|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2021-06-17 17:00:15, csütörtök
|
| |
| |
Illyés Gyula - Könnyező
Vigasz sem kellett már neki.
Csak jöttek, dőltek könnyei.
De nem zokogott: nevetett,
azon is, hogy úgy könnyezett.
A lágy árkokba, mosolya
öntöző csatornáiba
szálltak a könnyek, meg-megálltak,
az állán jégcsap-csillogásnak.
Mondhattam, hogy ki szereti.
Remény sem kellett már neki.
Bólintott, hogy mindent köszön.
Mint dőlt edényből, dőlt a könny.
Aztán, mint fuldokló, ha még
utolszor felveti fejét:
a sós cseppeket szerterázva
vad nemet intett a világra.
S eldőlt, új könnyektől vakon, -
görgesse hát a fájdalom!
Szólt még, kiáltott. De szavát
az leste már, a másvilág.
Az érthette, ki könnytelen
érti, mi itt az értelem.
Kezét fogtam. Hogy vígasztaljam,
rámosolyogtam s vele sirtam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-06-07 10:30:11, hétfő
|
| |
| |
Nagy László - Egy kék lepke...
Egy kék lepke, meg egy sárga
hőségben játszanak,
ezüstösen zúg a nyárfa,
testemnek árnyat ad.
Sárga tarlón árpakéve,
göndörke pára száll,
életünk arannyá érve,
ez a nyár: aranytál.
Szép a lepke, ezüst nyárfa,
árpának aranya,
derekad és lábad szára
mintha rám hajlana.
Örvendezek, pedig rögtön
indulok, izzadok,
elejtek a nyári földön
sok tüzes csillagot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 08:14:24, hétfő
|
| |
| |
Nagy László - Csontváry
Ő: a bábeli magasba emelt fej, gigászi
vörös szemgolyó a kételyek fölött,
világnagy vásznon ecset- és üstökös-egység,
ágyúzzák lentről a köznapi méretek,
kicsi királyok, erőtlenek és nevetségesek,
mert ISTEN SZÖRNYETEGE, emberkék végzete ő,
temérdek sugár-erő, transzformált őrület,
kapcsolják rá uraim a várost: a lámpa mind kigyúl,
egyszeri csoda, a Nap fia ő, aki agyára
fölveszi koronának a lángoló Kárpátokat!
Rágalom, hogy a szoba sarkába a százszor kifőzött
teahalomra buktatja el a halál -
északról délre zuhan, elrúgva úgy a mediánt,
hogy billen a láthatár, minden egyensúly fölborul,
rágalom, hogy Tivadar festőt a cicái kikezdik,
máig is oroszlánok vesződnek izmaival!
Vigyázat, itt jön, mint féreg nélküli dicsőség,
hús-valósága csak emlék, arra már szüksége nincs.
Átörökítve magát a világ velő-kötegébe,
lett magaslati hó, szűziség, lombzene, bilincstelen,
agyaras hegyi folyó, azúr vadkanok rohama,
új látomás a rónán, délibáb-rontó vihar,
tűnődve is őrlő jelenés, lidérc a tükörben,
fehéren rémlő bika, aki márvány és patyolat.
Figyelem! beszél az elárvult aszkéta mester,
sivatag korban új szépség, szakálla rostolt acél,
keze a nagy korszakok lapjait fordítja kínba,
Mona Lisa arany méhe már villámló görcs és aszály.
Rikolthat a művész az égen kén s kobalt páváiból,
törvény, hogy cédrussá váljon a milliógyökű magány.
Itt áll, mennydörgő teteje a csillagoknak hinta,
termi magának a kínt örökre, fejünknek a szédületet.
Kép : Csontváry Kosztka Tivadar : A magányos cédrus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-02 16:17:40, hétfő
|
| |
| |
Nagy László : Bánatot váltunk
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behunyja,
szeretni kell újra, meg újra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-19 17:36:22, vasárnap
|
| |
| |
Nagy László - Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban, húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.
Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.
Engem a szépség, a vígság csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.
Köröttem kúsza az élet, kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a haláloságyig
belédfogódzom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-09-04 19:24:34, szerda
|
| |
| |
Nagy László - Gondolat-szonett
Tollam hegyén a gondolat,
míg meg nem írom ott lapul,
őriz, valami fontosat,
mit majd a tinta ejt rabul,
lecseppen, és az ég alatt,
buzgón kitárja szárnyait,
a végtelen dől el, hanyatt,
s a cseppbe rejtve itt vagy, itt.
Halkan rád hull a fény, a csönd,
a föld csak apró sárgolyó,
amit a szó majd romba dönt,
a papíron nem látható,
hiába nyílt fölém a fönt,
a Tejút már nem járható.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2017-07-08 16:13:21, szombat
|
| |
| |
Nagy László :Virágzó rozson
Virágzó rozson a szél habot vert,
én a szélén lehevertem.
Hallgató fülemre harmat cseppent
s megcsendült a világ bennem.
Óriás szövőgyár volt az égbolt,
sürgő orsó minden csillag.
Sokáig tűnődni időm nem volt,
köszöntött a jázminillat.
Messziről szállt, meglepte az ingem,
iparkodásra biztatott.
Magamban én annyi embert vittem,
mint égbolton a csillagok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
10 db bejegyzés |
| e hónap: |
196 db bejegyzés |
| e év: |
979 db bejegyzés |
| Összes: |
8048 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 239
- e Hét: 239
- e Hónap: 26736
- e Év: 153600
|
|
|
Offline
