Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
Meggyesi Éva
  2017-02-21 06:24:16, kedd
 
  Meggyesi Éva

Ki tudja

Ki tudja miért hullajt a rózsa
harmatos cseppből gyöngyöket?
Mért van olyan szép színes virága,
ha szúrós tövise megsebez?

Mért árad olyan bűvös illat
szirmaiból, és hogy lehet
hirtelen olyan nagyot szúrni,
hogy kiserkentse a véremet?

Talán épp olyan, mint az ember.
Olyan gyönge, és védtelen,
s szúrós tövise épp azért van,
hogy bársonyos szirmát védje meg.

Oly furcsa, mint az emberi lélek.
Mindig az szebb, mely színesebb,
S élénk szirmában benne rejlik
ezernyi rejtett félelem.

Amelyik szép, az oly törékeny,
hogy minden szellőtől megremeg,
Mégis: először azt tépik le,
s ha hervad, eldobják messzire.

Akár a lélek. Amelyik szép, az
minden rossz szótól megremeg,
s amelyik gonosz, meg se rezzen,
hisz annak nem fáj semmi sem.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-11-29 18:35:56, kedd
 
  Meggyesi Éva

Hol voltál akkor

Hol voltál akkor, Istenem,
amikor ott voltam magam,
s nem volt köröttem semmi,
csak leomlott kőfalak.
Romokban eltemetve
ott voltam egymagam,
kétségben, térdre esve
kérdeztem: merre vagy?
Hol voltál, mikor úgy szerettem,
hogy szívem is hasadt?
Mért hagytál összetörni?
Miért nem volt szavad?
Hol voltál, mikor minden álmom
összetört, elveszett,
amikor tetőled kértem
segítő kezet?
Amikor remegő lábbal
indultam feléd,
keresve azt az ösvényt,
hol felragyog a fény.
Hol voltál, mikor összetörtem
annyi súly alatt?
S megtépett álmaimból
semmi sem maradt?
Hol voltál, amikor sírva
kértem, hogy segíts?
S arcomra mély barázdát
szántottak könnyeim?
Hol voltál? Talán nem is tudtad,
mennyit szenvedek?
Miért nem nyújtottál nékem
segítő kezet?
Hol voltál? S hol vagy most,
mikor hozzád emelem
riadtan, sírva, félve
megfáradt kezem?
Most nem is magamért, csak
másokért teszem,
azokért, kiket szeretek,
tartsd meg énnekem!
Hozz nekik békességet,
boldogabb jövőt,
megfáradt lelkeikbe
éltető erőt.
Segítsd meg őket! Kérlek!
Én már nem tehetem.
Add meg nekik mit kértem,
s nem adtál meg nekem!
...
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-10-30 11:27:44, vasárnap
 
  Meggyesi Éva

Ne űzz el

Ne űzz el magadtól! Kérlek!
Úgy félek, amikor nem vagy itt!
Mint gyönge ág, mely hajlong a szélben,
úgy ingok. S félek. Elszakít.
Ne űzz el magadtól! Kérlek!
Ne szólj rám durván, hangosan!
Hisz minden szó, mit dühödben mondasz,
lelkemben tövisként marad.
Ne űzz el! Illess tiszta szóval!
Ahogyan én is azt teszem!
Hisz ajkadnak minden tiszta hangja
lágy szélként simítja lelkemet.
Ne űzz el! Úgy akarj engem,
mint a mindennapi kenyeret!
Amelynek minden falatjától
érzed, hogy erősebb leszel.
Ne űzz el! Ne engedj menni!
S ha mennék, fogd a kezem!
Ha elmegyek, nem marad semmim!
Nélküled fél ember leszek.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-10-29 12:58:39, szombat
 
  Meggyesi Éva

Maradj még egy percet

Maradj még egy percet karjaim között!
Ne siess!
Maradj itt velem!
Ne tűnj el még az álmaimból,
Engedd,hogy melletted legyek.
Csak még egy múló, röpke órát
Hogy érezzem bőröd illatát
Orromban, mint a tömjénfüstöt
Mely belengi csöppnyi kis szobám.
Csak még egy forró ölelésre!
Hogy válladra hajthassam fejem,
Hogy emlékezz rá minden éjjel
Amikor nem vagy itt velem.
Még egyetlen gyöngéd érintésre
Mely minden ízemig felkavar,
Ölelj át! Kérlek! Oly szelíden
Ahogy a napfény a dombokat.
Azután hagylak megpihenni
Olyan halkan és nesztelen
Hogy halljam szívednek dobbanását
Csitulni lassan, csendesen.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-10-16 15:29:41, vasárnap
 
 
Meggyesi Éva

Beszélj

Szeretlek téged! Olyan szenvedéllyel
Ahogy még nem is szerettem soha,
Elbűvölt első kósza pillantásod
Arcodnak édes, szelíd mosolya.

Szeretlek téged! Annyira szelíden
Szívemnek te vagy a legkedvesebb,
S úgy féltelek, annyira őrizlek
Akár a kagyló az igazgyöngyöket.

Szeretlek téged! Ahogy még senkit!
Számomra hidd el, csak te létezel!
Miattad olyan melegek az esték,
Miattad úsznak fényben a reggelek.

Szeretlek téged! Te vagy az élet!
Tetőled várok minden ölelést!
Ha velem vagy, szívem napfénytől sugárzik
Terád árasztva minden melegét.

