1 /2 oldal
Bejegyzések száma: 15
2010-06-25 21:11:17, péntek
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............2011 -01-29 08:11:40
Eötvös József: Maholnap sír takarja (1841.)
Maholnap sír takarja
Elfáradt szívemet...
Ne sírjatok, barátim,
Füves hantom felett.
Nem volt oly könnyű éltem,
Mint mások képzelék;
Higyjétek, jobb volt nékem,
Hogy jókor elmegyék.
Láttátok-é tavaszkor
Az olvadt hóvizet,
Mely vígan csörgedezve
A völgy felé siet?
Hogy csillog-villog árja,
Mi vígan cseng zaja,
S felette hány szivárvány
Von ívet partira.
De jőjetek, ha nyár lesz
S a víz elszáradott,
S nézzétek csak az utat,
Hol árja elfutott.
Hány s milyen akadályok,
Sziklák mindenfelől,
S míg fenn csillogni látszott,
Mily küzködés belől.
Ím képe életemnek:
Felszíne csillogó,
De oh, ha azt tudnátok,
Mit rejt e szép folyó!
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2010-04-26 19:04:58, hétfő
Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............2011 -01-29 08:11:40
Egy újszülött gyermek halálára
szerző: Eötvös József
1840.
Alig jött s már is elhagyott,
A kit úgy vártatok,
Szerelmeteknek gyermeke; -
Szülék, ne sírjatok!
Édes a hosszu nyúgalom,
Bár percznyi lét után:
Nem jó nekünk a föld szinén,
Alatta jobb talán.
Hisz azt, mi életünkbe' szép,
Ő már élvezte itt:
A napnak meleg sugarát
S anyjának csókjait.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2010-03-13 11:02:17, szombat
Eötvös József -
A múlt
Ne bámuld azt, ha sokszor,
Bár boldoggá tevéd,
Bús hangok töltik ismét
Költődnek énekét.
A múltat el nem törli
Boldog jelen soha:
Az is fáj, a mit elvett,
Az is, mit meghagya.
1842.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-10-06 14:20:51, kedd
Eötvös József -
Végrendelet
Ha majdan átfutottam
Göröngyös utamat,
S hova fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad:
Márvány szobor helyébe,
Ha fen marad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.
S ha majd kijöttök néha
S megálltok síromon,
Zengjétek el a legszebb
Dalt néma hantomon.
Magyar dalt, lelkesítőt,
Melynél a szív dobog,
Tán halva is megértem,
S keblem hevülni fog.
És sírjatok egy könnyet
Barátotok felett:
Dalt érdemelt, mert költő,
Könnyet, mert szeretett.
1848.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-10-06 14:20:17, kedd
Eötvös József -
Mohács
Elődeink siralmas harchelyén,
Zöldebb a fű Mohácsnak mezején;
Több illat tölti a virágokat,
S a gazda, mondják, szebb kalászt arat.
E földet hősök vére áztatá,
Azért küld Isten ily áldást reá;
Mert szent határ az s puszta nem lehet,
Hol honfiszív honáért vérezett.
Oh ne sirasd meg annak végzetét,
Ki a hazáért adta életét!
Édesen alszik anyja kebelén,
S áldások őrzik csendes nyughelyén.
Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.
1847.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-10-06 14:19:41, kedd
Eötvös József -
Klári dala
Miért dobog, miért feszül,
Miért zajog, miért örül
Ma ekként kebelem?
Hisz' a világ nem változott,
Nincs új virág, új csillagot
Sehol nem lát szemem.
Te eljövél, és szívemet,
Mint nap ha kél a bérc felett,
Sugár hatotta át.
Olyan sötét volt életem,
Most üdv a lét, a szerelem
Elűzte bánatát.
De jaj nekem, ha elhagyál!
Mint ha a nap nyugodni száll,
Éj födné létemet.
A szerelem napom vala,
S egy napnak nincs két hajnala:
A szív egyszer szeret.
1846.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-10-06 14:19:05, kedd
Eötvös József -
A tóhoz
Tó, mi nyugton áll vizednek
Messze nyúló tüköre;
S nemde hányszor felriasztott
Már a vésznek vad keze!
Színeden a holdvilágnak
Képe úszik s csillagok; -
S hányszor verték partjaidat
Felzavart sötét habok!
