|
 1/89 oldal 
|
Bejegyzések száma: 889
|
|
|
|
|
|
2023-05-28 07:37:17, vasárnap
|
| |
| |
Boldog gyermeknapot kívánok minden apróságnak szeretettel!
"Tápláld gyermeked a legnagyobb törődéssel és gondoskodással, hogy később természetes legyen neki a szeretet viszonzása. Segítsd gyermekednek elfogadni a kudarcait, hogy majd legyen ereje szembenézni az élet nehézségeivel. Bízz a gyermekedben, hogy ő is megtanuljon bízni. Öleld át gyermeked, amikor hibát követ el, hogy megismerje a megbocsátás művészetét. Emlékezz arra, hogy nem csak tanácsokat kell adni neki, hanem neked is úgy kell élni, ahogy a gyereknek tanácsolod, hogy tanulhasson tőled."
Sri Bhagavan
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-28 07:32:24, vasárnap
|
| |
| |
Aranyosi Ervin: Gyermeknapi gondolat
Mi a dolga egy gyermeknek?
Szerintem a játék!
A figyelmed, szereteted,
mind fontos ajándék!
Kisgyermekként tehetségét
keresgéli szépen,
a szárnyait bontogatja:
- S mi van a kezében?
Van már benne száz adottság,
hagyd, hogy megtalálja,
ha hagyod kibontakozni,
büszke lehetsz rája.
Emeld fel a csillagokhoz,
érje el a Holdat!
Mesélj neki új csodákról,
amit hoz a holnap!
Mi lenne, ha te is inkább
kisgyermekké válnál?
Leguggolnál, lehajolnál,
alacsonyan szállnál?
Használnád a képzeleted,
szépeket mesélnél,
a korábbi önmagadhoz
szívvel visszatérnél.
Szerethetnél önzetlenül
szívedet kitárva,
csukott szemmel képzelődve,
új csodákra várva.
Képes lennél mosolyogni,
vidáman nevetni,
mi lenne, ha képes lennél
újra gyermek lenni?
Mi lenne, ha megtanulnád:
- az élet csak játék!
A szívedben kinyílna
a megengedő szándék.
Mi lenne, ha szabad lennél,
s lelked újra szállna,
boldogságot csepegtetnél
a még bús világra?
Játszd tehát az életedet,
s élvezd minden percét!
Hadd gyűljön a napjaidba
sok-sok kedves emlék!
Keress hozzá játszótársat,
élvezd ki a percet,
s ameddig a lét virágzik
legyél boldog gyermek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-28 07:11:04, vasárnap
|
| |
| |
GYERMEKNAPRA az én kis unokámnak:
Legyél boldog gyermek!
Életünk fénye vagy
/ Mentovics Éva
Nem gyulladt égi fény, nem zengett harsona,
érkezésed mégis maga volt a csoda,
s azóta minden napot, sóhajos éjszakát
áldott örömmel, boldogan élünk át.
Mit érzünk irántad? Nincs is arra szavunk,
hisz te általunk vagy, és mi érted vagyunk,
életünk fénye vagy, szín, a szivárványon,
áldott ölelésben beteljesült álom.
Annyira vágytunk rád, mint még semmi másra,
te vagy földi létünk méltó folytatása,
te törékeny, apró, ölelésnyi élet,
te jelented nekünk már a mindenséget.
Csengő hangod gyógyír a világ zajára,
csilingel, mint szélben rezdülő szélhárfa,
huncut kacagásod, mint angyalok szava...
Boldogságot hoznak, üzennek általa.
Kérjük a Teremtőt, s valahány angyalát,
áldott életedet szeretet hassa át,
szeress, szeressenek, bontogasd szárnyadat,
szebbé, jobbá váljon a világ általad!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-26 09:32:05, péntek
|
| |
| |
Gyermeknapra szeretettel!
Pósa Lajos: Szeresd a gyermeket
Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leg hamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngettyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2023-05-26 08:52:02, péntek
|
| |
| |
,,A SZÓBELI POFONOK UGYANÚGY FÁJNAK A GYEREKLÉLEKNEK, MINT A FIZIKAI BÁNTALMAZÁS"
Jön a gyermeknap, közben pedig van amiről az ünnep napján nem beszélünk.
Olyan gyerekekről írok, akiket szavakkal bántanak. Gyerekekről, akiknek a méltóságérzetüket veszik el, akiknek az énképét torzítják szüleinek a szavai, megjegyzései. Gyerekekről, akik sosem érezhetik, hogy elég jók, sosem érezhetik, hogy rendben vannak, sosem érezhetik, hogy elégedettek velük.
