Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Dalolj, testvérem.
  2017-05-03 06:10:34, szerda
 
 
Havas István:
...... ......Dalolj, testvérem.


Dalolj, testvérem, ha eszmefény
Villan föl az álmok tűzhelyén,
Kongasd, kongasd a szóércet
A szívben, mely annyit vérzett,
Csak hit legyen szavad veretje
S vágy, kedv csapódjon ütemedbe!

S ha az ütem, hang, rím keltett
A fázókban lángszerelmet,
Költő vagy, testvér, jöttödre vár
A művészet, élet és morál,
A kor lelke és gyötrelmei,
A kisebbségek keservei.

A gépekkel új ige tört be
A lélekajtón s elsöpörte
A múlt-varázst. Kopár helyén
Ül tivornyát az önző Én,
A sátánhang, a gyűlölet -
S a fékevesztett vad tömeg
Hatalmában most már a gép
Szolgálja hajh, őrületét!

A tőke gőgös, kasztja vak,
Bár a tröszt sorsa ingatag.
Minek itt az a sok pénzváltó,
Ha nincsen köztünk a Megváltó!
Űr tátong a századok között,
Melyekbe annyi szív ütközött,
Vérözön, csel és annyi átok
S nagy ember, aki csak hibázott.

Azért, testvérem, ha eszmefény
Villan föl az álmok tűzhelyén,
Kongasd, kongasd a szóércet,
Az örök dalistenséget,
S összekuszált e világon
Éneked új mesgyét vágjon!


Budapesti Szemle. 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Elfelejtselek?
  2016-03-12 09:10:17, szombat
 
 
Havas István:
Elfelejtselek?


Hangod zenél a szél szavában
A hársak közt a vén hegyen,
A fülemüle-csattogásban
A zugligeti réteken.
S mikor eláll a dal s a szél,
A csend is terólad beszél,
Amint megül a hegy, a völgy felett...
S te azt akarod, hogy elfelejtselek?!


Az esti tó ezüst színében
Két gyémánt-szemed rám derül,
A tündérarcu messzeségben
Kedved és vágyad hegedül.
A patak pergő gyöngyein,
Erdő lombszegte völgyein:
Sugár alakod ringva száll, lebeg...
S te azt akarod, hogy elfelejtselek?!


Ha Beethoven-szonáta zendül
A művészverte húr szaván.
Ha Chopin édes álma rezdül
Föl a hangverseny-zongorán;
Ha Liszt, Erkel szent hangjai
Szívemig tudnak szállani:
Ott állsz mellettem, mindig rádlelek . . .
S te azt akarod, hogy elfelejtselek ?!


Ha egyedül járok, ha mással,
Kocsin, hajón, porban gyalog.
Fényes nappal, vak éjszakákban,
Hol kis mécs lángja sem ragyog:
Halkan követsz s követlek én,
Én az árnyék, te meg a fény...
Bele ragyog az árnyékba kék szemed . . .
S te azt akarod, hogy elfelejtselek?!


Megtenném, elfelejtenélek,
De te vagy szép gyermekkorom,
Melytől a szív s dal újra éled,
S kifog a gondon, bún, koron.
Te vagy a Nap, te tiszta ég,
S én rája ne tekintenék!?
Hol éjben is néz rám csillagsereg!...
Oh, hogy tegyem meg, hogy felejtselek!
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Anyámnak
  2016-03-12 09:08:23, szombat
 
 
Havas István:
Anyámnak


Puha bölcsöm, első álmom
Édes ringatója:
Vallomásom, üzenetem
Hozzád ez a nóta.

Valahányszor rád gondolok,
Fölcseng a szívemben,
Mint gyermeki üdvözlésem,
Legforróbb szerelmem.

Fölcseng talán hű szívedért,
Örök jóságodért
Álomtalan álmaidért,
Éber éjszakákért.

Csókodért, mit nekem adott
Tisztaságos ajkad
Midőn búcsút véve csüggött
Könnyes szemem rajtad.

Most érzem csak, anyám, mi volt
A csókodba rejtve:
Hogy hű legyek, nemes, bátor
Egész életembe'.

S én könnyedért, mely remegőn
Ülte meg kék szemed:
Most is tűröm, törülgetem
Sok pergő könnyemet.

És hű vagyok, nemes, bátor,
Ahogy te kívántad,
S ha a sors száz bántalma ér,
Megbocsátom szerelmedér'
Ezt is a világnak.
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
A négy szobor
  2016-03-12 09:07:02, szombat
 
 
Havas István:
A négy szobor


A szabadság-ünnep virradatja
A négy szobrot meg meg szólaltatja,
S muzsikáján a négy anyaszélnek -
A Szabadság-téren, im, beszélnek:

É s z a k s z o b r a, de sokat szenvedek,
Ne nézzétek csak kőnek keblemet,
Néha hullnak záporként könnyeim
Át a Tátra s Dobsina völgyein! ...
Fürdik képem Tisza forrásában,
Elbolyongok Kassa városában...
Nem csend nekem az éjszakák csendje,
Fülem gyászdal sírásával telve:
Sír a hab a Garamon és Vágon,
Száz vadgalamb a harmatos ágon.
A pozsonyi dómban harang kondul,
Késmárk felett a szél délre fordul;
Sötét szárnyán könyörgés üzenet...
É s z a k s z o b r a, de sokat szenvedek!

