Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Esn József
  2011-08-29 09:10:09, hétfő
 
  ESNAGY JÓZSEF
A cinizmus éneke

Megnézem jól, mi végre termett
hálóba hal, kasza alá búza,
ha a tenger súlya megremeg
és a Nap bárkáját mélybe húzza,
akár a szív, ha elmerengett.

Kezemből fecske száll; holt madár.
Én röptetem, mivel szárnya nincsen.
Megfagyott. Döglött. Kimúlt. Halott.
Dobom, tán életre kelti Isten.
De nem szállhat fel sohase már!

Nézem, akár egy bús hontalant.
Beszélek hozzá. Száz nyelven értek
gúnyolódni, sírni, nevetni;
gyűlölni azt, mi rossz s nem érdem.
Huncut lettem s nagyon csintalan.

Már úgy végzem minden dolgomat,
hogy helyzetem újból s újból mérem.
Méregetem, mi munkám van itt.
Mit teszek jól. Kihez, mihez mérten;
dimenzionálva az álmomat.

Végül eszem egy jó bablevest,
de megnézem, hússal főzted-e.
Jó-e ruhámhoz az alkalom;
szemfedőm ki, hogyan szabja le,
hogy bambák közt a sírban ne keress!







Ima hálaadó ünnepen

Uram! ki annyi jót adtál,
most visszaadnám szép csöndben,
csak gyere, tudod hol lakom:
a Családi-légvár ötben.

Jöhetnél hozzám társalan.
Jöhetnél bár minden este.
Meglátnád milyen bánatos
az ember magányos lelke.

Láthatnád, hogy milyen sötét
homályosan szürke arcom,
s én visszahallanám, zokogsz
a zord, hullámverte parton.

Megfoghatnánk egymás kezét
potosan úgy, ahogy régen,
s elmehetnénk valahová
együtt, némi sétaképpen.

Leülhetnék itt-ott néha,
beszélgetni erről-arról,
hogy mi mindent tettél értem.
Hányszor kihúztál a bajból.

S én hálátlan eb maradtam.
Még meg sem köszöntem szépen,
hogy védtél engem, Istenem,
nap-nap, vízen és kenyéren.

Ha Te tudnád, jó pártfogóm,
hányféle nagy bajba estem,
míg hagymák, saláták, babok
mind kirohadtak a kertben.

Szelek törték ki bokraim.
Galád-nép fáimat nyeste.
Õrbódéban állhattam ott,
a termést mégis leszedte.

S országomat is lopta sok
vigéc, bárdolatlan érdem.
Csak szép hazám akarta mind
szebbé tenni, - persze, értem...

S most itt állok hű csillagok
fényénél, mégis sötéten,
mert nem védsz te már gondtalan
megbocsátható szemérem.

Bár egyszerű szót keresek,
mi nem ködösít, nem ámít;
nem tudom, meddig hagyhatom
közszemlén e nép csodáit!

- Uram! ki annyi jót adtál,
most visszaadnám szép csöndben.
Csak gyere, tudod hol lakom,
a Családi-légvár ötben.







Szabad áramlásban

A csendben éles villanás.
Szikrázik a reggeli köd-
ben hulló csillag-zuhanás.
S fölnéz a Nap, mint a tök
a kertben, s pirul, ragyog,
míg lassan eltűnik a Hold.

S fölzörgeti a kerteket
a szél, mégis a csönd marad
veled Jézus, Te kiszögelt.
Válladra ülnek a madarak,
s átszúrja fény a melledet,
hogy kizöldüljön a kereszt.

És kizöldül a fakereszt
(Távoli napból robbanás.)
A keresztfáról leemel
tizenötmillió Júdás
s azt mondja: Nekem van hazám,
melyet szeretek igazán.

De a Golgotán fölpörög
a szó. Jajgat és megtagad.
Harminc ezüstpénz zörög
a deresedő fű alatt.
S fülembe zúg egy régi dalt
a szél: "Ez a magyar Ugar."