De kezdjük az elején. Megszületik egy baba, tündéri, édes, kedves, bűbájos kis szeretetcsomag. Az illatától olvadozni lehet, a puhasága valami egészen elbűvölő. Csakhogy ez az 50 centis kis tünemény néha próbára teszi szüleinek a türelmét. Mert hosszú hosszú percekig, sőt, akár órákig is képes sírni, pontosabban időnként már szinte ellilult fejjel, remegő nyelvvel, torkaszakadtából üvölteni. Vannak felnőttek, akiknek a bántalmazói attitűdjük már sajnos ilyenkor megnyilvánul. Vannak szülők, akik már a babasírástól is olyan önkívületi állapotba kerülnek, hogy mindenféle ocsmány megjegyzéssel illetik a kisbabát, esetleg fenyegetik, sajnos nem ritkán rázzák, rángatják, dobálják. Mintha komolyan elhinnék, hogy a baba azért sír, hogy őket idegesítse, vagy az ő életüket nehezítse. A babák bár a szavakat még nem értik, a mögöttük lévő hangsúlyra, gesztikulációra, a nem verbális jelzésekre viszont annál érzékenyebbek. Sajnos sok esetben, ha valaki már egy kisbabát tud ocsmány megjegyzésekkel illetni, akkor ez nem változik addigra sem, mire a gyerek már bőven érti a beszédet.
Minden szülőben feszültséget okoz, ha órákig sír a baba, és az ezzel néha együtt járó tehetetlenségérzés, csak az nem mindegy, hogy ki miként kezeli ezt a feszültséget. Vannak felnőttek, akik a dackorszakot nem bírják, a hisztik, az ellenkezések annyira kihozzák őket a béketűrésükből, hogy gondolkodás nélkül dobálózni kezdenek a degradáló megjegyzésekkel. Más szülők a gyerek iskolai teljesítményére helyeznek olyan ésszerűtlenül nagy hangsúlyt, hogy akkor kezdik a gyerek szóbeli pocskondiázását, amikor nem tud az elvárásuknak megfelelni. Lényegtelen, hogy melyik szülőből mikor, mire jön elő ez a fajta agresszió, fontos tudni, és beszélni arról, hogy mekkora károkat okoz ez a gyereklélekben. Sok gyerek, mire már érti a beszédet, jelzők és megjegyzések egész változatos sora nőtt hozzá. Míg a felnőttek ezek a negatív megjegyzések feszültséglevezető eszközök, addig a gyerek énképének a részévé válnak. Egy olyan gyerek, akit szavakkal állandóan kritizálnak, lealacsonyítanak, ne szépítsünk, nem sérül kevésbé, mint akit fizikailag bántalmaznak. Sőt gyakran a környezet sokkal elnézőbb a verbális bántalmazással szemben, ezért sokkal kevésbé kapnak segítséget az ilyen módon bántalmazott gyerekek.
Pedig ezek a szóbeli pofonok ugyanúgy fájnak, és ugyanannyit ártanak a gyerekléleknek, mint a fizikai bántalmazás.
A gyerek úgy születik, hogy nem tud magáról és a világról semmit. Az énképét és a világképét a szülei formálják, aminek a felelőssége óriási, és mai napig megdöbbenek azon, hány szülő nem akar erről tudomást venni. A gyerek énképe úgy formálódik, ahogy mi szülők formáljuk. Tükrök vagyunk az ő szemében, rajtunk keresztül látja magát. Ahogy a szülő néz a gyerekre, amilyennek látja őt, amilyen jelzőkkel illeti, az beszívja magát a gyerekbe, beleivódik, és abból alakul ki az, hogy ő mit gondol saját magáról. Természetesen a viselkedését is befolyásolja. Ha valakit szerencsétlennek titulálnak állandóan, annyira erősödni fog a szorongása, hogy ez valóban ügyetlenebbé teszi. Akit rossznak mondanak, elkezd annak megfelelően viselkedni.
A gyerekek kiszolgáltatottsága sajnos nem szorítkozik a fizikai gondoskodásra. A gyerekek saját magukról alkotott képe is ki van szolgáltatva a szüleinek. A gyerekek, akiket szapulnak, kritizálnak, megaláznak, és negatívan minősítenek, elhisznek mindent a szüleiknek. Elhiszik, mert kis korukban még nincs más választásuk. Akkor még annyira rá vannak utalva szüleikre, hogy muszáj őket jónak látni. Annyira rájuk vannak utalva, hogy nem kérdőjelezhetik meg az igazukat, a jó szándékukat. Az életük függ a szülőktől, nem engedhetik meg maguknak, hogy megkérdőjelezzék a szavaikat. Amit a szülő mond, az véresen komoly, az úgy van, és kész. Ha ez a szülő épp azt mondja, hogy ő szerencsétlen, buta, rossz, hibás, selejtes, hát, akkor ebben van igaza. Ha egy gyereket a szülője lát torzan, negatívan, annak egész életét kísérni fogják a szülők által használt jelzők és minősítések. Egész életét kísérni fogja a magáról alkotott torz kép. Az ilyen gyerek nem érezheti azt az élményt, hogy ő szerethető, hogy ő csodálatra méltó, hogy benne gyönyörködnek, de ne menjünk ilyen messzire, még csak azt sem érezheti soha, hogy elégedettek vele. A későbbiekben állandóan megkérdőjelezi saját magát, állandó önkritikára ítélik a szülei. A fájdalmat okozó szavak beégnek a bőre alá. Elkezdenek önálló életet élni, méregként terjednek a lelkében, fájnak, véreznek és bántanak. A szavak után évekkel, évtizedekkel később is.
