Regisztráció  Belépés
babi610805.blog.xfree.hu
Ki viszi át a szerelmet.... Dezső Andrea
1961.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Utzás
  2014-06-25 07:26:26, szerda
 
 
Utazás

A vonatról leszállva megpillantottam fekete, kócos haját. Gyermeki mosoly ült arcán.Boldog voltam, megöleltük, megcsókoltuk egymást, az érzés leírhatatlan volt.
Kezem kezébe helyeztem, így indultunk útnak immár együtt, remélve majd az örökké valóságig tart.Csendben haladtunk, szavakra sem volt szükség ismertük egymás gondolatait. Én közben arra gondoltam, hogy fogom elmondani azt a hírt, amiről nem is hittem, egyszer ez bekövetkezhet.A forgalmas úton észre sem vettük, hogy a lámpa pirosat jelez, hangos dudálás majd feleszmélés. Teljesen
átadtuk magunkat az érzésnek, a külvilág megszűnt körülöttünk.Testem testéhez símúlt, éreztem szívverését. Megkérdezte: - Szeretsz csillagom? - igen csillagom, szeretlek mint virág a napfényt, szeretlek mint Júlia az Ő Rómeóját.Fáradt volt,
láttam szemében a mindennapi gondokat, melyen mindig próbáltam enyhíteni. Most hosszú útra indul, mennie kell. Vissza várom, mellette vagyok jóban rosszban.
Voltak ingatag pillanataink, de a valódi érzések minden nehézséget legyőznek.A
kulcsot előveszem, itthon vagyunk, a közös kis fészek békességgel és nyugalommal tölt el. Ő ledőlt az ágyra s hamarosan mély álomba merült.Halkan lépkedek. Közben elkészítem a kedves kedvenc ételét, ha felébred lássam édes mosolyát.A függönyt csendben elhúzom, ne bántsa napsugár gyönyörű szemeit. Betakarom fáradt testét. Közben kis csészémbe kávét öntök, ébren figyelem,hogy ernyednek el izmai. Mosolygok, mennyire szeretem Őt! Kérte ébresszem fel ha itt az idő.Míg eljön én közben leszaladok venni egy üveg bort, mert tudom szeret egy pohárkával meginni az együttléteink során.Lassan megérkezem, a kulcsot óvatosan teszem a zárba, ne keltsek zajt. Nyílik az ajtó, Ő frissen ott áll előttem, táskám leejtem, virágok , gyertyafény. Halálos csend. Mi történik? Szívem kalapál. Letérdel elém, elő vesz zsebéből egy színes dobozkát, kinyitja. - Csillagom kössük össze életünket, akarod? Gyengéden megöleltem, választ nem adtam.
Kértem üljünk le mert szeretnék valamit mondani. Hallgatta s folyt a könnye. Elmondtam 4 hónap lehet vissza az életemből. Azt válaszolta: - Tudom, láttam a gyötrő fájdalmat szemében. Telefonjához nyúlt, nem utazom, rövid válasz volt. Megölelt, nem kérdezett semmit. Az ágyra dőltünk, s reggelig nem mozdultunk. Nem akartuk elengedni egymást. Az utazás helyett velem együtt utazik, addig míg engedi a sors. Szeme csillogása már nem a régi, meggyötörten áll előttem, én vigasztalom. Örökre vele maradok a szívében ott legbelül, mert az az igazi hatalom.
 