 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-07-11 08:44:31, hétfő
 
  Esnagy József
A kor szellemére

Ha volna még egy szám, hogy azzal is egyek,
S még egy gyomrom, hogy az is teljen,
Hogy a szívem is megszívesedjen,
És még sok-sok(k?) minden micsodám,
Hogy a kapzsiság
Minden percét kiélvezhessem,
Minden percét magamnak áldozhassam,
Hogy túléljem az éhesek és szomjasak
Bélpoklosságát, beteljesületlenségét,
Megmarkolhassam a halhatatlanság fogaskerekét,
Ragadós pióca-hasát, az lenne jó,
Mert azt mondják, a lélek, a lélek az semmi,
De az anyag,
Az anyag, az valami, a gyönyört élvező test,
Amely világra szüli a vérszomjasak
És telhetetlenek magányosságát,
Egy lassan lélektelenné váló bolygó légterében.







Didergő vers egy látomásról

Hogy beteljesült, s Krisztus
Eltávozott a földről,
Sok délceg ifjúember
Szíve vadul dörömbölt.

S lőn egyből annyi Krisztus
Megteremve eme tájon,
Hogy fölös lett az igaz
Krisztus, hogy prédikáljon.

Olyan sok prédikátor
Járt-kelt büszkén a földön,
Hogy nem volt, ki a pusztán
A nyáj után döcögjön.

S mind-mind királyi várat
Épített római dombra,
Míg azon siránkozott,
Hogy mennyi a nép gondja.

Hogy milyen nagy bánata
Van, de ha bíznak benne,
Az ő igéi által
Eljutnak majd a mennybe.

- S Isten nem mondott átkot
Csak ült magában csendben,
S arra gondolt; vajon e
Népet én teremtettem?

Én mondottam, hogy legyen
Gazdag s díszes vetésem?
E föld szűk sarkában is
Teljen gyönyörűségem.

Ezért küldtem fiamat
Kínra és szenvedésre
Közéjük, hogy ne múljon
A gazság pokolférge?

S szólt: - Már látom egy-fiam,
Hiába űzted őket ki apád templomából,
Te sem szabadíthattad meg ezt a népet
Az írástudók s farizeusok hadától.







Vaksors

A félelmem Jónás félelméhez hasonló,
Amikor a cet bűzös szája rám mered
Álmomban, s lassan lenyel,
Mint egy apró halat
Az éjszakai csendben.
Olyankor mindig fölsírok, mert védtelen
Babaarcomat látom magam előtt,
Ahogy ijedten kapkodok anyám melle után,
Amelyet nem találok már sehol.
Pedig, mint száműzött a sivatag közepén,
Élelemért s vízért kiabálva
Éhségem s félelmem egyre csak nő.


 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
x
  2011-06-01 09:32:50, szerda
 
  ESNAGY JÓZSEF
Állok egy kapualjban

Állok egy kapualjban
és lesem, ki követ
sompolyogva és félve,
egészen idáig jövet.

Szívemhez nagyon közel
lopózkodik. Hátha
ijedten dől majd térdre,
lelkemnek nagy árvasága.

S akár egy alvajáró,
hirtelen fölébred
lelkiismeretem és
megroggyaszt bokát és térdet.

Az ilyen észveszejtő
dolog szürke árnya
gyújt rémisztő-fehéren
vad haragot csupasz számra.

Lélekvesztő idő ez,
kísér a gond régen,
s kísérem én a gondot
férfiasan és sötéten.

 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-03-19 10:58:46, szombat
 
  Esnagy József - Parancsolatok

Ne kíméld magad.
Ne köpd le soha azt,
akit egykor szerettél.
Ne alakoskodj.
Ne mondj marhaságokat,
nehogy rád ismerjenek.
Inkább sétálj ki önmagadból.
Menj hancúrozni
a hervadó virágokkal,
hiszen mindig ősszel
érzékenyülsz el,
ősszel mutatod meg szíved
őszinte szeretetét.


Utak s folyók...