Mit szóljak én, árva K e l e t s z o b r a,
Kiben Erdély lelke sir zokogva,
A Maros, míg ballag kőröl-kőre,
A Küküllő, Petőfi-sir őre,
Az Aranyos: fényes kebelével,
A méla Olt bucsu-énekével!
A székely nép fájdalma, haragja,
Kőkeblemet magával ragadja,
Bejárom a Barcasági sikot,
Megfujom a tárogató sipot:
Szép éjszaka, fölkel a nagy tábor,
Bocskai, Rákóczi, Bethlen Gábor,
S addig kelnek, mignem fönt maradnak,
Mignem egyszer diadalt aratnak!

D é l s z o b r a, én itt állok hallgatag,
Zsoltár-szóra nyitom meg ajkamat,
Bácska földje, Telecskai halmok,
Buzáitok őrlik-e még malmok?
Ad-e annyit Bánát televénye,
Mint adott a magyar idejébe'?
Jaj, annak a földnek magva gyérül,
Százszorosan vissza már nem térül!
Jaj, az eke szarvát búsan tartja
Szántogató, csüggedt rab-magyarja,
Nem fontos már néki munka, szántás,
Azt várja csak, jön-e a megváltás?

N y u g a t s z o b r a, hát én, mit szóljak én
Hogy szemembe tör a tavaszi fény,
Hogy felujul bennem népem vágya,
Kinek más volt a szabadság-álma!
Testvérünk volt, soha el nem vágyott,
Hűségeért kit az Isten áldott;
Volt itt háza, telke elegendő,
Kecsegtette jóval a jövendő,
Védelmeztük török, tatár ellen -
Elragadták mégis gyülölettel.
Odavarrták, de szakadoz a szál...
Szíve, lelke mindnek csak ide száll.

A Szabadság-téren igy beszélget
Négy szobra négy vesztett országrésznek...
Szavuk zeng, zúg napsugarak árján:
Nem maradunk soká búsan, árván.
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Szekszárdon
  2016-03-12 09:05:08, szombat
 
 

Havas István:

Szekszárdon

A szives-arcú házak közt mosolygva
Egy obsitos áll: Háry, a vitéz.
Köti kalandját jókedvű csokorba,
Tódítva tettét s rá esküdni kész.

Tetszik szivünknek a torz e világa,
S e halhatatlan emberi alak,
Ki mesterien gyujtja kedvre, lángra
Énünket, mely terhektől roskatag.

- Azaz.. . nem Háry: Garay regél,
A Kont szerzője, Szekszárd nagy szülöttje
Felejtkezik egy víg tereferén.

Az élet űzte, őt is gond gyötörte.
De mind ezen túl, révbe' kikötött:
A szent szekszárdi trófeák között.

1924.
 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Az édesanya
  2012-05-01 12:40:31, kedd
 
  Csók István: Sokác asszony
...... ........... ......


Havas István
...... .........AZ ÉDESANYA

Tulipános öreg láda
Álmodozik a szobába’,
Körülötte csend és béke,
A múlt idők halk emléke.

Fakul piros tulipánja.
Régen porló kéz pingálta.
A világban járva szerte:
Nem akadtam soha szebbre.

Bár együgyű cifrasága,
Nekem még is becses drága;
Hozzája fűz száz emlékem,
Ódonsága büszkeségem.

Anyámnak volt kincsestára.
Bizalmasa, hű titkára.
Rejtekében drága gyöngye
Ott van most is: imakönyve.

Gyors évekkel, sebes szárnyon
Eliramlik ifjúságom.
Köddé foszlik terve; álma...
De megvan az öreg láda.

Látom ülni anyám rajta,
Imakönyvét lapozgatja.
Megcsókolja, imádkozik...
A fiáról gondolkozik.


Tulipántos öreg láda.
Álmodozik a szobába' .
Körülötte csend és béke,
A múlt idők halk emléke!

...... .........

 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Anya születésnapjára
  2012-05-01 12:39:05, kedd
 
  ...... ........... ........... ..........


Havas István
...... .........ANYA SZÜLETÉSNAPJÁRA

Születésed napja van ma,
Boldogságom édesanyja.
Szívemnek száz vágya sarjad,
Hoznék neked ma kincseket,
De kincse még nincs fiadnak.

Kincsek helyett tied legyen
Üdvözletem, szeretetem,
Mely itt csillog a szememben!
Tiszta fénye
Lelkem képe,
Rád mosolyog, anyám szentem!


