Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A születés öröméért
  2014-12-06 01:37:11, szombat
 
  Mi is a kegyelem? ,,Felette nagy titok." (Ef 5,32) Meghatározhatatlan, mint a szép, a jó, az öröm. Ha meg akarjuk határozni, pontokba szedve behatárolni, tanná tenni, kudarcot vallunk. Ha szemernyi alázat van bennünk, akkor boldogan. Ha nincs, akkor tagadjuk a létét is, nehogy kiderüljön, hogy e ,,felette nagyhoz" képest mennyire felette kicsik vagyunk.



Link

Mi a kegyelem? Biztos, hogy nem valami, még azt sem mondhatjuk, hogy valaki. A kegyelem az, aki így mutatkozott be Mózesnek az örökkön égő, de el nem égő, örök izzású (2Móz 33,14) csipkebokorból (2Móz 3,2-6), az örök szeretetből: ,,vagyok, aki vagyok" (2Móz 3,14), aki itt vagyok, veled vagyok, neked, és érted. A szeretet vagyok (1Jn 4, 8.16.), az ,,egyedül jó" (Mt 19,17), a te javad, ajándék ingyen: kegyelem, megbocsátó kegyelem (Róm 3,23-26), megkegyelmezés. Atya vagyok, mindenemet, Egyetlenemet, Fiamat adom, s általa a Lelket, hogy fiammá légy.

,,ISTEN GYERMEKEINEK DICSŐSÉGES SZABADSÁGÁRA" SZÜLETÜNK
Az Atya Fia azért fogantatott a Szűz méhében a Szentlélektől (Mt 1,20), s született emberré (Lk 2,7), hogy az ember Isten fiává szülessék, ugyancsak a Szentlélektől, aki a ,,fiúság (fiúvá tevés) Lelke". (Róm 8,15) Azért születünk, és arra, hogy megszülessünk ,,Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára". (Róm 8,21) Arra a felszabadultságra, melyben új emberként (Ef 4,24), új teremtményként (2Kor 5,17) egész lényünk - a Lélek által a Fiúval, s övéivel egységben - gyermeki kitörő örömmé, imádó kiáltássá lesz: ,,Abba! Édesapa!" (Róm 8,15; Gal 4,6).

Minden ezért a születésért van, és minden születőben van. Így látja Pál apostol a teremtés történetét, jövőjét is, amikor ezt írja: ,,a teremtés sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását" (Róm 8,19). Ez a sóvárogva várakozás ,,apokaradokia, feszült várakozás", mint a szülő asszonyé. A folytatásban Pál apostol a szülő asszony fájásaira utaló kifejezésekkel írja le ezt a várakozást: ,,láthatjuk, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik (nyög, jajong) és együttvajúdig mostanáig". (Róm 8,22) A Jézus által meghirdetett királyság, Isten királysága (országa), a nem e világból való királyság (Jn 18,30) ugyancsak születőben van: ,,már közelít az az óra, már születőben az ország" - írja Radnóti Miklós a láger-lét borzalmai közepette született Nyolcadik eclogában. Ez az ország Jézus fogantatásával már megfogant e világban, ,,elközelgett" (Mk 1,15), itt van, a mustármag már a földbe került, hogy elhalva, elenyészve (Jn 12,24) hatalmas fává terebélyesedjék. (Mk 4,31) Máté Evangéliumában Jézus a fává terebélyesedés idejét, ,,amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe", és Isten lesz minden mindenben (1Kor 15,28), az ,,újjászületés napjának" (Mt 19,28) nevezi.

De nemcsak a teremtés, nemcsak az ország, hanem mi magunk is a vajúdó várakozás állapotában vagyunk: ,,mi magunk is önmagunkban sóhajtozunk (nyögünk, jajongunk) várva a fiúságra". (Róm 8,23) A születés, szülés képe vissza-visszatér Szent János evangéliumában is. Az éjszaka sötétjében világítja meg Jézus Nikodémusnak az emberi élet titkát, azt, hogy születésünknek, az emberi életnek az ,,újonnan-felülről" (Jn 3, 3-8), az ,,Istentől" (Jn 1,13), az örök-isteni életre születés adja meg az értelmét, gyönyörű távlatát. Az ,,új teremtmény" születéstörténete a következő: a hitben fogan a Lélek által; a kegyelmi-áldott állapotban alakul ki a krisztusi ember; és vajúdásban, agóniában, a jó halál kegyelmeként születik meg az ,,új teremtmény, az új ember az Isten fiainak dicsőséges szabadságára".

Zatykó László

Forrás:
Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Kegyelem  
Ajándék, kegyelem
  2014-12-06 00:06:05, szombat
 
 


Link

Valóban nagyobb boldogság-e adni, mint kapni (lásd ApCsel 20,35)? Akár igen, akár nem, az évenként visszatérő ajándékozási idényben még a kérdés is háttérbe szorul a sürgetés mögött, hogy ajándékozni ,,kell", vagy legalábbis ,,kellene". Gondosan megtervezett gépezetként lendül mozgásba a kereskedelem világa, hogy a szokásosnál is csalogatóbbá varázsolja a vásárlói élményt, rövid ideig tartó meghittséget, egyediséget csempészve az egyre növekvő tömeg kiszolgálásának egyébként rutinszerű menetébe.