Utak s folyók mellett bolyongsz,
mint egy bogár,
botladozva hatalmas mezők
zöld sziklái közt,
s nem tudod, hová,
merre visz a felhőtlen délelőtt,
a villámló délután;
a szeretet és a gyűlölet
örökkévalósága,
amikor a madarak röpte
fölrajzolja égre a szíved.


Felismerés

Őszi fény az ablak üvegén.
Még lezáratlan ügy vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-02-23 21:52:19, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-05-04 10:16:34



ESNAGY JÓZSEF
Sokaságban

Sokasodnak számban
a ki nem ejtett szavak,
nyelvemen a furcsa figurák
kifejezésére ki nem mondott igék,
a hangos igenek
szemaforrá átalakított írásjelei.

Lassan már csak a szavak
szabad madarainak
hirtelen őszülő szabatosságával
megfogalmazott beszélgetések
rácsain át szívom be
a forró tavaszi levegőt.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-05-04 10:16:34



Otthon

A csend kupoláin
halmozódom, habár
minden szegletet ismerő
ujjaim tapogatásaival
naponta széttörök
egy közelembe kerülő
üres poharat. S a cserepek
félholdjai mindennap
belevilágítanak arcomba
és tükörként emlékeztetnek
gyerekkori önmagamra.
Ki hinné: a szívem üres.
A létezésem is üres.
Pedig igyekszem mogyorófavesszővel,
mint egy kísérteties árnyékot,
hazaterelni boldogságomat.


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-05-04 10:16:34



Mindennap

Mindennap meghal bennem
valami, hiába óvom,
fénye eltűnik, csak az árnya
sűrűsödik rám,
mint a lemenő Napé.
Az élők lobogása ma még betakar,
akár egy múló szerelem
fájdalma a szívemen,
de már sietnek felém
láthatatlan szellemek,
mint futó csillagok, és elnyelik
az űri csend sötét burkait.
S míg szívemben a magány
sorstalan tragédiáinak zümmögését
hallgatom, akár a letarolt
erdők lihegését a hűvösödő szélben,
a némaságra ítélt szavakat a számban
már csak a cserjék és a röptető madarak
bújtatják el szemérmesen,
hogy férfiként élvezhessem a levelek asszonyi
nyöszörgését, amikor a tar mezőn sárgán
kivirágzik a fény lobogó bokra,
s megnyílnak a felhők hűvös folyosói
a homokká őrölt kövek tengerpartjain,
ahol naponta eggyé olvad a szeretet
és a gyűlölet elnyűtt serege.




 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-02-09 10:12:34, szerda
 
  Esnagy József - Negyven év után

A szerelem negyven év után
már olyan, mint a szeretet:
csendes, alig észrevehető,
mert olyan megszokott már,
akár a tekintetünkre kövült valóság.
Olyan föloldhatatlan egymásrautaltság,
mint az éppen soron következő ölelkezés előtt
eljátszott szerep, amely után
már csak a test lomtalanítása,
kiürülése a fontos, ahogy kerengünk
vágyaink végtelen tengerében.
Olyan megmagyarázhatatlan összetartozás,
amelyről vannak ugyan fogalmaink,
de amelyek mégsem tudják
pontosan kifejezni
két megfáradt szív szeretetét.
Így csak a szinonimák és hasonlatok
dzsungelében bolyongunk
egymás mellett, egymáshoz közel,
mint két távoli tájról érkező,
egyszerre konduló harangszó.







Lassan lepörög szívünkről

Lassan lepörög szívünkről a csönd,
mint űrfaláról lemálló magány,
hiszen hiába virrasztottunk
annyi éven át,
mégis tudatlanok maradtunk,
mert nem hittük el,
hogy a jólétinek mondott társadalom halott.
Halott.
- - - Most itt fekszik előttünk,
mint a huszadik század
legnagyobb átverése,
hiszen közép-európai idő szerint
már legalább húsz évvel ezelőtt
kimúlt, kihűlt, csak
mi nem vettük észre,
mert annyira sóvárogtunk
hasznos és haszontalan
tárgyai után, megtagadva
a forradalom szegényes rongyait.
Most jó szándékkal a szívünkben
itt toporgunk a holnap kapujában,
míg a megcsalatottak döbbent
tekintetével bámuljuk az Ég
hulló csillagát.