Vajh, ez a kép eléd tárja,
Mi valóban szívem vágya?
A jó Istent arra kértem,
Hogy óvjon meg,
Hogy áldjon meg
Avval a két szent kezével!

...... ........... ........... .........

 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
Anyámnak
  2012-05-01 12:38:04, kedd
 
  ...... .......


Havas István
...... ......... ANYÁMNAK

Puha bölcsöm, első álmom
Édes ringatója:
Vallomásom, üzenetem
Hozzád ez a nóta.

Valahányszor rád gondolok,
Fölcseng a szívemben,
Mint gyermeki üdvözlésem,
Legforróbb szerelmem.

Fölcseng talán hű szívedért,
Örök jóságodért
Álomtalan álmaidért,
Éber éjszakákért.

Csókodért, mit nekem adott
Tisztaságos ajkad
Midőn búcsút véve csüggött
Könnyes szemem rajtad.

Most érzem csak, anyám, mi volt
A csókodba rejtve:
Hogy hű legyek, nemes, bátor
Egész életembe'.

S én könnyedért, mely remegőn
Ülte meg kék szemed:
Most is tűröm, törülgetem
Sok pergő könnyemet.


És hű vagyok, nemes, bátor,
Ahogy te kívántad,
S ha a sors száz bántalma ér,
Megbocsátom szerelmedér'
Ezt is a világnak.

...... ........... ........... .....


 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
A mi kertünk
  2012-05-01 12:36:52, kedd
 
  Csók István:Ablaknál
...... ........... ........... ........


Havas István
...... ........A MI KERTÜNK

Madarak, tündérek
Érkeztek a tájra,
S kinyílott kertünkben
A rózsa, tulipán,
Meg a szagos zsálya.

Magas kőkerítés
Nem divatos nálunk.
Hogyan bókolhatna
A járókelőknek
Orgonavirágunk!

Kertünk őslakója
Egy kis fülemüle
Csengő arany helyett
Házbérét naponként.
Dalokkal rója le.

A kerttulajdonos
A madár nótáját
Hallgatja, hallgatja,
Mégis sóhajtással
Végezi munkáját.

Van néki egy fia.
Költő; víg, de szegény,
S hátha ő is dallal
Fizeti csak a bért
Így, május elsején.

Tán el is borulna
A kert pátrónája,
De felgyúl, nótázik
Körüle ott minden
Bokor, szegfű, mályva.

Zsoltáromat is tán'
Ők csendítik halkan:
"Te kis kert, Anyámat
Öleld meg helyettem
Virágkarjaiddal!"

...... ........... ........... ......

 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
A jó asszony
  2012-05-01 12:34:55, kedd
 
  ...... ........


Havas István
...... .........A JÓ ASSZONY

Aggódva várt reám ott a kicsiny házban :
"Istenem, Istenem hát még mindig nem jön?
Hátha baja történt a nagy utazásban?!..."
S kék szemeiben már ott ragyog egy bús könny.
- Hogyha baja történt!..." hát oly nagy baj lenne,
Ha elvesznék, ki már haldokolok régen!...
Ó, de akkor ez a jó asszony, azt tudom,
Én utánam halna búja tengerében:

...Megjöttem. A régi kis szobába lépek.
Örömmel jön elém, ő, ki búsult elébb.
S észrevétlen elmúl harmatja szemének,
Én pedig csókolom az áldott két kezét.
Ő a két arcomat összecsókolgatja,
Meg-megsimogatja gondteli fejemet;
Elhalmoz kérdéssel a jóságos asszony,
Ki a világon már csak engemet szeret.

Maga mellé ültet hogy beszéljek neki
Mint vagyok azóta, mióta nem láttam?
..A nap sugarait ablakunkra veti,
Szinte szokatlan ez a nagy fény szobánkban...
S mondok neki sokat, hogyan foly a sorsom,
Hogy mennyi az öröm, mi az embert éri;
Keservről nem szólok, de ő folyton rám néz,
Figyel beszédemre, hogy talán kiérzi.

Amíg beszélgetünk: szemem mered rajta.
Hogy mennyit változott, ah, csak mostan látom:
Ősz szálak vegyültek a gesztenyehajba;
(Kései dér csillog az őszi virágon!)
A méla szemekbe öreg szelídség ül,
Virulás, ifjúság, eltávozóban van.
És megjelent arcán egy néhány barázda...
Mit tesz az idő, míg felettünk elsuhan!


Az ablakon benéz az esti napsugár,
Mint a múlt időknek szép emlékezete.
Tán csak azért jött be, hadd lássam, hogy itt jár
A nehéz öregség: a halál követe...
..."Te áldott asszony, ezt szeretném mondani,
Vigyázz életedre, gondolj még soká rám!..."
De lelkemben marad imának e pár szó:
Mert ez a jó asszony: az én édesanyám!

........

 
 
0 komment , kategória:  Havas István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 528 db bejegyzés
Összes: 5270 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1557
  • e Hét: 7921
  • e Hónap: 22703
  • e Év: 550414
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.