|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2023-02-21 00:45:27, kedd
|
| |
| |
Bánki Éva - Milyen is a lélek?
A középkorban legtöbbször lélek-zetként, amolyan könnyen rebbenő párafelhőként ábrázolták. Innen ered talán az aura fogalma is. A trubadúroknál a hölgyet a "l'aura doussa", a láthatatlan, mégis érzékelhető, sőt ellenállhatatlanul kellemes tavaszi szellő helyettesíti a tavaszi nyitóképekben. (Nemcsak az "aura" fogalma ered innen, hanem a női név, a Petrarca által elterjesztett Laura is.) Ez a lelket a széllel, a párával azonosító képzet egészen váratlan helyeken bukkan elő a XX-XXI. században. A Verhovina madaraiban (Bodor Ádám) a Szent Vaneliza kápolnában ilyennek tűnnek a villámsújtotta gyerekek:
"A hét gyermek a kőpadlón feküdt, messziről látszott, hogy nincs bennük élet. A csenevész, mozdulatlan testek körül már temetőbogarak futkostak. Ha félig nyitott szájuk előtt még remegett is volna valami kis fehér párafoszlány, az csak a távozó lélek lehetett, mert odabenn a vértelen ajkak mögött már a túlvilág örök éjszakája sötétlett. "
Bodornál más helyeken is párafoszlányként jelenik meg a "távozó lélek". (Tarnál pedig lassan elfolyó, kiürülő alkoholként, "cefreként" -- igaz, ez egészen más regiszter, de a két képzet közt van hasonlóság.)
Ritkább, mikor a haldokló testéből távozó újszülöttként jelenítik meg a lelket. El Greco Orgaz gróf temetése c. festményén is lehet látni a halottból "távozó" kisbabát. Ez a XV. századi ábrázolás talán még látványosabb. A test halála a lélek (újjá)születése. A halál egyenlő a születéssel. Ez a képzet -- bármilyen megragadó, sőt vigasztaló is -- már közel áll a lélekvándorláshoz. Meglehet, ezért sem terjedhetett el.
én úgy látom, a lélek már teljesen "passzé". Se a filozófia, se az irodalomtudomány nem használja. Maga a "lélektan" szó is totálisan idejétmúlt. Szelényi Anna, én úgy látom, a lélekvándorlás nem fér össze a zsidó-keresztény hagyománnyal. Hiszen ha van lélekvándorlás, hol marad az én, az egyéni sors kitüntetett szerepe, a tetteinkért való örökös felelősség? Hogy a predestinációról már ne is beszéljünk... De azért a lelkek körforgása mindig ott kísért a misztikában. És ha jól tudom, a Kabbalában is. Engem az döbbent meg, hogy egyházi tárgyú, vallásos műalkotásokban is megjelenik. És nem akárhol, nem is akármikor. A spanyol inkvizíció árnyékában (El Greco.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-01-08 00:35:24, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - Téli vendég
Ha szeretsz,
csendben érkezel.
Kikötöd a lovadat, és feltűnés nélkül,
lábujjhegyen osonsz a szobádba.
Nem zörögsz, nem csattogsz, nem feleselsz.
Nem mondogatod, hogy üzenetet hoztál.
És nem, nem zajongsz semmiért sem.
Nem mentegetőzöl. Nem mesélgetsz,
hogy álmodtál rólam, hogy az adósom vagy,
csak hagyod, hogy az ajtószárnyak becsukódjanak.
Mint a hóesés. Lassan, méltósággal. Tudom,
hogy közben mégis el akarnád mondani. Hogy
ugyanúgy, mint mások. Hogy te mégis.
Ám hidd el,
nekem minden vendégem különleges.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-03 09:21:02, szombat
|
| |
| |
Bánki Éva - Confiteor
De hát olyan vagyok,
mint a többiek. Semmilyen.
Hús, vér, idegek. Sok-sok sértés.
Vesztett háborúk, keserű szerelmek.
Reggel húst eszek, ebédre főzeléket,
este gyümölcsöket - halottakkal lakok jól,
tehetetlen, puha, könnyen lebomló testekkel.
És csak álmomban gyilkolok. Többször,
néha ugyanazt az embert. Megrágom, taposom,
kifacsarom, összetöröm. Sokszor magam is
összezúzott tagokkal ébredek. Mert éjszaka
rám vadásznak a barátaim,
érzem.
De nincs mit meggyónnom.
