Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Csorba Győző: Csata
  2021-04-20 17:26:30, kedd
 
 


Csorba Győző: Csata

Néhány tavalyi mandula
az ág-hegyen maradt.
De bontja, bontja már a fa
az új virágokat.
Ág és virág - még lomb alig, -
vas-szürke, rózsaszín;
rózsás tüzek lobbannak itt
szürkék kanócain,
fölrobbantják a dermeteg
s makacsul ittragadt telet,
mely földre, ágra rátapadva
az életet bennük fagyatta.

Didergek még, bár süt a nap,
magas szobámra süt,
de biztat a tapasztalat
itt, ott és mindenütt:
nem csapkodó gerillaharc,
hadművelet folyik,
s holott esik néhány kudarc,
csak jóra változik,
és bizton győz a győzni jött
az eddig győzelmes fölött,
s ki jót pártolt a viadalban,
majd része lesz a diadalban.

Bízó, azért még nyugtalan
fogoly, számolgatom:
mily erő állhat ott alant
a szembe-dombokon,
és jobbról-balról mily hadak
zárulnak össze, hogy
döntő csatába fogjanak,
ha kell támadniok.
S örömöm egyre-egyre nő,
mert föl nem tartható erő
feszül a friss füvekben, fákban,
e láncait törő világban.



 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Majzik Ilona: Gyermeki mosoly
  2021-02-09 14:54:02, kedd
 
 


Majzik Ilona: Gyermeki mosoly

A boldogság okát nem kell keresgélni,
akár egy apró tűt a szalmakazalban,
benne van az minden örömteli percben,
benne van az minden gyermeki mosolyban.
Ítélet, bűn, harag, ha nincs a szívedben,
a jó szándék útját járhatod a Földön,
lelked megmarad a szeretet forrása,
e csodás világban te leszel az öröm!

Pécs, 2019. 02. 09.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Berde Mária : Nem értesz
  2021-02-07 23:41:37, vasárnap
 
 


Berde Mária : Nem értesz

Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a menny kapuját reám nyitnád.
A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat,
Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy,
Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat,
És üdvösségem forrása a lelked.
Tudom: a nevem imádságnak ejted.
Tudom: több vagyok néked minden szentnél,
- Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél -
De néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Meghalnál értem, de meg nem értesz.

Mert lásd: a lelkem oly országból hoztam,
Melynek szellője se érte a lelked.
Lásd, sose voltam hívő, balga gyermek,
Nekem nem kellett játszópajtás, játék.
Hívott a csend, és csábított az árnyék;
Még dajkamesék álmait aludtad,
Mikor lelkem már vágyva vágott utat
Szomorúságok rengetegjén által,
Beszélgettem bánatos árnyú fákkal,
S mélyére láttam egy nagy óceánnak,
Mit úgy hívnak, hogy: bánat.

És hogyha néha álomtalan esten
Lelkem kibomlott, s elhagyá a testem,
Megostromoltam más világok nyitját,
Fellegnek álmát, csillagoknak titkát.
A föld eltűnt, megnyílt a végtelenség,
Ó, álmodásos, álomtalan esték!
Utak, amiknek ölét sose jártad:
Nincs, nincs az álmaimhoz szárnyad.
És néha sírok. Akkor ne kérdezz.
Szeress, szeress nagyon, de meg nem érthetsz.

Berde Mária Julianna (Róth Jenőné) erdélyi magyar író, költő, műfordító, tanár.
(Kackó, 1889. február 5. - Kolozsvár, 1949. február 20.)

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Zsúpfedél alatt szunnyad a régmúlt
  2021-01-18 12:04:41, hétfő
 
 


Majzik Ilona: Szunnyad a régmúlt

Zsúpfedél alatt szunnyad a régmúlt,
ködlepedőben az emlékezet.
Kéménye túlélt egy nagy háborút,
sárfala bámult sok évtizedet.

A házigazdák régen az égben,
világgá szédülve a sok gyerek.
Sóhaj szivárog az ajtórésen,
régi homályban egy otthon dereng.

Munkából tér meg a fáradt gazda,
amíg az asszonya tüsténkedik.
Ünnep, ha együtt apa s az anya,
nagy, kisebb és az apraja mind.

Hűl a káposzta a híg levében,
imára kulcsolva gyermekkezek.
Soha nem lesz oly édes az étel,
és olyan forró a szívszeretet.

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Majzik Ilona: Jő a megváltás
  2020-12-22 23:28:17, kedd
 
 


Majzik Ilona: Jő a megváltás

Szégyenkezve bujkál a Hold,
ritkán látott ily századot,
melyben az embert, nagy világszerte,
a gyilkos kór így megtizedelte.

Pedig rég kering a világűrben,
lesve a Földet megkövülten,
- kérdi magában. - Hol van az Isten?
- Te, aki, látod Földköz kötötten,
- mit művel az ember itt a planétán,
ahol vad ármány- és bűn közelében
egymást gyilkolva szóban és tettben
éli világát, és a vendettát tartja esélynek
hátat fordítva hitnek, erénynek -
tudod a választ a legjobban.

- Tudom és hiszem, ott van a jóság
elrejtve mélyen az ember szívében!
Közel a gyermek, jő a megváltás,
Isteni erény a megbocsátás...

Debrecen, 2020. 12. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Márai Sándor /Füves könyv/
  2020-11-28 17:44:35, szombat
 
 


A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv,
őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem.
A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban;
ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult,
nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban,
melyek összessége életed alkotja.
S életed a haza életének egy pillanata is."

