|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2022-05-16 11:03:32, hétfő
|
| |
| |
Henrik Heine: Lelkemben tavaszi rét..
Lelkemben tavaszi rét
lágy kolompja kondul.
Dalom, hív a messzeség
szállj a dombokon túl!
Szállj addig, hol áll a ház
violák közt, csöndben.
Ha egy rózsát nyílni látsz,
mondd neki: köszöntöm.
(Képes Géza)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-16 10:48:58, hétfő
|
| |
| |
Heinrich Heine - Megjött a május
Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.
Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.
Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.
(Nadányi Zoltán)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-01-16 12:19:33, vasárnap
|
| |
| |
Heinrich Heine: Ízlett a tea
Ízlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a szerelem.
Az urak vadul esztetizáltak,
a nők finoman, kecsesen.
"Plátói legyen!" - követelte
a tanácsos úr, a szikár.
Nejének epe a lelke,
de nyögell, hogy: "Holdsugár!"
Kanonok-száj bömböli: "Nem kell
túl nyersnek lennie,
máskép belerokkan az ember."
"Hogyhogy?" - bámul Licike.
"Szeretni szomorú és szép" -
a hangja remeg belé:
grófnőnk épp nyújtja a csészét
a báró úr felé.
Lett volna még a szalonban
egy hely: a tiéd, szívem.
Pedig te tudtad volna,
hogy mi a szerelem!
(Szabó Lőrinc fordítása)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-12-27 03:01:44, hétfő
|
| |
| |
Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyű szánon,
szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon."
(Heinrich Heine)
1797. december 13-án született Heinrich Heine, német költő, író, újságíró
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-04 11:21:19, hétfő
|
| |
| |
Heinrich Heine : Ízlett a tea
Ízlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a szerelem.
Az urak vadul esztetizáltak,
a nők finoman, kecsesen.
"Plátói legyen!" - követelte
a tanácsos úr, a szikár.
Nejének epe a lelke,
de nyögell, hogy: "Holdsugár!"
Kanonok-száj bömböli: "Nem kell
túlnyersnek lennie,
máskép belerokkan az ember."
"Hogyhogy?" - bámul Licike.
"Szeretni szomorú és szép" -
a hangja remeg belé:
grófnőnk épp nyújtja a csészét
a báró úr felé.
Lett volna még a szalonban
egy hely: a tiéd, szívem.
Pedig te tudtad volna,
hogy mi a szerelem!
Fordította : Szabó Lőrinc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-14 18:22:03, csütörtök
|
| |
| |
Heinrich Heine : Szívemben mindíg lesz egy hely ...
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-05 19:31:57, kedd
|
| |
| |
Hennrich Heine - Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hennrich Heine |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
206 db bejegyzés |
| e év: |
989 db bejegyzés |
| Összes: |
8058 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 95
- e Hét: 541
- e Hónap: 27038
- e Év: 153902
|
|
|
Offline