Sajkák lejtnek könnyű úton
Most a zöld partok felé; -
S hány hajós látott dühödben,
Mely sajkáját szét tőré!
Boldog tó, a vész ha átment,
Nem zavarja színedet!
Boldog szív, mely elfelejti,
A mit egykor szenvedett!
1847.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-09-26 13:09:42, szombat
Eötvös József -
Molnárleány
S mint régi jó barát,
Elmúlt időket emleget,
Ha új virágot ád.
És szép a rózsa, a piros,
Virágzó teljében;
De szebb még a molnárleány
A Tárca völgyében.
S szép nyárban esti éneked,
e árva csalogány!
De szebben hangzik az öröm
A lányka ajakán.
Hisz az ifjú molnárlegény
Szerelmet esküszik,
Hogy őt szüretkor elveszi
S hív leszen akkorig.
De ah, hitetlen a legény,
Elhagyta kedvesét,
Eljött szüret s kiszűrte ő
A szép szemek nedvét.
S bár holdvilág éjfél felé
S a liliom halovány,
Százszorta haloványabb még
Őszkor a szép leány.
S mikorra tél lett, hull a lomb,
S a lombra hull a hó;
Fehér a tér, megállt a víz,
A csermely s a folyó.
De ah! nem állt meg semmi úgy
A Tárca völgyében,
Mint a molnárleány szíve
Kihűlt hív keblében.
1839.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-09-26 13:08:09, szombat
Eötvös József -
Ősz
Légy üdvözölve ősz, te föld halála,
Borult egeddel üdvözöllek én,
E szívhez illik bús napod homálya,
S e hervadás a messze föld szinén.
Pusztán, mint téreid, áll életem.
Halálra intesz, üdvöz légy nekem!
Hervadva hull már a levél a fáról,
És elszállt a virágok illata:
Így tűn el az öröm, csak múlt bujáról
Meg nem feledkezik a szív soha.
Oh hullj levél, majd nyugtot ad e föld;
Ha veszve a remény, mit ér a zöld?
Mit ér a dal nekem a zöld berekben,
Ha csak elmúlt vigalmaimra int,
Hogy én is hittem egykor emberekben,
S hogy minden eltűnt, gyermek álmakint,
S éltemből egy maradt: a fájdalom,
És az, mire taníta, bús dalom.
Dalom, mely mint az ősz a hársfa ágit,
Szinesre festi végreményimet;
Miért irigyled? Elvevé virágit,
És pusztán hagyta ifju éltemet.
Lehúll a lomb, ha oly színezve áll,
Közelgve csak szebbíti a halál.
Miként legszebb a nap végső sugára,
Legcsillogóbb a hajnal csillaga:
Úgy önti báját a költő dalára
Tikkasztó élte nyájas alkonya.
Órája elmúlt, megnyeré a bért:
Öröm helyett a fonnyadó babért.
1839.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
2009-09-26 12:57:41, szombat
Eötvös József -
Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élvez, mit az élet nyujta,
Élvez és megvet.
Ím az élet szép s mosolygó
Völgyen s bérczeken,
Száz gyönyört találsz, csak egy kell,
Egy: légy szívtelen.
Fogd körüűl erős karokkal
Lángtelt hölgyedet,
Éldeld ajki édes csókját,
Bird szerelmedet.
S ha e nyájas hang, mint mások,
Téged megcsala,
Mért kesergnél? Az, mit birtál,
Szép s való vala.
Nemde édes, bárha fonnyad,
Rózsád illata,
Hő napod habár lenyugszik,
Nemde szép vala?
És ha hölgyed, az imádott,
Hitszegő talán,
Egykor bírtad lángszerelmét,
Szíved mit kíván?
Bírtad - bírtuk s boldogíta,
Mért kesergenénk?
A jövőt más kor vezérli,
De a múlt miénk.
És miénk, mit nyájas kézzel
Nyújt a pillanat;
Szép az élet, mért teremtsünk
Bús ábrándokat.
Éldelj hát és zárd magába
Gyenge szívedet;
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret.
1842.
0 komment
, kategória: Eötvös József 1.
1 /2 oldal
Bejegyzések száma: 15
2018. április
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30
ma:
0 db bejegyzés
e hónap:
1 db bejegyzés
e év:
10 db bejegyzés
Összes:
68304 db bejegyzés
Ma: 2740 e Hét: 46259 e Hónap: 277403 e Év: 1068267