Ez fáj legjobban nekem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-12-02 19:00:26, péntek
|
| |
| |
Bánki Éva - A szél ötven árnyalata
Kicsit már meguntam
anyáim-nagyanyáim-dédanyáim titkait.
Nézzünk fel a férfiakra, hogy lenézhessük őket!
Fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le, fel-le!
Én csak nézni szeretek.
Kislány koromban a szelek színét is láttam.
Az őszi bíborszél karjába vett,
a türkiz megrángatta a hajamat és a szoknyámat,
a sárkánypikkelyes szél augusztus végén támadt,
megtöltötte a testem forrósággal, magabiztossággal.
A szelek ma is a hőseim.
Nem hordanak kitüntetéseket.
Nincs fokozatuk, útlevelük, tekintélyük.
Ahogy nincs ruhájuk, nevük, címük.
Erejük van.
A szél megelevenít, akár az értelem.
Egyszer aztán feljutok egy óriási torony tetejére.
Mindig csak fel. Fel-fel-fel-fel-fel-fel-fel!
Megkapaszkodom a türkiz szél kezében.
Rátámaszkodom a bíbor szél erejére.
És zuhanás közben érzem, hogy az arany szél
megtölt boldogsággal és reménnyel.
Soha nem érek földet.
Még nem próbáltam. De.
Így lesz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-10-16 22:25:00, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - Majdnem
Tegnapelőtt megszűnt a valóság.
Véget ért, elhalálozott, vereséget szenvedett.
Nem volt honnan többé rápillantani:
semmivé lett. Egyezzünk ki az alapelvekben!
És olyan szépen meg- és kiegyeztünk
hogy nem maradtak többé biztos pontok,
ahonnan magunkkal szembenézve,
mérhetnénk az éjszakát, a vaksötétet.
Mint gazda a gyümölcsöskertet -
mint birtokát a tulajdonosa.
De nincs már fekete-fehér.
Csak villanyfénnyel szennyezett levegő,
szürkén gomolygó soha-idő. Kontextus.
Ősmaszlag. Benne van minden. Vagy mégsem?
A valóság attól valóság, hogy rápillantunk valahonnan.
De nincs honnan. Szeretlek, anyu. Szeretlek, apu.
Akárki vagy. Minden hely egyforma. És minden vallás.
A legnagyobb félelmem, hogy Isten mégis létezik,
és ezt a sok köntörfalazást egyszer majd zokon veszi.
Bár ebben a lassan fövő maszlagban félni sem lehet.
Csak aggódni. Hogy a végén még kiderül,
van lelkem is. Egy sehova nem illő,
engedetlen részem - mintha lenyeltem volna
egy fehér vászonzsebkendőt, és az orvosok
most találgatják, mi az a fehér, elmosódó folt
a röntgenképemen. Bevallom, nem tudom.
Néha úgy érzem magam, mint egy afrikai törzs
utolsó túlélője, akinek a nyelvét nem beszéli senki,
és azt sem tudom, én magam beszélem-e.
De mi van, ha egyszer elkapnak és megállapítják,
hogy. Van bennem egy biztos pont.
No, tessék! Egy zavart nő a hasában
egy meg nem született kisgyerekkel,
amit ő botor módon léleknek nevez...
De ha sehogy sincs sehogy,
és ez az egyetlen pont sem biztos,
akkor mitől vagyok valóságos,
kérdezem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-09-04 17:00:10, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - Beszélgetés a csillaghírnökkel
Egyszer Johannes Keplert,
a véges és végtelen idők,
a szférák mérnökét kérdeztem,
mennyi időm van még hátra,
melyik aszcendensem hoz rám bajt.
Dissertatio cum nuncio sidereo.
Kalkuláljuk ki a szerencsémet!
A mester azt mondta,
gyenge a szeme, és már nincs távcsöve.
És már régóta nem is a csillagok érdeklik,
hanem a hópelyhek.
Hogy mért különböznek mind,
ha egyformák is lehetnének.
Milliárd és milliárd hópehely.
Akkor nagyon haragudtam rá.
Ma már úgy hiszem, megfelelt nekem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-08-15 07:45:29, hétfő
|
| |
| |
Bánki Éva - Szerelem
,,Azért jöttem, hogy megmentselek"
Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag
Tűzhányók, csapdák, barlangok - no, lám,
a férfilélek. Mintha egy nagy költségvetésű,
amerikai filmet bámulnék, mondjuk,
az Indiana Jones XIV-et, ahol egy jóképű régészt
kergetek az őserdőben. Mert van egy üzenetem.