A verbálisan bántalmazott gyerekek nagy részének jellemzően fogalma sincs, éppen mit tett rosszul, mivel váltotta ki a rá zúduló ,,jelzőáradatot".
Jellemzően nem a viselkedését kritizálják, amivel még esetleg talán tudna mit kezdeni, hanem a személyiségét. Mivel a szavakkal történő bántás a szülőnek inkább egy feszültséglevezető eszköz, ezért nagyon gyakran köze sincs a gyerek viselkedéséhez. Semmi következtetést nem tud tehát levonni arra vonatkozólag, hogy mit tett rosszul, mit tehet másképp legközelebb, hogyan kerülhetné el az újabb támadást. Kétféleképp szoktak reagálni ezért a szóbeli bántásra. A gyerekek egy része ,,szót fogad" az őt ért vádaknak, olyanná válik, ezzel legalább valamiféle értelmet adva az egész helyzetnek. A gyereknek akármilyen rossz, ha bántva van, egy fokkal könnyebb, ha valamiféle értelmet és konzekvenciát tud látni a viselkedése és a bántások között. Ha talál egy ok-okozat összefüggést. Ha elkezd a vádaknak megfelelően viselkedni, tudja, hogy bántás lesz a vége, de legalább érti, hogy miért bántják. Ezzel is segíti magát abban a gyermeki törekvésben, hogy a szülőjét jónak lássa. A másik reakció, ha megpróbál a lehető legészrevétlenebb maradni. Megpróbál lábujjhegyen járni, minél halkabb lenni, minél láthatatlanabb. Sok szülőnek ez kevesebb problémát okoz, hiszen fel sem tűnik. De a gyerek ilyenkor valójában halálosan fél, és az észrevétlenségével csak magát védi. Ettől még sóvárogva vágyik rá, hogy észrevegyék, hogy hozzászóljanak, hogy beszéljenek vele, róla, mégis azt tartja biztonságosabbnak, ha meghúzódik némán és rezzenéstelenül. Sóvárogva vágyik ő is arra, hogy kiereszthesse a hangját, hogy ugrálhasson, hogy felé forduljanak, de nem meri felhívni magára a figyelmet. Túl kockázatos. Ha már feltesznek egy kérdést, görcsbe rándul az egész teste, hiszen előre tudja, hogy bármit válaszol, úgyis rossz lesz. Egy észrevétlen gyerek lehet kényelmes szülőknek, pedagógusoknak, de muszáj észrevennünk, hogy egy ilyen gyerek nagy bajban van, és retteg.
Az emberek sajnos hajlamosak arra, hogy egymáson vezessék le a feszültségeiket. Óriási hajlamuk van arra is, hogy az indulataikat a gyengébbeken éljék ki, akik védtelenek, tehetetlenek ezzel szemben. Az erősebbeken nem merik. Csak éppen belegondolni nem sokan szeretnek abba, hogy ami nekik egy indulat/feszültséglevezetés, az éppen a másikban egy életre szóló nyomot hagyhat, éveken, évtizedeken keresztül cipelheti a fájdalmát ezeknek a nyomoknak. Olyan jó lenne, ha senki nem érezné magát jogosultnak arra, hogy egy másik ember méltóságába tiporjon. Olyan jó lenne, ha felmérnénk szülőként azt, hogy pusztán szavakkal a gyereknek egy életre a bőre alá égetjük a fájdalmat, amit több évnyi kőkemény lelki munkával lehet csak valamelyest enyhíteni. Olyan jó lenne, ha minden gyerek olyan közegbe születhetne, ahol gyönyörködnek benne, ahol felfedezik az egyéniségét, és őt csodálva engedik azt kibontakozni. Minden gyerek ezt érdemli, kivétel nélkül. Minden gyerek méltó a szüleinek a csodálatára, minden gyerek méltó arra, hogy kivételesnek, gyöngyszemnek érezhesse magát. Ez nem kérdés.
A kérdés sokszor inkább az, hogy van-e olyan felnőtt a környezetében, aki kellőképpen szenzitív ahhoz, hogy a gyerek különlegességét észrevegye.
Az a felnőtt, aki képtelen a gyereket szerethetőnek látni, aki képtelen a szépségét, és kivételességét észrevenni, nem méltó arra, hogy a gyerek énképét meghatározza. Éppen ezért kellene zéró toleranciának lenni a gyerekbántalmazás verbális és mindenféle formájával szemben. Senki nem engedhetné meg magának, sem senki másnak, hogy visszaéljen a gyerek kiszolgáltatottságával. Hiszen aki visszaél egy gyerek feletti hatalmával, az nem méltó arra, hogy a gyerek felett hatalma legyen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyermekvilág |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/89 oldal
|
Bejegyzések száma: 889
|
|
|
|
2023. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
236 db bejegyzés |
| e év: |
1332 db bejegyzés |
| Összes: |
68311 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 241
- e Hét: 2624
- e Hónap: 90843
- e Év: 511767
|
|
|
Offline
