Regisztráció  Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 641 
Porszem
  2018-04-14 06:41:15, szombat
 
  Apró porszemet sodor a szél
búfelejtő nyári hajnalon
színes rózsabokor tüskéi
vérét vették a viadalon.

Sebzett teste nyugovóra tért
többé már nem jön el a holnap
a hűs szél elsodorta végleg
az aprócska porszem én voltam.

Nincs több éltető égi áldás
a testet a föld átölelte
szép rózsacsokor a sírhanton
mely egykor halálra sebezte.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
A halál hasztalan
  2018-04-14 06:40:18, szombat
 
 

Idd mindennap az élet vízét
mert a halál hasztalan
mint száraz kóró nem élhetünk
törékeny, boldogtalan.

A felszín hangos, fagyos a mély
csüngj a fák levelein
csodáld a teliholdat s lépj túl
az éjszaka árnyain.

Nézd milyen kövér az ég alja
érintheted köldökét
nyisd ki ablakodat, nyújtsd kezed
megosztja veled ételét.

Hallasd minden napon hangodat
mert a halál hasztalan
a fában kicsi szú is perceg
az élet nem hangtalan.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
A Magyar Költészet Napjára
  2018-04-14 06:39:15, szombat
 
  József Attilához
Eleven emlékezet

Szeretnék találkozni véled ott,
hol minden szép tollforgató
örök álmát alussza,
leülnék melléd s fognám kezed,
melyen a halál csomói
eleven emlékezet, bárcsak
létedben ott lehettem volna
a Dunánál és együtt néztük
volna, hogy úszik el a dinnyehéj,
kínzó a fájdalom, vaskos a bánat,
kikötötték a csöndet akár a
harapós kutyát, az élet nélküled
világtalan, megfakult a szó, az írás
ajkunkról ki nem mondható,
megsúgnám halkan úgy fáj a
magány, tolladból a tinta elillant
rég s a fehér papíron dongó
legyek érzik tán illatod még.
Ó, szegény, szerencsétlen
magyar hon, elvesztettünk egy
csillagot mely holtában ragyoghat
csak fényesen, mit hátra hagyott
többet ér minden kincsnél, hiába
vigyorgott a nagyúr kéjesen,
ki nem rest elmond egy imát
a mai napon, zúgjanak harangok,
hirdessék nevedet, mert te vagy
nekem az eleven szép emlékezet.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Tüskék
  2018-04-03 05:58:07, kedd
 
 

Vérző sebed begyógyult
sötét erők ejtették
magad meg nem tagadtad
arcod belénk égették.

Szíved s tested tüskéi
kétezer éve velünk
véred híveid könnye
érted boldogan ejtjük.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Köszönöm életem
  2018-04-03 05:56:59, kedd
 
 

Sóvárgó milliók közt sóhajom
tiéd,
szeretlek téged, vérrel borított
testeden köszönöm létem,
életed adtad érettünk,
életed adtad egy jobb
világért, ígérem neked meg
nem csúfolom hited s neved,
várom feltámadásod, zokogó
asszony és férfinép közt, hogy
csókolhassam áldott kezed.
Áldott a te neved s áldott
leszek általad, ha kérhetnék
fájdalmadból egy darabkányit,
érted vállalnám a kínt, nélküled
mit sem ér az élet, ha te nem
lennél, korán megtapasztalnánk
milyen a sötét végítélet.
Ember többé már nem árthat
neked, legyőzted a halált, a bűnt
az átkot, jöjj, hozd el a fényt
hitem beléd vetem, Ó, Uram, váltsd
meg e szomorú világot.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Eltűnök végleg
  2018-04-03 05:55:26, kedd
 
 