Nem tudom

Nem tudom, sűrű álmaimban látott
dolgok megtörténtek-e már velem
valahol, vagy csak agyam
komputere tördeli össze
éjszakánként visszapörgő
nappalaimat, hogy a gondolatok
atomjaival kimerevült képek
szétszórják a valóság törött cserepeit,
egy összerakhatatlan világ
törvényszerűségei szerint, hol a szív,
a szív piros fényeivel kutatom
tested zajtalanul áramló tereit
és tűnékeny tekinteted fáradt nyomait,
amikor a szerelem fehér
kapuja előtt sötét szakadék mélye
dől rám, mint az univerzum faláról
lepörgő magány. Néha károgó varjú csőréből
dió koppan a fejemen. Néha
kibuggyan a vér buja vágyam takarója mögül
és vacogok, mint a tél leheletétől elhidegült
anyag s lélek, hiába keresem
ifjúkorom hajdani melegét:
nincs már lobogó tűz,
nincs már erdőt s mezőt letaroló lávafolyam,
hiszen minden álmomban ott szorong már a valóság
fekete korma, a szerelem kóbor
fehérsége alatt.

 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
x
  2011-01-27 07:39:36, csütörtök
 
  ESNAGY ISTVÁN
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban


Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Mert először a szeretetünk hiánya az,
Ami a szívünkre csavarodik,
Aztán a mindent elöntő gyűlölet
Eliszaposodása, mélysége,
A száguldó utak mellett sűrűsödő sírkeresztek
Friss koszorúi és a kukákba dobott csecsemők
Szörnyű magányossága, árvasága,
Korcsosuló lelkünk együgyűsége és idegensége,
Amikor a szavakat kifacsarjuk, eltorzítjuk, átértékeljük,
Kimossuk és kiteregetjük, mint egy elkoszlott ruhát,
Miközben sekélyes gondolatainkat
Fennhangon hirdetjük.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban,
Hiszen bűneink egyre szaporodnak,
Mert elfelejtettük már a zöldülő fák és bokrok
Egyszerűségét, tisztaságát,
Csak az emberi hatalom képmutató varázslatát csodáljuk:
A szabadság szabadossá vált körutjait,
Az eszméletlenségig túlkiabálható tereit,
Vándor állatait, csigalassú eszméléseit,
Szamár indulatait, papagáj kirakatait,
Karvaly gazdagjait, skarabeus szegényeit,
Mint megkövült csillagállatok
Dicsérve önmagunkat, akár a meztelen illatokat.
Valami nincs rendben ebben a Paradicsomban.
Valami nincs...

 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-01-17 09:20:13, hétfő
 
  --------------------------------------------------------------------------------- -------


--------------------------------------------------------------------------------- --------





Esnagy József
A Vezér és az Ő aurája

Amikor az elvakult hit
betonkoszorújától körül ölelve
meglátom a pulpituson
azt a férfinak kissé
jelentéktelen alakot
aki történelmi szerepének tudatában
a látszatszerénység köntösében
a hitsorsosok bölcsességével-
tudatával zengi hazaszeretettől
csöpögő
szólamait
azonnal elájulok akár
a középkorú úriasszonyok
és a már kellő évekkel bíró
nagymamák akik
időnként kezet csókolnak neki
és az a néhány jól nevelt
honleány aki
apácának készül
márpedig mindez
jó ízlésem ellen való
és a jövőmre nézve
kicsit elbizonytalanít





Esnagy József
Kést és virágesőt

Amikor a hazug szavak
szóvirága fülemen fönnakad
és a bizalom
megrendül szívemben
védekezésül
ismeretlen tárgyakat és arcokat
szorítok magamhoz:
kést és virágesőt
esővízre szomjazó madarat
és egy apró vadállat szeméből
kitek
intő
távolba vágyó végtelent






