Regisztráció  Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Bozsányi Lászlóné. Manyika.
1948.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
Bogáncsélet
  2018-06-16 14:53:34, szombat
 
  Bogáncsélet

Hogy nem születtem nagy fenyőnek,
Nem nyújtok sárguló kalászt,
Hogy friss gyümölccsel nem lepem meg
A szomjan ballagó vadászt:
Ki bűnös érte?

...Hogy nem lettem oltárra rózsa,
Sem árnyas lombú, bölcs dió,
Hogy méz belőlem nem fakadhat,
Termésem senkinek se jó:
Ki bűnös érte?

...Hogy árok partján nőtt a száram,
Szívemhez járt út nem vezet,
Ki simogatna, szánva-szánna.
Megszúrom, jaj, a lágy kezet:
Ki bűnös érte?

...Hát nézd meg jól e szent bogáncsot,
S taposd el tüskés ágait!
Gyűlölhet ő, vagy tán szerethet:
Csak szúrni tudja karjaid!
...Ki bűnös érte?

Kamarás Klára
 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Ez több...
  2018-05-09 21:42:14, szerda
 
  Ez több...

Ez több, mint szerelem:
ez gondolat...
Hajnali séta juharfák alatt...
galambszárny rebben...
párák... permetek...
hullnak a fáradt, őszi levelek...

Aztán a munka... és már odabenn...
A szkenneren fehér cicád pihen...
Megsimogatnám... mégse... nem lehet:
megérezné a simító kezet...
felébred, s akkor én is ébredek...

Már reggel van, kinyithatom szemem...
csak álom volt s egy szálló gondolat...
Egy gondolat... mely több mint szerelem.

Kamarás Klára





 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Utóirat
  2018-03-15 23:32:15, csütörtök
 
  Utóirat
/2007./
Uram, ha verset írni támad kedve,
s nem elemzés, vagy tudós fordítás,
mivel az időt nyűvi estről-estre,
jusson eszébe, hogy az élet véges,
a mutató látszólag lődörög,
de a költő papírja s élte kétes,
csak a múzsának élete örök...
Szemében tűz, vagy kéklő tiszta álom?
Dicsfény ragyog a hószín keblen, vállon...
s ha mégis ránc vagy folt akadna rajta,
egy bárányfelhő biztos eltakarja.

Kamarás Klára



Válasz vers... Egy kortárs költőhöz

Szerény kortársad életművedért
híg leveséből néked ad babért!
Verseidtől Villon úr csak sápad,
koldulhatna ötletért is nálad,
a lelked szép, ne nézd a tükrödet,
a ránc növeli szexepiledet,
és ha pénzt most nem is hoz mecénás,
verseidért járhat még ajánlás,
mert zseni vagy és te leszel az ász,
a változáshoz szükséges kovász.

Szeicz János


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Hulló csillagok...
  2018-01-17 17:20:26, szerda
 
  Hulló csillagok...

Pár pillanat: fények az égen...
aztán eltűnnek a sötétben.

Álmodozunk, hogy milyen szépek,
Pedig csak rideg törmelékek,
miknek nincs fénye, ragyogása,
rohannak, amíg tart a pálya.

Sorsuk egy nagy találkozás:
felizzanak, s nincs folytatás.

Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
A csend virága...
  2018-01-17 17:16:36, szerda
 
  A csend virága...

Furcsa virág a csend.
Békés völgyek ölén
elrejtve nyílik.

Mindannyian keressük,
és nem vesszük észre,
hogy minél jobban sírunk,
vágyódunk utána,
annál biztosabb,
hogy sosem fogjuk megtalálni.

Kamarás Klára



Vigasztalás

Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
Nem tartozol senkinek... senkihez.
Adósa nem vagy másnak,
csak magadnak.

Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Az ártatlanság kora
  2018-01-13 23:11:56, szombat
 
  Az ártatlanság kora

Egy este azzal jött hozzánk a Gyurka,
hogy a padláson rést lehet csinálni
a tetőcserepek között.
Onnan a szomszéd kertmozira látni.