Ó, azok a gyötrő álmok
oly rég döngetik a falakat
takaród volt az én büszke váram
illatodba simultam minden éjjel
óvott engem mikor testem
feküdt roskatag.
Te voltál az egyetlen múzsám
tollam már a jéghideg kövön
remény ébredt, remény múlt
születik az ember majd követik
a csillagok,
házak falán sok-sok ránc
s múló földi öröm.
Mozdulatlan testem sikolyba menekült
fagyott a szó mi kimondatlan maradt
szökött angyalként vártalak szüntelen
hogy újra fülembe súgd utolsó szavad.
Száműzött lettem nélküled
rám szakadt fájdalmak súlya alatt
vért izzad testem, tán eltűnök végleg
nem kell több gyötrő álom, mert
csak a pokol maradt.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Tóparton
  2018-04-03 05:54:27, kedd
 
 

Fekete ruhát öltött a tegnap
rég elköszönt akár a nyár
két szemem mikor behunyom
téged látlak ahogy ott vársz.
Gyermeki énem felnőtté vált
tóparton ölelt a csendes éj
jöttek a táncos lábú sirályok
s egymáshoz bújtunk te meg én.
A Hold oly aprónak tűnt
az óriás sziklák mögül
langyos szél simította arcom
csak téged akartalak örökül.
Az éj ledobta fekete leplét
ránk kacsintott a színes hajnal
harmatos fűben a reggeli csók
az élet szebbet nem is adhat.
Fehér ruhát ölt majd a jövő
a sötét múlt homályba vész
ébren is láthatlak téged
és szájad számtól csókot kér.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Keserédes múlt
  2018-03-22 08:48:16, csütörtök
 
 

Vérrel itatott magyar honban
rég elcsitultak a fegyverek
elesett a hős zászlóvivő
többé nem dalol a dús berek.

Zokog a föld, sírhant mindenütt
a Nap vérvörösben tetszeleg
halottaink gyászos mezején
tort ülnek, a szív beleremeg.

A győzelmi himnusz síri dal
itt éltek és haltak rabigán
szép hazát másutt nem kerestek
hős sógorok, vejek és komák.

Nincs már haza, nincs üdvrivalgás
hamis lett a jó bor és olcsó
az anyák szültek és sirattak
nincs hitvesi ágy, csak koporsó.

Míg forog a Föld, emlékezünk
keserédes múlt, de a miénk
ma is vérvörösen süt a Nap
megtanultuk ím már a leckét.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Várj reám
  2018-03-22 08:45:41, csütörtök
 
 

Sándor napján megszakad a szív
oly rég ítélkezett az Úr feletted
elragadott sármos mosolyával
és megáldotta szép nevedet.
Azóta is kereslek mindenütt
tükörben a tollvonásaidban
annyiszor leírtad nevemet
beteg ágyadon, vártál rám ha
ragyogott a Nap, ha fütyült a
szél, vacogva róttam a köröket
látni vágytalak minden nap
közben dúlt a lelkem és a tél.
Tudtuk, egyszer vége lesz
a télnek, ám a tavasz már nem
nem ragyoghatott neked, nem
érezhetted melegét, engem sem
tarthattál többé két karodban
mert a mi Urunk azt mondta: -elég.
Lassan csoszogó vénasszony leszek
megteszem mit ki rótt rám az élet
csak egy szelíd vágyam maradt
a mennyben újra ölelhesselek téged.
neved a legszebb név a naptárban
várj reám apám s ígérem, felköszöntelek.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
Hozzád repülnék
  2018-03-22 08:44:16, csütörtök
 
 

Néha még álmodom veled
nappal betakar a sok szenny
csillagfényes éjszakában
tisztán ragyog veled a menny.

Nekem csak a sóhaj maradt
érted hallgatom a csendet
néha varjak szólítanak
hangod édes álmot sejtet.

Hazug már a Tavasz a Tél
nyárnak tüze is rég megcsalt
az Ősz végleg eltemette
a négy évszak veled együtt halt.

Oly rég mozdulatlan minden
érted madárrá változnék
a Hold is sápadt nélküled
most nyomban hozzád repülnék.
 
 
0 komment , kategória:  saját verseim  
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 641 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 28 db bejegyzés
Összes: 742 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 113
  • e Hét: 354
  • e Hónap: 2203
  • e Év: 11454
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.