Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
Meggyesi Éva
  2017-04-16 08:27:44, vasárnap
 
  Meggyesi Éva

Hagyd hogy legyek...

Hagyd, hogy legyek a csönded,
ha fáradt vagy, s békére vágysz,
hagyd, hogy legyek a takaród
borongós, hűvös éjszakán.
Hagyd, hogy legyek az álmod,
ha álmos vagy, s aludni vágysz,
hagyd, hogy legyek az éjed,
mely gombolyítja fonalát.
Hagyd, hogy legyek a lámpás,
mely esténként világít neked,
aranyló, lágy fényét ontva,
míg az arcodon megpihen.
Hagyd, hogy legyek az otthon,
ahová fáradtan hazatérsz!
S ahol nyugalmad találod,
mikor már semmit sem remélsz.
Hagyd, hogy legyek a mindened,
ahogyan te is nekem!
Hisz nekem te vagy az álmom!
A csöndem, a lélegzetem!



 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-04-15 08:45:08, szombat
 
  Meggyesi Éva

Az a könny

Az a könny, mely a lelkedbe égett,
örökre benned marad,
mint egy parányi kis tövis, mely
szúr benned, fájdalmasan.

Az a vágy, mit a szemedben láttam
úgy éget, s olyan nekem,
mint egy örvény, mely magával ránt,
s felkavar süvítő szele.

A szenvedély, amit irántad érzek,
oly forró, s olyan heves,
nem csillapítja senki más, csak te,
mikor itt vagy velem.

A féktelenség, ahogy szeretni tudlak,
olyan jó! Ez kell nekem!
Te vagy csak, aki lángra lobbant,
szeretlek. Maradj velem!

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-04-13 15:57:20, csütörtök
 
  Meggyesi Éva

Úgy féltelek

Úgy féltelek, amikor nem vagy itt mellettem
Amikor nem tudom hol vagy, merre jársz,
Amikor nem látom szemed csillogását,
Olyankor minden sötét, és sivár.

Úgy féltelek, amikor nem vagyok melletted!
Kinek mondhatod el mind azt, ami bánt?
Ki hallja meg majd néma suttogásod?
Ki hallja meg a lelked sóhaját?

Kitől kérsz támaszt, ha meggyötör az élet?
Hisz oly kegyetlen e felbolydult világ!
Ki öleli át súlytól görnyedt vállad
Ki az, ki megérti minden kis hibád?

Úgy szeretnék mindig melletted maradni,
De időm fogytán, és félek: elveszek!
De bárhová sodor e rongyos, koldus élet
Hidd el: szeretlek, és most is féltelek!

Írta: Meggyesi Éva
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-04-04 07:58:22, kedd
 
  Meggyesi Éva

Esőben sétálni

Úgy szeretek az esőben sétálni
olyankor nem látja senki ha sírok,
nem kell semmihez jó képet vágnom
ha hulló könnyeimmel oly nehezen bírok.

Szeretem érezni míg lehulló cseppje
végigszántja a sápadt arcomat,
lelkem mélyéről mélyen felfakadva
messzire mossa a bánatomat.

Olyan jó érezni üdítő cseppjét
míg csapongva száll bennem minden gondolat,
mely tisztára mossa az ég bársony kékjét
s messzire sodorja minden gondomat.

Olyan jó érezni végre hogy élek!
S míg szivárvány hídon bújik át a nap,
sugárzó fényével színeket varázsol
boldoggá téve holnapjaimat.




...

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-03-23 07:36:30, csütörtök
 
  Meggyesi Éva

Ne akkor...

Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.

Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.

Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.

Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!

Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
...
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-03-14 08:15:12, kedd
 
  Meggyesi Éva

Szeretlek!

Szeretlek! Számomra te vagy az élet!
Szemedben bújik meg a napsugár,
hajadban látom meg sárguló fényét
amíg beragyog ablakomon át.

Szeretlek! Szemedben látom a tengert
mely átöleli a kósza felleget,
szédítő kékjében mélyen elmerengve
úgy érzem minden nap újra éledek.

Szeretlek! Számomra te vagy a minden!
benned érzem az éltető erőt,
érted lüktet a vér az ereimben
te vagy nekem a fény a dombtetőn.

 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-03-06 09:26:29, hétfő
 
 
Meggyesi Éva

Itt várok rád

Itt várok rád. Bár hűvös az este,
orrom már pirosra csípte a fagy,
április van, de oly hideg van,
ez a tavasz most nem ugyanaz.
Olyan csalóka, akár az álmok,
mik andalítóan várnak reánk,
szemhéjainkra fátylat tapasztva,
ne lássuk: milyen rossz a világ.
Itt várok rád, és várom, hogy érkezz!
Olyan hosszú volt az utazás!
Mintha egy másik dimenzióba
érkeztem volna, hol más a világ.
Megérkezel, s én félszegen, félve
hozzád simulok, olyan sután,
mintha minden kis érintéssel
megégetnélek. Úgy vágyom rád.
Te is szeretsz, hisz érzem, mily forró
az a vágy, mellyel simulsz reám,
mintha kínpadra feszítve állnánk,
s most tudom csak, hogy mennyire fáj
minden pillanat, mit nélküled töltök:
örökös, égető, kínzó magány,
nem számít többé, akármi lesz is,
csak maradj velem. Most semmi se fáj.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-03-05 08:26:23, vasárnap
 