Ezután a sötétben estről-estre
fellopakodtunk a rozoga lépcsőn,
s a nyíláson át szívdobogva néztük,
mi megy ott lenn a vásznon.

Forró arca az arcomhoz simult,
hogy mindketten kilássunk.
Nem mondott semmit,
és még én se tudtam,
mért jobb a film a tetőrésen át,
mint kinn, a nézőtéren ülve.
/2018./
Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Szerelem
  2017-11-13 23:02:18, hétfő
 
  Szerelem

Csak egymás mellett... Csak kéz a kézbe...
Egy fűzfa lombja? Egy csók reménye!

A szívem érted dobog csak... Érzed?
Forró az arcod... lobog a véred...

és szól a lányka: - Te vagy a "minden",
nekem teremtett az ég s az Isten...
Nem számít semmi, nem vágyom másra,
csak értem égő, csókos csodádra!

Ugye, örökké? Ugye, csak engem
ölelsz majd lázas, nagy szerelemmel?
Ameddig élek, holtamig! Érzem,
karodba zárva nekem már végem...

Szerelmes lányok, nem is tudjátok,
hogy mennyi bánat várhat még rátok...

Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Múló széllel
  2017-10-24 20:12:48, kedd
 
  Múló széllel

Elúsznak múló széllel a szavak
és nem marad egyetlen gondolat
csírája sem fejemben.
Csak ülök itt e kora őszi csendben,
s számolgatom mi volt,
s mi még lehet,
de kérdésemre nincs már felelet.
Minden megtörtént, mit felírt a Sors,
vagy csillagok között rendelve volt.
Hiába nézek fel az égre.
Talán meg kéne nyitni végre
az utolsó lapot...de nem!
Még egy kis végső türelem,
talán még megérdemlek ennyit,
mielőtt meglátom a Semmit.

Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Vers...
  2017-09-28 22:46:44, csütörtök
 
  Búcsú e-mail-ben

Nem ismerlek,
és nem tudom, milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,
ha néhány percre még figyelmedet
magamra tudom vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi,
padlás porában talált ócskaság.
Hihetetlen számomra e világ!
Még most is... most,
hogy búcsúzkodni kéne,
megtorpanok.
Templomajtóban fordul így a néne:
keresztet vet, térdet hajt, visszapillant,
Istent, vagy angyalt keres, mely elillant.
Most hogy jön ez ide?
Hiszen tudod!
Vagy nem érzel egy csöpp áhítatot
minden búcsúnál, minden eltűnésnél?
Évekig minden nap levéltömeg,
aztán egyszerre elfelejtenek.
Ha akarod, vagy akarom,
a címem megváltoztatom.
Nincs könnyes búcsú, nincs harag,
nem is voltál,
mégis elhagytalak.

Kamarás Klára
Forrás: POET


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
Talán..
  2017-09-22 22:58:04, péntek
 
  Talán...

Talán egyszer hiányzom még...
Mikor tavaszt búg egy madár,
talán felbukkan egy emlék,
és akkor majd gondolsz reám.

Talán lesz nyár és éjszaka,
mikor minden csillag ragyog,
egyedül ülsz egy kis padon,
s azt képzeled, hogy ott vagyok.

Talán a hulló levelek
alatt keress egy lábnyomot,
de visszahozni nem lehet,
amit az idő elmosott.

Mikor még nem volt "te" meg "én"
csak "mi" - ez volt a szerelem?
Nekünk nem volt fagy, hó, halál...
Ne tudj feledni sohasem!

Kamarás Klára


 
 
0 komment , kategória:   Kamarás Klára versei  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 110 db bejegyzés
e év: 962 db bejegyzés
Összes: 13806 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 343
  • e Hét: 1879
  • e Hónap: 44115
  • e Év: 517700
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.