Márai Sándor /Füves könyv/
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Circumdederunt
  2020-11-03 00:56:06, kedd
 
 


Szilágyi Domokos erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító halálának 44. évfordulóján.

CIRCUMDEDERUNT

Körülvettenek engem az élet ördögei, árnyai,
hús-vér árnyak, közöttük csak pokolra szállani
lehet. Megszokható. Hisz évezrede megunt
következetességgel ott az igazi circumdederunt
Vettenek körül engem rózsák, liliomok,
talajuk televény lélek, talajuk lelki homok,
terméketlen poézis és meddőség, buja.
És itt csukodik be a költészet kapuja.
Körülvettenek engem - körül hogy vettenek!
Hogy iszonyú pofájuk csupa egy rettenet,
Hogy csupa borzalom, megkísértés, tömény
kárhozat - Isten, Isten! erre ítéltettem én?
Körülvettenek engem a világ dolgai,
és nincs erő közülük kiszabadítani.
Talán nem is akarnám. Tán így rendjénvaló.
Halál elől ne meneküljön, az ki meghaló.

,,Aki alkot, visszafele nem tud lépni -
s ha már kinőtt minden ruhát,
meztelenül borzong a végtelen partján,
míg fölzárkózik mögé a világ."

Szilágyi Domokos
1938. július 2. elh. 1976. november 2.
erdélyi származású magyar költő, író, irodalomtörténész
Az erdélyi - magyar költészet kivételes alakja volt. Munkáiban az ősit, a népit és a modernet igyekezett összhangba hozni. Pályafutása a Forrás-nemzedék tagjaként indult első kötete megjelenésével, 1962-ben, melynek címe az Álom a repülőtéren.

Korán, 32 évesen nyugdíjazták egy komoly betegség miatt. Nem bírta sokáig a sorozatos kudarcot, így 1976 őszén feladta, és öngyilkos lett. Komolyan megtervezte: néhány napra eltűnt, hogy senki ne találhassa meg, így hat nappal később leltek rá, begyógyszerezte magát és alkoholt ivott. Egy évvel később fia is követte a halálba, Kobak az 1977-es bukaresti földrengés áldozata lett. Néhány évvel később volt felesége és fia édesanyja, Hervay Gizella is öngyilkos lett. Ma mindhárman együtt nyugszanak a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
Környezete visszaemlékezései alapján csendes, visszahúzódó ember volt, indulatait, lázadó személyiségét leginkább csak a költészetéből ismerhetjük. Verseit, életét, öngyilkosságát ennek ellenére gyakran a diktatúra elleni küzdelem szimbólumaként emlegetik. Elképesztően kifejező, expresszív költészetet alkotott meg, az egyik legjelentősebbet a XX. századi magyar irodalomban.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Kamarás Klára - Őszi illúziók
  2020-10-30 15:59:42, péntek
 
 


Kamarás Klára - Őszi illúziók

Ősz van megint, lehulló levelek
varázsát nézem. Szívem megremeg.
Sodorja szél, aztán a földre hull,
de akad köztük, ami nincs sehol,
mert újra, s újra fel, magasba száll,
nem is levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom, mely csak a lelkünkben él?
Köd? Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd, de többé nem lehet,
bár híre sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz, csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt avart rugdosva lépkedek.
Tőlem panaszt ne halljon senki.
Amíg van út, tovább kell menni.
Avart rugdosva? Foszló álmokat
számolni? Évet, hetet, napokat?
Mérlegre tenni, hogy mit értem el?
Nem érdemes. Az idő másra kell.
A meglévőnél százszor többet ér
az, ami csak a képzeletben él,
mert álmaidban mindig visszajár
mint múlt tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi csend, mint szálló csöpp levél,
utána kapnál, több a semminél...
Kérdezheted, csak álmodban felel.
S ha nem kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt megszorítja torkodat...

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Szilágyi Domokos - Őszirózsák
  2020-10-19 19:02:32, hétfő
 
 


Szilágyi Domokos - Őszirózsák

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
Sík Sándor : Októberi rózsák
  2020-10-13 16:52:30, kedd
 
 


Sík Sándor : Októberi rózsák

Piroslanak az októberi rózsák,
Széltől, madártól zsongnak a fakó fák,
A szökőkút csorog, akár a jóság.
Bennem is, bennem is, félénk dallamok
Borzolgatják a lomha őszi prózát.

Elálldogálok egy árvácska-ágynál.
Mondd, árva szívem, merre, mire vágynál?
Mi az a dallam, ami benned vájkál?
Messze van, messze van, minden messze van,
Az is ami volt, az is amit várnál.

Nézel az égre? Az a piros felleg
Immár csak emlék: nap-vissza-lehellet!
Ülj meg a békés szomorúfűz mellett.
Békesség, békesség, békés öregek
Bölcsek mosolya, immáron az illet.

Pereg a levél és pereg az óra.
Jön a november, a dér meg a bóra.
Jobb lesz, gondolj a decemberi hóra.
Neked is, neked is, holnap, úgy lehet,
Neked is fúvatnak takarodóra.

Hadd fúvassanak! Tudom, az is szép lesz!
Érett sziromnak lelengeni édes.
De míg bennem a dal fecskéje fészkes,
Hadd szálljon, - hadd fájjon: a tearózsát
Idesimítom ajkam melegéhez.

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi költők egy csokorban  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2021.03 2021. április 2021.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 540 db bejegyzés
Összes: 3618 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 212
  • e Hét: 3695
  • e Hónap: 12089
  • e Év: 52398
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.