túlerőbe ütközik. És nem csak a spanyolokéba, hanem annak a tágabb közösségnek a falába is, amelyet Európai Uniónak hívnak, s melyhez mindketten tartoznak.

Ez a közösség széltében-hosszában deklarálja ugyan a népek, kisebbségek, emberek jogát a szabad élethez, de amikor érvényt is kellene szereznie neki, hátat fordít népnek, kisebbségnek, emberi jognak, s csak egy dolgot tart szem előtt: a tőke szabadságát.+++



Kiadta: MSZF SZK

www.mszfszk.hu
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Nemzeti Konzultáció Trianonról MVSZ.
  2017-09-26 22:30:04, kedd
 
  Nemzeti Konzultáció Trianonról MVSZ. 2017.09.15


Link

Élj, gondolkodj, érezz úgy, hogy az a teremtett Életet szolgálja!
Tegyük jobbá együtt a világot!





 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Nk-Trianonról: A székelyek és a Nemzeti konzultáció Trianon
  2017-09-26 21:52:25, kedd
 
  Nk-Trianonról: A székelyek és a Nemzeti konzultáció Trianonról a Tündérkertben





Kétnapos őszi székely sokadalmat rendeznek a Kőbánya-Kispest metróvégállomásnál levő Székelyország Tündérkertje Látványparkban. A rendezvény keretében külön tanácskozás zajlik a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) és az Országos Trianon Társaság (OTT) által kezdeményezett Nemzeti konzultáció Trianonról. Előadást tart Patrubány Miklós, az MVSZ és Drábik János, az OTT elnöke, valamint Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alapítója és Benkő Emőke, az SZNT alelnöke. A székely sokadalom díszvendége Bőjte Csaba atya OFM, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke. Jelen lesz és beszédet mond Ümit Hamit, az Ujgur Világkongresszus főtitkára, Benke Csaba a Székelyek Világkongresszusának alapító tagja és sokan mások. Alább a szervezők által kiadott részletes program.

Tündérkerti őszi székely sokadalom


Székelyország Tündérkerje Látványpark 2017. szeptember 30. és október 1.

2017. szeptember 30. szombat

11:00 - 21:00Székelyhagyományos étkek kóstoltatása és vására Bíró Ernő a Székely Falat és a Hargita Gyöngye termékforgalmazója jóvoltából

11:00 - 12:30 ,,A székelyek és a Nemzeti konzultáció Trianonról I." - Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alapító alelnökének és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetség elnökének előadása

12:30 -13:30 Jó ebédhez szól a nóta

14:15 - 14:45 Gajda Péter Kispest polgármesterének ünnepi nyitó köszöntő beszéde

15:00 - 16:00 ,,Áldás, Hazám!" - Áldás Együttes műsora

16:00 - 16:20 ,,Ujgurok, székelyek, magyarok" - Dr. Horkovics-Kováts János, a Hun Tv tulajdonosának előadása

16:20 - 16:45 Ümit Hamit az Ujgur Világkongresszus főtitkárának előadása

16:45 - 17:15 Benke Csaba, a Székelyek Világszövetsége alapító tagjának gondolatai a székely önrendelkezésről (1.rész)

17:45 - 18:15 ,,Süvítő nyílvesszők" - Polgár Tibor hagyományőrző íjász bemutatója

18:15 - 18:50"Madéfalvi veszedelem, avagy a székelység, a magyarság és a csángók kapcsolata ezen eseményhez"- Baliga Csaba gyimesi csángó hagyományőrző előadása

18:50 - 19:00 Film az ujgur, magyar, székely testvér szerződéséről

19:00 - 21:00 ,,Holdvilágos éjjel..." - őszi székely vigalom Juhász Margaréta csíktapolcai nótaénekes jóvoltából

2017. október 1. vasárnap

11:00 - 19:00 Székelyhagyományos étkek kóstoltatása és vására Bíró Ernő a Székely Falat és a Hargita Gyöngye termékforgalmazója jóvoltából

11:00 - 12:30 ,,A székelyek és a Nemzeti konzultáció Trianonról II." - Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács alapító alelnökének és Drábik János, az Országos Trianon Társaság elnökének előadása

12:30 -13:30 Jó ebédhez szól a nóta

14:00 - 14:40 ,,Az őrvidék elvesztése, Ausztria" - Baliga Csaba gyimesi csángó hagyományőrző előadása

14:40 - 15:00 Benke Csaba, a Székelyek Világszövetsége alapító tagjának gondolatai a székely önrendelkezésről (2.rész)

15:00 - 15:55 ,,Úton Böjte Csabával" - Simon V. László könyvbemutatója

15:55 - 16:00 Szilágyi Béla: Székely miatyánk - Publik Antal székely előadóművész

16:00 - 16:10 Pio Atya Gyermekotthon - Kisiratos - növendékeinek műsora

16:10 - 17:00 ,,Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni" - Böjte Csaba atya a Látványpark vendége

17:00 - 17:05 Dömötör Tibor: A harcnak még nincsen vége - Publik Antal székely előadóművész