Mindig ugyanaz. Eltépheted, elolvashatod,
megőrizheted.
De én zokon venném, ha egy jóképű valaki
egy képzeletbeli őserdőben engem üldözne.
Hisz én megvagyok. Az én titkaim az enyémek.
Ám mosogatás közben szívesen elábrándozom.
Mi az ön legtitkosabb vágya, asszonyom?
Hogy dzsippel száguldozzam az őserdőben.
Persze nem találkoztam senkivel,
aki terepjáróval, helikopterrel keresett volna
eltűnt szíveket az őserdőben. Az én szerelmeim
mind csalódott, szomorú, ,,egy kávé is jó lesz"-,
,,holnap majd megmutatom"-férfiak.
De nekem ők az egyetlenegyek - ha mondhatom.
Csak ez a keserű szél, Kelet-Európa-rozsda,
örökösen fájó télutó ne lenne... Kínos leírni
egy versben (pont egy versben),
hogy évszakhoz-helyhez nem illően
- se dzsip, se ló, se madárfütty, se dzsungel -
boldog vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-05-24 19:46:25, kedd
|
| |
| |
Éva Bánki - Tetőtől talpig
Tetőtől talpig
bodzavirágban.
Gyötrelmesen könnyű.
Gyötrelmesen édes.
Tündérhónaljszag.
A régi istennők lehettek
ilyen fényesek és habosak.
Ma csak annyit tudunk róluk:
bodza. Egyetlen szóba
beletakaróznak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2022-03-11 23:02:26, péntek
|
| |
| |
Két perc vers
Bánki Éva - A zuhanás gyönyörűségéről
,,A műveltség fegyver az irigység ellen" Kovács József Hontalan
Szolgák voltak, ma királyok.
Szabadok, rendíthetetlenek.
Lemondani néhány dologról maga a fájdalom.
De egyetlen perc alatt elveszíteni mindent?
A zuhanás jéghideg gyönyörűsége.
Száguldasz mélyebbre... és egyre mélyebbre...
A szád tele földdel, kezed-lábad
hideg és merev.
És a szív?
Talán nem is bír el ekkora gyönyörűséget
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-07-11 10:36:43, vasárnap
|
| |
| |
Bánki Éva - A sors, ugye
Kurva akartam lenni,
amíg nem tudtam pontosan, hogy mit csinálnak.
,,Azok" a Magyar utcában álldogáltak.
Öregek voltak, talán mind kiszolgálták már
az I. világháborúba induló katonákat.
Rettentő kövéren, feszes mackónadrágban
ácsorogtak a szuvas fogakhoz hasonló,
Magyar utcai házak kapujában. Vártak.
Mindig csak vártak. Mást nem is csináltak.
Híztak és ácsorogtak. Ne nézz oda!, kiáltott anyukám,
mintha ,,azok" a csípőjükkel takarnának el valami
szörnyűséges, kimondhatatlan bűnt vagy titkot.
De mi volt a bűn? Az a szörnyűséges?
El akartam én is követni.
És végre elanyátlanodni.
Láthatatlannak lenni.
A bűnről és ,,azokról" már többet tudtam,
mikor tizenöt évesen felmentem egy fiú lakására.
De talán zavarban voltam, vagy jól akartam érezni magam,
mielőtt elkövetem én is a kimondhatatlant.
Ezért kifejtettem, mit érzett Kreón, mit érzett Antigoné,
és milyen választásaik voltak a thébaiaknak.
És ahogy a hálószobában rátértem az Oidipuszra,
már félbe se lehetett szakítani,
mi az a sors, ugye,
a fiú
egy komoly egyetemista (sőt, férfi)
leemelte Ritoók Zsigmond
Görög regék és mondákját
a szülei könyvespolcáról,
és nevetve kituszkolt a lakásból.
Nevettem én is.
Pedig megértettem,
ott és akkor,
hogy elromlani se könnyű.
Én nem tudok úgy, ahogy más.
És ,,azok" a Magyar utcában
soha nem változnak át Antigonévé
vagy első osztályos gimnazistává.
A sötét kapuk mögött csak még sötétebb kapuk.
Millió kis Minotaurusz rohangál
a saját labirintusában -
időről időre,
vég nélkül
A sors, ugye...
(Bánki Évát olvasni mindig izgalmas élmény.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Bánki Éva |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2023. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
160 db bejegyzés |
| e év: |
585 db bejegyzés |
| Összes: |
7654 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 327
- e Hét: 1184
- e Hónap: 30045
- e Év: 94460
|
|
|
Offline