Esnagy József
Magunk sem tudjuk

Még ma is miénk a magzatát elvetélt idő,
Az üllőn a megmunkált anyag.
A félig kimondott szó és a múlt
Sós könnye, amely végigcsorog
Hűtlen elhagyott szeretőink arcán.
Pedig nem mi vagyunk
A bűnösök. Mi csak a ki- és felhasznált
Szavazatok dögcédulái vagyunk.
A becsapottak és átvertek
Reménytelen serege,
Akiket mindig eladtak és megvettek
A tisztesség és a becsület
Harminc ezüst forintjáért.
Akik ezer év óta
Töviskoszorúval a fejünkön ballagunk,
Magunk sem tudjuk, hogy miért,
Keresztre-feszíttetésre
A Golgotára.


 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2011-01-15 22:40:35, szombat
 
  Esnagy József -
Azóta

Azóta hiszek egy szebb és jobb világ
Eljövetelében, amióta a szabadság
Lángoló ketrecében tengetem
Fogyatkozó nappalaimat.
Amióta feléledtek közelmúltunkat
Önös érdekből tagadók éhes
Ragadozói; a múlt hibáit és bűneit
Gátlástalanul felnagyítók,
A sikereit pedig törpévé zsugorító dögevői.
Amióta a megelőlegezett bizalom szavazatai által
Megválasztott fölkentjeink
Zsákmányszerző serege élvezkedik
A szegénység könnyízű tengerében.
Amióta a törvényes lehetőségeikkel
Visszaélő cselekedetek
Mindennapjaiban a múlt cinikus
Visszatértét látom.
Amióta a vissza nem térítendő milliók
Kiagyalói és élvezői
Arcukra öltik a szegények
Életfogytiglanra ítéltetett tekintetét.
Amióta a múlt igazságtevői
A húsosfazék körül tülekedve
Hazáról és népről szónokolnak,
És pirulás nélkül
Okádják arcunkba eljövendő idők
Nagyszerű lehetőségeit.
Amióta törvényeinket
A maguk szája íze szerint alkotók
Szó-buldózereikkel
Lesöprik lelkükről
Az igazság és a becsület
Betonoszlopait. Azóta, amióta a szeretet
Megváltó hatalmában
Reménytelenül reménykedem.







 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
E József
  2010-12-15 19:47:08, szerda
 
  -ESNAGY JÓZSEF
A múló idő számvetése

Mindig az történt,
amitől iszonyodtam,
az, amit soha nem akartam,
hiába ha testemről levakartam
a szemetet, ó, Istenem,
Te láttad, milyen bamba voltam,
öntelt és hiú, mint kiáradt patak,
önmagammal, mert nem tiszteltem
eszesebbet, okosabbat,
mikor kukoricán térdepeltem előtted
bizakodva és ostobán,
pedig gyötört százféle hazugság
a hallgatag éjben! S mert nem néztem
az elszürkült, meztelen égre,
begőzöltem sokszor jó előre,
hiszen hagytam magamat etetni
gyerekes tanmesékkel,
hogy jön majd olyan kor,
amikor ember embert nem ítél el,
mert érteni fogja a
naivan lobogó csillogást
a rend, és úgy fogjuk egymást szeretni,
hogy nem lesz szívünkben gyűlölet.

Hogy nem lesz szívünkben gyűlölet, hittem,
mégis minden úgy lett,
ahogy nem akartam,
hiszen akarva, nem akarva,
cipelt, vont magával a kor,
ez a gyilkos őrület,
mert nem állt mögöttem féltő csődület,
hogy vigyázzon rám,
így mindig csak én voltam az,
aki barátot s idegent szeretettel átölelt,
naiv gyerekkén, ostobán,
hogy mint bohócot kinevessenek,
hagyva álmodozni az ártatlan bolondot,
mert tudták, szép ideáimat
megvalósítani soha nem tudom.

 
 
0 komment , kategória:  Esnagy József 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4625
  • e Hét: 20443
  • e Hónap: 84713
  • e Év: 1780598
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.