17:05 - 17:40 ,,Kaptafák" - Baricz Gergő Trió koncertje

Házigazda: Bacsó András, a Székelyország Tündérkert Egyesület elnöke

Műsorvezető: Gaál István

Mindkét nap délelőtti plenáris előadása után - ,,A székelyek és a Nemzeti konzultáció Trianonról I-II." - szűk körű tanácskozásra kerül sör a Bujdosó Székely Étterem Címer Termében. Az egész rendezvény ideje alatt fel lehet iratkozni aláírásgyűjtésre a Trianonról szóló Nemzeti konzultációhoz.
A helyszínen a Hargita Kincse Kft. (Bíró Ernő +36-70-2788390) jóvoltából kóstolhatók és megvásárolhatók székely házi élelmiszerek, Csíkszentkirályról a Hargita Gyöngye borvíz, Csíkszentsimonról az IGAZI CSÍKI sör. Főtt és sült székely gasztronómiai különlegességek a Bujdosó Székely Vendéglő jóvoltából.
Mindenkit várunk székely vendéglátással!

Adjon Isten minden jót,
Székely léleknek valót,
Egy szekérderék apróságot,
Bús szívekbe boldogságot.
Bort, búzát, egészséget,
Jobb világra reménységet!

Elérhetőség:
cím: 1191 Budapest Szabó Ervin u. 37.
honlap: www.szekelyhon.hu, www.facebook.com/szekelyhon.hu, www.facebook.com/bujdososzekelyvendeglo
e-mail cím: szekfoglalo@gmail.com
mobil: +36-30-2830377 (Bacsó András házigazda),
+36-70-9469121 (Gaál István szervező)


MVSZ Sajtószolgálat
9340/170926



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
Emlékünnepség és ősbemutató az MVSZ Magyarok Házában
  2017-09-26 21:47:53, kedd
 
  2017. szeptember 28-án, 17 órakor kerül sor az MVSZ Magyarok Háza (1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.) Széchenyi-termében, a Horthy Miklós Társaság szervezésében az otrantói tengeri győzelem 100. évfordulója évében rendezett emlékünnepségre, amelynek keretében bemutatásra kerül Dr. Csabai Mária Mondj igent rá! című drámája.

Az emlékünnepségen ünnepi beszédet mond Dr. Kőszegi Szabina, az Osztrák-Magyar Haditengerészet Hagyományőrző Baráti Társaság elnöke. Köszöntőt mondanak Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság elnöke.

A rendezvényre a belépés Meghívóval történik.




 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
HUNAWIHR - Hunok utódai Nyugat-Európában
  2017-09-23 21:05:35, szombat
 
  Olvasónk, Kristály Tibor arra hívta fel a Magyarok Világszövetsége elnökének figyelmét, hogy Franciaországban létezik egy HUNAWIHR nevű település, amelynek neve - álláspontja szerint - a hunokra utal. A Magyarok Világszövetségének elnöke által megkérdezett szakértők visszaigazolták olvasónk felvetését. Timaru-Kast Sándor, a kelta-magyar kapcsolat Németországban élő kutatója bővebben kifejtette álláspontját, amelyet alább közzéteszünk.

Tisztelt Elnök Úr!

Örömmel fogadtam levelét, amely ismét ösztönzést jelent munkám folytatására. Nagyon érdekes vidék ez az Elzász, de amúgy egész Lotharingia. Mint ahogyan a Magyarságtudományi Füzetek egyik számában megjelent írásomban is említettem, itt éltek a Nemetek, egy kelta törzs, akiket Cezár is megemlített a De Bello Gallico könyvében, és amely törzsről utoljára a Kr.u. 4. századig hallunk. Ezzel kapcsolatosan jelent meg olyan germán történészi vélemény - amelyről manapság nem ildomos beszélni olümposzi körökben - mely szerint a germánok magyar neve ezen törzs nevéből származ(hat)ott. A franciák az allemánok nevét használjak manapság az összes germán megnevezésére.

A magyarok a kelta NEMET törzs nevét vetítették rá az egész germánok, azaz teut(on)ok > tótok megnevezésére. Lehetséges ez? - teszik fel sokan a kérdést, hisz a több mind 500 évvel későbben megjelenő magyarok, honnan hallottak is volna a már régen a ködben eltűnő (Niebelungen) nemetekről? Pedig igenis lehetséges. Csak akkor - a találkozás éveiben - a magyarokat még hunoknak hívták. Hogy hunok jártak errefelé, ehhez nincs kétség. A hunok emléke máig megmaradt.

Így, Hunsrücknek, azaz Hunhátnak hívják azt a hegyláncot, melynek lábainál keltek át a hunok a Rajnán a Bingen-i (Bingium) révnél - itt van a Lorelay (a kelta ,,síró szirt"). A Hunhát másik oldalán a Mosel (kelta ,,Kis Áztató / Mosó") mentén laktak a treverek, akiket Trebeta, a Gesta Treverorum szerint Nimród egyik fia telepített le Kr.e. kétezer évvel, a Hunhát és Erdőhát (Ardenne)[1] hegyek közti völgybe.