 
Meggyesi Éva

Tűnődés

Magamba mélyedve járok az úton,
s közben tűnődöm: mit vegyek?
Valami kedves ajándékot,
amely csak engem jellemez.
Aranyló tárgyat? Csillogó díszt?
Az drága. Nem jut rá nekem.
S hiába jutna, csak egy dísztárgy,
de mégiscsak értéktelen.
Szeretnék valami olyasmit adni,
melyben a szívem benne van,
amit nem lehet pénzért kapni,
és mégis: oly nagy ára van.
Meleget, mely a szívemből árad,
s felmelegíti mindened,
mint a sugárzó nyári napfény
simogatva a testedet.
Nyugalmat, amely úgy vesz körbe,
áthatolva a lelkeden,
hogy beleremegj, ha arra gondolsz,
hogy talán elveszítheted.
Valami féktelen szeretni vágyást,
amelyben végre megpihensz,
mint folyóvíz, mely a tengerhez érve
úgy érzi, hazaérkezett.
Valami fénylő, tiszta lángot,
amely átjárja mindened,
s szeress úgy, ahogy én tudlak csak,
minden ízemmel, teljesen.
Valami édes melegséget,
mely úgy járja át a bőrödet,
hogy beleborzongj, ha arra gondolsz,
milyen is lenne nélkülem.
Hiszen tudod, hogy úgy szeretlek!
S neked adnám most mindenem,
nem kérnék érte mást cserébe,
csak azt, hogy melletted legyek.
Ha kell, tűzként, hogy őrizzem lángod,
s felgyújtsam hogyha kell neked,
s úgy vigyáználak, őriznélek,
hogy nehogy megégesselek.
Vagy mint egy fénylő esti csillag,
mely lámpásként világít neked,
minden kis fényét reád ontva,
amíg sápadtan megpihen.
Őriznélek, mint legdrágább kincsem,
hiszen te vagy a mindenem!
S nem kérek érte mást cserébe,
csak szeress, ahogyan én teszem.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2017-02-21 06:24:16, kedd
 
  Meggyesi Éva

Ki tudja

Ki tudja miért hullajt a rózsa
harmatos cseppből gyöngyöket?
Mért van olyan szép színes virága,
ha szúrós tövise megsebez?

Mért árad olyan bűvös illat
szirmaiból, és hogy lehet
hirtelen olyan nagyot szúrni,
hogy kiserkentse a véremet?

Talán épp olyan, mint az ember.
Olyan gyönge, és védtelen,
s szúrós tövise épp azért van,
hogy bársonyos szirmát védje meg.

Oly furcsa, mint az emberi lélek.
Mindig az szebb, mely színesebb,
S élénk szirmában benne rejlik
ezernyi rejtett félelem.

Amelyik szép, az oly törékeny,
hogy minden szellőtől megremeg,
Mégis: először azt tépik le,
s ha hervad, eldobják messzire.

Akár a lélek. Amelyik szép, az
minden rossz szótól megremeg,
s amelyik gonosz, meg se rezzen,
hisz annak nem fáj semmi sem.
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Meggyesi Éva
  2016-11-29 18:35:56, kedd
 
  Meggyesi Éva

Hol voltál akkor

Hol voltál akkor, Istenem,
amikor ott voltam magam,
s nem volt köröttem semmi,
csak leomlott kőfalak.
Romokban eltemetve
ott voltam egymagam,
kétségben, térdre esve
kérdeztem: merre vagy?
Hol voltál, mikor úgy szerettem,
hogy szívem is hasadt?
Mért hagytál összetörni?
Miért nem volt szavad?
Hol voltál, mikor minden álmom
összetört, elveszett,
amikor tetőled kértem
segítő kezet?
Amikor remegő lábbal
indultam feléd,
keresve azt az ösvényt,
hol felragyog a fény.
Hol voltál, mikor összetörtem
annyi súly alatt?
S megtépett álmaimból
semmi sem maradt?
Hol voltál, amikor sírva
kértem, hogy segíts?
S arcomra mély barázdát
szántottak könnyeim?
Hol voltál? Talán nem is tudtad,
mennyit szenvedek?
Miért nem nyújtottál nékem
segítő kezet?
Hol voltál? S hol vagy most,
mikor hozzád emelem
riadtan, sírva, félve
megfáradt kezem?
Most nem is magamért, csak
másokért teszem,
azokért, kiket szeretek,
tartsd meg énnekem!
Hozz nekik békességet,
boldogabb jövőt,
megfáradt lelkeikbe
éltető erőt.
Segítsd meg őket! Kérlek!
Én már nem tehetem.
Add meg nekik mit kértem,
s nem adtál meg nekem!
...
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 38 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 235 db bejegyzés
e év: 1115 db bejegyzés
Összes: 4250 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 511
  • e Hét: 5059
  • e Hónap: 43461
  • e Év: 164197
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.