 
0 komment , kategória:  Prózáim  
Döntés
  2014-06-25 07:17:59, szerda
 
 
Döntés
Tudjuk, egy fiatal testében, lelkében hatalmas harcok dúlnak, míg el nem érkezik a megnyugvás, az elégedettség. Bizony sok keserűséggel találkozunk az út során.
A cél: Felnőtté válás
Liza is -e fiatalok nyughatatlan életét éli, boldogságban szülői szeretet mellett. Talán a szülő is hibás abban, hogy gyermekét mindenáron boldognak szeretné látni és épp ezért mindent megad, erőn felül is. A jó lét, a boldogság nem tárgyakban mérhető, hanem szeretetben, amihez tiszta szív kell. Liza tiszta szívű, bár öntörvényi fiatal 20 éves lány. Egy napon oda állt szülei elé, és a fiatal lánytól elég meglepő kijelentéssel szembesültek szerettei.
- El kell mennem, hogy megtaláljam önmagam. A lányt bármennyire is szerették volna nem tudták vissza tartani. Liza édesanyja arra kérte a lányt, búcsúzzon el beteg nagyijától. A lány nem tett eleget a kérésnek, rohant csomagolni és útnak indult. Tele volt élettel, kaland vággyal. A vasútállomáson várta szerelme, akiről szülei mit sem sejtettek. A fővárosba utaztak, pár napot szerettek volna együtt tölteni, a nagy elhatározás előtt. A fiatalok jól érezték magukat, sokat sétáltak beszélgettek, közös programot csináltak a fiú barátaival ,szüleivel. Boldogok voltak. Az egyik séta alkalmával, arra lettek figyelmesek, hogy egy idős hölgy a szívét markolja, dörzsöli, levegőt alig kap, majd a földre esik. A lány oda rohant, fölé hajolt, megvizsgálta az idős asszonyt, akinek már nem volt mérhető a pulzusa. Liza elkezdte az újra élesztést, tudta mit kell tenni, hisz édesapja orvos. Többszöri próbálkozás után a hölgy kinyitotta a szemét. E- közben barátja már hívta a mentőket. Hirtelen furcsa érzés fogta el a lányt, megmagyarázhatatlan volt. A pár úgy döntött, haza utaznak és bejelentik össze tartozásukat. Az utazás alatt csak pár szó hangzott el. Mérhető volt a feszültség. Liza boldogan lépett be az ajtón, átölelte szüleit majd kedvesére mutatott.
- Szeretném ha megismernétek őt, ő szívem választottja.
-Átszaladok gyorsan nagyihoz is és elújságolom a jó hírt, szeretném látni, bűntudatom van mert nem búcsúztam el tőle. Édesanyja csak annyit tudott mondani: -Maradj lányom, a nagyid tegnap örökre itt hagyott. Liza csak állt, szólni nem tudott, valami erősen szorította, mardosta a torkát. - Hogy történt de hát mi történt? Hangos zokogásba kezdett. Abban a pillanatban nem érdekelte a külvilág, magába roskadt. Fájt, hogy nem búcsúzhatott el a szeretett nagyszülőtől, akivel annyi csodás órát töltött el, de sosem felejti hogy -e közben életet mentett. Soha nem felejtette el rossz döntését. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra, lehet késő lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Prózáim  
Élet
  2014-06-25 07:16:23, szerda
 
  Egy élet

Szerelemből jött a világra, élete küzdelmes volt. Édesapját korán elveszítette, ő még akkor csak 2 éves, nem ismerte. 9-en voltak testvérek, ő a legkisebb. A büszke szülőanyja egyedül nevelte őket becsületre, szeretetre, tisztességre. A háború, a szegénység a nyomor sajnos közbeszólt. Akkor már csak heten maradtak, mikor a szükség úgy hozta menekülni kell, hátra hagyva a szülői házat, ami akkorra már csak egy romhalmaz volt. A sok nélkülözés, éhezés, fájdalom ellenére nem szűntek meg szeretni. Ő a legfiatalabb mikor csak tehette feljegyezte gondolatait, a szép szavak megformálása verselgetésbe torkollt. A világ égés nem törte meg, rendületlenül írt és írt. Papírra vetette fájdalmát a poklok közt megjárta a hadak útját. Már béke idők voltak mikor egy ifjú dalia látta őt a csodát, és mindörökre maga mellett akarta tudni. A fiú a szomszédból leste nap mint nap a lányt, aki félszeg pillantással de jelezte érdeklődését. A dalia jött, látott, győzött. A lány igent mondott. A közös életet választották. Boldog évek jöttek, szerelem gyerekek, 1 fiú egy lány. Szorgalmas, dolgos, boldog életet éltek.Megvolt mindenük ami csak kellett, nem óhajtották a csillogást a fényűzést.Teltek múltak az évek, volt részük jóban is rosszban is, de a jó kedv mindig jelen volt életükben. A hajuk már deresedett mikor 2 szülött gyermekük újabb élettel ajándékozta meg őket. 2 pici lánnyal bővült a család. Együtt voltak sokat, a szülői házat mindenki imádta. Vidámság, gyermek zsivaj hallatszott a kicsiny házból. Végtelen volt az Ő szeretete, sosem lankadt.A legfiatalabb drága dolgos keze akkor sem adta fel mikor magára maradt, mert a betegség ,isten közbe szólt. A szeretett daliát hívta teremtője. Nehéz napok jöttek, a betegség a bánat nem kímélte. Őt is ledöntötte sokat megélt lábáról. Hiába voltak mellette hiába a szeretet az orvostudomány. Ősz haját, remegő kezét soha nem látjuk már. Érte is eljöttek igen, megszületett hajdanán, ő volt az én Édesanyám.
 