Az ajándékozás ősi emberi szokását felkészülten fordítja a maga nyelvére a fogyasztói társadalom, csak a számunkra visszaadott szavak és képek harsány, tolakodó mivolta árulja el a csalafintaságot. Néha meg a siető tömegben fel-felbukkanó jellegzetes ajándékcipellők emlékeztetnek rá, túlméretezett tévéiket és hasonló csomagjaikat mulatságosan billegetve, hogy nem éppen könnyű boldogság az ajándékozás. Igazi terhét ráadásul nem is a dobozok súlya adja, hanem a tárgyakhoz kapcsolódó láthatatlan koloncok, amelyekkel szintén ügyetlenkedünk bőven: meglepő is legyen, hasznos is, személyes is, különleges is, legyen értékben is illendő, és még örömöt is okozzon. Szegény tárgyak, hogy viselhetnének el ennyi rájuk rakódó terhet?

Segít ajándékozni, ha tudható, hogy lesz helye az ajándéknak, ha a meglevő nem tölt be minden teret, ha él a vágy valami új után, ha gyermekek csillogó szeméből sikerül olvasni, ha figyelmes adventi készület tisztítja a várakozást. És még inkább segít, ha van miből adni, és nem pusztán a pénztárca dagad, hanem a szív sem üres. Egyszerű előfeltétel, mégis milyen illékony. Erre egy zarándokúton jöttem rá, ahol emlékezetes beszélgetésbe csöppentem. A kérdés az ajándékozásra vonatkozott, és nem is csak úgy általában: ,,mit kell adnunk Istennek, mit kell tennünk Istenért"? A körben ülő, válaszolni siető egyetemisták érett hite feletti első ámulatomból hamarosan felocsúdtam a kibontakozó beszélgetés hallatán. A válaszokban semmiféle hibát nem találtam - csak a megszólalások nehézkes, iskolás, erőltetett jellege ne bántotta volna a fülemet! Óvatosan közbeléptem hát: először talán ,,adjunk hálát a kapott jótéteményekért", ahogy Szent Ignác ajánlja, és mondjon ki-ki néhány szót a fordított kérdésről: mit kapott már Istentől, mit tett érte Isten? A beszélgetés csendbe váltott, majd némileg tétova, de aztán egyre frissebb és élettelibb, személyesebb hangok szólaltak meg, és a kényszeredett légkört észrevétlenül hála, nagylelkűség, felszabadultság váltotta fel.

Amikor Isten ajándékoz, annak külön neve van: kegyelem. Így aztán legfőbb Ajándékozónk is ,,a gyengédség és a kegyelem Istene, hosszan tűrő és gazdag irgalomban és hűségben" (Kiv. 34,6). Talán azért vált szükségessé a magyarul kissé nehézkes kifejezés, mert a mi ajándékozásunk túl könnyen válik hiányunkból fakadó csereügyletté, vagy mert oly sokszor kényszerülünk személytelenül adni. A kegyelem Isten gazdagságából árad, a kegyelemben Isten személyesebben adja magát, mint mi akár a legjobban sikerült ajándékunkban. Persze, amint ajándék sokféle létezik, úgy kegyelem is. Avilai Szent Teréz egyszer háromfélét is megkülönböztet. Az első, amikor Isten meglátogat. Egy másik kegyelem megérteni, mi az ajándék és a kegyelem. És egy harmadik kegyelem, hogy ezt el is tudjuk mondani és meg tudjuk értetni másvalakivel is. Így lesz az ajándék, ha Istentől jön, kegyelem. A kegyelem pedig, ha nemcsak befogadjuk, hanem értjük is és meg is osztjuk, minden ajándékozásunk forrása.

Forrás: A Szív jezsuita lelkiségi folyóirat Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Kegyelem  
Lám, a kegyelem gyöngesége
  2014-06-28 14:11:44, szombat
 
  Lám, a kegyelem gyöngesége

nem tud meglenni nélkülem, nélküled,
emésztően szüksége van ránk,
nyavalyásaira, rongyosaira;
önmagában kilelné a hideg,
hát melengeti a keshedteket,
unná egyedül a meditálást,
belénk száll hát meditációnak,
éhünkre éhez, hogy betölthessen,
szomjazó esővel végigpaskol,
felugraszt tohonya játékaiból,
megkerget, sápaszt, szemünk fennakad,
olyat lök rajtam, rajtad,
hogy a hegy túlsó oldalán legurulva
új bőrünkben találjuk magunkat,
gyönyörűséges kínban ránk nőtt bőrben,
melyen ez áll körös-körül:
Kapta egy halpénzzel fizető koldus,
ingyér', csak úgy, bolond se hinné,
és ez az irha él, nézd:
hogy' viszi emberét!

Forrás: Bodrog Miklós Álmunk, hitünk, életünk 135. oldal




Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Kegyelem  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 478
  • e Hét: 1440
  • e Hónap: 7481
  • e Év: 215728
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.