Tehát, hunok bizonyítottan jártak erre, és itt is marad(hat)tak egypáran. Itt a Hunhát mindkét oldalán ,,póci" a boci neve, a káposzta nem ,,kohl" vagy ,,kraut", hanem ,,kapesz", és még lármafákat (Lärmfeuer) is gyújtanak. Igaz, hogy azt állítják, hogy ez a szokás a rómaiaktól maradt rájuk, de hozzáteszik, hogy rómaiak az etruszkoktól örökölték.

Vissza a HUNokhoz. Itt nem csak a hatalmas körgyűrűket ,,Hunnenringe", azaz ,,Hungyűrűk"-nek nevezik, de olyan mendemonda is járja, hogy Attilát (Atillát vagy Atilát) ide, a Rajna ,,alá" temették Wormsnál (kelta ,,Bormező" - nem alkohol, hanem BOR, mint borvíz, ásványvíz, forrásvíz, mint Borszék vagy Bélbor). És még van olyan helység, melynek neve ,,Hünstetten" és határában emelkedő ,,Hunnengräber" - dombsírokkal, halomsírokkal. Ilyenekkel tele van a Hunsrück vidéke. Vannak még ,,hun" napok is a környéken. Egyszer egy évben (legalább is így volt még vagy három évvel ezelőtt) Dormagen-ben megünnepelték hun eredetüket a "Dormageneren Hunnen" társaság megrendezésével, gulyással, magyar borral, magyar táncokkal, ,,hun"-nak és sámánoknak felöltözve vonulnak végig Dormagen utcáin Szent Mihály napi vásár (Michaelismarkt) napján. Nagyon jó, hogy van, csak egy kicsit olyan farsangi jellegű. Dormagen már az ún. Hunaland vidéke. Sok észak-germán vezér is, főleg fríz, vette fel Attila nevét (lásd: ,,Aethelfried" - Atila békéje) és hunnak mondta magát és népét, mert akkor ,,dicsőséges volt hunnak lenni" - írják germán, azaz mai német történészek.

Ezek után nyilván, hogy a Hunawihrnek is lehet ehhez köze. Sőt, kissé délebbre van még egy Hüningen (Huningue) helység is, Bázelnál, a Rajna bal partján - nevének eredete természetesen (!) ismeretlen a mai történészek előtt - de, még van egy Hünningen vagy Hunningen város Belgiumban is, természetesen az Ardennek lábánál.

Hunawihrről azt mondják, hogy a 7. században alapította egy Huno nevű vezér Huna nevű feleségével. Ez nyilván egy rossz vicc (ez olyan mint: Pat és Patachon). Mindegy, ezt írták akkor a papok, annak a célnak érdekében, hogy "átírjuk" a történelmet, lesz, ami lesz. A történelemhamisítás már akkor is jól működött.

Azt is mondják, hogy a Huna név kelta eredetű, és Szent Hunáról is beszélnek, aki azért lett szent, mert Hunawihr kútjánál mosta ki a betegek ruháit. A Hunawihr nevében a "-wihr" az a germán "weiher" (halastó).

Visszatérve Hunához (Hunoról már többet nem mesél a történelemírás), előfordulhat, hogy létezett egy ilyen ,,kelta" név, még Angliában is előfordult, no de honnan származott a neve?

(H)ÚN - pontosabban mai írásmódban a vels -WN, egy helységnévrag, amely olyan értelemmel bír, mint: HON. Ez megmaradt az írben: CÓNAÍ (ejtsd: kóní) - magyarul HON. Innen az angol ,,county" - (vár)megye neve is. Amerikában a ,,county"-nak ,,megye, vidék" értelme van, vagyis ismét: HON.

Nem gondolom ellenben, hogy helységnevek elejére kerüljön egy rag (-hon). Ezért is elképzelhető, hogy a több helységnévben is jelentkező HUN-gyöknek lehet valamilyen ,,HUN" kapcsolata.

Ennyit sikerült összegyűjtenem, amúgy a gyors válasz érdekében. Ígérem, megpróbálok alaposabban utánanézni. Azért mondom, hogy megpróbálok, mert az eddig végignézett anyagok, amihez eddig hozzá tudtam jutni, nagyon szófukarok és semmitmondóak. De, ami késik, nem múlik...

Velünk az Isten!

Tisztelettel

Timaru-Kast Sándor




Dormagen nevű település (Németország) hun hagyományőrzői
------
A kép illusztráció, amelyet a levél szerzője küldött


[1]Szó szerint "Erdőség"-et jelent. Ugyanígy ARDUINA "istennő" (pontosabban: tündér) neve Erdőanyja értelemmel bír.



MVSZ Sajtószolgálat

9335/170922


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  MVSZ közlemények  
     1/25 oldal   Bejegyzések száma: 249 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 70 db bejegyzés
e év: 1403 db bejegyzés
Összes: 22851 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1235
  • e Hét: 29986
  • e Hónap: 97233
  • e Év: 2226761
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.