Szeretlek téged! Annyira várlak
Mint a fagyos föld a napfény erejét,
Olyan jó hallgatni csöndes suttogásod!
Szólj hozzám, kérlek! Beszélj! Beszélj! Beszélj!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-10-05 13:09:32, szerda
 
  Meggyesi Éva

Tűzvirágok

Arcodon égő tűzvirágok,
úgy csillog most a két szemed,
kezed is forró. Lázasnak érzem:
miért nem szóltál énnekem?
Jöttem volna a viharos széllel,
hogyha kell, veled legyek,
lázas homlokod megsimítva
ott legyek, s fogjam a kezed.
Jöttem volna az esti széllel,
hogy megsimítsam az arcodat,
veled lennék, ha kell majd egy támasz,
s átöleljem a válladat.
Úgy mennék hozzád. Valami mégis
annyira fáj, és visszatart,
vajon szükséged van e még énrám?
Hiszen lélekben messze vagy.
Valami megtört már a légben,
s magába zárja a hangokat,
Ködfátylat terít szerteszéjjel,
eltakarva az arcokat.
S mégis. Valami visszahúz hozzád,
mint egy féktelen gondolat,
nem kell más, csak perceket kérek,
hogy tudjam, jól vagy, és lássalak
Mosolyogni, és szemedbe nézve
lássam, hogy örömtől ragyog,
akkor talán megnyugszom én is,
hisz aggódom érted, jól tudod.

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-10-03 08:34:56, hétfő
 
  Meggyesi Éva

Az a csók

Az a csók, melyet tetőled kaptam
annyira mélyen felkavart,
most is érzem az ajkaid ízét,
ahogy érinti ajkamat.
Most is érzem, az ereimben
a vágyat, mely tőled szárnyra kap,
nem tudnék többé mást szeretni!
Számomra most már csak te vagy.
Amikor lágyan fülembe suttogsz,
nincs nálam senki boldogabb!
Alig várom, hogy megérkezzél,
úgy várom már, hogy lássalak.
Jöhetne más, és lehetne szebb is,
Nem kell! Hiszen az nem te vagy!
Te hoztad el a mindenséget,
benned látom az álmomat.
Úgy kellesz nekem, mint a légzés,
mely mellkasomból most felszakad,
Te vagy az álmom! Az ébredésem.
Hozzád fűz minden gondolat.
Nem kell, hogy szólj, csak bújj hozzám csendben,
az is elég, csak itt maradj!
Szeretlek! Mint a szívemben őrzött
legszebbik édes álmomat!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-07-10 13:09:30, vasárnap
 
 
Meggyesi Éva:

Furcsa hangok...

Furcsa hangok az éji sötétben
néma, tétova mozdulat,
s egy kéz, melyet vállamon érzek,
valahogy biztonságot ad.

Elég egy szó, egy érintés tőled,
egyetlen árva pillanat,
csak szeress! S én úgy bújok hozzád,
mint egy megriadt gyönge vad.

Nélküled félek. Sötét szobámban
Fátyolként borul rám a csend,
szinte hallom a szívem dobbanását.
Lüktetve tombol idebent.

Veled oly más. Hozzád simulva
érzem, tudom, hogy szeretsz!
Szívemben mélyen én is érzem:
Nincs más. Te vagy a mindenem!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-07-08 11:53:49, péntek
 
 
Meggyesi Éva

Annyira szeretnék

Annyira szeretnék karjaidba bújni
Annyira vágyom érintésedet,
Mint a tűző napban a hűs nyári záport
Mely a bőrömön lágyan lepereg.

Annyira vágyom minden ölelésed
Annyira hiányzol, néha szinte fáj!
Úgy hiányzol, mint a felkelő nap fénye
Mely aranyló sugárral hinti be szobám.

Annyira szeretlek! Le sem tudom írni
Égő hiányodtól szívem is sajog,
Siess, hát kérlek! Ne várass sokáig!
Hisz úgy érzem nélküled szívem is halott.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-07-08 11:34:52, péntek
 
  Meggyesi Éva

Az is koldus

Az is koldus, ki kopott aszfalton
rongyosan, ülve könyörög,
adjanak néhány forintot néki!
S megtört szemében ott a könny.

Nem vár már semmit a sorstól,
s nincs benne vágyakozás,
annak is örül, ha rossz kalapjában
már néhány forintot lát.

Az is koldus, kit nem szeret senki,
hisz az élete olyan üres,
mint a vitrinben ott díszelgő
átlátszó, színes üvegek.

Hiába van ott törékeny kincsként,
mégsem szereti senki sem,
bár csodálják, s letörlik néha,
de üres kis díszként hever.

Nem is sejtik, hogy hideg szépsége
mennyi fájdalmat rejteget,
s szíve is olyan üres, és néma,
akár egy kettétört üveg.

Az is koldus ki nem szeret senkit,
s mindenkit tárgyként kezel,
nem is tudja, hogy milyen jó érzés,
ha valakit viszont szeret.

Hideg szemében nincs sugárzás,
s szikra, mely lángokba csap,
hiába ölel százat, ezret,
a szíve üres marad.

Hisz szeretni, s szeretve lenni
talán a legszebb dolog,
amely létezik tán a földön,
amíg a szívünk dobog.

Szeress hát! És engedj szeretni!
Oly gyorsan múlik az életünk,
mint a sebesen száguldó szélvész,
mely magával söpri mindenünk.

Szeress, és öleld magadhoz,
ki boldogan száguld feléd,
néha egyetlen jó szó
többet jelenthet bárminél.

S ha majd az utolsó órán
keze a kezedhez ér,
akkor fogsz talán ráébredni,
hogy boldogabb voltál bárkinél.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 30 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 238 db bejegyzés
e év: 535 db bejegyzés
Összes: 3670 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 4261
  • e Hónap: 29697
  • e Év: 56490
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.