 
0 komment , kategória:  Prózáim  
Ikrek
  2014-06-24 11:46:33, kedd
 
  Dezső Andrea: IKREK

A 30 éves Elizabeth Texas államban Dallasban él, beteg édesanyjával és imádott Labradorjával Bellel. Édesapja elhagyta őket születésekor. A lány a J.F.K. központi kórházban dolgozik mint nővér a Sürgősségi Osztályon. Édesanyja Alzheimer-kórban szenved, a kommunikáció minimálisra csökkent kettejük között, de szívvel lélekkel ápolja őt. Bellt a kutyát imádja, terapeuta, mindenben segíti kis gazdiját, esetleges probléma esetén is. Minden napjuk sétával indul, boldog rohangálások, játékok, önfeledt kacagások. Sajnos egyik reggel megtörtént az elképzelhetetlen, sétáltatás közben Bell eszeveszett rohanásba kezdett, ő a kiegyensúlyozott, nyugodt állat, fékcsikorgás, sikoltás, a baj elkerülhetetlen volt, elvesztették őt. Azóta sem tudni istennek mi célja volt evvel a tettével, de talán később mindenre fény derül. Elizabeth magába roskadt, a bánat a fájdalom majd szét hasította szívét. Dolgozni képtelen volt pár napig, szüntelen kis társára gondolt. Egy pénteki napon azonban megcsörrent a telefon, azonnal fel kellett venni a munkát, mert súlyos közlekedési baleset történt, szükség volt rá. Az Intenzív Osztályra osztották be, súlyosan sérült betegek mellé. Az osztályra került egy lány is szintén 30 éves, ápolnia kellett, bár az orvosok lemondtak róla. Többször leállt a keringése újra kellett éleszteni, de sikerült mindig vissza hozni őt. Vesetranszplantáció menthetné meg az életét. Még nem volt túl szeretett kutyája elvesztésén, most itt volt ez az ismeretlen lány akiért aggódott, nagyon megkedvelte. Egyik csendes éjszakán, sajnos a beteg lánytól jelzés érkezett, a nővérek, orvosok újra felvették a harcot, kilátástalan volt a helyzet amikor Elizabeth megszólalt,- Én adnám egyik vesémet a lánynak, szeretném megvizsgáltatni magam megfelelő donor lennék-e. Csak annyit mondott, - kérem tegyék meg. Az orvosok megdöbbentek a furcsa kérés hallatán, de a vizsgálatot megkezdték. A lányt stabilizálták, és pár óra múlva meg lett az eredmény is. Az orvosokat sokkolta a hír, a nővér tökéletes donor. A sebész prof. oda lépett a lányhoz és megkérdezte. - Honnan tudta Elizabeth? A lány a beteghez lépett és rámutatott a tarkóján lévő anyajegyre, aztán főhősünk megmutatta saját tarkóját, ugyan olyan anya jegye volt mind kettejüknek. Isten most lépett színre újra és amit elvett a lánytól Bell személyében, most vissza adta a beteg lányt mint iker testvérét. Később kiderült, édesanyja 30 évvel ezelőtt iker párnak adott életet, és mivel édes apjuk elhagyta őket, csak az egyik lányt tudta magához venni. A lány túl élte a műtétet, sikerült az átültetés. Közben édesanyja is kórházba került, nem maradhatott otthon felügyelet nélkül. A fiatalok mikor már jobban érezték magukat, sokat beszélgettek a kórházban sokat sírtak, emlékeket osztottak meg egymással.Természetesen megvolt a DNS vizsgálat, valóban testvérek , ikrek de nem egypetéjű ikrek. Édesanyjuk talán erre a pillanatra várt, most tiszta fejjel ott a lányok előtt könnyes arccal csak annyit tudott mondani, - bocsássatok meg. Majd örökre lehunyta szemét. Egy újabb tragédia. A testvér pár most már boldog, hogy egymásra találtak. Elizabethnek hatalmas meglepetésben volt része, mikor először járt testvérénél, akit Júliának hívnak.Ki várta őket az ajtóban? Egy csodálatos Labrador kutyus, Max szaladt eléjük, nagy volt a boldogság, ami azóta is csak erősödik egyre erősödik az iker pár életében. Egymásra találásukat az újságok is megírták.
 
 
0 komment , kategória:  Prózáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 48 db bejegyzés
Összes: 694 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 9
  • e Hét: 9
  • e Hónap: 1776
  • e Év: 21070
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.